Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

Iratminták a Pp. szövegéből

Kisfilmünkben bemutatjuk, hogyan nyithat meg iratmintákat a Pp. szövegéből. ...Tovább...

Döntvényláncolatok

Egymásból is nyithatók egy adott ügy első-, másodfokú, felülvizsgálati stb. határozatai. Kisfilmünkben megmutatjuk ezt a funkciót.

...Tovább...

AI-szinonimák a keresésben

Kereséskor az "AI-szinonimák kérése" gombra kattintva rokon értelmű fogalmakat kérhet a keresett kifejezésre.

...Tovább...

Elgépelés kijavítása AI-jal

Ha esetleg elgépelte a keresett kifejezést, kijavítja Önnek az AI!

...Tovább...

AI-csevegés a jogszabállyal

Szabadszöveges kérdéseket tehetünk fel a jogszabályoknak. A válaszokat a Mesterséges Intelligencia a jogszabály normaszövegét értelmezve fogja megadni.
...Tovább...

Pertörténet AI-összegzése

Az AI egy per teljes lefolyását, tehát az ügyben született valamennyi (első-, másodfokú, felülvizsgálati, alkotmánybírósági stb.) határozatot összefoglalja egy rövid, jól strukturált dokumentumban.
...Tovább...

62017CJ0682[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2019. június 20. ExxonMobil Production Deutschland GmbH kontra Bundesrepublik Deutschland. A Verwaltungsgericht Berlin (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Környezet - 2003/87/EK irányelv - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - Földgázfeldolgozó létesítmény - Kénkinyerés - »Claus-eljárás« - Mellékberendezésben történő villamosenergia-termelés - Hőtermelés - Inherens szén-dioxid(CO2)-kibocsátás - A 2. cikk (1) bekezdése - Hatály - I. melléklet - »Tüzelőanyagok égetésére« irányuló tevékenység - A 3. cikk u) pontja - A »villamosenergia-termelő« fogalma - A 10a. cikk (3) és (4) bekezdése - A kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztásának átmeneti rendszere - A 2011/278/EU határozat - Hatály - A 3. cikk c) pontja - A »hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész« fogalma. C-682/17. sz. ügy.

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2019. június 20.(*)

"Előzetes döntéshozatal - Környezet - 2003/87/EK irányelv - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - Földgázfeldolgozó létesítmény - Kénkinyerés - »Claus-eljárás« - Mellékberendezésben történő villamosenergia-termelés - Hőtermelés - Inherens szén-dioxid(CO2)-kibocsátás - A 2. cikk (1) bekezdése - Hatály - I. melléklet - »Tüzelőanyagok égetésére« irányuló tevékenység - A 3. cikk u) pontja - A »villamosenergia-termelő« fogalma - A 10a. cikk (3) és (4) bekezdése - A kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztásának átmeneti rendszere - A 2011/278/EU határozat - Hatály - A 3. cikk c) pontja - A »hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész« fogalma"

A C-682/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) a Bírósághoz 2017. december 6-án érkezett, 2017. november 28-i határozatával terjesztett elő

az ExxonMobil Production Deutschland

és

a Bundesrepublik Deutschland

között folyamatban levő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök (előadó), K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, az ötödik tanács bírájaként eljárva, C. Lycourgos, Juhász E. és I. Jarukaitis bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: D. Dittert egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. november 14-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az ExxonMobil Production Deutschland GmbH képviseletében S. Altenschmidt Rechtsanwalt,

- a Bundesrepublik Deutschland képviseletében M. Fleckner, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. C. Becker és J.-F. Brakeland, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. február 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. április 23-i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2009. L 140., 63. o.) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.; a továbbiakban: 2003/87 irányelv) 3. cikke u) pontjának, 10a. cikkének és I. mellékletének, valamint a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87 irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozat (HL 2011. L 130., 1. o.) 3. cikke c) és h) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az ExxonMobil Production Deutschland GmbH (a továbbiakban: ExxonMobil) és a Bundesrepublik Deutschland (Németországi Szövetségi Köztársaság) között, üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek (a továbbiakban: kibocsátási egységek) olyan földgázfeldolgozó létesítmény számára történő ingyenes kiosztására irányuló kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely többek között kénkinyerési tevékenységet végez, amelynek keretében tüzelőanyagok égetésével, a légkörbe szén-dioxidot (CO2) kibocsátva villamos energiát és hőt termel.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2003/87 irányelv

3 A 2003/87 irányelv (8) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"A kibocsátási egységek kiosztásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az ipari eljárások kibocsátáscsökkentési lehetőségét is."

4 Ezen irányelv "Tárgy" című 1. cikke a következőket tartalmazza:

"Ez az irányelv az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében létrehozza a Közösségben az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszerét [...].

[...]"

5 Az említett irányelv "Alkalmazási kör" című 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Ezen irányelvet az I. mellékletben felsorolt tevékenységekből származó kibocsátásokra és a II. mellékletben felsorolt üvegházhatású gázokra kell alkalmazni."

6 Ezen irányelv "Fogalommeghatározás" címet viselő 3. cikke értelmében:

"Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

[...]

b) »kibocsátások«: üvegházhatású gázoknak valamely létesítményben található forrásokból a légkörbe történő kiengedése [...]

[...]

t) »égetés«: tüzelőanyagok oxidálása függetlenül az e folyamat révén előállított hő-, elektromos vagy mechanikai energia felhasználási módjától, valamint az ehhez közvetlenül kapcsolódó valamennyi tevékenység, beleértve a hulladékgázok tisztítását;

u) »villamosenergia-termelő«: olyan létesítmény, amely 2005. január 1-jén vagy azt követően harmadik felek számára történő értékesítésre szánt villamos energiát termelt, és amelyben az I. mellékletben felsorolt tevékenységek közül kizárólag »tüzelőanyagok égetését« végzik."

7 A 2003/87 irányelv "Kibocsátási egységek értékesítése árverés útján" című 10. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok 2013-tól kezdődően a 10a. és 10c. cikkel összhangban ingyenesen ki nem osztott valamennyi kibocsátási egységet árverés útján értékesítik. [...]"

8 Ezen irányelvnek "A harmonizált ingyenes kiosztás közösségi szintű átmeneti szabályai" című 10a. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A Bizottság 2010. december 31-ig közösségi szintű, teljes mértékben harmonizált végrehajtási intézkedéseket fogad el a kibocsátási egységek [...] kiosztására vonatkozóan

[...]

Az első albekezdésben előírt intézkedések lehetőség szerint közösségi szintű előzetes referenciaértékeket határoznak meg annak biztosítására, hogy a kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, valamint a CO2 elkülönítését és tárolását, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen létesítmények, továbbá az intézkedések nem ösztönöznek a kibocsátás növelésére. Villamosenergia-termelés kapcsán ingyenesen nem osztható ki kibocsátási egység, a 10c. cikk hatálya alá tartozó esetek és a hulladékgázokból előállított villamos energia kivételével.

[...]

(3) A (4) és (8) bekezdésre is figyelemmel és a 10c. cikkre tekintet nélkül nem részesülhetnek ingyenes kiosztásban a villamosenergia-termelők, a szén-dioxid elkülönítését szolgáló létesítmények, a szén-dioxid szállítására szolgáló csővezetékek és a szén-dioxid-tárolóhelyek.

(4) Ingyenes kiosztásban részesül a távfűtés és a [hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 52., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 3. kötet 3. o.)] értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés a gazdaságilag indokolt módon, kereslet kielégítése céljából folytatott hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások tekintetében. 2013-tól kezdődően minden évben az e létesítmények számára e hőtermelés tekintetében kiosztott kibocsátási egységek mennyiségét a 9. cikkben előírt lineáris tényezővel ki kell igazítani.

(5) A (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó, és nem új belépő létesítmények részére kiosztandó kibocsátásiegység-mennyiség kiszámításának alapját képező éves maximális kibocsátásiegység-mennyiség nem haladhatja meg az alábbiak összegét:

a) a 9. cikknek megfelelően meghatározott teljes éves közösségi kibocsátásiegység-mennyiség megszorozva a (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó létesítményekből származó kibocsátásoknak a 2008 és 2012 közötti időszakban a közösségi rendszer hatálya alá tartozó létesítményekből származó, 2005 és 2007 közötti teljes hitelesített átlagkibocsátásában képviselt részarányával; és

b) a közösségi rendszerbe csak 2013-tól tartozó, a (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó létesítményekből származó, 2005 és 2007 közötti teljes hitelesített éves átlagkibocsátás, kiigazítva a 9. cikkben említett lineáris tényezővel.

Szükség esetén egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt kell alkalmazni.

[...]

(7) [...]

Villamosenergia-termelés céljából új belépőknek nem osztható ki ingyenesen kibocsátási egység.

[...]

(8) Az új belépők tartalékában legfeljebb 300 millió kibocsátási egységnek 2015. december 31-ig rendelkezésre kell állnia legfeljebb 12, a CO2 környezetvédelmi szempontból biztonságos elkülönítésére és geológiai tárolására (CCS) irányuló kereskedelmi demonstrációs projekt kidolgozásának és működtetésének előmozdítására, valamint a megújuló energia termelésére alkalmazott innovatív technológiák demonstrációs projektjei számára, az EU területén.

A kibocsátási egységeket olyan demonstrációs projektek támogatására kell rendelkezésre bocsátani, amelyek a gazdaságilag még nem életképes CCS-technológiák és megújuló energiát hasznosító technológiák széles skálájának a földrajzilag egyenletesen elhelyezkedő fejlesztésére irányulnak. Odaítélésük a szén-dioxid-kibocsátások hitelesített elkerülésétől függ.

[...]

(11) A 10b. cikk rendelkezéseire is figyelemmel az e cikk (4)-(7) bekezdése értelmében 2013-ban ingyenesen kiosztott kibocsátásiegység-mennyiségnek az (1) bekezdésben előírt intézkedésekkel összhangban meghatározott mennyiség 80%-ának kell megfelelnie. Ezt követően az ingyenesen kiosztott mennyiséget évente mindig azonos mennyiséggel úgy kell csökkenteni, hogy 2020-ra 30%-ot érjen el, majd 2027-re megszűnjön az ingyenes kiosztás.

(12) A 10b. cikkre is figyelemmel, 2013-ban, majd azt követően 2020-ig minden évben a kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokban vagy alágazatokban működő üzemeltetők az (1) bekezdésben hivatkozott rendelkezésekkel összhangban meghatározott mennyiség 100%-a erejéig ingyenes kiosztásban részesülhetnek az (1) bekezdésnek megfelelően.

[...]

(14) A (12) bekezdésben említett ágazatok vagy alágazatok meghatározása érdekében a Bizottság közösségi szinten felméri, hogy a megfelelő bontási szinten az ágazatnak vagy alágazatnak milyen mértékben van lehetősége arra, hogy a szükséges kibocsátási egységek közvetlen költségét és az irányelv végrehajtásából eredő magasabb villamosenergia-árak közvetett költségeit a termékárakban megjelenítse anélkül, hogy ezáltal a Közösségen kívüli, a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából kevésbé hatékony létesítményekkel szemben jelentős piaci részesedést veszítene. [...]

[...]"

9 A 2003/87 irányelv 10c. cikke a villamosenergia-termelés korszerűsítése érdekében a Bizottságnak címzett kérelem útján ingyenes kibocsátási egységek kiosztásának lehetőségét biztosítja a tagállamok számára.

10 Az irányelv I. melléklete címének megfelelően táblázatban felsorolja azokat a tevékenységi kategóriákat, amelyekre az irányelv vonatkozik. E tevékenységek között szerepelnek a "[t]üzelőanyag-berendezések 20 [megawattot (MW)] meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel (kivéve a veszélyeshulladék-égető és településihulladék-égető létesítményeket)".

11 Az említett irányelvnek "A 3. és 30. cikkben említett üvegházhatású gázok" című II. melléklete többek között a szén-dioxidot is megemlíti.

A 2009/29 irányelv

12 A 2009/29 irányelv (15) és (19) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

"(15) A Közösség gazdasága által teendő további erőfeszítések többek között azt is megkövetelik, hogy a felülvizsgált közösségi rendszer lehetőség szerint a legnagyobb gazdasági hatékonysággal és a Közösségen belül teljesen harmonizált feltételek alapján működjön. Ezért az árverés útján történő értékesítésnek kell a kiosztás alapelvének lennie, tekintettel arra, hogy az árverés útján történő értékesítés a legegyszerűbb és egyben a leghatékonyabbnak tartott rendszer. Ez a módszer kiküszöböli a váratlan nyereséget, továbbá a meglévő létesítményekkel azonos versenyjogi feltételeket biztosít az új belépőknek és az átlagosnál jobban növekvő gazdaságoknak.

[...]

(19) Következésképpen 2013-tól főszabályként a teljes mennyiséget árverés útján kell értékesíteni a villamosenergia-ágazat esetében, figyelembe véve annak lehetőségeit a szén-dioxid-kibocsátás növekvő költségének áthárítására, továbbá nem adható ingyenes kiosztás a CO2-megkötésre és -tárolásra, mivel ezt a tevékenységet azzal kell ösztönözni, hogy a tárolt kibocsátások ellenében nem kell kibocsátási egységeket leadni. A verseny torzulásának megakadályozása érdekében a villamosenergia-termelők a távfűtésre és távhűtésre, illetve a [2004/8] irányelvben meghatározott nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési rendszerekben előállított hőre és hűtésre vonatkozóan ingyenes kiosztásban részesülhetnek akkor, ha a más ágazatok létesítményei által előállított ilyen hőre vonatkozóan ingyenes kiosztásra kerül sor."

A 2011/278 határozat

13 A 2011/278 határozat (31) preambulumbekezdése értelmében:

"Mivel 2013-tól az energiaágazatra teljes körű árverési szabálynak kell vonatkoznia, figyelembe véve az ágazat azon képességét, hogy a magasabb [CO2]-árak költségeit továbbhárítsa, valamint azt, hogy a villamosenergia-termelés kapcsán ingyenesen nem osztható ki kibocsátási egység - kivéve a villamosenergia-termelés korszerűsítéséhez és a hulladékgázokból előállított villamos energiához kapcsolódó átmeneti ingyenes kiosztást -, e határozat nem terjedhet ki a villamos energia termeléséhez vagy fogyasztásához kapcsolódó kibocsátási egységek ingyenes kiosztására. [...]"

14 E határozat 3. cikke az alábbiakat írja elő:

"E határozat alkalmazásában:

[...]

c) »hő-referenciaérték szerinti létesítményrész [helyesen: hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész]«: a létesítményrész termék-referenciaértékével le nem írható olyan ráfordítás, teljesítmény és a megfelelő kibocsátás, amely

- a létesítmény határain belül termékek előállítása vagy - a villamos energia előállítását kivéve - mechanikai energia termelése, hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások céljából a létesítmény határain belül elfogyasztott, de nem villamosenergia-ellátási célú, mérhető hő termeléséhez, illetve az uniós rendszerben részt vevő másik létesítménytől vagy egyéb entitástól való behozatalához, illetve mindkettőhöz, vagy

- az uniós rendszerben nem szereplő létesítmény vagy egyéb entitás számára történő kivitelhez kapcsolódik, kivéve a villamos energia termelési célú kivitelét;

[...]

h) »technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész [helyesen: technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész]«: [...] olyan [CO2]-kibocsátás, amelyre az I. mellékletben felsorolt termék-referenciaérték rendszerhatárain kívül keletkező alábbi [...] tevékenységek eredményeképpen kerül sor:

[...]

v. széntartalmú adalékanyagok vagy nyersanyagok felhasználása a hőtermelésen kívüli más elsődleges célból;

[...]"

15 Az említett határozat "Létesítményrészekre történő felosztás" című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) E határozat alkalmazásában a tagállamok a [2003/87] irányelv 10a. cikkének értelmében ingyenes kiosztásra jogosult valamennyi létesítményt egy vagy több létesítményrészre osztanak fel az előírtaknak megfelelően:

a) termék-referenciaérték szerinti létesítményrész [helyesen: termék-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész];

b) hő-referenciaérték szerinti létesítményrész [helyesen: hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész];

c) tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész [helyesen: tüzelőanyag-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész];

d) technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész [helyesen: technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész].

[...]"

16 A 2011/278 határozatnak "A létesítmény szintjén történő kiosztás" című 10. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A 7. cikk szerint gyűjtött adatok alapján a tagállamok a (2)-(8) bekezdéssel összhangban minden évre kiszámítják a 2013-tól kezdődően ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek számát a területükön található valamennyi meglévő létesítmény vonatkozásában.

(2) E számítás alkalmazásában a tagállamok először is minden létesítményrész esetében külön-külön határozzák meg az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes számát a következők szerint:

[...]

b) valamint

i. a hő-referenciaérték szerinti létesítményrész [helyesen: hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész] esetében valamely adott évre ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves száma a mérhető hőre vonatkozó hő-referenciaérték I. mellékletben említett értéke és a mérhető hő fogyasztására vonatkozó, hővel kapcsolatos múltbeli tevékenységi szint szorzatának felel meg;

[...]"

A 601/2012 rendelet

17 Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87 irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről szóló, 2012. június 21-i 601/2012/EU bizottsági rendelet (HL 2012. L 181., 30. o., helyesbítés: HL 2012. L 347., 43. o.) a 3. cikkének 40. pontjában az"inherens CO2"-t mint a "tüzelőanyag részét képező CO2"-t határozza meg.

18 E rendelet 48. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Tüzelőanyag részeként létesítménynek átadott inherens CO2-nek, ideértve a földgázban, a füstgázban, például a kohógázban vagy a kokszolókemence-gázban lévő CO2-t, az adott tüzelőanyag kibocsátási tényezőjében kell szerepelnie."

A német jog

19 A 2011. július 21-i Treibhausgas-Emissionshandelsgesetz (az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelméről szóló törvény; BGBl. 2011 I., 1475. o.; a továbbiakban: TEHG) 9. §-a a következőképpen rendelkezik:

"(1) A létesítményüzemeltetők ingyenes kibocsátásiegység-kiosztásra jogosultak a [2003/87] irányelv mindenkor hatályos változatának 10a. cikk[ében], valamint a [2011/278 határozatban] szereplő elvek szerint.

[...]

(6) A létesítmény számára kiosztott kibocsátási egységek végleges mennyisége az (1)-(5) bekezdés szerint számított egységek előzetes mennyiségének és az Európai Bizottság által az Európai Unió harmonizált kiosztási szabályai 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghatározott ágazatközi korrekciós tényező szorzata. A villamosenergia-termelők által termelt hő szerinti kiosztás esetében a [2003/87] irányelv 10a. cikkének (4) bekezdésében szereplő lineáris tényező lép az első mondatban említett korrekciós tényező helyébe, és a számítás alapja az érintett villamosenergia-termelő részére 2013-ban ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége."

20 A TEHG 1. mellékletének "Tevékenységek" című 2. része az 1. pontjában az e törvény hatálya alá tartozó kibocsátást megvalósító létesítmények között említi "[a] legalább 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű, a következő pontok valamelyikének hatálya alá nem tartozó tüzelőegységeket". Másrészt ezen 1. melléklet 2. része a 2-4. pontjában felsorolja a "[v]illamos energia, gőz, meleg víz, folyamathő vagy hevített hulladékgáz tüzelőberendezésben való tüzelőanyag felhasználás révén történő termelését végző létesítmények" különböző típusait, amelyek kibocsátásaira is kiterjed e törvény hatálya.

21 A 2011. szeptember 26-i Verordnung über die Zuteilung von Treibhausgas-Emissionsberechtigungen in der Handelsperiode 2013 bis 2020 (az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek 2013 és 2020 közötti kereskedési időszakban történő kiosztásáról szóló rendelet; BGBl. 2011 I., 1921. o., a továbbiakban: ZuV 2020) 2. §-ának 21. pontja a »villamosenergia-termelő« fogalmát "[o]lyan létesítmény[ként]" határozza meg, "amely 2004. december 31-ét követően villamos energiát termelt, azt harmadik felek számára értékesítette, és kizárólag a [TEHG] 1. melléklete 2. részének 1-4. pontja szerinti tevékenységet végzett".

22 A ZuV 2020 2. §-a a 29. és 30. pontjában a "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész" és a "hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész" fogalmakat a 2011/278 határozat 3. cikkének h) és c) pontjában foglaltakkal azonos tartalommal határozza meg. A ZuV 2020 2. §-a 29. pontja b) alpontjának ee) alpontja a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontja v) alpontjának felel meg.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

23 Az ExxonMobil 2013 végéig földgázfeldolgozó létesítményt (a továbbiakban: szóban forgó létesítmény) üzemeltetett Steyerbergben (Németország). A létesítmény földgáz-kéntelenítő és -szárító berendezésekből, kénkinyerő berendezésekből (úgynevezett Claus-berendezések), füstgáztisztító berendezésekből, valamint mellékberendezésekből állt. Ez utóbbi berendezések egy gőzkazánból, egy gázmotoros berendezésből, egy vészhelyzeti fáklyázó berendezésből és egy kondenzációs hőerőműből álltak.

24 Ez a hőerőmű a közcélú villamos hálózathoz csatlakozott, folyamatosan csekély mennyiségű villamos energiát adott át a hálózatnak, amely a Claus-berendezések esetlegesen bizonyos mértékű gőzveszteséghez vezető kiesése esetén biztosította a létesítmény folyamatos villamosenergia-ellátását. A 2005 és 2010 között a létesítményben történt villamosenergia-termelésre, -importra, -exportra és -fogyasztásra vonatkozó adatokat tartalmazó villamosenergia-mérleg szerint a létesítmény egyes években több villamos energiát fogyasztott, mint amennyit termelt.

25 A Deutsche Emissionshandelsstelle (német kibocsátáskereskedelmi hatóság, a továbbiakban: DEHSt) 2014. február 24-i határozatával a 2013-tól 2020-ig tartó kereskedési időszakra összesen 1 179 523 kibocsátási egységet osztott ki ingyenesen az ExxonMobil számára. A kiosztás részben hő-referenciaérték, részben tüzelőanyag-referenciaérték alkalmazása alapján történt. Az említett kiosztás kiszámítása során figyelembe vették a kibocsátásáthelyezésnek az érintett ágazatban fennálló kockázatát. Az ExxonMobil által igényelt technológiai kibocsátások szerinti kiegészítő ingyenes kibocsátási egységek kiosztását azonban a DEHSt megtagadta. Ugyanezen a napon hozott határozatával a DEHSt 2014. január 1-jei hatállyal visszavonta a kiosztásról szóló határozatát, tekintettel arra, hogy az ExxonMobil bejelentette tevékenységének ezen a napon történt megszüntetését. A határozat visszavonását nem támadták meg.

26 2016. február 12-i határozatával a DEHSt elutasította az ExxonMobil által benyújtott, a kibocsátási egységeknek a 2013-as évre vonatkozó technológiai kibocsátások alapján történő kiegészítő jellegű, ingyenes kiosztására irányuló kérelmének megtagadására vonatkozó panaszt.

27 A DEHSt által ez utóbbi határozat alátámasztásául előadott indokolás szerint a technológiai kibocsátások alapján történő kiosztásra irányuló, említett kérelem a földgázban természetes formájában előforduló szén-dioxidnak, azaz a 601/2012 rendelet 3. cikkének 40. pontja szerinti "inherens CO2"-nak a Claus-berendezésekben végbemenő eljárások (a továbbiakban: Claus-eljárás) eredményeként bekövetkező kibocsátására vonatkozott. A Claus-eljárás esetében exoterm kémiai reakcióról van szó, amelyben a hidrogén-szulfid (H2S) elemi kénné alakul át. Az e reakció során keletkező hőt hővisszanyerő kazánokba gyűjtik be, majd a szóban forgó létesítményben felhasználják. E hő felhasználása miatt kibocsátási egységek hő-referenciaérték szerinti ingyenes kiosztására került sor. A Claus-eljárás végén az inherens szén-dioxid egy kéményen keresztül a légkörbe jut. Ez az eljárás a földgázban természetes formájában előforduló szén-dioxidon kívül nem termel másfajta szén-dioxidot.

28 A DEHSt szerint ilyen körülmények között nem oszthatók ki ingyenes kibocsátási egységek a ZuV 2020-nak a 2011/78 határozat 3. cikke h) pontjának v) alpontját a német jogba átültető 2. §-a 29. pontja b) alpontjának ee) alpontja értelmében vett "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész" számára. A DEHSt véleménye szerint nem teljesült az e rendelkezésekben előírt azon feltétel, amelynek értelmében a kibocsátásnak széntartalmú nyersanyag felhasználásából kell származnia. Az inherens szén-dioxid kibocsátása ugyanis nem a Claus-eljárás eredménye volt, mivel ez a szén-dioxid nem vett részt az ezt az eljárást jellemző kémiai reakcióban, és nem is volt szükséges ahhoz. A DEHSt szerint a kén előállításához használt egyetlen nyersanyag a H2S volt, a szén-dioxid csupán a H2S-hez kapcsolódó kísérőgáznak tekinthető.

29 2016. március 10-én az ExxonMobil a DEHSt 2016. február 12-i határozatával szemben keresetet indított a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) előtt.

30 Az ExxonMobil keresetében azzal az indokkal kéri a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészre vonatkozóan a 2003-as évre kibocsátási egységek ingyenes kiosztását, hogy a kén előállítása során keletkező szén-dioxid-kibocsátás egy szén-dioxid formájában szenet tartalmazó nyersanyag felhasználásából származott. Az ExxonMobil szerint nem önmagában a H2S, hanem a savanyúgáz - amely a H2S-en kívül metánt (CH4), szén-dioxidot és vízgőzt is tartalmaz - volt a kén előállításához felhasznált nyersanyag. Ha a Claus-eljárásban nem használták volna ezt a gázt, a földgázban természetesen megtalálható inherens szén-dioxid nem került volna a légkörbe. Emellett a szén-dioxidnak ezen eljárás útján a savanyúgázból való kivonása szükséges volt ahhoz, hogy ebből a gázból tiszta ként lehessen kinyerni. Nincs jelentősége annak, hogy a szén-dioxid eleve jelen volt a nyersanyagban, és nem vett részt a fent leírt kémiai reakcióban. Az említett szén-dioxid-kibocsátást egyébként a tüzelőanyag megváltoztatásával vagy hatékonyabb technológiák alkalmazásával sem lehetett volna elkerülni.

31 Egyebekben az ExxonMobil azt állítja, hogy az a körülmény, hogy a Claus-eljárást jellemző kémiai reakció kísérőjelenségeként a létesítményben termelt mérhető hő vonatkozásában az ingyenes kibocsátási egységek kiosztása a hő-referenciaérték alkalmazásával történt, nem zárja ki a kért kiegészítő kiosztást. Noha a Bíróság a 2016. szeptember 8-i Borealis és társai ítéletben (C-180/15, EU:C:2016:647) úgy ítélte meg, hogy a termék-referenciaérték alapján történő kiosztás elsőbbséget élvez a három tartalék-referenciaértéken - a hő-referenciaértéken, a tüzelőanyag-referenciaértéken és a technológiai kibocsátáson - alapuló kiosztásokhoz képest, e három referenciaérték között nincs hierarchikus sorrend.

32 A DEHSt - a kérdést előterjesztő bíróság előtt először - arra hivatkozik, hogy a kén előállítása nem minősül a kibocsátáskereskedelmi rendszerben való részvételi kötelezettség hatálya alá tartozó tevékenységnek, és a szóban forgó létesítményt azért kellene "villamosenergia-termelőnek" minősíteni, mert egyrészt 2004. december 31. után villamos energiát termelt, és azt harmadik felek számára értékesítette, másrészt kizárólag a TEHG 1. melléklete 2. része 1-4. pontjában szereplő "tüzelőanyag-égetési" tevékenységet végzett. A DEHSt szerint az ExxonMobil villamosenergia-termelők részére igényelt és kapott kibocsátásiegység-kiosztást, amelyet a TEHG 9. §-a (6) bekezdésének megfelelően az ilyen termelőkre vonatkozó lineáris tényezőt alkalmazva csökkentettek. Márpedig a kibocsátási egységeknek a villamosenergia-termelők részére történő, ingyenes kiosztására kizárólag a 2003/87 irányelv 10a. cikkében meghatározott feltételek betartása mellett kerülhetett volna sor.

33 A DEHSt álláspontja szerint az olyan anyag, mint a kén, amely nem tartozik a kibocsátáskereskedelmi rendszerben való részvételi kötelezettség hatálya alá, nem vehető figyelembe a kereskedelmi rendszer alkalmazási körének jogellenes kiterjesztése nélkül. A ZuV 2020 2. §-a 29. pontjának b) pontja szerinti, technológiai kibocsátás alapján történő kiosztás csak abban az esetben lenne lehetséges, ha a hőre vonatkozó kiosztási szabályok technológiai kibocsátásra vonatkozó kiosztást is előírnának. Márpedig a jelen esetben ez nem áll fenn. Ezen túlmenően az ExxonMobil kiosztás iránti kérelme szerint a Claus-eljárásból származó kémiai reakció nem jár szén-dioxid-kibocsátással. Ez az eljárás tehát nem használ fel szenet tartalmazó nyersanyagot, mivel a szén sem a lebonyolított eljárásban, sem a kémiai reakcióban nem vesz részt.

34 A DEHSt továbbá vitatja az ExxonMobil azon állítását, hogy a szóban forgó kibocsátás elkerülhetetlen volt. Ezenkívül úgy érvel, hogy hierarchikus sorrend áll fenn - egymást követően - a hő-referenciaértéken, a tüzelőanyag-referenciaértéken és a technológiai kibocsátáson alapuló kiosztási elemek között.

35 A kérdéseket előterjesztő bíróság mindenekelőtt arra keres választ, hogy a szóban forgó létesítmény a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett "villamosenergia-termelőnek" minősül-e. Ebben az esetben ugyanis az ExxonMobil részére a hő- és tüzelőanyag-referenciaértékek alapján történt ingyenes kibocsátásiegység-kiosztás főszabály szerint jogellenes lenne. Azért lenne jogellenes, mert a villamosenergia-termelők csak a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésében, valamint (3) és (4) bekezdésében foglalt - lényegében a hulladékgázok égetésére, a távfűtésre és nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre vonatkozó - esetekben juthatnak ingyenes kibocsátási egységekhez. A Claus-eljárás azonban egyik eset alá sem tartozik.

36 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a "villamosenergia-termelő" fogalmát megszorítóan kell értelmezni, mivel a 2003/87 irányelv 3. cikke u) pontjának szövege tágabb hatállyal rendelkezik, mint az irányelv szellemének és céljának megfelelő értelmezés. A jelen ügyben egyébiránt kétséges, hogy a szóban forgó létesítményben termelt villamos energiát e rendelkezés értelmében "harmadik felek számára történő értékesítésre" szánták. Ezt a villamos energiát ugyanis elsősorban ebben a létesítményben tervezik felhasználni, és csak a létesítmény meghibásodása esetén történő villamosenergia-ellátás biztosítása érdekében kapcsolnák össze a közcélú hálózattal.

37 E bíróság szerint a "villamosenergia-termelő" fogalmának tág értelmezése azt eredményezné, hogy eltérően kezelnék a szóban forgóhoz hasonló, "villamosenergia-termelőnek" minősülő létesítményeket, és az olyan létesítményeket, amelyek szintén villamos energiát termelnek, de amelyekben a TEHG 1. melléklete 2. része 1-4. pontjában szereplő "tüzelőanyag-égetési" tevékenységen kívül a kibocsátáskereskedelmi rendszerben való részvételi kötelezettség hatálya alá tartozó tevékenységet is végeznek, mivel ez utóbbi létesítmények nem minősülnek "villamosenergia-termelőnek". Márpedig az ilyen eltérő bánásmód nem koherens, mivel e két létesítménytípus egyike sem tartozik a 2011/278 határozat (31) preambulumbekezdésében említett "hagyományos villamosenergia-ágazat" körébe.

38 Az említett bíróság ezért úgy ítéli meg, hogy a "villamosenergia-termelő" fogalmát azokra a létesítményekre kell korlátozni, amelyek villamos energiát állítanak elő és harmadik felek számára értékesítenek, valamint kizárólag "tüzelőanyagok égetésére" irányuló tevékenységet folytatnak, bármely más, a TEHG 1. mellékletében szereplő vagy nem szereplő tevékenységet kizárva.

39 Arra az esetre vonatkozóan, ha ez az értelmezés nem fogadható el, a kérdést előterjesztő bíróság arra kér választ, hogy azokon a korlátozásokon, amelyeket a 2003/87 irányelv a villamosenergia-termelők számára történő ingyenes kibocsátásiegység-kiosztás terén előír, felül lehet-e emelkedni a 2011/278 határozat 3. cikkének c) pontjában szereplő "hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész" fogalma alapján, amely nem tartalmaz ilyen korlátozásokat.

40 Végül az említett bíróság arra keresi a választ, hogy a Claus-eljárásból származó kibocsátások megalapozhatják-e a kibocsátási egységeknek az e határozat 3. cikkének h) pontja értelmében vett "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrésznek" járó ingyenes kiosztását. Mivel az ezen eljárás következtében keletkező hő hő-referenciaérték szerinti ingyenes kiosztás tárgya is lehet, e bíróság azt kérdezi, hogy e két kiosztási típus közül melyik élvez elsőbbséget.

