EH 2010.2290 Az Állami Számvevőszék részére a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásának kezdeményezésére a Kbt. 323. § (2) bekezdésében biztosított 15 napos határidőt anyagi jogi szabály állapítja meg, ezért a kérelmet előterjesztő a határidőt elmulasztja, ha a beadvány a határidőben nem érkezik meg a Döntőbizottsághoz [2003. évi CXXIX. tv. 323. §].
A felperes a minisztériummal 2003. május 3. napján kötött szerződésben vállalta, hogy a korábban "Ipari Park" címet elnyert területen ipari parkot alakít ki, működtet és fejleszt. A felperes 2004-ben az említett feladatok megvalósítására a 100%-os tulajdonában álló Logisztikai Központ Kft.-t (felperesi beavatkozó jogelődje) bízta meg.
A felperes 2007. március 29. napján közbeszerzési eljárás kezdeményezése nélkül kötött vállalkozási szerződést a felperesi beavatkozó jogelődjével, az Ipari Park területén található, részben illetve egészben önkormányzati tulajdonban álló ingatlanok 2007. évi kezelésére.
Az alperesi beavatkozó a 2008. március 27. napján tudomására jutott jogsértés miatt - 2008. április 9. napján postára adott és az alperesnél április 14-én érkeztetett iratában - jogorvoslati eljárást kezdeményezett a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt.
Az alperes 2008. május 15. napján meghozott határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. tv. (a továbbiakban: Kbt.) 2. § (1) bekezdésére tekintettel a Kbt. 240. § (1) bekezdés b) pontját, ezért 1 500 000 forint bírságot szabott ki. Határozata indokolásában rámutatott, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 65. § (4) bekezdésére alapozottan a kezdeményezés nem késett el, az a Kbt. 323. § (2) bekezdésében megállapított szubjektív, 15 napos határidőben előterjesztésre került. A beszerzői magatartást érdemben vizsgálta, és a kezdeményezésnek megfelelően megállapította a jogsértést.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte a kezdeményezés elkésettségére alapozottan. Másodlagosan a határozat megváltoztatása mellett, a jogsértés hiányának megállapítására és a bírság kiszabásának mellőzésére tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Határozata indokolásában hangsúlyozta, a Kbt. 323. § (2) bekezdése nem mondja ki, hogy a beadványnak a határidő utolsó napján meg kell érkeznie az alpereshez. Ezen túlmenően a Ket. 65. § (4) bekezdését értelmezve rámutatott, hogy a beadvány postai úton való előterjesztése esetén az előterjesztés időpontja a postára adás napja. A kezdeményezés előterjesztésére határidőn belül sor került, az nem késett el. Az ügy érdemét érintően az alperesi határozattal egyezően rögzítette a közbeszerzés jogtalan mellőzésének tényét.
Az ítélet ellen a felperesi beavatkozó élt fellebbezéssel. Az ítélőtábla jogerős ítéletével a fellebbezést alaposnak találva az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, eredményeképpen az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítélete indokolásában, eltérően az elsőfokú bíróságtól, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperesi beavatkozó kezdeményező irata elkésett. Kiemelte, hogy a Kbt. speciális anyagi és eljárási normák összessége. A jogi jelleget adó tulajdonság megítélésére az adhat alapot, hogy a határidő anyagi jogviszony keretében, alanyi jogosultsághoz kapcsolódik-e, illetve az eljárás kezdeményezését célzó irat hol helyezkedik el az igényérvényesítés folyamatában. A kezdeményezés a Kbt. 326. §-a szerint a hivatalbóli eljárás egyik fajtája, amely az igényérvényesítés szempontjából nem teszi különbözővé a kérelemtől. A Kbt.-ben felsorolt kezdeményezői kör alanyi joga, hogy a jogsértő magatartás vagy mulasztás tudomására jutása esetén kezdeményezze az alperes eljárását. Ez a jogérvényesítés első lépése, amelynek eredményeképp a Döntőbizottság az eljárását a kérelem/kezdeményezés beérkeztét követő napon megindítja. Ez teremti meg az eljárás lehetőségét, és ezt követően lehet olyan cselekményekről beszélni, amelyek a Kbt. speciális, illetve a Ket. általános szabályai szerinti eljárási cselekmények, rájuk már eljárásjogi határidők vonatkoznak, ellentétben az igényérvényesítés kezdeményezésével, amelynek az előterjesztésére szabott határidő anyagi jogi jellegű.
A Kbt. 327. § (2) bekezdése a Kbt. 323. § (2)-(3) bekezdését rendeli alkalmazni eltérésekkel, azonban a kérelem és a kezdeményezés határidejének szabályozásában a szubjektív határidő számításának szabályait illetően eltérés nincs. A Kbt. 323. § (2) bekezdése szerinti határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. A határidő jellegére tekintettel a 15 napon belül postára adott, de ezen határidőn belül a Döntőbizottsághoz meg nem érkezett kezdeményezés nem tekinthető a jogorvoslati határidőn belül benyújtottnak, így nem volt helye a kezdeményezés érdemi vizsgálatának.
Az új eljárásra nézve előírta a másodfokú bíróság, hogy az alperesi beavatkozó kezdeményezéséről annak figyelembevételével kell az alperesnek döntenie, hogy az a szubjektív határidőt elmulasztva került előterjesztésre.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, elsődlegesen kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a Fővárosi Ítélőtábla új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint, a jogerős ítélet sérti a Kbt. 317. § (1) bekezdését, 323. § (2) bekezdését, a Ket. 65. § (4) bekezdését, mivel jogsértően állapította meg az alperesi beavatkozó által benyújtott hivatalbóli kezdeményezés elkésettségét.
A Kbt. 317. § (1) bekezdéséből következően, a törvény eltérő szabályozásának hiányában a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni a jogorvoslati kérelem és a hivatalbóli kezdeményezés előterjesztésére, benyújtására és a határidők számítására is. A Ket. 65. § (4) bekezdéséből fakadóan az előterjesztés időpontjánál csak az a kérdés, hogy ténylegesen mikor történt a postára adás, az nem, hogy a beadvány mikor érkezett meg az alpereshez. Kiemelte, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi határozata az ügyben nem irányadó, mert az a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtására vonatkozik.
A Kbt. 323. § (2) bekezdése azt határozza meg, hogy milyen időtartamon belül nyújtható be a kezdeményezés. A jogalkotó a határidő elmulasztásához fűzte a jogvesztés következményeit. A jogszabályokból nem vonható le olyan következtetés, hogy az alperes ne alkalmazhatná a Ket. 65. § (4) bekezdését.
A felperes és a felperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperesnek miként kell számítania a Kbt. 323. § (2) bekezdésében rögzített, az eljárás kezdeményezésére nyitva álló 15 napos határidőt, figyelemmel a kérelmet tartalmazó beadvány postára adásának és az alpereshez történő érkezésének időpontjára.
A Kbt. 317. § (1) bekezdéséből fakadóan a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alperesi beavatkozó a Kbt. 327. § (1) bekezdés b) pontja alapulvételével kezdeményezhette a Döntőbizottság hivatalból való eljárását. A Kbt. 327. § (2) bekezdése szerint az eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidőre a 323. § (2)-(3) bekezdésében foglaltak alkalmazandóak azzal az eltéréssel, hogy az (1) bekezdés b), c), e) és g) pontjában meghatározott szervezetek a jogsértés megtörténtétől számított egy éven túl, a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése esetében pedig a jogsértés megtörténtétől számított három éven túl nem kezdeményezhetnek eljárást.
A perben nem volt vitatott, hogy a kezdeményezés előterjesztésére nyitva álló határidőre a Kbt. 323. § (2)-(3) bekezdését kell alkalmazni. Az alperesi beavatkozó 2008. április 9-én adta postára kérelmét, amely az alpereshez április 14-én érkezett meg. A Kbt. 323. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a kérelem a jogsértés megtörténtétől számított 15 napon belül, a közbeszerzési eljárást lezáró jogsértő döntés esetében pedig az eredményhirdetéstől számított 8 napon belül nyújtható be. Ha a jogsértés a kérelmezőnek később jutott tudomásra, a határidő a tudomásra jutással veszi kezdetét. A jogsértés megtörténtétől számított 90 napon túl kérelmet előterjeszteni nem lehet. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Legfelsőbb Bíróság egyezően az ítélőtáblával hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság 70/2006. (XII. 13.) AB határozatából és a 4/2003. Polgári Jogegységi határozatból is következően a jogvesztés súlyos következménye - lett légyen az közigazgatási avagy peres eljárás - csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat be.
A Ket. a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárását saját hatálya alól nem veszi ki, illetőleg a Kbt. 317. § (1) bekezdése főszabályként a Ket. rendelkezéseit rendeli alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy eltérő törvényi rendelkezés hiányában a határidők túllépésének jogkövetkezményeit a Ket.-ben megfogalmazott eljárásjogi rendelkezések mentén kell megítélni. A határidő túllépés következménye a felet megillető jog elvesztése, amelyhez általában a határidő elmulasztása igazolásának lehetősége is kapcsolódik.
A Kbt. 323. § (2) bekezdése azonban a Ket.-től eltérő speciális határidőt fogalmaz meg, amelynek elmulasztásához szigorú következményt, nevezetesen a jogvesztést fűzi. Az említett rendelkezések összevetéséből következik az is, hogy a Ket. 65. § (4) bekezdésének rendelkezése nem alkalmazható. A kezdeményezés határidejét anyagi jogi szabály állapítja meg, ezért az alperesi beavatkozó e határidőt elmulasztja akkor is, ha kezdeményezését ugyan határidőben postára adja, de az 15 napon belül az alpereshez nem érkezik meg.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közbeszerzési eljárást korábban szabályozó 1995. évi XL. törvény a jogorvoslati eljárás megindítására részben más határidőket biztosított, azonban annak elmulasztásához ugyanúgy jogvesztést fűzött, amelyet a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében ugyancsak anyagi jogi határidőnek minősített. A fentiek értelmében a határidő elmulasztásának jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével, tehát 2008. április 14-ét megelőzően beálltak, ezért helytállóan járt el az ítélőtábla amikor ezen okból az alperes határozatát érdemben nem vizsgálta, de előírta a jogvesztő határidő elmulasztása jogkövetkezményeinek figyelembevételét.
A fentiek alapján a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat a jogerős ítélet nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.049/2010.)