BH 1990.12.477 I. Gazdasági társaságban a tagokat - a társasági szerződés alapján - terhelő "egyéb vagyoni értékű szolgáltatások", az ún. mellékszolgáltatások jogi természete [1988. évi VI. tv 21. §, 22. §, 157. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

II. Állami vállalat a kezelésében levő ingatlant mellékszolgáltatásként sem engedheti át ingyenes gazdasági társaságnak [1979. évi II. tv 49. § (1) bek., 51. § (3) bek., 23/1979. (VI. 28.) MT r. 68. § (2) bek., 69. § (3) bek., 58/1980. (XII. 28.) PM r., 72/1988. (XII. 27.) PM r.].

III. Ha az eredeti cégbejegyzés érvénytelenségét a cég a társasági szerződésének módosításával kiküszöböli ugyan, ez azonban az Állami Vagyonügynökség jóváhagyására szorul, a Vagyonügynökség eljárásának jogerős befejezéséig függő jogi helyzet áll elő, a módosítás a cégjegyzékbe nem jegyezhető be. A függő jogi helyzet megszűnéséig - az eredetileg érvénytelen cégbejegyzés ellenére - általában nem indokolt a cég törlése [Ptk. 215. § (1)-(3) bek., 1988. évi VI. tv 17. §, 1990. évi VIII. tv 1. § (1) bek. a) pont, 3. §, 1989. évi 23. tvr 21. § (1) bek., 25. § (2) bek.].

A G-T-I. Beruházást Szervező Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1989. december 20-án kelt társasági szerződéssel hozta létre egy nyugatnémet cég, a T-I. külföldi részvétellel működő belföldi korlátolt felelősségű társaság, valamint a G. Szolgáltató Vállalat. A társaság törzstőkéje 5 millió forint volt, mely teljes egészében készpénzből állt. Az egyes tagok törzsbetétjei közül a nyugatnémet cég törzsbetétje 2 millió 500 Ft, a T-I. Kft törzsbetétje 250 000 Ft, míg a G. Vállalat törzsbetétje 2 500 000 Ft-ból állt. A társasági szerződés 16. §-a szerint a nyugatnémet cég nyereségének részesedése 75 %, a G. Vállalaté 20 %, a Kft-é pedig 5 %. A szerződés 24. §-a a szavazatok mértékét akként határozta meg, hogy a nyugatnémet céget 1990, a G. Vállalatot 500, míg a Kft-t 20 szavazat illeti meg. A társasági szerződés 4. §-a leszögezte, hogy a társaság célja a jelenleg a G. Vállalat kezelésében és a- Magyar Állam tulajdonában levő, a Budapesti 672. sz. tulajdoni lapon 24 472 hrsz. alatt felvett kb. 7000 négyzetméter beépített területű felépítményes ingatlannak kiürítése, felújítása, átalakítása és szállodakénti üzemeltetése. A szerződés rögzítette, hogy a tagok tudomásul veszik, miszerint ezen ingatlanban a földszinten helyezkedik el egy cukrászda, melynek üzemeltetését jelenlegi formájában és funkciójában a társaságnak biztosítani kell. A társasági szerződés mellékszolgáltatás című 28. §-a szerint ezt az ingatlant a G. Vállalat a társaság kizárólagos tulajdonába adja, illetőleg a nyugatnémet cég biztosítja, hogy a társaság céljának eléréséhez szükséges anyagi bázist megszervezi akként, hogy legfeljebb 1,6 milliárd forintot a társaság rendelkezésére bocsát. A szerződés által közelebbről meg nem határozott ún. finanszírozási költségeket a társaság viseli. Maga a társasági szerződés nem részletezte, hogy az egyes mellékszolgáltatásoknak mi a pontos ellenértéke, ez milyen ellenszolgáltatás fejében kerül a társaság tulajdonába, illetve rendelkezése alá, melyek a nem teljesítés szankciói, és közelebbről nem határozta meg azt sem, hogy a mellékszolgáltatást nyújtó tagoknak pontosan milyen kötelezettségei vannak egymással, illetve a társasággal szemben. Bár a társasági szerződés 13. §-a akként rendelkezett, hogy a nyugatnémet cég törzsbetétjét csak abban az esetben fizeti be, ha az ingatlan jelenlegi bérlői a kiköltözésre kötelezettséget vállalnak, a cégiratokból megállapítható, hogy a törzsbetét befizetése a cégbejegyzési kérelem benyújtását követően megtörtént.

A cégbejegyzési eljárás során az elsőfokú bíróság 1990. február 21-én személyes meghallgatást tartott. A társaság ügyvezetője ez alkalommal akként nyilatkozott, hogy a mellékszolgáltatás a G. Vállalat részéről ellenszolgáltatás és szankciók kikötése nélkül történt. Előadta azt is, hogy a társaság külföldi tagjának mellékszolgáltatása - melynek tartalma egyébként a társasági szerződés alapján pontosan nem állapítható meg - szintén díjazás kikötése nélkül történt. Az elsőfokú bíróság ugyanezen a napon a korlátolt felelősségű társaság bejegyzését elrendelte azzal, hogy a külkereskedelmi tevékenységek vonatkozásában a bejegyzési eljárást a szükséges engedélyek beszerzéséig felfüggeszti.

A cégbejegyzést elrendelő jogerős végzéssel szemben a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt.

Az óvás szerint a G. Vállalat kezelésében volt ingatlannak a gazdasági társaságra való ellenérték fizetése nélküli átruházása jogszabályba ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis. Semmis a társasági szerződés azért is, mert a mellékszolgáltatásként bevitt ingatlan értéke sokszorosan meghaladja a társaság törzstőkéjét. Ennek elismerése pedig arra vezetne, hogy a társasági törvény rendelkezéseit kijátszva jelentős vagyonnal alakulhatnának társaságok úgy, hogy nem tartanák be a törvény által előírt kötelező készpénz-apport arányt.

Az elsőfokú bíróságnak e semmisségi okokat a bejegyzési eljárás során észlelnie kellett volna, és hiánypótlási eljárás keretében a társaságot érvényes okirat benyújtására kellett volna köteleznie. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapításával helyezze hatályon kívül a bejegyző végzést, és a fentiek szerint az elsőfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa.

Az óvással szemben mind a cég, mind annak tagjai észrevételeket terjesztettek elő. Vitatták az óvásban foglalt tényállást és annak jogi indokait.

A nyugatnémet cég észrevételeiben külön is kitért arra, hogy a mellékszolgáltatás jogi természete tekintetében a törvényalkotónak semmilyen megkötése nem volt, így a tőkéhez viszonyított értéke a társasági szerződés érvényességének szempontjából közömbös.

A törvényességi óvás megemelését követően, de annak benyújtását megelőzően, 1990. május 3-án a társaság tagjai a mellékszolgáltatásokra vonatkozóan a szerződésüket módosították.

Az óvás az alábbiak szerint alapos.

Az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 157. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a társasági szerződés szükség szerint a tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás), azok feltételeiről és a mellékszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén fizetendő kötbér mértékéről is rendelkezik. A törvénynek ez a megfogalmazása közelebbről nem határozza meg a mellékszolgáltatás mibenlétét, sem ehhez a törvényhelyhez, sem a társasági vagyonról rendelkező Gt. 22. §-ához fűzött indokolás nem tesz említést a mellékszolgáltatásról. Valójában a törvényalkotó elhatározásán múlik az, hogy milyen jogi tulajdonságokkal ruházza fel a mellékszolgáltatást; megkövetel-e folyamatos tevékenységet, esetleg nem tevést, vagy megelégszik-e esetlegesen egyszeri teljesítéssel; a mellékszolgáltatás csak használati jog átengedését jelentheti-e, vagy járhat tulajdonjog átruházással is; van-e valamilyen megkötése az alaptőkéhez, törzstőkéhez viszonyítva, vagy annak mértéke független ettől a kérdéstől. Meghatározható-e a társaság tevékenységi köre, célja oly módon, hogy ennek elengedhetetlen feltétele a mellékszolgáltatás teljesítése. Kötelező-e az ellenszolgáltatás kikötése, vagy nem; azt csak a társaság nyújthatja, vagy adhatja a társaság tagja is, mely ellenérték teljesítése éppen az ő mellékszolgáltatása lesz. A törvénynek e szűkszavú megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy nem kívánt megkötést tenni a mellékszolgáltatás természetét illetően. Ennek teljesítésében megállapodhatnak a tagok az alapításkor, de a későbbiek folyamán is, a mellékszolgáltatás adható ingyenes, de - általában - ellenszolgáltatás fejében is, és nem teljesítés esetére azt szankcionálhatják, de el is tekinthetnek a szankciók alkalmazásától. A társasági törvénynek egy kikötése van: ha mellékszolgáltatás nyújtásában állapodnak meg a tagok, meg kell határozniuk a mellékszolgáltatás pontos mibenlétét; a teljesítés feltételeit; ha van, az ellenszolgáltatást, és ha szankcionálni kívánják, a nem teljesítés esetére kikötött kötbért vagy egyéb hátrányt.