789/D/2001. AB határozat

a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet 7. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő közkereseti társaság álláspontja szerint a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 7. §-a ellentétes az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének második mondatával, a 63. § (1) bekezdésével, valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) 23. §-ával. Ezért az indítványozó kezdeményezte a Rendelet 7. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az alkotmányjogi panasz előterjesztője a Legfelsőbb Bíróság Kny.III.38.332/2000/4. számú végzését kifogásolta, amelyben a Legfelsőbb Bíróság, egyesület bírósági nyilvántartásba vételi ügyében, hatályon kívül helyezte az első fokú bíróság végzését, és az első fokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. A nyilvántartásba vételi eljárás alanya 1984. évtől jogi személyiséggel rendelkező szervezet; megalakulása és működése az egyesületekről szóló 1970. évi 35. törvényerejű rendeleten, valamint a képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet és az ipari tervezőművészet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 83/1982. (XII. 29.) MT rendeleten (a továbbiakban: Rendelet2.) alapult. Az Alkotmánybíróság a 27/1993. (IV. 29.) AB határozatával a Rendelet2. 7-11. §-át alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. (ABH 1993, 444.) Az Egytv. 23. §-a kimondja: "Az e törvény hatálybalépése előtt külön jogszabály alapján létesített, illetőleg működő társadalmi szervezetek tevékenységére, szervezetére és felügyeletére e jogszabályok módosításáig vagy hatályon kívül helyezéséig a korábbi, rájuk vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadóak." A Legfelsőbb Bíróság - indítványban kifogásolt - álláspontja szerint az Alkotmánybíróság határozata nem eredményezte a jogi személyiséggel rendelkező szervezet megszűnését, hanem ebben az esetben az egyesületet a Rendelet 7. §-ának megfelelően lajstromba kell venni.

2. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője az Alkotmány következő rendelkezéseire hivatkozott:

"37. § (3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

"63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni."

A Rendelet 7. §-a az alkotmányjogi panasz előterjesztésekor így rendelkezett: "Az egyesületekről szóló 1970. évi 35. tvr. alapján felügyeletet ellátó szervek által az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett egyesületeket a bíróság a Pk lajstromba bejegyzi, és az e rendelet szerinti nyilvántartásba bevezeti. Erről - a 2. mellékletnek megfelelően - értesíti a Legfelsőbb Bíróságot és az egyesület képviselőjét."

A Rendelet 7. §-ának az alkotmányjogi panasz elbírálásakor hatályos szövege: "Az egyesületekről szóló 1970. évi 35. tvr. alapján felügyeletet ellátó szervek által az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett egyesületeket a bíróság a Pk lajstromba bejegyzi, és az e rendelet szerinti nyilvántartásba bevezeti. Erről - a 3. mellékletnek megfelelően - értesíti az OITH-t és az egyesület képviselőjét."

II.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése kimondja: "Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva."

Mivel az alkotmányjogi panaszt előterjesztő közkereseti társaság nem azonos a bírósági nyilvántartásba vételi eljárás alanyával, az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az előterjesztés megfelel-e az Abtv. 48. § (1) bekezdésébe foglalt, "alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt" követelménynek.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogalkalmazás során hozott határozatok az eljárás alanyai közé nem tartozó "kívülállók" alkotmányban biztosított jogait is érinthetik, ezért ilyen esetekben nem zárható ki az alkotmányjogi panasz előterjesztése [összefoglalóan: 43/1998. (X. 9.) AB határozat, ABH 1998, 313, 316-317.]. Jelen esetben az alkotmányjogi panaszt előterjesztő közkereseti társaság azzal indokolta "jogi érdekét", hogy az egyesülési jog alapján bejegyzését kérő szervezet a közkereseti társaság cégbírósági nyilvántartásba vett telephelyét kívánja - az ingatlan tulajdonosának hozzájárulása nélkül - székhelyként feltüntetni.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panaszban kifejtett "jogi érdek" nem kapcsolható az Alkotmánynak az alkotmányjogi panaszban felhívott 63. § (1) bekezdéséhez, vagyis az előterjesztő nem alapjogi sérelmet kifogásolt. Ezért az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésébe foglalt, "alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt" követelménynek.

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § e) pontja szerint az Alkotmánybíróság visszautasítja a benyújtott alkotmányjogi panaszt, ha az nem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

III.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszként nem elbírálható indítványokat jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványnak tekinti, és akként bírálja el. [2/1998. (II. 4.) AB határozat, ABH 1998, 41, 43.] Jelen esetben az alkotmányjogi panasz előterjesztője kifejezetten kezdeményezte a jogszabályi rendelkezés absztrakt utólagos vizsgálatát is. Ezért az Alkotmánybíróság a Rendelet 7. §-át támadó alkotmányjogi panaszt utólagos normakontrollra irányuló indítványként bírálta el.

1.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a Rendelet 7. §-a ellentétben áll-e az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének második mondatával és ezzel összefüggésben az Egytv. 23. §-ával.

Az Egytv. a hatálybalépésekor már létező, illetve működő társadalmi szervezetekre vonatkozóan két átmeneti rendelkezést tartalmaz. Mivel az Egytv.-t megelőző szabályozás szerint a társadalmi szervezeteket (az egyesületek kivételével) nem kellett nyilvántartásba venni, ezért az Egytv. 22. §-a úgy rendelkezett, hogy a nyilvántartásba nem vett társadalmi szervezetek 1989. december 31-ig kérhetik - az Egytv. szabályainak megfelelően - nyilvántartásba vételüket. A határidő elmulasztása esetén a társadalmi szervezetet megszűntnek kellett tekinteni.

Az Egytv. megalkotásakor számos olyan társadalmi szervezet létezett, amelyet jogszabály hozott létre, illetve tevékenységét és működését - kifejezetten e társadalmi szervezetről rendelkező - jogszabály szabályozta. Az Egytv. 23. §-a kimondja, hogy az ilyen társadalmi szervezetek tevékenységére, szervezetére és felügyeletére továbbra is irányadók a rájuk vonatkozó korábbi (még hatályban lévő) jogszabályok rendelkezései.

A Rendelet 7. §-a a felügyeleti szervek által az Egytv. hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett egyesületek bírósági lajstromozását és nyilvántartását írja elő. Ez a regisztráció, szemben az Egytv.-ben szabályozott nyilvántartással, nem konstitutív hatályú jogi aktus, mivel már létező és jogi személyiséggel rendelkező szervezetekre vonatkozik. Tehát a Rendelet 7. §-a az Egytv. 23. §-ában említett szervezetek regisztrációjára vonatkozik, amelynek eredményeként a szervezet tovább működik, nem kell újra megalakulnia.

Az Egytv. indokolása kifejezetten utalt arra, hogy a korábban létrejött társadalmi szervezetekre vonatkozó, Egytv. előtti jogszabályokat folyamatosan felül kell vizsgálni, és összhangba kell hozni az Egytv.-vel, ezt fejezi ki a 23. § "módosításukig vagy hatályon kívül helyezésükig" szövegrésze.

Az Alkotmánybíróság 27/1993. (IV. 29.) AB határozata a Rendelet2.-nek a művészeti alkotóközösségekre vonatkozó, az Egytv.-t megelőző, speciális szabályait alkotmányellenesnek minősítette, és ex nunc hatállyal megsemmisítette (ABH 1993, 444.). A határozat azonban értelemszerűen nem eredményezte a korábban létrejött, jogi személyiséggel rendelkező szervezet megszűnését.

1.2. Az Alkotmánybíróság a 702/B/2002. AB határozatban megállapította, hogy a Rendelet megalkotására az egyes minisztertanácsi rendeletek egyesülési joggal kapcsolatos rendelkezéseinek módosításáról szóló 41/1989. (V. 7.) MT rendelet 3. §-a adott felhatalmazást. A Rendelet jogforrási szempontból megfelel az Alkotmány, az Egytv., valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezéseinek. (ABK 2004. október, 769, 771-772.)

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Rendelet 7. §-a nem ellentétes az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének második mondatával, és ezzel összefüggésben az Egytv. 23. §-ával.

2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a Rendelet 7. §-a ellentétes-e az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével.

A 6/2001. (III. 14.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az "egyesülési szabadságnak és ezen belül a társadalmi szervezetek autonómiájának egyik legbiztosabb fokmérője, hogy az állami szervek milyen jogosítványokkal rendelkeznek a megalakulás folyamatában. Az Egytv. - hasonlóan több demokratikus európai állam szabályozásához - az ún. normatív feltételek rendszerének felel meg. Eszerint, ha a társadalmi szervezet a megalakulásra vonatkozó jogszabályi feltételek teljesítését igazolja, akkor az e joggal felruházott állami szerv a nyilvántartásba vételt nem tagadhatja meg. Ezzel szemben néhány demokratikus államban az egyesületek létrejöttének nem feltétele az állami nyilvántartásba vétel." A testület megállapította, hogy a "megfelelő garanciákat tartalmazó normatív rendszer és az aránytalan közjogi korlátoktól mentes szabad testületalakítási rendszer egyaránt alkotmányos lehet egy demokratikus társadalomban. A jogalkotó dönthet úgy, hogy a társadalmi szervezetek megalakulásukkal, és úgy is, hogy csak a konstitutív hatályú bírósági nyilvántartásba vétellel jönnek létre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a normatív rendszerben alkotmányos jelentősége van az egyesülési szabadság érvényesülését biztosító, az állam cselekvését behatároló jogi garanciáknak. Az egyesülési szabadsággal történetileg az úgynevezett engedélyezési (koncessziós) rendszer állt ellentétben. Történelmi tapasztalat, hogy a társadalmi szervezet létrejötte nem függhet az állami szervek diszkrecionális jogkörben hozott döntésétől és attól sem, hogy az állam támogatja-e a szervezet céljainak megvalósítását." (ABH 2001, 93, 97-98.)

A Rendelet 7. §-ában szabályozott regisztráció nem engedélyezési eljárás és a bíróságnak nincs diszkrecionális jogköre a nyilvántartásba vétel megtagadására. A lajstromozás, illetve a nyilvántartásba bevezetés kizárólag az Egytv. előtt létrejött, a jog által elismert szervezetekre vonatkozik, így átmeneti jogintézménynek minősül. Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Rendelet 7. §-a nem áll ellentétben az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Egytv. előtt, jogszabály alapján létrejött és a Rendelet 7. §-a alapján regisztrációba vett társadalmi szervezetek működésének, tevékenységének is összhangban kell lennie az Alkotmány és az Egytv. rendelkezéseivel. Ezekre a szervezetekre is vonatkozik az Egytv. 16. § (2) bekezdése, amely szerint a bíróság az ügyész keresete alapján: megsemmisítheti a társadalmi szervezet törvénysértő határozatát, és szükség szerint új határozat hozatalát rendelheti el; a működés törvényességének helyreállítása céljából összehívhatja a társadalmi szervezet legfelsőbb szervét; ha a társadalmi szervezet működésének törvényessége másképpen nem biztosítható, tevékenységét felfüggesztheti, ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet ki; feloszlatja a társadalmi szervezetet, ha annak működése a az Egytv. 2. § (2) bekezdésébe ütközik; megállapítja a társadalmi szervezet megszűnését, ha legalább egy éve nem működik vagy tagjainak szá ma tartósan az Egytv. által megkívánt létszám alatt van.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Rendelet 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2005. február 22.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró