79/2006. (XII. 20.) AB határozat

Túrkeve Város Képviselő-testületének az állattartás helyi szabályairól szóló 2/2001. (II. 1.) rendelete 12. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Túrkeve Város Képviselő-testületének az állattartás helyi szabályairól szóló 2/2001. (II. 1.) rendelete 12. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Túrkeve Város Képviselő-testületének az állattartás helyi szabályairól szóló 2/2001. (II. 1.) rendelete 12. § (2) bekezdés b) pontja a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság előtt folyamatban lévő 11.K.27.135/2006. számú ügyben nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság jelen határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybíróság eljárását, az előtte 11.K.27.135/2006. számon folyamatban lévő ügy felfüggesztésével kezdeményezte az indítványozó bíró. Az indítványozó álláspontja szerint Túrkeve Város Képviselő-testületének az állattartás helyi szabályairól szóló 2/2001. (II. 1.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 12. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenes, ugyanis az túlságosan széles körű hozzájárulástól tette függővé a kutya tartását társasházi épületek lakásaiban. Az alapul szolgáló eljárásban első fokon a polgármester, másodfokon a képviselő-testület az állattartás megtiltásáról hozott határozatot az állattartóval szemben, ugyanis az állattartó nem rendelkezett az állattartáshoz szükséges hozzájáruló nyilatkozatokkal. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság korábbi ilyen tárgykörben hozott határozataira, így a 23/2000. (VI. 28.) AB határozatra, a 37/2004. (X. 15.) AB határozatra, valamint a 9/2006. (II. 22.) AB határozatra.

Az indítványozó szerint az Ör. hivatkozott rendelkezése - ezen hivatkozott AB határozatokban kifejtetteknek megfelelően - sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését, ugyanis aránytalanul korlátozza a zavartalan lakáshasználathoz való jogot.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését az alábbi jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg:

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

2. Az Ör. indítvánnyal támadott rendelkezése:

"12. § (2) Ebtartás a város belterületén az alábbi feltétellel megengedett:

[...]

b) Többlakásos épület (tömbház, társasház, sorház stb.) lakásaiban az ebtartó lakása alatti, feletti, továbbá közös

falakkal határolt lakások lakóinak, valamint társbérlet és bérlőtársi jogviszony fennállása esetén valamennyi társbérlő, illetve bérlőtárs teljes körű hozzájárulásával csak egy eb tartható. Teljes körű hozzájárulás hiányában ebet tartani tilos."

III.

A bírói kezdeményezés az alábbiak szerint megalapozott.

1. A tulajdonhoz való jog - az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján - alapvető jog, amely azonban nem korlátlan. A tulajdonosnak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogaira és jogos érdekére. A tulajdonhoz való jog tehát korlátozható, a korlátozás azonban akkor alkotmányos, ha az másik jog védelme vagy érvényesülése, illetve valamely alkotmányos cél érdekében történik, mely más módon nem érhető el, továbbá ha a korlátozás arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával. [Elsőként: 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22.]

A tulajdonjog tartalmát és védelmét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) X. fejezete szabályozza részletesen, e rendelkezések keretet adnak azoknak az egyéb jogszabályoknak is, melyek a közérdek vagy jogos magánérdek érvényesülését a tulajdon szabadságával szemben lehetővé teszik. (285/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 827, 828.)

A helyi önkormányzatnak a köz érdekében jogában áll korlátozni a tulajdonhoz (lakáshasználathoz) való jogot, a lakók közötti jogviták megelőzése érdekében. Mint azt az Alkotmánybíróság korábbi, az állattartás egyes szabályaival foglalkozó határozatában kifejtette: a helyi önkormányzat a helyi lakóközösség együttélésének védelme érdekébenjogosult önkormányzati rendeletet alkotni - a magasabb szintű jogszabályok keretei között. Ennek során arra kell ügyelnie, hogy a tulajdoni (lakáshasználati) korlátozás ne legyen aránytalan. [23/2000. (VI. 28.) AB határozat, ABH 2000, 134.]

2. Az Ör. 12. § (2) bekezdés b) pontja alapján társasházi lakásokban legfeljebb egy kutya tartható, a társasházi lakók meghatározott körének hozzájárulásával. Ezzel az Ör. kizárta azt, hogy hozzájárulás nélkül is lehessen ebet tartani társasházi lakásban.

A hozzájárulók körét az Ör. úgy határozta meg, hogy a lakás alatti, feletti valamennyi lakás, illetve a közös fallal határolt lakások lakói hozzájárulását kell beszerezni egy kutya tartásához. Erre vonatkozó rendelkezés, utalás hiányában ez a rendelkezés úgy értelmezhető, hogy nemcsak a lakás alatt és fölött közvetlenül lévő (vagyis födémszomszéd) lakások lakóinak hozzájárulását kell beszerezni. A lakók mellett a bérlőtársi és társbérlői jogviszonyban állók teljes körű hozzájárulását is be kell szerezni.

A helyi önkormányzat a köz érdekében az ebtartás feltételéül szabhatja - a tartott ebek számától függetlenül - a szomszédok meghatározott körének hozzájárulását.

Az állattartáshoz a szomszédok részéről megkövetelt hozzájárulással kapcsolatban az Alkotmánybíróság már hivatkozott 23/2000. (VI. 28.) AB határozata kimondta, hogy "[a] széleskörűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan tulajdoni korlátozást jelenthet. (...) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Tr. 11. § (2) bekezdése, amely az ebtartáshoz az ebtartó lakása alatti, feletti, illetve az azonos szinten lakók összességének előzetes írásbeli hozzájárulását követeli meg, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való jogot." (ABH 2000, 134, 137.)

Amint arra az Alkotmánybíróság 634/H/2003. AB határozatában rámutatott: "A tulajdonhoz való jog korlátozásának arányossága megítélésében nem az a körülmény releváns, hogy az önkormányzati rendeleti szabályozás alapján elképzelhető, hogy egy kisebb társasházban akár az azonos szinten lakók összességének írásbeli hozzájárulása válik szükségessé az állattartáshoz. A tulajdoni korlátozás arányossága szempontjából annak van jelentősége, hogy az állattartás létrejötte (a lakáshasználati jog gyakorlása) hány személy (lakó) előzetes hozzájárulásától függ. Ugyanis ha nagyszámú, az állattartással akár egyáltalán nem érintett társasházi lakótárs hozzájárulását követeli meg a helyi önkormányzat, ezáltal a lakáshasználathoz való jog, s ezen keresztül az Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozását valósítja meg.

Ugyanakkor arra nem köteles a helyi önkormányzat, hogy valamennyi, az állattartással esetlegesen érintetté váló lakótárs hozzájárulását követelje meg az állattartáshoz az állattartás szabályozása során.

A tulajdonhoz való jog alkotmányos korlátozásához az szükséges, hogy a hozzájárulásra jogosultak körét - a későbbijogviták elkerülése céljából - amennyire lehetséges, az állattartással érintettek alkossák (a közérdekűség követelménye alapján), valamint hogy a hozzájárulásra jogosultak köre ne legyen túl szélesen meghatározott (az arányosság követelménye alapján) ." (ABH 2004, 1974, 1976.)

Az Alkotmánybíróság ezen korábbi határozatai alapján megállapítja, hogy az Ör. 12. § (2) bekezdés b) pontjában található rendelkezés - azáltal, hogy az állatot tartani kívánó személy lakása alatti és feletti valamennyi lakás lakójának, valamint valamennyi társbérlő és bérlőtárs hozzájárulásától tette függővé, túl széles körben vonta meg a hozzájárulásra jogosultak körét. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatai alapján hangsúlyozza, hogy a képviselő-testület arra tekintettel szabályozhatja az ebtartás helyi szabályait, hogy azzal a lakók közötti békés egymás mellett élés előfeltételeit meghatározva a későbbi jogviták megelőzését szolgálja. Ugyanakkor az esetlegesen kialakuló jogviták esetében az állattartással birtoklásában megzavart tulajdonostárs, lakótárs a Ptk. 191. §-a alapján nem marad eszköz nélkül.

A társasházi lakásokban lakásonként tartható kutyák számával kapcsolatosan utal az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban kimondottakra, miszerint: "a tulajdonhoz (lakáshasználathoz) való jogot nemcsak a széles körű előzetes hozzájárulás sértheti, hanem az is, ha az ebtartás-hoz minden esetben hozzájárulást ír elő a helyi önkormányzat. A helyi önkormányzat a helyi érdekű közügyek szabályozása során köteles a helyi viszonyoknak megfelelően differenciáltan szabályozni az életviszonyokat. Amint a 772/B/1997. AB határozat fogalmazott: »[a] helyi önkormányzatnak - az állattartást szabályozó rendelete megalkotásakor - tehát figyelemmel kell lennie jogalkotói hatáskörét korlátozó törvényi rendelkezésekre, továbbá a lakóépületek sajátosságaira, a lakások nagyságára, az érintett személyek körére, esetleges tulajdonosi minőségükre és arra, hogy az állattartás adott esetben valóban veszélyezteti-e a lakóközösség tagjainak békés együttélését. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. 10. §-a, valamint 11. § (2) bekezdése azzal, hogy többlakásos épületben lakásonként egy-egy kutya, illetve macska, illetőleg családi házas ingatlanon három kutya, illetve öt macska tartását teszi lehetővé, ezáltal maximálja a tartható kutyák és macskák számát, ésszerű indokok alapján álló, arányos tulajdoni korlátozást jelent. A vizsgált önkormányzati norma az indítványozó álláspontjával szemben nem zárja ki azt, hogy családi házas ingatlanon az Ör. érintett rendelkezéseiben meghatározottnál több kutya, illetve macska tartására kerüljön sor, ehhez azonban - figyelemmel többek között a közegészségügyi, állategészségügyi szempontokra - külön engedély beszerzését szabja feltételül. E szabályozással az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogalkotó kellően körültekintő jogi szabályozást teremtett.« (ABH 2000, 858, 862.) " (634/H/2003. ABH 2004, 1974, 1977.)

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az Ör. 12. § (2) bekezdés b) pontja sérti az Alkotmány tulajdonhoz való jogról rendelkező 13. § (1) bekezdését, és erre tekintettel megsemmisítette azt.

3. Az indítványozó bíró az alkotmányellenesség kimondását a konkrét ügyben történő alkalmazhatósága kizárásával kérte.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (1) és (4) bekezdése alapján a megsemmisített jogszabályt az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni, ám az Alkotmánybíróság ettől az időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben - a jogbiztonság követelményére, valamint az indítvány alapjául szolgáló eljárásban a felperes különösen fontos, méltányolható érdekére tekintettel - az alkalmazási tilalom tekintetében helyt adott a bírói kezdeményezésnek, és megállapította, hogy az Ör. jelen határozattal megsemmisített 12. § (2) bekezdés b) pontja a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság előtt 11.K.27.135/2006. szám alatt folyamatban lévő eljárásban nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság jelen határozatának Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 990/B/2006.