32023R2405[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2405 rendelete (2023. október 18.) a fenntartható légi közlekedés egyenlő versenyfeltételeinek biztosításáról (ReFuelEU Aviation)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2023/2405 RENDELETE

(2023. október 18 .)

a fenntartható légi közlekedés egyenlő versenyfeltételeinek biztosításáról (ReFuelEU Aviation)

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet harmonizált szabályokat állapít meg a fenntartható légijármű-üzemanyagok (SAF) elterjedésére és kínálatának biztosítására vonatkozóan.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt a rendeletet a légijármű-üzembentartókra, az uniós repülőterekre, az ezen uniós repülőtereket irányító szervezetekre és a légijárműüzemanyag-forgalmazókra kell alkalmazni.

A (3) bekezdés sérelme nélkül ezt a rendeletet csak a kereskedelmi légi szállítási műveletekre kell alkalmazni.

(2) A tagállamok a repülőteret irányító szervezettel folytatott konzultációt követően dönthetnek úgy, hogy a területükön található, a 3. cikk 1. pontjának hatálya alá nem tartozó repülőtereket e rendelet alkalmazásában uniós repülőtérnek kell tekinteni, feltéve, hogy a tagállami döntés időpontjában teljesülnek a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelmények.

A 3. cikk 1. pontjának hatálya alá nem tartozó, valamely tagállam területén található repülőtér irányító szervezete kérelmezheti, hogy az adott repülőteret e rendelet alkalmazásában uniós repülőtérnek tekintsék, feltéve, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában teljesülnek a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelmények. Az említett repülőtér-irányító szervezetnek a kérelemről értesítenie kell azt a tagállamot, amelynek hatósága vagy hatóságai a 11. cikk (6) bekezdése értelmében felelősek a repülőtérért. Az értesítéshez csatolni kell annak megerősítését, hogy a repülőtér megfelel a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

Az érintett tagállam az e bekezdés első albekezdésében említett döntésről - legalább hat hónappal azon jelentéstételi időszak kezdete előtt, amelytől kezdve a döntés alkalmazandó - értesíti a Bizottságot és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségét (a továbbiakban: az Ügynökség). A tagállam döntéséhez indokolással ellátott véleményt kell mellékelni, amely igazolja, hogy a döntést arányos és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján, a verseny szempontjából hasonló jellemzőkkel rendelkező repülőterekre figyelemmel hozták meg.

(3) A 3. cikk 3. pontjának hatálya alá nem tartozó, kereskedelmi légi szállítási műveleteket végző személy dönthet úgy, hogy őt e rendelet alkalmazásában légijármű-üzembentartónak kell tekinteni. A 3. cikk 4. pontja szerinti kereskedelmi légi szállítási műveletektől eltérő műveleteket végző személy dönthet úgy, hogy őt e rendelet alkalmazásában légijármű-üzembentartónak kell tekinteni. A 3. cikk 3. pontjának hatálya alá tartozó személy dönthet úgy, hogy nem kereskedelmi légi szállítási műveleteit is e rendelet hatálya alá tartozónak kell tekinteni. Minden ilyen személy értesíti döntéséről azt a tagállamot, amelynek illetékes hatósága, illetve hatóságai a 11. cikk (5) bekezdésével összhangban felelős, illetve felelősek az adott légijármű-üzembentartó tekintetében. Az érintett tagállam a döntésről - legalább hat hónappal azon jelentéstételi időszak kezdete előtt, amelytől kezdve a döntés alkalmazandó - értesíti a Bizottságot és az Ügynökséget.

(4) A (2) és a (3) bekezdés szerint kapott információk alapján a Bizottság benyújtja az érintett uniós repülőterek és légijármű-üzembentartók frissített és egységes szerkezetbe foglalt jegyzékét. Az említett jegyzéknek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. "uniós repülőtér": a 2009/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott olyan repülőtér, ahol az előző jelentéstételi időszakban az utasforgalom meghaladta a 800 000 utast, vagy az áruforgalom meghaladta a 100 000 tonnát, és amely nem az EUMSZ 349. cikkében felsorolt legkülső régiókban található;

2. "uniós repülőtér irányító szervezete": egy uniós repülőtér tekintetében a 2009/12/EK irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott repülőtér-irányító szervezet, vagy amennyiben az érintett tagállam a 96/67/EK tanácsi irányelv ( 2 ) 8. cikkének (1) bekezdése alapján az üzemanyag-elosztó rendszerek központi infrastruktúrájának irányítását egy másik szerv számára tartotta fenn, akkor ez a másik szerv;

3. "légijármű-üzembentartó": az a személy, aki az előző jelentéstételi időszakban legalább 500, uniós repülőtérről induló személyszállítási kereskedelmi légi szállítási műveletet vagy 52, kizárólag árufuvarozási célú kereskedelmi légi szállítási műveletet bonyolított le, vagy ha ez a személy nem azonosítható, a légi jármű tulajdonosa;

4. "kereskedelmi légi szállítási művelet": utasok, áruk vagy postai küldemények díjazás vagy ellenszolgáltatás fejében történő szállítása céljából végzett repülés, ideértve a kereskedelmi célból végzett üzleti repülést;

5. "útvonal": légi járattal teljesített szállítás útvonala, figyelembe véve a légi járat indulási és érkezési helyét;

6. "légijármű-üzemanyag": a légi járművek általi közvetlen felhasználásra gyártott helyettesítő üzemanyag;

7. "fenntartható légijármű-üzemanyagok" (SAF): olyan légijármű-üzemanyagok, amelyek vagy:

a) szintetikus légijármű-üzemanyagok;

b) légijármű-bioüzemanyagok; vagy

c) széntartalom újrahasznosításával nyert légijármű-üzemanyagok;

8. "légijármű-bioüzemanyagok": olyan légijármű-üzemanyagok, amelyek vagy:

a) az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikkének második bekezdése 34. pontjában meghatározott "fejlett bioüzemanyagok";

b) az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikkének második bekezdése 33. pontjában meghatározott, az említett irányelv IX. mellékletének B. részében felsorolt alapanyagokból előállított "bioüzemanyagok"; vagy

c) az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikkének második bekezdése 33. pontjában meghatározott olyan "bioüzemanyagok", az említett irányelv 2. cikke második bekezdésének 40. pontjában meghatározott "élelmiszer- és takarmánynövényekből" előállított bioüzemanyagok kivételével, amelyek megfelelnek az említett irányelv 29. cikkében meghatározott fenntarthatósági és teljes életciklusra vonatkozó kibocsátásmegtakarítási kritériumoknak, és amelyeket az említett irányelv 30. cikkének megfelelően tanúsítottak;

9. " a széntartalom újrahasznosításával nyert légijármű-üzemanyagok": az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikke második bekezdésének 35. pontjában meghatározott, "a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagok", amelyek megfelelnek az említett irányelv 29a. cikkének (2) bekezdésében említett, a teljes életciklusra vonatkozó kibocsátásmegtakarítási küszöbértéknek, és amelyeket az említett irányelv 30. cikkének megfelelően tanúsítottak;

10. "tétel": a fenntartható légijármű-üzemanyagok egy adott mennyisége, amely számmal azonosítható és nyomon követhető;

11. "teljes életciklusra számított kibocsátás": a fenntartható légijármű-üzemanyagok szén-dioxid-egyenértékben kifejezett kibocsátása, amely figyelembe veszi az energiatermelés, -szállítás, -elosztás és az energia fedélzeti felhasználása szén-dioxid-egyenértékben kifejezett, az (EU) 2018/2001 irányelv 28. cikkének (5) bekezdése vagy 31. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott módszertannak vagy az egyéb vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően kiszámított kibocsátását, beleértve az égés közbeni kibocsátást is;

12. "szintetikus légijármű-üzemanyagok": olyan légijármű-üzemanyagok, amelyek az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikke második bekezdésének 36. pontjában meghatározott olyan, "nem biológiai eredetű, megújuló erőforrásokból származó üzemanyagok", amelyek megfelelnek az említett irányelv 29a. cikkének (2) bekezdésében említett, a teljes életciklusra vonatkozó kibocsátásmegtakarítási küszöbértéknek, és amelyeket az említett irányelv 30. cikkének megfelelően tanúsítottak;

13. "alacsony szén-dioxid-kibocsátású szintetikus légijármű-üzemanyagok": nem biológiai eredetű légijármű-üzemanyagok, amelyek energiatartalma nem fosszilis, alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogénből származik, és amelyek elérik a teljes életciklusra számított 70 %-os kibocsátásmegtakarítási küszöbértéket, továbbá amelyek tekintetében az említett, teljes életciklusra számított kibocsátásmegtakarítást a vonatkozó uniós jog szerinti módszertannak megfelelően számítják ki;

14. "hagyományos légijármű-üzemanyagok": fosszilis, nem megújuló szénhidrogénüzemanyag-forrásokból előállított légijármű-üzemanyagok;

15. "légiközlekedési célú, alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén": légi járművekben való felhasználásra szánt hidrogén, amelynek energiatartalma nem fosszilis, nem megújuló forrásokból származik, és amely eléri a teljes életciklusra számított 70 %-os kibocsátásmegtakarítási küszöbértéket, továbbá amely tekintetében az említett, teljes életciklusra számított kibocsátásmegtakarítást a vonatkozó uniós jog szerinti módszertannak megfelelően számítják ki;

16. "légiközlekedési célú megújuló hidrogén": az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikke második bekezdésének 36. pontjában meghatározott "nem biológiai eredetű, megújuló erőforrásokból származó üzemanyagnak" minősülő, a légi járművekben való felhasználásra szánt hidrogén, amely megfelel az említett irányelv 29a. cikkének (2) bekezdésében említett, a teljes életciklusra vonatkozó kibocsátásmegtakarítási küszöbértéknek, és amelyet az említett irányelv 30. cikkének megfelelően tanúsítottak;

17. "légiközlekedési célú hidrogén": légiközlekedési célú megújuló vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén;

18. "alacsony szén-dioxid-kibocsátású légijármű-üzemanyagok": alacsony szén-dioxid-kibocsátású szintetikus légijármű-üzemanyagok vagy légiközlekedési célú, alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén;

19. "légijárműüzemanyag-forgalmazó": az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikke második bekezdésének 38. pontjában meghatározott "üzemanyag-forgalmazó", amely egy uniós repülőtéren légijármű-üzemanyagot vagy légiközlekedési célú hidrogént biztosít;

20. "üzemanyag-kiszolgáló": olyan földi kiszolgáló, amely a 96/67/EK irányelv mellékletében említettek szerint az uniós repülőtereken légijármű-üzembentartók részére üzemanyag-feltöltési és -leeresztési műveleteket szervez és hajt végre, beleértve az üzemanyag tárolását, valamint az üzemanyag-szállítások minőségének és mennyiségének ellenőrzését is;

21. "üzleti tevékenység fő helye": a légijárműüzemanyag-forgalmazó központi irodája vagy bejegyzett székhelye abban a tagállamban, ahol a légijárműüzemanyag-forgalmazó elsődleges pénzügyi és operatív irányítása megvalósul;

22. "jelentéstételi év": január 1-jétől december 31-ig tartó egyéves időszak, amelynek során a 8. és 10. cikkben említett jelentéseket be kell nyújtani;

23. "jelentéstételi időszak": a jelentéstételi évet megelőző év január 1-jétől december 31-ig tartó időszak;

24. "éves légijárműüzemanyag-szükséglet": egy légijármű-üzembentartó által üzemeltetett, egy adott uniós repülőtérről induló, e rendelet hatálya alá tartozó összes repüléshez a jelentéstételi időszakban szükséges, a 965/2012/EU bizottsági rendelet ( 3 ) IV. mellékletében "útvonalrepüléshez szükséges tüzelőanyag"-ként és "guruláshoz szükséges tüzelőanyag"-ként említett légijármű-üzemanyag mennyisége;

25. "éves fel nem használt mennyiség": az éves légijárműüzemanyag-szükséglet és a légijármű-üzembentartó által egy adott uniós repülőtérről induló, e rendelet hatálya alá tartozó repüléseket megelőzően ténylegesen felvett üzemanyag mennyisége közötti különbség a jelentéstételi időszakban;

26. "teljes éves fel nem használt mennyiség": a légijármű-üzembentartó által az összes uniós repülőtéren a jelentéstételi időszakban éves szinten fel nem használt mennyiségek összege;

27. "üvegházhatásúgáz-szabályozó rendszer": olyan rendszer, amely a légijármű-üzembentartók számára kedvezményt biztosít a fenntartható légijármű-üzemanyagok használatáért.

4. cikk

Az uniós repülőtereken rendelkezésre álló fenntartható légijármű-üzemanyag részaránya

(1) A 15. cikkre is figyelemmel a légijárműüzemanyag-forgalmazóknak biztosítaniuk kell, hogy az egyes uniós repülőtereken a légijármű-üzembentartók rendelkezésére bocsátott valamennyi légijármű-üzemanyag - az I. mellékletben meghatározott értékek és alkalmazási időpontok szerint - tartalmazza a fenntartható légijármű-üzemanyag minimális részarányát, beleértve a szintetikus légijármű-üzemanyag minimális részarányát is. Az említett minimális részarányok sérelme nélkül a légijárműüzemanyag-forgalmazóknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy az egyes uniós repülőtereken a 2030. január 1-jétől 2031. december 31-ig, valamint a 2032. január 1-jétől 2034. december 31-ig tartó időszakban a légijármű-üzembentartók rendelkezésére bocsátott valamennyi légijármű-üzemanyag - az I. mellékletben meghatározott értékek szerint - tartalmazza legalább a szintetikus légijármű-üzemanyagok átlagos részarányát.

Ezt a kötelezettséget akkor is teljesítettnek kell tekinteni, ha az első albekezdésben említett minimális részarányokat a következők felhasználásával érik el:

a) légiközlekedési célú megújuló hidrogén;

b) alacsony szén-dioxid-kibocsátású légijármű-üzemanyag.

(2) Az I. mellékletben meghatározott minimális részarányok kiszámítása céljából, amennyiben az uniós repülőtéren légiközlekedési célú hidrogént bocsátanak a légijármű-üzembentartók rendelkezésére:

a) az összes releváns üzemanyag energiatartalmára vonatkozó értékek az (EU) 2018/2001 irányelv 27. cikke (2) bekezdésének g) és h) pontjában és III. mellékletében említett értékeket, vagy az említett mellékletben nem szereplő üzemanyagok tekintetében a nemzetközi légi közlekedési szabványokat jelentik; és

b) a légi közlekedés számára szolgáltatott hidrogén energiatartalmát mind a számlálóban, mind a nevezőben figyelembe kell venni.

(3) Amennyiben a légijárműüzemanyag-forgalmazó él az (1) bekezdés második albekezdésében meghatározott lehetőséggel, vagy ha a légijármű-üzembentartó az abban az albekezdésben említett üzemanyagokat vesz fel, a 3. cikk 10., 11. és 27. pontjában, a 8., 9. és 10. cikkben, a 12. cikk (6) és (7) bekezdésében, a 13. cikk (1) bekezdésének a), b) és g) pontjában, a 14. cikkben, a 15. cikk (1) bekezdésében és a II. mellékletben a fenntartható légijármű-üzemanyagokra való hivatkozásokat úgy kell értelmezni, hogy azok az alacsony szén-dioxid-kibocsátású légijármű-üzemanyagokra és a légiközlekedési célú megújuló hidrogénre is vonatkoznak.

(4) Az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikke második bekezdésének 34. pontjában meghatározott fejlett bioüzemanyagoktól és az említett irányelv IX. mellékletének B. részében felsorolt alapanyagokból előállított bioüzemanyagoktól eltérő, az egyes légijárműüzemanyag-forgalmazók által az uniós repülőtereken rendelkezésre bocsátott légijármű-bioüzemanyagokat minden jelentéstételi időszakban legfeljebb 3 % erejéig lehet beszámítani az e cikk (1) bekezdésében és az e rendelet I. mellékletében említett minimális részarányoknak való megfelelés céljából rendelkezésre bocsátott légijármű-üzemanyagok mennyiségébe.

(5) A következő alapanyagokból előállított fenntartható légijármű-üzemanyagokat ki kell zárni a fenntartható légijármű-üzemanyagok e rendelet I. mellékletében meghatározott minimális részarányának kiszámításából: az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikke második bekezdésének 40. pontjában meghatározott élelmiszer- és takarmánynövények, köztes kultúrák, pálmazsírsav-desztillátum, pálma- és szójaszármazékok, valamint semlegesítési iszap és származékai.

Az említett kizárás nem alkalmazandó azonban az (EU) 2018/2001 irányelv IX. mellékletében szereplő alapanyagokra, az említett mellékletben meghatározott feltételek mellett.

(6) A légijárműüzemanyag-forgalmazók az (EU) 2018/2001 irányelv 30. cikkében említett tömegmérleg-rendszer alkalmazásával igazolhatják az e cikk (1) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítését.

(7) A 12. cikk (4) és (5) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül, amennyiben a légijárműüzemanyag-forgalmazó egy adott jelentéstételi időszakra vonatkozóan nem biztosítja az I. mellékletben meghatározott minimális részarányokat, ezt a hiányt a következő jelentéstételi időszakban legalább ki kell pótolnia. Kivételes esetben, ha a légijárműüzemanyag-forgalmazó a 2030. január 1. és 2031. december 31. közötti időszakban nem biztosítja a szintetikus légijármű-üzemanyag átlagos részarányát, ezt a hiányt a 2032. január 1. és 2034. december 31. közötti időszak vége előtt legalább ki kell pótolnia, és amennyiben a légijárműüzemanyag-forgalmazó nem biztosítja a szintetikus légijármű-üzemanyag átlagos részarányát a 2032. január 1. és 2034. december 31. közötti időszakban, ezt a hiányt következő jelentéstételi időszakban legalább ki kell pótolnia.

5. cikk

A légijármű-üzembentartók üzemanyag-feltöltési kötelezettsége

(1) Az egy adott légijármű-üzembentartó által egy adott uniós repülőtéren felvett légijármű-üzemanyag éves mennyiségének legalább az éves légijárműüzemanyag-szükséglet 90 %-át kell kitennie.

(2) A légijármű-üzembentartók számára megengedett, hogy az e cikk (1) bekezdésében meghatározott küszöbérték alatt maradjanak, amennyiben ez az alkalmazandó üzemanyag-biztonsági szabályoknak való megfelelés miatt szükséges. Ezekben az esetekben az érintett légijármű-üzembentartónak kellően meg kell indokolnia a 11. cikk (6) bekezdésében említett illetékes hatóság vagy hatóságok és az Ügynökség számára, hogy miért nem éri el az említett küszöbértéket, feltüntetve az érintett útvonalakat is. Ezt az információt tartalmaznia kell a 8. cikk szerinti jelentésnek is. A kapcsolódó üzemanyag-mennyiségekről a 8. cikknek megfelelően külön jelentést kell készíteni.

(3) Kivételes esetben a légijármű-üzembentartók - amennyiben ez kellően indokolt - kérhetik a 11. cikk (6) bekezdésében említett illetékes hatóságtól vagy hatóságoktól, hogy a 850 kilométernél rövidebb, uniós repülőtérről kiinduló meglévő vagy új útvonalakon való repülés, illetve vasúti vagy közúti összeköttetéssel nem rendelkező szigeteken található repülőterekkel való összeköttetés esetén az 1 200 kilométernél rövidebb, uniós repülőtérről kiinduló útvonalakon való repülés esetében átmenetileg mentesüljenek az e cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség alól. Ezt a távolságot a gömbi főkörön mért távolság módszerével kell mérni.

Az ilyen kérelmeket legalább három hónappal a mentesség alkalmazásának tervezett kezdőnapja előtt kell benyújtani, és azokhoz részletes és megfelelő indokolást kell csatolni. Az ilyen mentességnek a következő helyzetekre kell korlátozódnia:

a) az adott uniós repülőtéren súlyos és ismétlődő működési nehézségekbe ütközik a légi járművek üzemanyaggal való feltöltése, ami megakadályozza a légijármű-üzembentartókat abban, hogy észszerű időn belül fordulójáratokat hajtsanak végre; vagy

b) az adott uniós repülőtér földrajzi jellemzőiből eredően strukturális légijárműüzemanyag-ellátási nehézségek állnak fenn, amelyek az üzemanyag-szállítási korlátok vagy az adott repülőtéren az üzemanyagok korlátozott rendelkezésre állása miatt jelentősen magasabb üzemanyagárakhoz vezetnek a más uniós repülőtereken a hasonló típusú üzemanyagokra alkalmazott átlagárakhoz képest, és az érintett légijármű-üzembentartót komoly versenyhátrányba hozzák a hasonló versenyjellemzőkkel rendelkező más uniós repülőtereken fennálló piaci feltételekhez képest.

(4) Az illetékes hatóság vagy hatóságok megvizsgálja/megvizsgálják a kérelmet. A benyújtott indokolás fényében az illetékes hatóság további információkat is kérhet.

(5) Az illetékes hatóság vagy hatóságok indokolatlan késedelem nélkül legkésőbb a tervezett mentesség alkalmazásának kezdőnapja előtt egy hónappal határozatot hoz/hoznak a kérelemről. Amennyiben az illetékes hatóság vagy hatóságok a (4) bekezdés alapján további információkat kér/kérnek, az illetékes hatóság vagy hatóságok általi határozathozatal tekintetében megállapított határidőt fel kell függeszteni mindaddig, amíg a légijármű-üzembentartó megadja a hiánytalan információkat.

A megadott mentesség korlátozott időtartamra, legfeljebb egy évre érvényes, amelyet követően a mentességet a légijármű-üzembentartó kérésére felülvizsgálják.

(6) Az illetékes hatóság vagy hatóságok határozatot hoz/hoznak a (3) bekezdés alapján benyújtott első mentességi kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról. Amennyiben a hatóságok nem hoznak határozatot az (5) bekezdésben meghatározott határidőn belül, nem tekintethő úgy, hogy engedélyezték a kért mentességet. Amennyiben a hatóságok nem hoznak határozatot a meglévő mentesség megújítására irányuló kérelemre vonatkozóan legkésőbb egy hónappal a mentesség tervezett megújításának időpontja előtt - feltéve, hogy a kérelmet részletes és megfelelő indokolás támasztja alá -, úgy kell tekinteni, hogy engedélyezték a kért mentesség további alkalmazását.

(7) A légijármű-üzembentartónak jogában áll fellebbezni az illetékes hatóság vagy hatóságok mentesség iránti kérelmet elutasító határozata ellen.

(8) Az illetékes hatóság vagy hatóságok értesíti/értesítik a Bizottságot az engedélyezett és elutasított mentességek jegyzékéről, megindokolva döntését/döntésüket és ismertetve az annak alapjául szolgáló értékelést. A Bizottság közzéteszi az engedélyezett mentességek jegyzékét, és azt évente legalább egyszer frissíti.

(9) Valamely tagállam, légijármű-üzembentartó, az érintett uniós repülőteret irányító szervezet, vagy valamely légijárműüzemanyag-forgalmazó által benyújtott írásbeli panasz nyomán, illetve saját kezdeményezésére a Bizottság - miután az e cikk (3) bekezdésében foglalt kritériumok alapján értékelte az e cikk (5) bekezdése értelmében már megadott mentességhez benyújtott indokolást - végrehajtási jogi aktust fogadhat el, amelyben felkéri az illetékes hatóságot vagy hatóságokat, hogy fogadjon/fogadjanak el határozatot az említett mentességnek a 95/93/EGK tanácsi rendelet ( 4 ) 2. cikkének d) pontja szerinti következő menetrendi időszak kezdetétől történő hatályon kívül helyezéséről. Amennyiben ez a menetrendi időszak a határozat kihirdetését követő két hónapon belül kezdődik, a mentességet hatályon kívül helyező határozatot az azt követő menetrendi időszak kezdetétől kell alkalmazni. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 16. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(10) A (9) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok elfogadása érdekében a Bizottság minden szükséges információt bekérhet a tagállamoktól és a légijármű-üzembentartóktól. A tagállamok és a légijármű-üzembentartók indokolatlan késedelem nélkül rendelkezésre bocsátják az ilyen információkat. A tagállamok elősegítik a légijármű-üzembentartók általi információszolgáltatást.

(11) A Bizottság 2024. szeptember 1-jéig iránymutatásokat fogad el az e cikkben említett mentességek alkalmazására vonatkozóan. Ezekben az iránymutatásokban ismertetni kell azokat az elemeket, amelyeket a légijármű-üzembentartóknak biztosítaniuk kell a mentességek indokolásához.

6. cikk

Az uniós repülőteret irányító szervezetre a fenntartható légijármű-üzemanyagokhoz való hozzáférés megkönnyítése tekintetében háruló kötelezettségek

(1) Az uniós repülőtereket irányító szervezetek kötelesek megtenni minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy megkönnyítsék a légijármű-üzembentartók hozzáférését azokhoz a légijármű-üzemanyagokhoz, amelyek az e rendelet szerinti minimális részarányban tartalmaznak fenntartható légijármű-üzemanyagokat.

(2) Amennyiben a légijármű-üzembentartók nehézségekről számolnak be az illetékes hatóságnak vagy hatóságoknak a fenntartható légijármű-üzemanyagokat az e rendelet szerinti minimális részarányban tartalmazó légijármű-üzemanyagokhoz egy adott uniós repülőtéren való hozzáférés terén, az illetékes hatóságnak vagy hatóságoknak fel kell kérnie/kérniük a szóban forgó uniós repülőteret irányító szervezetet, hogy bocsássa rendelkezésre az (1) bekezdésnek való megfelelés igazolásához szükséges információkat. Az érintett uniós repülőteret irányító szervezet indokolatlan késedelem nélkül az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja az információkat.

(3) Az illetékes hatóság vagy hatóságok értékeli/értékelik a (2) bekezdéssel összhangban kapott összes információt. Amennyiben az illetékes hatóság vagy hatóságok megállapítja/megállapítják, hogy az uniós repülőteret irányító szervezet teljesíti az (1) bekezdés szerinti kötelezettségeit, erről tájékoztatja/tájékoztatják a Bizottságot és az Ügynökséget. Meg nem felelés esetén az illetékes hatóság vagy hatóságok felkéri/felkérik az uniós repülőteret irányító szervezetet, hogy indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb az illetékes hatóság (2) bekezdés szerinti kérését követő három éven belül azonosítsa és hozza meg a szükséges intézkedéseket azon helyzetek kezelésére, amelyek esetében a légijármű-üzembentartók nem rendelkeznek megfelelő hozzáféréssel a fenntartható légijármű-üzemanyagokat az e rendelet szerinti minimális részarányban tartalmazó üzemanyagokhoz.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában adott esetben a légijárműüzemanyag-forgalmazóknak, az üzemanyag-kiszolgálóknak, a légijármű-üzembentartóknak és a jelentett nehézségek által érintett bármely más félnek kérésre indokolatlan késedelem nélkül meg kell adniuk az uniós repülőteret irányító szervezet részére az összes szükséges információt, és együtt kell működniük az uniós repülőteret irányító szervezettel a bejelentett nehézségek kezeléséhez szükséges intézkedések azonosításában és meghozatalában.

(5) Az illetékes hatóság vagy hatóságok indokolatlan késedelem nélkül továbbítja/továbbítják az e cikk (2) és (3) bekezdése szerint rendelkezésre bocsátott valamennyi releváns információt az Ügynökségnek, hogy az elkészíthesse a 13. cikkben említett technikai jelentést.

7. cikk

A hidrogén- és villamosenergia-ellátás előmozdítása az uniós repülőtereken

(1) Az uniós repülőtereket irányító szervezetek, a légijárműüzemanyag-forgalmazók és az üzemanyag-kiszolgálók adott esetben együttműködnek tagállamukkal azoknak a nemzeti szakpolitikai kereteknek a kidolgozásában, amelyek az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának az (EU) 2023/1804 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 5 ) hatálya alá tartozó repülőtereken történő kiépítésére irányulnak.

(2) Az uniós repülőtereket irányító szervezetek, a légijárműüzemanyag-forgalmazók és az üzemanyag-kiszolgálók adott esetben - az (1) bekezdésben említett nemzeti szakpolitikai keretekkel összhangban, amennyiben sor került ilyen keretek elfogadására - együttműködnek és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megkönnyítsék a légijármű-üzembentartók hozzáférését az elsősorban légi járművek meghajtására használt hidrogénhez vagy villamos energiához és biztosítsák az ilyen hidrogén vagy villamos energia szállításához, tárolásához, valamint a légi járművek hidrogénnel és villamos energiával való feltöltéséhez szükséges infrastruktúrát és szolgáltatásokat, adott esetben az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítésére vonatkozó nemzeti szakpolitikai keretekkel összhangban.

(3) Az uniós repülőtereket irányító szervezetek 2025. március 31-ig, majd azt követően kétévente jelentést tesznek az illetékes hatóságoknak és az Ügynökségnek az adott uniós repülőtérre vonatkozó azon meglévő projektek előrehaladásáról, amelyek továbbviszik a (2) bekezdésben említett kezdeményezések bármelyikét. Az említett jelentésnek tartalmaznia kell a nyilvánosan hozzáférhető vagy nyilvánosságra hozható információkat, beleértve adott esetben a hidrogén- és villamosenergia-termelésnek és a légijármű-üzembentartók uniós repülőtereken való hidrogén- és villamosenergia-ellátásának volumenére és típusára vonatkozó előrejelzéseket, valamint az elektromos és egyéb töltőinfrastruktúra és -szolgáltatások kiépítésére vonatkozó terveket, amennyiben ilyen terveket fogadnak el.

8. cikk

A légijármű-üzembentartók jelentéstételi kötelezettségei

(1) A légijármű-üzembentartók kötelesek minden jelentéstételi évben március 31-ig, és első alkalommal 2025-ben jelenteni az illetékes hatóságoknak és az Ügynökségnek a következő, egy adott jelentéstételi időszakra vonatkozó információkat:

a) az egyes uniós repülőtereken felvett légijármű-üzemanyag teljes mennyisége tonnában kifejezve;

b) az éves légijárműüzemanyag-szükséglet, uniós repülőterenként, tonnában kifejezve;

c) a fel nem használt éves mennyiség uniós repülőterenként, amelyet 0-ként (nulla) kell jelenteni, ha az éves fel nem használt mennyiség negatív, vagy ha kevesebb, mint az éves légijárműüzemanyag-szükséglet 10 %-a, illetve azzal egyenlő;

d) az 5. cikk (2) bekezdése szerinti, alkalmazandó üzemanyag-biztonsági szabályoknak való megfelelés miatt tankolt éves mennyiség uniós repülőterenként, tonnában kifejezve;

e) az uniós repülőterekről induló, e rendelet hatálya alá tartozó repülések keretében történő felhasználásra a légijárműüzemanyag-forgalmazóktól vásárolt fenntartható légijármű-üzemanyagok összesített, tonnában kifejezett mennyisége;

f) a fenntartható légijármű-üzemanyag beszerzése során minden egyes esetben: a légijárműüzemanyag-forgalmazó neve, a vásárolt mennyiség tonnában kifejezve, az átalakítási folyamat, az előállításhoz felhasznált alapanyag jellemzői és eredete, valamint a fenntartható légijármű-üzemanyag teljes életciklusra számított kibocsátása, továbbá az említett információk a fenntartható légijármű-üzemanyagok minden egyes típusára vonatkozóan, amennyiben egy beszerzés különböző típusú, eltérő jellemzőkkel rendelkező fenntartható légijármű-üzemanyagokat tartalmaz;

g) az e rendelet hatálya alá tartozó, uniós repülőterekről induló összes repülés, a repülések számában és repülési órában kifejezve.

(2) A jelentést a II. mellékletben meghatározott sablonok szerint kell benyújtani.

(3) A jelentést független hitelesítőnek kell hitelesítenie a 2003/87/EK irányelv 14. és 15. cikkében, valamint az annak alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott követelményeknek megfelelően.

9. cikk

A fenntartható légijármű-üzemanyagok használatát elszámoló légijármű-üzembentartó

(1) A légijármű-üzembentartók a fenntartható légijármű-üzemanyagok ugyanazon tételének használatát nem számolhatják el egynél több üvegházhatásúgáz-szabályozó rendszer keretében. A fenntartható légijármű-üzemanyag használatára vonatkozó, az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) keretében alkalmazandó kibocsátási tényezőt a 2003/87/EK irányelv IV. melléklete vagy az említett irányelv 14. cikke alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusok határozzák meg. A kibocsátási egységeknek az EU ETS keretében történő kiosztása céljára a 2003/87/EK irányelvet kell alkalmazni. A kibocsátási egységeknek a fenntartható légijármű-üzemanyagok felvétele céljára fenntartott, az EU ETS keretében történő kiosztása céljára a 2003/87/EK irányelv 3c. cikkének (6) bekezdését kell alkalmazni.

A 8. cikkben említett jelentéssel együtt a légijármű-üzembentartóknak az Ügynökség rendelkezésére kell bocsátaniuk a következőket:

a) nyilatkozat azokról az üvegházhatásúgáz-szabályozó rendszerekről, amelyekben részt vesznek, és amelyekben lehetséges számukra a fenntartható légijármű-üzemanyagok használatának bejelentése;

b) nyilatkozat arról, hogy nem jelentették be egynél több üvegházhatásúgáz-szabályozó rendszer keretében a fenntartható légijármű-üzemanyagok ugyanazon tételeit; valamint

c) információk az olyan uniós, nemzeti vagy regionális pénzügyi támogatási rendszerekben való részvételről, amelyek kompenzációt tesznek lehetővé a légijármű-üzembentartók számára a megvásárolt fenntartható légijármű-üzemanyagok költségei után, továbbá információk arról, hogy egynél több pénzügyi támogatási rendszer keretében is részesül-e támogatásban a fenntartható légijármű-üzemanyag ugyanazon tétele.

(2) A fenntartható légijármű-üzemanyagok használatának e rendelet 8. cikke szerinti vagy valamely üvegházhatásúgáz-szabályozó rendszer keretében történő bejelentése céljából a légijárműüzemanyag-forgalmazóknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden jelentéstételi év február 14-ig térítésmentesen a légijármű-üzembentartók rendelkezésére kell bocsátaniuk a jelentéstételi időszakkal kapcsolatos releváns és pontos információkat.

(3) A légijármű-üzembentartó kérheti a légijárműüzemanyag-forgalmazótól, hogy a (2) bekezdésben említett információkat egyéb - többek között a nemzeti jog szerinti - jelentéstételi kötelezettségek teljesítése céljából is bocsássa a rendelkezésére. A légijárműüzemanyag-forgalmazónak ezeket az információkat térítésmentesen kell rendelkezésre bocsátania. Amennyiben a kérelem olyan időszakkal kapcsolatos információra vonatkozik, amely a kérelem időpontjában már lezárult, a légijárműüzemanyag-forgalmazónak a kérelem időpontjától számított 90 napon belül kell megadnia a kért információkat. Amennyiben a kérelem olyan jelentéstételi időszakkal kapcsolatos információra vonatkozik, amely a kérelem időpontjában még nem zárult le, a légijármű-üzembentartónak törekednie kell arra, hogy kérelmét a szóban forgó időszak vége előtt legalább 45 nappal benyújtsa. A légijárműüzemanyag-forgalmazónak a szóban forgó időszak végétől számított 45 napon belül meg kell adnia a kért információkat.

10. cikk

A légijárműüzemanyag-forgalmazók jelentéstételi kötelezettségei

A légijárműüzemanyag-forgalmazóknak minden jelentéstételi év február 14-ig, elsőként pedig 2025-ben be kell jelenteniük az (EU) 2018/2001 irányelv 31a. cikkében említett uniós adatbázisban a jelentéstételi időszakra vonatkozó következő információkat:

a) az egyes uniós repülőtereken forgalmazott légijármű-üzemanyag mennyisége tonnában kifejezve;

b) az egyes uniós repülőtereken forgalmazott fenntartható légijármű-üzemanyagok mennyisége tonnában kifejezve, a fenntartható légijármű-üzemanyagok egyes típusai tekintetében is, a c) pontban részletezettek szerint;

c) az uniós repülőtereken forgalmazott fenntartható légijármű-üzemanyagok mindegyik típusának az előállításához használt alapanyagok átalakítási folyamata, jellemzői és eredete, valamint a teljes életciklusra számított kibocsátása;

d) a forgalmazott légijármű-üzemanyag aromásanyag- és naftalintartalma térfogatszázalékban, valamint kéntartalma tömegszázalékban tételenként, uniós repülőterenként és uniós szinten, megadva minden egyes tétel vonatkozásában a teljes mennyiséget és tömeget, továbbá az egyes anyagtartalmak tételszintű mérésére alkalmazott vizsgálati módszert;

e) az egyes uniós repülőtereken forgalmazott légijármű-üzemanyag és fenntartható légijármű-üzemanyag energiatartalma az egyes üzemanyagtípusok szerint.

A tagállamoknak nemzeti szinten rendelkezniük kell az ahhoz szükséges jogi és közigazgatási kerettel, hogy meg tudjanak bizonyosodni arról, hogy a légijárműüzemanyag-forgalmazók által az említett uniós adatbázisba bevitt információk pontosak, és hogy azokat az (EU) 2018/2001 irányelv 31a. cikkének megfelelően ellenőrizték és auditálták.

Az Ügynökségnek és az illetékes hatóságoknak hozzáféréssel kell rendelkezniük az említett uniós adatbázishoz. Az Ügynökség felhasználja az említett uniós adatbázisban szereplő információkat, miután az (EU) 2018/2001 irányelv 31a. cikke szerint azok tagállami szintű ellenőrzése megtörtént.

11. cikk

Illetékes hatóság

(1) A tagállamok kijelölik az e rendelet érvényesítéséért, valamint a légijármű-üzembentartókra, az uniós repülőtereket irányító szervezetekre és a légijárműüzemanyag-forgalmazókkal szemben kiszabható pénzbírságokért felelős illetékes hatóságot vagy hatóságokat. A tagállamok értesítik a Bizottságot és az Ügynökséget arról, hogy melyik hatóságot vagy hatóságokat jelölték ki illetékes hatóságként.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságaik pártatlanul és átláthatóan, továbbá a légijármű-üzembentartóktól, a légijárműüzemanyag-forgalmazóktól és az uniós repülőtereket irányító szervezetektől független módon végezzék felügyeleti és végrehajtási feladataikat. A tagállamok biztosítják továbbá, hogy illetékes hatóságaik rendelkezzenek az e rendelet szerint rájuk kirótt feladatok hatékony és időben történő ellátásához szükséges erőforrásokkal és képességekkel.

(3) E rendelet eredményes végrehajtásának és betartásának biztosítása érdekében a Bizottság, az Ügynökség és a tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek és minden releváns információt megosztanak egymással.

(4) Az Ügynökségnek meg kell küldenie az illetékes hatóságoknak az azon légijármű-üzembentartókra, azon uniós repülőterekre és azok irányító szervezeteire, valamint azon légijárműüzemanyag-forgalmazókra vonatkozó összesített adatokat, amelyek tekintetében ezen hatóságok az (5), a (6) és a (7) bekezdés értelmében illetékesek.

(5) A felelős tagállamot, amelynek az e cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt illetékes hatósága vagy hatóságai felelős(ek) egy adott légijármű-üzembentartó tekintetében, a 748/2009/EK bizottsági rendelet ( 6 ) alapján kell megállapítani. Azon légijármű-üzembentartók tekintetében, amelyeket az említett rendeletben egyetlen tagállamhoz sem rendeltek hozzá, a felelős tagállamot a 2003/87/EK irányelv 18a. cikkében meghatározott szabályok szerint kell megállapítani. A Bizottság támogatást nyújthat a tagállamoknak a hozzárendelési folyamat során. A Bizottság e célból kérheti az Eurocontrol segítségét, valamint e célra megfelelő megállapodásokat köthet az Eurocontrollal.

(6) A felelős tagállamot, amelynek az e cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt illetékes hatósága vagy hatóságai felelős(ek) egy adott uniós repülőteret irányító szervezet tekintetében, az adott uniós repülőtér szerinti területi illetékesség alapján kell megállapítani.

(7) A felelős tagállam, amelynek az e cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt illetékes hatósága vagy hatóságai felelős(ek) egy adott légijárműüzemanyag-forgalmazó tekintetében, az a tagállam, amelyben a légijárműüzemanyag-forgalmazó üzleti tevékenységének fő helye található.

(8) Azon légijárműüzemanyag-forgalmazók tekintetében, amelyek üzleti tevékenységének fő helye nem valamely tagállamban található, az a tagállam felelős, amelyben az adott légijárműüzemanyag-forgalmazó a legtöbb légijármű-üzemanyagot forgalmazta 2023-ban, vagy az első olyan évben, amikor az uniós piacon légijármű-üzemanyagot forgalmazott, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

Az ilyen légijárműüzemanyag-forgalmazók indokolással ellátott kérelmet nyújthatnak be az illetékes hatóságukhoz, kérve egy másik tagállamhoz való hozzárendelésüket, amennyiben a kérelem benyújtását megelőző két évben ebben a másik tagállamban forgalmazták a légijármű-üzemanyag legnagyobb hányadát. A másik tagállamhoz rendelésről szóló határozatot a kérelemnek a légijárműüzemanyag-forgalmazó általi benyújtását követő hat hónapon belül kell meghozni, azzal egyet kell értenie azon tagállam illetékes hatóságainak, amelyhez a légijárműüzemanyag-forgalmazó a hozzárendelését kérte, és azt indokolatlan késedelem nélkül továbbítani kell az Ügynökségnek és a Bizottságnak. A határozat az elfogadásának időpontját követő jelentéstételi időszak kezdetével lép hatályba.

12. cikk

Végrehajtás

(1) A tagállamok megállapítják az e rendelet alapján elfogadott rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak - különösen a jogsértés jellegét, időtartamát, ismétlődését és súlyosságát figyelembe véve - hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok az említett rendelkezésekről legkésőbb 2024. december 31-ig tájékoztatják a Bizottságot. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az említett rendelkezéseket érintő minden későbbi módosításról.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az 5. cikkben meghatározott kötelezettségek teljesítését elmulasztó légijármű-üzembentartókkal szemben pénzbírságot lehessen kiszabni. A pénzbírság összegének arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie, és az nem lehet kevesebb, mint a légijármű-üzemanyag tonnánkénti éves átlagárának és a teljes éves fel nem használt mennyiség szorzatának a kétszerese. A légijármű-üzembentartó mentesülhet a pénzbírság alól, ha bizonyítani tudja, hogy az 5. cikkben meghatározott kötelezettségek teljesítésének elmulasztását olyan rendkívüli és előre nem látható, rajta kívül álló körülmények okozták, amelyek hatásait minden észszerű intézkedés meghozatala esetén sem lehetett volna elkerülni.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben bármely uniós repülőteret irányító szervezet elmulasztja az ahhoz szükséges intézkedések meghozatalát, hogy a 6. cikk (3) bekezdésének megfelelően orvosolja azokat a helyzeteket, amikor a légijármű-üzembentartók nem rendelkeznek megfelelő hozzáféréssel a fenntartható légijármű-üzemanyagot minimális részarányban tartalmazó légijármű-üzemanyagokhoz, az adott uniós repülőteret irányító szervezettel szemben pénzbírságot lehessen kiszabni.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a 4. cikkben meghatározott, a fenntartható légijármű-üzemanyagok minimális részarányaira vonatkozó kötelezettségek teljesítését elmulasztó légijárműüzemanyag-forgalmazókkal szemben pénzbírságot lehessen kiszabni. A pénzbírság összegének arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie, és nem lehet kevesebb, mint a következők szorzatának a kétszerese: a hagyományos légijármű-üzemanyagok és a fenntartható légijármű-üzemanyagok tonnánkénti éves átlagára közötti különbség, valamint a 4. cikkben és az I. mellékletben említett minimális részarányoknak meg nem felelő légijármű-üzemanyagok mennyisége.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a 4. cikkben meghatározott, a szintetikus légijármű-üzemanyagok minimális részarányaira vonatkozó kötelezettségeknek, valamint a 2030. január 1-je és 2034. december 31. közötti időszakban a szintetikus légijármű-üzemanyagok átlagos részarányaira vonatkozó kötelezettségeknek a teljesítését elmulasztó légijárműüzemanyag-forgalmazókkal szemben pénzbírságot lehessen kiszabni. A pénzbírság összegének arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie, és az nem lehet kevesebb, mint a következők szorzatának a kétszerese: a szintetikus légijármű-üzemanyagok és a hagyományos légijármű-üzemanyagok tonnánkénti éves átlagára közötti különbség, valamint a 4. cikkben és az I. mellékletben említett minimális részarányoknak meg nem felelő légijármű-üzemanyagok mennyisége. A tagállamok a kettős bírság elkerülése érdekében a szintetikus légijármű-üzemanyagok átlagos részarányaival kapcsolatos pénzbírság megállapításakor figyelembe veszik az olyan esetleges pénzbírságot, amelyet a szóban forgó légijármű-üzembentartóval szemben az e bekezdésben említett időszak vonatkozásában a szintetikus légijármű-üzemanyagok minimális részarányaival kapcsolatban már ki lehetett szabni.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy azon légijárműüzemanyag-forgalmazókkal szemben, akik bizonyítottan félrevezető vagy pontatlan információkat szolgáltattak - a 9. cikk (2) bekezdése és a 10. cikk alapján - az általuk forgalmazott fenntartható légijármű-üzemanyag jellemzőiről vagy eredetéről, pénzbírság legyen kiszabható. A pénzbírság összegének arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie, és az nem lehet kevesebb, mint a következők szorzatának a kétszerese: a hagyományos légijármű-üzemanyagok és a fenntartható légijármű-üzemanyagok tonnánkénti éves átlagára közötti különbség, valamint azon légijármű-üzemanyagok mennyisége, amelyekről a félrevezető vagy pontatlan információt szolgáltatták.

(7) Az e cikk (2), (4), (5) és (6) bekezdésében említett pénzbírságok kiszabásáról szóló határozatban az illetékes hatóságnak vagy hatóságoknak ismertetnie/ismertetniük kell a légijármű-üzemanyag, a fenntartható légijármű-üzemanyag és a szintetikus légijármű-üzemanyag uniós piaci árának meghatározására alkalmazott módszertant. E módszertannak ellenőrizhető és objektív kritériumokon kell alapulnia, többek között a 13. cikkben említett legfrissebb technikai jelentést alapul véve.

(8) A tagállamok biztosítják, hogy azok a légijárműüzemanyag-forgalmazók, amelyek egy adott jelentéstételi időszakban hiányt halmoztak fel a fenntartható légijármű-üzemanyagok vagy a szintetikus légijármű-üzemanyagok minimális részarányaira vonatkozó, a 4. cikkben foglalt kötelezettség tekintetében, a következő jelentéstételi időszakban az adott üzemanyagból a jelentéstételi időszakra vonatkozó kötelezettségükön felül a hiánynak megfelelő mennyiségű üzemanyagot is forgalmazzanak a piacon.

Az első albekezdéstől eltérve a 2030. január 1-jétől 2031. december 31-ig és a 2032. január 1-jétől 2034. december 31-ig tartó időszakban a szintetikus légijármű-üzemanyagokra a következő szabályok alkalmazandók:

a) azoknak a légijárműüzemanyag-forgalmazóknak, amelyek a 2030. január 1-jétől 2031. december 31-ig tartó időszakban hiányt halmoztak fel a szintetikus légijármű-üzemanyagok átlagos részarányaira vonatkozó, a 4. cikkben foglalt kötelezettség tekintetében, a 2032. január 1-jétől 2034. december 31-ig tartó időszak vége előtt a hiánynak megfelelő mennyiségű szintetikus légijármű-üzemanyagot kell forgalmazniuk a piacon az ez utóbbi időszakra vonatkozó kötelezettségükön felül; és

b) azoknak a légijárműüzemanyag-forgalmazóknak, amelyek a 2032. január 1-jétől 2034. december 31-ig tartó időszakban hiányt halmoztak fel a szintetikus légijármű-üzemanyagok átlagos részarányaira vonatkozó, a 4. cikkben foglalt kötelezettség tekintetében, a következő jelentéstételi időszakban a hiánynak megfelelő mennyiségű szintetikus légijármű-üzemanyagot kell forgalmazniuk a piacon a jelentéstételi időszakra vonatkozó kötelezettségükön felül.

Az e bekezdés első és második albekezdésében említett kötelezettség teljesítése nem mentesíti a légijárműüzemanyag-forgalmazót a (4) és (5) bekezdésében meghatározott pénzbírságok megfizetésére vonatkozó kötelezettség alól.

(9) A tagállamok nemzeti szinten gondoskodnak a kötelezettségek teljesítésének és a pénzbírságok beszedésének biztosításához szükséges jogi és közigazgatási keret megteremtéséről.

(10) A tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy a pénzbírságokból származó bevételeket vagy e bevételek pénzügyi értékének megfelelő összeget a fenntartható légijármű-üzemanyagok területére irányuló kutatási és innovációs projektek támogatására, fenntartható légijármű-üzemanyagok előállítására vagy olyan mechanizmusokra fordítsák, amelyek lehetővé teszik a fenntartható légijármű-üzemanyagok és a hagyományos légijármű-üzemanyagok ára közötti különbség áthidalását.

Amennyiben egy tagállam az általános költségvetésébe állítja be ezeket a bevételeket, ez esetben akkor tekintendő az első albekezdésben foglalt rendelkezés teljesítettnek az adott tagállam által, ha olyan, a pénzbírságokból befolyt bevételek mértékével megegyező vagy annál magasabb értékű pénzügyi támogatási szakpolitikákat hajt végre, amelyek célja a fenntartható légijármű-üzemanyagok területére irányuló kutatási és innovációs projektek támogatása vagy fenntartható légijármű-üzemanyagok előállítása, illetve a fenntartható légijármű-üzemanyagok és a hagyományos légijármű-üzemanyagok ára közötti különbség áthidalását lehetővé tevő mechanizmusok támogatása.

A tagállamok 2026. szeptember 25. előtt, majd azt követően ötévente jelentést tesznek közzé a pénzbírságokból befolyt összesített bevételek felhasználásáról, valamint a fenntartható légijármű-üzemanyagok területére irányuló kutatási és innovációs projektekre, a fenntartható légijármű-üzemanyagok előállítására, illetve a fenntartható légijármű-üzemanyagok és a hagyományos légijármű-üzemanyagok ára közötti különbség áthidalását lehetővé tevő mechanizmusok támogatását célzó szakpolitikákra fordított kiadások szintjéről.

13. cikk

Adatgyűjtés és közzététel

(1) Az Ügynökségnek a 7., a 8. és a 10. cikkben említett jelentések alapján minden évben technikai jelentést kell közzétennie, és azt meg kell küldenie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentésnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a) a légijármű-üzembentartók által az uniós repülőterekről induló, e rendelet hatálya alá tartozó repülések során történő felhasználásra uniós szinten vásárolt fenntartható légijármű-üzemanyagok összesített mennyisége és uniós repülőterek szerinti bontásban;

b) az uniós szinten forgalmazott fenntartható légijármű-üzemanyagok és szintetikus légijármű-üzemanyagok összesített mennyisége, tagállamok és uniós repülőterek szerinti bontásban. A jelentésnek ismertetnie kell a felhasznált alapanyagok mennyiségét és típusát uniós szintre vetítve, valamint tagállamok és uniós repülőterek szerinti bontásban, továbbá elemzést kell nyújtania arról, hogy a légijárműüzemanyag-forgalmazók mennyire képesek teljesíteni az I. mellékletben meghatározott minimális részarányokat;

c) amennyiben lehetséges, az olyan harmadik országokban forgalmazott fenntartható légijármű-üzemanyagok mennyisége, amelyekkel az Unió, illetve az Unió és tagállamai a légiközlekedési szolgáltatásokat szabályozó megállapodást kötöttek, valamint az olyan egyéb harmadik országokban forgalmazott fenntartható légijármű-üzemanyagok mennyisége, amelyekben ez az információ nyilvánosan elérhető;

d) a piac helyzete, beleértve az árakra vonatkozó információkat és a fenntartható légijárműüzemanyag-előállítás és -felhasználás tendenciáit az Unióban és tagállamonként, valamint - amennyiben lehetséges - az olyan harmadik országokban, amelyekkel az Unió, illetve az Unió és tagállamai a légiközlekedési szolgáltatásokat szabályozó megállapodást kötöttek, továbbá egyéb harmadik országokban, kitérve a fenntartható légijármű-üzemanyagok és a hagyományos légijármű-üzemanyagok közötti árkülönbség alakulására vonatkozó információkra is;

e) az uniós repülőtereket irányító szervezetek általi, a 6. cikkben meghatározott kötelezettségeknek való megfelelés helyzete repülőterenkénti bontásban;

f) az e rendelet értelmében a jelentéstételi időszakban kötelezettséggel rendelkező egyes légijármű-üzembentartók és légijárműüzemanyag-forgalmazók általi megfelelés helyzete;

g) a légijármű-üzembentartók által az uniós repülőterekről induló, e rendelet hatálya alá tartozó repülések során történő felhasználásra vásárolt összes fenntartható légijármű-üzemanyag eredete és jellemzői, valamint az így vásárolt légi közlekedési célú hidrogén fenntarthatósági jellemzői;

h) a forgalmazott légijármű-üzemanyagok átlagos teljes aromásanyag- és naftalintartalma térfogatszázalékban, valamint kéntartalma tömegszázalékban uniós repülőterek szerinti bontásban és uniós szinten;

i) a 7. cikk (3) bekezdésében említett kezdeményezéseket megvalósító, uniós repülőtereken folytatott projektek előrehaladásának állapota.

(2) E jelentés elkészítése során az Ügynökség konzultálhat a tagállami szakértőkkel.

14. cikk

Környezeti címkézési rendszer

(1) Létrejön egy önkéntes környezeti címkézési rendszer, amely lehetővé teszi a repülések környezeti teljesítményének mérését.

(2) Az e cikk alapján kiadott címkék az uniós repülőterekről induló, e rendelet hatálya alá tartozó repülések tekintetében az e rendelet hatálya alá tartozó légijármű-üzembentartóra vonatkoznak. Amennyiben egy légijármű-üzembentartó e cikk alapján kéri címke kiadását, ilyen címkét az uniós repülőterekről induló, e rendelet hatálya alá tartozó összes repülésére vonatkozóan kérnie kell.

A légijármű-üzembentartók az uniós repülőterekre érkező, e rendelet hatálya alá tartozó repüléseikre vonatkozóan is kérhetik e cikk alapján címkék kiadását. Amennyiben egy légijármű-üzembentartó ezen albekezdés alapján kéri címke kiadását, ilyen címkét az uniós repülőterekre érkező összes repülésére vonatkozóan kérnie kell.

(3) Az e cikk alapján kiadott címkék az e bekezdés második albekezdésében említett információk alapján tanúsítják egy adott repülés környezeti teljesítményének szintjét. Egy adott repülés környezeti teljesítményének szintjét az adott légijármű-üzembentartó által egy konkrét útvonalon, az előző megfelelő, a 95/93/EGK rendelet 2. cikkének d) pontja értelmében vett menetrendi időszakban végrehajtott repülések átlagos környezeti teljesítménye alapján kell meghatározni.

Az e cikk alapján kiadott címkéknek a következő információkat kell tartalmazniuk:

a) a címke érvényességi ideje alatt a várható utasonkénti szénlábnyom metrikus mértékegységben, például "kilogramm CO2 utasonként" módon kifejezve;

b) a címke érvényességi ideje alatt a várható kilométerenkénti szén-dioxid-hatékonyság metrikus mértékegységben, például "gramm CO2 utasonként és kilométerenként" módon kifejezve.

(4) Egy adott repülésnek a várható utasonkénti szénlábnyomát és a várható kilométerenkénti szén-dioxid-hatékonyságát az Ügynökségnek szabványosított és tudományos alapú módszertan, valamint a légijármű-üzembentartó által a következő tényezők mindegyikéről vagy azok közül valamelyekről megadott információk alapján kell meghatároznia:

a) a légi járművek típusai, az utasok és a rakományok átlagos száma, szükség esetén kiegészítve az említett tényezőknek, így például az adott útvonal adott időszakra vonatkozó átlagos kihasználtságának a becslésével; és

b) a légijármű-üzembentartó által végzett repülésekhez használt üzemanyag teljesítménye az üzemanyag igénybevétele alapján és olyan mérőszámok alkalmazásával, mint például a felvett fenntartható légijármű-üzemanyagok teljes mennyisége, az igénybe vett üzemanyagok teljes mennyiségén belüli százalékos arány, a minőség és a származás, az összetétel, valamint az üzemanyag-felhasználásból származó, a teljes életciklusra számított kibocsátások az adott repülésre számítva.

(5) Az e cikk alapján kiadott címkék a (11) bekezdés c) pontjában említett végrehajtási jogi aktusokban meghatározott, egy évet meg nem haladó korlátozott ideig érvényesek. A légijármű-üzembentartónak a címkével együtt jól láthatóan meg kell jelenítenie a címke érvényességi idejét.

(6) Az Ügynökségnek a légijármű-üzembentartó kérésére minden egyes repülésre vagy az azonos feltételek mellett végrehajtott repülések egy adott csoportjára vonatkozóan ki kell adnia címkét, mégpedig a (3) bekezdésben említett információk, valamint a (4) bekezdésben említett szabványosított és tudományosan megalapozott módszertan, illetve tényezők alapján.

Az Ügynökség a légijármű-üzembentartótól bekérhet további olyan információkat, amelyek a címke kiadásához szükségesek.

Amennyiben a légijármű-üzembentartó nem nyújtja be az Ügynökséghez az igényelt címke kiadásához szükséges összes információt, az Ügynökség elutasítja a kérelmet.

Az Ügynökség által e cikk e bekezdése, valamint (7) és (8) bekezdése alapján hozott határozatok ellen a légijármű-üzembentartó fellebbezhet. A fellebbezést a határozatról szóló értesítéstől számított 10 napon belül, az (EU) 2018/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 7 ) 105. cikkében említett fellebbezési tanácshoz kell benyújtani. Az (EU) 2018/1139 rendelet 106. és 107. cikke, 108. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 111., 112., 113. és 114. cikke alkalmazandó. Az Ügynökségnek indokolatlan késedelem nélkül meg kell hoznia az e bekezdés szerinti határozatokat.

(7) Az Ügynökségnek rendszeres időközönként felül kell vizsgálnia, hogy történt-e változás azokban a tényezőkben, amelyek alapján az egyes repülésekre vagy az azonos feltételek mellett végrehajtott repülések egy adott csoportjára vonatkozóan kiadta a címkét. Ha az Ügynökség arra a következtetésre jut, hogy a címke már nem megfelelő, biztosítania kell az üzembentartónak a meghallgatás lehetőségét, és ezt követően vissza kell vonnia a meglévő címkét, vagy új címkét kell kiadnia. Az Ügynökségnek tájékoztatnia kell a légijármű-üzembentartót a határozatáról.

A légijármű-üzembentartónak ennek megfelelően, haladéktalanul ki kell igazítania a címke megjelenítését.

(8) Azon légijármű-üzembentartóknak, akik számára a (6) bekezdés alapján címkét adtak ki, meg kell jeleníteniük a (3) bekezdés második albekezdésében említett információkat tartalmazó címkét. A címkének könnyen hozzáférhetőnek és érthetőnek kell lennie. A címkét úgy kell összeállítani, hogy az ügyfelek könnyen összehasonlíthassák az ugyanazon útvonalat kiszolgáló különböző légijármű-üzembentartók által végrehajtott repülések környezeti teljesítményét. Amennyiben a légijármű-üzembentartó egy értékesítési helyen vagy az ügyfelekkel való bármilyen egyéb kapcsolatfelvétel során jeleníti meg a címkét, ezt az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi repülésre vonatkozóan meg kell tennie.

(9) Az Ügynökség által nyújtott szolgáltatás költségeinek finanszírozása érdekében a légijármű-üzembentartók kérésére történő címkekiadás díjköteles. Az ilyen díjakból befolyt bevételek az (EU) 2018/1139 rendelet 120. cikkének (1) bekezdése értelmében vett egyéb bevételnek minősülnek, és azokat az Ügynökség által az említett költségek fedezésére elkülönítendő címzett bevételként kell kezelni. Az (EU) 2018/1139 rendelet 126. cikkének (2) és (3) bekezdése alkalmazandó. A díj összegét az (EU) 2018/1139 rendelet 126. cikkének (4) bekezdése alapján kell megállapítani.

(10) Az Ügynökségnek az (EU) 2018/1139 rendelet 87. cikkének (2) bekezdésében meghatározott környezetvédelmi feladatai részeként hozzá kell járulnia az e cikkel létrehozott címkézési rendszer meglétének tudatosításához.

(11) Az e cikkben meghatározott szabályok egységes végrehajtása és az azoknak való megfelelés biztosítása érdekében a Bizottság 2025. január 1-jéig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletesen rendelkezik a következőkről:

a) a (4) bekezdésben említett szabványosított és tudományosan megalapozott módszertan, amely a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatokon alapszik, különösen az Ügynökség által szolgáltatott adatokon, és magában foglalja a (4) bekezdés a) pontjában említett becslésekhez használt módszertant is;

b) az az eljárás, amelynek keretében a légijármű-üzembentartóknak az Ügynökség rendelkezésére kell bocsátaniuk a címke kiadásához szükséges információkat, valamint az Ügynökség által a címke kiadása céljából követendő eljárás, beleértve azt a határidőt is, ameddig az Ügynökségnek meg kell hoznia a (6) bekezdés szerinti határozatot;

c) az e cikk alapján kiadott címkék érvényességi ideje, amely nem haladhatja meg az egy évet;

d) azok a feltételek, amelyek mellett az Ügynökségnek el kell végeznie a (7) bekezdésben említett felülvizsgálatot;

e) a (7) bekezdésben említett azon eljárás, amelynek keretében az Ügynökség visszavonhatja a meglévő címkéket, vagy új címkét adhat ki;

f) az e cikk alapján kiadott címkék megjelenítésére szolgáló sablonok;

g) annak biztosítása, hogy az összes kiadott címke könnyen hozzáférhető legyen géppel olvasható formátumban;

h) az arra vonatkozó lehetőség és feltételek, hogy a légijármű-üzembentartók az uniós repülőterekről induló repülések tekintetében az e cikk szerinti címke használata nélkül is feltüntethessenek olyan, a környezeti teljesítményre vonatkozó információkat, amelyek hasonlóak a (3) bekezdésben említettekhez.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 16. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(12) A Bizottság 2027. július 1-jéig azonosítja és értékeli az e cikkel létrehozott címkézési rendszer működésével kapcsolatos fejleményeket, valamint e rendszer tökéletesítésének vagy kiegészítésének a lehetőségét, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy olyan kötelező jellegű környezeti címkézési rendszer, amely az uniós joggal teljes összhangban kiterjed az egyes repülések vagy repülések egy adott csoportja környezeti teljesítményének valamennyi aspektusára és a légijármű-üzembentartók által hozott különböző dekarbonizációs intézkedésekre. A Bizottság az e bekezdés alapján elvégzett értékelés főbb megállapításait tartalmazó jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslat kísérheti.

15. cikk

Rugalmassági mechanizmusok

(1) A 4. cikk (1) bekezdésétől eltérve 2025. január 1-jétől 2034. december 31-ig - minden jelentéstételi időszakban - a légijárműüzemanyag-forgalmazók a fenntartható légijármű-üzemanyagok I. mellékletben meghatározott minimális részarányát az uniós repülőtereken az adott jelentéstételi időszakban általuk forgalmazott összes légijármű-üzemanyagra számított súlyozott átlagként is biztosíthatják.

(2) A Bizottság 2024. július 1-jéig azonosítja és értékeli a fenntartható légijármű-üzemanyagok előállításának és kínálatának alakulását az uniós légijárműüzemanyag-piacon, valamint értékeli az (1) bekezdésben említett, a fenntartható légijármű-üzemanyagokkal kapcsolatos meglévő rugalmassági mechanizmus javításának vagy kiegészítésének a lehetőségét, például a fenntartható légijármű-üzemanyagok kereskedési rendszerének létrehozását vagy egy meglévőnek az elismerését abból a célból, hogy az Unión belüli üzemanyag-forgalmazás lehetővé váljon anélkül, hogy az fizikailag kapcsolódna valamely forgalmazási helyszínhez annak érdekében, hogy a rugalmassági időszak alatt még jobban előmozdítsa a fenntartható légijármű-üzemanyagok légi közlekedésben való forgalmazását és elterjedését.

Egy ilyen lehetséges rendszer, amely magában foglalná egy úgynevezett "book and claim" rendszer elemeit, lehetővé tenné a légijármű-üzembentartók vagy az üzemanyag-forgalmazók vagy mindkettő számára, hogy a légijárműüzemanyag-forgalmazókkal kötött szerződéses megállapodások révén vásároljanak fenntartható légijármű-üzemanyagokat, és elszámolják a fenntartható légijármű-üzemanyagok felhasználását az uniós repülőtereken.

A Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben ismerteti az e bekezdés alapján elvégzett értékelés főbb megállapításait, és adott esetben jogalkotási javaslatot csatol ahhoz.

16. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a ReFuelEU Aviation kezdeményezéssel foglalkozó bizottság (a továbbiakban: a bizottság) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

17. cikk

Jelentések és felülvizsgálat

(1) A Bizottság 2027. január 1-jéig és azt követően négyévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról.

(2) A jelentésnek részletes értékelést kell tartalmaznia a légijármű-üzemanyagok piacának alakulásáról, valamint arról, hogy ez milyen hatást gyakorol a légi közlekedés uniós belső piacának a működésére - többek között a versenyképességre és a konnektivitásra, különösen a szigetek és a távoli területek tekintetében -, valamint a teljes életciklusra számított kibocsátás csökkentésének költséghatékonyságára. A jelentésben értékelni kell továbbá a fenntartható légijármű-üzemanyagokkal kapcsolatos beruházások, foglalkoztatás és képzés, valamint kutatás és innováció szükségességét. A jelentésben tájékoztatást kell nyújtani továbbá a légi közlekedési ágazatban a fenntartható légijármű-üzemanyagok szempontjából releváns kutatás és innováció terén elért technológiai előrehaladásról, többek között a szén-dioxidtól eltérő kibocsátások csökkentését, illetve a közvetlenül a levegőből való szén-dioxid leválasztáson alapuló technológiákat illetően.

(3) A jelentésben értékelni kell, hogy szükséges-e esetleg e rendelet hatályának, a fenntartható légijármű-üzemanyagok fogalommeghatározásának, a fenntarthatóként elismert üzemanyagoknak, a 4. cikkben és az I. mellékletben szereplő minimális részarányoknak, valamint a pénzbírságok szintjének a felülvizsgálatára. A jelentésben értékelni kell e rendelet hatályának oly módon való lehetséges kiterjesztését, hogy az magában foglalja az (EU) 2018/2001 irányelvben meghatározott egyéb energiaforrásokat és a szintetikus üzemanyagok egyéb típusait is, kellően figyelembe véve ugyanakkor a technológiai semlegesség elvét. A jelentésben szintén értékelni kell a nem helyettesítő légijármű-üzemanyagok növekvő kínálatának és elterjedésének további megkönnyítését és előmozdítását célzó olyan kezdeményezéseket, fejlesztéseket és kiegészítő intézkedéseket, valamint az olyan kapcsolódó szolgáltatásokat, infrastruktúrát és technológiákat, amelyek összhangban állnak a légi közlekedés dekarbonizálásának célkitűzésével, megőrizve ugyanakkor az egyenlő versenyfeltételeket.

(4) A jelentésben meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a rendelet kiegészüljön-e a fenntartható légijármű-üzemanyagok előállítását és felvételét támogató mechanizmusokkal, ideértve a pénzeszközök beszedését és felhasználását is, valamint a rendelet által a konnektivitásra és a versenyképességre gyakorolt negatív hatásokat korlátozó mechanizmusokkal. A jelentésben meg kell vizsgálni, hogy e mechanizmusok tartalmazzanak-e olyan pénzügyi és egyéb mechanizmusokat, amelyek célja a fenntartható légijármű-üzemanyagok és a hagyományos légijármű-üzemanyagok közötti árkülönbség áthidalása.

(5) A jelentésben értékelni kell az 5. cikk alapján adott mentességek által a légi közlekedés belső piacának működésére gyakorolt hatást.

A jelentésnek lehetőség szerint információkat kell tartalmaznia a releváns harmadik országokban - többek között az Unióval vagy az Unióval és tagállamaival kötött többoldalú és kétoldalú megállapodásaikkal összefüggésben - zajló szakpolitikai fejleményekről, valamint a fenntartható légijármű-üzemanyagok kínálatára és felvételére vonatkozó, ICAO-szintű lehetséges szakpolitikai keret kidolgozásáról.

A jelentésben értékelni kell az uniós légi fuvarozók és csomópontként üzemeltetett repülőterek versenyképességét a releváns harmadik országbeli versenytársaikkal szemben, valamint a lehetséges útvonalmódosítást, különösen a forgalomnak a kibocsátásáthelyezést eredményező, harmadik országbeli, csomópontként üzemeltetett repülőterek felé történő áthelyezése révén. Így különösen, mivel nincs nemzetközi szinten kötelező, az e rendeletben meghatározott követelményekhez hasonló ambíciószintű rendszer a fenntartható légijármű-üzemanyagok nemzetközi járatokon történő használatára vonatkozóan, továbbá nincsenek olyan nemzetközi szinten kidolgozott mechanizmusok sem, amelyek lehetővé teszik a kibocsátásáthelyezés és a nemzetközi légi közlekedésen belüli versenytorzulás kockázatának elkerülését, a Bizottság 2026. december 31-ig adott esetben fontolóra vesz olyan célzott mechanizmusokat, amelyek e hatások megelőzésére irányulnak, többek között adott esetben az (EU) 2023/956 európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 8 ) létrehozott, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusnak a nemzetközi légi közlekedésre való kiterjesztését, valamint olyan más típusú intézkedéseket, amelyek figyelembe veszik azt, amikor a repülés végső célállomása az Unió területén kívül található.

(6) A jelentésben részletes tájékoztatást kell nyújtani e rendelet érvényesítéséről. A jelentésben meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e e rendelet módosítására, és adott esetben azt, hogy milyen módosításokat érdemes fontolóra venni, igazodva a fenntartható légijármű-üzemanyagok elterjedésére vonatkozóan az ICAO szintjén kidolgozott esetleges szakpolitikai kerethez.

Az első jelentésben vagy még korábban, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó különálló jelentésben a Bizottság megvizsgálja a légijármű-üzemanyagok üzemanyag-tartalmának optimalizálására irányuló lehetséges intézkedéseket.

(7) A Bizottság e jelentés elkészítése során, legalább hat hónappal annak elfogadását megelőzően konzultálhat a tagállamokkal.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2024. január 1-jétől kell alkalmazni.

A 4., az 5., a 6., a 8. és a 10. cikket azonban 2025. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

A fenntartható légijármű-üzemanyagok 4. cikkben említett részaránya

a) 2025. január 1-jétől a fenntartható légijármű-üzemanyagok részaránya minden évben legalább 2 %;

b) 2030. január 1-jétől a fenntartható légijármű-üzemanyagok részaránya minden évben legalább 6 %, amelyből:

i. a 2030. január 1-jétől 2031. december 31-ig tartó időszakban a szintetikus légijármű-üzemanyagok átlagos részaránya a teljes időszak alatt 1,2 %, és minden évben legalább 0,7 %;

ii. a 2032. január 1-jétől 2034. december 31-ig tartó időszakban a szintetikus légijármű-üzemanyagok átlagos részaránya a teljes időszak alatt 2,0 %, és 2032. január 1-jétől 2033. december 31-ig minden évben legalább 1,2 %, 2034. január 1-jétől 2034. december 31-ig pedig legalább 2,0 %;

c) 2035. január 1-jétől a fenntartható légijármű-üzemanyagok részaránya minden évben legalább 20 %, amelyből legalább 5 % szintetikus légijármű-üzemanyag;

d) 2040. január 1-jétől a fenntartható légijármű-üzemanyagok részaránya minden évben legalább 34 %, amelyből legalább 10 % szintetikus légijármű-üzemanyag;

e) 2045. január 1-jétől a fenntartható légijármű-üzemanyagok részaránya minden évben legalább 42 %, amelyből legalább 15 % szintetikus légijármű-üzemanyag;

f) 2050. január 1-jétől a fenntartható légijármű-üzemanyagok részaránya minden évben legalább 70 %, amelyből legalább 35 % szintetikus légijármű-üzemanyag.

II. MELLÉKLET

Sablon a légijármű-üzembentartók által elkészítendő jelentéshez

Sablon a légijármű-üzembentartók által a légijármű-üzemanyagok felvételéről elkészítendő jelentéshez

Sablon a légijármű-üzembentartók által a fenntartható légijármű-üzemanyagok vásárlásáról elkészítendő jelentéshez

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/12/EK irányelve (2009. március 11.) a repülőtéri díjakról (HL L 70., 2009.3.14., 11. o.).

( 2 ) A Tanács 96/67/EK irányelve (1996. október 15.) a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról (HL L 272., 1996.10.25., 36. o.).

( 3 ) A Bizottság 965/2012/EU rendelete (2012. október 5.) a légi járművek üzemben tartásához kapcsolódó műszaki követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról (HL L 296., 2012.10.25., 1. o.).

( 4 ) A Tanács 95/93/EGK rendelete (1993. január 18.) a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól (HL L 14., 1993.1.22., 1. o.).

( 5 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/1804 rendelete (2023. szeptember 13.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről, valamint a 2014/94/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 234., 2023.9.22., 1. o.).

( 6 ) A Bizottság 748/2009/EK rendelete (2009. augusztus 5.) a 2006. január 1-jén vagy azt követően a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének jegyzéke értelmében légiközlekedési tevékenységet végző légijármű-üzemeltetők listájáról és az egyes légijármű-üzemeltetőkhöz igazgatási célból rendelt tagállamok megállapításáról (HL L 219., 2009.8.22., 1. o.).

( 7 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1139 rendelete (2018. július 4.) a polgári légi közlekedés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról és a 2111/2005/EK, az 1008/2008/EK, a 996/2010/EU, a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2014/30/EU és a 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 552/2004/EK és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 3922/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 212., 2018.8.22., 1. o.).

( 8 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/956 rendelete (2023. május 10.) az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus létrehozásáról (HL L 130., 2023.5.16., 52. o.).