BH+ 2014.3.119 Jogalap nélküli gazdagodásra alapított igény előterjesztésének jogszabályban előírt feltételei [Ptk. 361. §].

A H. Vállalatnak pályázati lízing alkalmazásával behozott vámáruk közterheivel kapcsolatosan megállapított fizetési kötelezettségeket az alperes vámszervei (a továbbiakban: alperes) utóbb csökkentették. Ennek következtében 1993. január 1-jétől az említett vállalat közterheinek folyószámla egyenlege éveken át a javára túlfizetést mutatott. A túlfizetett összegek 1994 és 1997 októbere között 11 részletben, részben visszafizetésre kerültek, részben a vállalat közteher tartozásaira nyertek elszámolást. 1997. október 15-ével az egyenleg "0"-át mutatott.

A vállalat a bíróság 1995. július 18-án jogerőre emelkedett végzésével felszámolás alá került. A felperes 1 388 479 718 Ft-os hitelezői igény jogosultja volt. A 2000. május 26-án jogerőre emelkedett végzésével a bíróság a felszámoló által előterjesztett zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta. A vállalatot megszüntette, a felszámolási eljárást befejezte. Végzése azt tartalmazta: a felperes és a felszámoló megállapodása alapján a megmaradt értékesíthetetlen vagyontárgyak, a 10 262 000 Ft be nem hajtott követelések jogosultja a felperes.

2000. május 29-én a vállalat nevében eljáró felszámoló az alperes jogelődjével, a Vám- és Pénzügyőrséggel szembeni 233 208 831 Ft összegű követelését a felperesre engedményezte. Erről a felek még aznap az alperest értesítették.

A felperes - amint korábban az engedményező vállalat igazgatója és felszámolója is - többször megkísérelte az alperessel szemben - az állítása szerint - a túlfizetés késedelmes visszafizetése miatt a vállalatot megillető, utóbb reá engedményezett kamat megtérítése iránti igényt érvényesíteni.

A felperes az alperessel szemben kezdeményezett közigazgatási eljárásokban a követeléséhez nem jutott hozzá, mert mind az alperes, mind a Fővárosi Bíróság a 8.K.33.812/2005/9. számú jogerős ítéletével azt állapította meg, hogy a közigazgatási eljárásban nem minősül ügyfélnek, ezért az engedményezésre hivatkozással az alperessel szemben közigazgatási eljárás keretei között kamat megfizetése iránt nem léphet fel.

A felperes a 2005. július 20-án benyújtott keresetében az alperest 276 251 776 Ft megtérítésére kérte kötelezni, elsődlegesen államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése jogcímén. Előadta, az alperes visszafizetési kötelezettségének keletkezésére és a késedelmes teljesítésre tekintettel alkalmazandó, a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (X. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: együttes rendelet) 100. § (5) bekezdése, illetve 103. § (7) bekezdése értelmében a jogosult kérelmétől függetlenül az alperest kamatfizetési kötelezettség terhelte. Az 1996. március 14-én hatályba lépett, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 135. § (7) bekezdése, 136. § (3) bekezdése, 142. § (1) bekezdés a) pontja egybevetéséből, továbbá a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) kormányrendelet (a továbbiakban: vhr.) 220. § (2) bekezdéséből az következik, hogy késedelmes fizetési kötelezettségének teljesítése esetén az alperes szintén hivatalból köteles kamatot fizetni. A felperes állította, e kötelezettség szándékos elmulasztása miatt, a kamat összegével megegyező kár érte. Vagylagosan, másodlagosan kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest a magánál tartott említett összegből eredő jogalap nélküli gazdagodásának visszafizetésére, ha az alperes kártérítési felelősségének megállapítására nincs mód.

A felperes a 2006. május 31-én előterjesztett módosított keresetével elsődlegesen a vám visszatérítési kötelezettség késedelmes teljesítésére, illetve részbeni nemteljesítésére hivatkozással 148 198 795 Ft összegű, 2006. május 1-jéig számított kamat, 36 901 702 Ft tőke és ennek 2006. május 1-jétől a kifizetésig járó késedelmi kamatának, áfa-visszatérítési kötelezettség késedelmes teljesítése, illetve részben nemteljesítése miatt 67 572 337 Ft összegű, 2006. május 1-jéig számított kamat, 19 670 248 Ft tőke és ennek 2006. május 1-jétől a kifizetési járó késedelmi kamatának, statisztikai illeték visszatérítési kötelezettség késedelmes teljesítése, illetve részben nemteljesítése miatt 11 504 888 Ft összegű, 2006. május 1-jéig számított kamat, 3 427 577 Ft tőke és ennek 2006. május 1-jétől a kifizetésig járó késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Vagylagosan, másodlagosan államigazgatási jogkörben okozott kártérítés címén, az elsődleges és a másodlagos kereseti kérelem jogalapjának el nem fogadása esetén vagylagosan, harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése jogcímén tartott igényt a követelt összegre. Számításait a perbeli engedményezésről szóló, alpereshez címzett értesítés időpontjában, állítása szerint a felperes jogelődét megillető kamat és tőke együttes összegével magyarázta, igényt tartva a kifizetés időpontjáig járó késedelmi kamatokra is.

Az alperes az ekkor még folyamatban lévő, a felperes ügyféli minőségének megítélése tárgyában indult közigazgatási perre tekintettel elsődlegesen a jelen per megszüntetését kérte. Jogi álláspontja az volt, a közigazgatási jogkörben okozott kártérítés jogcímén előterjesztett kereset idő előtti. Érdemben a kereset elutasítása iránt terjesztett elő kérelmet. Vitatta, hogy a felperes és jogelődje között érvényesen jött létre az engedményezési szerződés. Tagadta, hogy a felperesnek közigazgatási jogkörében eljárva kárt okozott, továbbá, hogy jogalap nélkül a rovására gazdagodott volna. Vitatta, hogy a felperes igénye az általa megjelölt vámjogszabályok alkalmazásával bírálandó el.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott. Megállapította, hogy az alperesnek a felperessel szemben vám-, általános forgalmi adó és statisztikai illeték visszatérítésének késedelmes teljesítése miatt, kamatfizetési kötelezettsége áll fenn.

Úgy ítélte meg, a Ptk. 328. § (1) bekezdése, 331. §-a, illetve a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 52. § (5) bekezdése, 56. § (2) bekezdése alapján nem volt akadálya annak, hogy a felperes engedményezéssel megszerezze a felszámolási eljárás lefolytatását követően megszűnt külkereskedelmi vállalat alperessel szemben fennálló kamatfizetési követelését.

Az alperes fellebbezése, illetve a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította.

Jogi álláspontja az volt, a felperes módosított keresetének elsődleges jogcíme - vám-, általános forgalmi adó és statisztikai illeték visszatérítésének késedelméből fakadó kamatfizetési kötelezettség - a jelen perben az alperes marasztalásának alapjául nem szolgálhat. Az említett kamatfizetési kötelezettség ugyanis vámigazgatási jogkörben hozott határozat alapján állhat csak fenn, kiutalásának alapja csak a visszatérítendő, vagy visszafizetendő vámterhet megállapító határozat lehet. A felperes a módosított keresete szerinti elsődleges jogcímen jelölt kamatkövetelés tárgyában már vámigazgatási eljárás keretében fellépett. Az időközben befejeződött közigazgatási eljárásokban hozott határozatok szerint ügyféli minősége hiányában nincs lehetősége az alperessel szembeni kamatigény érvényesítésére közigazgatási eljárásban. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, az engedményezési szerződés nem változtatta meg a tartozás, illetve az engedményezett követelés jogcímét. A felperes elsődleges kereseti kérelmében érvényesített igényének a közigazgatási eljárásban érvényesített joggal és tényalappal való azonossága kizárja az e jogcímen történő újbóli igényérvényesítést és ennek folytán e jogalap kérdését érintő határozathozatalt. A felperes azonban egyéb jogcímeken is előterjesztette a keresetét. Keresete látszólagos tárgyi keresethalmazat, ezért azok önálló, elkülönített elbírálására nincs lehetőség. Ha a kereseti kérelem egyik jogalapja nem áll fenn, annak külön elutasítása nélkül, a keresetet a másik jogalapot is vizsgálva kell érdemben elbírálni. A másodfokú bíróság ezért nem látott jogi lehetőséget arra, hogy eljárásában a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja, illetve 157. § a) pontja alapján a pert megszüntesse. A további kereseti igényeknek másodfokú eljárásban való elbírálását a felek rendes jogorvoslati út igénybevételétől elzárásának tekintette, és emiatt, továbbá a bizonyítási eljárás kiegészítése végett az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése, illetve annak megalapozatlansága esetén a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése jogcímén előterjesztett kereset elbírálására elrendelte az elsőfokú bírósági eljárás folytatását.