45/2009. (IV. 10.) AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatáról, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó személyek katonai vétségét elbíráló fegyelmi eljárásban nem teremtett lehetőséget a tanú személyi adatainak zárt kezelésére.

Az Országgyűlés jogalkotói feladatának 2009. december 31. napjáig köteles eleget tenni.

2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 485/A. és 485/B. §-a, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 119. § (3) bekezdése és 140. § (3) bekezdése, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 132. § (3) bekezdése és 158. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A katonai vétségek fegyelmi eljárásban történő elbírálását szabályozó törvényi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatára két indítvány érkezett. Az Alkotmánybíróság az indítványokat tárgyuk azonosságára tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján - egyesítette és együttesen bírálta el.

1. Az indítványozó alkotmányellenesség miatt kérte a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 485/A. és 485/B. §-ainak megsemmisítését. E szabályok lehetővé teszik, hogy a katonai vétségek miatt a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnok a szolgálati viszonyt szabályozó külön törvény szerinti eljárásban, az ott meghatározott fegyelmi fenyítéseket alkalmazza. Az indítványozó szerint a Be. rendelkezései "sértik az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elvét (Alkotmány 45. §, 57. §), a személyes adatok védelméhez fűződő állampolgári jogot (Alkotmány 59. §) és így ellentétesek a diszkrimináció tilalmával (Alkotmány 70/A. §)."

Az indítványozó a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényben (a továbbiakban: Hszt.) a fegyelmi felelősség szabályait meghatározó XII. fejezettel összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését is kérte. A fegyelmi eljárásban nincs lehetőség a tanú személyes adatainak zárt kezelésére, ugyanakkor ezek az adatok az eljárás alá vont személy és képviselője számára az eljárás folyamán megismerhetőek. A Hszt. XII. fejezete "nem juttatja érvényre az Alkotmány 59. §-ába foglalt személyes adatok védelméhez való jogot, továbbá - összevetve más jogágak tanúval kapcsolatos szabályaival - diszkriminatív jellegű és így sérti az Alkotmány 70/A. §-át is."

Az indítvány benyújtását követően született a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai Fegyelmi Szabályzatáról szóló 11/2006. (III. 14.) BM rendelet, amely lehetőséget ad, hogy a tanú kérhesse személyes adatai zártan kezelését [20. § (4) bekezdés].

2. A másik indítványozó ugyancsak a Be. 485/A. és 485/B. §-a, továbbá ezzel összefüggésben a Hszt. 119. § (3) bekezdése és 140. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 132. § (3) bekezdése és 158. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és a rendelkezések megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott szabályok sértik az Alkotmány 2. §-ának a jogállamiságra, közelebbről a jogbiztonságra vonatkozó követelményeit, valamint az 57. § (4) bekezdésben meghatározott nulla poena sine lege elvét.

3. Az Alkotmánybíróság az első indítványt megküldte a belügyminiszternek, valamint az igazságügy-miniszternek.

II.

Az indítványokkal érintett jogszabályi rendelkezések:

1. Az Alkotmány rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(... )

(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény."

"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Be. rendelkezései:

"96. § (1) A tanú, illetőleg az érdekében eljáró ügyvéd kérelmére vagy hivatalból elrendelhető, hogy a tanú személyi adatait [85. § (2) bek.] - a nevén kívül - az iratok között elkülönítve, zártan kezeljék. Kivételesen indokolt esetben a tanú nevének zárt kezelése is elrendelhető. Ezekben az esetekben a tanú zártan kezelt adatait csak az ügyben eljáró bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tekintheti meg.

(2) Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, ettől kezdve

a) az eljárást folytató bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság biztosítja, hogy a tanú zártan kezelt adatai az eljárás egyéb adataiból ne váljanak megismerhetővé,

b) a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a tanú személyazonosságát az azonosításra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg,

c) a személyi adatok zártan kezelésének megszüntetésére csak a tanú beleegyezésével kerülhet sor.

(3) A tanú személyi adatai zárt kezelésének elrendelésétől kezdve a büntetőeljárásban részt vevőknek a tanú személyi adatait tartalmazó iratról olyan másolat adható, amely a tanú személyi adatait nem tartalmazza."

"485/A. § (1) A katonai ügyész a feljelentést elutasítja, illetőleg a nyomozást megszünteti, és az iratokat a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnoknak megküldi, ha a katonai vétség miatt a büntetés célja fegyelmi fenyítéssel is elérhető.

(2) Ha a katonai nyomozó hatóság lehetőséget lát a bűncselekmény fegyelmi eljárásban történő elbírálására, az iratokat az (1) bekezdés szerinti határozat meghozatala céljából haladéktalanul felterjeszti az illetékes katonai ügyészhez; a katonai ügyész hetvenkét órán belül határoz.

(3) A nyomozást el kell rendelni, illetőleg az eljárást folytatni kell, ha a gyanúsított vagy a védője a feljelentést elutasító, illetőleg a nyomozást megszüntető határozat ellen panasszal élt, és a feljelentés elutasításának, illetőleg a nyomozás megszüntetésének más oka nincs. Erre a gyanúsítottat a határozatban figyelmeztetni kell.

(4) Ha a katonai ügyész a bűncselekmény elbírálását fegyelmi eljárásra utalta, a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnok a szolgálati viszonyt szabályozó külön törvények rendelkezései szerinti eljárásban, az ott meghatározott fegyelmi fenyítéseket szabhatja ki.

(5) A fegyelmi fenyítést kiszabó határozatot a katonai ügyésznek is kézbesíteni kell.

485/B. § (1) A megfenyített és védője - ha a külön törvényben meghatározott panaszjogát kimerítette - a jogerős parancsnoki döntést követő három napon belül a fegyelmi eljárásra utalt bűncselekmény miatt fenyítést kiszabó határozat vagy parancs bírósági felülvizsgálatát kérheti. A kérelem elbírálásáig a fenyítés nem hajtható végre.

(2) A kérelmet a fenyítést kiszabó parancsnoknál kell előterjeszteni, aki azt az ügy irataival együtt huszonnégy órán belül megküldi a területileg illetékes megyei bíróság katonai tanácsának. A kérelem a tárgyalás megkezdéséig visszavonható.

(3) A bíróság

a) egyesbíróként jár el,

b) a kérelmet három napon belül, tárgyaláson, a megfenyített meghallgatása és az iratok alapján bírálja el; szükség esetén további bizonyítást vesz fel,

c) a tárgyalás időpontjáról értesíteni kell a fenyítést kiszabó parancsnokot és a katonai ügyészt.

(4) A tárgyaláson a parancsnok és az ügyész felszólalhat. Ha írásban kívánnak nyilatkozni, a nyilatkozatot a tárgyalás megkezdése előtt kell a bíróságnak megküldeni.

(5) A bíróság a kérelmet végzéssel bírálja el.

(6) A törvényben kizárt, az elkésett vagy a nem jogosulttól származó kérelmet a bíróság elutasítja. A kérelem elutasításának a tárgyalás kitűzése előtt is helye van.

(7) A bíróság

a) a határozatot vagy a parancsot helybenhagyja, ha a kérelem alaptalan,

b) a fenyítés mértékét csökkenti vagy enyhébb fenyítést alkalmaz,

c) a fenyítést kiszabó határozatot vagy parancsot megsemmisíti, ha az ügy büntetőeljárás során történő elbírálása esetén felmentő vagy az eljárást megszüntető rendelkezést kellene hozni.

(8) A bíróság (6)-(7) bekezdés szerinti végzése elleni fellebbezésre a 346. § (1) bekezdésében írt, az eljárást megszüntető végzés elleni fellebbezésre vonatkozó rendelkezések az irányadóak."

3. A Hszt. XII. fejezetének releváns rendelkezései: "119. § (3) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 485/A. §-ában meghatározott esetben a büntető jogszabályok alkalmazása szempontjából katonának [Btk. 122. § (1) bek.] tekintendő hivatásos állomány tagjának katonai vétségét fegyelmi eljárásban kell elbírálni. Amennyiben a folyamatban lévő fegyelmi eljárás tárgyát képező cselekmény katonai vétséget is megvalósít, és a katonai ügyész határozata ellen nem jelentettek be panaszt, - a Be. 485/A. §-a szabályaira figyelemmel - a fegyelmi eljárást a katonai vétség tárgyában kell továbbfolytatni és az érdemi döntést meghozni. Ebben az esetben a büntetőeljárás során végrehajtott eljárási cselekményeket a fegyelmi eljárásban nem kell megismételni."

"133. § (1) A vizsgáló az eljárás alá vont személyt, a tanút, a sértettet, a szakértőt a meghallgatása idejéről értesíti, a képviselőt pedig felhívja az eljárási cselekményen való részvételre azzal, hogy távolléte az eljárási cselekmény lefolytatását nem akadályozza. Az értesítést, felhívást az érintett személynek úgy kell elküldeni, hogy az az eljárási cselekmény előtt legalább 3 nappal kézbesíthető legyen.

(... )

(3) A fegyveres szervhez nem tartozó személyt meghallgatása végett fel kell keresni.

134. § (1) A fegyelmi eljárás során a tényállást tisztázni kell. Az eljárás alá vont személy javára és terhére szolgáló körülményeket egyaránt fel kell deríteni, ennek keretében kell beszerezni az ügy szempontjából jelentős bizonyítékokat is. Bizonyítékként felhasználható más hatósági, illetve a bírósági eljárásban keletkezett irat vagy egyéb bizonyíték.

(... )

(3) A fegyelmi eljárás során a fontosabb eljárási cselekményeket (pl. az eljárás alá vont személy és a tanúk meghallgatását) jegyzőkönyvbe kell foglalni. A szemléről és a helyszíni szemléről jelentés is készülhet.

(4) A fegyelmi eljárás alá vont személy és képviselője a fegyelmi ügy irataiba betekinthet, azokról - az állam és szolgálati titok védelméről szóló jogszabályok szerint - feljegyzést, másolatot készíthet, az eljárással összefüggő indítvánnyal élhet.

135. § (1) A vizsgálat befejezésekor a vizsgáló az eljárás alá vont személyt és a képviselőt felhívja, hogy az iratismertetésen - melynek időpontját közli - jelenjen meg."

"140. § (2) Ha a fegyelmi eljárás során azt állapították meg, hogy az eljárás alapjául szolgáló magatartás bűncselekmény vagy a 119. § (2) bekezdése alapján fegyelmi eljárásban el nem bírálható szabálysértés alapos gyanújának megállapítására alkalmas, a feljelentést az illetékes nyomozó, illetve szabálysértési hatósághoz meg kell tenni. Ezzel egyidejűleg a fegyelmi eljárást a 131. § (2) bekezdésének c) pontja alapján fel lehet függeszteni.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak akkor, ha a katonai vétséget a 119. § (3) bekezdése alapján fegyelmi eljárásban kell elbírálni."

4. A Hjt. rendelkezései:

"132. § (3) A büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 485/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben az állomány tagjának katonai vétségét e Fejezet rendelkezései szerinti fegyelmi eljárásban kell elbírálni azzal, hogy a nyomozás során végrehajtott eljárási cselekményeket a fegyelmi eljárásban nem kell megismételni.

(4) A fegyelmi eljárás során a tanú vagy az érdekében eljáró ügyvéd kérésére a tanú személyi adatait zártan kell kezelni."

"158. § (2) Ha a fegyelmi eljárás során azt állapították meg, hogy az eljárás alapjául szolgáló magatartás bűncselekmény, vagy fegyelmi eljárásban el nem bírálható szabálysértés alapos gyanújának megállapítására alkalmas, az illetékes nyomozó, illetve szabálysértési hatósághoz feljelentést kell tenni.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak akkor, ha a katonai vétséget a 132. § (3) bekezdése alapján fegyelmi eljárásban kell elbírálni."

III.

A jogszabályok utólagos alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványok nem megalapozottak. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány megalapozott.

A)

1. A kisebb súlyú katonai bűncselekmények fegyelmi jogkörben történő elbírálásának lehetősége a katonák felelősségre vonásának hagyományos intézménye. Történetileg változott az alkalmazhatóság személyi és tárgyi köre, illetve az, hogy a parancsnoki jogkör érvényesülésének alapvető feltételeit az eljárási jogi vagy az anyagi jogi törvény tartalmazta. Az intézmény a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912. évi XXXIII. törvény 2. §-ával történt szabályozása óta ugyanazt a törvényalkotói célt szolgálja: a katonai szakmai és fegyelmi érdekekre tekintettel a kisebb súlyú katonai bűncselekmények miatt rövid időn belül megtörténjen a felelősségre vonás.

A jelen ügyben vizsgált hatályos szabályozást megelőzően a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény(a továbbiakban: Btk.) tette lehetővé, hogy katonával szemben katonai vétség, illetőleg három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő katonai bűntett miatt, büntetés helyett fegyelmi fenyítést alkalmazzanak, ha a büntetés célja ezáltal is elérhető. A katonai vétségek csak az illetékes parancsnok feljelentésére voltak büntethetőek, tehát a büntető vagy fegyelmi eljárásban történő felelősségre vonás kérdésében a döntés a parancsnok jogkörébe tartozott, katonai bűntett esetében pedig az ügyész, illetve a bíróság mérlegelt [Btk. 123. § (3) bekezdés, 125. §; a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 341/A., 342., 342/A. §]. A Legfelsőbb Bíróság iránymutató állásfoglalása szerint kisebb súlyú bűncselekmény esetén a katonai bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a fegyelmi felelősségre vonással a büntetés célja elérhető-e, s amennyiben igen, az eljárás megszüntetése mellett fegyelmi fenyítés kiszabása végett az illetékes parancsnoknak kellett az iratokat továbbítani (BH 1989. 252.).

Ezeket a szabályokat a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény 103. § (1) bekezdése 1993. május 15. napjával hatályon kívül helyezte. A rendelkezéshez fűzött indokolás szerint az intézmény nem volt "összhangban az Alkotmány azon rendelkezéseivel, melyek szerint az igazságszolgáltatást csak a bíróságok gyakorolják, illetőleg mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat a bíróság bírálja el."

A Be. eredetileg nem tartalmazta a katonai vétség fegyelmi eljárásban elbírálásának intézményét. A már kihirdetett, de még nem hatályos törvényt a Be. módosításáról szóló 2002. évi I. törvény 244. §-a egészítette ki a jelen ügyben vizsgált szabályozással, aminek következtében - a Btk. módosítása nélkül - 2003. július 1. napjától ismét megnyílt a lehetőség a katonai vétségek elbírálására fegyelmi eljárásban. A rendelkezéshez fűzött indokolás szerint időközben olyan törvények születtek, amelyek kellő részletességgel szabályozzák a fegyelmi eljárásra vonatkozó joganyagot, és biztosítják a fegyelmi eljárás során hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának lehetőségét. Az intézmény felélesztését indokolta a külföldi szolgálat-teljesítés gyakorivá válása, amikor az enyhébb tárgyi súlyú katonai vétség elkövetése esetén "irracionális" lenne a külföldi szolgálat megszüntetése és a bírósági eljárás során történő megbüntetés, mert mind a célszerűségi szempontok, mind a szolgálati érdekek a jogsértés gyors és egyszerű eljárásban történő "megtorlását" igénylik.

A jogintézmény hatályos szabályozása négy törvény (Btk., Be., Hszt., Hjt.) rendelkezései alapján a következőképp vázolható fel:

- katona a Magyar Honvédség tényleges állományú, valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja;

- a katonai vétségek a Btk. XX. fejezetében meghatározott, általában egy évig, kivételesen két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmények, valamint gondatlanságból megvalósított - külön büntetni rendelt - magatartások;

- a katonai vétség fegyelmi eljárásra utalásának kérdésében a katonai ügyész dönt,

- amennyiben a katonai vétség miatt feljelentett, illetve a katonai vétség gyanúja miatt megindult büntetőeljárásban a bűncselekménnyel megalapozottan gyanúsított személy (a továbbiakban együtt: a terhelt) vagy a védő a katonai ügyész határozata ellen panasszal él, úgy a katonai büntetőeljárás szabályai szerint, a megyei bíróság katonai tanácsa dönt a büntető felelősség kérdésében;

- amennyiben a terhelt vagy védője nem ellenzi a fegyelmi eljárásra utalást, úgy a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja esetében a Hszt., a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja esetén a Hjt. szabályai szerint folytatják le a fegyelmi eljárást, és e törvényekben meghatározott fegyelmi fenyítések szabhatók ki;

- a fegyelmi fenyítést kiszabó jogerős határozat vagy parancs felülvizsgálata érdekében a terhelt és a védő a Be. szabályai szerinti eljárásban a megyei bíróság katonai tanácsához fordulhat.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a katonai vétség fegyelmi eljárásban elbírálásának lehetősége mint jogintézmény nem ellentétes az Alkotmány 45. § (1) bekezdésének azon rendelkezésével, amely szerint az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják, továbbá nem ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, amely biztosítja mindenki számára a bírósághoz fordulás jogát.

2.1. Az Alkotmánybíróság közigazgatási ügy kapcsán állapította meg, hogy az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, miszerint a Magyar Köztársaságban a bíróságok gyakorolják az igazságszolgáltatást, nem szabja meg, hogy mely esetekben kell feltétlenül bíróságnak eljárnia. Nem írja elő azt, hogy a bíróság hatáskörébe tartozna minden jogvita eldöntése, sem azt, hogy csak jogviták eldöntése tartozhatna a hatáskörébe. A bíróság számos olyan ügyben eljár, amelyekben nem ellenérdekű felek állnak egymással szemben. Ugyancsak számos olyan eljárás tartozik közigazgatási szervek hatáskörébe, amelyekben ellenérdekelt ügyfelek vesznek részt, illetve amelyek egyéb okból quasi-judicialis jellegűek (birtokvita, szabálysértések, egyes gyámhatósági eljárások). [71/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2002, 417, 423-424.]

Ez az álláspont érvényes mutatis mutandis a jelen ügyben is. Az Alkotmány 50. § (1) bekezdése a bűncselekmény elkövetőinek megbüntetését a bíróság funkciójaként határozza meg. E rendelkezés lényege, hogy a büntető hatalmat gyakorló állami szervezetek között a bíróság az, amelyik jogerősen dönthet a büntetőjogi felelősség kérdésében, és a büntető törvényben meghatározott magatartás miatt a törvényben meghatározott szankciót alkalmazhatja. Ugyanakkor sem az Alkotmány 45. § (1) bekezdéséből, illetve 50. § (1) bekezdéséből, sem pedig a büntető hatalom gyakorlásának állami monopóliumára és kötelezettségére vonatkozó alkotmányos tételekből (összegezve: 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 517-518.) nem következik annak tilalma, hogy a törvényben bűncselekménnyé nyilvánított magatartások elkövetőinek megbüntetése más, a büntetőjogi jogkövetkezményeknél (dogmatikailag) enyhébb szankciók, így például fegyelmi fenyítések alkalmazásával történhessen.

Az Alkotmánybíróság több határozatban megállapította, hogy a bűncselekménnyé nyilvánításnál, a büntetési rendszer kialakításánál, valamint a felelősség alóli mentesülés szabályainak meghatározásánál széles körben érvényesül a törvényhozó szabadsága [41/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 551, 558-561.; 13/2002. (III. 20.). AB határozat, ABH 2002, 85, 90-91.; 54/2004. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2004, 690, 757-758.]. Az 1214/B/1990. AB határozat (ABH 1995, 571.) elvi tételként rögzítette: "[az] Alkotmánybíróságnak nincs jogosítványa a büntetőpolitika által megfogalmazott szükségletek, követelmények és célok helyességéről és indokairól, így különösen azok célszerűségéről és hatékonyságáról határozattal dönteni. Az Alkotmánybíróság a normában testet öltött politikai döntés alkotmányosságáról vagy alkotmányellenességéről határozhat. Ezt viszont olyan alkotmányossági vizsgálat keretében cselekszi, amelynek során figyelemmel van nemcsak az alaptörvény textusára, hanem annak normatív és intézményes összefüggéseire, és ugyanígy tekintettel van a Btk. rendelkezéseire és intézményeinek koherenciájára. Az Alkotmánybíróságnak tehát arra van jogosítványa, hogy a büntetőpolitika alkotmányos korlátait állapítsa meg, de ne a politika tartalmáról döntsön, ennek során pedig különös tekintettel legyen az alapjogok védelmének alkotmányos büntetőjogi garanciáira." (ABH 1995, 571, 573-574.)

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ilyen, a törvényhozó kompetenciájába tartozó büntetőpolitikai döntés, hogy a katonai vétségek esetében lehetőség legyen az egész büntetőeljárás, vagy csupán a vádemelés és a bírósági eljárás kiiktatására, és a büntetőjogi felelősségre vonás helyett a felelősségi rendszerben enyhébb forma, a fegyelmi felelősség érvényesítésére. E büntetőpolitikai döntés jogi szabályozása azonban nem lehet ellentétes az Alkotmány rendelkezéseivel.

2.2. A Be. 485/A. és 485/B. §-aiban szabályozott intézmény és a bírósághoz fordulás joga viszonyának megítélésében az Alkotmánybíróság alapkérdésnek tekintette a terhelt rendelkezési jogának törvényhozói elismerését.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az emberi méltóságból levezetett alkotmányos önrendelkezési szabadság [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44.] alkotmányos alapjog. Az önrendelkezési jog a jogok gyakorlásától való tartózkodást, a nem cselekvés jogát is magában foglalja [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 35-36.]. Az önrendelkezési jog eljárási vetülete nyilvánul meg a terhelt rendelkezési jogában, amelynek alapján a büntetőeljárásban dönt arról, hogy a részére biztosított eljárási jogokat milyen mértékben gyakorolja, milyen mértékben él a lehetőségekkel [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 257.].

A terhelt rendelkezési jogának az Alkotmánybíróság korábban is jelentőséget tulajdonított a büntetőeljárás egyszerűsítését, gyorsítását szolgáló eljárási intézmények alkotmányosságának megítélésében. A tárgyalás mellőzésével történő büntetéskiszabás jogintézményének alkotmányossági vizsgálatakor elsősorban a bíró pártatlansága szempontjából értékelte a szabályozást, azonban fontos mozzanatnak tekintette a terhelt rendelkezési jogát [67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346, 348-349.]. Az Alkotmánybíróság vizsgálta a tárgyalásról lemondás intézményét is (Be. XXVI. fejezet), amelynél az állam lehetőséget teremt a terhelt rendelkezési jogának érvényesülésére a bírósági eljárás formájának megválasztásában. Az Alkotmánybíróság megállapította: a tárgyalásról lemondás jogintézménye - figyelemmel a nyilvános tárgyalás alkotmányos joga tekintetében az alkotmányos önrendelkezési jog eljárási vetületét képező rendelkezési jog elismerésére, valamint e rendelkezési jog gyakorlását övező, a tisztességes eljáráshoz való jogot biztosító eljárási garanciákra - nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését [422/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1316, 1318.].

A katonai vétség fegyelmi eljárásra utalásánál a törvényhozói koncepció alapvetően eltér a korábbi szabályozástól. Szemben az 1993-ban hatályon kívül helyezett jogintézménnyel, a hatályos szabályozásban meghatározóan érvényesül a terhelt rendelkezési joga. A katonai vétség fegyelmi eljárásban elbírálásának lehetősége a terhelt és védője hozzájárulásától függ: csak akkor kerülhet erre sor, ha a terhelt vagy a védője nem kifogásolja. A katonai ügyész köteles a katonai büntetőeljárást megindítani, illetve a már megindult eljárást folytatni és vádat emelni, amennyiben a határozata ellen a terhelt vagy a védője panasszal él. A Be. a terheltnek és védőjének a fegyelmi fenyítés kiszabása után is alkalmat teremt a bírósághoz fordulásra: a fegyelmi eljárás saját jogorvoslati lehetőségeinek kimerítése után a fenyítést kiszabó határozat vagy parancs büntető bírósági felülvizsgálatát kérhetik. Ennek elbírálásáig a fegyelmi fenyítés nem hajtható végre.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a Be. 485/A. és 485/B. §-a a jogorvoslati jogon keresztül az ügyész, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlójának döntésével szemben lehetővé teszi a bírósághoz fordulást. Ennek következtében az intézmény és annak szabályozása nem ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével.

3. A Be. 485/A. és 485/B. §-ai nincsenek alkotmányosan értékelhető összefüggésben az Alkotmány 57. § (4) bekezdésével.

Az Alkotmány 57. § (4) bekezdésében bennfoglalt nulla poena sine lege elve alapján a bűncselekmény elkövetője csak olyan büntetőjogi szankcióval sújtható, amelyet magatartására a törvény már korábban kilátásba helyezett. Ez fontos eleme a jogállamiságnak, ezen belül a büntetőjogi legalitásnak, ami megköveteli, hogy a törvényhozó az állami büntetőhatalom gyakorlásának feltételeit előre rögzítse, és utóbb in malam partem visszaható hatállyal ne változtathassa meg [részletesen: 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77. ].

Az intézmény alkalmazása a Be. hatálybalépését közvetlenül követő időszakban sem vetett fel az Alkotmány 57. § (4) bekezdésével összefüggő problémákat. A hatályos jog a katonai vétség fegyelmi eljárásban elbírálásának lehetőségét eljárási intézményként szabályozza. A büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni [Be. 11. § (1) bekezdés]. A fegyelmi fenyítés a jogi felelősségi rendszerben a büntetőjoginál dogmatikailag enyhébb felelősségi forma. A katonai vétség miatt a fegyelmi eljárásban nem büntetőjogi, hanem fegyelmi felelősség megállapítására, továbbá nem büntetőjogi szankció alkalmazására, hanem fegyelmi fenyítésre kerülhet csak sor.

A Hszt. 119. § (3) bekezdése és 140. § (3) bekezdése, továbbá a Hjt. 132. § (3) bekezdése és 158. § (3) bekezdése szorosan összefügg a Be. támadott szabályaival, így nem tartalmaznak olyan önálló rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmány 57. § (4) bekezdésével összefüggésben vizsgálni lehetne.

4. A katonai vétség fegyelmi elbírálásának a Be. 485/A. és 485/B. §-ban írt szabályai nincsenek alkotmányosan értékelhető összefüggésben a személyes adatok védelmének az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében rögzített alapjogával, aminek következtében az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésben megfogalmazott diszkrimináció-tilalomnak a személyi adatok védelmével összefüggő megsértése sem állapítható meg.

5. A jogintézmény törvényi szabályozásának módja nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatív tartalommal meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményeit.

5.1. A jogbiztonság az állam - elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes intézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ugyanakkor a jogalkotó viszonylag széles körű mérlegelési lehetőséget is adhat a jogalkalmazónak, azonban a jogalkalmazói döntés szempontjait olyan módon kell meghatároznia, hogy - amennyire csak lehetséges - a lehető legkisebb körre korlátozza az eltérő vagy az önkényes jogértelmezés lehetőségét. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.] A jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű megfogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, és számolni tudjon a jogkövetkezményekkel. Ideértendő az is, hogy ki lehessen számítani a jogszabály szerint eljáró állami szervek magatartását. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 92.]

5.2. Az indítványozó a jogbiztonság sérelmét látta abban, hogy amennyiben a katonai vétséget fegyelmi eljárásban bírálják el, elképzelhető, hogy sem a büntetőjogi, sem pedig a munkajogi felelősség nem lesz érvényesíthető, ha például az elkövető szolgálati viszonya az eljárás tartama alatt megszűnik [Hszt. 140. § (1) bekezdés e) pont; Hjt. 134. § (1) bekezdés c) pont]. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a katonai vétség fegyelmi eljárásra utalásának ez a - kizárólag a Hszt. alapján történő fegyelmi elbírálás tekintetében - lehetséges következménye nincs alkotmányosan értékelhető összefüggésben a jogbiztonság követelményeivel.

5.3. Az indítványozó a jogbiztonság megsértéseként értelmezi azt, hogy nem egyértelmű: a 485/B. § (1) bekezdésében lehetővé tett bírósághoz fordulás a fegyelmi eljárás jogorvoslati rendjében melyik döntéshez kapcsolódik. Aggodalmának alapja, hogy a fegyelmi eljárás jogorvoslati rendje magában foglalja a bírósághoz fordulás jogát is.

Kétségtelen, hogy a törvények nem pontosan azonos kifejezéseket használnak. A katonai vétséget is megvalósító fegyelmi vétség, illetve a katonai vétségnek nem minősülő fegyelmi vétség miatt fegyelmi fenyítést kiszabó döntés elleni bírósághoz fordulás módja és következménye azonban világosan elkülönül. Az előbbi esetben a fegyelmi eljárásban igénybe vehető panasz, illetve fellebbezés alapján született, fegyelmi fenyítést tartalmazó döntés felülvizsgálata kérhető a megyei bíróság katonai tanácsától, az utóbbi esetben keresettel lehet fordulni a munkaügyi bírósághoz. Az a tény pedig, hogy a katonai vétség esetében a fegyelmi fenyítés felülvizsgálata büntetőeljárásban és nem a munkajogi szabályok szerint történik, nincs összefüggésben a jogbiztonság alkotmányos követelményével.

6. A 2-5. pontban foglaltakra tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 485/A. és 485/B. §-a, a Hszt. 119. § (3) bekezdése és 140. § (3) bekezdése, továbbá a Hjt. 132. § (3) bekezdése és 158. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

B)

Az Alkotmánybíróság megállapította: a törvényhozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy a Hszt. hatálya alá tartozó személyek katonai vétségét elbíráló fegyelmi eljárásban nem teremtett lehetőséget a tanúk személyi adatainak zárt kezelésére.

1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-ában meghatározott mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a jogalkotó a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagybiztosítása kényszerítőenmegköveteli [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához két feltételnek kell együttesen megvalósulnia: a jogalkotó mulasztásának és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek.

2. Az Alkotmánybíróság 91/2007. (XI. 22.) AB határozatában (ABH 2007, 784., a továbbiakban: Abh.) mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg a tanú személyi adatai zárt kezelésének hiánya miatt a bűncselekmény elkövetésével okozott kár megtérítése iránti polgári eljárásban.

A tanúvédelem az állami büntető igény érvényesítésével összefüggésben kialakított intézményrendszer. A Be. 95. §-ának rendelkezése kötelezi a büntető ügyekben eljáró hatóságokat arra, hogy a tanút a törvényben meghatározottak szerinti védelemben részesítsék életének és testi épségének vagy személyes szabadságának védelme, valamint annak érdekében, hogy a tanú a vallomástételi kötelezettségének eleget tegyen és a vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg. (Abh. 785, 787.)

A tanú ilyen védelemhez való joga azonban nem alkotmányos alapjog: sem közvetlenül az élethez és a szabadsághoz való alapvető jogból, sem közvetetten az állam intézményvédelmi kötelezettségéből, illetve a bíróság igazságszolgáltatási feladataiból nem vezethető le az állam alkotmányos kötelezettsége a tanúvédelmi rendszer szabályozására és működtetésére. A tanúvédelmi rendszer alkotmányos megalapozottsága nem azonos az Alkotmányból kényszerítően következő jogalkotói kötelezettséggel. A törvényalkotó szabadságában áll, hogy - mérlegelve az intézmény szükségességét, továbbá a büntető és a polgári ügyek elbírálásának sajátosságait - meghatározza a védelmi rendszer személyi körét és feltételeit. Ugyanakkor a szabályok megalkotása során nem kerülhet szembe az Alkotmány rendelkezéseivel. (Abh. 788-789.)

Az Abh. rámutat, hogy a tanú törvényben meghatározott személyi adatainak (születési ideje és helye, anyja neve, lakóhelyének és tartózkodási helyének címe, a foglalkozása, a személyazonosító okmány száma, kivételesen a neve) zárt kezelése a tanúvédelmi rendszer első lépcsője. Lehetővé teszi a tanú érdekeinek védelmét úgy, hogy nem korlátozza a terhelt és a védő alapvető eljárási jogainak érvényesülését. (Abh. 785, 787-788.)

3. A jelen ügy tárgya a tanú személyi adatai zártkezelésének hiánya a Hszt. hatálya alá tartozó személyek katonai vétsége miatt folytatott fegyelmi eljárásban. A Hjt. a tanúvédelemnek ezt az eszközét biztosítja, amikor előírja: a fegyelmi eljárás során a tanú vagy az érdekében eljáró ügyvéd kérésére a tanú személyi adatait zártan kell kezelni [132. § (4) bekezdés].

A Hszt. XII. fejezetében és a Hjt. XII. fejezetében szabályozott fegyelmi eljárás közös szabálya, hogy amennyiben a katonai ügyész a nyomozást követően utalja az ügyet fegyelmi eljárásra, a nyomozásban végrehajtott eljárási cselekményeket nem kell megismételni. A fegyelmi eljárás során a tényállást tisztázni kell. Az eljárás alá vont személy javára és terhére szolgáló körülményeket egyaránt fel kell deríteni, ennek keretében kell beszerezni az ügy szempontjából jelentős bizonyítékokat is. Bizonyítékként felhasználható más hatósági, illetve a bírósági eljárásban keletkezett irat vagy egyéb bizonyíték. A fegyelmi eljárás során a fontosabb eljárási cselekményeket (pl. az eljárás alá vont személy és a tanúk meghallgatását) jegyzőkönyvbe kell foglalni. A fegyelmi eljárás alá vont személy és képviselője a fegyelmi ügy irataiba már az eljárás menetében betekinthet, azokról - az állam és szolgálati titok védelméről szóló jogszabályok szerint - feljegyzést, másolatot készíthet, az eljárással összefüggő indítvánnyal élhet. A vizsgálat befejezését iratismertetés követi, amelynek során újabb bizonyítási indítványt tehetnek.

A Hszt. felhatalmazza a fegyveres szervet irányító minisztert, hogy rendeletben részletesen határozza meg a fegyelmi eljárás szabályait, illetve a fegyelmi jogkört gyakorló elöljárók körét. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál ezeket az illetékes miniszter utasításban is szabályozhatja [342. § (2) bekezdés k) pontja, (3) bekezdés].

A felhatalmazás alapján született a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai Fegyelmi Szabályzatáról szóló 11/2006. (III. 14.) BM rendelet. A jelen ügyben releváns rendelkezései szerint a tanút meghallgatása előtt tájékoztatni kell arról, hogy nem terheli tanúzási kötelezettség, ha nem fegyveres szerv állományába tartozik, továbbá kérheti a személyes adatai zártan kezelését [20. § (4) bekezdés]. A büntetés-végrehajtási szervezetre vonatkozó fegyelmi szabályzatot a miniszter még nem adta ki. A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályokról a gyakorlat számára készített összeállítás a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében ilyen tárgyú rendeletet vagy utasítást nem tartalmaz.

Megállapítható tehát, hogy a katonai vétség miatt folyó fegyelmi eljárásban a tanú személyi adatainak zárt kezelését törvény biztosítja, ha a fegyelmi eljárás alá vont személy a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja, miniszteri rendelet biztosítja, ha a Rendőrség hivatásos állományú tagja. A tanúvédelem ezen eszközét nem biztosítja jogszabály a büntetés-végrehajtási szervezet, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos állományú tagja katonai vétségének elbírálásánál.

4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az a különbség, ami a tanúvédelem szempontjából fennáll a tanúk helyzetében attól függően, hogy a katonai vétség elbírálása a büntetőeljárásban vagy az egyes szervezetek fegyelmi eljárásaiban történik, sérti a diszkrimináció tilalmát.

4.1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amit a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelménynek tekint. Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az alkotmányos alapjogok tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos helyzetű, azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.]. A diszkrimináció vizsgálatánál tehát központi elem annak kijelölése, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.].

4.2. A jelen ügy szempontjából azokra a személyekre alkalmazható tanúvédelmi szabályozás képezi az egy csoportba tartozás alapját, akik a katonai vétség miatti büntető vagy fegyelmi felelősség megállapítását szolgáló eljárásban tanúként szerepelnek. A hátrányos megkülönböztetés megállapításához szükséges mérlegelés kiindulópontjaként a következő helyzetek vázolhatók fel:

- Ugyanazon tanú marad a nyomozásban indokoltnak tartott további védelem nélkül, ha a katonai ügyész a nyomozást megszüntető határozatában rendelkezik a katonai vétség fegyelmi eljárásra utalásáról. Ilyen esetben a nyomozás során a Be. 96. §-a alapján elrendelt tanúvédelem továbbra is fenntartható a Hjt. szabályai szerint folyó fegyelmi eljárásban, illetve a 11/2006. (III. 14.) BM rendelet alapján a Rendőrség hivatásos állományú tagja ellen folyó eljárásban. Jogszabály nem teszi lehetővé a személyi adatok további zárt kezelését a büntetés-végrehajtási szervezet és polgári nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos állományú tagja ellen folyó eljárásban.

- A katonai ügyész a feljelentést elutasító határozatában rendelkezik a katonai vétség fegyelmi eljárásra utalásáról, azaz a határozatot nem előzi meg a büntetőeljárás nyomozási szakasza. Ilyen esetben a tanúvédelem szempontjából eltérő helyzetbe kerülnek olyan személyek, akiknek közös jellemzője, hogy a katonai vétség miatti fegyelmi felelősség megállapításához és a fegyelmi fenyítés kiszabásához szükséges, releváns és így bizonyítandó tényekről van/lehet tudomásuk. Közülük a személyi adatok zárt kezelését kérhetik a Hjt. és a belügyminiszteri rendelet hatálya alá tartozó terheltek elleni fegyelmi eljárásban tanúként szereplők. Ugyanakkor jogszabály alapján ilyen lehetőséggel nem rendelkeznek azok, akik a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai elleni fegyelmi eljárásban tanúk.

A katonai vétség fegyelmi elbírálásában tanúként bevont személyek érdekeinek, védelmi igényeinek azonos szempontok szerinti mérlegelését a törvényhozónak a Btk. és a Be. szabályaiban megjelenő koncepciója teszi szükségessé. Az eltérő alkotmányos feladatot ellátó szervezetek között szoros kapcsolatot teremt a Btk. 122. §-a, amikor meghatározza, hogy a büntetőjogi felelősség szempontjából mely szervezetek tagjai tekintendők katonának, kik a tettesei a Btk. XX. fejezetében az adott szervezetek szolgálati rendjét és fegyelmét sértő katonai vétségeknek. E szervezetek rendjében lefolytatott fegyelmi eljárást és fegyelmi fenyítést a törvényhozó alkalmasnak tartja arra, hogy a katonai vétségek miatti büntetőeljárás és büntetőjogi szankció helyébe lépjen, amennyiben a büntetés célja ezzel is elérhető. Sem a szervezetek egymástól eltérő belső felépítése, sem a fegyelmi fenyítések némiképp eltérő rendszere nem indokolja, hogy a bizonyításban fontos szerepet játszó tanúk helyzete és védelmének lehetősége különbözzön attól függően, hogy a katonai vétséget melyik szervezet tagja követte el. Ez olyan megkülönböztetés, amelynek nincs a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű oka, azaz önkényes, így sérti a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát.

A törvényhozó mulasztást követett el a Hszt. XII. fejezetének megalkotásakor, amikor nem mérlegelte hasonló figyelemmel és körültekintéssel a katonai vétség miatti felelősségre vonásban tanúként közreműködő személyek védelmi igényeit, nem adott lehetőséget a katonai vétség miatt folyó fegyelmi eljárásban a tanúk személyi adatainak zárt kezelésére, így nem biztosította, hogy a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai katonai vétségének fegyelmi elbírálása során az azonos funkciót betöltő tanúk a tanúvédelem szempontjából azonos helyzetben legyenek.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a tanúk életének, testi épségének, és szabadságának védelmét, a megfélemlítés elkerülését célzó védelmi lehetőségek indokolatlan eltérése miatt - az indítvány keretei között - a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet megállapította, és az Abtv. 49. § (1) bekezdésének megfelelően, határidő tűzésével felhívta a törvényhozót jogalkotási kötelezettségének teljesítésére.

5. Az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását az 59. § (1) bekezdésére hivatkozással is kérte. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, ha az adott rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmány valamely rendelkezése alapján már megállapította, akkor az indítványban felhívott további alkotmányi rendelkezésekkel való ellentétet már nem vizsgálja. Ez a gyakorlat megfelelően irányadó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatakor is. (Abh. 784, 791.)

Az Alkotmánybíróság a határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 536/B/2003.