72/2002. (XII. 19.) AB határozat
a 133/2002. (VII. 11.) OVB határozat ellen benyújtott kifogás tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 133/2002. (VII. 11.) OVB határozatát megsemmisíti és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. A Magyar Igazság és Élet Pártja aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) azzal, hogy országos népszavazást kíván kezdeményezni a következő kérdésben:
"Egyetért-e azzal, hogy jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet - a Magyar Állam, a helyi önkormányzatok, a közalapítványok, az egyházi jogi személyek és a Földhitel- és Jelzálogbank kivételével -, valamint nem magyar állampolgárságú természetes személy termőföld tulajdonjogát sem Magyarország uniós csatlakozásáig, sem azt követően ne szerezhesse meg?"
Az OVB az aláírásgyűjtő ív és a konkrét kérdés hitelesítését megtagadta. Határozatában megállapította, hogy a népszavazásra bocsátani kívánt kérdés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontjában foglalt tilalomba ütközik, miszerint nem lehet országos népszavazást tartani hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről.
A határozat indokolása szerint: "A Magyar Igazság és Élet Pártja által megfogalmazott kérdés ellentétben áll a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi L törvény 67. cikkében foglaltakkal. A Magyar Köztársaság kötelezettséget vállalt arra,
hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelíti a Közösség jogszabályaihoz. A kérdés hitelesítése ezzel a követelménnyel ütközne. A közösségi jog szempontjából releváns tény, hogy Magyarország ma az Európai Unióval és tagállamaival társulási jogviszonyban áll, amely jogállapot nemzetközi hátterét a már idézett megállapodás adja."
Az indítványozó az OVB határozata ellen benyújtott kifogását azzal indokolta, hogy az OVB által hivatkozott, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény (a továbbiakban: EM) 67. cikkében foglaltak nem keletkeztettek közvetlen kötelezettséget a termőföld tulajdonlás tekintetében a Magyar Köztársaságra nézve. A 67. cikk maga is inkább "szándékot, törekvést fejez ki", és nem közvetlen kötelezettségvállalást. Ezen túlmenően utal az EM 44. cikkében, és a 44. cikkhez kapcsolódó XII. c) Mellékletben foglaltakra.
Ezen indokok alapján az indítványozó úgy véli, hogy az általa megfogalmazott kérdés nem ütközik nemzetközi szerződésbe.
Az indítványozó ezenkívül kérte annak megvizsgálását is, hogy nincs-e egyéb törvényi akadálya a népszavazás kiírásának.
II.
Az Alkotmány érintett rendelkezései:
"2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást a választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja."
"28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet."
"28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
[...]
b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról."
A népszavazásról szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) érintett rendelkezései:
"10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
d) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek."
"13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni."
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) érintett rendelkezései:
"130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet - az Alkotmánybírósághoz címezve - az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
[...]
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja."
Az EM 67. cikke a következőképpen rendelkezik:
"67. cikk A Szerződő Felek elismerik, hogy Magyarországnak a Közösségbe történő gazdasági integrációja egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. Magyarország biztosítja, hogy, amennyire lehetséges, jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők lesznek."
A kérdés érinti továbbá az EM 44. cikkét:
"44. cikk 1. Magyarország a 6. Cikkben említett átmeneti időszak alatt megkönnyíti területén a 48. Cikk szerinti közösségi vállalatok és állampolgárok tevékenységét. E célból
i) fokozatosan, legkésőbb a 6. Cikkben említett átmeneti időszak első szakaszának végéig a közösségi vállalatok és állampolgárok letelepedéséhez olyan elbánást nyújt, amely nem kedvezőtlenebb a saját vállalatainak és állampolgárainak biztosítottnál, kivéve a XII.a és a XII.b Mellékletben felsorolt szektorokat, amelyeknél ezt az elbánást legkésőbb a 6. Cikkben említett átmeneti időszak végén nyújtja, és
(ii) a Megállapodás hatálybalépésétől kezdve a Magyarországon letelepedett közösségi vállalatoknak és állampolgároknak tevékenységüket illetően olyan elbánást nyújt, amely nem kedvezőtlenebb a saját vállalatainak és állampolgárainak biztosítottnál. Ha a Megállapodás hatálybalépésekor a hatályos jogszabályok valamilyen gazdasági tevékenységre nem nyújtanak a közösségi vállalatok és állampolgárok számára ilyen elbánást, Magyarország módosítja ezeket a jogszabályokat, hogy ezt az elbánást legkésőbb a 6. Cikkben említett első szakasz végén biztosítsa.
2. Magyarország az (1) bekezdésben megjelölt átmeneti időszak alatt nem hoz olyan új szabályozást vagy intézkedést, amely a közösségi vállalatoknak és állampolgároknak a területén való letelepedését és tevékenységét illetően saját vállalataihoz és állampolgáraihoz viszonyítva megkülönböztetést vezet be.
3. A tagállamok a Megállapodás hatálybalépésétől kezdve a 48. Cikk szerinti magyar vállalatok és állampolgárok letelepedéséhez olyan elbánást nyújtanak, amely nem kedvezőtlenebb a saját vállalataiknak és állampolgáraiknak biztosítottnál, továbbá a területükön letelepedett magyar vállalatoknak és állampolgároknak tevékenységüket illetően olyan elbánást nyújtanak, amely nem kedvezőtlenebb, mint amilyet saját vállalataiknak és állampolgáraiknak biztosítanak.
4. Az (1), (2) és a (3) bekezdés rendelkezései ellenére az (1) és a (3) bekezdésben leírt nemzeti elbánás fiókokra, képviseletekre, valamint önálló vállalkozóként letelepedő állampolgárokra csak a 6. Cikkben említett második szakasz kezdetétől alkalmazandó.
5. A Megállapodás szempontjából
a) "Letelepedés"
(i) az állampolgárokat illetően, jog arra, hogy valaki önálló vállalkozóként gazdasági tevékenységet kezdjen és folytasson, vállalkozásokat hozzon létre és igazgasson, különösen olyan vállalatokban, amelyeket ténylegesen ellenőriz. Állampolgárok önálló vállalkozása nem terjed ki a munkaerőpiacon való munkakeresésre vagy munkavállalásra és nem ad jogot arra, hogy a kérdéses személy a másik Fél munkaerőpiacára belépjen. E Fejezet rendelkezései nem alkalmazandók azokra, akik nem kizárólag önálló vállalkozók;
(ii) a vállalatokat illetően, jog leányvállalat, fiók és képviselet létesítése és igazgatása révén gazdasági tevékenység kezdésére és folytatására.
b) Valamely vállalat "leányvállalata" olyan vállalat, amelyet az előbbi vállalat ténylegesen ellenőriz.
c) A "gazdasági tevékenység" magában foglalja különösen az ipari, a kereskedelmi és a kézművesi tevékenységet, valamint a szabad foglalkozások körébe tartozó tevékenységet.
6. A Társulási Tanács az 1. (i) bekezdésben említett átmeneti időszakok alatt rendszeresen megvizsgálja a nemzeti elbánás nyújtása lehetőségét a XII.a és a XII.b Mellékletben felsorolt szektorokban, valamint azt, hogy a XII.c Mellékletben felsorolt területeket és ügyeket nem lehet-e e Cikk (1), (2) és (3) bekezdéseinek hatálya alá vonni. A Társulási Tanács határozatával ezeket a Mellékleteket módosítani lehet.
Az 1. (i) bekezdésben említett átmeneti időszak lejártát követően, ha ez szükségesnek bizonyul, a Társulási Tanács Magyarország kérésére kivételesen, korlátozott időre meghosszabbíthatja a XII.a és XII.b Mellékletben felsorolt területek és ügyek kizárásának időtartamát.
7. A magyar és a közösségi vállalatok és állampolgárok letelepedésére és tevékenységére vonatkozó, az e Cikk (1), (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazandók a XII.c Mellékletben felsorolt területekre és ügyekre.
8. A Magyarország területén letelepedett közösségi vállalatoknak a Megállapodás hatálybalépésétől kezdve e Cikk rendelkezései ellenére joguk van arra, hogy ingatlant szerezzenek, használjanak, béreljenek és eladjanak, valamint a természeti erőforrások, a mezőgazdasági és erdőgazdasági föld tekintetében béreljenek, ha ez közvetlenül szükséges annak a gazdasági tevékenységnek a folytatásához, amelyre letelepedtek. Ez a jog nem foglalja magában az ingatlanok és a természeti erőforrások tekintetében az adás-vételi és ügynöki tevékenységet.
Magyarország ezeket a jogokat a közösségi vállalatok fiókjainak és képviseleteinek, valamint az önálló vállalkozóként letelepedő közösségi állampolgároknak legkésőbb a 6. Cikkben említett első szakasz végén nyújtja. Ez a jog nem foglalja magában az ingatlanok és a természeti erőforrások tekintetében az adás-vételi és ügynöki tevékenységet."
"XII. c) Melléklet
A 44. cikkre vonatkozóan
- mezőgazdaság, erdőgazdaság és halászat, ide nem értve a mezőgazdasági, erdőgazdasági és halászati termékek feldolgozását, továbbá a mezőgazdasággal, az erdőgazdasággal és a halászattal, valamint azok termékeivel kapcsolatos szolgáltatásokat;
- ingatlan, föld és természeti erőforrások tulajdona, eladása, hosszúlejáratú bérlete vagy arra vonatkozó bérleti jog;
- jogi szolgáltatások, ide nem értve az üzleti konzultációt, amely a tárgyat érintő, jogi vonatkozásokra is kiterjed;
- szerencsejáték, fogadás, lottó és más hasonló tevékenység szervezése."
III.
1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltak alapján a Ve. 130. §-a határozza meg.
Az Alkotmánybíróság eljárása az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások elbírálása során jogorvoslati eljárás. A jogorvoslati eljárásban az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogások megfelelnek-e a Ve. 78. §
(2) bekezdésében foglalt feltételeknek, továbbá hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999. 251., 256.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogás megfelel a törvényi feltételeknek, így azt a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el.
2.1. Az OVB határozatát arra alapozta, hogy a népszavazásra bocsátani kívánt kérdés az EM 67. cikkében foglaltakba ütközik, ezért a kérdés sérti az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontjában megfogalmazott tilalmat, miszerint nem lehet népszavazást tartani hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról.
Az Alkotmánybíróságnak így mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy miként értelmezendő a népszavazás tartásának tilalma a hatályos nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek esetében, továbbá hogy jelen kérdés valóban nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget érint-e és ezen okból kifolyólag lehet-e népszavazást tartani ebben a kérdésben.
Az Alkotmánybíróság a 62/1997. (XII. 5.) határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdése b) pontjában található rendelkezése a már hatályos nemzetközi kötelezettségvállalást és annak teljesítését részesíti védelemben, a "pacta sunt servanda" nemzetközi jogi elvének megfelelően. "Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja a már fennálló, hatályos nemzetközi jogi kötelezettségek további alakítására jogosultak köréből kifejezetten kizárja a nép közvetlen hatalomgyakorlását, a népszavazást.
Olyan kérdés tehát alkotmányosan nem is bocsátható népszavazásra, amely "hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségre, illetve az e kötelezettséget is tartalmazó törvények tartalmára" vonatkozna. Ennek folytán nem is állhat elő az indítványban feltételezett helyzet, hogy a népszavazás döntése értelmében nemzetközi szerződéseket kellene felmondani vagy tartamukat megváltoztatni. (...)
Az Alkotmány e rendelkezése önmagában teljesen egyértelmű és világos, értelmezési bizonytalanságtól mentes előírást tartalmaz. Az e rendelkezésben foglalt tilalom a közvetlen hatalomgyakorlást kizárja a már hatályos nemzetközi kötelezettségek további alakításából. Népszavazás magukról a "vállalt kötelezettségekről" nem tartható alkotmányosan, teljesen függetlenül attól, hogy a népszavazás eredménye ellentmondana-e vagy éppen megerősítené-e ezeket a kötelezettségeket." [ABH 1997. 542., 545-546.] Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalások nem élveznek védelmet a tényleges vállalásukat megelőző időre.
Az EM idézett rendelkezései alapján a Magyar Köztársaság arra vállalt kötelezettséget, hogy általában közelíti joganyagát az Európai Közösségéhez. Az OVB 133/2002. (VII. 11.) határozata szerint a kérdés ellentétes az EM-ben vállalt jogharmonizációs kötelezettségvállalással. A kifogás alapján az Alkotmánybíróságnak ezt a kérdést kellett megvizsgálnia.
A népszavazásra bocsátani kívánt kérdés a termőföld-tulajdon-szerzés területén kíván korlátozásokat megvalósítani "Magyarország uniós csatlakozásáig", továbbá "azt követően". A kérdés kizárná azt, hogy a jogalkotó az "uniós csatlakozásig" módosítson a termőföldtulajdonszerzés ezen korlátozásain, továbbá azt is ki kívánja zárni, hogy a csatlakozás után újrarendezze azt.
Ez a kérdésfeltevés nem az EM-ben foglalt jogközelítési kötelezettség teljesítésére vonatkozik, hiszen a "lehetséges mértékű jogközelítésre" vállalt kötelezettséget a Magyar Köztársaság. Az EM 67. cikke nem ad további útmutatást a "lehetséges mértékre" nézve, annak tartalmát (jelentését) több tényező is befolyásolhatja, így akár egy népszavazás eredménye is megadhatja a jogközelítés "lehetséges mértékének'' határát. Vagyis önmagában véve a jogközelítésről, mint kötelezettségről történő népszavazás volna csak az EM 67. cikkében vállalt kötelezettségről történő népszavazás. Egy olyan tartalmú kérdés azonban, mely a jogközelítés "lehetséges mértékét" befolyásolja, csupán a kérdés által érintett jogterületen - és nem a jogközelítés egészére van kihatással -, nem érinti a jogközelítés általában vállalt kötelezettségét.
2.2. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésében található tiltott tárgykörök értelmezése során az egyes tiltott tárgykörök "zárt, szoros értelmezése áll összhangban" az Alkotmánnyal. [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 392., 394.] Az Alkotmánybíróság a 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában található tiltott tárgykör: a költségvetésről és annak végrehajtásáról rendelkező törvények esetében kimondta: "Önmagában az, hogy a népszavazásra szánt kérdés távoli, közvetett összefüggésben áll valamely tiltott népszavazási tárgykörrel, nem eredményezi a kérdés tiltott tárgykörűvé válását." [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 392., 395.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nemzetközi kötelezettségvállalást érintő kérdések esetében is ezen alapelvre tekintettel kell eljárni. Ennek megfelelően távoli, közvetett összefüggést kell megállapítani akkor, amikor valamely nemzetközi kötelezettség teljesítésére nem vonatkozik közvetlenül a népszavazásra bocsátandó kérdés, és a nemzetközi kötelezettségvállalás teljesítését nem zárja ki, illetve nem eredményezi Magyarország részéről a nemzetközi szerződés felmondását. Ilyen esetben nem állapítható meg, hogy a kérdés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdése b) pontjában található tiltott népszavazási tárgykörbe tartozik.
Emellett megemlítendő, hogy az EM a "letelepedés" szabályozása körében kifejezetten kivette a "földkérdést" a szigorúbb követelményeknek való megfelelés (a nemzeti elbánás és ahhoz való közelítés) kötelezettsége alól. (44. cikk 6., 7., 8. pont) Így a mezőgazdasági és erdőgazdasági földek tekintetében csak a közösségi vállalatoknak biztosít kizárólag bérleti jogot és azt is csak akkor, ha az közvetlenül szükséges a letelepedésük indokául szolgáló gazdasági tevékenységük folytatásához.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a népszavazásra feltett kérdés az EM 67. cikkéből fakadó nemzetközi kötelezettségek teljesítését nem érinti.
3.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fentiektől különböző kérdés, hogy Magyarország csatlakozása után a közösségi jogból fakadó kötelezettségekkel menynyire lesz összeegyeztethető a nem magyar állampolgárságú természetes személyek, továbbá a jogi személyek és jogi személyiség nélküli más szervezetek akár részleges kizárása a termőföldtulajdon-szerzésből. Magyarország azonban jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, így a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországra nézve, csupán az EM-ből eredő jogközelítési kötelezettség terheli a Magyar Köztársaságot, mint szerződő felet. Egy esetlegesen a jövőben megkötendő nemzetközi szerződés (mint amilyen a csatlakozási szerződés is lesz) és az abból eredő kötelezettségek nem tekinthetők az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja hatálya alá tartozónak, hiszen az Alkotmány ezen rendelkezése kizárólag a már "hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekre", illetve a már hatályos nemzetközi szerződésből eredő "kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmára" nézve tiltja meg népszavazás kiírását.
Ugyanakkor a kérdés nem csupán Magyarországnak az Európai Unióval való kapcsolata viszonylatában vizsgálható, hanem felvetődhet, hogy Magyarország más vállalt nemzetközi kötelezettségeire milyen kihatással lehet egy, a kérdésben tartott népszavazás.
3.2. Az indítványozó kifogásában kérte, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja meg azt is, hogy a kifogásában előadottakon kívül van-e egyéb más törvényi akadálya a népszavazás kiírásának.
Az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlata alapján - a kifogást elbíráló jogorvoslati eljárásban arra is választ keres, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999. 251, 256.; 51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001. 392, 394., 52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001. 399, 401., 53/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001. 414, 416.] A Ve. 117. §-a alapján az OVB a jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti. E rendelkezés alapján az OVB-nek az összes népszavazásra bocsátandó kérdés tekintetében meg kell vizsgálnia, hogy azok valamennyi jogszabályi feltételnek megfelelnek-e.
Az Alkotmánybíróság a 220/H/1998. AB végzésében [ABH 1998. 1291.] megszüntette az Országgyűlésnek a termőföldtulajdon-szerzéssel kapcsolatos népszavazáskezdeményezés tekintetében a népszavazás elrendelését elutasító 23/1998. (III. 11.) OGY határozata megvizsgálására irányuló eljárását. A kifogásolt országgyűlési határozatban az Országgyűlés megvizsgálta a termőföldtulajdonszerzés kérdésével összefüggésbe hozható, a határozat meghozatalakor hatályos nemzetközi szerződéseket, így az OECD Tőkemozgások Liberalizálási Kódexét, és kétoldalú beruházásvédelmi megállapodásokat. Az országgyűlési határozat alkotmányossági vizsgálatára a kifogás visszavonása miatt nem került sor.
4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az OVB a népszavazásra bocsátandó kérdés tekintetében nem vizsgálta meg kellő körültekintéssel, hogy az valamennyi jogszabályi feltételnek megfelel-e, ezért az Alkotmánybíróság a 133/2002. (VII. 11.) OVB határozatot megsemmisítette és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította.
Az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-ára, valamint a Magyar Közlönyben megjelent, a nép-
szavazásra vonatkozó OVB határozatnak a megsemmisítésére tekintettel rendelte el.
Dr.Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 574/H/2002.