188/D/2002. AB végzés
alkotmányjogi panaszokról
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kpkf VI. 38.390/2000/4. számú végzésével, a Szegedi Ítélőtábla Knyf. II. 20.076/2004/2. számú végzésével, a Szegedi Ítélőtábla Knyf. II. 20.389/2003/2. számú végzésével, a Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20421/2003/4. számú ítéletével, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. IV. 37.144/2004/4. számú végzésével, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. III. 37.207/2004/3. számú végzésével, a Fővárosi Ítélőtábla 4. Pf. 20.926/2005/7. számú ítéletével, a Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 43.129/2006/2. számú végzésével és a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. III. 37.037/2006/7. számú végzésével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
Indokolás
I.
1.1. Az indítványozó több alkotmányjogi panaszt nyújtott be, az Alkotmánybíróság ezek közül jelen ügyben kilenc alkotmányjogi panaszt bírált el. Az indítványokra az adott okot, hogy az indítványozó több esetben a társadalmi szervezetek megszűnését megállapító bíróságnál az egyesületek felosztható vagyonának megállapítását és hitelezői követelésének kielégítését kérte. A konkrét ügyekben hozott bírói döntések azonban elutasították az indítványozó kérelmeit. Egyrészt, mert olyan társadalmi szervezeteket perelt, amelyek megszűnését az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) 16. § (2) bekezdés e) pontja alapján bíróság megállapította. Másrészt, a bírói döntések azt hangsúlyozták, hogy a társadalmi szervezet vagyonáról való rendelkezés joga a társadalmi szervezet legfelsőbb szervét illeti meg, amely erről az alapszabályban vagy külön határozatban rendelkezik. A vagyon-megállapítással kapcsolatos eljárás a társadalmi szervezet keretein belül folyik le, az eljáró felszámoló a társadalmi szervezet legfelsőbb szervének tagja. Miután az egyesületek megszűntek, további - a hitelezői igény kielégítésére irányuló - eljárásnak nem volt helye. Erre tekintettel a bíróságok hatáskörük hiányát állapították meg.
1.2. Az indítványozó szerint az Egytv. 16. § (2) bekezdés d), e) pontjai, továbbá a 21. § (1)-(2) bekezdése, vagyis a társadalmi szervezet megszűnésére és a hitelezők kielégítésére vonatkozó előírások nincsenek összhangban egymással. Az Egytv. ellentmondó és hiányos szabályozása, továbbá az, hogy a társadalmi szervezetek hitelezői tekintetében a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) nem alkalmazható, azt jelenti, hogy a társadalmi szervezetek megszűnésének megállapítása esetén nincs olyan intézmény, amely a felszámolói feladatokat ellátná. Ez az ellentmondó szabályozás eredményezett olyan bírósági határozatokat, melyek az alkotmányjogi panasz beküldője szerint sértik a jogállamiság követelményét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés], a tulajdonformák egyenlőségét [Alkotmány 9. § (1) bekezdés] és a tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés]. Az indítványok szerint a bíróságok azzal, hogy hatáskörük hiányát állapították meg, megsértették az Alkotmány 50. § (1) bekezdésében és 57. § (1) bekezdésében foglaltakat is.
A panaszos - az Egytv. és a Cstv. ellentmondó szabályaira tekintettel - valamennyi alkotmányjogi panaszban kérte a Cstv. gazdálkodó szervezet meghatározását szabályozó 3. § (1) bekezdés a) pontjának megsemmisítését és annak kimondását, hogy az a konkrét ügyekben nem alkalmazható.
1.3. Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Kpkf. VI. 38.390/2000/4. számú végzésével, a Szegedi ítélőtábla Knyf. II. 20.076/2004/2. számú végzésével, a Szegedi ítélőtábla Knyf. II. 20.389/2003/2. számú végzésével, a Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20421/2003/4. számú ítéletével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panaszaiban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kezdeményezte, mert véleménye szerint az egyesülési jog alapján létrejött szervezet megszűnése során a tulajdonjog védelme nem biztosított, a hitelezők ugyanis az egyesület megszüntetésével kapcsolatos eljárásban nem vehetnek részt.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (2) bekezdésének megfelelően egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
"63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni."
2. Az indítványokban hivatkozott jogszabályi rendelkezések:
16. § "(2) A bíróság az ügyész keresete alapján
d) feloszlatja a társadalmi szervezetet, ha annak működése a 2. § (2) bekezdésébe ütközik;"
"21. § (1) A társadalmi szervezet megszűnése esetén- a hitelezők kielégítése után - vagyonáról az alapszabály előírása, vagy a legfelsőbb szervének döntése szerint kell rendelkezni. Az ezzel kapcsolatos teendők ellátása a felszámolók feladata.
(2) Ha a társadalmi szervezet feloszlatással szűnt meg vagy megszűnését állapították meg, és a vagyon hovafordításáról nem történt rendelkezés, vagyona a hitelezők kielégítése után állami tulajdonba kerül, és azt közérdekű célra kell fordítani. A vagyon felhasználásának módját nyilvánosságra kell hozni."
"3. § (1) E törvény alkalmazásában:
a) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is, az európai területi együttműködési csoportosulás, a végrehajtói iroda, a sportegyesület, valamint mindazon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, amelyek fő érdekeltségeinek központja a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió területén található;"
III.
Az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálásra alkalmatlanok.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt feltételeknek:
"(1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi feltételeket együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.].
2.1.Az alkotmányjogi panaszok közül kettő, a Fővárosi ítélőtábla 11. Fpkf. 43.129/2006/2. számú végzésével és a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. III. 37.037/2006/7. számú végzésével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panasz hatvan napon túl érkezett az Alkotmánybíróságra. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panaszok elkéstek, azokat az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
A többi alkotmányjogi panasz az Abtv. 48. § (2) bekezdésének megfelelően, a jogerős határozatok kézbesítésétől számított hatvan napon belül érkezett az Alkotmánybíróságra.
2.2.Az Alkotmánybíróság a 23/1991. (V. 18.) AB végzésben úgy foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívülijogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. (ABH 1991, 311.) Az Alkotmánybíróság abban az esetben számítja a felülvizsgálati eljárás során meghozott döntéstől az Abtv. 48. § (2) bekezdésében előírt hatvan napot, ha a rendkívüli eljárás során olyan jogszabályt alkalmaztak, amelyet az alapeljárásban nem, és az alkotmányjogi panasz kifejezetten a rendkívüli jogorvoslat (jelen esetben a felülvizsgálati eljárás) során alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét állítja [23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 118-119.].
Az indítványozó által a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. IV. 37.144/2004/4. számú végzésével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panasz olyan jogszabály alkotmányellenességét állítja, amelyet már az alapügyben is alkalmazott a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a Tpk: 60940/1992/8. és a Szegedi Ítélőtábla a Knyf. II. 20.076/2004/2. számú végzéseiben. Az Alkotmánybíróság ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. IV. 37.144/2004/4. számú végzésével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Az indítványozó által a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. III. 37.207/2004/3. számú végzésével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panasz olyan jogszabály alkotmányellenességét állítja, amelyet már az alapügyben is alkalmazott a Békés Megyei Bíróság a Pk. 60.066/1992/13. és a Szegedi Ítélőtábla a Knyf. II. 20.389/2003/2. számú végzéseiben. Az Alkotmánybíróság ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. III. 37.207/2004/3. számú végzésével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította.
3. A Fővárosi Ítélőtábla 4. Pf 20.926/2005/7. számú ítéletével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panasz szerint az Egytv. 16. § (2) bekezdés e) pontja és a 21. § (1) és (2) bekezdései ellentmondó rendelkezést tartalmaznak, és a jogrendszer más jogszabályaival (Cstv., Ptk.) sincsenek összhangban, ezért kérte az indítványozó az Egytv. 16. § (2) bekezdés e) pontja és a 21. § (1) és (2) bekezdései és a Cstv. 3. § (1) bekezdése megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság visszautasította az alkotmányjogi panaszt, mert az indítványozó a normakollízióra való utaláson túl nem terjesztett elő az Abtv. 22. § (1) bekezdésében előírt határozott kérelmet az Alkotmánybírósághoz. Nem indokolta meg, hogy a felsorolt jogszabályok álláspontja szerint mely alkotmányos szakaszokkal állnak ellentétben, és nem fejtette ki, hogy miben látja a rendelkezések alkotmányellenességét.
4.1.Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizáró tényezőnek tekinti azt, ha az indítványozó a panaszában olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét állítja, amelyet a panaszos ügyében a jogerős határozatot meghozó bíróság nem alkalmazott [1050/D/1999. AB végzés, ABH 2005, 1581, 1582.; 177/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1557, 1566.; 725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1626.].
A jogerős döntést hozó bíróságok az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló végzésekben említették ugyan a Cstv.-t, de azt a konkrét ügyek elbírálásakor nem alkalmazták. Megállapították ugyanis, hogy a Cstv. 2. § (1) bekezdése értelmében a törvény hatálya a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki. A társadalmi szervezet a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem gazdálkodó szervezet, ezért a Cstv. rendelkezései az egyesület megszűnésére nem alkalmazhatók.
4.2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz esetében is az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja.
A benyújtott alkotmányjogi panaszok a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességét alátámasztó indokokat nem tartalmaznak. A beadványok azt kifogásolják, hogy az alkotmányjogi panaszra okot adó határozatokat hozó bíróságok, többek között a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatáskörük hiányát állapították meg, és ezzel az indítványozó szerint az Alkotmány több rendelkezését sértő határozatokat hoztak.
Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre jogalkalmazói döntések vizsgálatára, a bírói jogértelmezés és határozat nem lehet alkotmánybírósági eljárás tárgya.
4.3.Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörök egymáshoz való viszonyát. E határozataiban hangsúlyozta: az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy az Alkotmányban biztosított jogok sérelme "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" következzék be. Ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. [27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326.; 1124/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.]
Az Alkotmánybíróság - mindezekre tekintettel - a Legfelsőbb Bíróság Kpkf. VI. 38.390/2000/4. számú végzésével, a Szegedi ítélőtábla Knyf. II. 20.076/2004/2. számú végzésével, a Szegedi ítélőtábla Knyf. II. 20.389/2003/2. számú végzésével és a Szegedi ítélőtábla Pf. II. 20421/2003/4. számú ítéletével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panaszokat az Ügyrend 29. § e) pontjára tekintettel visszautasította.
Budapest, 2008. január 14.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró