458/B/2010. AB határozat

az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 109. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 109. § (3) bekezdésének 2006. július 14. napjáig hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 109. § (1) bekezdésének 2007. december 31. napjáig hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 109. §-ával kapcsolatban előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó bíró az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján a Baranya Megyei Bíróság előtt 7.K.21.532/2009. szám alatt folyamatban lévő per tárgyalását felfüggesztette és az Alkotmánybírósághoz fordult. Indítványában az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a támadott rendelkezések a fenti szám alatti perben nem alkalmazhatók.

1.1. Az indítványozó álláspontja szerint az Art. 109. § (3) bekezdése az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével biztosított tisztességes eljárás követelményébe ütközik, valamint ezen keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, illetve az ennek részét képező jogbiztonság elve is sérül.

Az indítványozó az Art. 109. § (3) bekezdése kapcsán azt kifogásolta, hogy annak alapján az adózó a vagyongyarapodási vizsgálat során elvileg ugyan hivatkozhatna az adó megállapításához való jog elévülési idejét (5 év) megelőző időszakban szerzett vagyonforrásra; erre azonban gyakorlatilag nincs lehetősége, mivel feltehetően már nem állnak rendelkezésére - a korábbi időszakra vonatkozó iratmegőrzési kötelezettség hiányában - azok az iratok ("hitelt érdemlő adatok"), amelyekkel a vagyongyarapodásának forrását igazolni tudná. Az indítványozó szerint a jogállamiságot és a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti az, hogy az adóhatóság a törvényben előírt - 5 éves - "iratmegőrzési kötelezettségen túli időszakban azt várja el az adózótól (....), hogy iratokkal bizonyítsa megszerzett vagyonát." Az indítványozó rámutatott arra, hogy a jogszabályok nem tiltják meg azt, hogy a jogalanyok akár nagyobb összegű készpénzt tartsanak otthonukban. Ennek ellenére az adóhatósági gyakorlat - állítja az indítványozó - az Art. 109. § (3) bekezdése első mondatában található "hitelt érdemlő adat" kifejezést úgy értelmezi, hogy ennek alapján az elévülési időt megelőző időszakban szerzett vagyon igazolásául a készpénz-megtakarítás bizonyít ékként nem fogadható el. Ehhez hasonlóan a bírósági gyakorlat is szűken értelmezi a "hitelt érdemlő adat" kifejezést.

Az indítványozó szerint továbbá a tisztességes eljárás követelményébe ütközik az is, hogy az adóhatóság az adózói bizonyítást az "életszerűség" "fogalmával operálva utasítja el", mégpedig például arra hivatkozva, hogy nem életszerű a nagy összegű készpénz otthoni tárolása. Az indítványozó érvként hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróságnak egy jogszabályi rendelkezés vizsgálatakor figyelemmel kell lennie az "élő jogra", s amennyiben a norma alkotmányellenes tartalommal hatályosul, úgy le kell vonnia ennek következményeit.

1.2. Az indítványozó bíró formálisan kezdeményezte az Art. 109. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását is. E vonatkozásban azonban kérelmét nem indokolta, nem fejtette ki, hogy az Art. 109. § (1) bekezdését miért tartja alkotmányellenesnek.

2. Az indítvány tartalma szerint - az előzőeken túlmenően - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására is irányult. Az indítványozó bíró ugyanis a vagyongyarapodási vizsgálat alá vont adózó tájékoztatására irányuló kötelezettség rögzítésének hiányát kifogásolta. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét látta abban, hogy az érintett adóalany csak az ellenőrzést lezáró jegyzőkönyvből szerez tudomást arról, hogy ellene vagyongyarapodási vizsgálat indult, s így arról, hogy ennek révén a bizonyítási teher a törvény értelmében megfordul. Az indítványozó szerint azáltal, hogy az érintett a vizsgálat megindításakor nem kap tájékoztatást az eljárásról, a közigazgatási eljárásban nem tudja a jogait gyakorolni. Ez az indítványozó szerint a jogállamiság, és az annak részét képező jogbiztonság sérelmét jelenti.

3. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára csak a konkrét normakontroll két esetében - az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján - van mód, mivel ezekben az esetekben alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.). Tekintettel arra, hogy az indítvány bírói kezdeményezés, az Alkotmánybíróság az alábbiakban a vizsgálatot az Art. 109. § (1) és (3) bekezdésének az alapügyben alkalmazandó, már nem hatályos szövegére vonatkozóan folytatta le.

Bár az indítványozó bíró az Art. 109. § (3) bekezdésének kifejezetten a "2006. szeptember 16-i" szövegét támadta, az indítvány tartalma alapján megállapítható, hogy az indítvány lényegében nem erre, hanem az Art. 109. § (3) bekezdésének a bíróság által alkalmazandó szövegére vonatkozik.

Az Art. 109. § (3) bekezdésének hatályos szövegét az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (továbbiakban: Módtv.) 120. §-a állapította meg 2006. július 17-i hatállyal. Majd az Art. 109. § (3) bekezdését kis mértékben módosította a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény. Az Art. 109. § (3) bekezdésének 2006. július 17-étől hatályos, és a Módtv. 239. § (5) bekezdése értelmében a 2006. szeptember 15-e utáni szerzések vonatkozásában alkalmazandó szövege az adózó által igénybe vehető bizonyítási eszközök körét korlátozza.

Az indítványozó bíró ugyanakkor kifejezetten utal arra, hogy az adó megállapításához való jog elévülési időszakában történő vagyonszerzésre vonatkozóan az Art. "korlátlan bizonyítási lehetőséget biztosít az adóhatóság és az adózó részére". Egyértelmű ezért, hogy az indítványozó az Art. 109. § (3) bekezdésének 2006. július 16-ig hatályos, de az egyes esetekben később is alkalmazandó szövegét támadta.

Az indítványozó bíró az Art. 109. § (1) bekezdése kapcsán nem jelezte, hogy indítványa mely időpontban hatályos törvényszövegre vonatkozik. Tekintettel azonban arra, hogy a bírói kezdeményezés csak a perben alkalmazott rendelkezésre vonatkozhat, és arra, hogy az alapügy megindítását követően e rendelkezés is módosult, az Alkotmánybíróság az indítvány alapján az Art. 109. § (1) bekezdésének a perben alkalmazandó szövegét vizsgálta.

II.

1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jog ál lam."

"57. § (1) A Magyar Köztársat ágban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

2. Az Art. vizsgált, az alapügyben alkalmazandó rendelkezései:

"109. § (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. (2007. december 31-ig hatályos szöveg)

(...)

(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett." (2006.július 16-ig hatályos szöveg)

III.

Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján van-e hatásköre az Art. 109. §-ának vizsgálatára.

Az Országgyűlés 2010. november 16-i ülésnapján elfogadta a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CXIX. törvényt, amelyben megváltoztatta az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-át. Az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett.

A módosított Alkotmány szerint:

"32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.

(2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.

(3) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti."

Az Országgyűlés ugyanezen az ülésnapján fogadta el az Alkotmánybíróságról szóló 2010. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) módosításáról rendelkező 2010. évi CXX. törvényt (a továbbiakban: Abtvm.), mely szintén 2010. november 20-án lépett hatályba. Az Abtv. 40. §-a az alábbiak szerint módosult: "Ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, vagy törvényi rendelkezéseket az Alkotmánybíróság kizárólag akkor semmisíti meg, ha azok tart alma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó, az Alkotmány 69. §-a szerinti jogokat sérti."

Az Abtvm. 3. §-a szerint a megváltozott rendelkezéseket a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.

Az Alkotmánybíróság minden esetben az elbírálás időpontjában hatályos Alkotmány alapján bírálja el az indítványokat. Ebből következően a döntéshozatali eljárása során az Alkotmánybíróságnak folyamatosan vizsgálnia kell, hogy - az indítvány tartalma alapján - hatásköre az adott ügyre kiterjed-e.

Tekintettel arra, hogy az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett, az Alkotmánybíróság ezen időpont után a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket alkotmányossági szempontból csak abban az esetben vizsgálhatja felül és semmisítheti meg, ha az indítvány az alkotmányellenességet az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmére alapozza. Az Abtvm. 3. §-a még egyértelműbbé teszi, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjed. 2010. november 20-át követően tehát az Alkotmánybíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy az indítvány alapján, az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerint a hatáskörébe tartozik-e az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott törvény felülvizsgálata.

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre.

A jelen ügyben az eljárást kezdeményező bíró indítványa nem központi adónemre, s nem az adókötelem tartalmára vonatkozik. A támadott jogszabályi rendelkezés nem központi adónem megállapításáról szól, hanem az adózás rendjének egyik eljárási szabálya.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróságnak - az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján - van hatásköre a támadott jogszabály felülvizsgálatára, tekintet nélkül arra, hogy az indítványozó az Alkotmány mely rendelkezése alapján kérte az Art. 109. § egyes rendelkezései alkotmányossági felülvizsgálatát. Ezért az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést érdemben vizsgálta.

IV.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság már több ízben vizsgálta az

Art. 109. §-át, legutoljára a 498/B/2009. AB határozatban (továbbiakban: Abh.), ezért elsőként a res iudicata esetének fennállása kapcsán kellett állást foglalnia. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az Art. 109. §-ának (1) és (3) bekezdését, valamint a 109. § egészét vizsgálta abból a szempontból, hogy a vagyongyarapodási vizsgálatot szabályozó rendelkezésekben az eljárási garanciák vélt hiánya - ideértve az iratmegőrzési határidők, illetve a kötelező iratmegőrzési határidőn túl az iratok hiányához kapcsolódó jogkövetkezmények között feszülő állítólagos ellentmondást is - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének és ezzel összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét okozza-e. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az Art. 109. § (3) bekezdésének hatályos szövegét vizsgálta.

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Ilyen esetben az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti.

Az Art. 109. § (1) bekezdésének az Abh. által elbírált szövege a folyamatban lévő perben alkalmazandó szöveggel nem teljesen azonos, azt az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 411. §-a 2008. január 1-jei hatállyal módosította. Az Art. 109. § (3) bekezdését a fentiekben hivatkozott Módtv. módosította. Ennek megfelelően az Abh.-ban vizsgált szöveg nem teljesen azonos a most felülvizsgálni kért jogszabályszöveggel, így az ítélt dolog esete nem állapítható meg.

2. Bár az ítélt dolog esete nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság az Abh.-ban foglaltakat a jelen indítvány elbírálásánál irányadónak tekinti.

Az indítványozó bíró az Art. 109. § (3) bekezdésével kapcsolatban az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének, valamint ennek kapcsán a 2. § (1) bekezdésének sérelmét kérte megállapítani, mivel szerinte a vagyongyarapodási vizsgálat során korlátozott az érintett bizonyítási lehetősége, s ez a tisztességes eljárás követelménye sem érvényesül. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban rögzítette: "A tisztességes eljáráshoz való jog - különös tekintettel arra, hogy a bírósághoz fordulás jogából származtatják - alapvetően a bíróság előtti eljárásban kell, hogy érvényesüljön. Az Alkotmánybíróság több határozatában mutatott arra rá, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése mindenkinek azt biztosítja, hogy jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse.

Ebből következően "az államnak az a kötelessége, hogy a jogok és kötelezettségek elbírálására bírói utat biztosítson [pl. 9/1992. (I. 3.) AB határozat, ABH 1992, 59, 67.; 59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 353, 355.; 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 35.; 46/2007. (VI. 27.) AB határozat, ABH 2007, 574, 580.]". [19/2009. (II. 25.) AB határozat, ABK 2009. február, 134, 136.). (...) Az indítványozó által támadott szabály az adóhatóság előtt folyó közigazgatási eljárásra vonatkozik. A vagyonosodási eljárásban hozott adóhatósági határozat ellen lehetőség van a közigazgatás rendszerén belül a fellebbezésre, majd ezt követően a határozat bírósági felülvizsgálata kérhető. A bíróság ilyen esetben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény "Közigazgatási Perek" XX. fejezetének garanciális szabályai alapján jár el. Eljárása során a bíróság érdemben vizsgálja felül az adóhatóság határozatát. Amennyiben úgy találja, hogy az adóhatóság nem hitelt érdemlő adatokat fogadott el, illetőleg hitelt érdemlő adatokat nem fogadott el az adózó állításainak igazolásául, az adóhatósági döntést hatályon kívül helyezi, vagy megváltoztatja. (...) A bírósághoz fordulás, valamint a bíróság által foganatosított érdemi elbírálás lehetőségét tehát a jelenlegi jogszabályi környezet biztosítja. Az, hogy a közigazgatási eljárás során a jogalkotó milyen bizonyítási rendet látott jónak bevezetni, nem alkotmányossági kérdés, amennyiben az Alkotmányban biztosított jogok - kiemelten az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt jog -érvényesülése biztosított." (Abh, ABK 2010. május, 641, 646-647.)

Az Art. 109. § (3) bekezdésének 2006. július 17-i módosítása következtében az adózó az elévülési időn túl szerzett vagyona megszerzését és rendelkezésre állását csak az Art.-ben felsorolt okiratfajtákkal bizonyíthatja. Az Abh. által vizsgált szabályozás tehát a jelen határozat tárgyát képező rendelkezésnél jóval szigorúbb, kötött bizonyítási rendet ír elő az adóhatóság eljárása vonatkozásában. Az Alkotmánybíróságnak Abh.-ban foglalt álláspontja szerint az a szigorú, meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazását engedő rendszer is alkalmas arra, hogy keretei között az adóhatósági határozat bírói felülvizsgálata során a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesüljön. Ezért az Abh. tárgyát képező szabályozásnál lényegesen kötetlenebb bizonyításra lehetőséget adó szabályozás kapcsán nem merülhet fel ilyen összefüggésben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelme.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapított a, hogy az Art. 109. § (3) bekezdésének 2006. július 16-ig hatályos szövege nem sértette az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, így az indítványt e részében elutasította.

Tekintettel arra, hogy a fentiek szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelme nem áll fenn, az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványi elemet is, amely az Art. 109. § (3) bekezdése 2006. július 16-ig hatályos szövegének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközését az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelme miatt kérte megállapítani.

3. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben meghatározta az érdemi elbírálásra alkalmas indítványok minimális tartalmi és formai kellékeit. Eszerint az indítványnak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelményeknek: pontosan meg kell jelölni a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a kérelem alapjául szolgáló okot, vagyis azt, hogy az Alkotmány egyes rendelkezéseit a vitatott jogszabály miért és mennyiben sérti.

Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére [összefoglalóan: pl. 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381-382.].

Az Ügyrend 21. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárására irányuló indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, és meg kell jelölnie a kérelem alapjául szolgáló okot [Abtv. 22. § (2) bekezdés].

A (2) bekezdés szerint pedig az (1) bekezdésnek megfelelően az indítványnak tartalmaznia kell a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket - az indítványozó állítása szerint - a hivatkozott jogszabály sért, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (részletesen pl.: 440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910-911.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 574/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1658.).

A fentieket figyelembe véve az indítvány nem felel meg az Abtv.-ben és az Ügyrendben foglalt követelményeknek, mivel az indítványozó nem indokolta, hogy az Art. 109. § (1) bekezdésének 2007. december 31. napjáig hatályos szövege miért és mennyiben sérti az általa felhívott alkotmányi rendelkezéseket.

Az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlata szerint - érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek, így az Art. 109. § (1) bekezdésének 2007. december 31. napjáig hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványi elemet az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

4. Az Alkotmánybíróság ezt követően a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításra irányuló indítványi elemmel foglalkozott.

Az Alkotmánybíróság több ízben hangsúlyozta, hogy az Abtv. 38. §-a alapján benyújtott bírói kezdeményezés csak a jogszabály (és állami irányítás egyéb jogi eszköze) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat. A bíró a folyamatban lévő ügyben alkotmányellenes mulasztás kimondását nem indítványozhatja, mivel a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata az Abtv. 49. §-ában szabályozott külön alkotmánybírósági hatáskör. (ld. pl.: 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326.), melyet az Abtv. 1. § e) pontja alapján bárki indítványozhat. Az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés azonban az utólagos konkrét normakontroll egyik formája, amelynek jogalapja az Abtv. 1. § b) pontj a. Nincs tehát olyan jogszabály, amely feljogosítaná a bírót arra, hogy ítélkezési tevékenysége körében az eljárás felfüggesztése mellett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezze. [540/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 584, 586.; 7/1997. (II. 28.) AB határozat, ABH 1997, 72, 75.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.); 12/2005. (IV. 6.) AB határozat, ABH 2005, 134, 142.; 18/2005. (V. 12.) AB határozat, ABH 2005, 197, 199.]

Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezésnek a mulasztás megállapítására vonatkozó részét - állandó gyakorlatának megfelelően - az Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2011. május 30.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

előadó alkotmánybíró