140/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 10. § (3) bekezdése, 54. § (3) bekezdése, 55. § (2) bekezdése, 60. §-a, 102. §-a, valamint a törvény egészének visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 98-101. §-ai, 104. §-a és 112. § a)-p) pontjai alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Sztv.) számos rendelkezésének alkotmányellenességét állítva - az alkotmányellenesnek tartott rendelkezések megsemmisítésére irányuló határozott kérelem nélkül - a törvény egészének visszamenőleges hatályú megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét sérti az, hogy az Sztv. elfogadásával három szövetkezeti törvény lesz egyidőben hatályban (a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény, az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény), és utal még az indítvány benyújtásakor előkészítés alatt álló, az európai szövetkezetről szóló törvényre is (2006. évi LXIX. törvény). Az indítványozó szerint "elviselhetetlen, hogy egy jogtárgy tekintetében ilyen törvényi sokaság legyen", ezért kéri az Sztv. 112. § a)-p) pontjai alkotmányellenességének megállapítását.
2. Az indítványozó érvelése szerint "a pénzpiacon a bankok és a támogatásokat elbíráló hivatalok kizárólagosan csak a hosszútávon megalapozott gazdasági szempontból eredményesen és kiegyensúlyozottan működő szervezeteket részesítik előnyben", míg a szövetkezetek vonatkozásában előírt átalakulási kényszer törvényben előírt szabályai rontják e szervezetek gazdasági és pénzpiaci esélyeit. Mindezek alapján az Sztv.-nek a szövetkezeti üzletrészekkel kapcsolatos átmeneti rendelkezései közül a 98-101. §-ait ellentétesnek tartja az Alkotmány 9. §-ában említett piacgazdaság, valamint a vállalkozáshoz való jog és a versenyszabadság elvével.
3. Az Alkotmány 12. § (1) bekezdésében írott szövetkezeti önállósággal ellentétesnek állítja az indítvány az Sztv. azon felsorolt rendelkezéseit [54. § (3) bekezdés, 55. § (2) bekezdés, 60. §, 98. § (1) és (3) bekezdés, 102. §], amelyek a "kell" és a "köteles" kifejezéseket használják, illetve "olyan jogintézményeket írnak elő, melyeket a szövetkezetek saját elhatározásukból is létrehozhatnak".
4. A tulajdonhoz való jog [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] sérelmét látja az indítványozó abban, hogy a szövetkezeti tagok és kívülálló üzletrészesek "üzletrészesedéseit" megkérdezésük nélkül befektetői részjeggyé, illetve átalakított befektetői részjeggyé változtatják át az Sztv. 98-101. §-ai. Érvelése szerint "a részjegy értéke a tag egyéni szövetkezet felé történő, szövetkezeti közgyűlés által előírt befizetésének mértékét fejezte ki ("jegyzett tő-ke"), a jelenlegi szabályozás szerint e jegyzett részjegyhez keveri a törvényalkotó a szövetkezetben levő egyéni vagyontömeg érték mérőszámát vagyoni értéknek tekintve azt". Ezen túlmenően, véleménye szerint sérül a tulajdonhoz való jog védelmének szabálya azzal is, hogy az üzletrész az átalakulással eltűnik a szövetkezeti jogból, az átalakított részjegy és az átalakított befektetői részjegy a szövetkezetből nem vonható ki, és "ezzel sérül e tulajdonosi csoportok joga is".
5. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét látja az indítványozó az Sztv. 104. §-a által előírt rendelkezésekben. Nézete szerint az alkotmányellenesség azáltal valósul meg, hogy "az állam az általa korábban megvásárolt szövetkezeti üzletrészeket azoknak a szövetkezeteknek adja vissza, amelyektől azt kötelezettségeik kiváltása céljából megvásárolta, helytállva helyettük, így ezeket a szövetkezeteket az állam kétszer kedvezményezi". Az indítványozó álláspontja szerint önkényes megkülönböztetést tartalmaz a rendelkezés a tulajdonosok között, mivel "másképp járnak el az agrár és másképpen az ipari és ÁFÉSZ szövetkezetek és egyéb szövetkezetek tekintetében, az üzletrész visszajuttatásnál pedig látható módon tesznek különbséget". Alkotmányellenesnek tartja továbbá azt is, hogy "figyelmen kívül hagyják e rendelkezésben azt is, hogy egyáltalán vissza akarják-e kapni a szövetkezetek a korábban megvett üzleti részesedést".
6. Az indítványozó érvelése szerint "az állam az Alkotmány 12. §-ából kiindulva olyan szövetkezeti törvényt alkotott, mely álszövetkezeti törvény és erősen megközelíti a társasági törvényt". A szövetkezeti elveknek való meg nem felelés miatt alkotmányellenesnek tartja az Sztv. 10. § (3) bekezdésében írt rendelkezést, melynek "megvalósítása esetén a szövetkezetben a belföldi és külföldi jogi személyek, és jogi személyiséggel nem rendelkező
gazdasági társaságok száma együttesen elérheti a tagi létszám felét, a taglétszám mértéke mellett vagyonmértéket nem határoztak meg, így a szövetkezeteken belül a természetes személyekkel szemben kialakulhat a gazdasági társaságok és külföldi befektetők erőfölénye, ennek megfelelően pedig a közgyűlési szavazatoknál manipulálni lehet a közgyűlési határozatokat".
Hivatkozik az indítványozó arra, hogy az Sztv. "60. §-ában nem definiálták a befektetői tagi státuszt, így nem értelmezhető a befektetői tagok szövetkezeteken belüli viszonya, annak ellenére, hogy a 60. § (7) bekezdése szerint a befektetői tag jogai majdnem azonosak a tagok jogaival; a (3) bekezdés szerint a befektető tagok száma a taglétszámhoz viszonyítva maximum 10%-a lehet és a befektetési részjegyek értéke nem haladhatja meg a részjegy tőke 30%-át".
Az indítványozó érvelése szerint az Sztv. "10. § (3) bekezdésében, valamint a 60. § (3) és (7) bekezdésében megfogalmazott mértékek úgy a vagyon arányában, mint a tagok számában a jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, valamint a befektetők erőfölényét alapozzák meg, így a szolidaritási szövetkezeti alapelven szervezett és gazdálkodó szövetkezetek működése e szabályok alapján lehetetlenné válik. A szövetkezetek adózás utáni eredményének felosztásánál az 59. § (2) bekezdés a) és b) pontjai alapján előtérbe kerül a befektetői részjegyek mértéke utáni és a gazdasági együttműködés arányos felosztás."
Az indítványozó álláspontja szerint e szabályok alapozzák meg azon állítását, hogy "az Alkotmány 12. §-ával ellentétesen az állam nem támogathat szövetkezeti elveket és értékeket nélkülöző álszövetkezeti rendszer kialakítását elősegítő törvényi szabályozást".
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. Az Sztv. indítvánnyal támadott, és az indítvány elbírálásakor hatályban lévő rendelkezései:
"10. § (3) A jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság tagok együttesen nem haladhatják meg a taglétszám felét. Kizárólag szövetkezetek részvételével másodlagos szövetkezet alapítható és működtethető."
"54. § (3) A pótbefizetés a szövetkezet lekötött tartalékát növeli. A veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a tagok részére vissza kell fizetni; a visszafizetésre csak a vagyoni hozzájárulás teljes befizetése után kerülhet sor."
"55. § (2) Az oktatási intézmény és az iskolaszövetkezet kapcsolatának szabályozása keretében meg kell határozni az oktatási intézmény részére végzett munka és az e tevékenységből származó adózott eredmény felosztása ellenőrzésének rendjét. E szabályozásnál közoktatási intézményben az iskolai, kollégiumi diákönkormányzatot és az iskolai, kollégiumi szülői szervezetet egyetértési jog illeti meg."
"60. § (1) Ha az alapszabály lehetővé teszi, befektető tag is lehet szövetkezeti tag. A befektető tag felvételéről a közgyűlés dönt. Szociális szövetkezetnek nem lehet befektető tagja.
(2) A befektető tag pénzbeli hozzájárulás vagy a 49. § (3) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelő nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásával a szövetkezetnél befektetői részjegyet jegyez (továbbiakban: befektetői részjegy).
(3) A befektető tagok száma nem haladhatja meg a szövetkezeti tagok 10%-át, a befektetői részjegyek névértéke pedig nem haladhatja meg a részjegytőke 30%-át.
(4) A befektető tag örököse (jogutóda) az e törvényben meghatározottak szerint kérheti a befektető taggá való felvételét. Felvétel hiányában vele el kell számolni.
(5) A befektető tagsági jogviszony megszűnése esetén a volt befektető taggal, illetve örökösével (jogutódával) az elszámolásra a tagsági jogviszony megszűnését követően a befektető tag és a szövetkezet által kötött megállapodásban foglalt időpontban és módon kerül sor.
(6) A befektető tag (volt befektető tag; örökös; jogutód) befektetői részjegye összege arányában jogosult a szövetkezet gazdasági tevékenységéből származó adózás utáni eredményéből részesedésre, ugyanilyen arányban viseli a veszteséget is.
(7) A befektető tag jogai és kötelezettségei a tag e törvényben meghatározott jogaival és kötelezettségeivel azonosak az alábbi eltérésekkel:
a) a befektető tag az 50. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően a pénzbeli hozzájárulás teljes összegét is köteles az alapításkor (belépéskor) befizetni;
b) a befektető tag személyes közreműködésre nem kötelezhető;
c) a befektető tag a befektetői részjegyét a szövetkezeti tagon és a szövetkezetbe tagként belépő személyen túlmenően befektető tagra, valamint a szövetkezetbe befektető tagként belépő személyre is átruházhatja."
"98. § (1) Az e törvény hatálybalépése előtt alakult szövetkezeteknél még meglévő szövetkezeti üzletrészek - a szövetkezet közgyűlése döntésének megfelelően -a 99-101. §-ban foglaltak alapján megszűnnek, illetőleg 2007. május 1-jei hatállyal a 102. §-nak megfelelő összegű befektetői részjeggyé, átalakított befektetői részjeggyé alakulnak át. Erről az üzletrész tulajdonosokat a szövetkezet köteles 60 napon belül írásban tájékoztatni.
(2) A szövetkezet közgyűlése az (1) bekezdésben említett döntésében a 99-101. §-ban meghatározottak közül több választási lehetőséget is felajánlhat az üzletrész tulajdonosoknak.
(3) A szövetkezet közgyűlése az (1) bekezdésben említett döntést a törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül megtartott közgyűlésen köteles meghozni.
(4) A szövetkezeti üzletrész tulajdonosa a szövetkezet közgyűlése által felajánlott lehetőségekből választ.
99. § (1) A szövetkezet közgyűlése az üzletrész tulajdonosoknak felajánlhatja, hogy a szövetkezeti üzletrészt 2007. április 30-ig a 102. § szerinti árfolyamon, de legfeljebb annak névértékén szövetkezeti tag tulajdonos esetén - a vele a 20. § (2) bekezdése l) pontjában említett megállapodás alapján - befektetői részjeggyé, nem szövetkezeti tag tulajdonos esetén pedig átalakított befektetői részjeggyé alakítja át azzal, hogy az így keletkezett befektetői részjeggyel a tagsági jogviszony megszűnése esetén az alapszabályban meghatározott időpontban kell elszámolni, amelynek meghatározásánál a szövetkezet egyéb kötelezettségeire is figyelemmel kell lenni, de a kifizetés a tagsági jogviszony megszűnésétől számított 8 évnél nem lehet hosszabb.
(2) A szövetkezet közgyűlése az üzletrész tulajdonosoknak felajánlhatja, hogy a szövetkezeti üzletrészt -2007. április 30-ig - a tulajdonában álló részvényekre, korlátolt felelősségű társasági üzletrészekre elcseréli, a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályainak figyelembe vételével.
100. § A szövetkezeti üzletrész úgy is megszűnhet, hogy azt a tulajdonos - 2007. április 30-ig - a szövetkezet közösségi alapja javára ajánlja fel. Ebben az esetben az üzletrész volt tulajdonosa nem szövetkezeti tagként is jogosult a közösségi alapból finanszírozott támogatások igénybevételére. A szövetkezet 60 napon belül köteles a felajánlás elfogadását írásban visszaigazolni. A támogatás igénybevételének időtartamát az üzletrész volt tulajdonosa és az igazgatóság között kötött megállapodás határozza meg.
101. § (1) Ha a tulajdonos 2007. április 30-ig nem élt a 99-100. §-ban foglalt, közgyűlés által felajánlott lehetőségekkel, az üzletrésze 2007. május 1. napjával átalakított befektetői részjeggyé alakul át.
(2) Az átalakított befektetői részjegy a szövetkezetből annak működése során nem vonható ki, azonban örökölhető, a szövetkezetre, szövetkezeti tagra átruházható. Átruházás esetén a szövetkezetet, bármely más tagot ebben a sorrendben elővásárlási jog illeti meg. Az átalakított befektetői részjeggyel kapcsolatos elővásárlási jog szabályait az alapszabályban kell meghatározni azzal, hogy az elővásárlásra jogosultak az átalakított befektetői részjegy értékesítésére vonatkozó szándéknak a szövetkezethez történő bejelentésétől számított 30 napon belül gyakorolhatják az elővásárlási jogukat.
(3) Az átalakított befektetői részjegyek szövetkezeti tagsági viszonyt nem keletkeztetnek. Az átalakított befektetői részjegy a befektetői részjegyre vonatkozó szabályok szerint jogosít az adózás utáni eredményből részesedésre és ugyanilyen módon viseli a veszteséget is."
"102. § A 99-101. § alkalmazásában a szövetkezeti üzletrész árfolyamértékét a közgyűlés határozza meg. Az árfolyamérték nem lehet alacsonyabb, mint a közgyűlés határozatát megelőző 12 naptári évben alkalmazott, a szövetkezet által visszavásárolt üzletrészek árfolyamának súlyozott számtani átlaga."
"104. § (1) A Szövetkezeti Üzletrészhasznosító Kft. tulajdonában lévő mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészeknek az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonába kerülése esetén a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 56. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható.
(2) Az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyonába került mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészeket térítés- és tehermentesen 2006. március 31-éig átadja annak a szövetkezetnek, amely az üzletrészt kibocsátotta, feltéve, hogy a szövetkezet nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt, továbbá elfogadja a térítésmentes átadásra vonatkozó ajánlatot. Az e bekezdés szerinti tulajdonszerzés mentes az adó-, illeték- és járulékfizetés alól.
(3) A szövetkezet a (2) bekezdés szerint megszerzett üzletrészét köteles bevonni és fel nem osztható vagyonként kezelni, e törvény szerinti alapszabály-módosításával egyidejűleg az üzletrészek szövetkezet nyilvántartásában szereplő névértékének megfelelő összeget a közösségi alapba helyezni."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
A hiánypótlásra való felszólítást követően előterjesztett indítvány tartalma alapján az Sztv. egészének visszamenőleges hatályú megsemmisítését arra alapozva kéri, hogy a támadott jogszabályhelyek állított alkotmányellenessége összességében megalapozza a törvény egészének alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróság ezért először az indítvány által alkotmányellenesnek tartott, de önmagukban megsemmisíteni nem kért rendelkezések tekintetében végezte el az alkotmányossági vizsgálatot.
1. Az Alkotmány 12. § (1) bekezdésében írott szövetkezeti önállósággal ellentétesnek, és emiatt alkotmányellenesnek állítja az indítvány az Sztv. 10. § (3) bekezdését, 54. § (3) bekezdését, 55. § (2) bekezdését, 60. §-át, 98. § (1) és (3) bekezdését és 102. §-át.
Az Alkotmány 12. § (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már megállapította, hogy "[a]z Alkotmány maga értelemszerűen nem határozza meg a szövetkezet fogalmát vagy annak kritériumait. Ezt a fogalom- és jellegmeghatározást a tételes jog végzi el (...). Feltűnő ezért, hogy - az állam tulajdonában álló vállalatok és más gazdálkodó szervezetek gazdálkodási önállóságának deklarálása mellett - az Alkotmány semelyik másik gazdálkodó szervezeti forma önállóságát sem hangsúlyozza külön. Ez nem jelenti azt, hogy e szervezetek más alkotmányos rendelkezések megfelelő alkalmazásával ne élveznének pontosan meghatározható önállóságot. (...) A szövetkezetek önállósága (...) önmagában irrelevánsnak tekinthető minden alkotmányossági vizsgálatban, önmagában ennek sérelmére jogszabály alkotmányellenessége nem dönthető el, hanem (...) csak más alapjogok sérelmén keresztül állapítható meg esetlegesen alkotmányellenesség." (595/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 383, 387-388.)
Mindezek alapján a támadott jogszabályhelyek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság nem találta megállapíthatónak, ezért azok tekintetében az indítványt elutasította.
2. Az Sztv. 98-101. §-ait az Alkotmány 9. §-ában említett piacgazdaság, valamint a vállalkozáshoz való jog és a versenyszabadság elvével való ellentéte, valamint a tulajdonhoz való jognak az Alkotmány 13. § (1) bekezdésben foglalt sérelme miatt tartja az indítvány alkotmányellenesnek.
Az Sztv. támadott rendelkezései a törvény X. Fejezetébe foglalt átmeneti rendelkezések körében a szövetkezeti üzletrészekkel kapcsolatos szabályokat tartalmaznak. A hivatkozott átmeneti rendelkezések végrehajtásukra vonatkozóan 2007. május 1-jei határidőt szabtak, ezen időpontig tehát a rendelkezésekben foglaltaknak teljesedésbe kellett menniük (és teljesedésbe is mentek).
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. A Jat. nem határozza meg egyértelműen, hogy az utóbbi határidőnek kifejezetten a jogszabály hatályának megszűnésére vagy alkalmazhatóságára kell-e vonatkoznia. Az Alkotmánybíróság több határozatában a Jat.-nak ezt a rendelkezését a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként értelmezte. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a szabály alkalmazására a jogszabályban előírt határidő leteltével, azzal, hogy a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe ment ek, és így már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát veszti. [1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991, 905, 906.; 298/B/1994., ABH 1994, 696, 700.; 670/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 600, 603.; 385/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1670, 1672-1673.; 35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 504, 505.] Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a szerint előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján van lehetősége az Alkotmánybíróságnak arra, hogy már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Az indítvány benyújtását követően a vizsgálat alá vont jogszabályhely hatályát vesztette, és ezzel az absztrakt normakontrollra irányuló indítvány tárgytalanná vált, ezért az Alkotmánybíróság az Sztv. 98-101. §-ai alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján az eljárást megszüntette.
3. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek állítja az indítvány az Sztv. 104. §-ába foglalt rendelkezéseket. A jogszabályhely szintén az átmeneti rendelkezések körében, a szövetkezeti üzletrészekkel kapcsolatos szabályokat tartalmaz, melynek végrehajtására vonatkozóan a 104. § (2) bekezdése 2006. március 31-ét határozta meg. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság visszautal a jelen határozat 2. pontjában foglaltakra; ha a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek, és így már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett jogszabály vizsgálatára viszont adott esetben az Alkotmánybíróságnak lehetősége nincsen, ezért a támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tekintetében az Ügyrend 31. § a) pontja alapján az eljárást megszüntette.
4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság elvének sérelmét látja az indítványozó abban, hogy az Sztv. 112. § a)-p) pontjaiban foglalt rendelkezések folytán egyidejűleg több szövetkezeti törvény lenne hatályban.
Eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Sztv. 112. §-át az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 3. § (2) bekezdésének 8. pontja 2007. július 2. napjával hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezett rendelkezés tekintetében az Alkotmánybíróság az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
5. Tekintettel tehát arra, hogy az indítvány által hivatkozott jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság nem állapította meg, az Sztv. egészének visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2009. május 26.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró