62019CJ0383[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2021. április 29. Powiat Ostrowski kontra Ubezpieczeniowy Fundusz Gwarancyjny. A Sąd Rejonowy w Ostrowie Wielkopolskim (Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás - 2009/103/EK irányelv - A 3. cikk első bekezdése - Biztosítási szerződés kötésére vonatkozó kötelezettség - Terjedelem - Gépjárművet bírósági úton megszerző területi önkormányzat - Magántulajdonban lévő területen tárolt és megsemmisítésre szánt, nyilvántartásba vett gépjármű. C-383/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2021. április 29. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás - 2009/103/EK irányelv - A 3. cikk első bekezdése - Biztosítási szerződés kötésére vonatkozó kötelezettség - Terjedelem - Gépjárművet bírósági úton megszerző területi önkormányzat - Magántulajdonban lévő területen tárolt és megsemmisítésre szánt, nyilvántartásba vett gépjármű"

A C-383/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Rejonowy w Ostrowie Wielkopolskim (Ostrów Wielkopolski kerületi bírósága, Lengyelország) a Bírósághoz 2019. május 15-én érkezett, 2019. február 12-i határozatával terjesztett elő

a Powiat Ostrowski

és

az Ubezpieczeniowy Fundusz Gwarancyjny

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, M. Ilešič, Juhász E., C. Lycourgos és I. Jarukaitis (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Ubezpieczeniowy Fundusz Gwarancyjny képviseletében M. Piwińska radca prawny,

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében J. Möller, M. Hellmann, E. Lankenau, U. Bartl és D. Klebs, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében H. Tserepa-Lacombe, B. Sasinowska és S. L. Kalėda, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. december 8-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 263., 11. o.) 3. cikkének az értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a Powiat Ostrowski (Ostrów járás, Lengyelország; a továbbiakban: járás) és az Ubezpieczeniowy Fundusz Gwarancyjny (biztosítási garanciaalap, Lengyelország; a továbbiakban: garanciaalap) között azon esetleges kötelezettség tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, miszerint a járásnak gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést kell kötnie egy bírósági úton megszerzett és megsemmisítésre szánt gépjármű vonatkozásában.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2009/103 irányelv (1) és (2) preambulumbekezdése értelmében:

"(1) A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelvet [(HL 1972. L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 10. o.)], a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelvet [(HL 1984. L 8., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 3. o.)], a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1990. május 14-i 90/232/EGK harmadik tanácsi irányelvet [(HL 1990. L 129., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 249. o.)], a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (negyedik gépjármű-biztosítási irányelv) [(HL 2000. L 181., 65. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 331. o.)] több alkalommal [...] jelentős mértékben módosították. Az átláthatóság és észszerűség érdekében ezt a négy irányelvet, továbbá a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó [72/166], [84/5], 88/357/EGK és [90/232] tanácsi irányelv, valamint a [2000/26] irányelv módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet [(HL 2005. L 149., 14. o.)] kodifikálni kell.

(2) A gépjármű-felelősségbiztosítás különösen fontos az európai polgárok számára, legyenek akár biztosítottak, akár baleset károsultjai. A gépjármű-felelősségbiztosítás a biztosítók számára szintén nagy jelentőséggel bír, mivel az a Közösségben a nem életbiztosítási piac fontos részét képezi. A gépjármű-felelősségbiztosítás hatással van a személyek és járművek szabad mozgására is. [...]"

4 A 2009/103 irányelv 1. cikke a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...]

1. »gépjármű«: minden szárazföldi közlekedésre szolgáló és mechanikus erővel működtetett, de nem sínen közlekedő gépjármű, valamint a pótkocsi, akkor is, ha nincs a gépjárműhöz kapcsolva;

4. »terület, ahol a gépjárművet szokásosan üzemben tartják«: [...]"

a) annak az államnak a területe, amelynek a rendszámtáblájával a gépjárművet ellátták, függetlenül attól, hogy a rendszámtábla állandó, vagy ideiglenes;

5 Ezen irányelv "Gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség" című 3. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az 5. cikkre is figyelemmel minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a saját területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendelkezzenek gépjármű-felelősségbiztosítással."

6 Az említett irányelvnek "[a] biztosítás ellenőrzése" című 4. cikke értelmében:

"A tagállamok tartózkodnak az olyan gépjárművek felelősségbiztosításának ellenőrzésétől, amelyek szokásos üzembentartási helye valamely másik tagállamban található, vagy amelyek szokásos üzembentartási helye harmadik országban található, és másik tagállam területéről lépnek területükre. Mindazonáltal a tagállamok végezhetnek a biztosításra vonatkozó, nem rendszeres ellenőrzést, feltéve, hogy az hátrányos megkülönböztetéstől mentes, és olyan ellenőrzés részeként végzik, amely nem irányul kizárólag a biztosításra."

7 A 2009/103 irányelvnek "A gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség alóli kivételek" című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől egyes természetes és magánjogi vagy közjogi jogi személyek esetén; ezek jegyzékét az eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról tájékoztatja a többi tagállamot és [az Európai] Bizottságot.

Az eltérést alkalmazó tagállam meghoz minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen személyekhez tartozó gépjárművek által a saját területén, illetve egy másik tagállam területén okozott károk megtérítésre kerüljenek.

[...]

(2) A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől bizonyos gépjárműtípusok vagy bizonyos speciális forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművek esetében; ezeknek a gépjárműtípusoknak, illetve gépjárműveknek a jegyzékét az eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról a többi tagállamnak és a Bizottságnak tájékoztatást nyújt.

Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett gépjárművek ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, mint azok a gépjárművek, amelyek esetében a 3. cikkben meghatározott biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.

[...]"

8 Ezen irányelv "A kártérítéssel megbízott szervezet" című 10. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Valamennyi tagállam létrehoz vagy felhatalmaz egy szervezetet, amelynek feladata, hogy legalább a biztosítási kötelezettség mértékéig megtérítse azt a kárt, amely egy azonosítatlan gépjármű vagy, a 3. cikkben meghatározott biztosítási kötelezettségnek eleget nem tevő gépjármű által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés következtében keletkezett."

A lengyel jog

9 A 2003. május 22-i ustawa o ubezpieczeniach obowiązkowych, Ubezpieczeniowym Funduszu Gwarancyjnym i Polskim Biurze Ubezpieczycieli Komunikacyjnych (a kötelező biztosításokról, a biztosítási ágazat garanciaalapjáról és a közlekedési biztosítók lengyel hivataláról szóló törvény) alapeljárásban alkalmazandó változata (Dz. U. 2018, 473. tétel; a továbbiakban: a kötelező biztosításokról szóló törvény) 10. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

"Rendes bíróság előtt kereset indítható annak megállapítása iránt, hogy eleget tettek-e a biztosítási kötelezettségnek."

10 A kötelező biztosításokról szóló törvény 23. cikke (1) bekezdésének értelmében a gépjármű üzemben tartójának kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést kell kötnie a birtokában lévő gépjármű használatából eredő károk tekintetében.

11 E törvény 31. cikkének (3) bekezdése szerint:

"A nyilvántartásba vett azon gépjármű tulajdonjogának átszállása vagy átruházása esetén, amelynek üzemben tartója - [az e törvényben előírt] kötelezettsége ellenére - nem kötött rá gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést, az üzemben tartó, akire a gépjármű tulajdonjoga átszállt, vagy akire azt átruházták, a gépjármű tulajdonjoga átszállásának vagy átruházásának napján, de legkésőbb a gépjármű üzembe helyezéséig köteles gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést kötni. [...]"

12 Az említett törvény 33. cikke pontosítja, hogy a gépjármű üzembentartóinak kötelező felelősségbiztosítása többek között a gépjármű nyilvántartásból való törlésekor vagy a nem teljes gépjárműnek a járművek szétszerelésével vagy újrahasznosításával foglalkozó vállalkozás részére történő átadásakor szűnik meg, a 2005. január 20-i ustawa o recyklingu pojazdów wycofanych z eksploatacji (a forgalomból kivont gépjárművek újrahasznosításáról szóló törvény; Dz. U., 2018, 578. tétel) szerinti nem teljes gépjármű típusbizonyítványa alapján, vagy egy másik tagállamban kiállított egyenértékű dokumentum alapján.

13 Ugyanezen törvény 84. cikkének (1) bekezdése szerint a garanciaalap a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó kötelezettség gépjárművek üzembentartói általi betartásának ellenőrzésére felhatalmazott szervezet. E törvény 88. cikkének (7) bekezdése értelmében az, aki nem köt ilyen szerződést, bírságot köteles fizetni a garanciaalapba.

