3101/2024. (III. 14.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában - dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.669/2022/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, melyben kérték a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.669/2022/5. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.860/2021/5. számú ítélete, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 6.P.20.087/2019/82. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, a C) cikk (1) bekezdése, a XIII. cikk (1) bekezdése, a XV. cikk (1)-(2) bekezdései, a XXVIII. cikk (1) bekezdése, valamint a 28. cikke sérelmére hivatkozva.

[2] 2. Az ügy - alkotmányjogi panasz szempontjából releváns - tényállása a következő.

[3] A vecsési 0[...]/52. helyrajzi számú ingatlan korábban a felperes gyermeke tulajdonában állt. Ennek az ingatlannak a megosztásából alakult ki a vecsési 0[...]/66. helyrajzi számú, kivett közút (a továbbiakban: 66. ingatlan) és a vecsési 0[...]/67. helyrajzi számú, kivett panzió, udvar megnevezésű (a továbbiakban: 67. ingatlan) ingatlan.

[4] A megelőző peres eljárásban az indítványozók I. és II. rendű alperesként vettek részt. A per felperese (aki a per III. rendű alperesének gyermeke) keresetében annak megállapítását kérte, hogy ráépítés jogcímén megszerezte a 67. ingatlan 17178/20000 arányú tulajdonjogát, így a felperes és az I. rendű alperes ajándékozás címén bejegyzett 1/2-1/2 tulajdoni hányada 1411/20000-1411/20000 tulajdoni hányadra csökkent, a II. és a III. rendű alperes haszonélvezeti joga pedig ezen tulajdoni hányadokra korlátozódott. A felperes kérte továbbá a 66. és 67. ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését, a 66. ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának 2 327 000 forint, a 67. ingatlan 1411/20000 tulajdoni hányadának 13 954 000 forint megváltási áron, a II. rendű alperes haszonélvezetétől mentesen a felperes tulajdonába adását azzal, hogy a megváltási árból 698 100 forint, illetve 4 186 200 forint a II. rendű alperes haszonélvezeti jogának az értéke.

[5] A felperes kérte továbbá a 66. és 67. ingatlanokon fennálló közös tulajdon - a felperes által történő megváltás útján való - megszüntetését és a II. rendű alperes mindkét ingatlanban meglévő haszonélvezeti jogának a megváltását.

[6] A Budapest Környéki Törvényszék a megismételt eljárásban 6.P.20.087/2019/82. számú ítéletével kötelezte az I-III. rendű alpereseket annak tűrésére, hogy a földhivatal a perbeli ingatlanra a felperes 850/1000 arányú tulajdonjogát ráépítés jogcímén bejegyezze, és az I. rendű alperes 1/2 tulajdoni hányadára ajándékozás jogcímén bejegyzett tulajdonjoga helyébe az I. rendű alperes 75/1000 arányú, a felperes 1/2 tulajdoni hányadára ajándékozás jogcímén bejegyzett tulajdonjoga helyébe a felperes 75/1000 arányú tulajdonjogát bejegyezze, a II. rendű alperes haszonélvezeti jogát az I. rendű alperest ajándékozás címén megillető hányadra, a III. rendű alperes haszonélvezeti jogát a felperest ajándékozás jogcímén megillető hányadra átjegyezze, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A perbeli ingatlanokon fennálló közös tulajdont és a II. rendű alperest illető haszonélvezeti jogot a törvényszék megszüntette.

[7] Az I-II. rendű alperesek fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.860/2021/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[8] A jogerős ítélet ellen az I-II. rendű alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.669/2022/5. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[9] 3. Az indítványozók 2022. május 21-én alkotmányjogi panaszt nyújtottak be közvetlenül az Alkotmánybíróságon a Budapest Környéki Törvényszék 6.P.20.087/2019/82. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.860/2021/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében. Az Alkotmánybíróság a panaszt az Ügyrend 32. § (3) bekezdése alapján, a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásra tekintettel visszautasította.

[10] 4. Az indítványozók a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.669/2022/5. számú ítéletének kézbesítésétől számított hatvan napon belül ismételten az Alkotmánybírósághoz fordultak, az Abtv. 27. §-a alapján, melyben kérték az Alkotmánybíróságtól a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.669/2022/5. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.860/2021/5. számú ítélete, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 6.P.20.087/2019/82. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok - álláspontjuk szerint - sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, C) cikk (1) bekezdését, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1)-(2) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint a 28. cikket.

[11] Az indítványozók azt a bírói jogértelmezést kifogásolták, hogy a felperes igényt tarthat az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjogának a bejegyzésére, mivel az Inytv. 5. § (3) bekezdése értelmében nem részesül a törvény védelmében az ingyenesen (ellenérték nélkül) szerző személy. Kifogásolták, hogy a törvényszék kétséget kizáróan megállapíthatónak találta a tulajdoni lapok alapján, hogy az építkezés első ütemének befejezését követően a perbeli ingatlanoknál nem következett be jóhiszemű jogszerzés, mert valamennyi tulajdonosváltozás ajándékozás jogcímén történt. Ebből a törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy a felperes az ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett tulajdonjoga bejegyzését az alperesekkel szemben alappal igényelheti. A törvényszék ugyanakkor - egyebek mellett - nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes maga is ajándékozás útján (tehát ingyenesen) jutott a perbeli ingatlan ½ arányú tulajdonjogához.

[12] Az indítványozók álláspontja - a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria ítéleteiben leírtakkal ellentétben - az, hogy a Ptk. támadott határozatok meghozatala idején hatályos (és egészen 2024. január 31. napjáig hatályban lévő) rendelkezései (így az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző jogállását szabályozó Ptk. 5:175. §) értelmében a jogvédelem a jóhiszeműen szerzőt illeti meg, függetlenül attól, hogy ingyenesen vagy ellenérték fejében szerezte a tulajdonát.

[13] Ez - az indítványozók álláspontja szerint - egyrészt abból következik, hogy a Ptk. az 5:175. § (1) bekezdésben kizárólag jóhiszemű szerzőről tesz említést; továbbá abból is, hogy a jogalkotó "szükségesnek gondolta" a Ptk. 5:169. § (1) és (2) bekezdésének akkénti módosítását, hogy 2024 februárjától a jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzőt illesse meg a védelmet. Az indítványozók szerint "az, hogy a jogalkotót mi vezette-e módosításra (a pontatlanságot akarta kiküszöbölni, netán a korábbi jogalkotói hiányosságot akarta javítani), teljességgel közömbös."

[14] Az indítványozók álláspontja szerint a Ptk. támadott határozatok meghozatala idején hatályos rendelkezései [Ptk. 5:175. § (1) bekezdés] alapján a védelem megilleti a jóhiszemű, ám ingyenesen szerzőt is. Az ügyükben eljáró bíróságok azzal, hogy ettől eltérően értelmezték a Ptk.-t, az indítványozók szerint "alaptörvénysértést követtek el".

[15] A tisztességes eljárás követelménye az indítványozók szerint még azáltal is sérült, hogy a másodfokú ítéletet hozó Ítélőtábla olyan kérdésben döntött, mely még csak említésre sem került a keresetben; a felperes nem bizonyította, hogy a II. rendű és az I. rendű alpereseknek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel szemben tudomásuk lett volna arról, hogy a III. rendű alperes ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdonjoga ellenére a tényleges tulajdoni helyzet attól esetlegesen eltérne; az ügyükben eljárt bíróságok nem tartották meg a bizonyítási eljárás törvényes kereteit. Az indítványozók szerint sérült továbbá az indokolt bírói döntéshez való joguk is.

[16] A támadott bírói döntések jogszabály-értelmezése az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetéshez is vezet azáltal, hogy a tulajdonhoz való alapvető jog tekintetében ésszerű indok nélkül tesz különbséget egyrészt a jóhiszemű és ingyenesen szerző, másrészt a jóhiszemű és ellenérték fejében szerző között.

[17] A támadott ítéletek a Ptk. 5:175. § (1) bekezdésének a jogszabály szövegétől és a nyilvánvaló jogalkotói szándéktól elszakadó értelmezésével alkotmányellenesen korlátozzák a jóhiszeműen és ingyenesen szerzők jogait, kirekesztik őket a jogi védelemre jogosultak köréből.

[18] A támadott ítéletek az indítványozók tulajdonhoz való jogát azáltal sértik, hogy a jogértelmezés során a bíróságok valójában jogot alkottak, és ez alapján állapították meg felperes tulajdonszerzését a perbeli ingatlanokon, az indítványozókat ezáltal jogos tulajdonuktól megfosztva.

[19] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének és a C) cikk (1) bekezdésének sérelme körében kiemelték, hogy a Kúria a támadott felülvizsgálati ítélet meghozatalakor túllépte a jogegység biztosítására vonatkozó alaptörvényi felhatalmazás kereteit és elvonta a törvényhozói hatalmi ág jogkörét, ami az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésének sérelmét eredményezi, egyúttal sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében deklarált jogbiztonság követelményét is.

II.

[20] 1. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései:

"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."

"C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik."

"XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár."

"XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes."

"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."

"28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."

[21] 2. A Ptk. jelenleg hatályos rendelkezései szerint:

"5:175. § [Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző jogállása]

(1) Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy vagy az ingatlan-nyilvántartásban feljegyezhető tény jogosultja a szerzett jogát, illetve a feljegyezhető tényt nem érvényesítheti az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagy az őt bejegyzési igénnyel rangsorban megelőző, jóhiszemű szerzővel szemben.

(2) Az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett jogot és fel nem jegyzett tényt a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző, valamint bejegyzési igénnyel rangsorban előbb álló, jóhiszemű jogszerzővel szemben nem lehet érvényesíteni. A jóhiszemű szerző jogvédelme az ingatlan-nyilvántartási állapot függő jogi helyzetére utaló tény feljegyzése esetére nem terjed ki."

[22] 3. A Ptk. 2024. október 1-jétől hatályos rendelkezései szerint:

"5:169. § [Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző jogállása]

(1) Az ingatlan-nyilvántartáson kívül az ingatlanra vonatkozóan dologi jogot szerző a szerzett jogát nem érvényesítheti az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagy őt a bejegyzési igénnyel rangsorban megelőző, jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerzővel szemben.

(2) Az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett jogot vagy tényt annak jogosultja a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző bejegyzett jogosulttal, valamint a be nem jegyzett jog vagy tény jogosultját bejegyzési igénnyel rangsorban megelőző jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzővel szemben nem érvényesítheti."

III.

[23] 1. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1) bekezdésének megfelelően mindenekelőtt arról kellett döntenie, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e. Ennek során vizsgálnia kellett a befogadhatóság feltételeinek érvényesülését. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a következő megállapításokra jutott.

[24] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírói döntést követő 60 napon belül nyújtották be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozók jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont].

[25] Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozók szerint vizsgálandó bírói döntéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont].

[26] Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].

[27] Az indítvány - az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése kivételével - tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].

[28] Az indítvány az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére vonatkozó önálló indokolást ugyanakkor nem tartalmaz, hanem csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére vonatkozó indokokat (hogy ti. a jogértelmezés során a bíróságok valójában jogot alkottak) terjesztette ki az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése sérelmének megállapítására irányuló indítványi kérelem az önálló indokolás hiánya miatt nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelménynek.

[29] Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

[30] Az indítvány - a B) cikk (1) bekezdése, a C) cikk (1) bekezdése és a 28. cikk kivételével - megfelel annak a feltételnek, mely szerint - az indítványozók állítása alapján - az indítványozók Alaptörvényben biztosított jogainak sérelme következett be [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont].

[31] Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése valamint a 28. cikke nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak; az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére pedig az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz (lásd például: 3045/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [12]), ami jelen ügyben nem teljesült.

[32] Mindezek alapján ezek az indítványi elemek nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja előírásainak.

[33] Az indítványozók jogosultnak tekinthetők [Abtv. 51. § (1) bekezdés]. Az indítványozók érintettnek tekinthető (Abtv. 27. §). Az indítvány továbbá megfelel annak a feltételnek, mely szerint az indítványozók a jogorvoslati lehetőségeiket már kimerítették, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számukra biztosítva [Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pont].

[34] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen ügyben azáltal, hogy a jogalkotó időközben kifejezetten a vitatott jogértelmezésnek megfelelően módosította a jogvita során alkalmazott jogszabályt, a bírói jogértelmezés felvetheti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét abban az összefüggésben, hogy a támadott ítéletek bírói jogértelmezése az indítványozóknak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát - a contra legem jogalkalmazásra tekintettel - alaptörvény-ellenesen korlátozta-e.

[35] Az előadó alkotmánybíró az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján - a befogadásról szóló döntés helyett - a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjesztett az Alkotmánybíróság elé.

IV.

[36] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[37] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a támadott ítéletek az indítványozóknak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát - a contra legem jogalkalmazásra tekintettel - alaptörvény-ellenesen korlátozta-e.

[38] Az Alkotmánybíróság különbséget tesz contra legem és contra constitutionem jogértelmezés között, és csak az utóbbit tekinti az alkotmányossági jogsérelem szintjére felérőnek. Az indítványozó a contra legem jogértelmezéssel összefüggésben hivatkozott a 29/2021. (XI. 10.) AB határozatra. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy önmagában egy contra legem ítélet még nem szükségképpen alaptörvény-ellenes (contra constitutionem) ítélet. Kivételesen, kellően súlyos esetekben azonban egy contra legem jogalkalmazás is felemelkedhet alkotmányjogilag értékelhető szintre, és a bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapításához vezethet (20/2017. (VII. 18.) AB határozatát, Indokolás [21]; 29/2021. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [28]).

[39] Ilyen kivételes esetnek tekinthető egyebek között, ha a bíróság ítélete az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsérti, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz. A jogszabályokat az Alaptörvény biztosította kereteken belül a bíróságok értelmezik; az Alkotmánybíróság nem avatkozhat be minden olyan esetben a bíróságok tevékenységébe, amikor valamilyen (állítólagos vagy tényleges) jogszabálysértő jogértelmezésre vagy jogalkalmazásra került sor. A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése ugyanis nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást (lásd például: 3234/2021. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [68]). Ha azonban az Alkotmánybíróság az Abtv. 46. § (3) bekezdésének alkalmazásával valamely jogszabály lehetséges értelmezésével, illetőleg alkalmazásával kapcsolatosan alkotmányos követelményt fogalmaz meg, és ezáltal kifejezetten rögzíti az Alaptörvényből az adott jogszabályi rendelkezésre vonatkozó értelmezési tartomány határait, azt a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül és nem ronthatja le (16/2021. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [35]). Az Abtv. 39. § (1) bekezdéséből következően pedig az Alkotmánybíróság határozatának egésze (és nem csupán a rendelkező része) bír erga omnes kötelező erővel. Ekként, ha az Alkotmánybíróság egy határozatában formálisan alkotmányos követelmény kimondása nélkül foglal állást valamely jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezéséről, vagy éppen ellenkezőleg, azt mondja ki, hogy valamely értelmezés ellentétes az Alaptörvénnyel, arra az eljáró bíróságnak ugyancsak tekintettel kell lennie ítéletének meghozatala során.

[40] Annak megítélése során, hogy valamely (állítólagos) contra legem jogalkalmazás kivételesen elérte-e az alaptörvény-ellenesség szintjét, az Alkotmánybíróság az eset összes releváns körülményének figyelembevételével határozhat.

[41] A 29/2021. (XI. 10.) AB határozatban vizsgált esetben az Alkotmánybíróság figyelembe vette, hogy már állást foglalt-e a kérdéses jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összeegyeztethetősége, illetőleg az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezése kérdésében. Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően ugyancsak figyelembe vette a megsértett jogszabály egyértelműségének és pontosságának fokát; a jogszabály értelmezése és alkalmazása tekintetében az ítélkező bírót megillető mérlegelési jogkör terjedelmét; valamint a bírói döntésben megjelenő indokolást is, mely különösen nagy jelentőséggel bír akkor, ha az Alkotmánybíróság az adott jogkérdésben már korábban állást foglalt. Az Alkotmánybíróság végezetül azt sem hagyhatja figyelmen kívül eljárása során, hogy az indítványhoz kötöttség elvének megfelelően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz eljárás keretei között kifejezetten azt kell vizsgálnia, hogy valamely bírói döntés az indítványban foglalt okból alaptörvény-ellenes-e. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében ugyanis egyes, az Alaptörvényben és az Abtv.-ben pontosan megjelölt kivételes esetek [Abtv. 28. § (1) bekezdése, 32. § (1) bekezdése, 38. § (1) bekezdése, 46. § (1) és (3) bekezdése, illetőleg az Alaptörvény 24. cikk (4) bekezdése] kivételével "[a]z Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik" (29/2021. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [29]-[30]).

[42] Az indítványozók azt a bírói jogértelmezést kifogásolják, miszerint az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző jogállását szabályozó Ptk. 5:175. § alapján a jogvédelem csak a jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzőt illeti, így nem részesül e törvényi rendelkezés szerinti védelemben az ingyenesen (ellenérték nélkül) szerző személy. Az indítványozók szerint a Ptk. támadott határozatok meghozatala idején hatályos Ptk. 5:175. § értelmében a jogvédelem a jóhiszemű szerzőt illeti meg, függetlenül attól, hogy ingyenesen vagy ellenérték fejében szerezte a tulajdonát.

[43] A Kúria ítéletében ehhez képest azt állapította meg, hogy "[ä] Ptk. 5:175. § (1) bekezdésének és az 5:175. § (2) bekezdésének egybevetéséből adódó helyes, az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő értelmezés szerint a jogalkotó a jóhiszemű szerző védelme kapcsán nem kívánt különbséget tenni aszerint, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető kötelmi megállapodáson alapuló jogról vagy pedig egyéb, ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett dologi jogról - elsősorban tulajdonjogról -, van szó. A két jogszabályhely - Ptk. 175. § (1) és (2) bekezdés - egybevetéséből dogmatikai alapon csak egyfajta értelmezés adódik: mindkét esetben csak a jóhiszemű és visszterhes szerző részesül jogvédelemben. Az ettől ellenkező szabályozásnak és értelmezésnek nincsenek dogmatikai indokai." (Kúriai ítélet [56] bekezdés) A Kúria utalt arra is, hogy "a jogalkotó utóbb az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény (új Inytv.) megalkotása során a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekben rejlő pontatlanságot kiküszöbölte, kiemelve, hogy "a módosítás eredményeként a Ptk.-ban maradó rendelkezések tekintetében lényeges változások nem történtek, e szabályoknak csupán pontosabb, értelmezést segítő módon való megfogalmazására került sor, a közhitelesség és ennek joghatásai hatékonyabb érvényesülése érdekében." Ennek eredményeként ugyanis az Inytv. 105. §-a - 2024. február 2-i hatályba lépéssel - általi módosítás következtében a Ptk. 5:169. § (1) és (2) bekezdése is a jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző részére biztosít védelmet." (...) "Az új szabályozás tehát egyértelművé teszi, hogy akár az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető kötelmi megállapodáson alapuló egyéb jogról, akár dologi jogról van szó, a jóhiszemű szerző - a hatályos szabályozás helyes értelmezése szerint is - csak akkor részesül védelemben, ha a jogát (jóhiszeműen és) ellenérték fejében szerezte. A kifejtettekből következően alappal hivatkozott a felperes az I-II. rendű alperesek ingyenes szerzésére, ami egyúttal érdektelenné teszi annak vizsgálatát, hogy a jó- vagy rosszhiszeműség tekintetében helyesen foglalt-e állást az első- és másodfokú bíróság." (Kúriai ítélet [57]-[58] bekezdései)

[44] Az Alkotmánybíróság a támadott ítéletekből a következőket állapította meg.

[45] A Kúria egyértelműen a hatályos jogszabályi rendelkezések figyelembevételével járt el, jogértelmezését a Ptk. hatályos rendelkezéseire alapította. A módosított, de még hatályba nem lépett rendelkezéseket nem, csupán annak jogalkotói indokolását vette figyelembe. Az Alaptörvény 28. cikke pedig éppenséggel kötelezővé teszi a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolásának figyelembe vételét. Nem állja meg a helyét az az indítványozói hivatkozást, miszerint "az, hogy a jogalkotót mi vezette-e módosításra (a pontatlanságot akarta kiküszöbölni, netán a korábbi jogalkotói hiányosságot akarta javítani), teljességgel közömbös." A Kúria ítélete épp akkor vált volna contra constitutionemmé, ha a jogalkotó szándékát és ezáltal az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat - az indítványozók érvelésével egyező módon - figyelmen kívül hagyta volna.

[46] A 21/2023. (VIII. 7.) AB határozat rögzítette, hogy "[a]z Alaptörvény 28. cikke és XXVIII. cikk (1) bekezdése természetes fogalmi egységet alkotnak. A jogértelmezés Alaptörvényben rögzített elveinek betartása minden kétséget kizáróan részét képezi a tisztességes bírósági eljárásban megvalósuló jogértelmezéssel szemben állított minimális alkotmányos követelményeknek" (Indokolás [32]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az önkényes bírói jogértelmezés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére vezethet. Az Alkotmánybíróság a jogalkalmazói önkény fennállásából fakadóan azonban csak kivételesen, szigorú feltételek fennállása esetén állapítja meg a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. Amennyiben a bíróság az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési szabályok figyelmen kívül hagyásával jár el, a jogértelmezési hiba contra constitutionem önkényessé válik (33/2021. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [30]).

[47] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria a Ptk. 5:175. § (1) bekezdése során figyelemmel volt az Alaptörvény 28. cikke szerinti szempontokra, figyelembe vette a jogalkotó akaratát a norma értelmezésekor és nem szakadt el olyan mértékben a norma szövegétől, ami már az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét okozó önkényes bírói jogértelmezésnek minősülne.

[48] A vitatott jogértelmezéssel kapcsolatban az is megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság korábban nem foglalt állást a kérdéses jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összeegyeztethetősége, illetőleg az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezése kérdésében, erre az indítványozók sem hivatkoztak.

[49] Az Alkotmánybíróság ezek alapján megállapította, hogy a Kúria jogértelmezése nem lépett túl az Alaptörvény keretein, jogértelmezése nem volt önkényes, az Alaptörvény megszabta értelmezési tartomány keretein belül maradt.

[50] 2. Az indítványozók a XXVIII. cikk (1) bekezdés sérelmeként azt is állították, hogy sérült az indokolt bírói döntéshez való joguk is. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részjogosítványaként értelmezett indokolt bírói döntéshez való jog alkotmányos tartalmát illetően következetes a gyakorlata (lásd először: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [28]-[34]). Eszerint "[a] bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (lásd először: 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; lásd még például: 3062/2019. (III. 25.) AB végzés, Indokolás [33]).

[51] Az Alkotmánybíróság következetesen képviselt álláspontja szerint a tisztességes eljárás követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást fogalmazza meg, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és annak értékeléséről határozatában számot adjon (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]). Az indokolt bírói döntéshez való jog tehát az a kötelezettséget támasztja az eljáró bírósággal szemben, hogy az indokolás az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre terjedjen ki (3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]).

[52] Az eljáró bíróságok az Alkotmánybíróság szerint az ügy érdeme szempontjából releváns kérdéseket megindokolták, "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21])

[53] 3. A tisztességes eljárás követelménye az indítványozók szerint még azáltal is sérült, hogy a másodfokú ítéletet hozó Ítélőtábla olyan kérdésben döntött, mely még csak említésre sem került a keresetben; a felperes nem bizonyította, hogy a II. rendű és az I. rendű alpereseknek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel szemben tudomásuk lett volna arról, hogy a III. rendű alperes ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdonjoga ellenére a tényleges tulajdoni helyzet attól esetlegesen eltérne; az ügyükben eljárt bíróságok nem tartották meg a bizonyítási eljárás törvényes kereteit.

[54] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]).

[55] Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek, valamint a tényállás megalapozottak-e, illetőleg hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, ugyanis a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).

[56] 4. Az indítványozók az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdéseire hivatkozással a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértésére is hivatkoztak. Az indítványozók szerint a támadott bírói döntések jogszabály-értelmezése az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetéshez azáltal vezet, hogy a tulajdonhoz való alapvető jog tekintetében észszerű indok nélkül tesz különbséget egyrészt a jóhiszemű és ingyenesen szerző, másrészt a jóhiszemű és ellenérték fejében szerző között.

[57] Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés első mondatának (amely szerint "[a] törvény előtt mindenki egyenlő") pozitív irányú megközelítést tartalmazó egyenlőségi klauzulája (ún. "általános egyenlőségi szabály") és a (2) bekezdés szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma (negatív irányú megközelítés, amely az alapjogok tekintetében és egyúttal védett tulajdonság alapján tett különbségtételt tiltja) az egyenlőséghez, egyenlő bánásmódhoz való jog két, szorosan összetartozó aspektusát jelentik. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján valamely megkülönböztetés alaptörvény-ellenessége akkor állapítható meg, ha a jogszabály alkotmányos indok nélkül tesz különbséget a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - jogalanyok között (lásd: 42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [28]; lásd legutóbb: 3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [39]).

[58] Az Alkotmánybíróság ezért az indítványozók kifogásai kapcsán elsőként azt vizsgálta, hogy az állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható helyzetben lévő, homogén csoportba tartozó jogalanyok között tekinthető-e fennállónak.

[59] Az indítványozók maguk is utalnak arra, hogy a Ptk.-ban külön "esik szó" a "jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzőkről", vagyis a jogalkotó kifejezett, a szabályozásban megnyilvánuló szándékának megfelelően eltérő helyzetben vannak a jóhiszemű visszterhes ügyleti szerzők a jóhiszemű ingyenesen (ellenérték nélkül) szerző személyekhez képest. Homogén csoport hiányában pedig a hátrányos megkülönböztetés további vizsgálatának nincs helye.

[60] Mindez pedig egyben azt is jelenti, hogy a támadott bírói jogértelmezés az indítványban megjelölt okból nem sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését, ugyanis nem egymással összehasonlítható helyzetben lévő, homogén csoporton belül tesz különbséget. Az indítványozók pedig nem mutattak rá arra, hogy őket az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül (homogén csoport) érte volna hátrányos megkülönböztetés (3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [22]).

[61] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntések nem sértik az indítványozók Alaptörvény XV. cikk szerinti törvény előtti egyenlőséghez való alapjogát és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 2024. február 27.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleménye

[62] Az ügy elbírálása szempontjából két kérdés megválaszolását tartom meghatározónak.

[63] Egyrészt érdemben változott-e a jogi szabályozás a Ptk. módosításával, azaz tartalmaz-e érdemben változást a Ptk. 2024. október 1-jétől hatályos 5:169. §-a a Ptk. jelenleg hatályos 5:175. §-ához képest?

[64] Másrészt létezik-e jóhiszeműség ingyenes jogszerzés esetén? Amennyiben erre a válasz igenlő, azaz ha az ingyenesség fogalmilag nem zárja ki a jóhiszeműséget, akkor ez azt jelenti, hogy a Ptk. módosítása érdemi változást tartalmaz.

[65] A magam részéről mind a második, mind pedig ebből következően az első kérdésre igennel válaszolok. A Ptk. módosításának jogalkotói indokolását nem tartom visszavetíthetőnek a Ptk. korábbi rendelkezése értelmezésére.

[66] Ebből következően nézetem szerint a jelen ügyben utólagos érdemi módosítást tartalmazó rendelkezés alkalmazására került sor, ami egy hatályban nem lévő jogszabály quasi visszaható hatályú alkalmazását jelenti. Ez véleményem szerint egyértelműen az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság sérelmét valósítja meg.

[67] Megítélésem szerint a B) cikk (1) bekezdése sérelme a XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonjog sérelmével párosult. Az ezzel kapcsolatos indítványozói indokolást elegendőnek tartom; abból kitűnik az indítványozóknak az az álláspontja, hogy a tulajdonjoguknak a sérelmét a meghozott bírói ítélettel látták megvalósultnak.

Budapest, 2024. február 27.

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1656/2023.