BH 2013.9.254 A közalkalmazottnak lényeges kötelezettsége, hogy a munkaidőt a munkáltató javára történő munkavégzéssel töltse. Ennek rendszeres megszegése, amely munkaidőben a munkahely engedély nélküli elhagyásával is jár, olyan jelentős mértékű, amely a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás kiszabását önmagában megalapozza [Kjt. 45. § (2) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: régi Mt.) 103. § (1) bekezdés].

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.97/2011/19., Szegedi Törvényszék Mf.20969/2012/3., Kúria Mfv.10644/2012. (*BH 2013.9.254*), Kúria Mfv.10646/2012/4. (BH 2013.12.348, BH+ 2015.6.271)

***********

A felperes 2007. március 1-jétől állt határozatlan idejű kinevezéssel az alperesnél szociális ápoló, gondozó munkakörben alkalmazásban. Munkáját az idősek klubjában végezte. Közalkalmazotti jogviszonyát az alperes 2011. január 3-án hozott elbocsátás fegyelmi büntetéssel szüntette meg. A határozat indokolása szerint megsértette a munkaköri leírásának előírásait, az Etikai Kódexet, megkárosította az ellátottakat és az ellátáson kívüli személyeket. Ez utóbbi személyek munkaidő alatti egészségügyi kezelésére nem kért és nem kapott engedélyt, ugyanakkor juttatást fogadott el az általa kezelt betegektől, illetve családjuktól. Jogosulatlanul vette igénybe az étkeztetést, megkárosítva azzal az ellátottakat.

A felperes a keresetében a jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellőzésével.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a fegyelmi határozat alakilag jogszerű, annak indokai valósak. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményét értékelve rögzítette, hogy a felperes gondozottakat és nem gondozott személyeket munkaidőben és munkaidőn kívül a munkáltató tudomása és hozzájárulása nélkül injekciózott. Közülük néhányból tanúk által bizonyítottan ellenszolgáltatást is kért, illetve fogadott el. Ezen magatartásával megsértette a munkaköri leírásának előírásait és az Etikai Kódexet.

Bizonyítottnak találta azt is, hogy a felperes jogosulatlanul magának, illetve hozzátartozójának juttatott élelmet az ellátottak kárára.

Vele szemben az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabása jogszerűen történt, mert a felperes a fenti magatartásával a közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegte. A kiszabott fegyelmi büntetés az elkövetett cselekménnyel arányban állt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés].

A törvényszék nem látta megalapozottnak azon fegyelmi határozatban foglalt indokot, hogy a felperes jogosulatlanul vette igénybe az étkeztetést megkárosítva ezzel az ellátottakat.

A peradatok alapján az szintén nem volt bizonyítható, hogy a felperes ellenszolgáltatást fogadott volna el a gondozottaktól. Erről a meghallgatott tanúk csak hallomásból tudtak. Ennek azonban nincs jelentősége, mert "gondozáson kívüli személyek a munkáltató vonatkozásában nem értékelhetők". A felperes és a gondozáson kívüli személyek közötti viszonyt a munkáltató értékelési körébe nem vonhatja.

A perben megállapítható volt, hogy a felperes munkaidőben különböző személyeket injekciózott, akár úgy, hogy munkaidő alatt a lakóhelyükre ment, akár úgy, hogy ezen személyek keresték fel őt a munkahelyén. Tényként volt megállapítható az is, hogy erre a felperes nem kapott engedélyt, erről a munkáltatónak nem volt tudomása.

A következetes bírói gyakorlat szerint amennyiben a fegyelmi határozatban megjelöltek közül csak egy fegyelmi vétség is megvalósul, nem állapítható meg, hogy jogsértő volt a fegyelmi határozat. A munkáltató mérlegelési jogkörében alkalmazott szankciót a bíróság nem mérlegelheti felül.

A Kjt. 34. § (1) bekezdésében foglalt jogellenességet eredményező tényállások 2010. január 1-jével kibővültek. Amennyiben a közalkalmazott fegyelmi felelőssége nem áll fenn, vagy a terhére rótt vétkes kötelezettségszegést ugyan elkövette, és a fegyelmi felelősség megállapítást nyert, az elbocsátás fegyelmi büntetés azonban nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétséggel, lehetőség van arra, hogy a közalkalmazott az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatást kérje. Jelen esetben azonban a felperesnek nem volt ilyen irányú kérelme.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő határozat meghozatalát kérte.

Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően iratellenesen állapította meg, hogy munkaidőben különböző személyeket a munkahelyén vagy a lakóhelyükön injekciózott a munkáltató tudomása, engedélye nélkül.

A munkaköri leírása tartalmazza, hogy a feladatkörébe tartozott "az egészségügyi ellátás keretében az orvos utasításainak megfelelő gyógyszerelés, szükség esetén orvoshoz, szakrendelőbe kísérés". Az alperes igazgatója elismerte, hogy a "gyógyszerelés" magában foglalhatja az injekciózást is, amely a háziorvos utasításai alapján történhet.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felperes a háziorvos írásbeli nyilatkozatára a tárgyaláson nem tett észrevételt, így érdemben nem kifogásolta azon előadását, miszerint nem adott engedélyt hogy a felperes betegeket injekciózzon. Erre vonatkozóan fellebbezése sem tartalmazott bizonyítási indítványt. Ezért a másodfokú bíróságnak nem állhatott módjában további bizonyítási eljárást az esetleges ellentmondásokra lefolytatni.

Az alperes hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglalt helyes mérlegeléssel állapította meg, hogy a felperes munkaidőben és munkaidőn kívül a munkáltató hozzájárulása nélkül injekciózott betegeket, egyes esetekben ellenszolgáltatásért. Ezen fegyelmi vétség megalapozza az elbocsátás fegyelmi büntetést, ezért az arányosnak tekintendő.

Az alperes a felülvizsgálati "ellenkérelmét" a felperes felülvizsgálati kérelmének a részére 2012. október 1-jén történ kézbesítését követően, 2012. október 9-én ajánlott küldeményként adta postára. Ebben érdemben is vitatta a jogerős ítélet által levont jogkövetkeztetést, miszerint a felperes terhére megállapított fegyelmi vétséggel nem állt arányban a kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetés. A Pp. 3. § (2) bekezdés szerint értelmezve e nyilatkozatát, az tartalmában a Pp. 272. § (6) bekezdésben foglalt csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek tekintendő, és ebben a részében a Kúria ekként is bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapos.

A felülvizsgálati eljárásban már csak az volt vizsgálható, hogy a másodfokú bíróság által valósnak és fegyelmi vétséget megalapozónak minősült-e a felperes magatartása, és ezzel arányban állt-e a kiszabott fegyelmi elbocsátás büntetés [Pp. 275. § (2) bekezdés].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott a munkaköri leírás rendelkezéseire. Eszerint a felperes az idősek klubja szervezeti egységben végez munkát. Munkakörének célja az idősek klubja tagjai részére fizikai ellátás biztosítása, pszichés gondozás és foglalkoztatásban való részvétel és lebonyolítás. Ebből következően a felperes munkaidőben nem a gondozottak részére történő egészségügyi ellátást jelentő tevékenysége a munkaköri leírásban foglaltak alapján nem menthető ki. A felperesnek ugyanis a munkaköri feladatait a munkáltatója részére, azaz a munkáltatónál gondozott személyek irányába kellett kifejtenie munkaidő alatt. Amennyiben munkaidő alatt a munkáltató tudta nélkül munkaerejét nem a munkáltató részére hasznosította, ehhez engedéllyel nem rendelkezett, a munkaköri kötelezettségét megszegte. A közalkalmazottnak ugyanis a munkaidő alatt a munkáltató részére kell munkát végeznie, és munkaidőben rendelkezésére állnia a közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A munkáltató irányába fennálló ezen kötelezettség megszegésénél nincs jelentősége annak, hogy a háziorvos az orvosi kezelésnek minősülő injekciózásra adott-e engedélyt.