3547/2023. (XII. 21.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.VII.37.097/2023/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 32. § (1) bekezdés b) pontja "a jogalap tárgyában hozott közbenső ítélet" szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A dr. Kadlót Erzsébet ügyvéd által képviselt gazdasági társaság indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés és 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó által kifogásolt határozat a következő.
[3] A Kúria 2023. március 28-án meghozott Kfv.VII.37.097/2023/7. számú ítéletével hatályában fenntartotta a Veszprémi Törvényszék 2022. november 18-án meghozott 101.K.700.673/2022/20. számú közbenső ítéletét, amely a kisajátítás jogalapja vonatkozásában elutasította az indítványozó keresetét.
[4] 2. Az iratokból kitűnően az alkotmányjogi panaszban kifogásolt ügy lényege a következő.
[5] A helyi önkormányzat - beruházás keretében - le kívánja bontani a társasháztulajdonban álló (szórakozó negyedként üzemelő, leromlott állapotú) épületegyüttest, és ott részint közparkot, részint új városrészt kíván kialakítani; amely a város térségben betöltött státuszának, a városképi szempontoknak és a közösségi érdekeinek megfelelő. Ennek érdekében a helyi önkormányzat képviselő-testülete a 22/2021. (XII. 17.) számú rendeletével módosította a Helyi Építési Szabályzatról szóló 18/2004. (VI. 25.) számú rendeletét (a továbbiakban: HÉSZ), és a telekingatlant a korábbi Kke (különleges kereskedelmi célú építési terület) övezetről részben Zkp 1 (közpark), részben Lk-41 (kisvárosias lakóterület) övezetekbe sorolta.
[6] A beruházás megvalósítása érdekében a helyi önkormányzat kérte a Veszprém Megyei Kormányhivataltól, mint kisajátítási hatóságtól a társasházat alkotó egyes ingatlanok, - közte az indítványozó 1/1 tulajdonában álló 19 m2 alapterületű "üzlet" elnevezésű ingatlan - kisajátítását.
[7] 2.1. A Veszprém Megyei Kormányhivatal 2022. május 16-án meghozott VE/52/00443-11/2022. számú határozatával a helyi önkormányzat kérelmének helyt adott, az indítványozó ingatlanát terület- és településrendezés közérdekű célra a helyi önkormányzat javára kisajátította, egyidejűleg 4 166 130 Ft kártalanítás megfizetésére kötelezte.
[8] A Kormányhivatal határozatának indokolásában - a kisajátítás jogalapjaként - felhívta a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § c) pontját, a 3. § (1) bekezdésének a)-d) pontjait és a 4. § (1) bekezdés c) pontját. Kifejtette, hogy a módosított HÉSZ a társasházat alkotó ingatlanok jelentős részét a Zkp1 jelű övezetbe sorolta, a fejlesztési cél a HÉSZ-ben szerepel, annak megvalósítása azonban az érintett ingatlan tulajdonosa részéről nem várható el.
[9] A kisajátítást kérő célja továbbá a településen a zöldfelület arányának növelése, a HÉSZ módosítása lehetővé teszi egy nagyléptékű közpark kialakítását, illetve az Lk-41 jelű övezetbe sorolt területeken is előírták, hogy a legkisebb zöldfelületi aránynak el kell érnie az 50%-ot. Utalt a Kúria Kfv.IV.38.060/2017/12. számú határozatára, amely szerint, ha a kisajátítás iránti kérelemben megjelölt célkitűzés a helyi építési szabályzaton alapul, a kisajátítás jogalapja fennáll, a kisajátítási cél közérdekűsége további bizonyítást nem igényel, az a kisajátítási hatóság által nem bírálható felül. Hivatkozott továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:85. § (4) bekezdésére, kiemelve, hogy a társasháztulajdonra vonatkozó szabályokra tekintettel a telekingatlan teljes kisajátítására van csak lehetőség.
[10] 2.2. Ezt követően az indítványozó a keresetében - vitatva a kisajátítás jogalapját - elsődlegesen a kisajátítási hatóság határozatának megváltoztatását, s a helyi önkormányzat kisajátítási kérelmének elutasítását, másodlagosan a határozat megsemmisítését, és a kisajátítási hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Harmadlagosan - kifogásolva a kártalanítás összegét - a határozat megváltoztatása mellett a helyi önkormányzat 4 839 870 Ft többletkártalanítás fizetésére kötelezése iránt terjesztett elő kereseti kérelmet.
[11] A kisajátítás jogalapját érintően vitatta a perbeli ingatlanra vonatkozóan a kisajátítás jövőbeli közérdekű céljának, illetve egyes kisajátítási feltételek (más ingatlanon való megvalósíthatatlanság, közösségi előnyök) fennállását. Álláspontja szerint a kisajátítás jogalapjának valótlanságát támasztja alá, hogy a telekingatlanát érinti egy tematikus szabadidőpark fejlesztése című projekt, amelyhez a helyi önkormányzat GINOP pályázati forrást is igénybe vett. Hivatkozott arra, hogy a helyi önkormányzatnak lehetősége lett volna a társasház más módon történő megszüntetésére, így a kisajátítás elkerülhető lett volna.
[12] 2.3. A Veszprémi Törvényszék 2022. november 18-án meghozott, ekként jogerős 101.K.700.673./2022/20. számú közbenső ítéletével az indítványozó keresetét a kisajátítás jogalapja vonatkozásában elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[13] A törvényszék közbenső ítéletének indokolásában, a Kstv. 2. § c) pontja szerinti közérdekű cél körében, a helyi építési szabályzaton alapuló kisajátítási cél közérdekűsége kapcsán bemutatta a Kúriának a kisajátítási hatóság határozataiban is figyelembe vett gyakorlatát (Kfv.IV.38.060/2017/12., Kfv.III.38.013/2021/18., Kfv.lV.37.073/2022/10.). Utalt arra is, hogy a jogszabályban (HÉSZ) meghatározott terület-felhasználási cél közérdekűségének felülbírálatára a közigazgatási peres eljárásban nincs lehetőség, jogszabály a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt vagy az Alkotmánybíróság előtti normakontroll eljárásban vitatható.
[14] A törvényszék a közérdekű cél körében megállapította, hogy a perbeli esetben a HÉSZ módosítása egyaránt áll szöveges és térképi normatartalomból, amely alapján az épületegyüttes területe a Kke jelű övezeti besorolásból részben a HÉSZ-ben már létező Zkp 1 jelű övezeti besorolást nyert, részben a HÉSZ módosítása által létrehozott Lk-41 jelű övezeti besorolást kapott. A Törvényszék szerint a HÉSZ módosítása a közérdekű célt megalapozza, mert a Kke jelű övezetre vonatkozó zöldfelületi arány a Zkp 1 és az Lk-41 jelű övezetekben is növekedni fog.
[15] Az indítványozó által felhívott Kfv.lI.37.892/2020/9. (BH2021.209.) számú kúriai határozat kapcsán pedig kiemelte, hogy a helyi önkormányzat egy jövőben megvalósuló cél érdekében kérte a kisajátítást, nem pedig egy már meglévő állapot utólagos rendezésére. A törvényszék ítéletének indokolása szerint a kisajátítási kérelem nem általánosságban zöldpark és lakóövezet létrehozását célozta, a kisajátítás kifejezett célja a korábban kereskedelmi funkciójú, leromlott állapotú, kihasználatlan terület rehabilitációja volt. A terület rehabilitációja más ingatlanon értelemszerűen nem valósítható meg. A kisajátítási hatóság határozatának indokolásában a Kstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel fennállásáról számot adott. Továbbá a kisajátítási kérelem részletesen tartalmazza azokat a közösségi előnyöket, amelyek a kisajátítással okozott hátrányokat meghaladják. Az indítványozó a kisajátítási kérelemben foglalt közösségi előnyök fennállását nem vitatta. A kisajátítási hatóság a Kstv. 3. § (1) bekezdés d) pontjára is figyelemmel volt, a helyi önkormányzat által a kérelemben előadottakat elfogadva hozta meg a döntését. Idézte a HÉSZ 32. § (2) bekezdését, amelyre figyelemmel az érintett területen éppen a tematikus szabadidőparkhoz kapcsolódó létesítmények hozhatók létre, ezért úgy ítélte meg, hogy az indítványozó által hivatkozott projekt, illetve GINOP pályázati forrás megléte éppen a helyi önkormányzat kisajátítási céljának alaposságát támasztja alá. Rámutatott, hogy az indítványozó kisajátítással érintett ingatlana társasházi albetét, a magántulajdontól a társasházi közös tulajdoni eszmei hányada nem választható el, önállóan nem ruházható át, nem terhelhető meg, ezért analóg módon külön-külön nem is sajátítható ki. A társasházi közös tulajdon eszmei hányada meghatározhatatlanul kiterjed mind a Zkp 1, mind az Lk-41 jelű övezetekre. Ezért az indítványozó hivatkozásával ellentétben nincs jelentősége annak, hogy a felperes ingatlana fizikailag az Lk-41 jelű övezetben található, a közérdekű cél ezen ingatlan vonatkozásában is fennáll.
[16] A törvényszék az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésére, a Kstv. 1. § (1) bekezdésére és 3. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva megállapította, hogy a helyi önkormányzatot a kisajátítási eljárást megelőzően nem terhelte a társasház megosztásának vagy megszüntetésének kötelezettsége, mivel ilyet jogszabály nem ír elő.
[17] 2.4. Az Alkotmánybíróság hivatalos tudomása, miszerint a Veszprémi Törvényszék előtt - a jogalap tárgyában hozott közbenső ítéletet követően - a per az összegszerűség vonatkozásában folyamatban van.
[18] 2.5. A közbenső ítélet ellenében az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és a Veszprémi Törvényszék új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan annak a közbenső ítélet megváltoztatását, a közigazgatási cselekmény megsemmisítését és a kisajátítási kérelem elutasítását kérte.
[19] Álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését, a Kstv. 2., 3., 4. és 28. §-ait, valamint a Kp. 85. §-át. Indokai szerint Törvényszék helytelenül hivatkozott a Kfv.IV.38.060/2017/12. számú kúriai határozatra. A módosított HÉSZ a kisajátítás alapját nem képezheti. Egyrészt a perbeli ingatlan az érintett területnek azon a részén helyezkedik el, amelyre a HÉSZ Lk-41 (kisvárosias lakóterület) övezetet jelölt ki, a lakóövezet létesítése pedig nem tekinthető közérdekű célnak. A közpark mint közérdekű cél megvalósítása ezt az ingatlant nem érinti. Másrészt - a Kfv.II.37.892/2020/9. (BH2021.209.) számú kúriai határozat szerint - kisajátítás a jövőben megvalósuló közérdekű cél érdekében rendelhető el, ugyanakkor a helyi önkormányzat a Zkp 1 jelű övezetben nem hoz létre új közparkot, hanem egy már meglévő közpark tekintetében kíván kisajátítani, ami azonban kizárt.
[20] Utalt a Kfv.II.37.541/2020/4. számú kúriai határozat indokolásának [49] bekezdésére és kifogásolta, hogy a Törvényszék nem vizsgálta a közérdekű kisajátítási cél mibenlétét. Sérelmezte továbbá, hogy a törvényszék nem vizsgálta a kisajátítási feltételek teljesülését. Kifejtette, miszerint nem terhelte bizonyítási kötelezettség azzal kapcsolatban, hogy a helyi önkormányzat a kisajátítási célt más ingatlanon is megvalósíthatja. A helyi önkormányzat a kisajátítási kérelmében közösségi előnyt nem jelölt meg, valójában nem biztosít közösségi előnyöket.
[21] Álláspontja szerint a kisajátítás jogalapjának valótlanságát bizonyította, hogy a szabadidőpark fejlesztésére vonatkozó projekt keretében a cél egy sportlétesítmény kialakítása az érintett területen. A Ptk. jogerős közbenső ítéletben felhívott rendelkezései pedig nem jelentik, hogy egy társasház csak egészében sajátítható ki. A tulajdonostársakat a társasházi jogi jelleg miatt joghátrány nem érheti. A Kstv. lehetővé teszi a részleges kisajátítást is.
[22] Mindemellett, a helyi önkormányzatnak - a kisajátítás helyett - lett volna más jogi lehetősége a társasháztulajdon felszámolására és megszerzésére. Sérelmezte, hogy sem a hatósági határozat, sem a jogerős közbenső ítélet nem tartalmazza a Kstv.-ből következő követelmények alapos vizsgálatát. A kisajátítási hatóság, illetve az Veszprémi Törvényszék a tényállás tisztázási és indokolási kötelezettségüket nem teljesítették megfelelően.
[23] 2.6. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban, 2023. február 14-én meghozott Kfv.VII.37.097/2023/3. számú végzésével az indítványozó azonnali jogvédelem, halasztó hatály elrendelése iránti kérelmét elutasította, mivel a Kstv. 32. § (1) bekezdés b) pontja a kisajátítási hatóság döntésével szemben indított közigazgatási perben az azonnali jogvédelem biztosítását kizárólag a jogalap tárgyában hozott közbenső ítélet jogerőre emelkedéséig terjedő időre engedi.
[24] A Kúria a felülvizsgálat alapján, 2023. március 28-án meghozott Kfv.VII.37.097/2023/7. számú ítéletével hatályában fenntartotta a Veszprémi Törvényszék 2022. november 18-án meghozott 101.K.700.673/2022/20. számú közbenső ítéletét.
[25] A Kúria ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a 2023. március 7-én meghozott Kfv.VII.37.907/2022/12. számú ítéletében már állást foglalt az érintett területet érintő kisajátítás jogalapja kapcsán, s a törvényszék három - a perbelivel azonos tárgyú ügyben hozott - közbenső ítéletét, amelyek a kisajátítás jogalapja vonatkozásában előterjesztett kereseteket elutasították, hatályában fenntartotta.
[26] A Kúria álláspontja szerint ezen korábbi kúriai jogértelmezéstől való eltérésre a jelen ügyben előterjesztett felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján nincs indok. A Kúria a Törvényszék jogerős közbenső ítéletében foglaltakkal egyetértett.
[27] A Kúria szerint a kisajátítási hatóság és a törvényszék megalapozottan állapította meg, hogy a helyi önkormányzat a kisajátítást a módosított HÉSZ-ben meghatározott közérdekű célra, terület- és településrendezés érdekében kérte. Helyesen hivatkoztak a Kúria irányadó gyakorlatára a helyi építési szabályzatban meghatározott közérdekű cél tekintetében, miszerint ha a helyi önkormányzat rendelete, mint jogszabály a terület- és településrendezés körében megállapítja a közérdekű célokat, az az ügyben eljáró feleket köti (Kfv.VI.37.661/2016/5., Indokolás [25]; Kfv.IV.38.060/2017/12., Indokolás [42]; Kfv.III.38.013/2021/18., Indokolás [145], [160]; Kfv.IV.37.073/2022/10., Indokolás [37], [47]).
[28] A Kúria szerint téves az indítványozónak az arra vonatkozó jogértelmezése, hogy az érintett terület HÉSZ-ben az Lk-41 jelű övezetbe (kisvárosias lakóterület) sorolt részén nincs olyan közérdekű cél, amely a kisajátítás alapjául szolgálhatna. A kisajátítási kérelem előterjesztését a helyi önkormányzat a teljes terület rehabilitálását célzó fejlesztéssel indokolta.
[29] A Kúria szerint a törvényszék helytállóan mutatott rá, hogy a helyi önkormányzat a HÉSZ módosításán alapuló közérdekű célként meghatározott zöldfelület növelése iránti igényt is a teljes területre nézve határozta meg, nem csupán a Zkp 1 övezetben a közpark kialakítása kapcsán. A jelentős léptékű közhasználatú park kialakítása mellett az Lk-41 jelű övezetre vonatkozóan nem merülhet fel, hogy a zöldfelület növelése, mint közérdekű cél az Lk-41 jelű övezetre nézve ne állna fenn.
[30] A Kúria szerint - amint azt a törvényszék is részletezte - az indítványozó ingatlanához a társasházi közös tulajdonból tartozó eszmei hányadrész a Zkp 1 jelű övezetre is kiterjed, ekként pedig az indítványozó ingatlana a közérdekű céllal mindenképpen érintett. Az indítványozó pedig maga sem vitatta, hogy a közpark esetében a közérdekű cél fennállása megállapítható.
[31] A Kúria szerint az indítványozó arra történő hivatkozása körében, miszerint "kisajátítás a jövőben megvalósuló közérdekű cél érdekében rendelhető el" [Kfv.II.37.892/2020/9. (BH2021. 209.)], valójában a módosított HÉSZ szerinti övezeti besorolás kritikáját fogalmazta meg, ugyanakkor maga sem állította, hogy Zkp 1 jelű övezetbe sorolt részén jelenleg is közpark lenne, és azt nem a jövőben, az érintett területének majdani rehabilitálásával kívánná megvalósítani a helyi önkormányzat. Ehhez képest pedig a törvényszék alappal mutatott rá, hogy nem egy már meglévő állapot utólagos rendezéséről van szó.
[32] A Kúria szerint a törvényszék megfelelően vizsgálta és értékelte a kisajátítás Kstv. 2. § c) pontja szerinti, a 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esetre figyelemmel fennálló közérdekű célját. A törvényszék az indítványozó által keresettel kifogásolt körben megvizsgálta a kisajátítás Kstv. 3. §-ában meghatározott feltételeinek teljesülését is és az indítványozó állításával szemben megindokolta, hogy a terület rehabilitációja más ingatlanon értelemszerűen nem valósítható meg (közbenső ítélet, Indokolás [32]).
[33] A Kúria szerint a törvényszék megalapozottan állapította meg, hogy a helyi önkormányzat a kisajátítási kérelmében a kisajátítással okozott hátrányokat meghaladó közösségi előnyöket a szükséges és elégséges mértékben megjelölte, az pedig, hogy e szempontokat az indítványozó figyelmen kívül hagyja (közömbös iránta), még nem alapozza meg a felülvizsgálati kérelme teljesítését.
[34] A Kúria a tematikus szabadidőpark fejlesztésére vonatkozó projekt kapcsán osztotta a törvényszék álláspontját, miszerint az a kisajátítás jogalapja valótlanságának alátámasztására nem alkalmas, hanem éppen a helyi önkormányzat által megjelölt célkitűzés komolyságát mutatja.
[35] A Kúria szerint a törvényszék alappal hivatkozott a Ptk. társasházakra vonatkozó szabályaira, mivel azok az indítványozó ingatlanára is alkalmazandók. A közös tulajdonra vonatkozó, az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányad és a lakásra, illetve a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó tulajdonjog egymástól függetlenül nem ruházható át és nem terhelhető meg [Ptk. 5:85. § (4) bekezdés].
[36] A Kúria indokolása szerint a kisajátítás ugyan hatósági döntés és nem ügylet, de az eredménye pontosan ugyanaz, mint az átruházásé: a tulajdonos személye megváltozik, míg a tulajdonjog tárgya és jogi természete változatlan marad. Ebből következően pedig az önálló dologi jogi egység a perbeli esetben szétválaszthatatlan.
[37] A helyi önkormányzatnak nem volt jogszabályi kötelezettsége, hogy a kisajátítási kérelmének benyújtása előtt a társasház megosztását, megszüntetését kérje. Ez nem volt előfeltétele a kisajátítási kérelme elbírálásának. Az új társasház alapításának eredményessége bizonytalan, amelynek következtében a társasház megosztása, mint lehetőség, az adott esetben nem tekinthető alkalmas eszköznek a kisajátítás kiváltására.
[38] A Kúria szerint az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése, és azzal összhangban a Kstv. 1. § (1) bekezdése garanciális jellegű szabályozására tekintettel a perbeli esetben az indítványozó ingatlana tekintetében megállapítható volt a közérdekű cél fennállása, és az is, hogy ez a cél más módon, mint kisajátítással, nem valósítható meg, ezért a kivételesség feltétele is teljesült.
[39] A kisajátítási hatóság a határozatában a Kstv.-ben meghatározott célok és feltételek fennállását a Kstv. 28. §-ában foglaltaknak megfelelően értékelte, a határozat jogszerűségét a Törvényszék az indítványozó kereseti érvelése mentén vizsgálta, a bíróság döntési jogkörének korlátaira vonatkozó rendelkezések (Kp. 85. §) megsértése nem volt megállapítható.
[40] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. §-a alapján a Veszprémi Törvényszék 101.K.700.673/2022/20. számú közbenső ítélete és a Kúria Kfv.VII.37.097/2023/7. számú ítélete, továbbá az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Kstv. 32. § (1) bekezdés b) pontja "a jogalap tárgyában hozott közbenső ítélet" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítésre érdekében.
[41] Az indítványozó továbbá - az Abtv. 61. § (1) bekezdésére hivatkozással - kérte a Kúria ítéletével helybenhagyott jogerős közbenső ítélet végrehajtásának felfüggesztését.
[42] 3.1 Az indítványozó az indítványában az Abtv. 27. §-a alapján támadott bírói ítéletek alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény XIII. cikkének, XXIV. cikkének és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelmére hivatkozással állította. Indokai a következők.
[43] Az Alaptörvény XIII. cikkének sérelme kapcsán az indítványozó - az Alkotmánybíróság gyakorlatának ismertetését követően - arra hivatkozott, hogy a tulajdon alkotmányos fogalma és kezelése, nem egyenlő a polgári jogi tulajdon fogalmával és a korlátozás alkotmányosságát nem határozhatja meg a tulajdon milyen polgári formában jelenik meg. Az indítványozó szerint nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a több mint száz albetét csak "kollektív kisajátítással" kezelhető, függetlenül attól, hogy a kivételes helyzet és valós közérdek mely tulajdonokat érintően áll fenn.
[44] Az alkotmányos tulajdonvédelem mindenkit önállóan megillető alapjog, aminek középpontjában a tulajdon áll és az abból fakadó jogok megváltozását kell a közérdeknek és a kivételességnek legitimálnia. Az indítványozó szerint ezért a támadott bírósági ítéleteknek a közös tulajdonra hivatkozó okfejtése szemben áll az Alaptörvény XIII. cikkével. Nem legitimálja a közérdek és alkotmányosan nem követendő megoldás, hogy "technikai konformitás" okán minden közelebbről vagy távolabbról érintett tulajdonosi jogosítványokkal rendelkező jogalanynak osztania kell a legsúlyosabb korlátozásban megmutatkozó sorsközösséget.
[45] A tulajdonhoz való jog korlátozása kapcsán az indítványozó szerint a közérdekű célt és a kivételességet is igazolni kell. Az indítvány szerint alkotmányos jogsérelmet jelent, hogy a törvényszék és a Kúria eljárása során a kivételesség kérdésével nem foglalkozott. Álláspontja szerint a bírósági eljárások során a területrendezés, mint közérdekű és a helyi önkormányzat által is hivatkozott esetkör összemosódott a Kstv.-ben kisajátítási célként nem szereplő "közösségi előnyök és hátrányok" kategóriával, amely a kivételesség helyébe nem állítható.
[46] Továbbá álláspontja szerint nem elegendő a bíróságok azon tételezése, miszerint a HÉSZ módosításában foglalt célok önmagukban közérdekű célok és azok mögé nem kell feladatazonosított, célhoz kötött igazolás a kisajátítást szenvedők tulajdoni jogosultságával szemben. A közérdekű cél valódiságának konkrét ügyben, egyedi esetben, meghatározott, a kisajátítás tárgyát képező tulajdonhoz kötötten történő ellenőrzését a bíróság nem háríthatja át sem a Kúria Önkormányzati Tanácsára, sem az Alkotmánybíróságra.
[47] Az indítványozó szerint, tulajdonát érintően valóságos közérdekű cél a kisajátítás alapjaként nem volt azonosítható, e körben utalt a HÉSZ módosítás általa vitatott tartalmára (a közpark rész nem érinti az ingatlanát, lakóövezet létesítése pedig nem közérdekű cél), valamint arra, hogy a közérdekűség nem helyettesíthető a Kúria szerinti, zöldfelület növekedéssel és a terület-rehabilitációra való elvont hivatkozással.
[48] Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybírósági 3005/2022. (I. 13.) AB határozatára (a továbbiakban: Abh.), amelyben az Alkotmánybíróság bírói indítvány alapján vizsgálta Szeged Megyei Jogú Város építési szabályzatáról szóló önkormányzati rendeletének módosítását. Az indítványozó az Abh. indokolásának [21], [23] és [24] bekezdéseinek felhívásával előadta, hogy a helyi önkormányzat rendeletének módosítása és a Kstv. szerinti kisajátítási ok megjelölése csak előfeltétele a kisajátításnak, a bíróságnak a perben vizsgálnia kell, hogy valóságosan fennáll-e a kisajátítás közérdekűségé és igazolgató-e annak kivételessége.
[49] Az indítványozó szerint ügyében a bíróságok ehelyett egyedül és kizárólag a HÉSZ módosítására építettek, az Alaptörvényben biztosított jog tartalmát a bíróság nem juttatta érvényre, ezért a támadott határozatok alaptörvény-ellenesek.
[50] Az Alaptörvény XXIV. cikkével, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozó - az Alkotmánybíróság gyakorlatának ismertetését követően - arra hivatkozott, hogy a kisajátítási hatóság (a közérdekűség és kivételesség bizonyítását és indokolását nélkülöző, valamint nem hivatkozható joggyakorlatra alapított) eljárásával megsértette az Alaptörvény XXIV. cikkében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, amelynek során az inadekvát Ptk. hivatkozással egyoldalúan a kisajátítást kérő érdekeihez keresett érvet.
[51] Álláspontja szerint - az 5/2017. (III. 10.) AB határozatban foglaltaknak megfelelően - az alapjogsértő közigazgatási határozat jóváhagyásával a bíróságok döntése is alapjogsértővé vált, mivel érdemi bizonyítás nélkül, a téves joggyakorlatra hivatkozást átvéve sablonos helybenhagyó döntést hoztak. A Kúria ítélete pedig olyan körülményeket hozott fel ("rehabilitáció", zöldfelület növekedése), amelyeknek egyrészt perbeli alapja alperesi hivatkozás hiányában nincs, másrészt anyagi jogi jogszabálysértő, mivel a Kstv. rendelkezésein túlmenő okokat tüntet fel.
[52] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában az indítványozó szerint a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesülését sérti, hogy nincs érdemi felülbírálatra alkalmas közigazgatási határozat, mert az nem rendelkezik olyan indokolással, ami a főkérdések körében objektíven, világosan és minden érvet megvizsgálva valós joggyakorlaton alapszik.
[53] Álláspontja szerint emiatt a bírósági szakasz valójában nem "jogorvoslás", hanem a bíróság maga hozott döntést olyan kérdésekben, amelyeket a kisajátítási hatóságnak kellett volna érdemben eldöntenie. Az indítvány a jogorvoslathoz való sérelme kapcsán is hivatkozott az Abh.-ra azzal összefüggésben, hogy álláspontja szerint a bíróság a HÉSZ-t tekintette az "igazolási alapnak", noha az Abh. alapján ez nem lehetséges.
[54] 3.2. Az indítvány az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Kstv. 32. § (1) bekezdés b) pontja "a jogalap tárgyában hozott közbenső ítélet" szövegrészének alaptörvény-ellenességét állította.
[55] A Kstv. 32. § (1) bekezdés b) pontja szerint a kisajátítási hatóság döntésével szemben indított közigazgatási per során azonnali jogvédelmet csak építménnyel rendelkező ingatlan esetében és csak ezen ingatlan kisajátítása jogalapjának vitatása esetén lehet biztosítani, a jogalap tárgyában hozott közbenső ítélet - az e) pont eb) alpontja esetében az ítélet - jogerőre emelkedéséig terjedő időre.
[56] Az indítványozó kifogásai szerint e jogszabályhely azért veti fel az Alaptörvény XIII. cikkének, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét, mert kisajátítás esetén nyilván értelmét veszti magára a releváns jogkérdésre, a jogalap körében vizsgálandó összes körülményre vonatkozóan a tartalmi felülvizsgálatra jogosult Kúria eljárása akkor, ha a per alatt a hátrányos következmények elhárítását szolgáló előzetes (azonnali) jogvédelem elenyészik.
[57] Ezzel összefüggésben utalt a kétfázisú bírósági perszerkezetre, miszerint az összegszerűségre folytatott második fázis esetén is előállhat ez a következmény. Az indítványozó szerint azáltal, hogy a jogalap eldőlte előtt ez a jogvédelem megszűnik, valójában a jogorvoslathoz való jog kiüresedik. Addig amíg az anyagi jog nem nyert teljes körű tisztázást, erre az eszközre a tulajdon valóságos megóvása érdekében is szükség van.
[58] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek, különösen a 26-27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29-31. § szerinti követelményeknek.
[59] 4.1. Az indítványozó számára további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre, érintettsége (felperesként) fennáll a Kúria eljárásával összefüggésben.
[60] A Kúria az ítéletével lezárt eljárása során alkalmazta a támadott jogszabályi rendelkezést. A kifogásolt rendelkezés folytán pedig a Kúria felülvizsgálati eljárásának teljes időtartamára vonatkozóan (a sérelmezett érdemi döntés meghozataláig bezárólag) kizárt az azonnali jogvédelem igénybevétele.
[61] A jogi képviselő meghatalmazását az indítványozó csatolta.
[62] Az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2023. május 2-án vette át. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 2023. június 22-én benyújtott indítvány - az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint - határidőben érkezett a sérelmezett döntés, illetve a panaszolt kifogás vonatkozásában.
[63] 4.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott - a határozott kérelemre vonatkozó - törvényi feltételeknek. Az indítvány megjelölte az indítványozó jogosultságát és az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az Abtv. 26. § (1) bekezdésében és a 27. §-ában foglalt hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 27. §-a alapján hatósági határozatok közvetlenül nem támadhatók alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróság előtt, az a bírói döntéssel szemben nyújtható be (25/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [75]).
[64] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói ítéleteket és a támadott jogszabályi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], valamint az Alaptörvény indítványozó szerint sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
[65] Figyelemmel arra, hogy az indítványozó nem természetes személy, az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése alapján szükséges vizsgálni, hogy az adott Alaptörvényben biztosított jogosultságok az indítványozó számára is biztosítottak-e. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint úgy az Alaptörvény XIII. cikke, mint a XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései szerinti alapjogok is megilletik a nem természetes személyeket (3434/2023. (X. 25.) AB határozat, Indokolás [38]).
[66] Az indítványozó kifejtette az Alaptörvény indítványban hivatkozott rendelkezései sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], a panasz kellően indokolta, hogy a támadott bírói ítéletek és törvényi rendelkezés miért ellentétesek az Alaptörvény általa felhívott rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítványozó kifejezett kérelmet terjesztett elő a támadott bírói ítéletek és a törvényi rendelkezés megjelölt szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[67] 4.3. Az Alkotmánybíróság rögzíti, miszerint a kártalanítás összegszerűségét érintően a bírósági eljárás a törvényszék előtt folyamatban van, így az indítványban erre vonatkozó megállapítások az Alkotmánybíróság eljárása során nem voltak figyelembe vehetőek [vö. az indítvány 20-21. bekezdései, valamint 83. bekezdése].
[68] 5. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel nem konjunktív, az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (vö. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[69] 5.1. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítványozó valójában a kereseti, valamint felülvizsgálati kérelemben előadott körülményekre és kifogásokra hivatkozott az Alaptörvény XIII. cikkének, XXIV. cikkének és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek állított sérelmével összefüggésben.
[70] Az indítványozó lényegében ekként vitatta, hogy a Ptk. társasházakra vonatkozó rendelkezésein alapuló "okfejtés", valamint a hivatkozott joggyakorlat nem tekinthető a kisajátítás legitim alapjának (az csupán a közérdekkel közvetlenül nem érintett tulajdonának, a kivételességre tekintet nélküli kollektív kisajátítása).
