ÍH 2015.83 A MULASZTÁSSAL ELKÖVETETT EMBERÖLÉS

I. Mulasztással követik el az emberölés bűntettét azok a hozzátartozók, akik az újszülött otthoni világra jövetelét észlelik, de nem tesznek semmit ellátása érdekében, és ennek következtében az újszülött meghal. A speciális jogi kötelezettség teljesítésének elmulasztására figyelemmel a bűncselekmény azonban nem társtettesként, hanem önálló tettesként elkövetett [Btk. 13. § (1) bekezdés, 160. § (1) bekezdés (2) bekezdés i) pont].

II. A másodfokú bíróság az első fokon eljárt bíróság által megállapított tényállás helyesbítését, kiegészítését, és eltérő tényállás megállapítását csak a Be. 351-352. §-aiban szabályozott esetben végezheti el.

A törvényszék a megismételt elsőfokú eljárásban kihirdetett ítéletével Gy. G. II. r., valamint Gy. M. III. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki 1-1 rb. gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében, mint tetteseket [Btk. 160. § (1) bekezdés, (4) bekezdés], ezért mindkét vádlottat 1 év 6 hónap fogház büntetésre ítélte, melyek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Gy. L. B. I. r. vádlottat az ellene 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés i) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

Gy. L. B. I. r. és Gy. G. II. r. vádlottak 2005. évben kötöttek házasságot, házasságukból két gyermek született 2005. és 2008. években, akik nevelőszülőknél vannak elhelyezve. 2010 végén az I. r. vádlott menstruációja elmaradt, édesanyja azt javasolta, hogy forduljon orvoshoz. Terhességét 2011. február 10. napján állapították meg nőgyógyászati szakrendelésen, azt is rögzítve, hogy a terhesség 15. hetében járt. A terhesség alatt az I. r. vádlott hét alkalommal jelent meg a védőnői szolgálatnál. Az I. r. vádlott szülésének várható időpontja 2011. augusztus 5. napja volt. 2011. július 25. napján az I. r. vádlott a fát vágó férjének Gy. G. II. r. vádlottnak segített, majd észlelte délután folyamán, hogy két óránként szúr a háta, és a szokottnál gyakrabban ment a WC-re. A II. r. vádlott felvetette, hogy felesége korábban szül a vártnál, ezért úgy határoztak, hogy átmennek a szomszéd településre elhívni a II. r. vádlott édesanyját, Gy. M. III. r. vádlottat. Az I., II., III. r. vádlottak este 11 óra tájban érkeztek vissza Cs. településre. Gy. L. B. I. r. vádlott 2011. július 26. napján 1 óra tájban aludt el. 1 óra 45 körüli időben arra ébredt, hogy magzatvize elfolyt, ami miatt felébresztette az ágyban alvó férjét, Gy. G. II. r. vádlottat, hogy hívja a mentőket. Gy. L. B. I. r. vádlott ezután székelési ingert érzett, ami miatt elindult a lakóházban lévő fürdőszobába, ahol vízöblítéses WC volt, és amely helyiség egy függönnyel volt elválasztva a lakás többi részétől. A II. r. vádlott 1 óra 53 perckor telefonon hívta az Országos Mentő Szolgálatot, bejelentve, hogy felesége szülni fog. Ekkor az I. r. vádlott jajveszékelése miatt a II. r. vádlott azt is mondta a mentőszolgálati diszpécsernek, hogy az I. r. vádlottnak már fájásai vannak. Időközben felébredt a másik szobában alvó Gy. M. III. r. vádlott is, aki először bement az I-II. r. vádlottak szobájába, majd miután látta, hogy az I. r. vádlott a WC-re megy, utána indult. Pontosan meg nem állapítható időpontban Gy. L. B. I. r. vádlott a WC-n ülve úgy érezte, hogy megszületett a magzat, amely után azt mondta, hogy "kicsúszott a baba". Gy. G. II. r. vádlott, aki ekkor nem volt a fürdőszobában, odament a helyiséghez, benézett és közölte, hogy nem születhetett meg, hiszen nagy a hasa. Ugyanígy vélekedett Gy. M. III. r. vádlott is, mert csobbanás, mozgás zaját nem hallották a WC-kagylóból, melyen az I. r. vádlott úgy helyezkedett el, hogy combjai összezárva, lábfejei szétnyitva voltak. Arról tehát, hogy a gyermek valóban megszületett-e, sem a II. r. vádlott, sem az I. r. vádlott mellett álló III. r. vádlott nem győződött meg. Az újszülött nem sírt fel, hallható mozgást nem végzett. Ezután pontosan meg nem állapítható időpontban, röviddel a szülést követően az I. r. vádlott olyan kijelentést tett anyósának, hogy "most már jó", de elgyengült és félig ülő, félig fekvő helyzetben magatehetetlenül maradt a WC-n. A III. r. vádlott közvetlenül mellette állva átkarolta egyik vállát, másikkal törölgette a homlokát. Pontosan meg nem állapítható időpontban, de a szülést követő 3-4 percen belül az újszülött a vérrel, bélsárral szennyezett, csúszós WC-kagyló csaknem vízszintes részéből fejjel előre becsúszott a WC kiömlő nyílásába, ezzel számára a légzés lehetetlenné vált. A II. r. vádlott ki-be járt a házból, és 2 óra 2 perckor ismét telefonált a mentőknek, sürgetve őket. A mentős meghallva, hogy a szülő nő a WC-n van, azt mondta a II. r. vádlottnak, hogy menjen be oda, aki ez ellen tiltakozott, majd miután kiderült a diszpécser számára, hogy a szülőnővel bent van a II. r. vádlott anyja is, felszólította a II. r. vádlottat, hogy adja át neki a telefont. A diszpécser telefonon beszélt a III. r. vádlottal. A II. r. vádlott a diszpécsernek azt mondta, hogy a felesége rosszul lett, eszméletlen, nem tud kommunikálni, el van fehéredve, ül a WC-n, "csönd van itten". A III. r. vádlott azt közölte, hogy az I. r. vádlott "ül a WC-n, nem tudja rosszul van-e már, a hasa is lement, kigyütt a gyerek, olyan szerencsétlenek ott, nem tudnak semmit csinálni." Közölte, hogy az I. r. vádlott fehér, mint a fal. 2 óra 10 perckor érkezett meg a mentőkocsi, a mentősöknek a II. r. vádlott az utcán azt mondta, hogy a szülő nő bent van a házban, és a gyerek valószínűleg halott, majd bekísérte őket a fürdőszobába. A mentőápoló odalépett a WC-n ülő I. r. vádlotthoz, aki mellett továbbra is ott állt a III. r. vádlott, de az I. r. vádlottal nem tudott kommunikálni, őt eszméletlenül találta. Széthúzta a WC-n ülő I. r. vádlott combjait, meglátta az újszülött lábát, ezért az I. r. vádlottat a gépkocsivezető segítségével felemelték, a padozatra lefektették. Amikor felemelték az I. r. vádlottat, akkor esett ki a méhlepény. Ezt követően a mentőápoló lábainál fogva kiemelte az újszülöttet a WC-kagylóból, konstatálta, hogy teste hideg, életjelenségei nincsenek. Az I. r. vádlottnak infúziót kötöttek be, lábait felpolcolták. Az esetkocsi ekkor egy mentőtiszttel, mentőápolóval és gépkocsivezetővel megérkezett, amikorra az I. r. vádlott már kontaktusba volt vonható. Az újszülött 51 cm testhosszúsággal, 3015,8 gramm testsúllyal született, életképes lánymagzat volt. Az élve született, érett lánymagzat halálának közvetlen oka fulladás, a légutak víz által történő elzárása volt. A vízbe kerülése és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés közvetlen volt. A szülés utáni azonnali szakszerű ellátás esetén az élő, érett lánymagzat életben maradhatott volna, születését követően 3-4 percen keresztül lélegzett, fejének a vízbe kerülését követően a klinikai halál mintegy fél percen, a biológiai halál mintegy további fél percen belül beállt.

Az I. r. vádlott határvonalon álló gyengeelméjűségben és személyiségzavarban szenved, személyiségzavarának mértéke nem éri el az elmebetegség súlyosságát, nem tette képtelenné, és nem korlátozta cselekménye következményének felismerésében, és e felismerésnek megfelelő cselekedetben. Teljes bizonyossággal nem zárható ki, hogy az I. r. vádlott a cselekmény idején a szülés, illetve annak körülményei következtében olyan pszichés, illetve testi állapotba kerülhetett átmenetileg, amely a tudatos, célirányos tevékenységre való képességét hátrányosan befolyásolta. Tudatzavar, eszméletvesztés, ájult, öntudatlan állapotba kerülés vagy az azt megközelítő helyzet kialakulása teljességgel nem zárható ki. A II-III. r. vádlottak személyiségzavarban szenvednek, amely fennállt náluk a perbeli cselekmények idején, azonban nem tette őket képtelenné, és nem korlátozta abban, hogy cselekményük következményeit felismerjék, és hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjenek