Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló T/2805. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
I.
Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: a Javaslat) tárgya az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés szabályozása. Az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony lényegi tartalma: az ügynök állandó, tartós megbízás alapján üzletszerűen foglalkozik meghatározott ügyletek közvetítésével, esetlegesen szerződést is köt megbízója nevében. Tevékenységéért általában jutalékos rendszerben díjazzák.
A Javaslat a polgári jog tárgykörébe tartozik, mivel egy sajátos gazdasági (kereskedelmi) ügyletet szabályoz. Rendelkezéseit alkalmazni kell a tisztán belföldi, továbbá a külföldi elemet tartalmazó jogviszonyokban is.
A szabályozási szükséglet kettős indokú. Egyrészről az Európai Unióhoz való csatlakozásunk érdekében, illetve a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás alapján a magyar jogot a közösségi joggal összeegyeztethetővé kell tennünk.
Másrészt, mivel a gazdasági élet - a piacgazdaság újbóli kiépítése következtében - széles körben alkalmazza ezt az ügylettípust, az európai követelményektől függetlenül is a kiszámíthatóságot növeli, ezáltal a jogbiztonságot javíthatja a kereskedelmi ügynöki szerződéses viszony szabályozása, védelmet biztosítva az esetenként gazdaságilag kiszolgáltatottabb ügynöki réteg számára.
II.
1. Az önálló kereskedelmi ügynökökre vonatkozó európai szabályozás kialakulása tekintetében kiemelést érdemel az a körülmény, hogy az 1986. december 18-i, a tagállamok önálló kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályai összehangolásáról szóló 86/653/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) átültetését megelőzően hat tagállam jogrendszerében nem létezett a kereskedelmi ügynök jogállásáról és tevékenységéről rendelkező jogszabály, kizárólag a bírói esetjogban körvonalazódott a kereskedelmi ügynök jogviszonya. Ugyanakkor azokban az országokban is, amelyekben a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó szabályozás már hosszabb múltra tekintett vissza, a kereskedelmi ügynöki tevékenység rendezése több tekintetben eltérő megoldásokat mutatott fel.
Az eltérő tagállami szabályozások kihatottak a Közösségen belüli verseny feltételeire. Minél intenzívebb ugyanis a kereskedelmi ügynök jogi védelme, annál drágább a megbízása. Így nyilvánvalóan azok a megbízók voltak előnyösebb helyzetben, akiknek a kereskedelmi ügynök védelmét szolgáló jogszabályi rendelkezések hiányában nem merültek fel többletköltségei. Így egyfelől a versenyhelyzet egyensúlyának biztosítása, illetve a letelepedés szabadsága akadályainak felszámolása, másfelől ugyanakkor a kereskedelmi ügynök megbízóival szembeni védelme érdekében szükségesnek mutatkozott a nemzeti szabályok összehangolása.
2. Az irányelv preambuluma arra alapozta a tagállami jogszabályok - a közös piac működéséhez szükséges mértékben - egymáshoz történő igazításának szükségességét, hogy a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó nemzeti jogszabályok különbségei érezhetően befolyásolják a Közösségen belüli versenyfeltételeket, és hátrányosan hatnak a kereskedelmi ügynök megbízóval szembeni védelmére, valamint a kereskedelmi forgalom biztonságára. Ezek a különbségek jelentősen megnehezítik a különböző tagállamokban letelepedett megbízók és kereskedelmi ügynökök közötti kereskedelmi képviseleti szerződések megkötését és teljesítését.
Az irányelv a kereskedelmi ügynök fogalmának meghatározásával rendelkezik a hatályáról, a kereskedelmi ügynök és a megbízó kötelezettségeiről, a díjazásról, a szerződés megkötéséről és megszűnéséről, a felmondásról, a kiegyenlítés/kártalanítás intézményéről, a versenykorlátozó megállapodásokról.
A tagállamoknak az irányelvben foglaltak végrehajtását célzó jogszabályaikat 1990. január 1-jéig kellett elfogadniuk. Az említett rendelkezéseket legalább a hatályba lépésüket követően kötött szerződésekre kellett alkalmazni. Legkésőbb 1994. január 1-jével azonban az átültető jogszabályok hatálya a hatálybalépésükkor már megkötött szerződésekre is ki kellett, hogy terjedjen.
A Tanács a kiegyenlítés/kártalanítás intézményét szabályozó 17. cikk végrehajtásának felülvizsgálata, és a tapasztalatokra figyelemmel szükségesnek ítélt esetleges módosítási javaslatok megtétele céljából kötelezte a Bizottságot, hogy az irányelv közzétételétől számított nyolc éven belül készítsen jelentést a kompenzáció rendszerével kapcsolatos tagállami megoldásokról. A Bizottság ennek a kötelességének a COM (96) 364 final számon közzétett jelentésével tett eleget. A jelentés megállapításait a Javaslat kidolgozása során figyelembe vettük, miként az Európai Bíróságnak az irányelvvel kapcsolatos ítéleteit is (Georgios Kontogeorgas /Kartonpak AE. és Barbara Bellone/Yokohama SpA. ügyek).
3. A kereskedelmi ügynök tevékenységét, illetve a megbízójával kötött szerződését valamennyi tagállam törvényi szinten szabályozza. A tagállamok jellemzően külön jogszabályban szabályozzák az irányelv hatálya alá tartozó kérdéseket, ez alól kivételt jelent Németország, ahol a kereskedelmi törvénykönyv rendezi a kereskedelmi ügynök jogviszonyát, valamint a holland és az olasz szabályozás, amelyek a polgári törvénykönyv keretében helyezték el a kereskedelmi képviseleti szerződésre vonatkozó rendelkezéseket.
Az irányelv átültetésének talán a leghangsúlyosabb területe a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnését követő kompenzációra vonatkozó szabályozás. E tekintetben a 17. cikkben felkínált opciók közül a tagállamok többsége a kiegyenlítési rendszer mellett döntött, részben a korábbi szabályozás hagyományait követve. Franciaország az irányelv hatálybalépését követően is megtartotta a korábban szabályozott kártalanítás rendszerét.
III.
1. A korábbi magyar jogban a kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezések nem léteztek, noha az ügylettípus gazdasági értelemben a nagyipar kialakulása és a tömegcikkek elterjedése következtében bevetté vált, mind alkalmazott, mind önálló ügynöki formában.
Kereskedelmi ügynöknek azt a személyt tekintették, aki más vagy mások részére állandó jogviszonyban akár mint alkalmazott, akár mint önálló kereskedő (önálló ügynök) kereskedelemi ügyleteket létesít (köt vagy közvetít, azaz ügylet kötésére kínálkozó alkalmat közöl). Az ügynök önálló vállalkozó, aki munkája kockázatát maga viseli, ezért nem meghatározott bért, hanem províziót kap, és általános üzleti kiadásai is őt terhelik.
Az önálló ügynök jogviszonyát speciális szabályok nem rendezték, a joggyakorlat azt következetesen megbízásnak tekintette. Ha az ügynök nem minősült alkalmazottnak, akkor önálló kereskedőként kezelték, s ennek következtében elveszítette az alkalmazotti kedvezményeket (a felmondási időt, a végkielégítést, csődeljárásban követelése nem volt kiváltságos, a végrehajtási eljárásban mentességi kedvezményeket nem élvezett). A megbízási elmélet és az önálló kereskedői konstrukció következtében tehát az ügynök védtelenül maradt a jogviszony megszűnése, illetve tevékenysége mellőzése esetére.
A joggyakorlat által követett szabályok hiányosságaira tekintettel megfogalmazódott - az ügynök gyengébb gazdasági helyzetéből kiindulva - az ügynök erőteljesebb védelmének igénye, kényszerítő jogszabályok útján. Másrészről hangsúlyozták, hogy hatékony oltalomban kell részesíteni az ügynökkel összeköttetésbe lépő harmadik személyeket az ügynök és megbízójának visszaéléseivel szemben.
2. Hatályos jogunkban a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) ügynöki, közvetítői tárgyú önálló szerződéstípust nem tartalmaz. Ugyanakkor a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. törvényerejű rendelet önálló fejezetben szabályozza a "kereskedelmi képviseletet". E jogszabály azonban csak a külgazdasági kapcsolatokban alkalmazandó, vagyis akkor, ha az egyik szerződő fél külföldi.
Jogrendünkben a közvetítői szerződések egyes speciális alakzatai is szabályozást nyertek. Ezek: az utazást közvetítő, az ingatlanközvetítő, a tőzsdei alkuszi, a pénzügyi szolgáltatást közvetítő és a biztosításközvetítő szerződés.
Az ügynök végezheti tevékenységét munkaviszony formájában is, ebben az esetben azonban nem önálló, hanem alkalmazott, jogviszonyára a munkajog szabályai irányadók.
Azokra a kereskedelmi ügynöki szerződésekre, amelyekre speciális jogszabály hatálya nem terjed ki, a jelenlegi gyakorlat szerint a Ptk.-nak a megbízási szerződésekre vonatkozó szabályai irányadóak.
IV.
1. A magyar jog érintett szabályainak elemzéséből megállapítható, hogy az irányelvnek teljességgel megfelelő szabályaink nincsenek, ezért jogalkotásra van szükség.
Az irányelvi szabályok kivétel nélkül szerződési normák, ezért átültetésük egy szerződéstípus szabályainak megalkotása útján lehetséges. E szerződéstípus megbízási jellegű, azonban sajátosságai miatt önálló szabályozása indokolt, s nem elegendő a megbízási szerződés szabályainak kiegészítése. A szerződéstípust önálló törvényben kell szabályozni, a következő indokokra figyelemmel:
- a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 4. §-ának a) pontja szerint a magánszemélyek és jogi személyek vagyoni viszonyainak rendezése törvényhozási tárgy. Így a szerződési szabályokat is alapvetően törvénybe kell foglalni;
- az új jogszabály az ügynöki jogviszonyok általános normaanyagát képezi, amelyhez képest egyes területeken más jogszabályok speciális rendelkezéseket tartalmazhatnak. E speciális szabályok viszont adott esetben törvényi szintűek (illetőleg azok lehetnek). Egy alacsonyabb jogforrási szintű általános szabály ily módon nem felelne meg az általános kodifikációs elveknek;
- a szerződésekre vonatkozó szabályok vagy a felek nyilatkozatát pótolják (diszpozitív normák), vagy a felek szerződési szabadságát korlátozzák (kogens normák). Mindkét jellegű állami beavatkozás magas jogforrási szintet igényel.
Ugyanakkor az új szerződéstípus Ptk.-ba iktatása nem indokolt, figyelemmel arra a körülményre, hogy a Ptk. egésze jelenleg átfogó felülvizsgálat alatt áll, s ennek eredményeképpen dönthető el, hogy mely szerződések kerüljenek a kódexbe, illetve milyen rendszerben.
2. A Javaslat az irányelvvel teljesen összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
Az irányelv egyes rendelkezései rögzítik, hogy az irányelv nem érinti bizonyos tagállami szabályok érvényét (12. cikk (4) bekezdés, 16. cikk, 20. cikk (4) bekezdés, 21. cikk). E szabályok átültetése nem szükséges, mivel az adott témakörök a magyar jogban nem szabályozottak, illetve a Javaslat szabályaival nem kerülnek összeütközésbe.
A nemzeti jogalkotónak az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése (hatály korlátozása a főfoglalkozású ügynökre), 7. cikke (2) bekezdésének utolsó mondata (direkt ügyletek jutaléka), 13. cikke (alakiság), 17. cikke (a szerződés megszűnését követőkompenzáció rendszere) választási lehetőséget enged. A választások indokait a részletes indokolás tartalmazza.
3. A szabályozás jellegét tekintve a Javaslat főszabály szerint eltérést engedő (diszpozitív), tekintettel a szerződésekre vonatkozó jog alapelveire.
4. A Javaslat hatálya a lehető legszélesebb ügynöki körre terjed ki. Ennek indoka, hogy jogrendszerünkben az ügynöki szerződés (megbízáshoz képest) speciális szabályai az egyéb ügynöktípusok vonatkozásában is alapvetően hiányoznak.
5. A Javaslat az önálló kereskedelmi ügynök szerződéses jogviszonyának minden lényeges elemét szabályozza, így kiterjed az irányelvben nem érintett, de a szerződéstípushoz szorosan hozzátartozó szabályokra is.
6. A Javaslatban nem szabályozott kérdésekben a Ptk. szabályai irányadóak.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat hatálya a kereskedelmi ügynöki szerződésre terjed ki, magánjogi, közelebbről kötelmi jogi szabályokat tartalmaz. Nem tárgya ugyanakkor a Javaslatnak a kereskedelmi ügynöki tevékenység végzése feltételeinek igazgatási jellegű szabályozása.
A Javaslat alkalmazásában kereskedelmi ügynök az, aki állandó jellegű megbízás alapján áruk adásvételét, vagy az árukra vonatkozó más szerződést közvetít, ideértve azt is, ha a szerződés - akár a saját nevében a megbízó javára, akár a megbízó nevében való - megkötésére is jogosult (irányelv 1. cikk). Önállónak az a kereskedelmi ügynök minősül, aki nem munkaviszony alapján végez kereskedelmi ügynöki tevékenységet. A Javaslat definíciója szerinti kereskedelmi ügynöki tevékenység tehát vagy a Javaslatnak megfelelő szerződés vagy munkaszerződés alapján végezhető.
A Javaslat alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a kereskedelmi ügynök természetes személy vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság.
Nem minősül kereskedelmi ügynöknek az, aki ugyan más nevében eljár és szerződéseket is köt, de ezt a képviseleti jogot jogszabály speciálisan rendezi. Ilyen, jogszabályon alapuló képviseleti joga van pl. a gyámnak, gondnoknak, a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek, a felszámolónak, végelszámolónak.
A Javaslat rendelkezéseit - külön jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - alkalmazni kell az olyan ügynöki szerződésre is, amelynek tárgya szolgáltatások, vagyoni értékű jogok, értékpapírok, tőzsdei ügyletek közvetítése (ezért ahol a Javaslat árut említ, az alatt mindazon tárgyakat érteni kell, amelyekre a Javaslat hatálya kiterjed).
A különböző típusú ügynöki szerződéseket külön jogszabályok kisebb-nagyobb részletességgel szabályozzák. Így:
- az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény,
- az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény,
- a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény,
- a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény,
- az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet.
E jogszabályok közös jellemzője, hogy a Javaslathoz mérhető teljességgel nem rendezik a szerződéses viszony szabályait, továbbá háttérszabályként általában a Ptk. megbízási szerződésének szabályai alkalmazandók. A Javaslat ezen a helyzeten változtat azáltal, hogy az ügynöki típusú szerződések háttérszabályává válik. A Javaslat szabályai ugyanis a közvetítői jellegű szerződések sajátosságait sokkal inkább tükrözik, s a speciális problémákat a helyzetre szabottabban kezelve jobban kielégítik a szabályozási igényt, mint a Ptk. megbízási szabályai, melyek sokkal általánosabbak. Természetesen a Javaslat a speciális szabályokhoz képest szubszidiárius, azaz csak eltérő rendelkezés hiányában alkalmazandó (1. § (5) bekezdés).
A Javaslatban nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadóak (így például a kötelmi jog általános szabályai).
A Javaslat hatálya alá vonja azokat az ügynöki szerződéseket is, amelyek alapján a kereskedelmi ügynök a harmadik felekkel a szerződést meg is kötheti, méghozzá a saját nevében. Ez a Ptk. rendszerében bizományi szerződésnek minősül. Ilyen esetben mindkét szabályegyüttes alkalmazandó. Ha azok ellentmondanak egymásnak, akkor a Javaslat alkalmazandó mint speciális szabály, feltéve, hogy az alkalmazhatóságához szükséges, a bizományi jellegen túlmutató feltételek is teljesülnek, vagyis az ügynök állandó jellegű megbízás alapján folyamatos tevékenységet lát el, s nem egyszeri alkalomból közvetít.
A Javaslat lehetőséget ad olyan tartalmú kikötésekre, amelyek versenykorlátozó hatásúak. Ezért egyúttal rögzíti azt is, hogy az ilyen megállapodások érvényességének az is feltétele, hogy ne ütközzenek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) rendelkezéseibe.
A Javaslat szabályainak alkalmazását kizárja az, ha nemzetközi szerződés azzal ellentétesen rendelkezik, mivel a nemzetközi szerződés szabályainak - mint speciális normáknak - az alkalmazása megelőzi az általános szabályokét.
Az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállami jogalkotónak, hogy az irányelvet átültető szabályai hatályát a főfoglalkozásszerűen ügynöki tevékenységet végző személyekre korlátozza. A Javaslat ezzel a lehetőséggel nem él (a felmondási idő szabályainak kivételével), mivel normái a jogviszony olyan méltányos rendezését nyújtják, amelyek alkalmazása szempontjából közömbös, hogy az ügynök főtevékenységként végzi-e a közvetítést. Másrészről e körülmény fennállásának megállapítása bizonytalan, végül a kivétel alkalmat adna a Javaslat eltérést nem engedő szabályainak megkerülésére.
A 2. §-hoz
A Javaslat rendelkezéseitől a felek eltérhetnek, ha a Javaslat az eltérést nem tiltja. E megoldás megfelel a szerződési szabadság alapelvének (Ptk. 200. § (1) bekezdés). A Javaslat eltérést azokban az esetekben nem enged, amikor azt az irányelv előírja. A meg nem engedett eltérés esetére a Javaslat nem semmisséget ír elő jogkövetkezményként, hanem - összhangban a Ptk. 226. §-ának (1) bekezdésében kínált lehetőséggel - kimondja, hogy a törvény rendelkezései a felek eltérő tartalmú megállapodása helyébe lépnek.
A 3. §-hoz
A Javaslat meghatározza a kereskedelmi ügynök képviseleti jogosultságának terjedelmét. Két esetet kell megkülönböztetni aszerint, hogy az ügynök jogosult-e szerződést is kötni, vagy csak közvetít.
Szerződéskötési jogosultság esetében:
- a kereskedelmi ügynök jogosult a teljesítés elfogadására (vételár átvételére),
- a harmadik félnek a kereskedelmi ügynökhöz intézett, a szerződés megkötésére irányuló, illetve a szerződéssel kapcsolatos nyilatkozatai a kereskedelmi ügynökkel való közléssel a megbízóval szemben hatályossá válnak. A képviseleti jogkör korlátozása a harmadik féllel szemben csak akkor hatályos, ha vele azt megfelelően közölték.
Ha a kereskedelmi ügynök a megbízó nevében szerződés megkötésére nem jogosult, a felek eltérő rendelkezése hiányában a harmadik félnek a kereskedelmi ügynökhöz intézett, a szerződés megkötésére irányuló, illetve a szerződéssel kapcsolatos nyilatkozatainak a kereskedelmi ügynökkel való közlése a megbízóval szemben nem hatályos.
E szabályok célja az ügynökkel kapcsolatba kerülő harmadik fél érdekeinek megfelelő védelme. Nem közömbös ugyanis az, hogy a harmadik fél mennyiben bízhat abban, hogy az ügynökhöz intézett nyilatkozatai hatályosulnak a megbízói irányában is (pl. mennyi ideig tart az ajánlati kötöttsége, vagy olyan nyilatkozatai, melyeket csak korlátozott ideig tehet meg érvényesen, teljesítettnek minősülnek-e már az ügynökkel való közléssel is).
Ha az ügynök a képviseleti jogkörét túllépi, a Ptk.-nak az álképviseletre vonatkozó szabályai alkalmazandók (221. §). Így az olyan kereskedelmi ügynök, aki képviseleti jogkörét rosszhiszeműen túllépi - s nem kétséges, hogy a megbízóval kötött szerződésének a képviseleti jogkör terjedelmét szabályozó rendelkezéseit figyelmen kívül hagyó kereskedelmi ügynök rosszhiszemű -, teljes kártérítésre köteles a harmadik fél irányában. Értelemszerűen a képviseleti jogkör túllépésével kötött szerződés nem jön létre a megbízó és a harmadik fél között, kivéve, ha a megbízó a képviselő eljárását utólag jóváhagyja. E szabályok a harmadik szerződő felet kellő védelemben részesítik.
Bizományi konstrukció esetében e szabályokat nem kell alkalmazni, mivel a bizományos saját nevében köt szerződést, ilyen értelemben "képviseleti joga" a harmadik személy nézőpontjából mindig teljes, korlátlan.
A 4. §-hoz
A Javaslat az irányelv rendelkezésének megfelelően kötelező írásbeli alakot rendel a kereskedelmi ügynöki szerződésre (irányelv 13. cikk). Az előírt alakiság megsértésével kötött szerződés semmis (Ptk. 217. § (1) bekezdés).
Az 5-6. §-hoz
A Javaslat meghatározza a kereskedelmi ügynök kötelezettségeit, az irányelv 3. cikkével összhangban. A kereskedelmi ügynök főkötelezettsége eredménykötelem: köteles a megbízó felé ügyletkötés céljából "vevőket" közvetíteni, illetve - ilyen irányú megállapodás esetében - velük a szerződést meg is kötni. (A közvetítési tevékenység szerződéskötési jogosultság esetén is értelemszerűen szükséges.)
Tevékenysége során a kereskedelmi ügynöknek kellő gondosságot kell tanúsítania. Ez kiterjed az ügyfelek gondos kiválasztásának kötelezettségére is. Itt jegyzendő meg, hogy a harmadik szerződő fél "hitelképességéért" az ügynök a kiválasztás körében irányadó gondossági kötelezettségén túlmenően objektíve is felel abban az értelemben, hogy jutalékra csak akkor jogosult, ha a harmadik fél teljesít.
A kereskedelmi ügynök a megbízó érdekeire figyelemmel és utasításai szerint köteles eljárni. A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése szerint a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek, a (3) bekezdés szerint pedig a teljesítést érintő minden lényeges kérdésről kötelesek egymást tájékoztatni. Ebből az is következik, hogy a kereskedelmi ügynök köteles tájékoztatni a megbízót arról, ha a kereskedelmi ügynöki tevékenységet érintő utasítása szakszerűtlen. Ha ezt megtette, az utasításból adódó hátrányokért, károkért nem felelős.
A Javaslat részletes tájékoztatásra kötelezi a kereskedelmi ügynököt. A megfelelő tájékoztatás, információ-áramoltatás jelentősége azért nagy, mert a kereskedelmi ügynök egy hárompólusú ügylet közvetítő láncszeme.
Az irányelv előírja a jóhiszemű eljárás kötelezettségét. A Javaslat ezt nem nevesíti, mivel a polgári jogi kapcsolatokban ez általános követelmény.
A kereskedelmi ügynöki szerződés jellegéből következik, hogy a párhuzamosan, más megbízó részére végzett hasonló tevékenység a megbízó érdekeit sértheti. Ezért ilyen jogviszonya fennállásáról az ügynök előzetesen, a szerződés megkötése előtt köteles tájékoztatni a megbízót, a szerződés megkötése után pedig csak a megbízó írásbeli hozzájárulásával szerződhet mással hasonló ügynöki tevékenységre.
A hozzájárulás beszerzésének elmulasztása szerződésszegés. Az előzetes tájékoztatás elmulasztása szigorú értelemben véve nem szerződésszegés, de a Javaslat a szerződésszegés következményeinek alkalmazását írja elő (összhangban a Ptk. 205. §-ának (4) bekezdéséhez kapcsolódó joggyakorlattal), ami azt jelenti, hogy a felek szerződéses nyilatkozatában benne foglaltnak tekintendő az az ígéretet az ügynök részéről, mely szerint kijelenti és vállalja, hogy más megbízó részére hasonló tevékenységet nem folytat.
A párhuzamos tevékenység korlátozása versenyjogi értelemben vertikális versenykorlátozás lehet, amit a versenytörvény alapján kell megítélni.
A Javaslat nem tiltja meg, és nem is köti a megbízó hozzájárulásához azt, hogy a kereskedelmi ügynök kötelezettsége teljesítéséhez más személyt vegyen igénybe, mivel e szerződéstípus főszabály szerint nem minősíthető fokozottan bizalmi jellegűnek. A felek azonban köthetnek ilyen tartalmú megállapodást. Az igénybe vett teljesítési segéd magatartásáért a kereskedelmi ügynök az általános szabályok szerint felel (Ptk. 315. §).
A Javaslat nem nevesíti a kereskedelmi ügynök kötelezettségeként az üzleti titok védelmét, mivel azt abszolút szerkezetű védelemben részesíti a versenytörvény (Tpvt. 4. §).
A 7-8. §-hoz
A megbízó főkötelezettsége a díjfizetés. A díjazás kiköthető jutalék formájában is. A Javaslat alkalmazásában jutaléknak minősül a díjnak minden olyan eleme, amely a közvetített ügyletek száma vagy értéke szerint változik. A kereskedelmi ügynök készkiadásainak és általános üzleti kiadásainak megtérítését a díjon felül nem követelheti, a felek azonban ettől eltérően is megállapodhatnak.
A felek díjra vonatkozó megállapodása hiányában a kereskedelmi ügynök a tevékenységének helye és a szerződés tárgya szerintszokásos díjra, szokásos díjazás hiányában pedig az ügylettel összefüggő valamennyi körülmény figyelembevételével megállapított méltányos díjra jogosult. E szabály - az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban - meghatározza a kereskedelmi ügynöknek járó díjat arra az esetre, ha a felek azt nem rendezték. Hangsúlyozandó, hogy e szabály csak akkor alkalmazható, ha az eset körülményeiből megállapítható, hogy a felek között a díj mértékének megállapítása hiányában is létrejött a szerződés. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a szerződés létrejöttének feltétele, hogy a felek a lényeges kérdésekben megállapodjanak. A díjazás pedig kétséget kizáróan lényeges kérdés. Szükséges tehát, hogy megállapítható legyen az, hogy a felek között a Javaslat által közvetetten meghatározott díjra a megállapodás létrejött.
A megbízó köteles a kereskedelmi ügynök teljesítését az adott helyzetben általában elvárható módon elősegíteni. A Javaslat e körben példázóan utal a szükséges iratok (pl. a termék műszaki leírása, szerződés-blanketta, árlista, reklámanyagok), illetve dolgok (pl. áruminta) átadására. Az átadott dolgok tekintetében a kárveszélyt - eltérő megállapodás hiányában - a megbízó viseli, tekintettel arra, hogy a dolgot a kereskedelmi ügynök a megbízó érdekében tartja magánál.
A megbízónak az általános tájékoztatási kötelezettségen túlmenően arról is értesítenie kell a kereskedelmi ügynököt, ha lényegesen kisebb mennyiségben szándékozik vagy képes csak szerződéseket kötni annál, mint amit az ügynök ésszerűen feltételezhet, továbbá az ügynök által közvetített szerződés megkötéséről, illetve a szerződéskötés meghiúsulásáról, valamint az ügynök által közvetített szerződés teljesítésének elmaradásáról (irányelv 4. cikk). Ezen információk azért nélkülözhetetlenek a kereskedelmi ügynök számára, mert a jutalékigényét az említett körülmények befolyásolják.
A kereskedelmi ügynök a harmadik szerződő féltől a megbízó hozzájárulása nélkül díjazást nem fogadhat el, illetve nem köthet ki. Az ezzel ellentétes eljárás a jóerkölcsbe ütközne.
A 9-13. §-hoz
A Javaslat jutalékra vonatkozó szabályai az irányelv 7-12. cikkeit tükrözik.
A kereskedelmi ügynök jutalékra akkor jogosult, ha a megbízó és a harmadik fél között a szerződés - a kereskedelmi ügynöki szerződés hatálya alá eső időszak alatt - létrejött, s a szerződést a tevékenysége eredményeként kötötték meg, vagy, noha az adott szerződéskötésben nem működött közre, de
- az ún. utórendelésnek minősül, azaz a szerződést az általa korábban azonos jellegű ügylethez félként megnyert személlyel kötötték, vagy
- a kereskedelmi ügynök kizárólagos közvetítői jogosultsággal rendelkezik, és a megbízó a szerződést a kizárólagossági jogával érintett földrajzi területhez vagy személyi körhöz tartozó féllel közvetlenül kötötte. (Azt, hogy ki minősül az ügynök kizárólagossági jogával érintett földrajzi területhez vagy személyi körhöz tartozónak, a 9. § (3) és (4) bekezdése határozza meg.)
A jutalék e feltételek teljesülése esetében is csak akkor és olyan mértékben jár, amikor és amilyen mértékben a harmadik féllel a szerződés létrejött és a megbízó teljesítette azt, illetve teljesítenie kellett volna, vagy a harmadik féllel a szerződés létrejött és a harmadik fél teljesítette azt (a felek a két lehetőség között választhatnak), de legkésőbb akkor, amikor a harmadik fél teljesítette a szerződést, vagy teljesítenie kellett volna, ha a megbízó is teljesített volna.
Ebből következik, hogy a jutalék főszabály szerint akkor jár, ha a harmadik fél a szerződést teljesíti. Ha a harmadik fél teljesítése elmarad, akkor jutalék csak abban az esetben jár, ha a szerződés teljesítésére olyan okból nem kerül sor, amiért a megbízó felelős. Ettől azonban a felek az ügynök javára eltérhetnek, vagyis akár úgy is rendelkezhetnek, hogy a kereskedelmi ügynök jutalékigényét a szerződés létrejötte önmagában megalapozza, illetve azt a teljesítés elmaradása nem befolyásolja, így a teljesítésnek a harmadik félnek felróható okból, vagy egyik félnek sem felróható okból történő elmaradása a jutalékigényt nem érinti. Tilos azonban az olyan megállapodás, amely értelmében az ügynök elveszítené a jutalékigényét akkor is, ha a teljesítés a megbízónak felróható okból maradna el (irányelv 11. cikk (3) bekezdés).
Hangsúlyozandó, hogy a szerződés teljesítése csak az ügynök jutalékigényét érinti, de a harmadik fél teljesítésért az ügynök nem felelős abban az értelemben, hogy a teljesítés elmaradása nem minősül az ő szerződésszegésének.
Az ügynök bizonyos esetekben nem csak a kereskedelmi ügynöki szerződés hatálya alá eső időszak alatt létrejött szerződések után jogosult jutalékra: a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése után kötött szerződés alapján is jár jutalék az ügynöknek, ha
- a harmadik személy szerződés megkötésére irányuló ajánlata a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése előtt a megbízóhoz vagy a kereskedelmi ügynökhöz megérkezett, vagy
-a szerződéskötés túlnyomórészt a kereskedelmi ügynöki szerződés tartama alatt kifejtett tevékenységére vezethető vissza, és a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnésétől számított ésszerű időn belül kerül sor a szerződéskötésre (irányelv 8. cikk).
Ezen utólagos jutalékjogosultság összeütközésbe kerülhet az olyan ügynök jutalékigényével, akit a korábbi ügynök szerződésének megszűnését követően bíztak meg a tevékenység folytatásával, s kizárólagossága alapján közreműködés hiányában is jutalékra jogosult a szerződése hatálya alatt létrejött ügyletek után. Előfordulhat az is, hogy egy ügylet létrejöttéhez az időben egymást követő mindkét ügynök hozzájárult. Ezekre az esetekre a Javaslat úgy rendelkezik, hogy megbízó jogosult a későbbi kereskedelmi ügynököt megillető jutalék kifizetésének megtagadására, ha az a korábban azonos körben megbízott kereskedelmi ügynököt illeti meg, feltéve, hogy a korábbi szerződés létéről a megbízó a kereskedelmi ügynököt a szerződés megkötésekor tájékoztatta. Ha pedig a szerződés megkötése az azonos tevékenységi területen megbízott, időben egymást követő kereskedelmi ügynökök tevékenységének közös eredménye, a jutalék arányos megosztásának van helye (irányelv 9. cikk).
Ha a kereskedelmi ügynök jutalékra nem jogosult, illetve jogosultságát elveszíti, köteles a már felvett jutalékot a megbízónak haladéktalanul visszafizetni (irányelv 11. cikk (2) bekezdés). A jóhiszeműen felvett jutalék után visszafizetés esetében kamat nem jár.
A felek külön jutalék-típusokat is kiköthetnek. Megállapodhatnak abban, hogy a kereskedelmi ügynököt külön jutalék illeti meg az általa beszedett pénzösszegek után (inkasszójutalék). Ha a kereskedelmi ügynök felelősséget vállal a megbízóval szemben a harmadik szerződő fél szerződésből folyó kötelezettségeinek teljesítéséért, a felelősség elvállalásáért külön jutalék köthető ki (del credere-jutalék).
Az esedékessé vált díjazásról a megbízó köteles a kereskedelmi ügynöknek legkésőbb az esedékessé válás negyedévét követő hónap utolsó napjáig elszámolást átadni, és azt megfizetni. Az elszámolásnak tartalmaznia kell a jutalék számítása szempontjából lényeges minden adatot (irányelv 10. cikk (3) bekezdés, 12. cikk (1) bekezdés). A kereskedelmi ügynök követelheti a jutalékigénye érvényesítéséhez szükséges minden tájékoztatás megadását, különösen a megbízó könyvelésének a jutalékköteles ügyletekre vonatkozó kivonatát (irányelv 12. cikk (2) bekezdés).
A 14. §-hoz
A szerződésben meg kell határozni azokat az árukat, valamint azt a földrajzi területet vagy azt a földrajzi területet és személyi kört, amelynek vonatkozásában a kereskedelmi ügynök tevékenységét ellátni köteles (tevékenységi terület). A kereskedelmi ügynök az adott tevékenységi terület vonatkozásában kizárólagos közvetítői joggal ruházható fel. A kizárólagos közvetítői jog értelemszerűen magában foglalja a kizárólagos szerződéskötési jogosultságot is, ha a kereskedelmi ügynök jogosult a szerződéskötésre is.
Az ügynök tevékenységi területének meghatározása lényeges kérdés, ezért a felek megállapodásának arra ki kell térnie. Természetesen ez történhet közvetetten, illetve korlátozások előírása nélkül is. A kizárólagos közvetítői jog a jutalékigény szempontjából is jelentősséggel bír.
A kizárólagossági kikötésre adott felhatalmazás ellenére a kikötés versenyjogi szempontból a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény alapján tilosnak minősülhet.
A 15. §-hoz
A Javaslat a tartós jogviszonyok szabályozásának rendjét követve kimondja, hogy a szerződés köthető határozott vagy határozatlan időre. A határozott időre kötött szerződés határozatlan időtartamúvá alakul át, ha a felek (azaz mindkét fél) a teljesítést a határozott idő lejárta után továbbfolytatják (irányelv 14. cikk). A teljesítés mindkét fél részéről történő folytatásának minősül, ha az egyik fél teljesít, a másik fél pedig ezt elfogadja.
A 16. §-hoz
A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél felmondhatja. Ez következik abból, hogy a kötelmi jog általános szabálya a szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek meghatározottsága, aminek ellentmondana az "örök-szerződések" érvényességének elismerése. A felmondást annyiban kell indokolni, hogy a kiegyenlítésre jogosultság megállapítható legyen.
A felmondásra vonatkozó szabályok az irányelv 15. cikkét követik. A Javaslat meghatározza a minimális felmondási időt. Rövidebb felmondási időben a felek nem állapodhatnak meg, kivéve, ha a kereskedelmi ügynök nem főtevékenységeként végzi a kereskedelmi ügynöki tevékenységet. E kivételre az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése ad lehetőséget.
A Ptk. 218. §-ának (3) bekezdése alapján a felmondás csak írásbeli alakban érvényes.
A (3) bekezdésben előírt szabállyal ellentétes megállapodás esetében a jogkövetkezmény az, hogy a megbízóra is olyan tartamú felmondási idő lesz irányadó, mint a kereskedelmi ügynökre.
A 17. §-hoz
A Javaslat a szerződésszegés jogkövetkezményei tekintetében alapvetően visszautal a Ptk. szerződési jogának általános szabályaira, csupán annyival kiegészítve, hogy a súlyos szerződésszegés azonnali hatályú felmondásra ad alapot. E szabály azért szükséges, mert a Ptk. általános szabályai - a dologszolgáltatásra irányuló szerződési modellt követve - a szerződés szankciós (szerződésszegés miatti) megszüntetését elállás formájában teszik lehetővé, az abból következő eredeti állapot visszaállítási kötelezettség viszont a kereskedelmi ügynöki szerződés esetében nem lehetséges, ezért a megszüntetés csak a jövőre nézve lehet irányadó.
A szerződésszegés általános következményei alkalmazhatók bármely szerződéses kötelezettség megszegése esetében. Ezért a Javaslat külön nem nevesíti egyes kötelezettségeknél a megszegés jogkövetkezményeit (pl. károkért való felelősséget).
A 18-21. §-hoz
Az irányelv 17. cikke a szerződés megszűnését követő időre az ügynök javára kiegyenlítéshez vagy kártalanításhoz ad jogot (a nemzeti jogalkotó a kettő közül választhat).
Polgári jogunk egyik megoldáshoz hasonló tartalmú intézményt sem ismer. A megbízási szerződésnél a Ptk. 483. § (3) bekezdésének kártérítése nyomokban emlékeztet az irányelvbeli kiegyenlítésre/kártalanításra, de lényegi különbség az, hogy ehhez a kártérítéshez az szükségeltetik, hogy a felmondás alapos ok nélkül történjen. Az irányelvbeli intézményhez valamelyest hasonló a magyar munkajogban ismert végkielégítés, azonban a különbözőség a meghatározóbb.
Az összeegyeztethetőség, beilleszthetőség szemszögéből értékelve a két intézményt, az alábbi megállapítások tehetők.
A kiegyenlítés valójában a jutalékrendszerű díjazásnak olyan kiegészítése, mellyel a felek szolgáltatásainak értékegyensúlyát kívánja az irányelv fenntartani, tekintettel arra, hogy az ügynök tevékenysége következtében, de már a szerződés megszűnését követően a megbízó eredményt realizál. A kiegyenlítés tehát az ellenszolgáltatás egy része, melyet számos körülmény figyelembevételével kell meghatározni. (Az ellenszolgáltatás jelleget főképpen az támasztja alá, hogy a kiegyenlítés akkor jár, ha a megbízó a szerződés megszűnését követően is előnyt realizál az ügynöki tevékenység eredményeként.) Szerződési jogunk számos esetben beavatkozik a felek jogviszonyába a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyensúlytalanságának megakadályozását biztosítandó, vagyis az értékegyensúly kontrollálása nem mond ellent kötelmi jogunk alapelveinek.
Az irányelv kártalanítási rendszere az ügynököt ért kárból indul ki. Szerződéses viszonyokban kártérítésnek jogunkban csak jogellenesség és felróhatóság esetében van helye főszabály szerint, szerződésszerű magatartás viszont nem keletkeztet kártérítési felelősséget; kártalanításról pedig akkor beszélünk, ha a cselekmény jogszerű (megengedett), de kárt okoz, amit meg kell téríteni.
Az irányelv kárként nevesíti azt, hogy az ügynök már nem kap jutalékot, illetve a költségeit nem amortizálhatja. Belső jogunkba nehezen illeszthető egy olyan kártelepítési szabály, amely kárként nevesíti az olyan elmaradt hasznot, amely egy szerződés jogszerű megszüntetése következtében, a szerződéses viszony hiánya miatt éri a felet (nem szenved sérelmet az, aki azt maga akarta - volenti non fit iniuria -, vagyis aki a szerződésben elfogadta a másik fél megszüntetési jogát).
Hasonlóan, a nem amortizált költségek megtérítése olyan költségek megtérüléséért tenné felelőssé a megbízót, ami az ügynök, mint önálló vállalkozó kockázatvállalása körébe tartozik. (Az ügynök maga dönti el, hogy milyen futamidővel amortizálja befektetéseit. Nyilvánvalóan figyelemmel lesz a szerződés várható - s különösen annak kikényszeríthető - időtartamára, de pl. éles versenyben kedvezőbb árat tud ajánlani, ha hosszabb megtérüléssel számol, a konkurencia hiánya viszont gyorsabb amortizálást tesz lehetővé.) Ha a költségekbe bocsátkozás a megbízó magatartásának következménye, akkor annak megtérítése a Ptk. 6. §-a alapján minősíthető a törvényi feltételek fennállása esetében, azonban valószínűbb az, hogy a megbízó költségekbe bocsátkozásra felhívó magatartását akként értékelik, hogy az a megtérülést biztosító időtartamú jogviszony létesítésére vállalt kötelezettséget is jelent, amely esetben viszont a szerződésszegés következményei érvényesíthetők. (Ha viszont a megbízó kötelezettséget nem vállal, a beruházás az ügynök kockázata.)
Mindezekre tekintettel a magyar szerződési joggal a kiegyenlítési rendszer jobban összeegyeztethető, ezért a Javaslat ezt honosítja meg.
A kiegyenlítésre jogosultság előfeltétele a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése. Nem keletkeztet kiegyenlítésre jogosultságot a megszűnés, ha
- a megbízó a szerződést a kereskedelmi ügynök szerződésszegése miatt mondta fel azonnali hatállyal, vagy
- a kereskedelmi ügynök mondta fel a szerződést, kivéve, ha a felmondást a kereskedelmi ügynök életkora, olyan testi fogyatkozása vagy betegsége, vagy a megbízó olyan magatartása indokolta, amely miatt a tevékenység folytatása a kereskedelmi ügynöktől nem várható el, vagy
- a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át (irányelv 18. cikk). A megszűnés egyéb esetei (rendes felmondás, határozott idő lejárta, a kereskedelmi ügynök vagy a megbízó halála vagy jogutód nélküli megszűnése, megszüntetés közös megegyezéssel, szankciós felmondás a kereskedelmi ügynök részéről) kiegyenlítésre keletkeztetnek jogosultságot.
A kiegyenlítés a Javaslat szerint akkor jár, ha
- a kereskedelmi ügynök a megbízó számára új ügyfeleket szerzett, és a megbízó a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatokból a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnését követően is jelentős előnyre tesz szert, és
- a kiegyenlítés megfizetése a körülményekre figyelemmel méltányos, különös tekintettel arra, hogya kereskedelmi ügynök a szerződés megszűnése következtében elveszíti olyan jutalékigényét, amely őt a szerződés hatályban maradása esetén az általa szerzett ügyfelekkel a jövőben létrejövő szerződések után megilletné.
A megbízó előnye abban áll, hogy a kereskedelmi ügynök által szerzett üzleti kapcsolatokat jutalékfizetés nélkül gyümölcsöztetheti. Nem jelentkezik előny, ha a tapasztalat szerint az adott árut csak egyszer szokás beszerezni, továbbá akkor sem, ha a megbízó az adott termék forgalmazásával felhagy. Előnyt csökkentő tényező az is, ha az ügynök átpártol a konkurenciához, s a szerzett ügyfeleket "magával viszi", vagy az ügyféltől - például fizetésképtelenné válása miatt - további megrendelés nem várható. Nem beszélhetünk további üzleti előny realizálásáról akkor sem, ha a megbízó fogyasztó, aki a jövőben nem folytatja a szerződéses kapcsolatot.
A kiegyenlítésre jogosultság azon nyugszik, hogy a megbízó az ügynök által közvetített ügyfelekkel az utórendelések révén az ügynöki szerződés megszűnése után is szerződéseket köt, amiből hasznot realizál, melyből az ügynök is részesedne jutalék formájában, ha a szerződés fennmaradna.
Az értékviszonyok kiegyenlítését, s ezáltal az ügynök érdekeinek védelmét kellőképpen szolgálhatná az is, ha az ilyen jutalékot a szerződés megszűnése után is folyamatosan megfizetné a megbízó. Az irányelv azonban úgy rendelkezik, hogy a kereskedelmi ügynök a szerződés megszűnése után jogosult kiegyenlítésre, ami egyúttal időpont megjelölésként is értelmezhető, vagyis a szerződés megszűnésekor, előre, egy összegben jár a kiegyenlítés (ezt támasztja alá az is, hogy az egyenértékű választási lehetőségként felkínált kártalanítási modellben kétséget kizáróan egy összegben, előre esedékes a kártalanítás), és csak limitált összegben. E szabályok tehát - a jogviszony mielőbbi végleges lezárása érdekében - nem teszik lehetővé a jutalék formájában, szerződéskötésenként történő továbbfizetést.
Mindebből viszont az következik, hogy az irányelv szerint a kiegyenlítés összege meghatározásának becslésen, a jövőben történő eseményekkel kapcsolatos feltételezéseken kell alapulnia: a feleknek azt kell megbecsülniük, hogy vajon a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelek hány százaléka marad tartósan a megbízó megrendelője, s ezekkel milyen forgalmat fog bonyolítani. Ebből adódik az is, hogy a felek a kereskedelmi ügynöki szerződésben a kiegyenlítés összegét előre nem határozhatják meg - ami kétségtelenül hátrányos a kiszámíthatóság hiánya miatt -, csak egyetlen módon: ha a szerződésben eleve a kiegyenlítés maximum-összegét kötik ki, ez ugyanis nem sérti azt a szabályt, hogy nem köthető a szerződés megszűnése előtt olyan megállapodás, amely a kiegyenlítésnek a Javaslat szerinti szabályaitól a kereskedelmi ügynök hátrányára eltér (21. §, irányelv 19. cikk).
Ha a felek a maximális összegben előre nem állapodnak meg, a szerződés megszűnésekor kell egyezkedniük. Ha ez sikeres, akkor e megállapodás utóbb nem támadható meg arra hivatkozással, hogy a felek tévedtek a tekintetben, hogy a megbízó a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatokból a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnését követően milyen mértékű előnyre tesz majd szert.
Megegyezés hiányában a bíróságnak kell döntenie az ügyben. A bíróság természetesen támaszkodhat a szerződés megszűnésétől a per tárgyalásáig eltelt időszak tényeire, de az események bevárása érdekében a per tárgyalása nem halasztható el, tehát a bíróságnak is alapvetően becslésre kell hagyatkoznia. Ennek során figyelembe vehető az ügynök tevékenysége során kialakult gyakorlat (az ügynök által szerzett ügyfelek milyen arányban éltek a korábbiakban utórendeléssel), az ügynök által bonyolított forgalom nagysága, az adott ágazatban a jövőben várható piaci helyzetre vonatkozó előrejelzések (piacbővülés vagy visszaesés várható). A perben a bizonyítási kötelezettség a kiegyenlítést követelő felperes ügynököt terheli, de csak a valószínűsítés szintjén, hiszen a Javaslat az anyagi jogi jogosultságot a prognosztizálhatósághoz köti, s nem a tényleges bekövetkezéshez.
Természetesen a becslések végeredményét befolyásolja az, hogy milyen jövőbeni időszakra vetítetten vizsgálja a bíróság a tranzakciók bekövetkezésének valószínűségét, hiszen a végtelenbe vetítetten előbb vagy utóbb a maximális összeg jogos lehet. A figyelembe veendő időszakot tehát a gazdasági ésszerűség alapján érdemes behatárolni, s formális korlátként az elévülési időt érdemes figyelembe venni.
A kiegyenlítés maximális összegének kiszámításakor nem csak a kapott jutalékot, hanem a teljes díjazást kell figyelembe venni.
A kiegyenlítés összege kiszámításának kiindulópontja azon jutalékösszeg, amely az ügynököt az általa szerzett ügyfelek utórendelései után az üzleti kapcsolat folytatása esetében megilletné. Ezt kell azután korrigálni a forgalom alakulására vonatkozó megalapozható feltételezésekre tekintettel. A kiegyenlítést csökkentő tényező, hogy a kiegyenlítés előre jár, mintegy megelőlegezése a jövőbeni jutalékoknak. A Javaslat nem írja elő - noha az irányelv 17. cikke erre lehetőséget adna -, hogy az esetleges versenykizáró megállapodást a kiegyenlítés összegének megállapításakor figyelembe kell venni. Ennek oka az, hogy az ilyen kötelezettségvállalásért külön díjazás jár, továbbá e tényezőnek a kiegyenlítés összegére gyakorolt hatását nem lehetne kellő pontossággal meghatározni.
A kiegyenlítést végül el kell határolni attól a jutaléktól, amely a 10. § (2) bekezdése alapján jár a kereskedelmi ügynöknek a szerződése megszűnése után kötött ügyletekre tekintettel. Ez esetben a kereskedelmi ügynök tevőlegesen közreműködik az adott szerződés megkötésében, s ez alapozza meg jutalékjogosultságát. Ezzel szemben a kiegyenlítést megalapozó jövőbeni ügyletek konkrét létrehozásában a kereskedelmi ügynök már nem vesz részt, az ő szerepe az ügyfél korábbi "megszerzése" volt.
A 22. §-hoz
A Javaslat megengedi, hogy a kereskedelmi ügynöki szerződéshez olyan versenykizáró megállapodás kapcsolódjon, amely a kereskedelmi ügynököt a szerződés megszűnése utáni időre a szerződéssel azonos tárgyú ügynöki tevékenységében korlátozza. Ilyen megállapodás legfeljebb két évre, és külön díjazás ellenében köthető (irányelv 20. cikk).
Ha a kereskedelmi ügynöki szerződést a kereskedelmi ügynök a megbízó szerződésszegése miatt azonnali hatállyal felmondja, egyúttal jogosult a versenykizáró megállapodást is felmondani. Ha a megbízó él az azonnali hatályú felmondás jogával a kereskedelmi ügynök szerződésszegése miatt, ez a versenykizáró megállapodást nem érinti.
A 23-24. §-hoz
A Javaslat hatályba léptető rendelkezése kellő időt biztosít a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. A már megkötött szerződésekre a Javaslat hatálya 2003. január 1-jétől a közösségi jognak való megfelelés érdekében terjed ki. Az ilyen szerződések vonatkozásában a feleknek a Ptk. 226. §-ának (2) bekezdése nyújt védelmet, amely alapján a hátrányosan érintett fél a szerződés bírósági úton történő módosítását kérheti, illetve a szerződéstől elállhat. A határozatlan idejű jogviszonyt rendes felmondással szüntetheti meg az a fél, aki azt a jogszabály által megváltoztatott tartalommal nem kívánja folytatni.
A kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó szabályozásnak egységesen kell megfelelnie az irányelvnek, függetlenül attól, hogy a jogviszonyban van-e külföldi elem. Ezért a Javaslat hatályon kívül helyezi az 1978. évi 8. törvényerejű rendelet (Kptk.) vonatkozó rendelkezéseit. A Javaslat nemzetközi magánjogi tényállásokban irányadó jogválasztási szabadságot nem korlátozza.
A közösségi jogra történő utalás a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 7. §-ának (3) bekezdésében foglalt követelménynek tesz eleget.