EH 2015.05.B17 A folytatólagos egységet alkotó bűncselekmény részcselekményeinek ugyanabban az eljárásban történő elbírálása akkor is követelmény, ha az ügyész az egyes részcselekmények miatt eltérő időpontokban és/vagy más-más bíróságok előtt emel vádat.
Az egy eljárásban elbírálás követelményének figyelmen kívül hagyása az ügydöntő bírósági határozat rendes jogorvoslati eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanságát eredményezi.
Amennyiben a folyamatban levő eljárásban az ügyek egyesítésére azért nem kerülhetett sor, mert az egyes részcselekmény(ek) nem jogerős elbírálása után történt más - addig vád tárgyává nem tett - részcselekmény(ek) miatt a vádemelés, a nem jogerős ítélet rendes jogorvoslat során történő hatályon kívül helyezésével és a bíróság új eljárásra utasításával kell biztosítani az ekként azonos szinten folyó ügyek egyesítésével a folytatólagosság körébe tartozó valamennyi részcselekmény egységes elbírálását.
Perújításra az egy eljárásban történő elbírálás érdekében akkor kerülhet sor, ha legalább az egyik részcselekmény(eke)t elbíráló határozat jogerőre emelkedett [1978. évi IV. tv. 12. § (2) bek.; Be. 399. § (5) bek.; 6/2009. BJE].
[1] Az első fokon eljárt törvényszék a 2012. február 24-én kelt ítéletével a terheltet - más bűncselekmények miatt történt bűnösség megállapítása mellett - bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében is, amelyet a B.-i Önkormányzat sértett sérelmére
[2] 2006 őszén,
[3] 2007. év elején,
[4] 2007 májusában,
[5] 2008 szeptemberében,
[6] valósított meg.
[7] A fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2013. október 10-én kelt ítéletével - a bűnösségi kört érintő más ítéleti rendelkezések mellett - a folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűnösségi körébe vonta az elsőfokú bíróság által a bűnösség köréből kirekesztett - a B.-i Önkormányzat sérelmére 2002-ben megkezdett és folyamatos magatartással 2009-ig elkövetett - hűtlen kezelés bűntettét is; egyebekben a hűtlen kezelés bűncselekményét illetően az elsőfokú bíróság által megállapított bűnösségi kört nem érintette.
[8] A másodfokú ítélet ellen bejelentett joghatályos másodfellebbezések alapján folyó eljárásban - amelyre a terhelt egyéb bűncselekményei tekintetében az eljárt bíróságok eltérő bűnösség megállapítása adott alapot - a Kúria észlelte, hogy az ügyészség az elsőfokú nem jogerős ítélet meghozatalát követően 2012. március 23-án a terhelt ellen a B.-i Önkormányzat sérelmére fiktív megbízási jogviszony alapján történt kifizetésekkel megvalósult 20 700 000 forint összegű vagyoni hátrányt okozó folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés miatt emelt vádat. A vád alapját képező két részcselekmény 2007. április 1. és 2010. november 30.; egy részcselekmény 2007. november 1. és 2010. november 30. között elkövetett.
[9] Az e vád alapján eljárt (járási szintű) bíróság a 2013. október 15-én kelt ítéletével a terheltet felmentette; az ítélete azonban - ügyészi fellebbezés folytán - a Kúria eljárásának időpontjáig nem emelkedett jogerőre.
[10] A Kúria a harmadfokú eljárás során az előtte folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt folyó eljárást a vádlott ellen más bűncselekmények miatt harmadfokon folyamatban lévő eljárástól elkülönítette.
[11] A harmadfokú felülbírálat során az elkülönített körbe tartozó - a folytatólagos hűtlen kezelés miatt emelt vádat elbíráló - részében a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét javíthatatlanul megalapozatlannak látta az alábbi indokok alapján:
[12] a bűncselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 12. § (2) bekezdése szerint - szövegében azonosan a hatályos Btk. 6. § (2) bekezdésével - nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes akaratelhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időszakokban, többször követ el.
[13] Ekként a folytatólagosság körébe tartozó, egyenként önmagában is bűncselekményt alkotó több bűncselekmény a törvény rendelkezésénél fogva egy bűncselekmény lesz (folytatólagosság törvényi egysége).
[14] A törvényi egység, minthogy egy bűncselekmény, csak egy büntetőeljárásban, egységesen bírálható el. E rendelkezésből az is következik, amennyiben a vád alapján egy eljárásban ugyanolyan, több bűncselekmény miatt indul eljárás, és a folytatólagosság egységébe tartozás törvényi feltételei fennállnak, valamennyi részcselekmény, tehát
[15] - az, ami miatt az ügyész vádat emelt,
[16] - de az is, ami miatt a büntetőjogi igényt a vád elbírálását követően érvényesíteni kívánja
[17] egységesen, egy bűncselekményként bírálandó el.
[18] Ezt a követelményt világosan rögzíti a 6/2009. BJE határozat I/c. pontja.
[19] Kétségtelen, az elkülönítés folytán elbírálandó jelen ügyben a vádlott részcselekményei egyenként is ugyanolyan bűncselekménynek - hűtlen kezelésnek - minősülnek, és e részcselekmények tekintetében minden szempontból fennáll a folytatólagosság valamennyi feltétele.
[20] Nem tévedett tehát az eljárt másodfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét e részcselekmények tekintetében folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelésként állapította meg.
[21] A 2012. március 23-án emelt vád alapján a másik ügyben a 2013. október 15-i nem jogerős ítélettel folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól felmentéssel nem jogerősen elbírált cselekmények a harmadfokú elbírálás tárgyát alkotó és folytatólagosság egységébe tartozó hűtlen kezelés részcselekményei időszakában elkövetettek, és a különböző vádiratok szerinti bűncselekmények sértettje is azonos.
[22] Mindezek alapján nem kétséges, hogy a vádlott két különböző nem jogerős ítélettel elbírált hűtlen kezelés bűntettének minősülő részcselekményei folytatólagos egységet alkotnak, ekként anyagi jogi követelményként egységesen bírálandók el.
[23] Az ítélőtábla előtt másodfokon folyamatban volt ügyben az eltérő eljárási szakaszok folytán a külön vádirattal indult e büntetőügyek egyesítésére, és az egységbe tartozó cselekmények egy eljárásban elbírálására nem nyílott lehetőség.
[24] Ugyanígy az ügyek eltérő eljárási szakaszai következtében nem volt lehetőség az egységbe tartozó bűncselekmények egy eljárásban elbírálására a Kúria előtt sem.
[25] Ez azonban nem változtat azon az anyagi jogi törvényi követelményen, miszerint a törvényi egységet alkotó egy bűncselekményt egy eljárásban kell elbírálni.
[26] A Kúria 6/2009. BJE határozata arra az esetre ad eligazítást, ha valamely törvényi egységet alkotó több részcselekményből álló bűncselekmény jogerős elbírálása után vetődik fel annak szükségessége, hogy az egyébként e törvényi egységbe tartozó, de a jogerős ítélettel még el nem bírált részcselekmények miatt az elkövetővel szemben a büntetőjogi felelősség megállapításra kerüljön.
[27] Erre az esetre mondja ki a jogegységi határozat, hogy "a törvényi egységbe tartoznak mindazok a részcselekmények, amelyek elkövetésére a jogerős határozat meghozatala előtt került sor", továbbá amennyiben a bűncselekményt a bíróság már jogerősen elbírálta, az olyan részcselekmény miatt, amelyet a bíróság még nem bírált el, utóbb már nincs helye vádemelésnek, de a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontja alapján perújításnak lehet helye.
[28] A jelen perbeli helyzet azonban ettől eltérő. Nevezetesen: a folytatólagosság törvényi egységébe tartozó különböző vádakkal érvényesített büntetőjogi igény elbírálása egyik vád tekintetében sem jogerős.
[29] Ennek következtében a Kúria számára elvben két megoldási lehetőség kínálkozik:
[30] - az egyik: a Kúria az előtte harmadfokon folyamatban levő ügyet az elkülönítés körébe tartozó részcselekmények tekintetében jogerősen elbírálja és ezzel teret enged ugyanezen bűncselekményre nézve az esetleg bekövetkező perújítási eljárásnak; vagy
[31] - a másik lehetőség: az előtte folyó ügyben a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi arra tekintettel, hogy a bűncselekmény-egység megalapozott elbírálása kizárólag egy eljárásban lehetséges, és emiatt a másodfokon eljárt ítélőtáblát új eljárásra utasítva biztosítja a másodfokú szakba visszakerült és másodfokú szakban folyamatban levő ügyeknek a magasabb hatáskörű bíróság előtti egyesítésével az egy bűncselekmény egy eljárásban elbírálásának követelményét (vállalva a későbbi összbüntetésbe foglalás kockázatát is).
[32] A Kúria e két megoldást nem tartja egyenértékűnek, mégpedig abból az általános követelményből kiindulva, hogy a bírósági eljárásokban általában a rendkívüli jogorvoslat, így a perújítás elkerülésére kell törekedni.
[33] A Kúria emellett rámutat arra is: ugyan az adott esetben a döntésével érintetlenül hagyhatja az alsóbb bíróság jogszabálynak nem megfelelő döntését, ha annak korrekcióját számára a törvény nem engedi meg (pl. súlyosítás tilalma folytán), de a maga döntésével törvénysértő helyzetet semmiképpen nem idézhet elő. Márpedig azzal, ha a jogerősen még el nem bírált törvényi egységbe tartozó részcselekményekre vonatkozó vádakat figyelmen kívül hagyva csak az előtte folyó eljárásban nem jogerősen elbírált, egyébként egységbe tartozó részcselekményeket bírálná el, nyilvánvalóan megsértené az egy bűncselekménynek ugyanabban a büntetőeljárásban való elbírálására vonatkozó anyagi jogi követelményt.
[34] A Kúria ebben a tekintetben arra is figyelemmel van, hogy amennyiben az előtte folyó ügy érdemi elbírálásával teret adna az esetleges későbbi perújítási eljárásnak, úgy a perújítás megengedhetőségének kérdésében nem a Kúria, hanem alsóbb szintű bíróság, az ítélőtábla dönthetne; továbbá a megengedett perújítás során mód nyílna nemcsak a másik bírósághoz benyújtott váddal érvényesített tények körében, hanem a Kúria által már elbírált tények vonatkozásában is a bizonyítékok újraértékelésére, más tényállás megállapítására, azok alapján eltérő jogi következtetés levonására mind a bűnösség, mind a minősítés, mind a büntetőjogi következmény tekintetében.
[35] Márpedig ez nyilvánvalóan nem kívánatos.
[36] Ekként a Kúria a Be. 399. § (5) bekezdése alapján, az elkülönítés folytán a harmadfokú eljárásban folyamatban lévő büntetőügy vonatkozásában a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[37] Ezáltal lehetőséget adva a vádlott ellen folytatólagos hűtlen kezelésre vonatkozó vádak tekintetében a másodfokú ügyek egyesítésére és egységes elbírálására.
(Kúria Bhar. III. 912/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint harmadfokú bíróság a 2014. év július hó 1. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt a H. Gy. II. rendű vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által - a II. rendű vádlott terhére -, valamint a II. rendű vádlott és védője által benyújtott másodfellebbezések alapján eljárva a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.II.151/2013/34. számú ítéletét, e vádlottnak a vádirat és az elsőfokú ítélet tényállásának II/1., II/2., II/3., II/6. és II/7. pontjában írt cselekményére vonatkozó részében, beleértve az őt érintő kártérítésben marasztaló és a marasztalást helybenhagyó, valamint a marasztalás járulékaira vonatkozó rendelkezéseket, hatályon kívül helyezi, és e körben a Szegedi Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasítja.
A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s
I.
1./ A Fővárosi Törvényszék a 2012. február 24-én kelt 15.B.1492/2010/306. számú ítéletével, a Központi Nyomozó Főügyészség Nyom. 482/2007. számú vádiratában a II/1., 2., 3., 4., 6. és 7. vádpontok alapján vád tárgyává tett cselekményeket elbírálva H. Gy. vádlottat bűnösnek mondta ki:
- folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében (II/1., 2., 3., 6. vádpont) és
- 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (II/1., 2., 6. vádpont); ugyanakkor
felmentette
- a vesztegetés bűntette és 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól.
Az ítélet indokolásából megállapíthatóan, a folytatólagosság körében értékelt hűtlen kezelést illetően a II/7. tényállási pontbeli cselekményt H. Gy. vádlottra nézve a bűnösség köréből kirekesztette.
Emellett a vádirat H. Gy. tekintetében a Központi Nyomozó Főügyészség egyéb vádjait elbírálva, e vádlott további bűnösségét állapította meg [III/1., 2., 3., 4., 5. pont] és 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt a vád alól felmentette [I/2-14. pont].
2./ Az ügyész által a H. Gy. vádlott terhére bejelentett, valamint a védelmi fellebbezések alapján a másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla a 2013. október 10-én kelt Bf.II.151/2013/34. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét H. Gy. vádlottat érintően a büntetőjogi főkérdések körében akként változtatta meg, hogy 3 rendbeli hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, egyebekben viszont az ítéletet a bűnösség körében helybenhagyta. Az ítélet indokai szerint egyébként a másodfokú bíróság a H. Gy. terhére megállapított folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettét illetően a bűnösség körébe vonta e vádlottnak a II/7. tényállási pontban leírt cselekményét is.
3./ A Szegedi Ítélőtábla ítélete ellen H. Gy. terhére az elsőfokú ítélet III/1., 2. és 5. tényállási pontját érintő további 3 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében való bűnösség megállapítását célzó ügyészi, továbbá a védelmi másodfellebbezések alapján, a Kúria előtt Bhar.III.47/2014. szám alatt folyamatban levő eljárásban - amelynek lehetőségét H. Gy. vádlott tekintetében a bűnösség körében eltérő ítéleti rendelkezések megnyitották - a Kúria pervezető végzésével H. Gy. vádlottnak a vádirat II/1., 2., 3., 6. és 7. pontjaiban írt cselekményei tekintetében a Be. 72. § (3) bekezdése és 265. § (1) bekezdése alapján a büntetőeljárást (a Bhar.III.47/2014. számú ügytől) elkülönítette.
II.
1./ Az elkülönítés folytán a perjogi helyzet a következő.
H. Gy. vádlott esetében a Szegedi Ítélőtábla másodfokú ítéletével a bűnösség kérdésében eltérő döntést hozott, ekként a harmadfokú eljárás lehetősége, a joghatályos másodfellebbezések alapján pedig a Kúria harmadfokú felülbírálati jogköre megnyílt.
Miután az ügyek elkülönítésére a joghatályos másodfellebbezések alapján folyamatban volt harmadfokú eljárásban került sor, az elkülönített ügy harmadfokú elbírálásának nem akadálya, hogy e vádpontokat illetően H. Gy. bűnössége megállapításának körében az első- és másodfokú bíróság ítéletében nem volt eltérő rendelkezés.
Az elkülönített ügyben a Be. 387. § (2) bekezdése folytán a felülbírálat nem érintette az elsőfokú bíróság ítéletének a II/6. pontban írt vesztegetés vádja alól felmentő rendelkezését, amelyet a másodfokú bíróság ítélete helybenhagyott.
A felülbírálat az elkülönített ítéleti rendelkezések tekintetében egyebekben teljes körű.
Az elkülönített (jelen) ügy felülbírálatára - csakúgy mint az elkülönítés után maradt (Bhar.III/47/2014.) ügy felülbírálatára, értelemszerűen - a bejelentett másodfellebbezések adtak lehetőséget.
2./ A másodfokú ítélet ellen H. Gy. vádlott esetében (másod)fellebbezést jelentett be
- az ügyész a vádlott terhére, a felmentés miatt, bűnösség megállapítása érdekében; valamint
- a vádlott és védője.
a) A Legfőbb Ügyészség BF.2472/2013/1-I. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta, az ügyészi fellebbezést pedig módosított tartalommal tartotta fenn.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság bűnösséget megállapító és a másodfokú bíróság által helybenhagyott részek esetében - az ott megállapított tényállásból - az első- és a másodfokú bíróság egyaránt helyes következtetést vont a II. rendű vádlott bűnösségére.
Ugyanakkor - a másodfokú bíróság általi felmentések ellenében - a másodfokú ítélet megváltoztatását, további bűnösség megállapítását és a börtönbüntetés tartamának súlyosítását indítványozta a II. rendű vádlott esetében.
Indokai szerint a tényállás - másodfokú bíróság általi - kiegészítése, helyesbítése mellett, illetve után is ténybeli alapja van a II. rendű vádlott terhére további 3 rendbeli [III/1-2., III/5. tényállás] hivatali visszaélés bűntette miatt a bűnösség megállapításának [2012. évi C. tv. szerinti Btk. 305. §].
Mindemellett az elbíráláskori büntetőtörvény alkalmazására egyebekben pedig a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
b) Az elkülönített ügy vonatkozásában a II. rendű vádlott védője
- a II/7. tényállás kapcsán hivatkozott az elsőfokú bíróság álláspontjára, valamint arra, hogy a II. rendű vádlott esetében a szándékosság nem állapítható meg, mivel a - VII. kerület egyéni választókerületi országgyűlési képviselője számára biztosított - mobiltelefonhasználat valójában korábbi gyakorlaton, és olyan jogállapoton alapult, aminek rendelkezése nem egyértelmű, ehhez képest a cselekmény nem tényállásszerű;
- a II/1-3., II/6. tényállás kapcsán kifogásolta, hogy ugyanazon bűncselekmény más részcselekményei miatt más ügy indult, amiben az I. rendű terheltet felmentették; ebben az eljárásjogi helyzetben pedig a két vád együttes elbírálása, ennek érdekében pedig elkülönítés és hatályon kívül helyezés lenne célszerű: így válna lehetővé a két ügy (jelen ügynek a másik ügyhöz) egyesítése.
A II. rendű vádlott fellebbezésének 2014. május 19-i keltezésű indokolása szerint
- az ügyészség vele szemben párhuzamosan indított eljárást, emelt vádakat, amihez képest kedvezőbb lenne az egy eljárásban elbírálás lehetőségének perjogi biztosítása;
- a II/1-3., II/6. tényállás esetében bűnössége nem bizonyított;
- a büntetésének enyhítése, közügyektől eltiltása kapcsán előzetes mentesítése indokolt.
III.
A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
A Legfőbb Ügyészség képviselője, és a vádlott védője perbeszédében az indítványát változatlan tartalommal fenntartotta, a vádlott pedig védőjéhez csatlakozva szólalt fel.
IV.
A Kúria a Be. 399. § (2) bekezdés a) pontja vagy b) pontja szerint hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést az ügyben nem észlelt.
Ugyanakkor a Kúria a harmadfokú eljárásban - az alábbi indokoknál fogva - javíthatatlanul megalapozatlannak látta az elkülönített körbe tartozó részében a másodfokú bíróság ítéletét.
1./ A bűncselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 12. § (2) bekezdése szerint - szövegében azonosan a hatályos Btk. 6. § (2) bekezdésével - nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes akaratelhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időszakokban, többször követ el.
Ekként a folytatólagosság körébe tartozó, egyenként önmagában is bűncselekményt alkotó több bűncselekmény a törvény rendelkezésénél fogva egy bűncselekmény lesz (folytatólagosság törvényi egysége).
A törvényi egység, minthogy egy bűncselekmény, csak egy büntetőeljárásban, egységesen bírálható el. E rendelkezésből az is következik, amennyiben a vád alapján egy eljárásban ugyanolyan, több bűncselekmény miatt indul eljárás, és a folytatólagosság egységébe tartozás törvényi feltételei fennállnak, valamennyi részcselekmény, tehát
- az, ami miatt az ügyész vádat emelt,
- de az is, ami miatt a büntetőjogi igényt a vád elbírálását követően érvényesíteni kívánja
egységesen, egy bűncselekményként bírálandó el.
Ezt a követelményt világosan rögzíti a 6/2009. BJE. I/c. pontja.
Az elkülönítés folytán elbírálandó jelen ügyben H. Gy. vádlott II/1., 2., 3., 6. és 7. tényállási pontok alapját képező cselekményei egyenként is ugyanolyan bűncselekménynek minősülnek, és e részcselekmények tekintetében minden szempontból fennáll a folytatólagosság valamennyi feltétele.
A 7. pontban hűtlen kezelésként vád tárgyává tett részcselekmény, amelynek elkövetése 2002. októberében kezdődött és elkövetése folyamatosan legalább H. Gy. előzetes letartóztatásának foganatba vételéig tartott folyamatos bűncselekmény (természetes egység).
Ehhez képest a tényállás
- II/1. pontja szerinti 2006 őszén kezdődő,
- II/2. pontja szerinti 2007 év elején kezdődő,
- II/3. pontja szerinti 2007 májusával kezdődő,
- II/6. pontja szerinti 2008 szeptemberi elkövetéssel kezdődő
valamennyi (egyébként önmagában is folyamatosan elkövetett) részcselekmény vitán felül a folytatólagosság egységébe tartozik a sértett azonossága folytán, függetlenül az egyes részcselekmények megkezdése között eltelt időtartam hosszától.
Nem tévedett tehát az eljárt másodfokú bíróság, amikor a II. rendű vádlott bűnösségét a II/1., 2., 3., 6. és 7. cselekmények tekintetében folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelésként állapította meg.
A 7. pontra vonatkozó megállapítás természetesen nem a 7. pont érdemi megítélésére, hanem az érdemi megítélés helyessége esetén csak a folytatólagosság körébe tartozásra vonatkozik.
2./ A harmadfokú eljárás során a Kúria megállapította, hogy az ügyészség (a Központi Nyomozó Főügyészség Nyom.190/2010. szám alatt) 2012. március 23-án - tehát a Fővárosi Bíróság előtt egyebekben H. Gy. ellen hűtlen kezelés miatt is folyó 15.B.1492/2010. számú ügyben 2012. február 24-én meghozott nem jogerős ítéletét követően - H. Gy. vádlottal szemben folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt újabb vádiratot nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz.
A vád tárgyává tett cselekmények (fiktív megbízási jogviszony alapján történő kifizetések):
- két részcselekmény tekintetében 2007. április 1. és 2010. november 30. közöttiek,
- egy részcselekmény tekintetében pedig 2007. november 1. és 2010. november 30. közöttiek.
A vád tárgyává tett összvagyoni hátrány 20.735.000 forint. A vád tárgyává tett ügy sértettje a kerületi önkormányzat.
Megállapítható tehát, hogy ez utóbbi vádirattal a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt H. Gy.-vel szemben vád tárgyává tett cselekmények a Fővárosi Törvényszék előtt hűtlen kezelés miatt vád tárgyává tett és folytatólagosság egységébe tartozó hűtlen kezelések időszakában elkövetettek, és a különböző vádiratok szerinti bűncselekmények sértettje is azonos: a kerületi önkormányzat.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság egyébként a 2013. október 15. napján kelt 119.B.12.180/2013/31. számú ítéletével H. Gy. vádlottat a fenti vád alól felmentette, de ítélete - az ügyésznek a vádlott terhére bejelentett fellebbezése folytán - nem emelkedett jogerőre.
Mindezek alapján nem kétséges, hogy H. Gy. két különböző nem jogerős ítélettel elbírált hűtlen kezelés bűntettének minősülő részcselekményei folytatólagos egységet alkotnak, ekként anyagi jogi követelményként egységesen bírálandók el.
3./ A Szegedi Ítélőtábla előtt másodfokon folyamatban volt ügyben az eltérő eljárási szakaszok folytán a külön vádirattal indult e büntetőügyek egyesítésére, és az egységbe tartozó cselekmények egy eljárásban elbírálására nem nyílott lehetőség.
Ugyanígy az ügyek eltérő eljárási szakaszai következtében nem volt lehetőség az egységbe tartozó bűncselekmények egy eljárásban elbírálására a Kúria előtt sem.
Ez azonban nem változtat azon az anyagi jogi törvényi követelményen, miszerint a törvényi egységet alkotó egy bűncselekményt egy eljárásban kell elbírálni.
A Kúria 6/2009. BJE. számú határozata arra az esetre ad eligazítást, ha valamely törvényi egységet alkotó több részcselekményből álló bűncselekmény jogerős elbírálása után vetődik fel annak szükségessége, hogy az egyébként e törvényi egységbe tartozó, de a jogerős ítélettel még el nem bírált részcselekmények miatt az elkövetővel szemben a büntetőjogi felelősség megállapításra kerüljön.
Erre az esetre mondja ki a jogegységi határozat, hogy "a törvényi egységbe tartoznak mindazok a részcselekmények, amelyek elkövetésére a jogerős határozat meghozatala előtt került sor", továbbá amennyiben a bűncselekményt a bíróság már jogerősen elbírálta, az olyan részcselekmény miatt, amelyet a bíróság még nem bírált el, utóbb már nincs helye vádemelésnek, de a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontja alapján perújításnak lehet helye.
A jelen perbeli helyzet azonban ettől eltérő. Nevezetesen: a folytatólagosság törvényi egységébe tartozó különböző vádakkal érvényesített büntetőjogi igény elbírálása egyik vád tekintetében sem jogerős.
4./ Ennek következtében a Kúria számára elvben két megoldási lehetőség kínálkozik:
- egyrészt a Kúria az előtte harmadfokon folyamatban levő ügyet a II/1., 2., 3., 6. és 7. vádpontok szerinti részcselekmények tekintetében jogerősen elbírálja és ezzel teret enged ugyanezen bűncselekményre nézve (a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz benyújtott vád elbírálása helyett) az esetleg bekövetkező perújítási eljárásnak; vagy
- másrészt az előtte folyó ügyben a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi arra tekintettel, hogy a bűncselekmény-egység megalapozott elbírálása kizárólag egy eljárásban lehetséges és emiatt a másodfokon eljárt ítélőtáblát új eljárásra utasítva biztosítja a másodfokú szakba visszakerült és másodfokú szakban folyamatban levő ügyeknek a magasabb hatáskörű bíróság előtti egyesítésével az egy bűncselekmény egy eljárásban elbírálásának követelményét (vállalva a későbbi összbüntetésbe foglalás kockázatát is).
A Kúria e két megoldást nem tartja egyenértékűnek mégpedig abból az általános követelményből kiindulva, hogy a bírósági eljárásokban általában a rendkívüli jogorvoslat, így a perújítás elkerülésére kell törekedni.
A Kúria emellett rámutat arra is: ugyan az adott esetben a döntésével érintetlenül hagyhatja az alsóbb bíróság jogszabálynak nem megfelelő döntését, ha annak korrekcióját számára a törvény nem engedi meg (pl. súlyosítás tilalma folytán), de a maga döntésével törvénysértő helyzetet semmiképpen nem idézhet elő. Márpedig azzal, ha a jogerősen még el nem bírált törvényi egységbe tartozó részcselekményekre vonatkozó vádakat figyelmen kívül hagyva csak az előtte folyó eljárásban nem jogerősen elbírált, egyébként egységbe tartozó részcselekményeket bírálná el, nyilvánvalóan megsértené az egy bűncselekménynek ugyanabban a büntetőeljárásban való elbírálására vonatkozó anyagi jogi követelményt.
A Kúria ebben a tekintetben arra is figyelemmel van, hogy amennyiben az előtte folyó ügy érdemi elbírálásával teret adna az esetleges későbbi perújítási eljárásnak, úgy a perújítás megengedhetőségének kérdésében nem a Kúria, hanem alsóbb szintű bíróság, a Szegedi Ítélőtábla dönthetne; továbbá a megengedett perújítás során mód nyílna nemcsak a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz benyújtott váddal érvényesített tények körében, hanem a Kúria által már elbírált tények vonatkozásában is a bizonyítékok újraértékelésére, más tényállás megállapítására, azok alapján eltérő jogi következtetés levonására mind a bűnösség, mind a minősítés, mind a büntetőjogi következmény tekintetében.
Márpedig ez nyilvánvalóan nem kívánatos.
V.
Ekként a Kúria a Be. 399. § (5) bekezdése alapján, az elkülönítés folytán a harmadfokú eljárásban folyamatban lévő büntetőügy vonatkozásában a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Ezáltal lehetőséget adva a H. Gy. vádlott ellen folytatólagos hűtlen kezelésre vonatkozó vádak tekintetében a másodfokú ügyek egyesítésére és egységes elbírálására.
A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése kizárja.
Budapest, 2014. július 1.
Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Márki Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Székely Ákos s.k. bíró
(Kúria Bfv. III. 912/2014.)