[71] Álláspontja szerint a hiányosan indokolt hatósági határozatot követően igénybevehető rendes, majd rendkívüli jogorvoslat során a bíróságok a kisajátítás közérdekű célja és kivételessége fennálltának vizsgálatát figyelmen kívül hagyták. A közérdekű célt önmagában a módosított HÉSZ alapján - a cél valódiságának ellenőrzését az egyedi esetben nélkülözve - tételezték, továbbá a kivételesség követelményét nem megfelelően (egyéb más szempontokat megalapozatlanul bevonva) vizsgálták.
[72] Kétségtelen, hogy az Alaptörvény mind a kisajátítás jogalapja, mind az ellentételezés vonatkozásában tartalmaz alaptörvényi elvárást [vö. Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdés], ugyanakkor ezen elvárás értelemszerűen és nyilvánvalóan nem közömbösíti a kisajátítás vonatkozásában biztosított jogérvényesítési, perjogi lehetőségeket.
[73] Kétségtelen továbbá, hogy az alaptörvényi elvárás a kisajátítás kapcsán olyan feladatot ró a bíróságokra, ami kikerülhetetlen, ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a bíróságoknak egyébként is ilyen elvárással kell számot vetnie, lévén az ilyen elvárások törvényben is megfogalmazottak (vö. Kstv. 1-5. §-ai). Valójában tehát egyazon fogalmiságú a perjogi jogérvényesítés, felülbírálat, döntési jogkör iránti és az alaptörvényi elvárás.
[74] Ehhez képest alkotmánybírósági vizsgálat tárgya lehet, hogy az adott bírósági döntésekben megindokolták-e az ügy érdemét érintő kérdéseket (megtörtént-e a különböző érdekek, alapjogi vonatkozások felismerése, felmutatása, egybevetése, összevetése) s az így kialakított mérlegelés mikéntje nem sérti-e az alaptörvényi elvárást. Ám a mérlegelés mibenléte, illetve annak - esetlegesen - nem tetsző eredménye önmagában nem válhat alkotmányossági felülvizsgálat tárgyává. Ez ugyanis figyelmen kívül hagyná a jogérvényesítés perjogi, bíróság által törvényes rendjét.
[75] Ezzel összhangban álló az indítványozó által is hivatkozott - bírói kezdeményezésen alapuló - Abh. azon megállapítása, miszerint nem az Alkotmánybíróság, hanem a kisajátítási hatóság, illetőleg a bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a kisajátítás kivételessége, mint a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltételek mellett magából az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdéséből fakadó (és ekként a Kstv. értelmezése során szükségképpen figyelembe veendő) követelmény igazolható-e.
[76] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből, illetőleg XXVIII. cikk (1) bekezdéséből az a követelmény fakad, hogy a kisajátítási hatóság, illetőleg az ügyben eljáró bíróság a kisajátítás jogalapját vitató felperesi érveket érdemben megvizsgálja, és vizsgálatának eredményéről indokolt határozatában adjon számot (vö. Indokolás [24]).
[77] Ehhez képest az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozó által állított kifogások - a kisajátítás közérdekű céljának és kivételességének vizsgálata a HÉSZ módosítására és annak övezeti besorolásaira, továbbá a társasház jellegre figyelemmel - a bíróság mikénti megítélésébe tartozó kérdések.
[78] Az indítványozó állításával ellentétben pedig a HÉSZ módosításának, mint jogszabályon alapuló közérdekű cél figyelembe vétele mellett a bíróságok az indítványozó kérelme alapján egyedileg vizsgálták, hogy a kisajátítással érintett ingatlan övezeti besorolása - a társasház részeként - az egyéb előadott érvekre is figyelemmel megalapozhatta-e a terület- és településrendezés céljából történő kisajátítást, a kisajátítás pedig megfelelt-e a Kstv.-ben foglalt követelményeknek.
[79] Másképpen szólva a Veszprémi Törvényszék a kereseti kérelemben, a Kúria pedig a felülvizsgálati kérelemben előadottakat - az alaptörvényi elvárással és az Abh. szerinti követelménnyel összhangban - megvizsgálta és az indítványozó kifogásaira reagáló érdemi indokolás mellett állapította meg a közérdekű cél - valójában a köz érdekében álló cél - valódiságát és a kivételesség fennálltát az érintett ingatlan vonatkozásában.
[80] Következésképpen az indítvány valójában az eljáró törvényszék és Kúria érdemi, álláspontjának mérlegelésének törvényességi szempontú kifogása, az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét célzó álláspontja pedig a kisajátítás, illetve a kisajátítás során való igényérvényesítés ránézve sérelmes helyzetet panaszolja, ami azonban nem jelenti sem az alaptörvényi elvárás önkényes alkalmazását, sem a megjelölt alapvető jogok sérelmét.
[81] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó kifogásai ezért nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozóak, a bíróságok jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott ítéletekben foglalt döntést magát (annak hátrányos voltát) tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében (vö. pl. 3264/2022. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [64]).
[82] Tartalma szerint így az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz valójában a bírósági ítélet szakjogi keretbe tartozó (és ekként ottmaradó) felülbírálatára irányult. Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a bírói döntés iránya, illetve a bírósági eljárás felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem általános felülbírálati fórum. Az eljárt bíróság által - indítványozó álláspontja szerint - elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére (vö. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).
[83] Megemlíti az Alkotmánybíróság, hogy a Kúria azon álláspontja, miszerint a korábbi, egyazon ténybeliségben hozott ítéletétől eltérésre nincs indok, valójában nem üres utaló távolítás a Kúria előtt éppen ott levő ügytől, hanem kifejezetten és egyértelműen azt jelenti, hogy a Kúria a korábbi ítéletében egyazon ténybeliségre vonatkozó álláspontjával jelen ügyben is - érdemben - azonosul. Ez értelemszerűen a felülvizsgálat és ezzel összefüggésben a Kúria perjogi helyzetével megfelelés.
[84] 5.2. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában a jogorvoslathoz való jog és abból következőleg a tulajdonhoz való jogának sérelmére hivatkozott a Kstv. 32. § (1) bekezdés b) pontja "a jogalap tárgyában hozott közbenső ítélet" szövegrészével összefüggésben. Az indítványozó szerint azáltal, hogy a rendkívüli jogorvoslat során - a jogalap eldőlte előtt - az azonnali jogvédelem nem vehető igénybe, valójában kiüresedik a jogorvoslathoz való joga.
[85] Álláspontja szerint addig, amíg az anyagi jog nem nyert teljes körű tisztázást, erre az eszközre a tulajdon valóságos megóvása érdekében is szükség van.
[86] Az Alkotmánybíróság több határozatában is rögzítette, hogy az Alaptörvény nem tartalmaz előírást azzal kapcsolatban, hogy miként épüljön fel a jogorvoslat rendszere. Ezen túlmenően az Alaptörvény azzal kapcsolatban sem tartalmaz követelményt, hogy a jogorvoslati fórumrendszer hány fokon érvényesüljön, ily módon adott esetben a jogorvoslati fórumrendszer egyfokúsága is megfelel az Alaptörvény követelményeinek (22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [95]; lásd még például: 32/2019. (XI. 15.) AB határozat, Indokolás [38]).
[87] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogalkotót széles mérlegelési jog illeti meg abban a tekintetben, hogy milyen esetben biztosít lehetőséget a felülvizsgálati eljárásra, illetve milyen módon határozza meg annak tartalmát, korlátait (3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [22]).
[88] Ennek megfelelően a felülvizsgálat intézménye hatályos jogunkban a jogerős döntés ellen - eleve korlátozott körben - igénybe vehető rendkívüli jogorvoslat. A felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslati forma - kívül esik az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslat körén, így a XXVIII. cikk (7) bekezdéséből nem vezethető le a jogalkotó számára a felülvizsgálat lehetőségének biztosításában testet öltő jogalkotói kötelezettség (3245/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [27]-[28]; 3201/2019. (VII. 16.) AB végzés [29]).
[89] Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben utal annak jelentőségére, hogy az azonnali jogvédelem keretében halasztó hatály elrendelésének lehetősége a rendes jogorvoslat során, a törvényszék közbenső jogerős ítéletéig biztosított volt.
[90] Az Alkotmánybíróság szerint ugyanakkor még a jogerős döntést megelőzően - a rendes jogorvoslat hatékonysága szempontjából - sem abszolút, feltétlen érvényű követelmény, hogy a jogorvoslati fórum dönthessen a halasztó hatályról. Az Alkotmánybíróság 9/2023. (VI. 20.) AB határozatában - fellebbezés felfüggesztő hatálya kapcsán - rögzítette ugyanis, hogy "[b]ár a jogorvoslat hatékonysága főszabály szerint magában foglalja azt, hogy a jogorvoslatot általában a döntés végrehajtását megelőzően kell biztosítani, illetve általában - szintén főszabály szerint - a jogorvoslat kezdeményezése a sérelmezett döntés végrehajtására halasztó hatályú, vagy erről a jogorvoslati fórum legalább dönthessen; mindez azonban nem abszolút, feltétlen érvényű követelmény. A jogrendszerben számos eltérés található. A felek különösen fontos érdekei vagy más okok egyaránt indokolhatják, hogy a jogorvoslati eszközhöz ne kapcsolódjék halasztó hatály, illetőleg a jogorvoslatra tekintet nélkül kerüljön sor egy adott jogalkalmazói döntés végrehajtására." (Indokolás [94]-[95])
[91] Ehhez képest - a jogerős döntést követően - a rendkívüli jogorvoslat során a jogalkotó belátására bízott, hogy biztosítja-e a jogorvoslati fórum számára azonnali jogvédelem keretében a halasztó hatályról való döntést. Másképpen szólva jogerőt követően, a jogerős döntéssel kapcsolatos jövőbeni döntés érdekében kétségtelen biztosítható ilyen tartalmú döntési jogkör, ugyanakkor ennek hiánya jelen ügyben önmagában nem vet fel alkotmányos kérdést.
[92] Az indítványozó pedig a kisajátítás jogalapját jogerősen megállapító közbenső ítélet ellen igénybe vehető rendkívüli jogorvoslattal összefüggésben kifogásolta az azonnali jogvédelem kizártságát, azaz olyan esetben, amikor a jogerő nélküli végrehajtás lehetősége nem merülhet fel.
[93] 5.3. Ennélfogva az indítvány nem vetett fel a bírói döntéseket és a támadott törvényi rendelkezést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség iránti kételyt, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségűként értékelhető kérdést. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[94] 6. Ekként az Alkotmánybíróság - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva - az Abtv. 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel visszautasította.
[95] Az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel nem kellett döntenie az Abtv. 61. § (1) bekezdése szerinti végrehajtás felfüggesztése tárgyában előterjesztett kérelemről.
Budapest, 2023. december 4.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1436/2023.