BH 2001.7.314 A csempészet bűntettében nem állapítható meg a kft. vámügyi ügyintézőjének a büntetőjogi felelőssége, ha a vámáru-nyilatkozat kiállításának az időpontjában a tudata nem fogja át általa a vámhatóságnak szolgáltatott adatok valótlanságát, nevezetesen hogy az általa közölt tételek a vámterhek fizetését lényegesen befolyásolják; amennyiben e tények tekintetében a vádlottat gondatlanság terheli, ténybeli tévedése folytán csupán vámszabálysértésért vonható felelősségre [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 27. § (1) és (3) bek., 1995. évi C. tv (a továbbiakban: Vtv.) 51. §, 52. § (2) bek., 127. § (1) bek., 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 40. § (2) bek., 1999. évi LXIX. tv 4. és 84. §, 1968. évi I. tv (a továbbiakban: Sztv.) 11. § (1) bek., 114. § (2) bek., 29/2000. (X. 11.) AB hat.].

A városi bíróság a 2000. május 18. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét folytatólagosan, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettében állapította meg, és ezért 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben előzetes bírósági mentesítésben részesítette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott mezőgazdasági főiskolát végzett, szakképzettsége ezen kívül vámügyintéző és kereskedelmi ügyintéző, az I. faipari kft.-nél áll munkaviszonyban, büntetlen előéletű.

Az I. faipari kft. az 1988. évben történt megalakulásától kezdődően a külföldi, valamint a belföldi beszállítóitól beszerzett alapanyagokból faforgácslap-gyártással, valamint faforgácslap-felületkezeléssel foglalkozott. A vádlott a kft. megalakulása óta az I. Kft. alkalmazásában vámügyintézői munkakört lát el. Feladatkörébe tartozott a faforgácslap-gyártáshoz szükséges import vámáruk, alapanyagok és faipari késztermékek belföldi forgalom számára történő vámkezeltetése, a vasúti, közúti szállítások során felmerült külföldi és belföldi fuvarköltségek kiszámítása, a vámáru-nyilatkozatok, a vámstatisztika pontos, szakszerű megtétele, illetve elkészítése. A vádlott a munkaköre ellátásához szükséges iskolai végzettséggel rendelkezik.

A Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnoksága 1998. évben utólagos ellenőrzést végzett az I. faipari kft.-nél, mely vizsgálat célja a kft. által 1995., 1996. és 1997. évben a belföldi forgalom számára vámfizetés mellett vámkezeltetett a vámáruk vámokmányainak utólagos ellenőrzése, továbbá a vonatkozó okmányok adattartalmának vizsgálata volt. Ennek során megállapítást nyert, hogy a vádlott az 1995., 1996. és 1997. években a közúti forgalomban szállított vámáruk vámkezelésekor a vámérték-növelő külföldi fuvarköltség és az áfaalap-növelő belföldi fuvarköltség tekintetében, míg a vasúti szállítások alkalmával az áfaalap-növelő belföldi fuvarköltség tekintetében az általa kiállított és a vámhivatalhoz benyújtott egységes vámáru-nyilatkozatokon valótlan nyilatkozatot tett.

A vádlott által kitöltött vámáru-nyilatkozatokon feltüntetett vasúti fuvarköltség sem a MÁV által megküldött számla értékével, sem az I. kft. könyvelésében található adatokkal nem volt megegyező, míg a közúti szállítások vonatkozásában a vádlott által feltüntetett összegek ellentétesek voltak a szállítói számlák és az I. kft. könyvelésének adataival.

A vádlott az 1995., 1996. és 1997. években a közúti, valamint a vasúti szállítmányozások vámkezelésekor összesen 1 156 451 326 forint értékű vámáru tekintetében tett vámáru-nyilatkozatot, ezen belül valótlanul nyilatkozott 45 129 426 forint tekintetében, mivel ilyen összegű volt a be nem vallott belföldi, illetve külföldi fuvarköltség.

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 127. § (1) bekezdése szerint a vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés, ha az árunyilatkozatot adó a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot ad. A 127. § (2) bekezdése szerint a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és beszedése szempontjából lényeges körülmény "minden olyan körülmény, amely a vámterhek fizetését ... befolyásolja". A vámteher összetevője ugyanezen törvény értelmében többek között a vám, amelynek alapja a vámáru vámértéke.

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 27. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében termékimport esetén áfaalap-növelő tényezőként kell figyelembe venni az első belföldi rendeltetési helyig felmerülő járulékos költségeket, ilyenek a biztosítási és közlekedési költségek is.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a meghatalmazott védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést. A fellebbezés írásbeli indokolásában elsődlegesen a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését, másodlagosan a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka miatt az eljárás megszüntetését, végül pedig az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérték. A másodfokú bírósági tárgyaláson fellebbezésüket a vádlott felmentése végett tartották fenn, érvelésük szerint a vádlott a vámteher megállapítása, illetve beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében nem tett valótlan nyilatkozatot, így tényállási elem hiányában bűncselekményt nem valósított meg, az utólagos helyesbítés elmaradása pedig a vádlott büntetőjogi felelősségre vonását nem alapozhatja meg.

Az ügyész az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette, a megyei főügyész a vádlott cselekményének különösen nagy értékű vámárura elkövetett csempészet bűntetteként történő minősítését, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a felülbírálata során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta annak körültekintő tisztázását, hogy az I. faipari kft.-nél hogyan történt az import vámáruk, alapanyagok és faipari késztermékek belföldi forgalom számára történő vámkezeltetése. Ezért a megyei bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítást rendelt el, amelynek keretében kihallgatta az elsőfokú eljárás során a vallomástételt megtagadó vádlottat, valamint a vámhivatal állományába tartozó pénzügyőr törzszászlóst. A vádlott és a tanú egybehangzóan adták elő, hogy a vámárunak a telephelyre történő belépését követően nyomban kérni kellett a vámkezelést. A vádbeli időszakban a közúti szállítások esetében a bejelentést követően a vámhivatal járőrei az I. kft. telephelyén végezték a vámkezelést, jelenleg azonban ezekben az esetekben a vámkezelés már a vámudvarban történik. A vámkezeléshez szükséges fuvarokmányokat, árutovábbítási okmányokat és vámáru-nyilatkozatokat a vádlott bocsátotta a vámhivatal járőreinek a rendelkezésére. Vallomásuk egybehangzó volt abban a vonatkozásban is, hogy az Egységes Vámáru-nyilatkozaton (EV) a fuvarköltséget a vámkezelést kérő vádlottnak minden esetben fel kellett tüntetnie, annak jelzésére azonban, hogy a feltüntetett fuvarköltség a ténylegesen felmerült számlázott költséggel azonos, vagy ún. előkalkulált fuvarköltség, az EV okmány nem biztosított lehetőséget.

A vádlott határozottan állította, hogy a vámkezelés kérésének időpontjában fuvarszámla nem állt a rendelkezésére, így az EV okmányon minden esetben az előkalkulált fuvarköltséget tüntette fel, melyet a közúti szállítások esetén a benzinár és a megtett kilométer alapján, míg a vasúti szállítások esetén a MÁV tájékoztatása alapján számított ki. A vádlott vallomását e vonatkozásban is megerősítette a tanú vallomása, aki szintén úgy nyilatkozott, hogy a fuvarköltség valós összege az esetek 99%-ában csupán utólag vált ismertté. Hivatkozott a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 40. §-ának (2) bekezdésére, mely szerint azokban az esetekben, amikor a ténylegesen felmerült szállítási költségeket nem igazolják, az azonos szállítási módnál szokásos tarifa szerint kell a vámhatárig felmerült fuvarköltséget a vámértékbe beszámítani. Ezt a fuvarköltséget a vámkezelést kérőnek kell kimunkálnia.