27/2003. (V. 30.) AB határozat

Gyula Város Önkormányzatának a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi közszolgáltatásról szóló 31/2002. (VI. 28.) rendeletének 3. sz. melléklete alkotmányellenességének felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Gyula Város Önkormányzatának a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi közszolgáltatásról szóló 31/2002. (VI. 28.) rendeletének 3. sz. melléklete alkotmányellenes, ezért ezt az előírást 2003. augusztus 1-jei hatállyal megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A Békés Megyei Közigazgatási Hivatalvezetője-mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a gyulai képviselő-testület csak részben értett egyet - Gyula Város Önkormányzatának a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi közszolgáltatásról szóló 31/2002. (VI. 28.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. sz. melléklete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés ellentétes a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 25. § (1) bekezdésével és a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 7. § (1) bekezdésével, s ezért sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat is.

Az indítványozó úgy vélte, hogy a támadott előírás ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-ában meghatározott szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvével is, mivel a rendelkezésre állási alapdíj szabályozásával a közszolgáltatást igénybe vevőket "megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a tényleges szemétkibocsátás mértékéhez igazodva fizessék az elvégzett szolgáltatás díját".

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta:

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésérc, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkot rendeletet.

A Hgt. 21. § (1) bekezdés így rendelkezik: "A települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn."

A Hgt. 23. f) pontjának megfelelően a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletben állapítja meg "az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét".

A Hgt. 25. § (1) bekezdése - a hulladékkezelési közszolgáltatási díjra vonatkozóan - a következő szabályozást tartalmazza:

"A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan,

a) a közszolgáltatás jellegét,

b) a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét,

c) a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket - beleértve a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátáshoz szükséges beruházások költségeit -, külön-külön meghatározva a szállítás és begyűjtés, illetve az ártalmatlanítás költségeit; utóbbi esetben a díjat, a kezelő létesítmény bezárását és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás és harminc évig történő monitorozás költségeit külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell meghatározni."

A Ptk. 201. §-a kimondja:

"(1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja."

A Korm.r. 7. § (1)-(4) bekezdése a hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapítására vonatkozó szabályokat állapít meg:

"(1) A közszolgáltatási díj megállapítása - a díj kiszámítására vonatkozó előírások alapján - általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek meghatározásával történik. Az egységnyi díjtételt a 6. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott indokolt költségek, ráfordítások és a 6. § (3) bekezdése szerinti nyereség összege és a várható szolgáltatási mennyiség hányadosaként kell megállapítani.

(2) Az egységnyi díjtételek a következők:

a) a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén a gyűjtőedényzet egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerinti meghatározott díja;

b) a települési folyékony hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén a folyékony hulladék egységnyi térfogatának szippantási díja.

(3) A (2) bekezdés szerinti egységnyi díjtételek - elkülönítve - tartalmazzák a hulladék szállításának, begyűjtésének, szelektív gyűjtésének és - az utógondozásra, illetve monitorozásra is kiterjedő - ártalmatlanításának költségeit is.

(4) A fizetendő közszolgáltatási díj az egységnyi díjtétel és a szolgáltatás mennyiségének, illetve gyakoriságának a szorzata."

Az Ör.-nek az indítványban támadott 3. sz. melléklete a következőkel írja elő:

"A hulladékszállítás díjának képzésére vonatkozó előírás cs a hulladékszállítás 2002. augusztus 1-jétől érvényes nettó díjai:

III.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt megalapozott:

1. A Hgt. 21. § idézett (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez és tart fenn. A Hgt. 23. § f) pontja pedig a rendeletalkotási felhatalmazáson túl mellőzhetetlen előírásokat is tartalmaz a képviselő-testület számára a díjmegállapításhoz. A Hgt. 25. § (1) bekezdése szerint a hulladékkezelési közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan, a közszolgáltatás jellegét, a kezeit hulladék mennyiségét és minőségét, a közszolgáltatási működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket alapul véve a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell megállapítani.

A Korm.r. 7. §-a szerint a közszolgáltatási díj megállapítása az általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek meghatározásával történik. Az egységnyi díjtétel a gyűjtőedény egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömege vagy térfogata szerint meghatározott díj lehet.

Az Őr. 3. sz. melléklete a hulladékszállítás díjtételeket nem kizárólag a gyűjtőedényzet egyszeri kiürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömege vagy térfogata alapján határozta meg, hanem ún. rendelkezésre állási alapdíjat is meghatározott.

Az Alkotmánybíróság már korábban is megállapította, hogy "a felhatalmazás kereteinek túllépése - a jogforrási hierarchia rendjének megsértésén keresztül - alkotmányellenességet eredményez." [19/1993. (III.27.) AB határozat, ABH 1993, 431, 433.], továbbá "egy felhatalmazáson alapuló jogszabály akkor alkotmányos, ha nem lépi túl (...) az Alkotmány szerinti, valamint a felhatalmazó jogszabály által meghatározott törvényi szintű keretet." (551/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 840, 841, 842.)

Mivel a vizsgált önkormányzati szabályozás a magasabb jogszabályi előírások kereteit túllépte, azokkal ellentétes szabályozást tartalmaz, sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a támadott szabályozást alkotmányellenessé nyilvánította és megsemmisítette.

2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor további alkotmányi, illetve valamely, a vizsgált előírásnál magasabb szintű esetleges sérelmét - a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben - érdemben nem vizsgálja. [4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364; 15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000,425, 429.]

Mivel az Alkotmánybíróság az Őr. eljárás alá vont szabályozását a vázoltaknak megfelelően alkotmányellenessé nyilvánította és megsemmisítette, ezért annak a Ptk. 201. §-ába való ütközését nem vizsgálta.

3. Az Alkotmánybíróság a sérelmezett előírás megsemmisítésének határidejét úgy állapította meg, hogy az önkormányzatnak kellő idő álljon rendelkezésére az új, alkotmányos tartalmú szabályozás elfogadására.

A határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a előírásán alapul.

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr, Holló András s. k., előadó

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 176/H/2003.