BH 2012.12.295 A tartósan hátrányos üzletpolitika nem csak tevőleges magatartással, hanem az uralkodó tag (egyedüli részvényes) mulasztásával, illetve a saját gazdasági céljai elérése érdekében tanúsított passzív magatartással is megvalósítható [Gt. 54. § (2) bek., Cstv. 63. § (2) bek.].

Az alperes a perben nem álló, 1996. március 29-én alapított, egyszemélyes C. Vagyonkezelő Zrt. részvényese volt.

Az említett gazdasági társaság az alperes tulajdonában álló ingatlanoknak szálláshely és vendéglátás céljára történő hasznosítása érdekében jött létre. 2008 januárjában azonban - több éves veszteséges működés után - önmagával szemben felszámolási eljárást kezdeményezett. A megyei bíróság a 2008. április 28-án jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a felszámolását, majd a 2011. április 6-án jogerőre emelkedett végzésével vagyonfelosztással a céget megszüntette.

A felperesnek a megszűnt részvénytársasággal szembeni jogerős ítélet alapján fennálló követelése - a felszámolási eljárás során bejelentett hitelezői igénye ellenére - nem térült meg.

A felperes keresetében annak megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet, hogy az említett tartozásért az alperes korlátlanul és teljes mértékben tartozik helyt állni. Kérte őt kötelezni a jogerős ítéletben foglaltak szerint 11 030 957 Ft és ennek 2005. március 31-jétől a kifizetésig járó évi 2%-os késedelmi kamata, 5 069 000 Ft és ennek 2005. március 31-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. További 1 620 000 Ft és 2007. július 21-jétől számított, 240 000 Ft és 2008. május 30-tól számított, 200 000 Ft és 2009. február 21-jétől számított, a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamattal növelt összegek megtérítésére is igényt tartott, eredeti követelésének a részvénytársasággal szembeni érvényesítése során felmerült és javára megítélt elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati perköltségek megtérítése címén.

Előadta, hogy az alperes, az általa folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikája miatt, mint egyedüli részvényes korlátlan és teljes felelősséggel tartozik az adós részvénytársaságnak a felszámolási eljárás során vagyoni fedezet hiányában ki nem elégített követeléséért, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 63. § (2) bekezdése, illetve a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: 2006. évi Gt.) 54. § (2) bekezdése értelmében.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy az általa uralt cég működése során tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott. Vitatta, hogy magatartásával okozati összefüggésben került sor a részvénytársaságának felszámolására, illetve, hogy a felperesi követelés neki felróható okból nem nyert kielégítést.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Úgy ítélte meg, hogy a felperes által a perben érvényesített igényének alátámasztására megjelölt magatartások - miszerint az alperes, az általa uralt gazdasági társaság részére, a használatba adott ingatlanok karbantartására, felújítására, bővítésére nem biztosított elegendő pénzt, a cég veszteségeit nem pótolta, hasznot hozó rendezvényeit nem támogatta, a jogszabályban előírt feltételek bekövetkezése ellenére az alaptőke leszállításáról nem gondoskodott - nem adtak alapot a tartósan hátrányos üzletpolitika megvalósulásának megállapítására. Üzletpolitika fogalma alatt ugyanis a bírói gyakorlat egy cselekvési programot ért, illetve a stratégiai, piaci műveletek hosszabb távú meghatározását, tervezését, a cégre jellemző gazdálkodási koncepciók kialakítását, üzleti célok, irányelvek megfogalmazását. A tartósan hátrányos üzletpolitikát a jogalkalmazói gyakorlat szerint mindig az uralt társaság nézőpontjából kell megítélni. A konszernjogi felelősséget csak szándékos, illetve súlyosan gondatlan tevékenység illetve magatartás valósíthatja meg. Az uralt cég felügyelőbizottsága részére 2003-ban készült tájékoztató adatai, az alperesnek az 1996. és 2003. évek közötti tőkeemelései és működési támogatásai, a meghallgatott tanúk vallomása alapján azonban ilyet megállapítani nem tudott. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy az ingatlanok feletti kezelői jogot hosszabb ideig gyakorló minisztérium költségvetésében a szükséges pénzösszeg nem állt rendelkezésre, továbbá, hogy a gazdasági társaság gazdálkodására, üzleti döntéseire az említett szerv nem gyakorolt befolyást.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint marasztalta. Kötelezte 11 030 957 Ft és ennek 2005. március 31-jétől a kifizetésig járó évi 2%-os késedelmi kamata, 5 069 000 Ft és ennek 2005. március 31-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata,

1 620 000 Ft és ennek 2007. július 21-től, 240 000 Ft és ennek 2008. május 30-tól, 200 000 Ft és ennek 2009. február 21-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamattal növelt összegek megfizetésére.

Határozatának indokolásában rögzítette: az alperes a felperes tényállításait nem vitatta. Csak az azokból levont jogkövetkeztetésekkel nem értett egyet. A másodfokú eljárás során ezért azt kellett vizsgálni, hogy az elsőfokú bíróság a helytálló jogszabályi hivatkozások mellett, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította-e meg, hogy a felperes által megjelölt alperesi magatartások nem valósítottak meg tartósan hátrányos üzletpolitikát.

A másodfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja: a Cstv. 63. § (2) bekezdése alapján az uralt gazdasági társaság egyetlen részvényesének korlátlan és teljes felelőssége akkor állapítható meg, ha az általa alkalmazott szándékos vagy súlyosan gondatlan stratégiai irányító tevékenysége, az ennek során tanúsított magatartása, mulasztása illetve döntései a társasági befolyásának kezdetétől a felszámolás megindulásáig terjedő időszakban, vagy annak meghatározott részében az uralt társaság érdekeivel, a működés gazdaságos és ésszerű folytatásának, fenntartásának elvével ellentétben álltak, és ezáltal veszteséget, valamelyik hitelezőnek kárt okoztak.

Az ítélőtábla - az elsőfokú bírósággal azonosan - hangsúlyozta azt is, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása az ellenőrzött társaság nézőpontjából ítélendő meg, ezért az uralkodó részvényes egyéb gazdasági érdekei, megfontolásai, a kettejük közötti jogviszony értékelése során, figyelmen kívül hagyandók.

Az ismertetett elvek alapján vizsgálva a peres felek jogvitáját, az volt a véleménye, hogy az alperes, mint egyszemélyi részvénytulajdonos az általa alapított céggel kapcsolatos kötelezettségei teljesítését sem szándékosan, sem gondatlanul nem mellőzhette abból a megfontolásból, hogy egyéb - a cég működésétől elkülönült - az ingatlanainak privatizációjával kapcsolatos, polgári jogi tulajdonosi érdekei is voltak, amint arra az elsőfokú eljárás során becsatolt előkészítő iratában is utalt.

A másodfokú bíróság a felperes által becsatolt bizonyítékokkal igazoltnak látta azt a felperesi állítást, hogy az uralt cég folyamatosan tájékoztatta az alperest a gazdálkodási nehézségekről, azok okairól. Felhívta figyelmét a kialakult tőkehiány miatti, a jogszabályban előírt kötelezettségeire, amelyek alapján, már évekkel a felszámolási eljárás tényleges megindulása előtt, a társaság megszüntetése iránti jogi lépéseket meg kellett volna tennie.