BH 2010.4.91 A szerződés semmisségének megállapítása iránti ügyészi kereset eredményességének két együttes feltétele van, a közérdekben esett sérelem és a támadott szerződés semmissége. A bíróság elsősorban a közérdekben esett sérelem bekövetkezését köteles vizsgálni. Ebben a körben a konkrét ügy körülményeinek figyelembevételével kell arról döntenie, hogy a közérdek sérelme bekövetkezett-e [Ptk. 200. §, Ötv. 79. §, Ptké. 36/A. §].

Az I. r. alperes 1996 és 1997. év között részben saját erőforrásból, részben céltámogatásból szennyvízelvezető törzshálózati szakaszokat épített. A II. r. alperes, mint a helyi közüzemi hálózat üzemeltetője és tulajdonosa a megépítéshez azzal járult hozzá, hogy ahhoz anyagi támogatást nyújtani nem tud, ugyanakkor a vízjogi létesítési engedély meghosszabbításához azt a feltételt szabta, hogy a létesített csatornaszakaszokat az I. r. alperes az átadás-átvételt követően a II. r. alperes tulajdonába adja térítésmentesen.

A II. r. alperes gazdasági társaság, amelynek többségi tulajdonosa a helyi önkormányzat.

A csatornaszakaszok kivitelezése 1997-ben befejeződött és azokat működésbe vették annak ellenére, hogy az I-II. r. alperesek között jogvita támadt a megépített csatorna tulajdonjogát illetően. A II. r. alperes ugyanis üzemeltetésre nem kívánta átvenni a megépített szakaszt, ragaszkodott ahhoz, hogy az I. r. alperes azokat a tulajdonába adja. A felek között ebben a kérdésben több jogvita is volt, ezek peren kívüli rendezése érdekében az I-II. r. alperesek 2006. március 22-én megállapodást írtak alá, amelyben rögzítették, hogy az I. r. alperes beruházásában hol létesültek elválasztott rendszerű szennyvízelvezető törzshálózat-szakaszok. A megállapodás tartalmazta, hogy a csatornaszakaszok rákapcsolása a II. r. alperes tulajdonát képező szennyvízelvezető törzshálózati rendszerre már megtörtént. Az I. r. alperes elismerte az okiratban, hogy a szennyvízelvezető csatornaszakaszok tulajdonjogát a II. r. alperes szerezte meg a törzshálózathoz történő hozzáépítés tényével, ráépítés jogcímén. Erre tekintettel az I. r. alperes kijelentette, hogy a II. r. alperes tulajdonszerzését tudomásul veszi, ezzel kapcsolatban anyagi igénye nincs. A megállapodás megkötésére az I. r. alperes képviselő testületének 79/2006. (IV. 27.) számú határozata jogosította fel az I. r. alperest. Az alperesek 2006. május 16-án kelt nyilatkozatukkal megállapították, hogy a megállapodásuk hatályba lépett.

A felperes keresetében az alperesek között 2006. március 22-én létrejött szerződés semmisségének a megállapítását kérte a Ptké. 36/A. §-ában foglalt felhatalmazás alapján. Előadta, hogy az I. r. alperes által létesített szennyvízelvezető csatornaszakaszok az önkormányzat törzsvagyonához tartoznak, így a tulajdonjog ingyenes átengedése a II. r. alperes részére a közérdek sérelmét jelenti. Az Önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 79. § (2) bekezdésének b) pontja szerint az elkészült létesítmény korlátozottan forgalomképesnek minősül, amelyről csak törvényben vagy helyi önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint lehet rendelkezni, ez azonban nem így történt.

A felperes több alkotmánybírósági döntésre utalva előadta, hogy a vízi közművek ex lege tartoznak az önkormányzat törzsvagyonának körébe, így a II. r. alperes részére ingyenes tulajdonba adásuk jogszabályba ütközik, vagyis a szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Mivel a támadott szerződés tulajdon-átruházásra irányult, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (2) bekezdésébe is ütközik, tekintettel az ingyenes átruházásra. Emellett az I. r. alperes 4/1994. (III. 2.) rendelete is kizárja a közművek tulajdonának átruházását, annak csak használatba adását engedi meg. A rendelkezés jogát kizáró jogszabályi tilalomra tekintettel az alperesek között létrejött szerződés a Ptk. 114. § (1) bekezdése értelmében is semmis.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a közérdek sérelme a jelen ügyben nem áll fenn, a felperes perindítási jogát pedig a közérdek sérelme alapozhatná meg. A II. r. alperes üzemeltetési szerződés megkötésére nem kötelezhető, ez már a felek között folyamatban volt korábbi jogi eljárások során kiderült. Az I. r. alperes ugyanakkor önállóan nem tudja üzemeltetni a megépült csatornaszakaszokat, tehát éppen ahhoz fűződik közérdek, hogy a megépült csatornaszakaszok a rendszer részeként üzemeljenek. Hivatkozott arra, hogy a szennyvízelvezetés a helyi önkormányzat feladata, az I. r. alperes törzsvagyonává pedig az Ötv. 79. § (1)-(2) bekezdése értelmében csak a kötelező önkormányzati feladat és hatáskör ellátásához szükséges vagyon nyilvánítható. A csatornaszakaszok erre tekintettel sem minősülhettek törzsvagyonnak, így a törzsvagyonná nyilvánításukra nem is került sor. A felperes által felhozott jogszabályi korlátozások akkor lennének irányadók, ha a megépített csatornaszakaszok a rendeltetésüket képesek lennének önállóan betölteni.

A II. r. alperes szintén a kereset elutasítását kérte, ugyancsak vitatta a közérdek sérelmének fennálltát. Hivatkozott arra, hogy a szennyvízelvezetési szolgáltatás egysége műszakilag megbonthatatlan. Az I. r. alperes tulajdonjogának fenntartása esetén jogilag is és üzemeltetési szempontból is rendezetlen helyzet alakulna ki. A 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet értelmében ugyanakkor a vízügyi hatósági engedély kiadásának feltétele, hogy az üzemeltetés rendezett legyen a beruházás megvalósulása után. A II. r. alperes hivatkozott arra is, hogy a megépült csőszakaszok jogi értelemben még nem minősülnek közcsatornának, szennyvízelvezető törzshálózatnak, így nem minősülnek vízi közműnek sem.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest perköltség viselésére kötelezte azzal, hogy a felperes által személyes illetékmentessége folytán le nem rótt illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság elsősorban azt vizsgálta, hogy a perbeli támadott megállapodás sérti-e a közérdeket, a csatornaszakaszok a II. r. alperes tulajdonába történő átadása a közérdekben okoz-e sérelmet.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes eleve a fővárosi csatornahálózat részeként működő csatornahálózat létrehozását tervezte azzal, hogy annak üzemeltetéséről nem ő, hanem a II. r. alperes fog gondoskodni. Mivel a felek közötti jogvita során kitűnt, hogy az I. r. alperes a tulajdonjoga fenntartása esetén a csatornaszakasz üzemeltetésére vonatkozóan szerződéskötést a II. r. alperes egyetértése nélkül nem kényszeríthet ki, 2006-ban az I. r. alperes úgy határozott, hogy az eredetileg választott műszaki megoldás mellett tudomásul veszi a II. r. alperes tulajdonszerzését. Az I. r. alperesnek lehetősége lett volna arra is, hogy a csatornaszakaszt műszakilag átalakítsa és önálló rendszerben üzemeltesse. Az I. r. alperes által választott megoldásnak jogszabályi akadálya nem volt, mert amíg a csatorna önálló üzemeltetésre nem alkalmas, addig nem minősül vízi közműnek és így nem lehet része a törzsvagyonnak sem. A közérdeket éppen az szolgálta, hogy a már megépített csatornaszakaszok működjenek, biztosítsák a szennyvízelvezetést, így az I. és II. r. alperesek között létrejött megállapodás közérdeket nem sértett. Miután a felperes kereshetőségi jogának egyik feltétele az, hogy az általa támadott megállapodás a közérdek sérelmét jelentse, e feltétel hiányában a második feltétel meglétét, vagyis a szerződés semmisségét a bíróságnak már nem kellett vizsgálnia.