941/E/2005. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet Második Részének IV. Fejezetét érintő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Gyer.) összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte.
Álláspontja szerint a jogalkotói mulasztás azáltal keletkezett, hogy a gyermek és a különélő szülő kapcsolattartásának időtartamára a Gyer. nem szabályozza a gyermeknek az őt nevelő szülővel történő kapcsolattartását, amelynek következtében sérülnek a gyermeknek és az őt nevelő szülőnek az Alkotmány 67. § (1) és (2) bekezdésében biztosított jogai.
Előadta, hogy 2004. évben a hatóságok - jogszabályi lehetőség hiányában - nem biztosították számára, hogy gyermekével a különélő apa számára megállapított nyári együttlét ideje alatt érintkezzen.
Ezért indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a Kormányt arra, hogy a gyermekét nevelő szülő - láthatások alatti - kapcsolattartásának jogáról rendelkezzen.
II.
A határozat elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok: 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
"67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák."
2. A Gyer. rendelkezése:
"27. § (1) A kapcsolattartás célja, hogy
a) a gyermek és a 28. § (1) bekezdése szerinti kapcsolattartásra jogosult személyek (a továbbiakban: kapcsolattartásra jogosult) közötti családi kapcsolatot fenntartsa, továbbá
b) a kapcsolattartásra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően segítse.
(2) A kapcsolattartás formái a folyamatos és az időszakos kapcsolattartás.
(3) A folyamatos kapcsolattartás magában foglalja
a) a gyermekkel a gyermek szokásos tartózkodási helyén való személyes találkozást (meglátogatás),
b) a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra - a visszaadás kötelezettségével történő - elvitelét,
c) a gyermekkel személyes érintkezés nélkül történő rendszeres kapcsolattartást, így különösen a levelezést, a telefonkapcsolatot, az ajándékozást, a csomagküldést.
(4) Az időszakos kapcsolattartás magában foglalja a gyermekkel a tanítási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet.
(5) Az időszakos kapcsolattartás ideje alatt a folyamatos kapcsolattartásnak nincs helye.
(6) A gyermek érdekét veszélyeztető felróható magatartás vagy körülmény hiányában a kapcsolattartásra jogosulttól az elvitel jogát is magában foglaló kapcsolattartás nem vonható meg.
(7) A gyermek elvitelével felmerülő költségek a kapcsolattartásra jogosultat terhelik."
III.
Az indítványozó a beadványt alkotmányjogi panasznak jelölte meg, tartalmában azonban a Gyer. - értelemszerűen - Második Részének IV. Fejezetét érintően alkotmányellenes mulasztás megállapítását és a törvényhozónak a hiányzó szabályozás megalkotására kötelezését kérte. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt annak tartalma szerint bírálta el.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése a család-, a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos általános követelményeket és állami feladatok fennállását fogalmazza meg (254/D/1991. AB határozat, ABH 1991, 802, 803-804.), továbbá a gyermek alapvető jogaival egyidejűleg megszabja a család (szülők), az állam és társadalom alapvető kötelezettségét. (995/B/1990, AB határozat, ABH 1993, 515, 524.) Az Alkotmány 67. § (2) bekezdése pedig a szülők jogát tartalmazza.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-ának (1) bekezdése szerint akkor kerül sor mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, ha a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát nem teljesítette és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.]
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]
Mindezek figyelembevételével e körben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Gyer. szabályai megfelelően garantálják-e az Alkotmány 67. §-ában szabályozott gyermeki és szülői jogok védelmét.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 92. §-a biztosítja a gyermek és a különélő szülő számára személyes és közvetlen kapcsolat fenntartását, a kapcsolattartás módjának rendezését. A kapcsolattartásnak mind a gyermek, mind a különélő szülő érdekében megfogalmazott szabálya a gyermeknek a különélő szülővel való érintkezését, illetőleg ennek a szülőnek a gyermek nevelésében való közreműködését hivatott biztosítani akkor is, ha utóbbi a gyermek gondozásában közvetlenül nem vesz részt.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvény 39. § (1) bekezdés a) pontja tartalmazott felhatalmazást - többek között - a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás szabályainak végrehajtásához szükséges rendelkezések megalkotására, amelyet a Gyer. Második Részének "A kapcsolattartási ügyek" címet viselő IV. Fejezete, ezen belül a kapcsolattartás célját, formáit meghatározó 27-30. §-a tartalmazza.
E szabályozásnak a jelen ügyben releváns rendelkezései arra az esetre vonatkoznak, amikor a kiskorú gyermek szülei nem élnek együtt, és bár a szülői felügyeletet és az ebből fakadó jogokat és kötelezettségeket a Csjt. 72. § (1) bekezdése értelmében - főszabályként - továbbra is együtt gyakorolják, a gyermekkel való folyamatos érintkezésben a különélő szülő korlátozva van, miközben kötelezettségei azonosak a másik szülőével. Mivel mind a gyermek, mind a szülő jogai védelemre szorulnak, a rendelkezések a gyermeknek a különélő szülő részéről történő gondoskodáshoz való joga, míg a különélő szülőnek a gyermek nevelésében való közreműködéséhez fűződő joga gyakorlásának garanciáit teremtik meg.
A kapcsolattartás ideje alatt a gyermek a tényleges gondozást nyújtó szülő felügyelete alól csak időlegesen - a szülők megegyezése, ennek hiányában pedig a gyámhatóság vagy bíróság döntésében meghatározott időre - kerül ki. Ezen idő alatt az érintkezés hiánya nem csorbítja a gyermeknek a családi (a gondozó szülő általi) gondoskodáshoz való jogosultságát, de utóbbi szülőt sem korlátozza a gyermek nevelésében, gondozásában. A jogok teljessége ugyanis nem jelenti az állandó fizikai együttlétet vagy szünet nélküli kommunikációt, így a gyermek egyik szülőnél történő elhelyezésétől kezdődően e szülő számára a joggyakorlás folyamatosságát a másik szülővel történő kapcsolattartás nem szakítja meg. Sem a szülő, sem a gyermek alkotmányos jogainak védelme nem indokolja a gyermekkel együtt élő szülő számára a gyermek átmeneti távolléte idejére a kapcsolattartás szabályozását, azért sem, mert ez a különélő szülő alkotmányos jogainak rovására lenne csak biztosítható.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó nem követett el mulasztást a gyermeknek a szülővel való kapcsolattartását szabályozó rendelkezésekkel összefüggésben, így az Alkotmány 67. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző, alkotmányellenes helyzet sem áll fenn.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2006. december 18.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró