769/B/2005. AB határozat
a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítása tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, illetőleg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és a rendelkezés részleges megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (1) bekezdés b) pontjával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó igazolt jogi képviselője útján indítványt terjesztett elő a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 114. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és a rendelkezés részleges megsemmisítésére. Az indítványozó szerint a jövedéki termék illegális birtoklását szankcionáló rendelkezés a jogalkalmazás során tág értelmezésre ad lehetőséget. Kifejtette, hogy a jövedéki termék birtoklása esetén fennálló objektív felelősség indokolatlan, mert nagymértékű beavatkozásra ad lehetőséget, s így olyan jogalkalmazási helyzetek adódnak, amelyek súlyosan sértik az érintettek jogait, és áttörhetik a közterhek arányos viselésének elvét is. Hivatkozott továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 187. §-ával való ellentétre, amelyből fakadóan a birtoklás fogalma a Jöt. alkalmazása során alkotmányellenesen is értelmezhető. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, ezen belül is a jogbiztonság követelményét. Indítványozta a Jöt.) 114. § (1) bekezdés b) pontja egésze alkotmányellenességének megállapítását, illetőleg a "birtokol" szövegrész megsemmisítését.
Az indítványozó egyidejűleg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet is előterjesztett. Ezt a kérelmét kifejezetten arra alapította, hogy szerinte a Jöt. kifogásolt rendelkezése és a Ptk. 187. § (1) bekezdés második fordulata egymással nem alkot összhangot, így a birtoklás fogalma túl tágan, vagyis alkotmányellenesen értelmezhető. Az indítványozó erre hivatkozva állította: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal, hogy a Jöt.-ben nem határozta meg az adózás elől elvont jövedéki termék birtoklásának konkrét és egyértelmű fogalmát. Ugyanakkor az indítványozó nem jelölte meg, hogy a mulasztás révén az Alkotmány melyik konkrét rendelkezése sérül.
Végezetül a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 12.K.27.033/2005/9. számú jogerős ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában ismertette a következőket: tudta nélkül testvére adózás elől elvont jövedéki terméket tárolt ingatlanában és gépjárművében, amely miatt adóigazgatási és büntetőeljárást indítottak ellene. Az adóigazgatási eljárás keretében azok után szabtak ki vele szemben jövedéki adót és jövedéki bírságot, hogy mindvégig hangsúlyozta: az ingatlanát testvére kizárólagos használatába adta, s a tehergépjárművét is többnyire ő használta. Alkotmányjogi panaszában az Alkotmányban foglalt jogai sérelmére - konkrét alkotmányi rendelkezés megjelölése nélkül - utalt, s kérte az alapul fekvő ügyben a Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazhatóságának megtiltását.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során végzésben felhívta az alkotmányjogi panasz benyújtóját az alapul fekvő ügyben hozott bírósági határozat kézbesítése időpontjának igazolására. A felhívásra a panaszos megküldte a kézbesítési bizonyítvány másolatát, s ezen túlmenően csatolta a Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak az ügyben hozott ítéletét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jog ál lam."
2. A Jöt. indítvánnyal érintett rendelkezése:
"114. § (1) A természetes személy - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével -, amennyiben
[.]
b) olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő vagy amelyet - import jövedéki termék esetén - nem vámkezeltek,
a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet."
III.
Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy az Alkotmány 2010. november 20-ától hatályos 32/A. § (2) bekezdése alapján van-e hatásköre a Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja vonatkozó részének vizsgálatára.
Az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság - többek között - a központi adónemekről szóló törvényeket akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.
Az Alkotmánybíróság a 347/B/2009. AB határozatban leszögezte: "[a]z alapjogvédelem eszközrendszerét korlátozó, hatáskörszűkítésre vonatkozó alkotmányszöveg tehát nem minden adóval kapcsolatos törvényi rendelkezés, hanem csak a központi adónemekről szóló törvény alkotmányossági vizsgálatát korlátozza." (ABK 2011. május,)
A jelen ügyben érkezett indítvány által érintett rendelkezés ugyan a központi adónemre (jövedéki adó) vonatkozó szabályozáson belül helyezkedik el, de alapvetően a jövedéki ellenőrzés következményéhez (és nem a jövedéki adóhoz) kapcsolódik, és annak egy jogkövetkezményét, nevezetesen: a jövedéki bírságot szabályozza.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróságnak - az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján - van hatásköre a támadott jogszabály felülvizsgálatára, ezért az ügyet érdemben vizsgálta.
IV.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül írásban lehet benyújtani. Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztője a jogerős határozatot 2005. június 13-án vette át, és indítványát 2005. augusztus 11-én, azaz a határt dő 59. napján postára adta, ezért az alkotmányjogi panasz az Abtv. felhívott előírásának megfelel.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése ugyanakkor kimondj a: "[a]z Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva."
Az alkotmányjogi panasz tehát az alkotmányos jogok sérelme esetén, az Abtv.-ben meghatározott feltételekkel igénybe vehető különleges jogorvoslati eszköz. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében "[a]z alkotmányjogi panasz - mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette - egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és az ügyben a jogorvoslatokat kimerítették, vagy jogorvoslatnak nincs helye" [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291].
A jelen ügyben az alkotmányjogi panasz előterjesztője - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére való hivatkozáson túlmenően - nem jelölte meg, hogy konkrétan melyik, Alkotmányban biztosított jogának megsértése miatt fordult az Alkotmánybírósághoz, ezért alkotmányjogi panasza nem felel meg a 48. § (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek. (ld. 676/D/2004. AB határozat, ABK 2007. június, 611, 613; 133/D/2007. AB végzés, ABK 2007. június, 669, 670.)
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009, január 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja szerint az Alkotmánybíróság visszautasítja az indítványt, ha a benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek. Ennek alapján az Alkotmánybíróság a Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította, a támadott rendelkezés konkrét esetben történő alkalmazása tilalmának meghatározásáról nem rendelkezett.
2. Az indítványozó a Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is előterjesztett. Az indítványt érintően az Alkotmánybíróság utal az Abtv. 22. § (2) bekezdésére. Eszerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölé-se mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó ugyanakkor nem hivatkozott az Alkotmány egyetlen rendelkezésére sem, amelynek sérelmét állította volna. Így az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant, az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította (502/B/1999. AB végzés, ABH 2007, 2636, 2638.; ld. továbbá: 104/B/2003. AB határozat, ABH 2007, 1490, 1498.; 122/B/1997. AB határozat, ABH 2007, 1146, 1169-1170.).
3. Az indítványozó utólagos norma-kontroll kérelmében azt állította, hogy a Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, ezen belül a jogbiztonság követelményét.
Ugyanakkor a megsemmisítésre irányuló kérelme csak a rendelkezés egyik szövegrészére, konkrétan a "birtokol" szóra irányult. Ezt azzal indokolta, hogy a Jöt. rendelkezése alapján a tulajdonos "függetlenül a birtokosi helyzetre vonatkozó tudattartam hiányától" felelősségre vonható, mert a "joggyakorlat abszolút felelősségi helyzetet teremt". Utalt rá, hogy ez ellentétes a Ptk. 187. §-ában foglalt azon szabállyal, miszerint a "birtokot megszerzi, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon hat almába kerül".
Az Alkotmánybíróság a fentebb hivatkozott Abtv. 22. §-ára tekintettel megállapította, hogy ez az indítványi kérelem megfelel a törvényi feltételeknek, ezért azt az alábbiakban kifejtett indokolás szerint érdemben elbírálta.
3.1. Az Alkotmánybíróság a 895/B/2000. AB határozatban (ABH 2008, 1782.) már vizsgálta a Jöt. 114. § (1) bekezdését. Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha viszont az újabb indítványt más okra, illetve más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány alapján érdemben vizsgálódik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]
A jelen eljárás alapjául szolgáló indítvány ugyan érdemben elbírált jogszabályi rendelkezéssel azonos jogszabályi rendelkezésre irányul, de az indítványozó az Alkotmány egyéb rendelkezéseire hivatkozott, és a korábbihoz képest más összefüggésben kérte a Jöt. 114. § (1) bekezdése b) pontjának vizsgálatát, ezért az ügy nem tekinthető ítélt dolognak.
3.2. Az indítványozó két okból támadta a vizsgált rendelkezést: egyrészt azon az alapon, hogy két törvény (a Jöt., ill. a Ptk.) között kollízió van, másrészt annak állításával, hogy a jövedéki termék birtoklásáról szóló szövegrész jogbizonytalanságot okoz a jogalkalmazásban.
3.2.1. Az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban elvi éllel kimondta: "[a] jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet." (ABH 1991, 175, 176-177.) Számos további határozatában megerősítette ezt a megállapítást, vagyis az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített gyakorlatában csak akkor állapít meg önmagában a kollízió miatt alkotmányellenességet, ha a szabályozás ellentmondása jogszabály-értelmezéssel nem oldható fel. [ld. 21/2001. (VI. 21.) AB határozat, ABH 2001, 231, 234-235., legutóbb: 180/2010. (X. 20.) AB határozat, ABK 2010. október, 1145, 1150.]
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság - ismertetett gyakorlatának megfelelően - nem állapította meg az alkotmányellenességet, ugyanis egyrészt az indítványozó alkotmányos elv vagy jog sérelmére nem hivatkozott, másrészt jogszabály-értelmezéssel fel nem oldható problémát - ld. részletesen az alább következő 3.2.2. pont alatt - a vizsgálat nem tárt fel.
3.2.2. Az Alkotmánybíróság a 2299/B/1991. AB határozatban megállapította: "[a] birtoklás és a használat joga a tulajdonjog tartalmát adó, a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítványok, amelyek a dolog feletti hatalmat és a dolog élvezetét jelentik; azt a hatalmat, amelyet valamely dologgal tenni lehet." (ABH 1992, 570, 571.) Egy másik határozatában a jelen ügy elbírálása szempontjából is releváns fogalmi elemre mutatott rá: "[a] birtokláshoz való jog a tulajdonjogból ered. A birtoklás - mint a dolog feletti uralom gyakorlása - a tulajdonjog egyik részjogosítványa. A dolgot azonban nem feltétlenül a tulajdonos birtokolja, a tulajdon és a birtoklás elválhat egymástól. Birtokos az, aki a dolgot ténylegesen a hatalmába keríti, illetőleg hatalmában tartja. A birtokost, a birtokviszonyt tipikusan a tényleges helyzet határozza meg, s nem az, hogy jogosult-e és milyen címen a birtoklásra." (120/B/2001. AB határozat, ABH 2007, 1323, 1327.)
A Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja normatartalmának a birtoklásra vonatkozó része is egyértelműen a dolog (ez esetben: az adózás alól elvont jövedéki termék) tényleges hatalomba tartására vonatkozik. Amennyiben a tulajdonos nem gyakorolja a birtoklásra vonatkozó jogosultságát, úgy vele szemben az adott dolog jogellenes birtoklására alapozott szankciót alkalmazni nem lehet.
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság -amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.).
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányellenessé csak az a szabály nyilvánítható, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható. Csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.]. Önmagában nem sérti a jogbiztonságot az, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul és esetenként az értelmezés problémamegoldó, alkotó jellege kerül előtérbe. Társadalmi-gazdasági viszonyok változása új jogszabály alkotását teheti szükségessé, új jogszabálynál az értelmezési művelet más korábbi jogszabály-értelmezésekre kevésbé támaszkodhat, rutinná válásához megfelelő idő kell [31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 352, 365.; 66/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006, 725, 733-734.].
Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettekre tekintettel a jelen ügyben nem állapította meg a normavilágosság sérelméből fakadóan a vizsgált rendelkezésnek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközését, ezért a Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2011. május 31.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró