1413/B/2008. AB határozat
a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény 29. § (1) bekezdése, valamint 32. § (3)-(4) bekezdései alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény 29. § (1) bekezdése, valamint 32. § (3)-(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz érkezett indítványban az indítványozó a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Tv. ) 29. § (1) bekezdése, valamint a 32. § (3)-(4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt jogszabályhelyek sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonsághoz való jogot és a 7. § (2) bekezdésének, az indítvány benyújtásakor hatályos, jogalkotási törvényre vonatkozó rendelkezéseit.
Az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezések egyrészt a szóban forgó törvény hatályba léptetéséről, másrészt az átmeneti rendelkezésekről, ezen belül pedig a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Flt. ), valamint a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvényt (a továbbiakban: Szht. ) módosító rendelkezések alkalmazásáról szólnak. Az indítványozó szerint a módosítás következtében a szakképzési hozzájárulás alapjába beszámítandó az olyan adóköteles juttatás és kifizetés is, amely már adó- és társadalombiztosítási járulékköteles juttatásnak minősül. Bár az indítványozó szerint az új szabályok a járulékalap bővítését, illetve többlet járulékfizetési kötelezettséget eredményeztek, az alkotmányellenességet nem ennek kapcsán állította.
Az indítványozó a támadott jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének okaként egységesen hivatkozott a jogbiztonság elvének sérelmére.
Álláspontja szerint mindez azért ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mert az állam-háztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht. ) 10. § (4) bekezdésében található főszabály szerint a fizetési kötelezettségek körére és mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatályba lépése között legalább negyvenöt - az országgyűlési képviselők általános választásának évében legalább negyven - napnak kellett eltelnie.
A Tv. -t a Magyar Közlöny 174. számában, 2008. december 9-én hirdették ki, s ehhez képest a vonatkozó rendelkezés szerint 2009. január 1. napján lépett hatályba. Az indítványozó szerint az Art. rendelkezéseit figyelembe véve a törvény legkorábban 2009. január 24. napján léphetett volna hatályba.
Az Áht. 10. § (4) bekezdését az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló 2011. CXXIV. törvény 1. §-a 2011. szeptember 30. napjával úgy módosította, hogy a fizetési kötelezettségek körére és mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatálybalépése között egységesen legalább harminc napnak kell eltelnie. Az indítványozó által felvetett probléma azonban továbbra is fennáll.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "
2. A Tv. indítvánnyal támadott rendelkezései:
"29. § (1) Ez a törvény - a (2)-(10) bekezdésben foglaltak kivételével - 2009. január 1-jén lép hatályba. "
"32. § (3) E törvénynek az Flt. -t módosító rendelkezéseit a 2009. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségre kell alkalmazni, azzal, hogy a 2009. január 10-éig megszerzett jövedelmekre a 2008. december 31-éig hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) E törvénynek az Szht. -t módosító rendelkezéseit a 2009-ben kezdődő adóév első napjától juttatott jövedelmekre és keletkezett hozzájárulás-fizetési kötelezettségre kell alkalmazni azzal, hogy a kettős könyvvitelt vezető hozzájárulásra kötelezett esetében az Szht. 3. § (5) bekezdése alapján a 2007-ben, illetve 2008-ban kezdődő adóévre megállapítandó különbözet alapjaként szolgáló bérköltséget - amelynek alapulvételével az adókötelezettséget 2009., illetve 2010. évben kell teljesíteni - a 2009-es adóévre vonatkozó szakképzési hozzájárulás-fizetési kötelezettség meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni. "
III.
1. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján van-e hatásköre a Tv. 29. § (1), valamint a 32. § (3)-(4) bekezdéseinek vizsgálatára.
Az Országgyűlés 2010. november 16-i ülésnapján elfogadta a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CXIX. törvényt, amelyben megváltoztatta az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-át. Az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett. A módosított Alkotmány szerint:
"32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.
(2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.
(3) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tart alma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti. "
Az Országgyűlés ugyanezen az ülésnapján fogadta el az Alkotmánybíróságról szóló 2010. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv. ) módosításáról rendelkező 2010. évi CXX. törvényt (a továbbiakban: Abtvm. ), mely szintén 2010. november 20-án lépett hatályba. Az Abtv. 40. §-ának jelenleg hatályos szövege szerint: "Ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg a közjogi szervezetszabályozó eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy a közjogi szervezetszabályozó eszközt teljesen vagy részben megsemmisíti. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, vagy törvényi rendelkezéseket az Alkotmánybíróság kizárólag akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó, az Alkotmány 69. §-a szerinti jogokat sérti. "
Az Abtvm. 3. §-a szerint a megváltozott rendelkezéseket a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.
Az Alkotmánybíróság minden esetben az elbírálás időpontjában hatályos Alkotmány alapján bírálja el az indítványokat. Ebből következően a döntéshozatali eljárása során az Alkotmánybíróságnak folyamatosan vizsgálnia kell, hogy - az indítvány tartalma alapján - hatásköre az adott ügyre kiterjed-e.
Tekintettel arra, hogy az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett, az Alkotmánybíróság ezen időpont után a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket alkotmányossági szempontból csak abban az esetben vizsgálhatja felül és semmisítheti meg, ha az indítvány az alkotmányellenességet az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmére alapozza. Az Abtvm. 3. §-a még inkább egyértelművé teszi, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjed. 2010. november 20-át követően tehát az Alkotmánybíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy az indítvány alapján, az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerint a hatáskörébe tartozik-e az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott törvény felülvizsgálata.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12. ) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre.
Az Alkotmánybíróság a hatásköri kérdés keretében a "tárgyazonosság" eldöntésénél az indítvánnyal támadott törvény vagy törvényi rendelkezés elnevezését és annak tartalmát is köteles megvizsgálni. Ez utóbbi esetben figyelemmel kell lenni az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatára, arra, hogy az milyen funkciót tulajdonított a vizsgált törvénynek, illetve törvényi rendelkezésnek.
2. Jelen ügyben az indítványozó a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvény rendelkezéseit támadta. Az Alkotmánybíróság a támadott törvény elnevezésén túl a konkrét esetben támadott rendelkezések tartalmát, azaz funkcióját is köteles figyelembe venni a korlátozott hatáskört megalapozó szabály alkalmazásánál.
Az indítványozó a Tv. hatályba léptető rendelkezését, valamint annak átmeneti rendelkezéseit sérelmezte, amelyek egyrészt az Flt. -t, másrészt az Szht. -t módosító rendelkezések alkalmazásáról szólnak. Az indítványozó tehát nem a szakképzési hozzájárulás mértékét, alapját, vagy annak fizetésével összefüggő más anyagi jogi rendelkezést támadta, hanem kizárólag annak hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseit, azokat is csupán az Flt. -vel és az Szht. -val összefüggésben. Ezek azonban a hozzájárulás befizetését közvetlenül nem érintik.
Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben utalt rá (458/B/2010. AB határozat, ABK 2011. május, 491.; 72/B/2009. AB határozat, ABK 2011. június, 607.; 769/B/2005. AB határozat, ABK 2011. május, 451. ), hogy nem tartoznak a hatáskörszűkítés esetkörébe az olyan, pusztán eljárásjogi rendelkezések, amelyek nem az adókötelem tartalmára, hanem például a vizsgált rendelkezések alkalmazására, vagy a be nem tartásuk szankcionálására vonatkoznak. A 72/B/2009. AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "[a] jogerősen még el nem bírált ügyekre kiterjedő alkalmazási kötelezettség azonban nem áll érdemi összefüggésben az adott törvény illetékbevételeket szabályozó tartalmával (és így nem is vált az Itv. inkorporált részévé). "(ABK 2011. június, 607, 608. ) Jelen ügyben ugyancsak olyan módosító törvény hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseinek vizsgálata áll a központban, amely nem áll érdemi összefüggésben a szűkített tárgykörbe tartozó törvények tartalmával, és így nem is vált azok részévé.
Ezt erősíti az Alkotmány 32/A. §-ának módosítása tárgyában született egyik javaslat indokolása is, amely szerint a rendelkezés azokat az alkotmányossági szempontokat kívánja meghatározni, amelyek alapján az Alkotmánybíróság a "fizetési kötelezettséget megállapító" törvények felülvizsgálatát elvégezheti. Az alkotmányozó szándéka ezek alapján tehát különösen a központi költségvetést megillető bevételeket tartalmazó törvények, illetve törvényi rendelkezések felülvizsgálatának a korlátozására irányult.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tv. támadott rendelkezései - mint egy korábbi költségvetést megalapozó törvény módosításának részei - nem tekinthetők a központi költségvetés bevételi oldalát alkotó törvényi rendelkezéseknek, illetve közvetlenül nem valamely adó vagy járulékfizetési kötelezettséget határoznak meg. Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint megállapította, hogy az indítvány olyan törvénnyel kapcsolatban kérte az alkotmányellenesség megállapítását, amelynek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak - a támadott törvény elnevezésétől függetlenül - az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján is kiterjed a hatásköre. Ezért az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra irányuló indítványt érdemben vizsgálta.
IV.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések által megállapított hatálybalépésre, illetve átmeneti rendelkezésekre vonatkozó szabályok a jogbiztonságba, azon belül is a jogi normák kiszámíthatóságának követelményébe, illetve a bizalomvédelem elvébe ütköznek. Ezzel összefüggésben az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróságnak a kellő idő követelményét érintő gyakorlatára.
Mivel a hatálybaléptetésre az Áht. 10. § (4) bekezdése szerint legalább harminc napot kellett volna hagynia a törvényhozónak, ezzel ellentétben a Tv.-t a kihirdetést követő huszonharmadik napon léptette hatályba. Az Áht. idézett rendelkezését tehát a Tv. hatályba léptetésénél figyelmen kívül hagyták.
Az Alkotmánybíróság a 991/B/1996. AB határozatában a kulturális járulék-fizetést megállapító törvénymódosítás kapcsán a következőket állapította meg. "Mindezek alapján a Tvm. kifogásolt rendelkezése és az Áht. irányadó szabálya közötti kollízió csak akkor eredményezné az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenességet, ha az tartalmi alkotmányellenességhez vezetne, a jogbiztonság súlyos sérelmével járna. (...) A Jat. 12. § (3) bekezdésében előírt felkészülési idő tartama alkotmányosságának megítélését az Alkotmánybíróság eddig több határozatában elemezte. "A jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges »kellő idő« megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének a függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg. " [7/1992. (I. 30. ) AB határozat, ABH 1992, 45, 47. ]" [ABH 2002, 761, 765. ] Az idézett esetben a járulékfizetést megalapozó törvénymódosítás a kihirdetést követő nyolcadik napon lépett hatályba.
Az Alkotmánybíróságnak így abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a Tv. -nek a huszonharmadik napon történő hatályba lépése a jogbiztonság, s ezen belül a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó és súlyos sérelmét jelentette-e.
Az Alkotmánybíróság következetes joggyakorlata szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogállami követelmény, hogy a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Az Alkotmánybíróság a jogszabályok kihirdetésével és hatálybaléptetésével kapcsolatos álláspontját a 28/1992. (IV. 30. ) AB határozatban (ABH 1992, 155. a továbbiakban: ABh. ) foglalta össze. E határozat szerint a jogszabály hatálybalépésére vonatkozó időpont meghatározásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy kellő idő maradjon
a) a jogszabály szövegének megszerzésére és áttanulmányozására;
b) a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészülésre;
c) a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntésére, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez az önkéntes jogkövetés személyi és tárgyi feltételeiről való gondoskodáshoz. A kellő felkészülési idő követelményének a jogbiztonság elvéből következő lényegi eleme, hogy a jogszabályi rendelkezések címzettjei, akik részére a jogszabály új, illetve többletkötelezettségeket ír elő - legyenek akár a jogszabály végrehajtásáért felelős (jogalkalmazó) szervek, akár az önkéntes jogkövetés szempontjából érintett egyéb személyek és szervek -, a kötelezettségeiket potenciálisan teljesíteni tudják, és akaratuk ellenére ne kövessenek el kötelességszegést, illetve ne valósítsanak meg jogellenes magatartást. Mind a jogalkalmazásnak, mind pedig a jogkövető magatartásnak minimális feltétele a jogszabály megismerése, ebből a szempontból tehát a jogszabály alkalmazására való felkészülés és a jogszabály megismerése cél-eszköz viszonyban áll egymással.
Az ABh. emellett kimondta, hogy "[a]zt törvényben - még kevésbé alkotmánybírósági határozatban - nem lehet általános érvénnyel meghatározni, hogy mennyi a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges 'kellő idő', amit a jogszabály kihirdetése és hatálybaléptetése között feltétlenül biztosítani kell.
Ezt minden egyes jogszabály megalkotásánál, a jogszabályba foglalt rendelkezések jellegének, mennyiségének, valamint a jogszabály végrehajtására (vagy az önkéntes jogkövetésre) való felkészülést befolyásoló egyéb tényezők alapulvételével, esetileg kell vizsgálni. E kötelezettség a jogszabály tervezetének kidolgozásában közreműködő, illetőleg jogalkotó szerveket terheli. " (ABH 1992, 155, 158. )
Az azonban a jogbiztonság súlyos sérelmét jelentené, ha az újonnan előírt jogszabályi rendelkezések kihirdetése és hatályba lépése közötti felkészülési idő elmaradna, vagy olyannyira lerövidülne, hogy a jogszabály címzettjei jóhiszeműségük, legjobb szándékuk és igyekezetük ellenére sem - vagy csak rendkívüli erőfeszítések árán - tudnának az abban foglalt kötelezettségeiknek eleget tenni.
Ellentétes lenne a jogállamiság elvével, ha a kellő felkészülési idő hiányából eredően a jogszabály címzettjei a megváltozott rendelkezésekhez való alkalmazkodás rendkívüli nehézsége miatt nyilvánvalóan, illetve az új szabályozás megismerhetőségének hiányában valószínűsíthetően jogsértő helyzetbe kerülnének; különösen, ha emiatt joghátrányok is érik (érhetik) őket.
A munkavállalói, munkaadói járulék, valamint a szakképzési hozzájárulás alapjának a társadalombiztosítási járulékalaphoz való igazítása, illetőleg ennek a kihirdetést követő huszonharmadik napon történő hatályba léptetése nem veszélyeztette a címzettek azon jogos érdekét, hogy a megváltozott rendelkezéseket megismerjék, illetve azokhoz alkalmazkodni tudjanak. Ezt támasztja alá az is, hogy a munkaadói és munkavállalói járulék aránya - a hozzájárulás alapjának az indítványozó által állított növekedése mellett - továbbra is másfél illetve három százalék, hasonlóan a szakképzési hozzájárulás másfél százalékban meghatározott értékéhez.
Az Alkotmánybíróság a fentieken kívül a kellő felkészülési idő értékelése során figyelemmel volt arra is, hogy a szakképzési hozzájárulás fizetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket kizárólag a 2009. január 1. napjától megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségre, illetve kizárólag a 2009. évben kezdődő adóév első napjától juttatott jövedelmekre és keletkezett hozzájárulás-fizetési kötelezettségekre kellett alkalmazni. Ilyen körülmények között a kihirdetés és a hatályba léptetés között eltelt huszonkét nap nem tekinthető a felkészülést szolgáló időtartam szempontjából kirívóan rövidnek. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó az Áht. 10. § (4) bekezdésében foglalt határidő formális sérelmén túl további indokolással nem valószínűsítette, hogy a hatályba léptetésre megállapított konkrét időtartam milyen okból nem biztosított megfelelő felkészülési időt, illetve az Alkotmánybíróság vizsgálata során sem talált ezt alátámasztó egyéb tényt, vagy körülményt.
Az Alkotmánybíróság szerint ezért a jogszabály hatálybalépésére, illetve alkalmazására a Tv. alapján megszabott felkészülési idő nem veszélyeztette a jogbiztonságot olyan súlyos és kirívó mértékben, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenesség megállapítását megalapozná és a hatályba léptető rendelkezés megsemmisítését indokolná.
2. Az Áht. vonatkozó szabályával ellentétes hatálybaléptetés - mivel az a járulékalapok jelentős bővítését, így többlet járulékfizetési kötelezettséget eredményezett - az indítványozó szerint a jogbiztonságon kívül sérti az Alkotmány 7. § (2) bekezdésében található, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényre utaló (a továbbiakban: régi Jat. ) rendelkezést is. Az Alkotmány 7. § (2) bekezdését a 2010. évi CXIII. törvény 11. § (3) bekezdése 2011. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. Ugyanezen törvény 1. §-a iktatta be a 7/A. §-t, amely tartalmazza a jogszabályok felsorolását, illetve kihirdetésükre vonatkozó rendelkezéseket. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezés tartalmában megegyezik az Alkotmány 2011. január 1. napja óta hatályos 7/A. § (4) bekezdésében foglaltakkal.
Önmagában azonban a jogalkotási törvény megalkotására való alkotmányi felhatalmazásból nem vonható le a jogszabályok hatályba léptető rendelkezéseinek tartalmára, különösen a »kellő idő« követelményének érvényesülésére vonatkozó következtetés. Ezért az indítványozó által az Alkotmány 7. § (2) bekezdésére alapított alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság a fentiek szerint alkotmányos összefüggés hiányában elutasította.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tv. 29. § (1) bekezdése, valamint 32. § (3)-(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2011. október 25.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró