Hitelbiztosítékok, Úmjs. 13. (HVG-ORAC, 879 B/5 oldal, 2016)

Kiadással kapcsolatos információk

Szerkesztette:

Bodzási Balázs

© Anka Márton Tibor, 2016

© Anka Tibor, 2016

© Bodzási Balázs, 2016

© Leszkoven László, 2016

© Pomeisl András, 2016

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2016

Kézirat lezárva: 2016. szeptember 15.

Anka Márton Tibor:

III. fejezet, XV. fejezet

Anka Tibor:

V. fejezet, XIV. fejezet

Bodzási Balázs:

II. fejezet, VII. fejezet, X. fejezet, XII. fejezet, XIX-XXI. fejezet

Leszkoven László:

I. fejezet, IV. fejezet, VI. fejezet

Pomeisl András:

VIII. fejezet, IX. fejezet, XI. fejezet, XIII. fejezet, XVI-XVIII. fejezet

A könyv megjelenését támogatták:

Jurasits Ügyvédi Iroda,

Kovács, Barborják és Társai Ügyvédi Iroda,

OTP Bank Nyrt.,

Rátky és Társa Ügyvédi Iroda, SBGK Ügyvédi Iroda.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISSN 2064-7514

ISBN 978 963 258 312 9

Budapest, 2016

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Rövidítések jegyzéke

Are. tv. - a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (a továbbiakban: Are. tv.)

Első zálogjogi novella - a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló 1996. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Első zálogjogi novella)

BGB - Bürgerliches Gesetzbuch

Bszt. - a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.)

Civil tv. - az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.)

CRR rendelet - a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet

Cstv. - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)

DH1. tv. - a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1. tv.)

DH2. tv. - a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2. tv.)

Gkzonyr. - az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgok zálogjogi nyilvántartásának részletes szabályairól szóló 80/2009. (XII. 28.) IRM rendelet (a továbbiakban: Gkzonyr.)

Har. tv. - a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Har. tv.)

Hbnyr. - a hitelbiztosítéki nyilvántartás részletes szabályainak megállapításáról szóló 18/2014. (III. 13.) KIM rendelet (a továbbiakban: Hbnyr.)

Hbnytv. - a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. törvény (a továbbiakban: (Hbnytv.)

Hetv. - a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.)

Hpt. - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény ((a továbbiakban: Hpt.)

Indokolás Ptk. - Általános indokolás a Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslathoz (2013)

Inytv. - az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)

Inytv. vhr. - az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. vhr.)

Jht. - a jelzálog-hitelintézetekről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jht.)

Jt. - a jelzálogjogról szóló 1927. évi XXXV. törvénycikk (a továbbiakban: Jt.)

Kjnp. - az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.)

Kjtv. - a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.)

Lkt. - a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lkt.)

Ljlr. - A légi járművek lajstromozásának szabályairól szóló 32/2001. (IX. 28.) KöViM rendelet (a továbbiakban: Ljlr.)

MNB - Magyar Nemzeti Bank

MNB tv. - a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.)

Második zálogjogi novella - a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvény (a továbbiakban: Második zálogjogi novella)

Mtj. - Magyarország Magánjogi Törvénykönyve. A Magyar Királyi Igazságügyminiszter által 1928. március 1-jén az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat

Nvt. - a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.)

Optk. - Osztrák Polgári Törvénykönyv

régi Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)

Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.)

régi Ptké. - a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: régi Ptké.)

Ptké. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.)

Ptkm. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptkm.)

Ptks. - egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény (a továbbiakban: Ptks.)

Úllr. - az úszólétesítmények lajstromozásáról szóló 198/2000. (XI. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Úllr.)

Tkrts. - az igazságügyminiszternek 1855. december 15-én kelt rendelete a telekkönyvi rendtartásról

Vht. - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)

Vkt. - a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.)

Vr. - a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vr.)

Zonyr. - a zálogjogi nyilvántartás részletes szabályainak megállapításáról szóló 11/2001. (IX. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Zonyr.)

I. fejezet - A hitelbiztosítékok jogának elméleti előkérdései

E monográfia a hitelbiztosítéki jog leggyakoribb és talán éppen emiatt legfontosabb intézményeit tekinti át. Mivel a hitelbiztosítéki jog fogalma nem tekinthető egzakt és zárt jogi kategóriának, ezért nem tekintetünk el annak tisztázásától, hogy milyen intézmények és milyen indokkal kerülnek tárgyalásra.

Szladits Károly szerint a kötelem olyan, meghatározott személyek közötti jogviszony, amelynél fogva az egyik fél (az adós) a másiknak (a hitelezőnek) a javára bizonyos magatartásra (tevésre vagy nem tevésre) van kötelezve, és a hitelező az adóst jogi eszközökkel szoríthatja arra, hogy ezért a magatartásért helytálljon. A Ptk. kötelem definíciója és szerződés fogalma egyaránt a régi magyar magánjog azon felfogását tükrözi, hogy a kötelem, illetve a szerződéses kötelem lényege a szolgáltatás: a szerződéses jogviszonyokat szem előtt tartva a szerződés ennél fogva nem is más, mint a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.

A kötelem azonban - amint arra Dezső Gyula rámutatott - sohasem öncél: nem azért létesítünk kötelmeket, hogy azok csupán létrejöjjenek, hanem azért, hogy a javak, értékek, általában a szolgáltatások kicserélésével egymás érdekét kölcsönösen előmozdítsuk. A kötelem létesítése tehát önmagában még semmi eredményt nem jelent, csupán megindít egy folyamatot, megnyitja a lehetőséget ahhoz, hogy az ügyletből egyik, vagy másik, vagy mindkét fél idővel előnyt szerezzen. Ennek az előnynek a megvalósulása a kötelem célja, s egyben annak eredménye; s ha föltesszük a kérdést - írja a szerző - hogy melyik az a momentum, amikor ez a célba vett eredmény bekövetkezik, az nem más, mint a kötelem tárgyát képező szolgáltatás véghezvitele, más szóval a teljesítés.

A polgári jogi jogviszonyokban alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a hitelező követelése kielégítésre kerüljön. Az "adós fizess!" és "ne akadályozd hiteleződet követelése érvényesítésében!" elveinek érvényre jutását a jog számos eszközzel igyekszik támogatni, melyek széles skálán mozognak a kötelem alapvető joghatását jelentő absztrakt parancstól a konkrét - teljesítési készséget és képességet fokozó illetve erősítő - jogi eszközökön át egészen a végrehajtási kényszer biztosításáig.

A hitelbiztosítékok jogának a hitelező szempontjából nézve alapvető gondolata, hogy a jogosultnak a kötelem - szerződéses kötelem - lényegét jelentő szolgáltatáshoz hozzá kell jutnia, követelését biztonságban kell tudnia. Ugyanezen elv adósra tekintő oldala úgy szól, hogy a hitelezőt ezen érdeke kielégítéséhez jogszerű módon kell hozzásegíteni: az adósra a jogszabály által megengedett - a jogalkotó által mérlegelt és elfogadhatónak tekintett - kötelmi kényszer nehezedhet. Lényeges kérdés tehát az egyensúly: a nem fizető adós nem becézhető (Meszlény Artúr kifejezése), de a hitelezői önkénynek sem lehet teret engedni.

A kikényszerítési lehetőség a kötelem lényegéhez tartozó kérdés: minden a vagyoni forgalomban szóba kerülő, a kötelezetthez intézett teljesítési parancs mögött ott áll elsősorban az adós vagyonának kielégítés céljára való igénybevételének lehetősége. Grosschmid egyenesen ebben látta a kötelem alaphatását, az "alaki kénytetőséget", a jogilag szoríthatóságot, "az emberi akaratnak a jog által megengedett és istápolt meghajlítását". Ez a kényszer hatályos jogunkban törvényileg szabályozott rendben zajló végrehajtási, illetőleg felszámolási eljárást jelent. A modern polgári jog szolgáltatási kényszert kimondó szabálya azonban nem merül ki ennyiben: egyrészt a polgári jog számtalan egyéb eszközzel igyekszik elérni, hogy a kötelezett az őt terhelő, a hitelezőt megillető szolgáltatást mindenképpen véghezvigye, másrészt jogszerű eszközöket (mint látni fogjuk, inkább eszköztárat) bocsát a jogosult rendelkezésére, hogy követelését biztosíthassa. Ez a - jog által támogatott - biztosítási érdek jelenik meg a szerződést megerősítő mellékkikötések alkalmazásában.

A hitelbiztosítékok jogának áttekintését megnehezíti, hogy az e tárgykörbe tartozó életviszonyok egyre összetettebbek, az ezeket szabályozó polgári jogi jogviszonyok is egyre bonyolultabbak. Az egyszeri lefutású ügyletekhez képest huzamos, hosszan tartó kapcsolatok állnak előttünk. A szerződő felek hosszú távra kell, hogy rendezzék a kapcsolataikat, szerződéseik során - mert a hitelbiztosítéki intézmények jórészt szerződéses kötelmek útján állnak elő - számolniuk kell a körülmények változásával, és lehetőség szerint olyan megoldásokat kell alkalmazniuk, melyek egyszerre kellőképpen rugalmasak és biztonságosak is.

Ennek egyik, de talán legfontosabb következménye, hogy a szerződési biztosítékok jogi konstrukciói nagyon gyakran nem egyes követeléseket ragadnak meg, hanem jogviszonyban gondolkodnak. A biztosítéki szerződéseknek feltételes és jövőbeli követeléseket is kezelniük kell, megnövekedik ezért a keretbiztosítéki típusú kikötések jelentősége. A dologi biztosítékok témakörén kívül ugyanez az igény jelenik meg a globális kezességi formák szabályozásában is. Nemcsak a jogintézmény megjelenését értve azonban ezen - hiszen a jogi irodalom eddig is ismertette, a gyakorlat jobbára elismerte és többnyire támogatta e konstrukciót -, hanem azt is, hogy a jogszabály szintjén fogalmazódnak meg az intézménnyel kapcsolatban elvárások, követelmények, mely a szóban forgó jogi megoldás fogalmi elemeivé válnak (esetleg jellegadó tulajdonságai lesznek) és a jogalkalmazás kereteit jelölik ki. Ezekre a kérdésekre könyvünkben a maga helyén kitérünk.

A fenti gondolat ikertestvéreként ide tartozik az a megállapítás, hogy a hitelbiztosítéki jogi gondolkodás a mai modern polgári jogban nemcsak a követelések rugalmas kezelését követeli meg (tehát pl. már akkor biztosítékot lehessen követelni és adni, amikor a követelés maga még meg sem született), hanem arra is igény jelenik meg, hogy a fedezetül szolgáló vagyontárgyak is a lehető legrugalmasabban kerülhessenek meghatározásra. A zálogjogi gyakorlat, a zálogjogi novellák és a Ptk. tételes zálogjogi szabályai egyértelműen mutatják ennek jeleit: az egyedileg meghatározható zálogtárgyaktól a magyar polgári jog eljutott a zálogfedezetül szolgáló vagyoni értékek lényegében bármilyen módon való körülírásának lehetőségéig. Nem kívánunk messzire kanyarodni, de lényegében ez a közvetett tárgyra vonatkozó rugalmas, hajlítást tűrő szemlélet van jelen azokban a jogokban (helyenként már a magyar szerződési gyakorlatban is), melyek elismerik a tulajdonjog-fenntartásával eladott dologra nézve az ún. továbbértékesítési, feldolgozási felhatalmazásokat, melyek tartalmukat tekintve gyakran a vételárhitelező megszűnő biztosítékának helyére léptetnek újabb fedezetet (jövőbeli vételár, feldolgozott vagy átalakított új dolog, ennek tulajdoni hányada stb. alakjában).

A polgári jog a mindennapok joga, Radbruch szerint minden jogok szívkamrája. Ez azonban nem jelenti egyúttal azt is, hogy a megszülető igények egy csapásra és könnyen kerülnének át a jogalkotás útján a jogszabályokba, különösen nem a gyakori módosításoktól megkímélendő magánjogi kódexbe. Ez egyfajta nehezen kezelhető kettősséget eredményez: a jogalkotónak reagálnia kell az életben felmerülő igényekre, de a jogszabályokba csak időtállónak minősített - időtállónak várt - jogi megoldások kerülhetnek be. Mindennek az alapja ezért, hogy a jogalkotás értékelje és megmérje az érdekviszonyokat, és el kell döntenie, hogy változtat-e a jogszabályon vagy sem. Példának okáért átalakítja, bővíti-e a zálogjogi szabályokat, vagy teret enged a tulajdoni biztosítékok számára. Csak megjegyezzük, hogy sok esetben az is megoldás, ha a jogalkotás nem avatkozik be a folyamatokba, úgymond távol marad addig, amíg a joggyakorlat - az ítélkezési gyakorlat - a problémákat kezelni tudja. Itt komoly szerepe van a jogfejlesztő értelmezésnek, melyet kötelmi jogi munkáiban Novotni Zoltán nyomán Bíró György is rendszeresen hangsúlyozott.