EH 2017.11.B20 I. Éjszaka hajtja végre a személy elleni jogtalan támadást, aki a vidéki település utcájában 01:30 és 02:00 óra között a neki háttal álló - vele előzőleg semmiféle nézeteltérésbe nem került - gyanútlan terheltet minden előzmény nélkül hátulról megrúgja, majd ököllel arcul üti.

E testi épség elleni támadást - törvényi vélelem alapján - olyannak kell tekinteni, mint amely a megtámadott életének kioltására is irányult volna, ezért annak halálos késszúrással történő elhárítása jogos védelem miatt büntetendő cselekményt nem valósít meg, és a terhelt felmentésének van helye [Btk. 21. §, 22. § (1), (2) bek. a) pont; Be. 6. § (3) bek. a) pont, Be. 333. § (1) bek.].

II. A terheltet éjszaka ért személy elleni jogtalan támadás megalapozza az elhárítás szükségességét, amely nem korlátozható, ezért túllépése fogalmilag kizárt. Így nem szab határt a támadó életének feltétlen kímélete sem [Btk. 22. § (2) bek. a) pont].

III. A közvilágítás működése az éjszaka tényét és annak büntetőjogi jelentőségét, törvény rendelkezése szerinti megítélését nem befolyásolja [4/2013. BJE határozat].

[1] A törvényszék a 2014. január 31. napján kihirdetett ítéletével a terheltet a Btk. (2012. évi C. tv.) 164. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés szerint minősülő és büntetendő testi sértés bűntette miatt 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre ítélte, az emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ítélőtábla a 2014. május 13. napján kihirdetett végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította azzal, hogy az eljárást tárgyalási szaktól kell megismételni és a törvényszék másik tanácsának kell eljárnia.

[3] A törvényszék a 2015. december 18-án kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek.], ezért 12 évi szabadságvesztésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.

[4] Az ítélet ellen a terhelt és védője jogos védelemre hivatkozással felmentés végett jelentett be fellebbezést, míg az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

[5] A másodfokon eljáró ítélőtábla a részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú eljárásban a Be. 363. § (2) bekezdés b) pontja alapján bizonyítást rendelt el. A felvett bizonyítás és az iratok tartalma alapján a tényállást az alábbiak szerint egészítette ki:

[6] A 7. oldal 1. bekezdés 2. mondatát követően kiegészítette azzal, hogy a terhelt formálható kiskamaszként kapta az első fegyverszerű tárgyat. Ez egy pozitív nyaralási élményhez is kötődik. Születésnapi ajándéka is rugós bicska volt, amit szintén egy örömteli élménnyel azonosíthatott. Ezért elképzelhető, hogy a pozitív élmények hatására indult el a gyűjtő hajlama. Valószínű, hogy a családjában elfogadott férfias hozzáállást jelöli ezeknek a fegyvereknek a birtoklása.

[7] A 4. bekezdést kiegészítette azzal, hogy a terhelt enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, a véralkohol-koncentráció 1,13 ezrelék volt.

[8] A 9. oldal 5. bekezdéséből mellőzte, hogy "P. N.-nek erről a magatartásáról tudott a vádlott".

[9] A 9. oldal 5. bekezdéséből mellőzte, hogy a P. N. "szevasztok csírák" beszólásából kölcsönös szóváltás keveredett, helyette rögzítette, hogy a három személy a beszólásra reagálás nélkül tovább ment.

[10] A 10. oldal 5-6. bekezdéseiből mellőzte, hogy mindhárman a sértett közvetlen közelében álltak meg, és vitázni kezdtek P. N.-nel, helyette azt rögzítette, hogy T. I.-től és Ö. R.-től távolabb állt meg, majd az úttest másik oldalán az útpadkáról szemlélődött.

[11] A 11. oldal 5. bekezdés utolsó mondatából mellőzte a terhelt azon közlését, hogy "ezt még megbánod".

[12] A 11. oldal 5. bekezdése után rögzítette, hogy P. N. emelgette a bal karját vállmagasságban behajlított könyökkel a terhelt irányába.

[13] A 13. oldal 5. bekezdését követően rögzítette, hogy az események széles utcán, működő közvilágítás mellett, jól látható fényviszonyok között történtek.

[14] Az ítélőtábla a 2016. október 18. napján jogerős ítéletével a törvényszék ítéletét megváltoztatta, a terhelt szabadságvesztés-büntetését 5 év 6 hónapra, közügyektől eltiltás mellékbüntetését 6 évre enyhítette.

[15] A jogerős ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) - valójában a) - pontjára hivatkozással a terhelt javára nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a Btk. 22. § (1) és (2) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a terhelt jogos védelem címén, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont 1. fordulata alapján történő felmentését indítványozta.

[16] A felülvizsgálati indítvány szerint az ítélőtábla a büntetőtörvénnyel ellentétesen értékelte a Btk. 22. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjának rendelkezését, amely szerint a Kúria 4/2013. BJE határozatának 2. pontjában rögzített kötelező jogegységi döntés irányadó.

[17] Eszerint a Btk. 22. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban szabályozott esetek bármelyikének megvalósulása megalapozza a védekezés teljes szabadságát, amely azt jelenti, hogy ha a támadás jogtalansága megállapítható, úgy az elhárítás szükséges, a túllépés fogalmilag kizárt, ezért nem is vizsgálható.

[18] A megdönthetetlen vélelem megőrzi a korábbi ítélkezési gyakorlat által kimunkált és követett azon elvet, mely szerint - a védett jogtárgyak egyenrangúságára figyelemmel - az élet elleni támadással szemben a védekezés szükséges mértéke nem léphető túl.

[19] Az éjjel fogalmára a Btk. nem ad meghatározást. A BJE határozat iránymutatása szerint nincs olyan ok, amely miatt a magánlaksértés e napszak értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatától el kellene térni, "tehát az a jogos védelem új rendelkezéseinél is irányadó".

[20] A napszak értelmezési körében tehát a megtámadott személy(ek) éberségi állapota, valamint a fényviszonyok önmagukban nem releváns tényezők. Egyedül az új törvényhez fűzött indokolás irányadó, amely szerint "ezekben az esetekben a bíróságnak nem kell vizsgálnia a szükséges mérték kérdését". A 22. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban megkívánt feltételek megvalósulása mérlegelést nem enged, ugyanis a védekező cselekménye annak kifejtésekor nem büntetendő, mert nélkülözi a társadalomra veszélyességet.

[21] "A 2012. évi C. törvény általános indokolásából megismerhető jogalkotói akarat világos célkitűzése a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítása, a jogos védelmi helyzet kiszélesítése." A jogalkotó tehát a jogos védelmet tágítani, nem pedig szűkíteni kívánta." (Kúria 4/2013. BJE határozat 2. pont.)

[22] Az ítélőtábla indokolásában törvényi felhatalmazás nélkül mintegy relativizálta az "éjjel" fogalmát, amely a BJE határozat hivatkozott értelmezésével nyilvánvalóan ellentétes.

[23] Az éjjel fogalmának értelmezése kapcsán hivatkozott arra, hogy "a Btk. 22. § (2) bekezdés b) pont négy fordulata gyakorlatilag nem más, mint a Btk. 221. § (1) bekezdésében írt magánlaksértés minősített esetének beépítése a jogos védelembe, illetve a jogos védelem kiterjesztése magánlaksértés esetére".

[24] E napszak büntetőjogi jelentősége abban ragadható meg, hogy a sértett fél védekezőképességével szemben a támadó előnyt élvez. Ez a csökkent képesség komplex jellegű: nem a világítási viszonyok, hanem az érzékszervi (észlelési) és kommunikációs lehetőségek, valamint reakcióképesség korlátozottságában nyilvánul meg. A bírói gyakorlat szerint az "éjjel", mint a magánlaksértés bűncselekmény minősítő körülménye attól függetlenül megállapítható, hogy az ún. házi jog alanya, milyen világítási vagy egyéb, éberségére utaló viszonyok között válik jogtalan behatolás, illetve benntartózkodás sértettjévé.

[25] A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt a sértett felemelt bal karjának fenyegető mozdulatára, valamint a mellkasi szúrást követő ellenállására tekintettel jogosan számíthatott a további támadására. A terhelti védekezés szükségességét kiváltó közvetlen sértetti támadás a farpofát ért második szúrás időpontjában is fennállott, ezáltal mindkét szúrás alkalmazásánál egységesen jogos védelmi helyzetben volt.

[26] A főügyészség indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az ellene emberölés bűntette miatt emelt vád alól a Btk. 22. § (1) bekezdésének és a (2) bekezdés a) pont aa) alpontjának rendelkezése alapján büntethetőséget kizáró jogos védelem okából, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont 1. fordulata alapján mentse fel.

[27] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt átiratában változatlanul fenntartotta.

[28] Álláspontja szerint a szituációs jogos védelmi helyzetre figyelemmel a támadást élet elleni támadásként kell értékelni, így - figyelemmel a védett jogtárgyak egyenértékűségére - az elhárítás szükséges mértékének túllépése fel sem merülhet.

[29] A tényállás szerinti cselekménysor egységes, megszakítás nélküli volt. A terhelt nem tudhatta, hogy az első szúrása milyen eredménnyel járt és nem volt oka azt feltételezni, hogy a támadás megszűnt. Ezért a második szúrás idejére sem szűnt meg a javára értékelendő szituációs jogos védelmi helyzet, így büntetőjogi felelőssége azzal kapcsolatban sem állapítható meg.

[30] A felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség álláspontja alapos.

[31] A Kúria a Be. 420. § (1) bekezdése és 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati indítványát fenntartotta és részletesen indokolta.

[32] A nyilvános ülésen a terhelt védője csatlakozott a felülvizsgálati indítványhoz.

[33] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - Be. 423. § (4) és (5) bekezdése alapján bírálta felül.

[34] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[35] Az ügyészség ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy a terhelt jogosan védekezett jogtalan támadójával szemben.

[36] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

[37] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, illetve egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, de abból a Btk. 22. § (2) bekezdés a) pontjának és az éjszaka értelmezését illetően téves következtetést vont le.

[38] A felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint 2012. október 13-án az éjszakai órákban egy nagyobb társaság, többek között P. N., P. D., A. A., továbbá T. I., Ö. R., M. Z. és a terhelt szórakozott, melynek során szeszes italt is fogyasztottak.

[39] P. N.-t ittas állapota miatt hazaküldték a szórakozóhelyről, ezért ő, testvére és A. A. elhagyták a helyszínt és elindultak hazafelé, majd október 14-én kb. hajnali 1 óra 30 és 2 óra között H.-n, a K. utca 170. számú ház előtt megálltak beszélgetni B. B-vel, B. R.-rel és a társaságukban lévő fiatalokkal, amikor az ugyancsak hazafelé tartó T. I., a terhelt és Ö. R. elhaladtak előttük az úttest túloldalán, amikor is P. N. utánuk szólt, hogy "szevasztok csírák", azonban a három személy továbbment, majd néhány házzal odébb megálltak, hogy negyedik társukat, M. Z.-t bevárják.

[40] Ö. R. telefonjáról felhívták M. Z.-t, és figyelmeztették, hogy kerülje el P. N.-t, de ő ennek ellenére odament P. N.-hez és társaságához, majd vita és dulakodás, lökdösődés kezdődött közte és P. N. között, ezért ezt látva T. I., Ö. R. és a terhelt visszaindultak azért, hogy ha kell, M. Z. védelmében fellépjenek.

[41] A terhelt azonban eltávolodott a dulakodók közeléből, az úttest túloldalára ment.

[42] P. N. ezt észlelve átment az úttest túloldalára és a neki háttal álló, és M. Z. felsőjét a földről felvenni akaró terheltet a térdhajlatánál megrúgta, amitől a terhelt kissé megrogyott.

[43] A terhelt megfordult, mire őt P. N. kis erővel ököllel szájon ütötte, mire a terhelt ekkor közölte vele, hogy "ezt nem kellett volna".

[44] Ezzel egyidejűleg a terhelt a bal kezével elővette a rugós kését, majd átvette a jobb kezébe, és kaszáló mozdulattal, közepes vagy azt meghaladó erővel mellkason szúrta P. N. sértettet.

[45] A sértett állva maradt, egyensúlyát nem veszítette el.

[46] Ezt követően a terhelt - elhaladva a sértett mellett - a neki már háttal álló P. N.-t egy balról jobbra, majd vissza irányban végrehajtott kaszáló jellegű mozdulattal újra megsebesítette a kb. 1 méter magasra emelt késsel.

[47] Az első mellkasi szúrás az V. bordaközbe hatolt, és a bordaközi izmon keresztül a mellkasban áthatoló jellegben sértette a szív bal kamra elülső és hátsó falát, amely a sértett halálát okozta.

[48] A második, balról jobbra irányuló szúrás a talp síkja felett 99 cm-es magasságban érte a sértett testét, a jobb farpofába hatolt 8 cm mélyen.

[49] A terhelt ezt követően a kést az árok irányába dobta, majd maga is részt vett a sértett ellátásában, illetve újraélesztésében.

[50] A. A. értesítette a mentőket október 14-én hajnali 2 óra 4 perckor. Az OMSZ értesítésére a rendőrök 2012. október 14-én hajnali 2 óra 15 perckor érkeztek a helyszínre, majd a mentő a rendőrök után 9 perccel, 2012. október 14-én hajnali 2 óra 24 perckor ért a helyszínre.

[51] A sértett halála ellátás közben, 2012. október 14-én 2 óra 24 perc és 3 óra 5 perc között következett be.

[52] Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt javára a jogos védelmi helyzet nem állapítható meg, ugyanakkor a másodfokú bíróságként eljáró ítélőtábla a tényállás kiegészítését és helyesbítését követően helyesen vont következtetést arra, hogy a sértett támadása jogszerűtlen volt és annak elhárítása a terhelt részéről szükséges cselekménnyel történt, de téves az a megállapítása, amely szerint a terheltet nem illette meg a "védekezés teljes szabadsága", ugyanis a védekezés szükséges mértékét túllépte, és sem ijedtségre, sem menthető felindulásra nem vonható következtetés.

[53] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a terhelt bár jogos védelmi helyzetben cselekedett, az elhárítás szükséges volt, azonban az elhárítás szükséges mértékét kirívó aránytalansággal túllépte.

[54] A másodfokú bíróság tévedését az okozta, hogy az általa is helyesen idézett kommentárban ezzel kapcsolatosan írt azon okfejtésből, miszerint "ha egy környezet mesterségesen kiküszöböli az éjjel említett tulajdonságait és a nappallal azonos körülményeket teremt, akkor az ilyen feltételek mellett végrehajtott támadásokat is az éjjel figyelmen kívül hagyásával, a jogos védelem általános szabályai szerint indokolt vizsgálni és az elhárító cselekmény megítélésére a 21. § (1) bekezdése, valamint a 22. §-ának (3) bekezdése alkalmazható", hibás következtetést vont le, és helyezkedett arra az álláspontra, hogy mivel az "események széles utcán, működő közvilágítás mellett, jól látható fényviszonyok között történtek" a terhelt részéről, a többiek "cselekvősége végig nyomon követhető volt", következésképpen "végig látta az eseményeket", a védekezés teljes szabadsága nem volt megállapítható.

[55] Ez a következtetés helytelen, ugyanis a kommentár idézett szövege csak arra a kivételes esetre vonatkozhat, amikor valamely környezet mesterségesen teremt nappali körülményeket, és ezért indokolt lehet a jogos védelmi helyzet általános szabálya szerinti vizsgálata.

[56] A jelen ügyben elbírált cselekmény azonban egy vidéki településen, hajnali 1 óra 30 perc és 2 óra között az utcán történt, vagyis semmi olyan körülmény nem merült fel, amely az éjjel fogalmának eltérő értelmezésére okot adott volna, ugyanis az utcai közvilágítás működtetése éppen az éjszaka miatt volt szükséges. (A törvény nem "vaksötétről", hanem éjszakáról rendelkezik.)

[57] A törvénymagyarázó jogirodalom használata nem eredményezhet törvényrontó jogalkalmazást és nem vezethet - miként arra a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa helyesen rámutat - az éjjel fogalmának "törvényi felhatalmazás nélküli relativizálásához".

[58] Az ítélőtábla olyan jogkérdésre keresett magyarázatot, amely az ítélkezési gyakorlatban kimunkált, vitássá tenni felesleges. Az elkövetés időpontja és a helyszín félreérthetetlenül és félremagyarázhatatlanul éjszakai támadást tesznek megállapíthatóvá.

[59] A felülvizsgálat során is irányadó tényállás szerint azt a terheltet, aki sem szóváltásban, sem tettlegességben nem vett részt és kívülállását azzal is kifejezésre juttatta, hogy az utca túloldalán zsebre dugott kézzel, háttal állt, éjjel egy és két óra között érte testi épség elleni támadás.

[60] A terheltnek ez a külvilágbeli, más által észlelhető magatartása egyértelmű és félreérthetetlen. Ebből egyedül az a következtetés vonható, hogy a terheltnek a neki felrótt cselekményt közvetlen megelőzően semminemű támadó, beavatkozó szándéka nem volt, ellenkezőleg, a magatartásával nem csupán a passzivitását, hanem az elhatárolódását fejezte ki, félreérthetetlenül.

[61] A Btk. 22. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban szabályozott esetei a hozzájuk tartozó alpontokkal konjunktívak, vagyis az a), illetve b) pont a hozzátartozó valamelyik alponttal együtt külön-külön alkot együttes feltételt.

[62] A terheltet éjszaka érte személy elleni jogtalan támadás, ami azt jelenti, hogy ha a támadás jogtalansága megállapítható, úgy az elhárítás szükséges, a túllépés fogalmilag kizárt, ugyanis úgy kell tekinteni, hogy a jogtalan személy elleni támadás a védekező élete ellen is irányult, tehát a védekező elhárító cselekményét a támadó életének feltétlen kímélete nem korlátozza. A jogalkotó az élet kioltására irányuló támadás megdönthetetlen törvényi vélelmével a védett jogtárgyak egyenértékűségét emelte a jogintézménybe, és a bírói gyakorlat által kimunkált azt az elvet tette pozitív írott joggá, amely szerint az élet ellen irányuló támadás elhárításakor a védekezés - eredményre tekintet nélkül - korlátlan.

[63] A kifejtett indokoknak megfelelően a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a megtámadott határozatokat megváltoztatta, és maga hozva a törvénynek megfelelő határozatot, a terheltet az ellene a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette miatt emelt vád alól - a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont I. fordulata szerint, jogos védelem miatt - a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette.

(Kúria Bfv. III. 235/2017.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Bfv.III.235/2017/11.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Kónya István, a tanács elnöke

Dr. Varga Zoltán, előadó bíró

Dr. Márki Zoltán, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: nyilvános ülés

Az ülés napja: 2017. május 9.

Az ügy tárgya: emberölés bűntette

Terhelt(ek):

Első fok: Miskolci Törvényszék, 5.B.1527/2014/97., ítélet, tárgyalás,

2015. december 18.

Másodfok: Debreceni Ítélőtábla, Bf.I.225/2016/23., ítélet, tárgyalás,

2016. október 18.

Az indítvány előterjesztője: az ügyész

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

Az emberölés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Törvényszék 5.B.1527/2014/97. számú, illetőleg a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.225/2016/23. számú ítéletét megváltoztatja, a terheltet az ellene a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének vádja alól felmenti.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I.

[1] A Miskolci Törvényszék a 2014. január 31. napján kihirdetett 11.B.1184/2013/45. számú ítéletével a terheltet a Btk. (2012. évi C. törvény) 164. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés szerint minősülő és büntetendő testi sértés bűntette miatt 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélte, az emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletét a Debreceni Ítélőtábla a 2014. május 13. napján kihirdetett Bf.I.246/2014/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította azzal, hogy az eljárást tárgyalási szaktól kell megismételni és a törvényszék másik tanácsának kell eljárnia.

[3] A Miskolci Törvényszék a 2015. december 18-án kelt 5.B.1527/2014/97. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében Btk. 160. § (1) bekezdés], ezért 12 évi szabadságvesztésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.

[4] Az ítélet ellen a terhelt és védője jogos védelemre hivatkozással felmentés végett jelentett be fellebbezést, míg az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

[5] A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla figyelemmel a Bt.III.1.505/2015/6. számú kúriai határozatban írtakra is, a részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú eljárásban a Be. 363. § (2) bekezdés b) pontja alapján a bizonyítás felvételéről határozott. A felvett bizonyítás és az iratok tartalma alapján a tényállást az alábbiak szerint egészítette ki:

[6] A 7. oldal 1. bekezdés 2. mondatát követően kiegészítette azzal, hogy a terhelt formálható kiskamaszként kapta az első fegyverszerű tárgyat. Ez egy pozitív nyaralási élményhez is kötődik. Születésnapi ajándéka is rugós bicska volt, amit szintén egy örömteli élménnyel azonosíthatott. Ezért elképzelhető, hogy a pozitív élmények hatására indult el a gyűjtő hajlama. Valószínű, hogy a családjában elfogadott férfias hozzáállást jelöli ezeknek a fegyvereknek a birtoklása (B.1527/2014/70. számú utóirat).

[7] A 4. bekezdést kiegészítette azzal, hogy a terhelt enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, a véralkohol koncentráció 1,13 ezrelék volt (nyomozati iratok 162. oldal).

[8] A 9. oldal 5. bekezdéséből mellőzte, hogy "P. N.-nek erről a magatartásáról tudott a vádlott".

[9] A 9. oldal 5. bekezdéséből mellőzte, hogy a P. N. "szevasztok csírák" beszólásából kölcsönös szóváltás keveredett, helyette rögzítette, hogy a három személy a beszólásra reagálás nélkül tovább ment.

[10] A 10. oldal 5-6. bekezdéseiből mellőzte, hogy mindhárman a sértett közvetlen közelében álltak meg, és vitázni kezdtek P. N.-nel, helyette azt rögzítette, hogy a terhelt T. I.-től és Ö. R.-től távolabb állt meg, majd az úttest másik oldalán az útpadkáról szemlélődött.

[11] A 11. oldal 5. bekezdés utolsó mondatából mellőzte a terhelt azon közlését, hogy "ezt még megbánod".

[12] A 11. oldal 5. bekezdése után rögzítette, hogy P. N. emelgette a bal karját vállmagasságban behajlított könyökkel a terhelt irányába.

[13] A 13. oldal 5. bekezdését követően rögzítette, hogy az események széles utcán, működő közvilágítás mellett, jól látható fényviszonyok között történtek.

[14] A Debreceni Ítélőtábla a 2016. október 18. napján jogerős Bf.I.225/2016/23. számú ítéletével a Miskolci Törvényszék 5.B.1527/2014/97. számú ítéletét megváltoztatta, a terhelt szabadságvesztés büntetését 5 év 6 hónapra, közügyektől eltiltás mellékbüntetését 6 évre enyhítette.

II.

[15] A jogerős ítélet ellen a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) - valójában a) - pontjára hivatkozással a terhelt javára nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a Btk. 22. § (1) és (2) bekezdés a/aa) alpontja alapján a terhelt jogos védelem címén, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont 1. fordulata alapján történő felmentését indítványozta.

[16] A felülvizsgálati indítvány szerint az ítélőtábla a büntetőtörvénnyel ellentétesen értékelte a Btk. 22. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjának rendelkezését, amelynek értelmezése körében álláspontja szerint a Kúria 4/2013. BJE határozatának 2. pontjában rögzített kötelező jogegységi döntés irányadó.

[17] Eszerint a Btk. 22. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban szabályozott esetek bármelyikének megvalósulása megalapozza a védekezés teljes szabadságát, amely azt jelenti, hogy ha a támadás jogtalansága megállapítható, úgy az elhárítás szükséges, a túllépés fogalmilag kizárt, ezért nem is vizsgálható.

[18] A megdönthetetlen vélelem nem rontja le a korábbi ítélkezési gyakorlat által kimunkált és követett azon elvet, mely szerint - a védett jogtárgyak egyenrangúságára figyelemmel - az élet elleni támadással szemben a védekezés szükséges mértéke nem léphető túl.

[19] Az éjjel, mint napszak fogalmára a Btk. nem ad meghatározást. A BJE iránymutatása szerint nincs olyan ok, amely miatt a magánlaksértés e napszak értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatától el kellene térni, "tehát az a jogos védelem új rendelkezéseinél is irányadó".

[20] A napszak értelmezési körében tehát a megtámadott személy(ek) éberségi állapota, valamint a fényviszonyok önmagukban nem releváns tényezők. Egyedül az új törvényhez fűzött indokolás irányadó, amely szerint "ezekben az esetekben a bíróságnak nem kell vizsgálnia a szükséges mérték kérdését". A 22. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban megkívánt feltételek megvalósulása mérlegelést nem enged, ugyanis a védekező cselekménye annak kifejtésekor nem büntetendő, mert nélkülözi a társadalomra veszélyességet.

[21] "A 2012. évi C. törvény általános indokolásából megismerhető jogalkotói akarat világos célkitűzése a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítása, a jogos védelmi helyzet kiszélesítése. A jogalkotó tehát a jogos védelmet tágítani, nem pedig szűkíteni kívánta." (Kúria 4/2013. BJE 2. pont.)

[22] Az ítélőtábla indokolásában törvényi felhatalmazás nélkül mintegy relativizálta az "éjjel" fogalmát, amely a BJE hivatkozott értelmezésével nyilvánvalóan ellentétes.

[23] Az éjjel fogalmának értelmezése kapcsán hivatkozott arra, hogy "a Btk. 22. § (2) bekezdés b) pont négy fordulata gyakorlatilag nem más, mint a Btk. 221. § (1) bekezdésében írt magánlaksértés minősített esetének beépítése a jogos védelembe, illetve a jogos védelem kiterjesztése magánlaksértés esetére".

[24] E napszak büntetőjogi jelentősége abban ragadható meg, hogy a sértett fél védekező képességével szemben a támadó előnyt élvez. Ez a csökkent képesség komplex jellegű: nem a világítási viszonyok, hanem az érzékszervi (észlelési) és kommunikációs lehetőségek, valamint reakcióképesség korlátozottságában nyilvánul meg (Debreceni Ítélőtábla Bf.I.151/2014/4.). A bírói gyakorlat szerint az "éjjel", mint a magánlaksértés bűncselekmény minősítő körülménye attól függetlenül megállapítható, hogy az ún. házi jog alanya, mely világítási vagy egyéb, éberségére utaló viszonyok között válik jogtalan behatolás, illetve benntartózkodás sértettjévé.

[25] A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt a sértett felemelt bal karjának fenyegető mozdulatára, valamint a mellkasi szúrást követő ellenállására tekintettel jogosan számíthatott a további támadására. A terhelti védekezés szükségességét kiváltó közvetlen sértetti támadás a farpofát ért második szúrás időpontjában is fennállott, ezáltal mindkét szúrás alkalmazásánál egységesen jogos védelmi helyzetben volt.

[26] Indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az ellene emberölés bűntette miatt emelt vád alól a Btk. 22. § (1) bekezdésének és a (2) bekezdés a) pont aa) alpontjának rendelkezése alapján büntethetőséget kizáró jogos védelem okából, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont 1. fordulata alapján mentse fel.

[27] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a BF.28/2017/2. számú átiratában változatlanul fenntartotta.

[28] Álláspontja szerint a szituációs jogos védelmi helyzetre figyelemmel a támadást élet elleni támadásként kell értékelni, így - figyelemmel a védett jogtárgyak egyenértékűségére - az elhárításhoz szükséges mérték túllépése fel sem merülhet.

[29] A tényállás szerinti cselekménysor egységes, megszakítás nélküli volt. A terhelt nem tudhatta, hogy az első szúrása milyen eredménnyel járt és nem volt oka azt feltételezni, hogy a támadás megszűnt. Ezért a második szúrás idejére sem szűnt meg a javára értékelendő szituációs jogos védelmi helyzet, így büntetőjogi felelőssége azzal kapcsolatban sem állapítható meg.

III.

[30] A felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség álláspontja alapos.

[31] A Kúria a Be. 420. § (1) bekezdése és a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati indítványát fenntartotta és részletesen indokolta.

[32] A nyilvános ülésen a terhelt védője csatlakozott a felülvizsgálati indítványhoz.

[33] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - Be. 423. § (4) és (5) bekezdése alapján bírálta felül.

[34] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[35] Az ügyészség ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy a terhelt jogosan védekezett, ugyanis egyrészt nem volt jogtalan támadási szándéka, másrészt a sértett támadó magatartását igyekezett elhárítani.

[36] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

[37] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, illetve egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, de abból a Btk. 22. § (2) bekezdés a) pontjának és az éjszaka értelmezését illetően téves következtetést vont le.

[38] A felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint 2012. október 13-án az éjszakai órákban egy nagyobb társaság, többek között P. N. sértett, P. D., A. A., továbbá T. I., Ö. R., M. Z. és a terhelt szórakozott, melynek során szeszesitalt is fogyasztottak.

[39] P. N. sértett ittas állapota miatt hazaküldték a szórakozóhelyről, ezért ő, testvére és A. A. elhagyták a helyszínt és elindultak hazafelé, majd október 14-én kb. hajnali 1 óra 30 és 2 óra között egy h.-i ház előtt megálltak beszélgetni B. B.-vel, B. R.-rel és a társaságukban lévő fiatalokkal, amikor az ugyancsak hazafelé tartó T. I., a terhelt és Ö. R. elhaladtak előttük az úttest túloldalán, amikor is a sértett utánuk szólt, hogy "szevasztok csírák", azonban a három személy továbbment, majd néhány házzal odébb megálltak, hogy negyedik társukat, M. Z.-t bevárják.

[40] Ö. R. telefonjáról felhívták M. Z.-t, és figyelmeztették, hogy kerülje el a sértettet, de ő ennek ellenére odament a sértetthez és társaságához, majd vita és dulakodás, lökdösődés kezdődött közte és a sértett között, ezért ezt látva T. I., Ö. R. és a terhelt visszaindultak azért, hogy ha kell, M. Z. védelmében fellépjenek.

[41] A terhelt azonban eltávolodott a dulakodók közeléből, az úttest túloldalára ment.

[42] A sértett ezt észlelve átment az úttest túloldalára és a neki háttal álló, és M. Z. felsőjét a földről felvenni akaró terheltet a térdhajlatánál megrúgta, amitől a terhelt kissé megrogyott.

[43] A terhelt megfordult, mire őt a sértett kis erővel ököllel szájon ütötte, mire a terhelt ekkor közölte vele, hogy "ezt nem kellett volna".

[44] Ezzel egyidejűleg a terhelt a bal kezével elővette a rugós kését, majd átvette a jobb kezébe, és kaszáló mozdulattal, közepes vagy azt meghaladó erővel mellkason szúrta a sértettet.

[45] A sértett állva maradt, egyensúlyát nem veszítette el.

[46] Ezt követően a terhelt - elhaladva a sértett mellett - a neki már háttal álló sértettet egy balról jobbra, majd vissza irányban végrehajtott kaszáló jellegű mozdulattal újra megsebesítette a kb. 1 méter magasra emelt késsel.

[47] Az első mellkasi szúrás az V. bordaközbe hatolt, és a bordaközi izmon keresztül a mellkasban áthatoló jellegben sértette a szív bal kamra elülső és hátsó falát, amely a sértett halálát okozta.

[48] A második, balról jobbra irányuló szúrás a talp síkja felett 99 cm-es magasságban érte a sértett testét, a jobb farpofába hatolt 8 cm mélyen.

[49] A terhelt ezt követően a kést az árok irányába dobta, majd maga is részt vett a sértett ellátásában, illetve újraélesztéseben.

[50] A. A. értesítette a mentőket október 14-én hajnali 2 óra 4 perckor. Az OMSZ értesítésére a rendőrök 2012. október 14-én hajnali 2 óra 15 perckor érkeztek a helyszínre, majd a mentő a rendőrök után 9 perccel, 2012. október 14-én hajnali 2 óra 24 perckor ért a helyszínre.

[51] A sértett halála ellátás közben, 2012. október 14-én 2 óra 24 perc és 3 óra 5 perc között következett be.

[52] Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt javára a jogos védelmi helyzet nem állapítható meg, ugyanakkor a másodfokú bíróságként eljáró Debreceni Ítélőtábla a tényállás kiegészítését és helyesbítését követően helyesen vont következtetést arra, hogy a sértett támadása jogszerűtlen volt és annak elhárítása a terhelt részéről szükséges cselekménnyel történt, de téves az a megállapítása, amely szerint a terheltet nem illette meg a "védekezés teljes szabadsága", ugyanis a védekezés szükséges mértékét túllépte, és sem ijedtségre, sem menthető felindulásra nem vonható következtetés.

[53] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a terhelt bár jogos védelmi helyzetben cselekedett, az elhárítás szükséges volt, azonban az elhárítás szükséges mértékét kirívó aránytalansággal túllépte.

[54] A másodfokú bíróság tévedését az okozta, hogy az általa is helyesen idézett kommentárban ezzel kapcsolatosan írt azon okfejtésből, miszerint "ha egy környezet mesterségesen kiküszöböli az éjjel említett tulajdonságait és a nappallal azonos körülményeket teremt, akkor az ilyen feltételek mellett végrehajtott támadásokat is az éjjel figyelmen kívül hagyásával, a jogos védelem általános szabályai szerint indokolt vizsgálni és az elhárító cselekmény megítélésére a 21. § (1) bekezdése, valamint a 22. §-ának (3) bekezdése alkalmazható", hibás következtetést vont le, és helyezkedett arra az álláspontra, hogy mivel az "események széles utcán, működő közvilágítás mellett, jól látható fényviszonyok között történtek" a terhelt részéről, a többiek "cselekvősége végig nyomon követhető volt", következésképpen "végig látta az eseményeket", a védekezés teljes szabadsága nem volt megállapítható.

[55] Ez a következtetés helytelen, ugyanis a kommentár idézett szövege csak arra a kivételes esetre vonatkozhat, amikor valamely környezet mesterségesen teremt nappali körülményeket, és ezért indokolt lehet a jogos védelmi helyzet általános szabálya szerinti vizsgálata.

[56] A jelen ügyben elbírált cselekmény azonban egy vidéki településen, hajnali 1 óra 30 perc és 2 óra között az utcán történt, vagyis semmi olyan körülmény nem merült fel, amely az éjjel fogalmának eltérő értelmezésére okot adott volna, ugyanis az utcai közvilágítás működtetése éppen az éjszaka miatt volt szükséges. (A törvény nem "vaksötétről", hanem éjszakáról rendelkezik.)

[57] A törvénymagyarázó jogirodalom használata nem eredményezhet törvényrontó jogalkalmazást és nem vezethet - miként arra a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség felülvizsgálati indítványa helyesen rámutat - az éjjel fogalmának "törvényi felhatalmazás nélküli relativizálásához".

[58] Az ítélőtábla olyan jogkérdésre keresett magyarázatot, amely az ítélkezési gyakorlatban kimunkált, vitássá tenni felesleges. Az elkövetés időpontja és a helyszín félreérthetetlenül és félremagyarázhatatlanul éjszakai támadást tesznek megállapíthatóvá.

[59] A felülvizsgálat során is irányadó tényállás szerint azt a terheltet, aki sem szóváltásban, sem tettlegességben nem vett részt és kívülállását azzal is kifejezésre juttatta, hogy az utca túloldalán zsebre dugott kézzel, háttal állt, éjjel egy és két óra között érte testi épség elleni támadás.

[60] A terheltnek ez a külvilágbeli, más által észlelhető magatartása egyértelmű és félreérthetetlen. Ebből egyedül az a következtetés vonható, hogy a terheltnek a neki felrótt cselekményt közvetlen megelőzően semminemű támadó, beavatkozó szándéka nem volt, ellenkezőleg, a magatartásával nem csupán a passzivitását, hanem az elhatárolódását fejezte ki, félreérthetetlenül.

[61] A Btk. 22. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban szabályozott esetei a hozzájuk tartozó alpontokkal konjunktívak, vagyis az a), illetve b) pont a hozzátartozó valamelyik alponttal együtt külön-külön alkot együttes feltételt.

[62] A terheltet éjszaka érte személy elleni jogtalan támadás, ami azt jelenti, hogy ha a támadás jogtalansága megállapítható, úgy az elhárítás szükséges, a túllépés fogalmilag kizárt, ugyanis úgy kell tekinteni, hogy a jogtalan személy elleni támadás a védekező élete ellen is irányult, tehát a védekező elhárító cselekményét a támadó életének feltétlen kímélete nem korlátozza. A jogalkotó az élet kioltására irányuló támadás megdöntethetetlen törvényi vélelmével a védett jogtárgyak egyenértékűségét emelte a jogintézménybe, és a bírói gyakorlat által kimunkált azt az elvet tette pozitív írott joggá, amely szerint az élet ellen irányuló támadás elhárításakor a védekezés - eredményre tekintet nélkül - korlátlan.

[63] A kifejtett indokoknak megfelelően a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a megtámadott határozatokat megváltoztatta, és maga hozva a törvénynek megfelelő határozatot, a terheltet az ellene a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette miatt emelt vád alól - a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont I. fordulata szerint, jogos védelem miatt - a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette.

IV.

[64] A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3. § (4) bekezdésén, illetve a 416. § (4) bekezdés b) pontján, továbbá a Be. 418. § (3) bekezdésén alapszik.

Budapest, 2017. május 9.

Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró

(Kúria Bfv. III. 235/2017.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Bfv.II.126/2017/6.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Molnár Gábor Miklós a tanács elnöke, Dr. Feleky István előadó bíró, Dr. Szabó Györgyi bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2017. június 14.

Az ügy tárgya: emberölés bűntette

Terhelt(ek):

Elsőfok: Győri Törvényszék B.214/2014/17. ítélet, 2015. január 23. tárgyalás

Másodfok: Győri Ítélőtábla Bf.25/2015/4. ítélet, 2015. június 26. nyilvános ülés

Harmadfok: -

Az indítvány előterjesztője: a II. rendű terhelt

Az indítvány iránya: terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria az emberölés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Győri Törvényszék B.214/2014/17. számú ítéletét és a Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.25/2015/4. számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

[1] I. A Győri Törvényszék a megelőzően tartott tárgyalás alapján meghozott és a 2013. június 20. napján kihirdetett B.145/2012/17. számú ítéletével az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 1-1 rendbeli tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés i) pont]. Ezért az I. rendű terheltet 5 év - fele részében végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra, a II. rendű terheltet 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra, a III. rendű terheltet 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla a 2014. május 7. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett Bf.I13/20134. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[3] A Győri Törvényszék másik tanácsa a - hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban - 2015. január 23. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett B.214/2014/17. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében 2012. évi C. törvény (Btk.) 160. § (1) bekezdés, (4) bekezdés]. Ezért őt 1 év 6 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[4] Egyszersmind az I. rendű terheltet bűncselekmény hiányában Be. 6. § (3) bekezdés a) pont] felmentette az ellene tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés i) pont] miatt emelt vád alól. A III. rendű terheltet - miként a II. rendű terheltet - bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében Btk. 160. § (1) bekezdés, (4) bekezdés], s ezért őt - miként a II. rendű terheltet - 1 év 6 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

[5] A terheltek terhére irányuló fellebbezések alapján másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla a 2015. június 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett Bf.25/2015/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet a II-III. rendű terheltek tekintetében megváltoztatta: cselekményüket 1-1 rendbeli emberölés bűntettének Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés i) pont] minősítette, a büntetést 5-5 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre súlyosította, mellékbüntetésül a terhelteket 5-5 év közügyektől eltiltásra is ítélte, és elrendelte, hogy feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak. Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy az I. rendű terhelt részéről nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése Be. 6. § (3) bekezdés b) pont].

[6] Az elsőfokú bíróság által megállapított (elsőfokú ítélet 6-11. oldal) és a másodfokú bíróság által részben helyesbített (másodfokú ítélet 12. oldal utolsó két és 13. oldal első két bekezdés) tényállás a következő - azzal, hogy a tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó: ezért a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (EBH 2013.B.2.indokolás, BH 2015.216.I., BH+ 2014.9.388.I., BH 2015.216.I., BH 2013.237., BH 2013.53., BH 2006.392.).

[7] Az I. rendű és a II. rendű terhelt házasok, a III. rendű terhelt a II. rendű terhelt anyja. A korábban már két közös gyermeküket megszült I. rendű terhelt terhességét 2011. február 10-én nőgyógyász állapította meg, majd többször, utóbb 2011. július 11-én jelent meg terhesgondozáson. A szülés várható időpontja 2011. augusztus 5. napja volt.

Az I. rendű terhelt 2011. július 25-én napközben segített a fát vágó II. rendű terheltnek. Délutántól két óránként szúrt a háta, és az általa szokottnál gyakrabban ment kisdolgát végezni a vízöblítéses vécére.

A II. rendű terhelt felvetette, hogy az I. rendű terhelt korábban megszülhet a vártnál. Ezért – valamint attól való félelmében, hogyha a felesége kórházba kerül, akkor ő egyedül marad, az egyedülléttől pedig már régebb óta félt – elmentek a III. rendű terheltért, akivel és annak élettársával 23 óra tájban érkeztek vissza a lakhelyükre. Mindannyian külön-külön szobában tértek nyugovóra.

Az I. rendű terhelt 2011. július 26-án 1.45 óra tájban arra ébredt, hogy a magzatvize elfolyt. Felébresztette a II. rendű terheltet azzal, hogy elfolyt a magzatvize, hívja a mentőket. A magzatvíz elfolyását a II. rendű terhelt is észlelte abból, hogy nagy nedvességfolt volt az ágyon.

Az I. rendű terhelt székelési ingert érzett, elindult a csak függönnyel elválasztott vízöblítéses vécés fürdőszobába.

A II. rendű terhelt 1.53 órakor telefonon jelentette be a mentőszolgálatnak, hogy felesége szülni fog, most folyt el a magzatvize, miközben az I. rendű terhelt hangosan jajveszékelt, és a II. rendű terhelt maga is mondta, hogy a feleségének már vannak fájásai.

Az időközben felébredt III. rendű terhelt az I. rendű terhelt után indult segíteni a fürdőszobába, de nem volt végig ott.

Az I. rendű terhelt a vécékagylón ülve úgy érezte, hogy megszült, megszólalt, hogy „kicsúszott a baba”.

A II. rendű terhelt odament a fürdőszobához, benézett, és közölte, hogy „nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad”.

Az I. rendű terhelt a vécékagylón összezárt combbal, szétnyitott lábfejekkel helyezkedett el. Arról, hogy a gyermek valóban megszületett-e, sem a II. rendű, sem az ekkor az I. rendű terhelt mellett álló III. rendű terhelt nem győződött meg. A II. rendű terhelt szólt a III. rendű terheltnek, hogy foglalkozzon az I. rendű terhelttel, majd kiment a fürdőszobából.

Az előbbi cselekménysorba pontosan nem illeszthetően világra jött gyermek felsírás nélkül a vécékagyló hátsó területére került, amely kis homorulattal vízszintes, bélsárral és vérrel erősen szennyezett volt.

Az I. rendű terhelt hamarosan közölte a III. rendű terhelttel, hogy „most már jó”, de elgyengült és félig ülő, félig fekvő helyzetben gyakorlatilag külső szemlélő számára láthatóan magatehetetlenül maradt ott. A III. rendű terhelt átkarolta, törölgette a homlokát.

A gyermek a születését követő mintegy 3-4 percen belül a vérrel, bélsárral szennyezett, emiatt csúszós vécékagyló csaknem vízszintes részéből fejjel előre belecsúszott a vécékagyló kiömlő nyílásába, ezzel a vécékagyló ürülését lehetetlenné tette, egyúttal számára a légzés lehetetlenné vált.

Eközben a II. rendű terhelt a III. rendű terhelt élettársával a házból kijárt, oda visszajárt, majd 2.02 órakor sürgetésül ismét telefonált a mentőknek. A II. rendű terhelt közölte, hogy „Már szerintem ki is jött belőle a gyerek, elment a WC-re, aztán szerintem ki is csúszott belőle a gyerek, vagy én nem tudom” (elsőfokú ítélet 33. vagy eredeti alapján pontosított oldal).

A mentős meghallván, hogy a szülő nő a vécékagylón van, mondta a II. rendű terheltnek, hogy menjen oda, majd amikor a II. rendű vádlott ez ellen tiltakozott, és mivel a mentős kiderült, hogy a szülő nővel van a bejelentő anyja is, felszólította, hogy adja át neki a telefont, beszélt a III. rendű terhelttel is.

A mentős kérdésére a II. rendű terhelt közölte vele, hogy a felesége rosszul lett, eszméletlen, nem tud kommunikálni, el van fehérülve, fekve ül a vécén, „csönd van itten”. A mentős kérdésére a III. rendű terhelt a következőket mondta: „Hát itten üdegel a WC-n, há nem tudom rosszú van-e meg má hasa is lement, kigyütt a gyerek, hát olyan izé, szerencsétlenek vagyunk, semmit nem tudunk csinálni”; majd szólongatás után közölte, hogy olyan fehér, mint a fal.

A mentősök 2.10 órakor érkeztek meg egy mentőápolóval és egy gépkocsivezetővel. Őket kinn várta a II. rendű terhelt, a III. rendű terhelt és annak élettársa. A mentősök „hol van a szülő nő és a baba” kérdésére a II. rendű terhelt közölte, hogy „a gyerek valószínűleg halott”, s bekísérte őket a fürdőszobába.

A mentőápoló a vécékagylón ülő I. rendű terheltet eszméletlennek találta, széthúzta a combjait, és meglátta az újszülött lábát. A gépkocsivezető segítségével az I. rendű terheltet felemelték, akinek akkor esett ki testéből a méhlepény. A padozatra fektették. A mentőápoló lábainál fogva kiemelte az újszülöttet a vécékagylóból, és konstatálta, hogy a teste hideg, életjelenségei nincsenek.

Az újszülött a születésekor érett, életképes leány volt, mintegy 3-4 percen keresztül lélegzett, a fejének a vízbe kerülését követően a klinikai halál mintegy fél percen, a biológiai halál pedig mintegy ezt követő fél percen belül beállt. Halálának közvetlen oka fulladás, a légutak víz által történő elzárása volt. A vízbekerülés és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés közvetlen volt. Születés utáni azonnali szakszerű ellátás esetén életben maradhatott volna, halála elkerülhető lett volna.

[8] II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján részben bűnösségének törvénysértő megállapítása miatt, részben pedig a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabására hivatkozással. Emellett törvényhely megjelölése nélkül a másodfokú bíróság részéről az indokolási kötelezettség megsértését is sérelmezte.

[9] Az indítvány szerint a II. rendű terhelt belátta, hogy "hibáztam és el kell ismernem, hogy viselkedésem szégyenletes, elfogadhatatlan", de "nem tudom elfogadni (hogy) szándékosan öltem meg a saját gyermekemet ] belenyugodtam a halálos eredmény bekövetkezésébe".

[10] A másodfokú bíróság további bizonyítás felvétele nélkül "elnagyolva" állapított meg eltérő tényállást, és adott jogi indokolást, amikor a cselekményt átminősítette, holott abban nem állapítható meg kétségek nélkül a bűnössége.

[11] Az indítvány szerint az ítélőtábla tévesen értékelte a bizonyítékokat. Ő azt cselekedte, amit "ilyen helyzetben mindenki más is tett volna": a "szülés megindulásakor" telefonon segítséget kért és várt a mentőszolgálattól, a felesége hasát látva és gyereksírást nem hallva nem hitte el a baba megszületését. Ezért nem helytálló annak a másodfokú bíróság általi megállapítása, hogy "a vádlottak semmit sem tettek a segítségnyújtás érdekében".

[12] A segítségnyújtó szándék ellentmond az ölési akaratnak. Az ítélőtábla a 10-15 percnyi cselekvést vagy nem cselekvést az előzmények figyelmen kívül hagyásával és a bizonyítékok elferdítésével értékelte. Azzal idézte a mentőszolgálattal folytatott három telefonbeszélgetését, hogy ő bizonytalan, kétségbe esett volt, és csak a harmadik telefonbeszélgetés alapján tudatosult benne, hogy "baj van".

[13] A gyermek születését várták, arra készültek. Nem egy nem kívánt terhesség gyümölcsétől akartak megszabadulni. Ő felelősnek érzi magát a gyermeke halálában, ám valójában csak könnyelműen bízott a tragikus eredmény bekövetkezésének elmaradásában.

[14] A II. rendű terhelt ugyanakkor azt is felvetette, hogy a halál bekövetkezésének pontos ideje nincs megállapítva, ezért nem zárható ki, hogy a gyermeke azon idő alatt halt meg, amikor ő a mentőszolgálattól kért segítséget. Szerinte "lehetőségem sem nyílt, sőt esélyem sem adódott gyermekem életének megmentésére ] részemről nem történt mulasztás az emberölés kapcsán ] bűnöm, hogy nem, hittem el megszületett a baba ] teljesen leblokkolt az agyam". Így nincs okozati kapcsolat, s annak hiányában nem állapítható meg a büntetőjogi felelőssége.

[15] A II. rendű terhelt indítványa szerint a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének teljes körűen nem tett eleget. Ezen az általa tévesnek, a logika alapvető szabályait sértőnek tartott, önkényes jogértelmezésként minősített bizonyíték-értékelést és cselekmény-minősítést értette. E körben ezt meghaladó további - konkrét - érve nem volt.

[16] A 30/1992. (V. 26.) AB határozatra hivatkozással - áttételesen - alkotmányellenesnek értékelte az emberölés törvényi tényállását. Az abból vett idézete szerint: "Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vigyázni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét ne túl szélesen jelölje ki és elég határozott-e." (Nem jelölve: indokolás IV.5. pont.).

[17] A Legfőbb Ügyészség a BF.161/2017. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

[18] Az irányadó tényállás alapján azt még büntetőjogilag nem értékelhető téves döntésnek értékelte, hogy a II. rendű terhelt ugyan délután már számolt a vártnál korábbi szüléssel, az I. rendű terheltet mégsem vitte orvoshoz.

[19] Amikor viszont az I. rendű terhelt közölte vele, hogy kicsúszott a baba, erre a "nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad" kijelentés után magára hagyta. Nem nézte meg, hogy valóban megszületett-e a gyermek, annak ellenére, hogy már ekkor tisztában volt a szülési folyamat megindulásával, annak egyidejű zajlásával. Ezt követően a mentőszolgálattal telefonon beszélve közölte, hogy "már ki is jött a gyerek, elment a vécére, aztán ki is csúszott belőle vagy én nem tudom", és a mentős felszólítására sem volt hajlandó meggyőződni a történtekről, majd a kiérkező mentőszolgálatot azzal fogadta, hogy a vécébe esett újszülött meghalt.

[20] Ekként a II. rendű terhelt tisztában volt a megindult szüléssel azzal, hogy a gyermek a vécékagylóba esett, mégsem nyújtott semmiféle segítséget. Kötelezettségének elmulasztásával okozati összefüggésben áll a sértett gyermek halálának a bekövetkezése.

[21] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt ezért a jogi minősítést támadó részében alaptalannak találta. Törvénysértő minősítés hiányában pedig a büntetés önmagában nem vizsgálható felül.

[22] Mivel az eljárt bíróságok abszolút eljárási szabálysértést sem vétettek, ezért a Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.

[23] A terhelt és a védő a Legfőbb Ügyészség indítványára nem tett észrevételt.

[24] III. A Kúria azt állapította meg, hogy a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[25] 1. A II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa szerint a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségét megsértette.

[26] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdés III.a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnösség megállapítása (a felmentés, az eljárás megszüntetése, a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása) tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[27] A Kúria az 1. BK vélemény C. pontjában a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) és b) alpontjához fűzött értelmezés 2. pontjában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha "nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését", a jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha "nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés" - és ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat.

[28] Ennek megfelelő az ítélkezési gyakorlat is. "Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor eredményez feltétlenül hatályon kívül helyezést és felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta a döntését" (EBH 2011.2387., EBH 2010.2210., BH 2013.10.).

[29] Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának (a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának) anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a - tényállás támadhatatlanságát előíró - Be. 423. § (1) bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.).

[30] Az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).

[31] Más megfogalmazásban: a bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyességét kétségbe vonó és így az ügydöntő határozat megalapozottságát vitató felülvizsgálati indítvány tartalmilag az irányadó tényállás felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2017.84.I.). Az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással a jogerős ítéletben foglalt tényállás nem kérdőjelezhető meg (Bfv.II.933/2011/6.). Indokolási kötelezettség elmulasztása címén a bizonyítékok értékelése nem támadható (Bfv.III.439/2014/8.).

[32] Az alapügyben másodfokon eljárt bíróság - miként az elsőfokú bíróság - az alapítéletből kitűnően a szükséges és elégséges mértékben eleget tett az indokolási kötelezettségének: a vádhoz kötöttség keretein belül a lefolytatott bizonyítás alapján állapította meg, illetőleg részbeni pontosítással vette irányadónak a történeti tényállást. A bizonyítékokat számba vette, egyenként és összességében értékelte, az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseit, azaz jogi álláspontját is felvázolta. Okfejtése minden releváns tekintetben követhető, ezáltal ellenőrizhető volt. Így - szemben az indítványban foglaltakkal - eleget tett indokolási kötelezettségének.

[33] A II. rendű terhelt az indítványában egyértelműen a bűnösségének a megállapítását támadta a ténykérdésekre, illetőleg a jogkérdésekre vonatkozóan állított indokolási kötelezettség megsértése révén (is). Ennek alátámasztására azonban kizárólag olyan eljárásjogi indokokat hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. § (1) bekezdés c) és d) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között. Az indítványban valójában az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását és egyidejűleg a felrótt cselekmény minősítését, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[34] A II. rendű terhelt irányadó tényállás alapján megállapított bűnössége és felrótt cselekményének minősítése nem tehető kétségessé az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással. A II. rendű terhelt ugyanis a gondatlanságból elkövetett emberölés elismerése mellett - részben önmagának is ellentmondóan - végül minden tekintetben vitatta bűnösségének a megállapítását.

[35] Az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozó részében tehát a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[36] 2. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek csak a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okokból van helye. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható Be. 423. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[37] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[38] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[39] A II. rendű terhelt tévesen állapította meg, hogy a másodfokú bíróság bizonyítás felvétele nélkül eltérő tényállást állapított meg. A másodfokú bíróság nem a II. rendű terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése érdekében állapított meg eltérő tényállást Be. 352. § (1) bekezdés b) pont és (3) bekezdés], hanem mindössze helyesbítette az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást az iratok tartalma és ténybeli következtetés útján Be. 352. § (1) bekezdés a) pont, másodfokú ítélet 12. oldal utolsó bekezdés], éspedig a II. rendű terhelt magatartását közvetlenül nem is érintő módon. Ehhez képest nem sértette meg az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásához kötöttség elvét. A másodfokú bíróság egyebekben azon törvényi kötelezettségének tett eleget, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a helyesbített tényállás alapján kell felülbírálni Be. 352. § (2) bekezdés], és a felrótt cselekményt a büntető anyagi jog szabályai alapján kell minősíteni, amiben már nem köti az elsőfokú bíróság értékelése (Be. 372. §).

[40] Az irányadó tényállás - a már ismertetettek szerint - egyértelműen tartalmazza az alábbiakat: az I. rendű terhelt korábban már megszülte két közös gyermeküket. A jelen ügyben a terhességét nőgyógyász már 2011. február 10-én megállapította. Terhesgondozásra is járt, és a szülés várható időpontja 2011. augusztus 5. napja volt. Ezáltal a II. rendű terhelt számára nem volt ismeretlen az adott élethelyzet, és bármikor számolhatott a szülés megindulásával.

[41] Az I. rendű terhelt 2011. július 25-én délután hátfájdalmat észlelt, a szokottnál gyakrabban ment vécére, sőt maga a II. rendű terhelt vetette fel, hogy az I. rendű terhelt korábban megszülhet a vártnál. Ennélfogva nem vitatható, hogy a II. rendű terhelt immár aktuálisan számolt a szülési folyamat vártnál korábbi megindulásával.

[42] Az I. rendű terhelt magzatvize 2011. július 26-án 1.45 órakor elfolyt. Ezt közölte is a II. rendű terhelttel, akitől a mentők hívását kérte. A magzatvíz elfolyását a II. rendű terhelt is észlelte abból, hogy nagy nedvességfolt volt az ágyon.

A magzatvíz elfolyása a szülési folyamat megindulását, illetőleg azonnal bekövetkezhetőségét jelezte a II. rendű terhelt számára.

[43] Az I. rendű terhelt székelési ingerrel a vízöblítéses vécés fürdőszobába ment. A II. rendű terhelt 1.53 órakor telefonon jelentette be a mentőszolgálatnak, hogy felesége szülni fog, most folyt el a magzatvize, majd az I. rendű terhelt a vécén ülve megszólalt, hogy "kicsúszott a baba". A II. rendű terhelt tehát ekkor már tudta, hogy a baba megszületett. Ettől a mozzanattól kezdve azonban a II. rendű terhelt mindvégig elhárító magatartást tanúsított. A felülvizsgálati indítványában kifejtett állásfoglalásától eltérően nem tanúsította az adott helyzetben mindenkitől, azaz általánosan elvárható magatartást, hogy megtegye azt, amit aztán megtett a kiérkezett mentőápoló: nem nézett bele a vécékagylóba.

[44] A II. rendű terhelt "nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad" tartalmú kijelentésre szorítkozása elfogadhatatlan tétlenség. A has nagyságának, méretének változatlanságából ugyanis nem lehet visszakövetkeztetni arra, hogy a szülés még nem történt meg. A II. rendű terheltet - miként a mentőápolót - semmi sem gátolta az erről történő meggyőződésben. Az I. rendű terheltet felemelhette volna a vécékagylóról, és/vagy összezárt combjait széthúzva is belenézhetett volna a vécékagylóba.

[45] A büntető törvény az emberi élet feltétlen védelme érdekében tartalmaz ún. nyitott törvényi tényállást. Az elkövetés idején az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdése (korábbi Btk.) és az elbírálás idején hatályos Btk. 160. § (1) bekezdése egyaránt annyit tartalmaz, hogy "aki mást megöl" emberölést követ el. Ezzel juttatva kifejezésre, hogy az emberi élet megóvása, az ember halálának elkerülése érdekében mindenki, minden helyzetben köteles a tőle elvárható magatartás tanúsítására, kifejtésére.

[46] A sértett gyermek halálának időpontja - szemben az indítványbeli állítással - kitűnik az irányadó tényállásból. A II. rendű terhelt a mentőszolgálatnak először 1.53 órakor telefonált. Innentől lehet számolni. Az I. rendű terhelt "kicsúszott a baba" közlésekor az életképes állapotban született sértett gyermek a vécékagyló kis homorulattal vízszintes hátsó területére került, 3-4 percig lélegzett, aztán fejjel előre belecsúszott a vécé kiömlő nyílásába, miáltal légzése lehetetlenné vált. A fejének vízbe kerülését követően a klinikai halál mintegy fél percen, a biológiai halál pedig mintegy újabb fél percen belül, fulladás folytán beállt.

[47] A II. rendű terhelt 2.02 órakor sürgetésül ismét telefonált a mentőszolgálatnak, de még az ellen is tiltakozott, hogy megnézze az I. rendű terheltet. Ekkor a II. rendű terhelt már azt közölte, hogy "ki is jött a gyerek [...] ki is csúszott a gyerek", az I. rendű terhelt eszméletlen, fekve ül a vécén, "csönd van itten". Mindebből visszakövetkezik, hogy a sértett gyermek halála kb. 1.53-2.02 óra között állt be. Ugyanakkor a II. rendű terhelt helyzete szempontjából az veendő figyelembe, hogy az I. rendű terhelt "kicsúszott a baba" közlése után 3-4 perce lett volna az addig a vécékagyló kis homorulattal vízszintes hátsó területére került és lélegző, vagyis életben lévő sértett gyermek életének megmentésére.

[48] A 2.10 órakor érkező mentőápolót és gépkocsivezetőt a II. rendű terhelt azzal fogadta, hogy "a gyerek valószínűleg halott". Ez a kijelentés - mivel az irányadó tényállás nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a II. rendű terhelt visszatért volna a fürdőszobába, avagy valaki, valamit közölt-e vele az I. rendű terhelt - legalább azt teszi egyértelművé, hogy a tudata már a vécékagylón ülő I. rendű terhelt "kicsúszott a baba" közlése alapján átfogta a sértett gyermek halálának bekövetkezhetőségét.

[49] Amennyiben a II. rendű terhelt meggyőződött volna az I. rendű terhelt "kicsúszott a baba" közléséről, reális lehetősége lett volna arra, hogy a sértett gyermeket a vécékagylóból kiemelje, s a mentőszolgálat azonnali hívásával és instruálásával azonnali szakszerű ellátásban részesíthette volna, ami a halálának bekövetkezését megakadályozhatta volna. Ily módon vitán felül áll, hogy a II. rendű terhelt közbeavatkozásának elmaradása, azaz mulasztása és a sértett gyermek halála között okozati összefüggés áll fenn.

[50] Az elkövetés idején az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú irányelv még nem szólt a mulasztással elkövetett emberölésről, ám megállapíthatósága az ítélkezési gyakorlatban kétséges nem volt (pl. BH 1981.218., 1982.316., BH 1988.338., 1990.127., Bfv.II.187/2008/8.).

[51] Az alapügyben a bíróságok az elbíráláskor hatályos Büntető Törvénykönyvet alkalmazták, helyesen. Az elbíráláskori Btk. alkalmazása kapcsán irányadóként 3/2013. BJE jogegységi határozat az indokolás I. pontjában már tartalmazza, hogy az emberölés bűncselekménye aktív magatartással (tevéssel) és mulasztással egyaránt megvalósítható.

[52] Mulasztással elkövetett emberölésről van szó - írja a 3/2013. BJE jogegységi határozat - egyfelől akkor, amikor a halálhoz vezető ok-okozati folyamat az elkövető magatartásától függetlenül indult ugyan meg, s az elkövető ezt fel is ismerte, de bekövetkezésének megakadályozását - bár arra kifejezett jogszabályi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) vagy az elkövető és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettsége állt fenn és a súlyos következmény elhárítására reális lehetősége is lett volna - szándékosan, a halál beálltát kívánva vagy aziránt közömbösséget tanúsítva, elmulasztotta. Ugyanígy mulasztással megvalósított emberölés az is, amikor az elkövető mulasztása indítja el azt az okfolyamatot, amely a sértett egészségi állapotának fokozatos romlását, végül a halálát eredményezi, feltéve természetesen, hogy az elkövető ezt az előre felismert következményt kívánta vagy abba belenyugodott.

[53] A jelen ügy az előző változat alapján ítélendő meg. A sértett gyermek halálához vezető ok-okozati folyamat az elkövető magatartásától függetlenül azzal indult meg, hogy a vízöblítéses vécékagylón ülő I. rendű terheltnél a zajló szülési folyamat során világra jött sértett gyermek a vécékagylóba esett. Az I. rendű terhelt "kicsúszott a baba" közlése alapján ezt a II. rendű terhelt szükségszerűen felismerte. A II. rendű terhelt cselekményének elbírálás körében irányadó az elkövetés idején hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.), amely kimondja, hogy a kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll (Csjt. 70. § 1. fordulat), és a szülői felügyelet a kiskorú gyermek gondozásának jogát és kötelességét is magában foglalja Csjt. 71. § (2) bekezdés 1. fordulat]. Ez tehát kifejezett jogszabályon alapuló kötelezettség, és ezt meghaladóan az elkövető és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettség is.

[54] A II. rendű terheltnek az már kifejtettek szerint a súlyos következmény elhárítására reális lehetősége is lett volna, de azt elmulasztotta.

[55] A mulasztása szándékos, mert magatartásának lehetséges következményét előre látta, s aziránt közömbösséget tanúsított, vagyis abba belenyugodott (Btk. 7. § 2. fordulat: eshetőleges szándék). Ebből a szempontból nem játszik szerepet agyának hivatkozott "elborulása", figyelemmel arra, hogy beszámítási képessége és cselekvési képessége ép volt, teljes volt.

[56] Az elsőfokú bíróság a következőképpen érvelt a - közelebbről tudatos - gondatlanságból (luxuria) elkövetett emberölés vétségeként minősítés mellett. A II. rendű - és III. rendű - terhelt azért nem hitte el, hogy az I. rendű terhelt "kicsúszott a baba" közlése a gyermek megszületését jelentette, mert nem ment le az I. rendű terhelt hasa és nem hallottak gyermeksírást, vagy "olyasmit", ami a szülésre utalt volna. Ebben ők (ténybeli) tévedésben Btk. 20. § (1) bekezdés] voltak. Azt kellett volna tenniük, hogy belenéznek a vécécsészébe. Az I. rendű terheltet a III. rendű terhelt tartotta a vécén, de a II. rendű terhelt a III. rendű terhelt segítségével, akár az I. rendű terhelt combjait szétnyitva, megnézhette volna, hogy valóban szülés történt-e. Erre "mintegy 4 perc állt rendelkezésükre. Arra nincs azonban adat, hogy az I. r. vádlott azonnal szólt-e - kicsúszott a baba - vagy csak később".

[57] A Kúria mindezt másként értékelte.

[58] Az irányadó tényállással alá nem támasztott merő spekuláció annak a megkérdőjelezése, hogy az addig cselekvőképességét megőrző, a magzatvíz elfolyását és ezért a mentő kihívásának szükségességét, valamint a székelési ingerét kifelé világosan kommunikálni képes I. rendű terhelt, aki a székelési ingere folytán célirányosan a vécére ment, nem a szülés után azonnal, amikor még teljesen cselekvőképes volt, közölte volna, hogy "kicsúszott a baba". Ez a józan ésszel is ellentétes volna.

[59] Az elsőfokú bíróság maga utalt rá, hogy - bár ez a kellő élettapasztalat megléte mellett vitathatóan igényel különleges szakértelmet - a szakértők nyilatkozata értelmében "a szülő nő hasa sem feltétlenül azonnal lesz kisebb, az újszülött nem feltétlenül sír fel", még ha ezt annak alátámasztására jelölte is meg, hogy nem lehet kizárni a vádlottak ezen védekezését.

[60] A felnőttkorú, ép beszámítási képességgel rendelkező II. rendű terhelt - miként a III. rendű terhelt - részéről ilyen félreérthetetlenül egyértelmű közlés ("kicsúszott a baba") mellett helye sem lehetett semmiféle kétkedésnek. Az emberi élet - ismételten hangsúlyozandó - feltétlen védelme érdekében a II. rendű terheltet azonnali cselekvési kötelezettség terhelte, aminek nem tett eleget.

[61] Az I. rendű terhelt közlése egyúttal nyilvánvaló segítségkérés is volt a jelenlévők felé, hiszen a vécén ülve csakis azt jelenthette, hogy a gyermek a vécékagylóba esett, akin így mielőbb segíteni kell. Az I. rendű terhelt ezután magatehetetlenné vált, tehát a gyermeknek segítséget csak a jelen volt II. rendű (és III. rendű) terhelt nyújthatott.

[62] A II. rendű (és a III. rendű) terhelt a szülés tényét illetően nem eshetett semmiféle tévedésbe. Az a feltételezés, hogy a II. rendű (és a III. rendű) terhelt akármely okból esetleg kétségbe vonta a szülés tényét, valamint ezzel összefüggésben azt, hogy a gyermek ennek velejárójaként szükségképpen a vécékagylóba esett, és elmulasztotta az emberi élet megóvására vonatkozó részben jogszabályban előírt részben alapvető erkölcsi normán is alapuló segítségnyújtási kötelezettségét, büntetőjogilag nem akceptálható tévedés, hanem olyan mulasztás, amely a gyermek életének elvesztéséhez vezetett.

[63] Az elsőfokú bíróság érvelése azért is téves, mert nem ismerte fel, hogy az "Arra nincs azonban adat, hogy az I. r. vádlott azonnal szólt-e - kicsúszott a baba - vagy csak később" voltaképpen a büntetőjogi felelősség hiányát támasztaná alá, amennyiben helytálló volna. Ugyanis ha a gyermek megszületését az I. rendű terhelt netán késve jelezte volna, akkor a - nem konkretizált idejű - késés akár meghaladhatta volna az elsőfokú bíróság által kalkulált "mintegy 4 perc" időtartamot is. Ezen időközben pedig a gyermek halála már be is következhetett volna. Ennek az érvelésnek viszont ellentmond, hogy az elsőfokú bíróság maga is megállapította a II. rendű terhelt bűnösségét, hiszen ebből a szempontból nincs jelentősége a felrótt cselekmény minősítésének.

[64] Az elsőfokú bíróság a tudatos gondatlanság (luxuria) körében értékelte a II. rendű (és a III. rendű) terhelt magatartását. Ez a gondatlanság egyik formája, amikor az elkövető előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (Btk. 8. § 2. fordulat). Ebből kitűnik, hogy a büntető törvény csak akkor tartja alkalmazhatónak a tudatos gondatlanság kategóriáját, amennyiben az elkövetőnek van miért bizakodnia cselekménye előre látott következményének az elmaradásában.

[65] A tudatos gondatlanságnak van értelmi és érzelmi oldala. Az a Kúria számára vitán felül áll, hogy a vécén ülő I. rendű terhelt "kicsúszott a baba" közlése a szülést jelezte kifelé, és a külső szemlélő számára is egyértelmű volt, hogy a gyermek csakis a vécékagylóba kerülhetett. Ilyen módon a II. rendű terhelt kétségtelenül felismerte: a gyermek segítségnyújtás nélkül az életét veszítheti. Az értelmi oldal tehát adott.

[66] Ami az érzelmi oldalt illeti: "A tudatos gondatlanság érzelmi oldalára az a bizakodás jellemző, hogy a lehetséges eredmény nem következik be. Ez több mint puszta vágyakozás: az elkövető nem a véletlenre számítva várja az eredmény elmaradását, hanem a saját képességeire, tapasztalataira, az eredmény elhárítására tett konkrét intézkedésére vagy konkrét külső körülményekre alapozza bizakodását ...] Ha az elkövető bizakodása alaptalan volt, eshetőleges szándékot kell megállapítani. A puszta vágyakozás az eredmény elmaradására egyértelmű a bekövetkezésébe való belenyugvással." (Magyar Büntetőjog I-III. - Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest - a Btk. 8. §-ának magyarázata).

[67] A II. rendű terhelt - a mentő sürgetését leszámítva - passzív maradt. Nem tett semmit, így a saját képességeire és az eredmény elhárítására tett konkrét intézkedésére hagyatkozás tárgytalan. A Kúria már elfogadhatatlannak találta a gyermek megszületésében való kétkedést azon az alapon, hogy a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt "le nem ment" hasára utalással hárította el magától a beavatkozást, a segítő cselekvést. A II. rendű terhelt még a jelen volt III. rendű terhelt esetleges beavatkozásával sem számolhatott, mivel a I. rendű terhelt gyermekük megszületésére vonatkozó közlését követően mindössze szólt a III. rendű terheltnek, hogy foglalkozzon az I. rendű terhelttel, de azután kiment a fürdőszobából. Azaz a II. rendű terhelt be sem várta, hogy meggyőződjék: cselekszik-e helyette a III. rendű terhelt. A II. rendű terhelt valójában elmenekült a cselekvési kötelezettségének a teljesítése elől.

[68] Mindezen körülményekre figyelemmel megállapítható, hogy a II. rendű terheltnek nem volt alapja bízni (a mulasztásban álló) cselekménye előre látott - lehetséges - következményének elmaradásában, hanem e következménybe belenyugodott (Btk. 7. § 2. fordulat).

[69] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság és a Legfőbb Ügyészség azzal egyező - előzőekben írtaknak megfelelő - álláspontjával, éspedig mind a bűnösség, mind a cselekmény minősítése kérdésében.

[70] Következésképpen az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen állapították meg a II. rendű terhelt bűnösségét, valamint a másodfokú bíróság törvényesen minősítette a II. rendű terhelt felrótt cselekményét tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének.

[71] Ha viszont a bűncselekmény minősítése nem törvénysértő, akkor anyagi jogi törvénysértés hiányában a kiszabott büntetés önmagában nem vizsgálható (EBH 2011.2387.). A büntetés önmagában akkor támadható, ha a kiszabott büntetés a nemében és/vagy mértékében ütközne a törvény valamely mérlegelést nem engedő rendelkezésébe (BH 2012.239.). Erre a felülvizsgálati indítvány nem hivatkozott, és ilyen törvénysértést maga a Kúria sem észlelt. A törvény által kilátásba helyezett tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés keretein belül kiszabott öt év szabadságvesztés mind a nemében, mind az - enyhítő rendelkezés kimerítő alkalmazásával meghatározott - mértékében törvényes.

[72] 3. A II. rendű terhelt hivatkozott a megjelölt alkotmánybírósági határozatra. Az abból idézett rész az alkotmánybíráskodás szerves részévé vált {30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 176.; 12/1999. (V. 21.) AB határozat, ABH 1999, 106, 110-111.; 95/2008. (VII. 3.) AB határozat, ABH 2008, 782, 786.; 4/2013. (II. 21.) AB határozat, Indokolás [59]} - legutóbb a 31/2015. (XI. 18.) AB határozatban jelent meg (indokolás [50]).

[73] Az Alkotmánybíróság a törvényalkotással szemben támasztja a hivatkozott követelményt. A Kúria - élve alkotmányos Magyarország Alaptörvénye 25. Cikk (3) bekezdés] és külön törvényben is megerősített a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 24. § (1) bekezdés c) pont] jogával - a bíróságokra kötelező jogegységi határozatban töltötte meg közelebbi tartalommal az emberölés ún. nyitott törvényi tényállását. A Kúria 3/2013. BJE jogegységi határozatát, annak az Alaptörvénnyel való összhangját pedig az Alkotmánybíróság jogosult felülvizsgálni az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 37. § (2) bekezdés].

[74] A II. rendű terheltnek természetesen lehetnek aggályai az emberölés ún. nyitott törvényi tényállásával kapcsolatosan, de nem az ő vélekedése dönti el, hogy a Kúria - egyébként az ítélkezési gyakorlatot alapul vett - büntető jogegységi határozata miként értelmezi azt. A Kúria eljáró tanácsa számára a jogegységi határozatban foglalt iránymutatás kötelező.

Az indítvány elvi tartalma

[75] A bűnösség megállapítása és a cselekmény minősítése törvénysértő. A másodfokú bíróság megsértette az indokolási kötelezettségét.

A döntés elvi tartalma

[76] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A bűnösség megállapítása és a cselekmény minősítése egyaránt törvényes. Az indokolási kötelezettség megsértésére alaptalanul hivatkozott a II. rendű terhelt.

Záró rész

[77] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, s miután a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata alapján feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértést nem észlelt - a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján az ő tekintetében hatályában fenntartotta.

[78] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. § (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.

Budapest, 2017. június 14.

Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Györgyi s.k. bíró

(Kúria Bfv. II. 126/2017.)