800/D/2004. AB határozat
alkotmányjogi panaszról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 110. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 127. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó - igazolt jogi képviselője útján, az előírt határidőn belül - alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 110. § (2) bekezdése és 127. §-a alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítésére, továbbá az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezések konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésében biztosított igazságos eljáráshoz való jogot, illetve a jogorvoslathoz való jogot.
Kérelme indokolásául előadta, hogy a szabálysértési őrizetben tartott személlyel szemben lefolytatott eljárás azért nem felel meg a tisztességes eljárás követelményének, mert a bírósági tárgyaláson hozott határozattal szemben benyújtott fellebbezést nem lehet kiegészíteni. Ehhez kapcsolódóan - az alkotmányi rendelkezés megjelölése nélkül - utalt a védelem jogának csorbulására is. Az indítványozó úgyszintén ellentétesnek tartja az alaptörvénnyel azt, hogy a perújítási kérelmet elutasító határozattal szemben nincs jogorvoslati lehetőség. Az alkotmányi rendelkezéseken túlmenően az indítványozó hivatkozott még a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénnyel (a továbbiakban: Be.) való ellentétre, valamint nemzetközi szerződés sérelmére, de ez utóbbival kapcsolatban vizsgálat lefolytatására irányuló kérelmet nem terjesztett elő.
A konkrét ügyre vonatkozóan indítványában kifejtette, hogy a rendőrség rendzavarás szabálysértése miatt állította elő, majd szabálysértési őrizetbe vették. Az előállítástól számított harmadik napon megtartott tárgyaláson a szabálysértés elkövetését a bíróság megállapította, és vele szemben 10 nap elzárás büntetést szabott ki, amelyet a másodfokú bíróság hatályában fenntartott. Az indítványozó - a tényálláson és a szabálysértési ügyében hozott döntéseken túlmenően - hivatkozott még arra, hogy a jogerős döntést megelőzően a másodfokú bíróság a későn érkezett fellebbezés-kiegészítést és mellékleteit számára visszaküldte, illetve arra is, hogy perújítási kérelmét annak alaptalansága miatt a bíróság elutasította.
II.
Az alkotmánybírósági eljárásban figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot- a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. "
2. Az Sztv. támadott rendelkezései:
"110. § (2) A perújítás tárgyában hozott érdemi határozatok ellen nincs helye jogorvoslatnak. "
"127. § A határozattal szembeni fellebbezés elintézésére a 121-124. §-okban foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy a megyei bíróság a határozatának egy kiadmányát közvetlenül megküldi az eljárást kezdeményező rendőrségnek. "
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére alapozott indítványi kérelmet vizsgálta, vagyis azt, hogy az Sztv. 110. § (2) bekezdésében foglalt, a perújítási kérelmet elutasító döntés elleni jogorvoslatot kizáró szabályozás ellentétes-e a jogorvoslathoz való alapjoggal.
1. 1. A 688/B/2003. AB határozat összefoglalóan megállapította:" [a]z Alkotmánybíróság több határozatában állást foglalt arról, hogy mind a polgári eljárásban, mind a büntetőeljárásban a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő jogintézmény, így az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal nincs összefüggésben. [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38.; 1319/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 690, 691.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 120.; 1320/1993. AB határozat, ABH 1995, 683, 686. ]
Az Alkotmánybíróság e határozatokban hangsúlyozta, hogy a jogorvoslathoz való jognak az Alkotmányban garantált joga a rendes jogorvoslatra vonatkozik. Az 57. § (5) bekezdéséből következő alkotmányos követelményt kielégíti az a szabályozás, amely az érdemi bírói (hatósági) döntés ellen a jogorvoslatot csak a rendes perorvoslati eszközökkel teszi lehetővé. " (ABK 2007. január, 38, 39.)
A 858/D/2004. AB határozatban az Alkotmánybíróság - a felhívott precedens határozatok alapján - kifejtette: "[... ] az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jog főszabályként csak a rendes jogorvoslatokra vonatkozik [lásd először az 1/1994. (I. 7.) AB határozatot ABH 1994, 29, 38. ]. Az ez irányú ítélkezést összefoglalva a 663/D/2000. AB határozat kimondta: Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog - csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. (ABH 2003, 1223, 1230.) A perújítás rendkívüli jogorvoslat. Ezért megállapítható, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja [és] az Alkotmány 57. § (5) bekezdése között nem áll fenn alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. " (ABK2007. február, 141, 143.)
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is irányadónak tekinti idevonatkozó korábbi határozatait, s ennek megfelelően megállapította, hogy a a perújítás körében a jogorvoslatot kizáró Sztv. 110. § (2) bekezdése és az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezés között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az összefüggés hiányának megállapítása az indítvány elutasítását eredményezi.
1. 2. Az indítványozó a jogorvoslati joggal összefüggésben hivatkozott arra is, hogy a Be. az Sztv. általa kifogásolt szabályozásához hasonló helyzetben biztosítja a jogorvoslatot. Az Alkotmánybíróság - a nélkül, hogy az indítványozó által hivatkozott összefüggés megalapozottságát külön vizsgálná - utal arra, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a jogorvoslathoz való jogot kifejezetten "a törvényben meghatározottak szerint" biztosítja. Ebből is következik, hogy a jogorvoslati jogosultság konkrét tartalmát (így pl. terjedelmét, a jogosultak körét, a benyújtás feltételeit, az eljárási szabályokat) az egyes törvények másként, egymástól eltérően is megállapíthatják. Azon állítás, miszerint a szabálysértési eljárásnak a rendkívüli jogorvoslatokra vonatkozó részében a büntetőeljárási szabályoknak kellene érvényesülniük, nem vezethető le az Alkotmányból, s ezért az Alkotmánybíróság eljárásában irreleváns.
2. Az indítványozó az Sztv. 127. §-ával összefüggésben azt állította, hogy sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, vagyis ellentétes a bírósághoz való joggal, ezen belül is különösen a tisztességes eljáráshoz való joggal.
Az Alkotmánybíróság az indítvány által támadott rendelkezésről megállapította, hogy az utaló szabályt tartalmaz, nevezetesen: az elzárással is sújtható szabálysértések esetében lefolytatott gyorsított bírósági eljárásban milyen, az elzárással is sújtható szabálysértésekre vonatkozó általános eljárási szabályokat kell alkalmazni a határozattal szembeni fellebbezés intézése körében. Ezen utaló szabály révén a másodfokú eljárás visszatér az általános, nem gyorsított eljárási keretek közé. Az indítványozó az utaló szabály által érintett rendelkezések (utalt szabály) tekintetében határozott kérelmet nem terjesztett elő.
Az utaló szabályok vizsgálatára vonatkozóan az Alkotmánybíróság korábbi határozatában kifejtette, hogy azok tartalma csak egy másik, vagyis az utalt szabály figyelembevételével határozható meg. Ez a funkcionális egység szorosan összekapcsolja a két rendelkezést, az utaló szabály az utalt szabály nélkül nem fejt ki jogi hatást. (Ld. 880/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 803, 805.)
Az alkotmánybírósági vizsgálat érdemi lefolytatásának ebből következően az a feltétele, hogy az indítvány a normatartalmat hordozó utalt szabályra is kiterjeszkedjék. A jelen eljárásban vizsgált esetben viszont nem állapítható meg, hogy az indítványozó az utalt szabályok [Sztv. 121. § (l)-(4) bekezdései, valamint a 122-124. §-ok] tekintetében mire vonatkozóan kérte a vizsgálatot. Így nem terjesztett elő megsemmisítésre irányuló kérelmet egyik utalt szabályra vonatkozóan sem, csupán szövegkiegészítési javaslattal élt. Az indítvány mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet sem tartalmaz.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 37. §-a értelmében az alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező indítványban javasolni kell a támadott rendelkezés teljes vagy részbeni megsemmisítését (részletesen pl. 440/1993. AB végzés, ABH 1993, 910-911.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.) .
A fentiekben foglaltak alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Sztv. 127. §-a alkotmányellenességét állító indítvány a jogszabályi előírásoknak nem felel meg. Így az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § d) pontja alapján (ABH 2003, 2065.)- az indítványt visszautasította.
3. Tekintettel arra, hogy elutasítás esetén a norma konkrét ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló indítvány osztja az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány jogi sorsát, az Alkotmánybíróság az alkalmazás tilalmára vonatkozó indítványt is elutasította.
Budapest, 2007. szeptember 25.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
., Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró