BH 2017.11.358 Az emberölés nemcsak tevéssel, hanem mulasztással is elkövethető.

Nem tudatos gondatlanságból, hanem eshetőleges szándékkal elkövetett emberölést valósít meg annak a cselekménye, aki a szülési fájdalmakat hangoztatva vécére menő, ott magatehetetlenül ülő házastársának azon közlése után, hogy "kicsúszott a baba", passzív magatartást tanúsít, és az újszülött gyermek fulladás következtében életét veszti, pedig a segítségnyújtás megmenthette volna életét [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. i) pont, és (4) bek.; 3/2013. BJE határozat].

[1] A törvényszék a 2015. január 23. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében [2012. évi C. tv. (Btk.) 160. § (1) bek., (4) bek.]. Ezért őt 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

[2] Egyszersmind az I. r. terheltet bűncselekmény hiányában [Be. 6. § (3) bek. a) pont] felmentette az ellene tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. i) pont] miatt emelt vád alól. A III. r. terheltet - miként a II. r. terheltet - bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében [Btk. 160. § (1) bek., (4) bek.], s ezért őt - miként a II. r. terheltet - 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

[3] A terheltek terhére irányuló fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2015. június 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a II-III. r. terheltek tekintetében megváltoztatta: cselekményüket 1-1 rendbeli emberölés bűntettének [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. i) pont] minősítette, a büntetést 5-5 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre súlyosította, mellékbüntetésül a terhelteket 5-5 évi közügyektől eltiltásra is ítélte, és elrendelte, hogy feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak. Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy az I. r. terhelt részéről nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése [Be. 6. § (3) bek. b) pont].

[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által részben helyesbített tényállás a következő.

[5] Az I. r. és a II. r. terhelt házasok, a III. r. terhelt a II. r. terhelt anyja. A korábban már két közös gyermeküket megszült I. r. terhelt terhességét 2011. február 10-én nőgyógyász állapította meg, majd többször, utóbb 2011. július 11-én jelent meg terhesgondozáson. A szülés várható időpontja 2011. augusztus 5. napja volt.

[6] Az I. r. terhelt 2011. július 25-én napközben segített a fát vágó II. r. terheltnek. Délutántól kétóránként szúrt a háta, és az általa szokottnál gyakrabban ment kisdolgát végezni a vízöblítéses vécére.

[7] A II. r. terhelt felvetette, hogy az I. r. terhelt korábban megszülhet a vártnál. Ezért - valamint attól való félelmében, hogyha a felesége kórházba kerül, akkor ő egyedül marad, az egyedülléttől pedig már régebb óta félt - elmentek a III. r. terheltért, akivel és annak élettársával 23 óra tájban érkeztek vissza a lakhelyükre. Mindannyian külön-külön szobában tértek nyugovóra.

[8] Az I. r. terhelt 2011. július 26-án 1.45 óra tájban arra ébredt, hogy a magzatvize elfolyt. Felébresztette a II. r. terheltet azzal, hogy elfolyt a magzatvize, hívja a mentőket. A magzatvíz elfolyását a II. r. terhelt is észlelte abból, hogy nagy nedvességfolt volt az ágyon.

[9] Az I. r. terhelt székelési ingert érzett, elindult a csak függönnyel elválasztott vízöblítéses vécés fürdőszobába.

[10] A II. r. terhelt 1 óra 53 perckor telefonon jelentette be a mentőszolgálatnak, hogy felesége szülni fog, most folyt el a magzatvize, miközben az I. r. terhelt hangosan jajveszékelt, és a II. r. terhelt maga is mondta, hogy a feleségének már vannak fájásai.

[11] Az időközben felébredt III. r. terhelt az I. r. terhelt után indult segíteni a fürdőszobába, de nem volt végig ott.

[12] Az I. r. terhelt a vécékagylón ülve úgy érezte, hogy megszült, megszólalt, hogy "kicsúszott a baba".

[13] A II. r. terhelt odament a fürdőszobához, benézett, és közölte, hogy "nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad".

[14] Az I. r. terhelt a vécékagylón összezárt combbal, szétnyitott lábfejekkel helyezkedett el. Arról, hogy a gyermek valóban megszületett-e, sem a II. r., sem az ekkor az I. r. terhelt mellett álló III. r. terhelt nem győződött meg. A II. r. terhelt szólt a III. r. terheltnek, hogy foglalkozzon az I. r. terhelttel, majd kiment a fürdőszobából.

[15] A mindeközben világra jött gyermek felsírás nélkül a vécékagyló hátsó területére került, amely kis homorulattal vízszintes, bélsárral és vérrel erősen szennyezett volt.

[16] Az I. r. terhelt hamarosan közölte a III. r. terhelttel, hogy "most már jó", de elgyengült és félig ülő, félig fekvő helyzetben gyakorlatilag külső szemlélő számára láthatóan magatehetetlenül maradt ott. A III. r. terhelt átkarolta, törölgette a homlokát.

[17] A gyermek a születését követő mintegy 3-4 percen belül a vérrel, bélsárral szennyezett, emiatt csúszós vécékagyló csaknem vízszintes részéből fejjel előre belecsúszott a vécékagyló kiömlőnyílásába, ezzel a vécékagyló ürülését lehetetlenné tette, egyúttal számára a légzés lehetetlenné vált.

[18] Eközben a II. r. terhelt a III. r. terhelt élettársával a házból kijárt, oda visszajárt, majd 2 óra 02 perckor sürgetésül ismét telefonált a mentőknek. A II. r. terhelt közölte, hogy "Már szerintem ki is jött belőle a gyerek, elment a WC-re, aztán szerintem ki is csúszott belőle a gyerek, vagy én nem tudom".

[19] A mentős meghallván, hogy a szülő nő a vécékagylón van, mondta a II. r. terheltnek, hogy menjen oda, majd amikor a II. r. vádlott ez ellen tiltakozott, és mivel kiderült, hogy a szülő nővel van a bejelentő anyja is, felszólította, hogy adja át neki a telefont, beszélt a III. r. terhelttel is.

[20] A mentős kérdésére a II. r. terhelt közölte vele, hogy a felesége rosszul lett, eszméletlen, nem tud kommunikálni, el van fehérülve, fekve ül a vécén, "csönd van itten". A mentős kérdésére a III. r. terhelt a következőket mondta: "Hát itten üdegel a WC-n, há nem tudom rosszú van-e meg má hasa is lement, kigyütt a gyerek, hát olyan izé, szerencsétlenek vagyunk, semmit nem tudunk csinálni"; majd szólongatás után közölte, hogy olyan fehér, mint a fal.

[21] A mentősök 2 óra 10 perckor érkeztek meg egy mentőápolóval és egy gépkocsivezetővel. Őket kinn várta a II. r. terhelt, a III. r. terhelt és annak élettársa. A mentősök "hol van a szülő nő és a baba" kérdésére a II. r. terhelt közölte, hogy "a gyerek valószínűleg halott", s bekísérte őket a fürdőszobába.

[22] A mentőápoló a vécékagylón ülő I. r. terheltet eszméletlennek találta, széthúzta a combjait, és meglátta az újszülött lábát. A gépkocsivezető segítségével az I. r. terheltet felemelték, akinek akkor esett ki testéből a méhlepény. A padozatra fektették. A mentőápoló lábainál fogva kiemelte az újszülöttet a vécékagylóból, és konstatálta, hogy a teste hideg, életjelenségei nincsenek.