14 Az 1997. június 20-i ustawa Prawo o ruchu drogowym (a közúti közlekedésről szóló törvény) alapeljárásban alkalmazandó változata (Dz. U., 2018, 1990. tétel) a 130a. cikkében megállapítja a gépjárműnek a tulajdonos költségén történő eltávolításának feltételeit. E cikk (10) bekezdésének első albekezdése a következőket írja elő:

"Az eltávolított gépjármű tekintetében az (1) vagy a (2) bekezdésben meghatározott körülmények között [többek között, ha a gépjármű műszaki állapota veszélyezteti a közúti biztonságot, vagy a parkolási szabályok megsértése esetén] a starosta (járási elöljáró) a gépjármű tulajdonjogának a powiatra (járás) történő átszállása érdekében bírósághoz fordul, amennyiben a tulajdonos vagy erre jogosult személy - megfelelő értesítést követően - a gépjármű eltávolításától számított 3 hónapon belül nem vette át a gépjárművet. Az értesítés tartalmazza a gépjármű átvétele elmulasztásának következményeire vonatkozó információkat."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15 2018. január 16-i határozatával a Sąd Rejonowy w Ostrowie Wielkopolskim (Ostrów Wielkopolski kerületi bírósága, Lengyelország) a közúti közlekedésről szóló törvény 130a. cikkének (10) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően elrendelte egy Lengyelországban nyilvántartásba vett gépjármű tulajdonjogának a járásra történő átszállását. E határozat 2018. február 7-én jogerőre emelkedett, így a járás a gépjármű tulajdonosává vált.

16 A járás ezen határozat jogerő megállapításával történő kézbesítését, valamint végrehajtási záradékkal történő ellátását kérelmezte. E kérelmeknek 2018. április 20-án helyt adtak. Mivel ez a nap péntek volt, a járás a közigazgatási szerv nyitvatartásának következő napjától, vagyis 2018. április 23-án hétfőtől biztosította a gépjárművet.

17 A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a szóban forgó gépjárművet 2018. május 2-án megvizsgálta egy szakértő. A szakértői értékelés megállapította, hogy a gépjárművet nem lehet beindítani, az rossz műszaki állapotban van, hulladéknak minősül, és piaci értéke 400 lengyel złotys (PLN) (hozzávetőleg 89 euró).

18 E műszaki állapotra tekintettel a járás a gépjármű megsemmisítését rendelte el. Ez utóbbit tehát bontás céljából egy járműbontónak adták át, amely kiadta a gépjármű bontási igazolását. Ezen igazolás alapján a gépjármű nyilvántartásból való törlésére 2018. június 22-én került sor.

19 2018. július 10-i levelében a garanciaalap annak megállapításáról tájékoztatta a járást, hogy az említett gépjármű 2018. április 22-ig nem volt biztosítva, és hogy 4200 PLN (hozzávetőleg 933 euró) összegű bírságot kell fizetnie, mert a 2018. február 7. és április 22. közötti időszak tekintetében (a továbbiakban: vitatott időszak) nem tett eleget arra vonatkozó kötelezettségének, hogy e gépjármű tekintetében felelősségbiztosítási szerződést kössön.

20 2018. szeptember 25-én a járás keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Rejonowy w Ostrowie Wielkopolskim (Ostrów Wielkopolski-i kerületi bíróság) előtt annak megállapítása iránt, hogy a vitatott időszakban nem volt köteles a gépjárművet biztosítani. E tekintetben a járás azzal érvel, hogy egyrészt nem köthetett biztosítási szerződést azt megelőzően, hogy 2018. április 20-án kézhez kapta a tulajdonjog átszállásáról szóló határozat másolatát, másrészt pedig ezen időszak alatt a gépjármű egy őrzött parkolóban volt, üzemképtelen volt, és ezért nem volt lehetséges, hogy e gépjármű a forgalomban való részvételével kárt okozzon.

21 A garanciaalap e kereset elutasítását kéri, mivel szerinte a gépjármű műszaki állapota nem releváns a gépjármű üzembentartóját terhelő azon kötelezettség szempontjából, hogy gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést kössön.

22 A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy azokat a gépjárműveket, amelyek tekintetében a tulajdonjog átszállásáról szóló határozatot hoztak, műszaki szempontból járműszakértő vizsgálja meg, és az üzemképtelennek minősített gépjárművet egy átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján bontás céljából járműbontónak adják át, amely kiadja a gépjármű nyilvántartásból való törlése alapját képező bontási igazolást.

23 E bíróság pontosítja, hogy a kötelező biztosításokról szóló törvény 23. cikkének (1) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettség attól függetlenül alkalmazandó, hogy az érintett gépjármű üzemképes-e, vagy közlekedési eszközként történő használatát gátló műszaki állapota miatt megsemmisítésre szánják-e, továbbá azt is kiemeli, hogy az e törvény 31. cikkének (3) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettség valamely nyilvántartásba vett azon gépjármű tulajdonjogának átszállása vagy átruházása esetén, amelynek eredeti üzembentartója az általa elbírálandó ügyhöz hasonlóan - erre vonatkozó kötelezettsége ellenére - nem kötött rá ilyen szerződést, attól függetlenül alkalmazandó, hogy a szóban forgó gépjármű használható-e közlekedési eszközként, illetve még akkor is, ha az új tulajdonos azt megsemmisítésre szánja.

24 A tényeket illetően egyrészt azt állapítja meg, hogy a teljes vitatott időszakban a szóban forgó gépjárművet egy őrzött parkolóban tárolták és műszaki állapota miatt azzal semmilyen helyváltoztatást nem lehetett tenni. Másrészt tulajdonosa szándékának megfelelően e gépjárművet megsemmisítésre szánták, amelyre ténylegesen sor került, mivel azt műszaki állapota alapján "vashulladéknak" minősítették.

25 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság felteszi a kérdést, hogy kizárható-e a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó kötelezettség abban az esetben, ha a szóban forgó gépjármű mozgásképtelen, azt magánterületen tárolják, tulajdonjogát jogerős bírósági határozat alapján területi önkormányzat szerezte meg, a gépjármű üzemképtelen, és azt tulajdonosa döntése alapján megsemmisítésre szánják.

26 E tekintetben és különösen a 2018. szeptember 4-iJuliana ítélet (C-80/17, EU:C:2018:661) alapján a kérdést előterjesztő bíróság kérdést fogalmaz meg a tekintetben, hogy a 2009/103 irányelv 1. cikke 1. pontja értelmében vett "gépjárműnek" való minősülés szükséges elemét alkotja-e a gépjármű üzemképessége és közlekedési eszközként történő használatra való alkalmassága. Álláspontja szerint ezen ítélet értelmében a járás nem volt köteles gépjármű-felelősségbiztosítást kötni, mivel a járásnak már a szóban forgó gépjármű megszerzésének időpontjában sem állt szándékában azt forgalomba helyezni, és e gépjármű ezen időponttól kezdve a megsemmisítéséig nem volt sem üzemképes, sem közlekedésre szolgáló gépjármű, tehát nem tölthette be közlekedési eszközi funkcióját. Mindazonáltal a kötelező biztosításokról szóló törvény 31. cikkének (3) bekezdése értelmében a járásnak ilyen biztosítást kellett volna kötnie a szóban forgó gépjárműre.

27 E körülmények között a Sąd Rejonowy w Ostrowie Wielkopolskim (Ostrów Wielkopolski kerületi bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [2009/103] irányelv 3. cikkét, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás olyan esetekre is kiterjed, amelyekben a területi önkormányzat - a járás - bírósági határozat alapján megszerzi egy olyan gépjármű tulajdonjogát, amely nem alkalmas a forgalomban való részvételre, magántulajdonban lévő, őrzött parkolóban, és közúton kívül tárolják, és a tulajdonosa döntése alapján meg kell semmisíteni?

2) Vagy úgy kell-e értelmezni e rendelkezést, hogy ilyen körülmények között a területi önkormányzatot mint a jármű tulajdonosát - [a garanciaalap] által a károsult harmadik személyekkel szemben viselt felelősség sérelme nélkül - nem terheli biztosítási kötelezettség?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az elfogadhatóságról

28 A garanciaalap vitatja az előterjesztett kérdések elfogadhatóságát. E tekintetben azt állítja, hogy amennyiben azok egyrészt azon szervezet jogállására vonatkoznak, amely a gépjármű tulajdonosa, másrészt a gépjármű megszerzésének módjára, nem kapcsolódnak a 2009/103 irányelv 3. cikkének értelmezéséhez, és valójában a nemzeti jog értelmezésére vonatkoznak, továbbá amennyiben azok a gépjármű műszaki állapotára, a parkolóhelyére, valamint a tulajdonosa e gépjármű megsemmisítésére irányuló szándékára vonatkoznak, a Bíróság e kérdésekre már válaszolt, ezért azokra nem szükséges ismételten válaszolni.

29 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak az ítélete meghozatala tekintetében fennálló szükségességét, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság - főszabály szerint - köteles határozatot hozni (2013. január 15-iKrižan és társai ítélet, C-416/10, EU:C:2013:8, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. november 24-iOpenbaar Ministerie [Okirat-hamisítás] ítélet, C-510/19, EU:C:2020:953, 25. pont).

30 Ennélfogva az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolását, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2013. január 15-iKrižan és társai ítélet, C-416/10, EU:C:2013:8, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. november 24-iOpenbaar Ministerie [Okirat-hamisítás] ítélet, C-510/19, EU:C:2020:953, 26. pont).

31 A jelen ügyben az előterjesztett kérdések kifejezetten a 2009/103 irányelv 3. cikkének értelmezésére vonatkoznak, mivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében az e cikkben előírt, gépjármű-felelősségbiztosítás megkötésére vonatkozó kötelezettség terjedelmére kérdez rá.

32 Ezenkívül nyilvánvaló, hogy a jelen ügy a jelen ítélet 30. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat szerinti három eset egyikébe se tartozik, mivel a garanciaalap által felhozott érvek végeredményben nem olyan jellegűek, amelyek bizonyíthatnák, hogy ezen esetek egyike áll fenn, és így megdönthetnék az uniós jogra vonatkozó kérdések relevanciájának vélelmét.

33 Másodszor, semmi esetre sem tilos a nemzeti bíróság számára, hogy olyan kérdést terjesszen előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé, amelynek megválaszolásával kapcsolatban az alapeljárás valamelyik fele szerint nem merül fel észszerű kétség. Így még ha feltételezzük is, hogy ez a helyzet, ez a kérdés akkor sem válik elfogadhatatlanná (2011. december 1-jei Painer ítélet, C-145/10, EU:C:2011:798, 64. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. július 9-iVueling Airlines ítélet, C-86/19, EU:C:2020:538, 22. pont).

34 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az előterjesztett kérdések elfogadhatók.

Az ügy érdeméről

35 Előzetesen meg kell állapítani egyrészt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság két kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, lényegében a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdésében előírt biztosítási kötelezettség terjedelméről kérdezi a Bíróságot. Márpedig a 2009/103 irányelv, amint az az (1) preambulumbekezdéséből kiderül, a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló korábbi irányelveket kodifikálta, azok lényegi módosítása nélkül. Az ezen korábbi irányelvekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat tehát átültethető a 2009/103 irányelv egyenértékű rendelkezéseinek értelmezésére.

36 Másrészt a 2009/103 irányelv 3. cikke első bekezdésének megfelelően ezen irányelv 5. cikkére is figyelemmel minden tagállam időben köteles megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a saját területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendelkezzenek biztosítással.

37 Ugyanakkor, bár a 2009/103 irányelv 5. cikke előírja, hogy az e cikkben meghatározott feltételek mellett a tagállamok eltérhetnek ezen irányelv 3. cikkének rendelkezéseitől az említett 5. cikk (1) bekezdése értelmében egyes természetes és magánjogi vagy közjogi jogi személyek esetén vagy ugyanezen 5. cikk (2) bekezdése értelmében bizonyos gépjárműtípusok vagy bizonyos speciális forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművek esetében, úgy tűnik, hogy a Lengyel Köztársaság e lehetőséggel nem élt az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, a területi önkormányzatok által bírósági határozat alapján megszerzett gépjárművek esetében. Következésképpen az a tény, hogy e gépjárművet bírósági határozat alapján valamely területi önkormányzat szerezte meg, a jelen ügyben nem releváns az említett 3. cikk első bekezdésének a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében való alkalmazhatósága szempontjából.

38 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a két kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötése kötelező akkor, ha az érintett gépjármű valamely tagállamban nyilvántartásba vett, magántulajdonban lévő területen tárolt, műszaki állapota miatt üzemképtelen és a tulajdonosa döntése alapján megsemmisítésre szánt gépjármű.

39 Amint azt a Bíróság már megállapította, e 3. cikk első bekezdése, amelynek megfogalmazása igen általános, azt írja elő a tagállamok számára, hogy belső jogrendjükben általános gépjármű-biztosítási kötelezettséget vezessenek be (2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40 Tehát minden tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy az ezen irányelv 5. cikkében szereplő eltérési lehetőségek kivételével a területén nyilvántartásba vett gépjárművek tulajdonosai vagy üzembentartói szerződést kössenek valamely biztosítótársasággal az említett gépjárműhöz kapcsolódó polgári jogi felelősségnek az uniós jog által meghatározott keretek között történő biztosítására (2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2009/103 irányelv 1. cikkének 1. pontja szerint "gépjármű minden szárazföldi közlekedésre szolgáló és mechanikus erővel működtetett, de nem sínen közlekedő gépjármű, valamint a pótkocsi, akkor is, ha nincs a gépjárműhöz kapcsolva".

42 Amint azt a Bíróság több alkalommal megállapította, ez a meghatározás független attól, hogy a szóban forgó gépjárművet mire használják, vagy mire használhatják (2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43 A Bíróság már azt is megállapította, hogy e meghatározás a "gépjármű" fogalmának objektív felépítése mellett szól, amely független a tulajdonos vagy más személy azon szándékától, hogy a gépjárművet ténylegesen használja (2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 39. pont).

44 A Bíróság ezenkívül azt is hangsúlyozta, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítás megkötésére vonatkozó kötelezettség terjedelmét érintő kérdést jogbiztonsági okokból előre, azaz az érintett gépjárműnek egy balesetben való esetleges érintettségét megelőzően kell meghatározni (2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 40. pont).

45 A Bíróság ebből azt a következtést vonta le, hogy az a tény, hogy a 2014. szeptember 4-iVnuk ítéletben (C-162/13, EU:C:2014:2146), a 2017. november 28-iRodrigues de Andrade ítéletben (C-514/16, EU:C:2017:908) és a 2017. december 20-iNúñez Torreiro ítéletben (C-334/16, EU:C:2017:1007) lényegében úgy ítélte meg, hogy csak a biztosított gépjármű használatának azon esetei alapozhatják meg az e gépjármű gépjármű-felelősségbiztosítási szerződése címén a biztosító általi felelősségvállalást az e gépjármű által okozott kár tekintetében, amelyek közlekedési eszközként való használatának körébe, és ennélfogva a "gépjármű forgalomban való részvétele" 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdése szerinti fogalma alá tartoznak, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ilyen biztosítás kötésére vonatkozó kötelezettség fennállását a szóban forgó gépjármű közlekedési eszközként, egy adott pillanatban való tényleges használatának függvényében kellene meghatározni (2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 41. pont).

46 A fentiek alapján a Bíróság azt állapította meg, hogy egy olyan gépjármű, amely szerepel a nyilvántartásban, tehát amelyet nem vontak ki szabályosan a forgalomból, és amely alkalmas a forgalomban való részvételre, megfelel a "gépjármű" 2009/103 irányelv 1. cikkének 1. pontja szerinti fogalmának, következésképpen nem szűnik meg tekintetében az ezen irányelv 3. cikkének első bekezdésében kimondott biztosítási kötelezettség azon egyetlen oknál fogva, hogy tulajdonosának többé nincs szándékában azt vezetni, és azt egy magántulajdonban lévő telekre állítja (2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 42. pont). A gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötése tehát az említett irányelv 3. cikkének első bekezdése alapján kötelező, amennyiben az érintett gépjármű még mindig nyilván van tartva valamely tagállamban, és alkalmas a forgalomban való részvételre, ám, kizárólag a tulajdonos döntése alapján, aki többé nem szándékozik azt vezetni, egy magántulajdonban lévő telken parkol (2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 52. pont).

47 Főszabály szerint ugyanennek kell vonatkoznia az olyan, valamely tagállamban nyilvántartásba vett gépjárműre, amelyet magántulajdonban lévő területen tárolnak, és amelyet tulajdonosának döntése alapján megsemmisítésre szánnak, még akkor is, ha e gépjármű adott időpontban a műszaki állapota miatt nem üzemképes.

48 Először is, amint az a jelen ítélet 43. pontjában felidézésre került, a "gépjármű" 2009/103 irányelv 1. cikkének 1. pontja értelmében vett fogalma objektív fogalom. Márpedig a gépjármű műszaki állapota, és ebből következően az üzemképessége az idők során változhat, és esetleges megjavítása - legalábbis nagy részben - olyan szubjektív tényezőktől függ, mint például a tulajdonosa vagy üzembentartója arra irányuló szándéka, hogy elvégezze vagy elvégeztesse a szükséges javításokat és az ehhez szükséges pénzösszeg rendelkezésre állása. Következésképpen, ha pusztán az a tény, hogy a gépjármű adott időpontban üzemképtelen, elegendő lenne ahhoz, hogy megfossza azt a 2009/103 irányelv 1. cikkének 1. pontja értelmében vett "gépjármű" minőségétől, és e tény így elegendő lenne ahhoz, hogy az kikerüljön az ezen irányelv 3. cikkének első bekezdésében előírt biztosítási kötelezettség alól, az megkérdőjelezné a "gépjármű" e fogalmának objektív jellegét.

49 E tekintetben ki kell emelni, hogy amint azt a főtanácsnok indítványának 59. pontjában hangsúlyozta, a jelen ítélet 44. és 45. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdése szerintihez hasonló biztosítási kötelezettség nem kapcsolódik a gépjármű adott pillanatban való, közlekedési eszközként történő használatához, vagy ahhoz, hogy az érintett gépjármű adott esetben kárt okozott-e.

50 Ebből következik, hogy ellentétben azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság állít, pusztán az a tény, hogy valamely nyilvántartásba vett gépjármű a műszaki állapota miatt egy adott időpontban üzemképtelen, még akkor is, ha ez a helyzet a tulajdonjog átszállásától kezdve, tehát adott esetben alkalmatlan arra, hogy a "gépjármű forgalomban való részvételének" a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdése értelmében vett fogalmába tartozó kárt okozzon, nem teszi lehetővé e gépjármű e rendelkezés szerinti biztosítási kötelezettség alóli kizárását.

51 Hasonlóképpen, amennyiben a "gépjármű" említett fogalma a jelen ítélet 43. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében független a tulajdonos vagy más személy azon szándékától, hogy a gépjárművet ténylegesen használja, az a tény, hogy e tulajdonos vagy más személy e gépjárművet meg kívánja semmisíteni, sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e gépjármű pusztán az említett szándék miatt elveszíti a 2009/103 irányelv 1. cikke 1. pontjának értelmében vett "gépjármű" minőségét, és így mentesül e biztosítási kötelezettség alól, kivéve, ha e fogalom objektív jellegét is megsérti.

52 Ezenkívül az e rendelkezés szerinti "gépjármű" minőség, és következésképpen a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdése szerinti biztosítási kötelezettség terjedelme ilyen szubjektív tényezőktől való függővé tétele sértené e kötelezettség előreláthatóságát, stabilitását és folytonosságát is, amely kötelezettség tiszteletben tartása mindazonáltal szükséges a jogbiztonság biztosításához, amint az a jelen ítélet 44. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból lényegében következik.

53 Másodszor, bár a 2009/103 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy olyan szervezetet, amelynek feladata, hogy legalább az uniós jog szerinti biztosítási kötelezettség mértékéig megtérítse azt a kárt, amelyet az ezen irányelv 3. cikkében meghatározott biztosítási kötelezettségnek eleget nem tevő gépjármű által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés következtében keletkezett, az e szervezet általi kártérítést végső, kizárólag az e rendelkezésben említett esetre előírt megoldásnak szánták, és az nem tekinthető gépjármű-felelősségbiztosítási garanciarendszer létrehozásának az említett eseteken kívül (2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54 Az e 10. cikk (1) bekezdése szerinti kártérítési szervezet általi kötelező kártérítés terjedelme ugyanis azonosított gépjárművek által okozott károk esetén egybeesik a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdésében kimondott általános biztosítási kötelezettség terjedelmével, így az e szervezet által, ilyen helyzetben való kötelező kártérítés nem terjedhet ki azokra az esetekre, amikor a balesetben érintett gépjármű nem tartozik a biztosítási kötelezettség hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 46. pont).

55 Ebből következik, hogy az említett 10. cikk (1) bekezdése szerinti kártérítési szervezet általi esetleges kártérítés, amelyet a tagállamok kizárólag a nemzeti jog alapján az e rendelkezésben foglaltaktól eltérő körülmények között írhatnak elő, nem vehető figyelembe a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdésében előírt biztosítási kötelezettség terjedelmének meghatározásakor.

56 Ebből az is következik, hogy mivel az e szervezet általi kártérítés a 2009/103 irányelv alapján és azonosított gépjármű esetén csak azokban az esetekben van előírva, ha kötelező megkötni a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdése szerinti biztosítást, a jelen ítélet 47. pontjában megállapított értelmezés érvényes annak biztosítása érdekében is, hogy a gépjárművekkel okozott balesetek károsultjainak védelmére irányuló célkitűzés megvalósuljon, ugyanis ez az értelmezés biztosítja, hogy e károsultak mindenképpen kártérítésben részesüljenek vagy a biztosító által, az erre vonatkozóan kötött szerződés alapján, vagy a 2009/103 irányelv 10. cikke szerinti szervezet által abban az esetben, ha a balesetben érintett gépjármű biztosítására vonatkozó kötelezettségnek nem tettek eleget, vagy ha e gépjárművet nem azonosították. E tekintetben ki kell emelni, hogy a gépjármű-felelősségbiztosításról szóló egymást követő irányelvek szerinti e célkitűzést az európai uniós jogalkotó folyamatosan követte és erősítette, és azt a 2009/103 irányelv (2) preambulumbekezdésében szintén megerősítette (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 4-iJuliana ítélet, C-80/17, EU:C:2018:661, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57 Harmadszor, a jelen ítélet 47. pontjában foglalt értelmezés lehetővé teszi azon célkitűzés tiszteletben tartásának megfelelőbb biztosítását, amely a szabad mozgás biztosítására irányul az Unió területén szokásosan üzemben tartott gépjárműveknek és utasaiknak, és amely az uniós jogalkotó által a gépjármű-felelősségbiztosítás területén követett célkitűzések között is szerepel, amint az a 2009/103 irányelv (2) preambulumbekezdéséből is kiderül. Ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának 41. pontjában rámutatott, csak a gépjárművek által okozott balesetek esetleges károsultjai fokozott védelmének biztosításával lehet a 2009/103 irányelv 4. cikke alapján arra kérni a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a valamely másik tagállam területéről a területükre belépő gépjárművek tekintetében a gépjármű-felelősségbiztosítás rendszeres ellenőrzésének elvégzésétől, ami e szabad mozgás biztosításához elengedhetetlen.

58 Negyedszer, fontos azonban megállapítani, hogy bár a gépjármű nyilvántartásba vétele főszabály szerint az üzemképességét, és így azt igazolja, hogy közlekedési eszközként használható, nem zárható ki, hogy egy nyilvántartásba vett gépjármű objektíve végérvényesen üzemképtelen legyen a rossz műszaki állapota miatt. Márpedig ilyen esetben a jelen ítélet 48-52. pontjában foglaltak tiszteletben tartása érdekében e végérvényes üzemképtelenséget, majd a 2009/103 irányelv 1. cikke 1. pontjának értelmében vett "gépjármű" minőség elvesztését objektív módon kell megállapítani. A jelen ítélet 46. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel tehát ahhoz, hogy az ilyen gépjárművet kizárják a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdése szerinti biztosítási kötelezettség alól, az szükséges, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás alapján hivatalosan kivonják a forgalomból.

59 E tekintetben, noha az érintett gépjármű nyilvántartásból való törlése ilyen objektív megállapításnak minősülhet, meg kell állapítani, hogy a 2009/103 irányelv nem szabályozza azt, hogy az ilyen gépjárművet, amely végérvényesen alkalmatlan a közlekedési eszközként betöltött funkciójának ellátására, hogyan lehet jogszerűen kivonni a forgalomból. Következésképpen ezen irányelv nem tiltja, hogy az ilyen gépjármű forgalomból való szabályos kivonását az alkalmazandó nemzeti szabályozás alapján az érintett gépjármű nyilvántartásból való törlésétől eltérő módon meg lehessen állapítani.

60 A fentiek összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a valamely tagállamban nyilvántartásba vett gépjármű továbbra is a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdésében előírt biztosítási kötelezettség hatálya alá tartozik mindaddig, amíg azt az alkalmazandó nemzeti szabályozásnak megfelelően szabályosan ki nem vonták a forgalomból.

61 A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy bár a vitatott időszakban az alapügyben szóban forgó gépjárművet egy őrzött parkolóban tárolták, és rossz műszaki állapota miatt üzemképtelen volt, az még mindig nyilvántartásba volt véve egy tagállamban, amely egyúttal a 2009/103 irányelv 1. cikke 4. pontjának a) alpontja értelmében vett szokásos üzembentartásának a helye is volt, és ezen időszak során soha nem vonták ki szabályosan az alkalmazandó nemzeti szabályozásnak megfelelően a forgalomból. Következésképpen - a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében - úgy tűnik, hogy e gépjármű az említett időszak teljes tartama alatt továbbra is a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdésében előírt biztosítási kötelezettség hatálya alá tartozott, függetlenül attól, hogy magántulajdonban lévő területen tárolták, hogy műszaki állapota miatt nem volt üzemképes, és hogy a járás az említett gépjárművet meg kívánta semmisíteni.

62 A fenti megfontolások összességének fényében az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötése kötelező akkor, ha az érintett gépjármű valamely tagállamban nyilvántartásba van véve, amennyiben e gépjárművet az alkalmazandó nemzeti szabályozásnak megfelelően szabályosan nem vonták ki a forgalomból.

A költségekről

63 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötése kötelező akkor, ha az érintett gépjármű valamely tagállamban nyilvántartásba van véve, amennyiben e gépjárművet az alkalmazandó nemzeti szabályozásnak megfelelően szabályosan nem vonták ki a forgalomból.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.