1105/D/2004. AB határozat
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdésének "az ügy érdemében hozott" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok alapján - dr. Erdei Árpád és dr. Harmathy Attila alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdésének "az ügy érdemében hozott" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely szerint a jogalkotó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben nem teremtett eljárási lehetőséget a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezések alapján korábban elutasított felülvizsgálati kérelmek újbóli benyújtására, elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság azon eljárását, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányul a Pp. 273. §-ában szabályozott egyesbírói eljárással kapcsolatosan, 2005. december 31-éig felfüggeszti.
4. Az Alkotmánybíróság azon alkotmányjogi panaszok tárgyában indult eljárást, amelyek a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban megsemmisített rendelkezései konkrét ügyükben való alkalmazási tilalmának megállapítására irányulnak, továbbá amely a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdésének megsemmisítésére irányul, megszünteti.
5. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott döntései megsemmisítésére, továbbá a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban megállapított megsemmisítés hatályának megváltoztatására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
6. Az Alkotmánybíróság azokat az alkotmányjogi panaszokat, amelyek szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn,
- mert a Pp. nem biztosítja felülvizsgálati eljárásban a perköltségre és az eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezések elleni jogorvoslatot,
- továbbá, mert a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata során az elj árás tárgyalás tartása nélkül folytatható le, és a Legfelsőbb Bíróság nem tanácsban jár el,
- valamint, mert a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatot követően a jogalkotó nem teremtette meg az egyesbírói döntés elleni jogorvoslatot,
- végül mert törvények közötti ellentmondás a szabályozás hiányossága miatt áll fenn,
visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) felülvizsgálatot szabályozó egyes rendelkezései alkotmányellenességét állapította meg. Az Alkotmánybíróság döntését követően több alkotmányjogi panasz és egyéb - az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó - kérelem érkezett az alábbiak szerint:
1. Indítványozó a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmet elutasító Kfv.E.35.156/2004/2. és a Kfv.E. 35.161/2004/2. végzései ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Kifejtette, hogy - az Abh. közzététele előtt meghozott - végzések, azokat a jogszabályi rendelkezéseket alkalmazták, amelyekről az Abh. megállapította, hogy alkotmányellenesek, és megsemmisítette. Az indítványozó kérelme a Legfelsőbb Bíróság fenti végzései alkotmányellenességének megállapítására irányult.
2. Másik indítványozó szintén alkotmányjogi panasz hatáskörben a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III. 37.095/2004/7. számú - a felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló - 2004. október 9-én kelt ítélete alapján terjesztett elő indítványt. Az indítványozó több kérelmet is megfogalmazott:
2.1. Indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság a 2004. november 9-én közzétett Abh.-ban foglalt érvek alapján - az ügyére kiterjedően - a megsemmisítés hatályát 2004. október 19-ére visszaható hatállyal állapítsa meg.
2.2. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte a jogorvoslathoz való jog alapján. Véleménye szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből az következik, hogy felülvizsgálati eljárásban is biztosítani kell a perköltségre és az eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezések ellen a jogorvoslatot.
2.3. Az indítványozó úgy vélte, hogy nem egyeztethető össze a tisztességes eljárás követelményeivel, ha a felülvizsgálati kérelemről döntést hozó bíró részt vesz a felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló tanácsban. Az indítványozó e tekintetben határozott kérelmet nem fogalmazott meg.
2.4. Végül az indítványozó - a felülvizsgálati eljárásban ügyében alkalmazott további jogszabályról - kifejtette: alkotmányellenes mulasztásban megnyilvánuló, a jogállamiságot sértő körülménynek tekinti, hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény nincs összhangban az 1977. évi I. törvénnyel, illetve a 2004. évi XXIX. törvénnyel. Az indítványozó a fogyasztóvédelmi és a közérdekű bejelentések elintézésével kapcsolatos ellentmondásra hívta fel a figyelmet, az ellentmondás feloldásához - véleménye szerint - részletesebb törvényi szabályok szükségesek.
Az indítványozó a fenti indokok alapján annak kimondását kérte, hogy az alkotmányellenes rendelkezések ügyében alkalmazásra kerültek, ezért kérhesse a felülvizsgálati eljárás során hozott ítélet perújítási eljárásban történő újratárgyalását.
3. Újabb indítványozó terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.21.071/2003/1. számú felülvizsgálati kérelmet elutasító egyesbírói végzés alapján.
3.1. Az indítványozó - mivel a végzés az Abh.-ban később alkotmányellenessé nyilvánított Pp.-beli rendelkezéseken alapult - annak megállapítását kérte, hogy "a Pp. 270. § (2) bekezdés »és« szövegrészének, valamint az ezt követő a), b), ba) és bb) pontjai megsemmisítését 2004. október 21-ére - a Legfelsőbb Bíróság végzésének meghozatalára - visszaható hatállyal, azzal, hogy ezen alkotmányellenes jogszabályok a felülvizsgálati kérelem elbírálásánál alkotmányellenesen kerültek alkalmazásra."
3.2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte, mert a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata alapján az eljárás tárgyalás tartása nélkül folytatható le. Az indítványozó a fenti érvek szerint annak kimondását kérte, hogy ügyében az Abh.-ban elbírált rendelkezések alkotmányellenesen kerültek alkalmazásra. Az indítványozó egy újabb beadványában kiterjesztette az alkotmányossági vizsgálat iránti kérelmét - az Abh.-ban szintén elbírált - a Pp. 273. § (1) és (5) bekezdéseire, ugyanazon egyedi ügyével összefüggésben.
3.3. Ugyanezen indítványozó a későbbiekben további négy alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Az első panaszában a Legfelsőbb Bíróság Pfv. E. 22.014/2004/2. számú végzésére hivatkozva a Pp. 270. § (1) bekezdéséből az "ügy érdemében hozott" szövegrész és a Pp. 273. § (5) bekezdésének megsemmisítését kérte, a második alkotmányjogi panaszban - részben hasonlóan - a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 21.977/2004/2. számú és a Pfv.E. 21.978/2004/2. számú végzéseire alapozva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó e második panaszban egyrészt a Pp. 270. § (1) bekezdésének az "ügy érdemében hozott" szövegrésze megsemmisítését azért kérte, mivel álláspontja szerint ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 13. §-ával és az 57. § (1) és (5) bekezdésével, illetve mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is indítványozta, mert az Abh.-t követően a jogalkotó nem teremtette meg az egyesbírói döntés elleni jogorvoslat szabályait. Az indítványozó másrészt a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 219. §-ának a megsemmisítését is indítványozta. A harmadik alkotmányjogi panaszában az indítványozó - a fentiekkel azonos érvek alapján - a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 21.976/2004/2. számú végzésével kapcsolatban terjesztett elő kérelmet. Az Alkotmánybíróság e második és harmadik indítványból a Vht. 219. §-át érintő indítvá-nyi részt a Pp. felülvizsgálatot érintő indítványoktól elkülönítette. A negyedik indítvány - a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 21.287/2003./1. számú végzése alapján - a Pp. felülvizsgálatot érintő fönti rendelkezései, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 324-327. §-ait érintően terjesztett elő indítványt. Ezen indítványból - csakúgy, mint a fentiekben a Vht. esetén - a Ptk.-t érintő indítványi részt az Alkotmánybíróság elkülönítette.
4. További indítványozó a felülvizsgálati kérelmet egyesbírói előzetes eljárásban elutasító, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 20.953/2004/2. számú végzésével kapcsolatban terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó az Abh.-ra hivatkozva kifejtette, hogy ügyében az Abh. által megállapított alkotmányellenes rendelkezések kerültek alkalmazásra. A Legfelsőbb Bíróság kifogásolt végzése 2004. november 4-én kelt, azt az indítványozónak 2004. december 10-én kézbesítették, az Abh. pedig 2004. november 9-én került kihirdetésre. Az indítványozó álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság nem adhatott ki 2004. november 9-ét követően olyan végzést, amely alkotmánybírósági határozattal megállapított alkotmányellenes rendelkezéseken alapul. Az indítványozó határozott kérelme arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki: "a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezések a jelen ügyben nem alkalmazhatók".
5. Több panaszos képviseletében eljáró indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 39.192/2004/2. számú felülvizsgálati kérelmet előzetes megvizsgálás során elutasító végzése ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. A Legfelsőbb Bíróság végzésében megállapította, hogy az ügyben nem merült fel olyan elvi jelentőségű jogkérdés, amely a felülvizsgálatot megalapozza. Az indítványozó az Abh. alapján azt sérelmezi, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontjának ba) alpontja került az ügyében alkalmazásra, valamint az egyesbírói döntés elleni jogorvoslat hiányát kifogásolja. Az indítványozó határozott kérelme arra irányult, hogy "az Alkotmánybíróság visszamenőlegesen zárja ki a 42/2004. (XI. 9.) AB határozattal alkotmányellenessé nyilvánított és megsemmisített Pp. 270. § (2) bekezdés b), ba) pontjainak és a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondatának alkalmazhatóságát a fent megjelölt rendkívüli perorvoslati eljárásban".
6. Újabb alkotmányjogi panasz az Abh. kihirdetését követően meghozott egyesbírói döntést kifogásolta. Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.20.694/2003/15. számú, 2004. december 8-án kelt végzésére alapozva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását indítványozta. Álláspontja szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslati jogot, a 46. § (1)-(2) bekezdéseibe foglalt társas-bíráskodás elvét és a 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságot sérti az, hogy az Abh.-ban foglaltak ellenére a Legfelsőbb Bíróság továbbra sem biztosított jogorvoslatot az egyesbírói döntés ellen. Az indítványozó kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Pp. szabályai alapján eljárva - erre irányuló kifejezett eljárási szabályok hiánya miatt - nem rendelkezik végzéseiben az egyesbírói döntéssel szembeni jogorvoslat lehetőségéről, ami a gyakorlatban a jogorvoslat lehetőségének a kizártságát eredményezi. Az indítványozó a Pp. tekintetében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatát kéri a felülvizsgálati kérelmet elutasító egyesbírói döntéssel szembeni jogorvoslati szabályok hiánya miatt, jelölt ügyében pedig - indítványával összefüggésben - azt kéri, hogy a Legfelsőbb Bíróság három hivatalos bírájából álló tanácsa döntsön.
7. További indítványozók az alkotmányjogi panaszukban előadták, hogy felülvizsgálati kérelmüket a Legfelsőbb Bíróság egyesbírája érdemben bírálta el. Az elutasító végzés ellen - a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatra hivatkozva - jogorvoslattal élt, kérte, hogy ügyét tárgyalásra tűz zék ki, s állapítsák meg a korábbi ítéletek törvénysértő voltát. Az egyesbírói döntés ellen beterjesztett jogorvoslati kérelme azonban nem vezetett eredményre. Az indítványozó ezt követően az Alkotmánybírósághoz fordult s annak megállapítását kérte, hogy "a Legfelsőbb Bíróságon egyesbíróként meghozott Pfv.E.20.057/2003. számú végzése sérti a 42/2004. (XI. 9.) AB határozat rendelkezéseit", kérte továbbá a végzés megsemmisítését. Az indítványozó később azonos tartalmú újabb alkotmányjogi panaszt nyújtott be egy más ügyben, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 20.778/2004. számú végzése megsemmisítését kérve.
8. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte egy másik indítványozó. Véleménye szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdését és a 47. § (2) bekezdését sértő alkotmányellenes helyzet keletkezett, amikor a "Kormány és az Országgyűlés jogalkotása nem biztosította a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása révén a felülvizsgálati eljárásban az egyesbíró felülvizsgálati eljárást elutasító végzésével szemben a jogorvoslat lehetőségét. Az indítványozó által jelölt - a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 21.885/2004., Pfv.E. 20.297/2005. és a Pfv. E. 21.659/2004. számú - ügyekben a mulasztás orvoslását követően az indítványozó kéri, hogy a felülvizsgálati eljárást elutasító végzésekkel szemben visszamenőleg jogorvoslattal élhessen. Az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának alátámasztására csatolta a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma vezetőjének 2005. január 24-én kelt levelét, amelyben azt a tájékoztatást kapta, hogy "a hatályos Polgári perrendtartás nem ismer olyan jogorvoslatot, amely az egyesbíró határozata ellen igénybe vehető lenne".
9. Végül újabb indítványozó - hiánypótlási felhívást követően - az Alkotmány több tételéből eredő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte, mivel az Abh.-t követően "a jogalkotó »nem teremtett megoldást« azon felek számára, akik egy korábbi alkotmányellenes jogszabályhely léte alatt lettek megfosztva az Alkotmányban biztosított jogorvoslati joghoz való alapjoguktól".
10. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"46. § (1) A bíróság - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik.
(2) A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben.
(3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.
47. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve.
(2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(...)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Pp.-nek jelen eljárásban érintett rendelkezései:
"270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
(2) A felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
(...)"
"273. § (1) A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyesbíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a 270. §-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja.
(2) Az eljáró bíró elutasítja a felülvizsgálati kérelmet akkor is, ha a kérelem előterjesztője
a) a megadott lakóhelyéről (székhelyéről) nem idézhető, illetve onnan ismeretlen helyre költözött, vagy
b) a jogi képviseletéről felhívás ellenére nem gondoskodik és pártfogó ügyvéd kirendelését sem kéri, illetve kérheti.
(3) A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálásának befejezésekor - ha nem kerül sor a kérelem elutasítására - a határozat végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti, illetve a felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényéről - ha a fél a felülvizsgálati kérelemben ezt kérte és annak jogszabályi feltételei fennállanak - értesíti a földhivatalt.
(4) A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálásának eredményéről az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való érkezését követő hatvan napon belül határoz, kivéve, ha az ügyben hiánypótlásra volt szükség. Ebben az esetben a határidő a hiánypótlásra engedélyezhető határidővel, de legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbodik.
(5) Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetében indokolással ellátott - végzéssel dönt.
(6) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, erről a kérelem előterjesztőjét értesíti. A 274. § (1)-(3) bekezdések rendelkezései folytán szükségessé váló intézkedéseket az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró teszi meg.
(7) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében, illetve a világhálón közzéteszi az ügy tárgyát, a felülvizsgálati kérelemben felvetett jogkérdés lényegét és az előterjesztő képviseletében eljáró jogi képviselő nevét, valamint irodájának székhelyét.
(8) A felülvizsgálati eljárás lefolytatása során a Legfelsőbb Bíróság tanácsban jár el. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelő végzés meghozatalától számított hat hónapon belül az ügy érdemében határozattal dönt. Ha a Legfelsőbb Bíróság a 275. § (5) bekezdésében foglaltak szerint jár el, az eljárás felfüggesztésének időtartama a határidő számítása során nem vehető figyelembe."
III.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését az alábbiak szerint indokolja.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azon alkotmányjogi panaszokkal foglalkozott, amelyek az Abh.-ra - mint annak megállapításaival ellentétes gyakorlatra -hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében meghozott döntései tekintetében további alkalmazási tilalom kimondását (egyes panaszok a végzések megsemmisítését) kérték, illetve amelyek az Abh.-ba foglalt megsemmisítés hatályát ügyükre vonatkozóan visszamenőlegesen kérik megállapítani. Az indítványok közös jellemzője, hogy - bár más-más "technika" megfogalmazásával, de - egy új alkotmányjogi panasz eljárásba kérik bevonni ügyeiket.
1.1. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a Pp. 270. § (2) bekezdése "és" szövegrészét, valamint az ezt követő a), b), ba) és bb) pontjait, valamint a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondatát megsemmisítette, a felülvizsgálat jogintézményét érintő további indítványokat elutasította. Az Abh. az ügy alapjául szolgáló alkotmányjogi panaszokat is elbírálta: azon panaszok esetén alkalmazási tilalmat rendelt el, amelyekben az egyesbírói döntés a felülvizsgálati kérelmet kizárólag az elvi jelentőségű jogkérdés hiánya miatt utasította el, azon panaszok esetén, amelyeket bár ugyanúgy egyesbíró hozott meg, de az elutasítás indokaként más törvényi feltételek hiánya is szerepelt, az alkalmazási tilalom kimondására irányuló kérelmeket elutasította. (ABH 2004, 551-552.) Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a konkrét normakontroll hatáskörét gyakorolta, azaz egyedi ügyekkel összefüggésben hozott határozatot az adott jogszabály alkotmányellenességéről.
1.2. Az Alkotmánybíróság a 442/D/2000. AB végzésben döntötte el azt a kérdést - ami jelen ügyben is felmerült -, hogy egy korábban már elbírált jogszabályi rendelkezést sérelmező újabb konkrét normakontroll esetén az alkalmazhatóságra vonatkozó indítványi részt vizsgálhatja-e önállóan (ABH 2003, 1843.). E végzés értelmében: "Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az alkotmányjogi panasz intézménye kettős jellegű. Utólagos normakontrollra irányuló indítványt és jogszabály alkalmazhatóságának valamely konkrét perben történő kizárására vonatkozó kérelmet egyaránt tartalmaz, de e kérelmek elbírálása csak egyazon eljárás keretén belül történhet meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a sorolja fel az Alkotmánybíróság hatásköreit. Sem az Abtv., sem más törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az Alkotmánybíróság valamely jogszabály alkalmazhatóságának kizárásáról - az utólagos norma-kontrolltól elválasztva - önálló, külön eljárásban döntsön, ha korábban ugyanezen jogszabály alkotmányellenességét már elbírálta." (ABH 2003, 1843, 1845-1846.) Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben az alkotmányjogi panasszal "res iudicata" miatt érdemben nem foglalkozott. Az alkotmánybírósági gyakorlat követi e döntésben foglaltakat (lásd legutóbb: 1031/D/2004. AB határozat, ABK 2005. február, 83.).
Jelen ügyben azon alkotmányjogi panaszok, amelyek az Abh.-ban már elbírált Pp.-beli rendelkezések alapján kérték az alkalmazhatóság tekintetében az új eljárás lefolytatását - a fentiek szerint - ítélt dologra irányulnak. Az indítványok ugyanis az Alkotmánybíróság által korábban elbírált és alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabállyal azonos jogszabályi rendelkezésnek, azonos alkotmányossági okból történő - felülvizsgálatát kérik. Az ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból, vagy azonos összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány az alkotmánybírósági eljárásban ítélt dolognak minősül, így az alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában az Alkotmánybíróságnak új érdemi eljárást lefolytatnia nem lehet. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozatának (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében az eljárást megszüntette (ABH 2003, 2065, 2076.).
1.3. Az egyik alkotmányjogi panasz a Pp. 273. § (5) bekezdésének a megsemmisítését is kérte. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban vizsgálta az egyesbírói jogintézmény alapját adó rendelkezések - Pp. 273. § (1) és (5) bekezdésének - egészét. (ABH 2004, 551, 579, 582.) A Pp. 273. § (5) bekezdéséből az egyesbírói döntés elleni jogorvoslatot kizáró rendelkezést (első mondat) megsemmisítette, de magát az egyesbírói jogintézményt [Pp. 273. § (1) bekezdés] és döntési kompetenciát nem [Pp. 273. § (5) bekezdés második mondat]. Az Abh.-t követően hatályban maradt Pp. 273. § (5) bekezdésének utólagos alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványozói kérelem az Abh. alapján "ítélt dologra" irányul, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében ezt az eljárást is megszüntette.
1.4. Az alkotmányjogi panaszok másik része a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott egyedi döntéseinek megsemmisítésére irányult. E tekintetben az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy hatásköreit az Abtv. 1. §-a sorolja fel. Az Abtv. alkotmányjogi panaszra irányadó 48. § (1) bekezdése szerint: "Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva." Az Alkotmánybíróság számára sem az Abtv. 48. §-a, sem az Abtv. 1. §-ában foglalt egyéb hatáskörei nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy a bíróságok hatáskörébe tartozó egyedi ügyeket felülvizsgáljon. Az Alkotmánybíróságnak nincs arra sem hatásköre, hogy egyedi ügyek megítélésén keresztül vizsgálja az alkotmánybírósági határozat hatályosulásának gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság ezért ezen alkotmányjogi panaszokat - hatáskör hiányában - visszautasította.
1.5. Végül azon alkotmányjogi panaszok esetén, amelyek az Abh.-ban a Pp. megsemmisített rendelkezéseinek visszamenőleges hatályú megállapítását kérték, az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá: Az Abh. a Pp. 270. § (2) bekezdése "és" szövegrészét, valamint az ezt követő a), b), ba) és bb) pontjait, valamint a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondatát ex nunc hatállyal - azaz határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételével - semmisítette meg. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint: "Az Alkotmánybíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye." A 27. § (2) bekezdés értelmében: "Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező." Az indítványozóknak a megsemmisítés hatályának megváltoztatására irányuló kérelme - tartalma szerint - az Abh. döntésének megváltoztatására irányul. Erre azonban az Abtv. idézett 27. §-a nem ad lehetőséget, az Alkotmánybíróság határozata az Alkotmánybíróságot is köti. Minderre tekintettel az Abh.-ban foglalt megsemmisítés hatályának megváltoztatására irányuló indítványokat is visszautasította az Alkotmánybíróság.
2. Az alkotmányjogi panaszok egy másik része mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kéri a konkrét ügyekkel kapcsolatban. Az indítványozók az alkotmányjogi panaszok alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatát azért kérték, mert a Pp. nem biztosítja felülvizsgálati eljárásban a perköltségre és az eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezések elleni jogorvoslatot, továbbá, mert a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata során az eljárás tárgyalás tartása nélkül folytatható le, illetve a Legfelsőbb Bíróság nem tanácsban jár el, valamint, mert a 42/2004. (XI. 9) AB határozatot követően a jogalkotó nem teremtette meg az egyesbírói döntés elleni jogorvoslatot. Végül az egyik alkotmányjogi panasz "alkotmányellenes mulasztásban megnyilvánuló, a jogállamiságot sértő körülménynek" tekinti, "hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény nincs összhangban az 1977. évi I., illetve a 2004. évi XXIX. törvénnyel".
Az Alkotmánybíróság ezen indítványok alapján elsőként áttekintette az alkotmányjogi panasz (a konkrét normakontroll kérelmek), valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség hatáskörei együttes gyakorlására vonatkozó ítélkezését, korábbi megállapításait.
2.1. Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában értelmezte első ízben az alkotmányjogi panasz hatáskörének jellegét. Kimondta, hogy az Abtv. rendelkezései szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. "Ez következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt "panasz"-nak nevezi, másrészt, hogy azt az "egyéb jogorvoslati lehetőségek" kimerítése után, vagy "más jogorvoslati lehetőség hiányában", vagyis további, illetőleg végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára." (ABH 1991, 272, 281-282.) Utalt arra is az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányjogi panaszt e jogorvoslati funkció különbözteti meg az absztrakt utólagos normakontrolltól.
Az alkotmányjogi panasz mellett a konkrét normakontroll másik formája az Abtv. 38. § szerinti bírói kezdeményezés. Az Alkotmánybíróság e hatásköreiben eljárva nemcsak az alkalmazott (alkalmazandó) norma alkotmányellenességéről dönt, hanem a konkrét üggyel összefüggésben az alkalmazási tilalomról is. Az alkotmányjogi panasz és a bírói kezdeményezés tehát sok tekintetben hasonló, különbség abban áll, hogy a panaszt a jogerős döntést követően az érintett, míg bírói kezdeményezést az eljárás során, a bíró nyújthatja be. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata az Alkotmánybíróság külön hatásköre, amelyet az Abtv. 49. §-a szabályoz. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy bírói kezdeményezés (mint a konkrét normakontroll egyik formája) esetén a bíró e minőségében nem kérheti mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. Az 540/B/1997. AB határozat az Abtv. vonatkozó rendelkezéseinek összevetése alapján rámutatott: "Az idézett rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a bíró jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, az Abtv. 1. § b) pontja szerinti eljárást kezdeményezheti. Az Abtv. 38. §-a nem jogosítja fel a bírót arra, hogy ebben a minőségében az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését, az Abtv. 1. § e) pontja szerinti eljárást kezdeményezze." (ABH 1999, 584, 586.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata e döntés szerint szilárdult meg. [Lásd pl.: 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.]
A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló másik konkrét normakontroll, az alkotmányjogi panasz esetén az Alkotmánybíróság gyakorlata a következőképpen összegezhető: Bár az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint "alkotmányellenes jogszabály alkalmazása" során lehet benyújtani, az alkotmánybírósági gyakorlatban születtek olyan döntések is, amelyek alkotmányjogi panasz kapcsán mulasztásos alkotmánysértést vizsgáltak. A 23/1998. (VI. 9.) AB határozatban az Alkotmánybíróság azt a megoldást alkalmazta, hogy egyfelől a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításából, másfelől az alkotmányjogi panasz eredményessé nyilvánításából eredően kimondta: "az alkotmányellenes jogalkotói mulasztás hátrányos jogkövetkezményei az alkotmányjogi panasz előterjesztőjével szemben a konkrét ügyben nem alkalmazhatók. Ennek folytán - függetlenül attól, hogy az Országgyűlés az alkotmányellenes mulasztást milyen módon, milyen eljárási szabályok megalkotásával küszöböli ki -, a konkrét ügyben az Alkotmánybíróság korábbi határozatával megnyitott felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróságnak a megalkotásra kerülő törvényi szabályok megfelelő alkalmazásával érdemben le kell folytatnia." (ABH 1998, 182, 189.) Ugyanezt a megoldást követte a mulasztásos alkotmánysértés és az alkotmányjogi panasz viszonyában az Alkotmánybíróság 50/2003. (XI. 5.) AB határozata. (ABH 2003, 566-567.) E döntések az alkotmányjogi panasz jogorvoslati funkciója alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a konkrét normakontroll alkotmányjogi panasz formája nem zárja eleve ki a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség hatáskör együttes gyakorlását.
E döntések mellett azonban az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz és a bírói kezdeményezés azonosságára helyezve a hangsúlyt, több esetben következetesen kizárta, hogy alkotmányjogi panasz hatáskörben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon. (Lásd: 1044/B/1997. AB határozat, ABH 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABK 2005. április, 229, 234.) Az 1044/B/1997. AB határozat kiemelte, hogy a konkrét normakontroll és a mulasztásos alkotmánysértés együttes vizsgálatát kizáró "ítélkezési gyakorlatot nem érinti, hogy egyes ügyekben az adott ügy speciális körülményeire tekintettel az Alkotmánybíróság eltérő álláspontra helyezkedett. [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182.; 50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, I. kötet, 566.]" (ABH 1997, 1176.)
A 986/B/1999. AB határozatban pedig az Alkotmánybíróság kifejtette: "Az Abtv. idézett szabálya szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme »az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán« következzék be. Ennélfogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le..... Az Alkotmánybíróság ez ideig következetes gyakorlata szerint az ún. konkrét normakontroll-eljárás másik típusában, amelyben valamely jogszabály alkotmányellenessége a kérdés, az eljárást felfüggesztő bíró is az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában kizárólag konkrét normakontrollt kezdeményezhet, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását nem. [27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.]" (ABK 2005. április, 229, 234.)
2.2. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján nem látott olyan okot, amelyek miatt a fenti gyakorlatától eltérjen, ezért az alkotmánysértő mulasztás megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasította.
3. Az egyik indítványozó több alkotmányjogi panasz tartalmú beadványában a Pp. 270. § (1) bekezdéséből az ügy "érdemében hozott" szövegrész megsemmisítését kérte. Véleménye szerint a jogállamiságból eredő jogbiztonságot, a tulajdonjogot, a tisztességes eljárást és a jogorvoslati jogot sérti a jelölt szövegrész. Az Alkotmánybíróság ezen indítványokkal érdemben foglalkozott.
A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében "A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz." Az indítványok tartalma szerint az alkotmányossági kifogás alapja, hogy csak az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát lehet kérni, s ezáltal szűkül a felülvizsgálható döntések köre.
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban azon az állásponton volt, hogy a felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat szabályozása során a törvényhozás meghatározhatja a felülvizsgálat alá eső jogerős döntések körét. Ezt azonban - a jogbiztonság alkotmányos tétele alapján - úgy kell tennie, hogy ne keveredjen egymást kioltó módon a jogorvoslati és a jogegységi funkció; mindenki számára előrelátható és kiszámítható legyen, mely döntések ellen van helye felülvizsgálatnak. A jelen ügyben vizsgálni kért törvényi rendelkezés csak az ügyet érdemben lezáró jogerős végzés ellen teszi lehetővé a felülvizsgálati kérelem benyújtását. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Pp. e feltétele nem sérti a normával szemben támasztott - az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó - előreláthatóság és kiszámíthatóság jogbiztonsági követelményét. Az a körülmény pedig, amely szerint nem minden végzés ellen van helye felülvizsgálatnak, összhangban van a jogintézmény rendkívüli jogorvoslati jellegével. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből fakadó tisztességes eljárás követelményeibe ütközés sem állapítható meg, hiszen az érdemi döntések - az ügy érdemére kiható jogszabálysértés esetén - felülvizsgálat tárgyai lehetnek. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megerősítette azon korábbi gyakorlatát, amely szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jog csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik. (ABH 2004, 551, 571-572.) Így az az indítvány sem tekinthető megalapozottnak, amely a Pp. 270. § (1) bekezdésének az "ügy érdemében hozott" szövegrészét a jogorvoslathoz való jog sérelme alapján kérte megsemmisíteni.
Végül az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 13. §-ába foglalttulajdonhoz való jog és a jelen ügyben vizsgált Pp.-beli rendelkezés között érdemi alkotmányjogi összefüggés nem áll fenn.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 270. § (1) bekezdésének "az ügy érdemében hozott" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasította.
4. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására - alkotmányjogi panasztól függetlenül - is érkezett indítvány két tekintetben. Egyrészt azért, mert a jogalkotó nem teremtett eljárási lehetőséget az Abh. szerint alkotmányellenes rendelkezések alapján korábban elutasított felülvizsgálat kérelmek újbóli benyújtására, másrészt, mert az Abh.-t követően a törvényhozás nem alkotott szabályt az egyesbírói döntés elleni jogorvoslat eljárási rendjéről.
4.1. Mint az Alkotmánybíróság e határozatában már többször utalt rá, az Abh.-ban az Alkotmánybíróság a Pp. alkotmányellenes rendelkezéseit határozatának a Magyar Közlönyben történő közzététele napján semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság alkotmányi követelményét mérlegelve döntött az ex nunc hatályú megsemmisítésről. Amennyiben az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy az alkotmánysértés súlya és a jogbiztonság érdeke megköveteli a határozat meghozatala előtt benyújtott - és az alkotmányellenes rendelkezések alapján elutasított - felülvizsgálati kérelmek újbóli benyújtásának lehetőségét, úgy az ex tunc megsemmisítéssel él. Az Alkotmánybíróság azonban ilyen következtetésre nem jutott, amiből az is következik, hogy a törvényalkotónak sem keletkezett jogalkotási kötelezettsége az Abh. közzététele előtt az alkotmányellenes rendelkezések alapján elutasított felülvizsgálati kérelmek újbóli előterjesztését lehetővé tevő szabályok megalkotására. Az Alkotmánybíróság ezért az erre irányuló mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérő indítványt elutasította.
4.2. Indítvány kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is a tekintetben, hogy sérül a jogbiztonság, mert a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó szabályaiba az Abh. meghozatalát követően nem került olyan rendelkezés, amely az egyesbírói döntés elleni jogorvoslatot lehetővé teszi. Ezen indítvánnyal kapcsolatban az Alkotmánybíróság álláspontja a következő:
A Pp.-nek az Abh. meghozatala előtti 273. § (5) bekezdése a következőképpen rendelkezett: "Az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetében indokolással ellátott - végzéssel dönt." Az Abh. vizsgálva a Pp. 273. § (5) bekezdésének egészét, annak első mondatát ítélte alkotmányellenesnek, és azt megsemmisítette. A Pp. 273. § (5) bekezdése az alábbi szöveggel maradt hatályban: "Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetében indokolással ellátott - végzéssel dönt." (ABH 2004, 551.) Az Abh. az indokolás V. részében foglalkozott az egyesbírói jogintézménnyel. (ABH 2004, 579-582.) Az Alkotmánybíróság a határozatban kifejtette, hogy a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálására létrehozott, az egyesbíró által gyakorolt "szűrőszerep", mint jogi megoldás alkotmányossági szempontból önmagában nem kifogásolható. A határozat a következőkre mutatott rá: "Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ... bizonyos ügyekben az egyesbírói döntéshozatal, illetve az egyesbíró által végzett, befogadhatóságról való döntés alkotmányossági szempontból elfogadható. Az Alkotmány is ismeri az egyesbíró intézményét, a 46. § (3) bekezdés kimondja, hogy »egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatalos bírójárhat el«. Tehát az Alkotmány 46. § (1) bekezdésébe foglalt társas-bíráskodás elve nem sérül. Ugyanakkor az egyesbíró eljárásának az Alkotmány más rendelkezései által megkívánt garanciával övezettnek kell lennie. Érdemi, tartalmi döntés esetén valamilyen formájú jogorvoslatot kell biztosítani [amit jelen ügyben a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondata teljesen kizár], avagy jogorvoslat nélkül is az Alkotmány keretei között tartható az egyesbírói döntés, ha a döntés előre meghatározott, mindenki számára megismerhető és pontosan kiszámítható formai szempontokon alapul. Ilyenkor kizárólag objektív, tárgyi követelményeknek való megfelelőség lehet a vizsgálat tárgya. Az Alkotmánybíróság a fentiekben azt állapította meg, hogy - a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontja alkotmányellenessé nyilvánítása ellenére - az egyesbírói vizsgálatban az objektív, tárgyi követelmények vizsgálata mellett továbbra is jelen vannak érdemi, tartalmi elemek. Ezért az Alkotmánybíróság a Pp. 273. § (5) bekezdésének első mondatát (az egyesbírói döntés elleni jogorvoslatot kizáró rendelkezést) határozata kihirdetése napjával megsemmisítette, a Pp. 273. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó (magát az egyesbírói jogintézményt támadó) indítványt pedig elutasította. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az egyesbírói döntés ellen biztosítandó jogorvoslat esetén mind az Alkotmány 47. § (2) bekezdésének, mind a 2. § (1) bekezdésének sérelme kiküszöbölhető." (ABH 2004, 551, 581-582.)
Az Abh.-ban tehát az Alkotmánybíróság több lehetőség alkotmányosságát is elismerte az egyesbírói "szűrőszerep" fenntartására, de a felülvizsgálati eljárást illetően egyéb megoldások alkotmányosságának lehetőségét sem zárta ki. Az Alkotmánybíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy az Abh.-t követően (s a bírói gyakorlat ismeretében) elindult a Pp. - Abh.-ra tekintettel való - módosításának folyamata, a jogalkotási eljárás. A Kormány - az igazságügy-miniszter tájékoztatása szerint - a törvénytervezetet 2005 novemberében nyújtja be az Országgyűléshez.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 30. §-a értelmében: "Az Alkotmánybíróság saját eljárását valamely folyamatban lévő eljárás befejezéséig - érdemi határozat hozatala nélkül - felfüggesztheti, ha a folyamatban lévő eljárásnak az Alkotmánybíróság döntése szempontjából jelentősége van és a felfüggesztést a jogbiztonság érdeke indokolja." (ABH 2003, 2065, 2075-2076.)
Az adott ügyben - a "folyamatban levő eljárás" alatt a jogalkotási eljárást is értve - a folyamatban levő jogalkotási eljárásra tekintettel az Alkotmánybíróság, a Pp. 273. §-ában szabályozott egyesbírói döntéssel szembeni jogorvoslat hiánya miatt, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló eljárását 2005. december 31-éig felfüggeszti.
Az Alkotmánybíróság ezen döntését - a hivatkozott ügyrendi szabályon túl -korábbi gyakorlatával [27/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991, 74.; 61/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 317.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251.] és az alkotmányos szervek közötti együttműködésre vonatkozó - több határozatában kifejezésre juttatott -álláspontjával is indokolja. [36/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 207, 218.; 64/1997. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1997, 389.] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben lezárt (s más hasonló tartalmú) alkotmányjogi panaszokra a felfüggesztett eljárás későbbi folytatása nem hat ki.
Budapest, 2005. július 12.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye
Nem értek egyet a határozat rendelkező részének 4. pontjával és annak indokolásával. A határozat a 442/D/2000. AB végzés (ABH 2003, 1843.) alapján megszünteti az eljárást azoknak az alkotmányjogi panaszoknak a tárgyában megindult eljárásokban, amely panaszok előterjesztői azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság tiltsa meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 42/2004. (XI. 9.) AB határozattal megsemmisített rendelkezéseinek konkrét ügyekben való alkalmazását.
A 442/D/2000. AB végzéshez fűzött - általam is támogatott - különvéleményben kifejtettek szerint alkotmányjogi panasz esetében a korábban már az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabály konkrét ügyben történő alkalmazásának megtiltását az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. §-ának (4) bekezdése és 48. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján akkor is vizsgálni kell, ha a jogszabály megsemmisítésének kérdése "ítélt dolognak" minősül. Véleményem szerint az alkotmányjogi panasz kettős természete miatt - a jogszabály alkalmazhatóságának kérdésében - a jelen ügyben is a benyújtott panaszokról külön-külön vizsgálat alapján érdemben kellett volna dönteni.
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom.
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Budapest, 2005. július 12.