62009CJ0506[1]

A Bíróság (első tanács) 2012. március 22-i ítélete. Portugál Köztársaság kontra Transnáutica - Transportes e Navegação SA. Fellebbezés - Vámunió - 2913/92/EGK rendelet és 2454/93/EGK rendelet - Behozatali vámok elengedése - Harmadik országokba irányuló dohány- és etilalkohol-szállítmányok - A fizetésre köteles társaság alkalmazottja által elkövetett csalás. C-506/09 P. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2012. március 22. ( *1 )

"Fellebbezés - Vámunió - 2913/92/EGK rendelet és 2454/93/EGK rendelet - Behozatali vámok elengedése - Harmadik országokba irányuló dohány- és etilalkohol-szállítmányok - A fizetésre köteles társaság alkalmazottja által elkövetett csalás"

A C-506/09. P. sz. ügyben,

a Portugál Köztársaság (képviseli: L. Inez Fernandes, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek,

támogatja:

a Spanyol Királyság (képviseli: M. Muñoz Pérez, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

beavatkozó a fellebbezési eljárásban,

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2009. december 4-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a Transnáutica - Transportes e Navegação SA (székhelye: Matosinhos [Portugália], képviseli: C. Fernández Vicién abogada, D. Ortigão Ramos advogado, I. Moreno-Tapia Rivas abogada, P. Vidal Matos advogado és M. López Garrido abogada)

felperes az elsőfokú eljárásban,

az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal és L. Bouyon, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, A. Borg Barthet (előadó), M. Ilešič, J.-J. Kasel és M. Berger bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Fellebbezésével a Portugál Köztársaság az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-385/05. sz., Transnáutica kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 23-án hozott ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a Transnáutica - Transportes e Navegação SA számára bizonyos vámtételek visszafizetését és elengedését elutasító 2005. július 6-i REM 05/2004 bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat).

Jogi háttér

A közösségi külső árutovábbítási eljárás

2. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 37., 91. és 92. cikke értelmében a Közösségbe behozott, azonnali vámkezelés helyett a közösségi külső árutovábbítási eljárásnak alávetett nem közösségi áru vámfelügyelet alatt szállítható át a közösségi vámterületen, és csak az áru rendeltetési helyének megfelelő vámhivatalnál bocsátható szabad forgalomba.

3. A közösségi külső árutovábbítás jogosultját a Vámkódex "főkötelezettként" határozza meg. A főkötelezettnek az előírt határidőn belül a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával sértetlenül be kell mutatnia az árut a rendeltetési vámhivatalnál (a Vámkódex 96. cikke). E kötelezettségek az áru és a szükséges okmányok rendeltetési vámhivatalnál való bemutatásával szűnnek meg (a Vámkódex 92. cikke).

4. A Vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, módosított 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet; helyesbítés magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet 16. kötet 133. o. ) 341., 346., 348., 350., 356. és 358. cikke szerint a kérdéses árut először is T1 nyilatkozattal együtt be kell mutatni az indító vámhivatalnak. Az indító vámhivatal előírja azt a határidőt, amelyen belül az árukat a rendeltetési vámhivatalnál be kell mutatni, a szükséges adatokat rávezeti a T1 nyilatkozatra, megőrzi a saját példányát, és a többit visszaadja a főkötelezettnek. Az árut a szállítás alatt a T1 okmánynak kell kísérnie. A rendeltetési vámhivatal feljegyzi a T1 okmány példányain az elvégzett ellenőrzések eredményét, és késedelem nélkül eljuttat egy másodpéldányt az indító vámhivatalnak. A végrehajtási rendelet 361. és ezt követő cikkei a jelen ügyre alkalmazandó változatukban előírják, hogy az árutovábbítási nyilatkozat ún. "4. és 5. példányait" bemutató személy kérelmére kiállított másodpéldányt a központi vámhivatalon keresztül kell megküldeni az indító vámhivatalnak.

5. Az a vámfelügyelet, amelynek a közösségi külső árutovábbítási eljárás szerint szállított áruk alá vannak vetve, elsősorban az áruk szabad forgalomba bocsátásakor szűnik meg, különösen a behozatali vám megfizetésével (a Vámkódex 37. cikkének (2) bekezdése és 79. cikke). Ha az árut elvonják a vámfelügyelet alól, az a behozatali vámtartozás azonnali keletkezésével jár (a Vámkódex 203. cikkének (1) és (2) bekezdése). Az árut a vámfelügyelet alól elvonó személyen kívül adós különösen az azon vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy, amely eljárás alá ezen árut vonták (a Vámkódex 203. cikkének (3) bekezdése és 213. cikke), azaz a főkötelezett.

6. A végrehajtási rendelet 379. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és az elkövetett jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, az indító vámhivatal erről a lehető leghamarabb, de minden esetben a közösségi árutovábbítási nyilatkozat nyilvántartásba vételének időpontjától számított 11. hónap végéig tájékoztatja a főkötelezettet.

A vámtartozás összegének összevont biztosítéka

7. A Vámkódex 94. cikkének (1) bekezdése értelmében a főkötelezettnek biztosítékot kell nyújtania minden olyan vámtartozás vagy más díj megfizetésére, amely az áruval kapcsolatban felmerülhet. A Vámkódex 191. cikke előírja, hogy az adós, vagy olyan személy kérelmére, aki adóssá válhat, a vámhatóság összevont vámbiztosíték nyújtását engedélyezi több olyan művelet fedezésére, amelyek vonatkozásában vámtartozás merült vagy merülhet fel.

8. A Vámkódex 198. cikke értelmében, ha a vámhatóság megállapítja, hogy a szolgáltatott biztosíték nem biztosítja, vagy a későbbiekben nem lesz elégséges a vámtartozás előírt határidőn belüli megfizetésének biztosítására, előírhatja az adósnak, vagy annak a személynek, aki adóssá válhat, hogy saját választása szerint nyújtson további biztosítékot, vagy helyettesítse az eredeti biztosítékot új biztosítékkal.

9. Amint azt a végrehajtási rendelet 361. cikke előírja, az összkezesség összegét a fizetendő vámok és egyéb díjak legalább 30%-ában, illetve a fizetendő vámok és egyéb díjak teljes összegével azonos szinten kell meghatározni, ha az különösen az e rendelet 53. mellékletben felsorolt árukat érintő közösségi külső árutovábbítási eljárások fedezetére szolgál, amely áruk között szerepel a cigaretta és az alkohol. Ebben az esetben e cikk előírja, hogy vámhatóság a kezesség összegét a fizetendő vámok és egyéb díjak 50%-ában is megszabhatja.

10. Az összkezességvállalást a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnál kell benyújtani, amely meghatározza a kezesség összegét, elfogadja a kezességvállaló kötelezettségvállalását, és [előzetes] engedélyt bocsát ki, amely lehetővé teszi a főkötelezett számára, hogy a kezesség korlátain belül bármely indító vámhivataltól közösségi árutovábbítást végezzen. E tekintetben valamennyi előzetes engedéllyel rendelkező személy számára kezességi tanúsítványt állítanak ki (a végrehajtási rendelet 362. cikke). A főkötelezettnek a kezességi tanúsítvány kiállításakor vagy annak érvényességi ideje alatt bármikor saját felelősségére a tanúsítvány hátoldalán meg kell neveznie azokat a személyeket, akiket meghatalmazott arra, hogy nevében a közösségi árutovábbítási nyilatkozatokat aláírják. A főkötelezett valamely meghatalmazott személy nevének bejegyzését bármikor érvénytelenítheti (a végrehajtási rendelet 363. cikke). A végrehajtási rendelet 364. cikkének értelmében minden olyan személy, akinek a nevét valamely indító vámhivatalnál bemutatott kezességi tanúsítvány hátoldalára bejegyezték, a főkötelezett meghatalmazott képviselőjének minősül.

A behozatali vámok elengedése

11. Mivel a behozatali vámok elengedése iránti kérelmet 2004. szeptember 27-én nyújtották be, a Vámkódex 3. fejezete IV. címének IV. része - amely a Vámkódex 239. cikkének alkalmazására vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmazza - az alkalmazandó jog, az ezen időszakban hatályos változatában.

12. A Vámkódex 239. cikke ekképp rendelkezik:

"(1) A behozatali vagy kiviteli vámokat a 236., 237. és 238. cikkben említett helyzetektől eltérő más olyan helyzetekben is vissza lehet fizetni vagy el lehet engedni:

- amelyeket a bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni,

- amelyek olyan körülményekből adódnak, amelyeket nem az érintett személynek tulajdonítható megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság okozott. A bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni azokat a helyzeteket, amelyekben ez a rendelkezés alkalmazható, és azokat az eljárásokat, amelyeket ennek érdekében követni kell. A visszafizetés vagy elengedés különleges feltételekhez köthető.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt okok miatt a vámok visszafizetésére vagy elengedésére akkor kerülhet sor, ha az illetékes vámhivatalhoz [...] ilyen irányú kérelmet nyújtanak be."

A jogvita előzményei

13. A Transnáutica - Transportes e Navegação SA (a továbbiakban: Transnáutica) portugál szállítmányozási társaság, amely engedélyezett címzetti státussal rendelkezett abban az időszakban, amelynek során a vámköteles ügyleteket teljesítették a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében.

14. 1994. április 14-e és október 12-e között a xabregasi (Portugália) vámhivatal mint indító vámhivatal 68 árutovábbítási nyilatkozatot bocsátott ki, amelyeken a Transnáuticát főkötelezettként tüntették fel, 64 dohányszállítmánynak és 4 nem denaturált etilalkohol szállítmánynak az uniós vámterületen történő forgalomba bocsátása céljából, mivel ezek az áruk a külső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alá tartoztak. A 68 T1 árutovábbítási nyilatkozat egyes "5. példányait" soha nem küldték vissza az indító vámhivatalnak, míg más nyilatkozatok olyan bélyegzőkkel és aláírásokkal érkeztek vissza, amelyek meghamisítását utólag észlelték.

15. 1994 augusztusától kezdődően a portugál hatóságok utasítást kaptak, hogy felügyeljenek egyes kamionokat, valamint az ezeken szállított árukat a célból, hogy ki lehessen deríteni a T1 nyilatkozatok egyes "5. példányain" található hamis bélyegzők eredetét.

16. 1995 januárja és 1996 januárja között a portugál hatóságok a T1 nyilatkozatok másolatait megküldték a Transnáuticának, és felszólították, hogy egyrészt bizonyítsa azt a tényt, hogy szabályszerűen és jogszerűen járt el a közösségi külső árutovábbítási eljárás során, másfelől pedig, hogy fizesse meg a vonatkozó vámtartozásokat, mivel a vitatott külső árutovábbítási nyilatkozatok tekintetében főkötelezettként jelölték meg. Ráadásul e társaság nevére bocsátották ki a kezességi tanúsítványt.

17. 1995. március 23-i levelében a Transnáutica azt válaszolta, hogy nem volt tudomása a nevében teljesített cigaretta- és alkoholáru-továbbítási ügyletekről. Kizárólag egy belső vizsgálatot követően fedezte fel, hogy egyik alkalmazottja csalárd módon cselekedett, amikor a Transnáutica tudta nélkül, csempészet céljából aláírta a T1 nyilatkozatokat.

18. A szóban forgó alkalmazottat elbocsátották, akit ezt követően a Tribunal Criminal de Lisboa (lisszaboni büntetőbíróság, Portugália) 1999 decemberében hozott ítélete folytatólagosan elkövetett sikkasztásban bűnösnek mondta ki. A Transnáuticával szemben indított büntetőeljárást 2005 szeptemberében megszüntették, mivel nem volt tudomása alkalmazottja cselekményeiről, és képviselői nem vettek részt a szóban forgó csalásban.

19. 2003. november 17-én a Transnáutica a vámtartozás visszafizetését és elengedését kérte a portugál hatóságoktól. A végrehajtási rendelet 906. és azt követő cikkeinek értelmében a portugál kormány 2004. szeptember 27-i levelében e kérelmet az Európai Közösségek Bizottságához továbbította, amely 2004. december 23-i levelében tájékoztatta a szóban forgó társaságot, hogy az iratok előzetes vizsgálatát követően a kérelmet el szándékozik utasítani. A Transnáutica 2005. január 19-én a Bizottságnál betekinthetett az iratokba, és ugyanezen a napon kelt levelében kifejtette álláspontját a hivatkozott szándékról.

20. A végrehajtási rendelet 907. cikkének megfelelően a Bizottság 2005. július 6-án elfogadta a vitatott határozatot, amelyet augusztus 12-én közöltek a Transnáuticával a portugál pénzügy- és közigazgatási minisztérium levelében, amely határozat elutasította a hivatkozott kérelmet, és megállapította, hogy a vámtartozás elengedése és visszatérítése azon okból nem volt igazolt, hogy e társaság nem volt a Vámkódex 239. cikkének hatálya alá tartozó különleges helyzetben.

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

21. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. október 21-én benyújtott keresetlevelével a Transnáutica a vitatott határozat megsemmisítésére és a Bizottságnak a költségek viselésére való kötelezésére irányuló keresetet terjesztett elő.

22. Keresetének alátámasztására a Transnáutica öt jogalapra hivatkozott, az első jogalapot a lényeges eljárási szabályok megsértésére, a másodikat a Vámkódex 239. cikkének alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára, a harmadikat az indokolási kötelezettség és ezzel az EK 253. cikk megsértésére, a negyediket a gondos ügyintézés és a védelmi jogok tiszteletben tartása elvének megsértésére, az ötödiket pedig az arányosság elvének megsértésére alapította.

23. Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy értékelése keretében az Elsőfokú Bíróság csak a kereset alátámasztására hivatkozott második jogalap harmadik részét vizsgálta meg, amelyben a Transnáutica azt állította, hogy a portugál vámhatóságok nem tartották tiszteletben az összkezességgel kapcsolatos kötelezettségeiket, amely kezességet árutovábbítási ügyleteinek fedezésére alapított.

24. A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a vitatott határozatot, és a Bizottságot kötelezte a költségek viselésére.

25. A megtámadott ítélet 44. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Vámkódex 191. és 198. cikke értelmében, ha a vámhatóság megállapítja, hogy a szolgáltatott biztosíték nem biztosítja, vagy a későbbiekben nem lesz elégséges a vámtartozás megfizetésének biztosítására, a főkötelezett számára elő kell írniuk, hogy nyújtson további biztosítékot, vagy helyettesítse az eredeti biztosítékot új biztosítékkal.

26. E tekintetben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 45. pontjában a következőket állapította meg:

"Az illetékes nemzeti vámhatóságok cselekvése és ellenőrzése alapvető jelentőségű, nemcsak a kezességi tanúsítvány kiállításakor, hanem minden egyes olyan alkalommal is, amikor valamely, több árutovábbítási ügylet fedezésére szolgáló összkezességet ezen ügyletek teljesítésére és fedezésére használnak fel."

27. A megtámadott ítélet 46-48. pontjában az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta az ügy ténybeli körülményeit a Transnáutica által szolgáltatott összkezesség vonatkozásában, és megállapította, hogy a vámhatóság a szóban forgó 68 T1 nyilatkozat tekintetében elégtelen kezességet fogadott el. Az Elsőfokú Bíróság a hivatkozott 48. pontban a következőket mondta ki:

"Meg kell állapítani, hogy a portugál vámhatóság a 68 T1 nyilatkozat tekintetében elégtelen biztosítékot fogadott el. Amint azt a [Transnáutica] állította a tárgyaláson, aminek a Bizottság sem mondott ellent, az összkezesség soha nem fedezte a vámok és egyéb díjak több, mint 7,29%-át, figyelembe véve az ugyanazon a napon kibocsátott T1 nyilatkozatok összességét. Ezzel szemben az egyes nyilatkozatok egyedi elemzéséből az következik, hogy a kezességi tanúsítvány a fizetendő vámok összességét a szóban forgó nyilatkozatok közül csak három esetében fedezte. Erre figyelemmel mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a többi T1 nyilatkozatot ugyanezen időpontban megfelelő biztosítéki fedezet nélkül bocsátották ki."

28. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 49. pontjában a következő következtetésre jutott:

"Amennyiben a portugál hatóságok a T1 nyilatkozatok kibocsátásának időpontjában megvizsgálták volna, hogy a vámok és olyan más díjak összegét, amelyek az egyes rakományok tekintetében felmerülhetnek, fedezi-e a felperes által nyújtott összkezesség, a 68 T1 nyilatkozatot nem lehetett volna kibocsátani."

29. A megtámadott ítélet 50. pontjában az Elsőfokú Bíróság elutasította a Bizottság azon érvelését, miszerint semmiféle okozati kapcsolat nem állt fenn a vámtartozás keletkezése és valamely, alacsony összege okán érvénytelen kezességi tanúsítvány elfogadása között, mielőtt ugyanezen pontban megállapította volna, hogy "az elégtelen kezesség - amelynek összege nyilvánvalóan nem fedezhette a fizetendő vámok és más díjak összességét - elfogadása a T1 nyilatkozat kibocsátásának időpontjában a T1 nyilatkozatok kibocsátási eljárása során elkövetett hibának minősül."

30. A megtámadott ítélet 51. és 52. pontjában az Elsőfokú Bíróság megerősítette az összkezesség jelentőségét a közösségi külső árutovábbítási eljárás megfelelő működésének tekintetében. E vonatkozásban megállapította, hogy az illetékes nemzeti vámhatóságok beavatkozása a T1 nyilatkozatok kibocsátása során az eljárás olyan alapvető szakaszának minősül, amely lehetővé teheti az esetleges szabálytalanságok feltárását.

31. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 54. és 55. pontjában megállapította, hogy a Transnáutica megfelelő óvintézkedéseket tett annak elkerülése érdekében, hogy jelentős értékű árutovábbítási ügyletekre az összkezesség felhasználásával kerülhessen sor, és a vámhatóságok ellenőrzésének elmulasztása a közösségi külső árutovábbítási eljárás kezdeti és alapvető szakaszában lehetővé tette a kezességi tanúsítvány által nem fedezett 68 T1 nyilatkozat kibocsátását, és tisztességtelen műveletek végrehajtását e társaság tudta nélkül, amely társaság minden lehetséges mechanizmust igénybe vett annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a visszaélést a kezesség felhasználása során.

32. A megtámadott ítélet 56. és 57. pontjában az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta a vámhatóságoknak a kezesség összege értékeléséhez kapcsolódó kötelezettségeit. E tekintetben arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági szereplő ismerete, valamint az a tény, hogy a Transnáutica korábban nem forgalmazott érzékeny árut, mint például a dohány vagy az etilalkohol, olyan körülmények, amelyeknek inkább fel kellett volna keltenie e hatóságok figyelmét ahelyett, hogy igazolták volna az ellenőrzés enyhítését, amint azt a Bizottság állította. Az Elsőfokú Bíróság e körülményekre figyelemmel állapította meg a következőket a hivatkozott ítélet 58. pontjában:

"[...] a szóban forgó hatóságoknak - az adott esetben a bűncselekmények üldözéséhez kapcsolódó - döntéseiből eredő vámtartozásnak a [Transnáuticára] való terhelése a végrehajtási rendelet 905. cikkének alapját képező méltányossági szabályba ütközne, mivel így a [Transnáutica] különleges helyzetbe kerülne, amely meghaladná a gazdasági tevékenységével járó szokásos kereskedelmi kockázatot (lásd ebben az értelemben a [Bíróság C-61/98. sz.] De Haan-ügyben [1999. szeptember 7-én] hozott ítélet[ének] [EBHT 1999., I-5003. o.] [53. pontját], C-62/05. P. sz., Nordspedizionieri di Danielis Livio és társai kontra Bizottság ügyben 2007. október 18-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-8647. o.] 51. pontját, valamint [a Törvényszék] T-205/99. sz., Hyper kontra Bizottság ügyben [2002. július 11-én] hozott ítélet[ének] [EBHT 2002., II-3141. o.] [95. pontját])."

33. E megfontolások alapján az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 59-61. pontjában a következőket állapította meg:

"59 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a portugál vámhatóságok gondosságának hiánya a T1 nyilatkozatok kibocsátását megelőző ellenőrzési feladatuk gyakorlása során, különösen az összkezesség összege meghatározásának és ellenőrzésének tekintetében, megzavarta a közösségi külső árutovábbítási eljárás vonatkozásában a Vámkódex és a végrehajtási rendelet által előírt ellenőrzési rendszert, következésképpen megfosztotta a [Transnáuticát] attól a konkrét lehetőségtől, hogy feltárja a csalást, mielőtt azt elkövették volna.

60. Márpedig a gondosság e hiánya a portugál vámhatóságok felelősségi körébe tartozik, és olyan különleges helyzetbe hozza a [Transnáuticát], amely meghaladja a gazdasági tevékenységével járó szokásos kereskedelmi kockázatot.

61. A fentiekből következik, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn különleges helyzet a [Transnáutica] tekintetében a portugál vámhatóságoknak az összkezesség érvényessége és összege vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége megszegését illetően."

A fellebbezéssel párhuzamosan zajló eljárás és a felek kérelmei

34. A Portugál Köztársaság, ugyanabban az időpontban, mint amelyben a jelen fellebbezést benyújtotta, harmadik személyként jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Törvényszéknél ez utóbbi eljárási szabályzata 123. cikkének értelmében. A Bíróságtól továbbá az e fellebbezésre vonatkozó eljárás felfüggesztését kérte, amíg a Törvényszék nem hoz döntést a harmadik személyként benyújtott jogorvoslati kérelméről.

35. 2010. április 29-i végzésében a Bíróság helyt adott a felfüggesztés iránti kérelemnek. A Törvényszék a T-385/05. TO. sz., Portugália kontra Transnáutica és Bizottság ügyben 2010. szeptember 6-i végzésében elutasította a harmadik személy által benyújtott jogorvoslati kérelmet.

36. A Portugál Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- a Transnáuticát kötelezze a költségek viselésére.

37. A Transnáutica azt kéri, hogy a Bíróság:

- elsődlegesen utasítsa el a fellebbezést mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant;

- másodlagosan: utasítsa el a fellebbezést mint nyilvánvalóan megalapozatlant;

- a Portugál Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

38. A Bíróság Hivatalához 2010. április 23-án benyújtott levelével a Spanyol Királyság azt kérte a Bíróságtól, hogy beavatkozhasson a jelen eljárásba a Portugál Köztársaság kereseti kérelmeinek támogatására. A Bíróság ötödik tanácsának elnöke 2010. szeptember 20-án hozott végzésével helyt adott e beavatkozási kérelemnek.

A fellebbezésről

A felek érvei

39. Fellebbezésének alátámasztására a Portugál Köztársaság egyetlen, a Vámkódex 239. cikkének azon okból történt megsértésén alapuló jogalapra hivatkozik, hogy tévesen került megállapításra, hogy olyan különleges helyzet állt fenn, amely megfelel a visszatérítés e cikkben rögzített feltételeinek. Ezen egyetlen jogalap három részre oszlik, amelyekben a Portugál Köztársaság a következőket rója fel a Törvényszéknek:

- az uniós jog megsértése annak kimondásával, hogy a portugál vámhatóságok mulasztásokat követtek el a szóban forgó árutovábbítási ügyletek tekintetében benyújtott összkezesség meghatározása és utólagos ellenőrzése során;

- tévesen állapította meg, hogy okozati összefüggés áll fenn e hibák és a vámtartozás azon okból történő utólagos keletkezése között, hogy az árut kivonták a vámfelügyelet alól, és

- tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Transnáutica megtett minden szükséges óvintézkedést annak elkerülése érdekében, hogy az összkezességet nagy összegeket érintő árutovábbítási ügyletek során használják fel.

40. A Portugál Köztársaság szerint a jelen ügyben azt kell megállapítani, hogy az összkezességet 1993-ban nyújtották, tehát olyan időpontban, amikor a Vámkódex végrehajtási rendelkezései még nem voltak hatályban, amint az a végrehajtási rendelet 915. cikkének második bekezdéséből következik. Ebben az időpontban az összkezesség összegét az 1992. december 21-i 3712/92/EGK bizottsági rendelettel (HL L 378., 15. o.) módosított, a közösségi árutovábbítási eljárás végrehajtására és ezen eljárás bizonyos egyszerűsítésére vonatkozó rendelkezésekről szóló, 1992. április 21-i 1214/92/EGK bizottsági rendelet (HL L 132., 1. o.) 34b. cikkében rögzített szabályok szerint kellett volna meghatározni.

41. Az összkezesség ellenőrzését illetően a Portugál Köztársaság azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jogot, amikor megállapította, hogy a vámhatóságok kötelesek voltak azt megvizsgálni, hogy a benyújtott összkezességvállalás fedezi-e a fizetendő behozatali vámok összegét. Továbbá e tagállam vitatja a Törvényszék azon következtetését, miszerint e vizsgálatot követően a vámhatóságoknak meg kellett volna követelniük a Transnáuticától a kezesség összegének megnövelését a felmerülhető vámtartozás értékének okán, aminek következtében e társaság felfedezte volna alkalmazottjának csalárd magatartását.

42. A Portugál Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Vámkódex 198. cikke csak annak ellenőrzésére kötelezi a vámhatóságokat, hogy az esetlegesen fizetendő behozatali vám összege magasabb-e, mint a benyújtott kezességvállalás. E tagállam szerint a Törvényszék megsértette az uniós jogot, amikor megállapította, hogy e cikk arra kötelezte az indító vámhivatalt, hogy az árutovábbítási ügylet során ellenőrizze, hogy a benyújtott összkezességvállalás nemcsak a szóban forgó vámok összegét fedezi, hanem az utólagosan felmerülhető más díjakat is.

43. Ugyanezen indokok alapján a Portugál Köztársaság egyetlen jogalapja harmadik részében azt állítja, hogy jogos annak megállapítása, hogy a Transnáutica által tett intézkedések nem akadályozták meg azt, hogy alkalmazottja kiegészítő kezességet nyújthasson készpénz letétbe helyezése által, amely biztosíthatta volna a szóban forgó behozatali vámok fedezetét, és következésképpen a jogvita alapjául szolgáló, bejelentett árutovábbítási ügyletek teljesítését.

44. Válaszbeadványában a Transnáutica elsősorban azt állítja, hogy a Portugál Köztársaság által hivatkozott fellebbezési jogalapok nyilvánvalóan elfogadhatatlanok.

45. A Transnáutica szerint a Portugál Köztársaság által felhozott érveket el kell utasítani, mivel a Portugál Köztársaság egyfelől nem bizonyította, hogy a Törvényszék a tények téves értékeléséhez vagy elferdítéséhez vezető tévedést követett el, másfelől pedig a Bíróságnak nem feladata a Törvényszék által már ellenőrzött tények felülvizsgálata, sem pedig az, hogy egy ügyről hipotetikus elemek, illetve be nem következett tények alapján döntsön. A fellebbezés továbbá semmiféle jogkérdést nem vet fel.

46. Másodlagosan a Transnáutica arra hivatkozik, hogy ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a fellebbezés egésze nem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Portugál Köztársaság által hivatkozott jogalapokat egyébiránt mint nyilvánvalóan megalapozatlanokat kell elutasítani.

47. Az összkezesség összegének meghatározására vonatkozó kérdéseket illetően a Transnáutica azt állítja, hogy mivel a végrehajtási rendelet 1994. január 1-jétől volt alkalmazandó, ez - a Portugál Köztársaság állításával ellentétben - vonatkozott a szóban forgó T1 árutovábbítási nyilatkozatokra, amelyeket 1994. április 14. és október 12. között bocsátottak ki.

48. A Transnáutica továbbá azt állítja, hogy a Portugál Köztársaság azon érvelése, miszerint a Törvényszék döntését arra a tényre alapozta, hogy a kezességnek a vámtartozás 100%-ának kellett volna megfelelnie, nyilvánvalóan megalapozatlannak kell minősíteni, mivel figyelemmel a portugál hatóságok által ténylegesen elfogadott összegre, a megtámadott ítélet nem lett volna más akkor sem, ha a 3712/92 rendelettel módosított 1214/92 rendelet lett volna alkalmazandó az ügyben. A Transnáutica szerint e hatóságok mulasztása e tekintetben nem vitatható.

49. Az összkezesség ellenőrzését illetően a Transnáutica vitatja a Portugál Köztársaság azon érvelését, miszerint az ilyen kezesség ellenőrzésének kötelezettsége "minden jogalapot nélkülöz".

50. E tekintetben a Transnáutica azt állítja, hogy az összkezesség célja minden olyan vámtartozás vagy más díj megfizetésének biztosítása, amely a továbbított áruval kapcsolatban felmerülhet, ily módon ennek a vámtartozást, nem pedig ezen áru értékét kell fedeznie. Semmiféle olyan különös jogi rendelkezésre nincs tehát szükség, amely a nemzeti vámhatóságokat a szóban forgó összkezesség ellenőrzésére kötelezi. A Transnáutica szerint a vámhatóságok feladata annak biztosítása, hogy a kezesség fedezze a tartozás kifizetését, minden szabálytalanság elkerülése céljából.

51. A Transnáutica azt állítja, hogy a Vámkódex 198. cikkét a jóhiszemű együttműködés elvének fényében kell értelmezni, amelynek értelmében a tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. Következésképpen, még ha az összkezesség ellenőrzésének kötelezettsége nem is kerül kifejezetten említésre, a nemzeti vámhatóságoknak képesnek kellene lenniük e kezesség megfelelőségének ellenőrzésére. E társaság szerint ilyen ellenőrzés hiányában a szóban forgó cikk végrehajtása nem lenne biztosított, és ki lehetne játszani az együttműködés elvét.

52. A Transnáutica azt állítja, hogy ha helyt adnának a Portugál Köztársaság érvelésének, az annak elfogadásával lenne egyenértékű, hogy a tagállamok csak akkor kötelesek az uniós jogot alkalmazni, ha valamely rendelkezés kifejezetten erre kötelezi őket. Ez az értelmezés sérti a hatáskörök Unión belüli megosztásának rendszerét. Ezen egyetlen okból e jogalapot el kell utasítani mint nyilvánvalóan megalapozatlant.

53. Végül a fellebbezés alátámasztására hivatkozott egyetlen jogalap harmadik részét illetően a Transnáutica azt állítja, hogy annak a kérdése, hogy melyek azok a nemzeti vámhatóságok, amelyek felelősek a kezesség meghatározása és ellenőrzése tekintetében a mulasztásért, nevezetesen, hogy a portugál vagy a spanyol vámhatóságok, illetve valamely más tagállam vámhatóságai, egyáltalán nem érinti a Transnáutica felelősségét. Ezt a részt tehát mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

54. Beavatkozásának keretében a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel a Vámkódex 6. és 198. cikkében előírt közigazgatási hatáskört, amelynek gyakorlása a vámhatóság szabad mérlegelésének függvénye, e hatóság olyan kötelezettségévé alakította át, amely hatást gyakorol a vámtartozás keletkezésére. A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy ez az értelmezés csak azokban az esetekben érvényes, amikor a jogszabály kifejezetten előírja, és meghatározza annak az érdekeltre háruló kötelezettségre gyakorolt jogi hatásait.

55. A szóban forgó tagállam szerint a közigazgatási szerv ellenőrzési hatáskörének a vámtartozás keletkezésére hatást gyakorló kötelezettséggé történő átalakítása annak elfogadásával egyenértékű, hogy a közigazgatási szervre ruházott hatáskör gyakorlása a fizetésre kötelezett minden egyes cselekménye előzetes engedélyezésének elvén alapul, ami ellentétes lenne a minimális beavatkozásnak a modern államokban uralkodó általános elvével, amely azon a vélelmen alapul, miszerint a fizetésre kötelezettek cselekményeiket a jognak megfelelően végzik.

56. Továbbá, figyelemmel arra a tényre, hogy minden, a vámszabályozás keretében hozott aktus az érdekelt előzetes kérelmét feltételezi, a megtámadott ítélet alkalmazása annak megállapításához vezetne, hogy valamennyi csalás - azon kivételes esetek kivételével, amikor például az árukat vámnyilatkozat nélkül viszik be a vámterületre - elkerülhető lenne a vámhatóságokra ruházott ellenőrzési hatáskör gyakorlásával. Következésképpen, ha csalás történik, azért a közigazgatási szerv lenne felelős, és a csalás elkövetőjét mentesíteni kellene.

57. A Spanyol Királyság szerint a vitatott határozat jogszerűségének a végrehajtási rendelet 905. és ezt követő cikkei tekintetében történő értékelése céljából a fizetésre kötelezett magatartását alapvetően a vámfizetési kötelezettség alapjául szolgáló vámköteles ügylet körülményeire tekintettel kell értékelni.

58. Válaszbeadványában a Bizottság előadja, hogy a pontosság kedvéért észrevételeket szándékozott benyújtani a jelen fellebbezés keretében hivatkozott bizonyos érvekre vonatkozóan, azonban mivel nem nyújtott be fellebbezést a megtámadott ítélettel szemben, nem kíván állást foglalni a Portugál Köztársaság fellebbezésével kapcsolatban.

A Bíróság álláspontja

Az elfogadhatóságról

59. A Transnáutica elfogadhatatlansági kifogást hoz fel arra hivatkozva, hogy a Portugál Köztársaság - mivel pontosan ugyanazt a szöveget terjesztette elő mind fellebbezése, mind pedig harmadik személyként benyújtott jogorvoslati kérelme alátámasztására - lényegében azt kéri, hogy a Bíróság ténybeli kérdéseket, és nem jogkérdéseket vizsgáljon újra, sértve az EUMSZ 256. cikket.

60. E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a Portugál Köztársaság a jelen fellebbezés keretében ugyanazokra a jogalapokra hivatkozik, mint amelyekre harmadik személyként benyújtott jogorvoslati kérelme alátámasztására hivatkozott a Törvényszék előtt, ez a körülmény önmagában nem elegendő ahhoz, hogy e fellebbezés elfogadhatatlannak minősüljön, és megfossza e tagállamot a jogorvoslat egyik törvényes lehetőségétől. Ez annál is inkább így van, mivel a Törvényszék az ügyben nem adott helyt a hivatkozott harmadik személy által benyújtott jogorvoslati kérelemnek, és nem vizsgálta meg a Portugál Köztársaság által ez utóbbi eljárás alátámasztására felhozott érveket sem.

61. Egyébiránt a Transnáutica állításával ellentétben a Portugál Köztársaság fellebbezése nem a tényeknek a Törvényszék által végzett vizsgálatára irányul, hanem ez utóbbi azon értékelésére vonatkozik, miszerint a Vámkódex 239. cikke alkalmazásának jogi feltételei fennállnak olyan helyzetben, mint amely a jelen jogvita alapjául szolgál. A Bíróság a fellebbezés keretében megvizsgálhatja a Törvényszék ezen értékelését (lásd ebben az értelemben a C-204/07. P. sz., C.A.S. kontra Bizottság ügyben 2008. július 25-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-6135. o.] 83. pontját).

62. Következésképpen a Transnáutica által felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

Az ügy érdeméről

63. Fellebbezésében a Portugál Köztársaság a Törvényszék azon következtetéseit vitatja, miszerint a Vámkódex 239. cikkének értelmében vett különleges helyzet áll fenn, amennyiben valamely tagállam vámhatóságai mulasztást követnek el az ügyletek meghatározott csoportja kapcsán benyújtandó összkezességvállalás összegének meghatározása és utólagos ellenőrzése során.

64. Fellebbezésének alátámasztására a Portugál Köztársaság egyetlen, három részre osztható jogalapra hivatkozik. Először is azt állítja, hogy a Törvényszék azon megállapítása, miszerint a portugál vámhatóságok mulasztást követtek el az összkezesség meghatározása és ellenőrzése során, az uniós jog téves értelmezésén alapul. Másodsorban arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy okozati összefüggés áll fenn e mulasztások és a vámtartozás azon okból történő utólagos keletkezése között, hogy az árut kivonták a vámfelügyelet alól. Végül e tagállam azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Transnáutica megtett minden szükséges óvintézkedést annak elkerülése érdekében, hogy az összkezességet nagy összegekre vonatkozó árutovábbítási ügyletek során használják fel.

65. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a végrehajtási rendelet 905. cikke, amelynek alapján az a tagállam, amelyhez a vámhatóság tartozik, felhívja a Bizottságot, hogy a számára megküldött adatok alapján értékelje, hogy fennáll-e a vámok elengedését igazoló különleges helyzet, általános méltányossági záradék, amely a bejelentőnek - az azonos tevékenységet folytató szereplőkéhez képest - kivételes helyzetére vonatkozik, mivel a vámhatóság, a hivatkozott indokokra figyelemmel, nem volt abban a helyzetben, hogy maga hozzon határozatot a vámok elengedéséről (lásd a C-86/97. sz. Trans-Ex-Import ügyben 1999. február 25-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-1041. o.] 18-21. pontját, valamint a fent hivatkozott De Haan-ügyben 1999. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-5003. o.] 52. pontját).

66. E pontosítást követően meg kell állapítani, hogy a Portugál Köztársaság által a Törvényszék érvelésével szemben felhozott kifogások azon elemzés ténybeli és jogi vonatkozásaival kapcsolatosak, amely alapján a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a Vámkódex 239. cikkének hatályába tartozó különleges helyzet állt fenn. Ezen érvelés megalapozottságának vizsgálatához e vonatkozásokat egyenként és egymást követően szükséges megvizsgálni.

67. Amint azt a Törvényszék is tette a megtámadott ítélet 43. pontjában, előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 94. cikke arra kötelezi a főkötelezettet, hogy biztosítékot nyújtson minden olyan vámtartozás vagy más díj megfizetésére, amely az áruval kapcsolatban felmerülhet. Ugyanezen kódex 191. és 198. cikkéből az is következik, hogy a vámhatóságok feladata a megfelelő összkezesség meghatározása és e kezességvállalás benyújtásának ellenőrzése.

68. Márpedig, amint azt a Törvényszék joggal állapította meg a megtámadott ítélet 45. pontjában, az illetékes nemzeti vámhatóságok cselekvése és ellenőrzése alapvető jelentőségű, nemcsak a kezességi tanúsítvány kiállításakor, hanem minden egyes olyan alkalommal is, amikor valamely összkezességet több árutovábbítási ügylet teljesítésére és fedezésére alapítanak. E tekintetben, jóllehet a Vámkódex 198. cikke nem rögzíti alakszerűen az összkezesség megfelelősége ellenőrzésének kötelezettségét, az illetékes vámhatóságok feladata, hogy megtegyenek minden szükséges intézkedést, amennyiben azt észlelik, hogy különbség áll fenn a benyújtott kezességvállalás összege és az árutovábbítási ügyletek meghatározott csoportja tekintetében fizetendő vámok összege között.

69. A Portugál Köztársaság vitatja a Vámkódex 198. cikke által előírt kötelezettség terjedelmét, és azt állítja, hogy a Törvényszék túlságosan szigorúan értelmezte ezt a rendelkezést, a vámhatóságok magas szintű gondosságának kötelezettségét megállapítva annak ellenőrzése tekintetében, hogy az összkezesség megfelelő-e. A Portugál Köztársaság a Törvényszéknek az ezen összkezesség számítására alkalmazandó szabályozást illető következtetéseit is vitatja.

70. Meg kell állapítani, hogy a Bíróság előtt tett észrevételeiben a Portugál Köztársaság és a Bizottság egymásnak ellentmondóan értelmezte azt, hogy a jelen jogvitára a szabályozás mely változata alkalmazandó. Az alkalmazott változattól függően eltér az eredmény, különösen abban a tekintetben, hogy az összkezességnek a fizetendő vámok 30, vagy 50%-os arányát kell-e fedeznie.

71. E tekintetben ki kell emelni, hogy a vámhatóságoktól elvárt gondosság a jelen jogvitára alkalmazandó szabályozás által megkövetelt arány összegétől függetlenül változatlan marad. Arra is emlékeztetni kell, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 48. pontjában megállapította, hogy "[a]mint azt a [Transnáutica] állította a tárgyaláson, aminek a Bizottság sem mondott ellent, az összkezesség soha nem fedezte a vámok és egyéb díjak több, mint 7,29%-át, figyelembe véve az ugyanazon a napon kibocsátott T1 nyilatkozatok összességét."

72. Meg kell tehát állapítani, hogy attól a kérdéstől függetlenül, hogy az alkalmazandó szabályozás a fizetendő vámok 30 vagy 50%-ának megfelelő összkezességet követel-e meg, helytálló a Törvényszék azon következtetése, miszerint a vámhatóságok által megkövetelt kezesség nem volt megfelelő. Az a tény, hogy az összkezesség soha nem fedezte e vámok több, mint 7,29%-át, míg a kezességvállalás összegének a szóban forgó vámok legalább 30%-át fedeznie kellett volna, igazolja a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 55. pontjában tett azon megállapítását, miszerint "a vámhatóságok ellenőrzésének elmulasztása a közösségi külső árutovábbítási eljárás kezdeti és alapvető szakaszában lehetővé tette a kezességi tanúsítvány által nem fedezett 68 T1 nyilatkozat kibocsátását."

73. Amint azt a Törvényszék joggal állapította meg a megtámadott ítélet 51. pontjában, "ahhoz, hogy e rendszer működhessen, elengedhetetlen, hogy a benyújtott kezességvállalás összege alkalmas legyen a felmerülhető vámtartozás összegének a szállított áruk jellegétől függően 30, 50 vagy 100%-os arányban való fedezésére. A kezességvállalás ellenőrzése során a T1 nyilatkozat kibocsátásának időpontjában elkövetett hiba bizonyos hatást fog gyakorolni a főkötelezett arra való képességére, hogy a felmerülhető vámtartozást megfizesse."

74. A Portugál Köztársaság által hivatkozott egyetlen jogalap két további részét a fentiek fényében kell megvizsgálni. A Portugál Köztársaság először is vitatja a Törvényszék azon megállapítását, miszerint okozati összefüggés áll fenn a vámhatóságok által az összkezesség meghatározása során elkövetett hiba és az árunak az e hatóság felügyelete alól történő kivonása tényéből esetlegesen keletkező vámtartozás között.

75. A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 49. pontjában megállapította, hogy "[a]mennyiben a portugál hatóságok a T1 nyilatkozatok kibocsátásának időpontjában megvizsgálták volna, hogy a vámok és olyan egyéb díjak összegét, amelyek az egyes rakományok tekintetében felmerülhetnek, fedezi-e a felperes által nyújtott összkezesség, a 68 T1 nyilatkozatot nem lehetett volna kibocsátani." Ez az érvelés azon tényen alapul, miszerint ha a szóban forgó hatóságok teljesítették volna a benyújtandó összkezességvállalás összege kiszámítására vonatkozó kötelezettségeiket, ebből az következett volna, hogy - az ezt követően csalárdnak bizonyuló - ügyleteket soha nem teljesíthették volna.

76. A Törvényszék által ily módon bemutatott okozati összefüggés nem az összkezesség összege téves kiszámítása és a vámtartozás keletkezése között áll fenn, hanem inkább a gondosságnak a szóban forgó hatóságok által tanúsított hiánya - amelyből az a tény következett, hogy az árutovábbítási ügyletek kikerültek minden, az alkalmazandó szabályozás által előírt ellenőrző intézkedés hatálya alól - és a különleges helyzet fennállása között. A Törvényszék nem azt határozta meg, hogy van-e okozati összefüggés az összkezesség összegét érintő számítási hiba és valamely vámtartozás keletkezése között, hanem azt vizsgálta, hogy a jogvita alapjául szolgáló tények alkalmasak voltak-e arra, hogy azokból a Vámkódex 239. cikke szerinti "különleges helyzet" következzen.

77. E megállapítást szintén figyelembe kell venni a Portugál Köztársaság által hivatkozott egyetlen jogalap harmadik részének vizsgálata során. A Portugál Köztársaság vitatja a Törvényszék azon megállapítását, miszerint ha a vámhatóságok megfelelő összkezességet számítottak volna ki, és ellenőrizték volna ennek benyújtását, a Transnáutica által megindított belső eljárások lehetővé tették volna a csalárd ügylet elkerülését, következésképpen pedig a vámtartozás keletkezését.

78. E tekintetben elegendő arra rámutatni, hogy a Portugál Köztársaság semmiféle olyan elemmel nem szolgált, amelyből azt a következtetést lehetett volna levonni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 52. pontjában helytelenül állapította meg, hogy "[a]mennyiben a portugál hatóságok elutasították volna a kezességet annak elégtelen összege okán, és kiegészítő kezességvállalás benyújtását kérték volna, nemcsak a szóban forgó T1 nyilatkozatok kibocsátására nem került volna sor, hanem - amint azt a [Transnáutica] joggal állítja - ez utóbbi észlelhette volna alkalmazottja csalárd magatartását."

79. Ily módon a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, és nem ferdítette el az eléje terjesztett bizonyítékokat, amikor megállapította a megtámadott ítélet 60. pontjában, hogy "a gondosság e hiánya a portugál vámhatóságok felelősségi körébe tartozik, és a [Transnáuticát] olyan különleges helyzetbe hozza, amely meghaladja a gazdasági tevékenységével járó szokásos kereskedelmi kockázatot."

80. A szóban forgó harmadik rész alátámasztására a Portugál Köztársaság által hivatkozott, azon magatartásra vonatkozó érvet illetően, amelyet a Transnáutica alkalmazottja tanúsíthatott volna abban az esetben, ha a portugál vámhatóságok kiegészítő kezességvállalás benyújtását kérték volna tőle, meg kell állapítani, hogy az ilyen érvelés tisztán hipotetikus jellegű.

81. A fentiek összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy az ügy sajátos körülményeire tekintettel a Törvényszék - az ismertetett tények alapján, a bizonyítékok elferdítése és téves jogalkalmazás nélkül - megalapozottan állapította meg, hogy a szóban forgó hatóságok gondosságának hiánya, amely a Transnáutica által alkalmazott ellenőrzési mechanizmusok hatástalanságához vezetett, a Vámkódex 239. cikkének értelmében vett különleges helyzetet eredményezett.

82. Mivel a Portugál Köztársaság által a fellebbezésének alátámasztására felhozott egyetlen jogalap három része egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

83. A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikke 2. §-ának első bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 4. §-ának első bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

84. Mivel a Portugál Köztársaság pervesztes lett, a Transnáutica kereseti kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére. A Spanyol Királyság mint beavatkozó maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A fellebbezést elutasítja.

2) A Portugál Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

3) A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.