362/D/2002. AB végzés

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdésével összefüggő jogalkotói mulasztás alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdéséhez kapcsolódó alkotmányos követelmény megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó elsődlegesen a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. § (1) bekezdés b) pontjának és (3) bekezdésének megsemmisítését, valamint ahhoz kapcsolódóan mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kéri alkotmányjogi panasz keretében. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság perújítási kérelmet elutasító Pf.VII.26.288/2001/4. sz. végzése az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdéseit, 70/K. §-át és 2. § (1) bekezdését sértik, ezért a támadott jogszabály megsemmisítése mellett kéri azok konkrét ügyben való alkalmazhatóságának megtiltását is. Úgy érvel, hogy a Pp. itt támadott rendelkezése, amely szerint perújításnak van helye, ha a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes; alkotmányellenesen szűk körben határozza meg a perújítási okokat. Kizárja ugyanis a perújítás lehetőségét azokban az esetekben, amikor bűncselekmény nem történt [vagy a Pp. 260. § (3) bekezdése értelmében nem állapítja meg annak elkövetését jogerős bírói ítélet], ha nem az "elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértése miatt következik be az alkotmányos jogok sérelme". A 9/1992. (I. 30.) AB határozattal utal arra, hogy a jogállamisággal olyan eljárás fér össze, amely az anyagi igazság érvényre juttatását lehetővé teszi. "Kétségtelen tény, hogy a (...) Kft. pervesztességét részben ügyvédi mulasztás tette lehetővé, azonban a bíróság részéről az eljárási szabályok következetes betartása ugyanúgy megóvta volna a felet a méltánytalan hátránytól..." A perújítás folytán eljáró elsőfokú bíróság megengedte a perújítást, részben az eljárási szabálysértésekkel indokolva döntését, a Legfelsőbb Bíróság azonban az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte és a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlan elutasította. Az eljárás ilyen rendje pedig kizárja az anyagi igazság érvényre juttatását, s így alkotmánysértő.

Elsődleges kérelme körében az alkotmányjogi panaszhoz kapcsolódóan alkotmányellenes mulasztás megállapítását is kéri, mert "az egyéb - tehát nem kriminális - eljárási jogsértések jogi tényként való szerepeltetésének elmaradása mellett nem alkotta meg azokat a büntetőjogi tényállásokat, amelyek a Pp. által megjelölt jogi alapot tartalommal töltenék ki." Utal arra, hogy a szélsőséges esetektől eltekintve, a bíró eljárási szabálysértése miatt csak a hivatali visszaélés bűncselekménye megállapítása esetén kezdeményezhető perújítás, "[e]zzel a tényállással az a gond, hogy a jogalkotó csak a célzatos magatartást rendeli büntetni, ennek bizonyítása azonban szinte lehetetlen. Megjelöli az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, mint olyan alapvetőjogot, amely garanciáinak biztosítására a jogalkotó az általa hiányolt tartalmú rendelkezéseket megalkotni köteles.

Az indítványozó másodlagos kérelme alkotmányos követelmény kimondására irányul, s kéri megállapítani, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjának és azzal összefüggésben (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából az eljárási szabályok a bíróság részéről történő súlyos, az ügy érdemi megítélésére is kiható megsértése alapul szolgál a perújítás megengedéséhez, amennyiben az oka volt a perújítás alapjául szolgáló tények, bizonyítékok bíróság előtti érvényesítése elmaradásának. Másodlagos indítványát szintén az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésére, 70/K. §-ára és 2. § (1) bekezdésére alapozza, s utal arra, hogy a döntések kiszámíthatósága, az anyagi igazság kiderítésére alkalmas eljárási rend működtetése jogállami kötelezettség.

II.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt feltételeknek megfelel-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság fellebbezés folytán hozott Pf.VII.26.288/2001/4. sz. végzése 2002. február 14-én kelt, azt 2002.március 14-énkéz-besítették az indítványozó jogi képviselőjének. Az indítványozó alkotmányjogi panasza 2002. május 3-án, a határidő 50. napján érkezett az Alkotmánybíróságra.

További törvényi feltétele a panasz előterjesztésének, hogy a panaszost ért alkotmányos jogsérelemnek az alkotmányellenes jogszabálynak a panaszos ügyében történt alkalmazásából kell eredni. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszként előterjeszthető kérelmében a Pp. 260. § (1) bekezdés b) pontját és (3) bekezdését támadta. Ezeket a rendelkezéseket a perújítás folytán eljáró Fővárosi Bíróság nem alkalmazta 35.G.76.028/2000/15. számú - perújítási kérelemnek a megengedhetőség körében helyt adó - végzésében. Továbbá a Legfelsőbb Bíróság sem alkalmazta a támadott rendelkezéseket a Pf.VII.26.288/2001/4. számú - az elsőfokú végzést hatályon kívül helyező és a perújítási kérelmet elutasító - végzésében.

Az Abtv. 48. §-ának (1) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt - egyéb feltételek mellett - akkor lehet előterjeszteni, ha az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán jogsérelem keletkezett. Sem a Fővárosi Bíróság, sem a Legfelsőbb Bíróság nem hivatkozott az indítványozó által támadott Pp. 260. § (1) bekezdés b) pontjára végzésében, a támadott jogszabályt nem alkalmazták, ezért azok tekintetében az indítvány nem felel meg az Abtv. 48. §-ában meghatározott feltételnek. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt a Pp. 260. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése tekintetében visszautasította.

2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a jogalkotó alkotmányellenes mulasztása megállapítását is kérte. Az Alkotmánybíróság több határozatában, legutóbb 188/D/2002. AB végzésében vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörök egymáshoz való viszonyát. "E határozataiban hangsúlyozta: az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy az Alkotmányban biztosított jogok sérelme »az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán« következzék be. Ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. [27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326.; 1124/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.]" (ABK 2008. január, 118, 120.)

Az Alkotmánybíróság e gyakorlatára figyelemmel az alkotmányjogi panasz keretében előterjesztett, jogalkotói mulasztás alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

3. Az indítványozó másodlagosan a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése tekintetében kérte alkotmányos követelményként kimondani, hogy e jogszabályok alkalmazása szempontjából az eljárási szabályok a bíróság részéről történő súlyos, az ügy érdemi megítélésére is kiható megsértése alapul szolgál a perújítás megengedéséhez, amennyiben az oka volt a perújítás alapjául szolgáló tények, bizonyítékok bíróság előtti érvényesítése elmaradásának.

"Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányos követelményt elsősorban a normakontroll keretében, kivételesen mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában lefolytatott eljárás keretében, a norma megsemmisítését, illetőleg a jogalkotóhoz jogalkotási kötelezettsége teljesítése érdekében intézett felhívást kiváltó döntésként alkalmazza. [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999,176.] Az Abtv. 21. §-a alapján az indítványozók csak az Abtv. 1. §-a szerinti eljárások kezdeményezésére jogosultak." (545/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1304, 1312-1313.) Alkotmányos követelmény kimondása iránti kérelmet az Abtv. 1. §-a szerint tehát nem lehet előterjeszteni, ezen eszköznek a megsemmisítés alternatívájaként való alkalmazása az Alkotmánybíróság mérlegelésén múlik. Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Mivel pedig alkotmányos követelmény megfogalmazása iránt önálló indítvány nem terjeszthető elő, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja alapján az indítványt visszautasította.

Budapest, 2008. május 27.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró