3224/2014. (IX. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 230. § (2) bekezdésének "továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetése vagy a vádemelés részbeni mellőzése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza" szövegrésze, valamint 231. § (2) bekezdés d) pontjának "vagy a vádindítvány nem tartalmazza a 230. § (2) bekezdésében foglaltakat" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Siklósi Járásbíróság 2.B.272/2013/2. számú és a Pécsi Törvényszék 3.Bkf.434/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság képviseletében eljáró ügyvéd alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[3] Az indítványozó képviselőjének egy másik gazdasági társaság képviselője ellen tett feljelentése alapján a Siklósi Rendőrkapitányság jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt rendelt el nyomozást, amelyet később - bűncselekmény hiányában - megszüntetett. Az indítványozó a nyomozó hatóság nyomozást megszüntető határozatával szemben panaszt nyújtott be, amelyet a Budapesti VIII. Kerületi Ügyészség elutasított, ezért az indítványozó - mint pótmagánvádló - jogi képviselője útján vádindítványt nyújtott be a Siklósi Járásbíróságra. A Siklósi Járásbíróság a vádindítványt a 2.B.272/2013/2. számú végzésével a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 231. § (2) bekezdésének d) pontja alapján elutasította, mivel a vádindítvány nem tartalmazta azokat az indokokat, amelyek alapján a pótmagánvádló a nyomozás megszüntetése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozta. Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt Pécsi Törvényszék a 3.Bkf.434/2013/2. számú végzésével helybenhagyta a járásbíróság végzését.

[4] 2. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.

[5] 2.1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszában kifejtette, hogy a Be. 230. § (2) bekezdésének és a 231. § (2) bekezdése d) pontjának ismertetett rendelkezései sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonsághoz való jogot, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben meghatározott tisztességes eljáráshoz való jogot. (Az indítványozó panaszában az Alaptörvény XV. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség jogát is felhívta, azonban panaszának - hiánypótlásra történő felhívását követő - kiegészítésében visszavonta az e cikkre történő hivatkozását.) Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt szabályozás azért sérti az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit, mert míg a Be. az ügyészi vádemelés esetén lehetővé teszi a vádirat kellékhiányának pótlását, addig ez a lehetőség kizárt a pótmagánvádló által benyújtott vádindítvány esetén a támadott rendelkezések alapján. Sérelmezte továbbá, hogy míg az ügyésznek a vádemelést nem szükséges indokolnia, addig a pótmagánvádlót ilyen kötelezettség is terheli. Mindez pedig olyan indokolatlan különbségtételt jelent a vádemelés két formáját tekintve, amelynek eredményeként a szabályozás és az eljárás méltánytalanná, igazságtalanná és tisztességtelenné válik. Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy a sértettet is megillető tisztességes eljáráshoz való joga azért is sérült, mivel nem érvényesíthette azon jogát, hogy a sérelmére elkövetett bűncselekményt, illetve a benyújtott pótmagánvádat "a bíróság részleteiben és érdemben, tisztességes eljárásban megvizsgálja, ennek alapján megalapozott döntést hozzon, illetve" a polgári jogi igényéről döntsön.

[6] Mindezekre figyelemmel az indítványozó kérte a Be. 230. § (2) bekezdése "továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetése vagy a vádemelés részbeni mellőzése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza" szövegrészének, valamint 231. § (2) bekezdés d) pontja "vagy a vádindítvány nem tartalmazza a 230. § (2) bekezdésében foglaltakat" szövegrészének megsemmisítését, valamint azok ügyében történő alkalmazásának kizárását.

[7] 2.2. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti panaszában is a támadott jogszabályok alaptörvény-ellenessége kapcsán az indítványában kifejtettekre hivatkozott, amelyet azzal az érveléssel egészített ki, hogy a sérelmezett másodfokú végzésben a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének.

[8] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

[9] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőn belül terjesztette elő.

[10] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és megfelelő indokolást is tartalmaz. Ezenkívül megjelöli a sérelmezett jogszabályi rendelkezéseket, illetve bírói döntéseket és kifejezetten kéri azok megsemmisítését.

[11] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 26. és 27. §-aiban, valamint az Abtv. 29-31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e. Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben pótmagánvádlóként lépett fel. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.

[12] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26-27. §-ai alapján az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani. (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, 1657, 1658-1659.; legutóbb megerősítve: 3142/2014. (V. 9.) AB végzés, Indokolás [26]) Tekintettel arra, hogy az indítványozó a jogbiztonság sérelmét nem e két kivételes esetre való hivatkozással állította, az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésre hivatkozással nem lehetett befogadni.

[13] Az indítványozó panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben meghatározott tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is állította.

[14] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeiként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.

[15] A pótmagánvád az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatában olyan, a vádkorrektívumok rendszerébe tartozó jogintézményként jelenik meg, amely az ügyész közvádlói monopóliumának gyakorlása eredményeként bizonyos, a sértetteket hátrányosan érintő következmények kiküszöbölésére szolgálhat. [14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 113.; 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 522.; legutóbb megerősítve: 3014/2013. (I. 28.) AB végzés, ABH 2013, 1201, 1202.] Az Alkotmánybíróság leszögezte ugyanakkor azt is, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogból nem vezethető le olyan, a sértettet megillető alapjog, amely alapján a büntető igény bíróság általi elbírálása kikövetelhető, vagy kikényszeríthető lenne. [40/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 288, 290.; 42/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 300, 303.; legutóbb megerősítve: 3014/2013. (I. 28.) AB végzés, ABH 2013, 1201, 1202.] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a törvényhozónak nem volt alkotmányos - akár a tisztességes eljáráshoz való jogból, akár más alapjogból levezethető - kötelezettsége a pótmagánvád intézményének bevezetésére, így "[a] törvényhozó viszonylag tág mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a pótmagánvádra milyen esetekben ad lehetőséget, és milyen esetekben zárja ki." [42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 522.]

[16] Az Alkotmánybíróság korábban kifejtette azt is, hogy az ügyészi vádirat hiányosságainak pótlására irányuló felhívás lehetőségét a bíróságnak a vádirati tényállásról és a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről való azon döntési kötelezettsége alapozza meg, amely éppen az ügyészi vádmonopólium elvéből és az állam büntetőigényéből fakad. [3242/2012. (IX. 28.) AB határozat, ABH 2012, 715, 722.] A pótmagánvád lehetősége a sértett számára viszont csak akkor nyílik meg, amikor az állam - a vádmonopólium gyakorlója által - a büntetőigényéről már lemondott, így az megszűnt [3153/2013. (VII. 24.) AB határozat, ABH 2013, 2080, 2092.].

[17] A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a benyújtott panasz a Be. sérelmezett rendelkezései vonatkozásában nem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági döntést indokolna.

[18] Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján felmerül-e az alaptörvény-ellenesség kételye [lásd 3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, ABH 2012, 1165, 1166.] a Be. támadott rendelkezéseit alkalmazó bíróságok jogértelmezésével kapcsolatban. Ennek során az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-elle-nességet sem a kifogásolt végzések vonatkozásában.

[19] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2014. szeptember 15.

Dr. Stumpf István s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/496/2014.