41 E körülmények között a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1. A [2003/87] irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett villamosenergia-termelőnek minősül-e egy létesítmény, amely olyan terméket (a jelen esetben ként) állít elő, amelynek előállítása nem tartozik a [2003/87] I. melléklete szerinti tevékenységek közé, és amely egyúttal a »tüzelőanyag-berendezések 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel« tevékenységét folytatja, amely a [2003/87] irányelv I. melléklete szerint a kibocsátáskereskedelmi rendszerben való részvételi kötelezettség hatálya alá tartozik, amennyiben e létesítmény mellékberendezése villamos energiát is termel a létesítmény számára, és ennek egy (csekély) részét a közcélú villamos hálózatba ellenérték fejében átadják?

2. Ha az első kérdésre igenlő válasz adandó:

Amennyiben az első kérdésben leírt létesítmény a [2003/87] irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett villamosenergia-termelőnek minősül, a létesítmény akkor is részesülhet-e a [2011/278] bizottsági határozat szerinti hő-referenciaérték szerinti kiosztásban, ha a hő megfelel a [2011/278] határozat 3. cikke c) pontjában foglalt követelményeknek, ugyanakkor nem teljesíti a [2003/87] irányelv 10a. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésében, valamint (3) és (4) bekezdésében foglalt kategóriák - hőtermelés hulladékgázok égetésével történő villamosenergia-előállítás révén, távfűtés és nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés - követelményeit?

3. Amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdés megválaszolását követően a[z alapeljárásban szereplő] felperes létesítménye által termelt hő tekintetében szóba jöhet a kiosztás:

A földgázfeldolgozással összefüggésben (savanyúgáz formájában) az úgynevezett Claus-eljárás keretében, a földgázban található CO2-nek a gázkeverékből történő kivonásakor a légkörbe juttatott CO2 esetén olyan kibocsátásról van-e szó, amely a [2011/278] bizottsági határozat 3. cikke h) pontjának első mondata értelmében a 3. cikk h) pontjának v) alpontjában említett folyamatból származik?

a) A [2011/278] határozat 3. cikke h) pontjának első mondata értelmében vett CO2-kibocsátás »származhat-e« olyan folyamatból, amely során a nyersanyagban található CO2-t fizikailag a gázkeverékből vonják ki, és juttatják a légkörbe, anélkül hogy e folyamat keretében további szén-dioxid keletkezne, vagy ez az előírás megköveteli, hogy a légkörbe juttatott CO2 eleve a folyamat eredményeképpen keletkezzen?

b) A [2011/278] határozat 3. cikke h) pontjának v) alpontja értelmében vett széntartalmú nyersanyag »felhasználásáról« van-e szó, ha az úgynevezett Claus-eljárás során a természetben előforduló földgázt kén előállításához használják fel, és ennek során a földgázban található szén-dioxidot a légkörbe juttatják anélkül, hogy a földgázban található szén-dioxid a folyamatban végbemenő kémiai reakcióban részt venne, vagy a »felhasználás« fogalma szükségszerűen megköveteli, hogy a szén a végbemenő kémiai reakcióban részt vegyen, illetve ahhoz akár szükséges legyen?

4. Amennyiben a harmadik kérdésre a válasz igenlő: Ha egy a kibocsátáskereskedelmi rendszerben való részvételi kötelezettség hatálya alá tartozó létesítmény mind a hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész, mind a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész létesítése tényállási feltételeit teljesíti, akkor melyik referenciaérték szerint történik a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása? A hő-referenciaérték szerinti kiosztási igény elsőbbséget élvez a technológiai kibocsátások szerinti igényhez képest, vagy a technológiai kibocsátások szerinti igény élvez elsőbbséget a specialitás okán a hő-referenciaértékkel és a tüzelőanyag-referenciaértékkel szemben?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

42 A kérdést előterjesztő bíróság kérdései lényegében arra irányulnak, hogy az olyan létesítmény, mint amilyen a szóban forgó létesítmény, amely a Claus-eljárás alapján földgáz-kéntelenítési és kénkinyerési tevékenységet folytat, jogosult-e a 2013 és 2020 közötti kereskedési időszakra vonatkozóan kibocsátási egységek ingyenes kiosztására az e tevékenységekkel összefüggésben kibocsátott szén-dioxid tekintetében.

43 Ezek a kérdések tehát a kérdést előterjesztő bíróság által felállított azon előfeltevésen alapulnak, hogy az ilyen létesítmények a kibocsátási egységeknek a 2003/87 irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszerébe tartoznak.

44 Az ExxonMobil és a Bizottság a Bíróság előtti tárgyaláson megkérdőjelezte ezt az előfeltevést, és úgy érvelt, hogy a szóban forgóhoz hasonló létesítmények nem tartoznak ehhez a kereskedelmi rendszerhez, mivel az általuk kibocsátott szén-dioxid inherens jellegű, ez az üvegházhatású gáz ugyanis már természetes módon jelen van a létesítmény által feldolgozott nyersanyagban, vagyis a savanyúgázban.

45 Ha ez valóban így van, akkor - amint erre a főtanácsnok indítványának 36. pontjában rámutatott - a feltett kérdésekre adandó válasz irreleváns az alapjogvita elbírálása szempontjából, és ezért a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem hipotetikus jellegű. Ilyen kibocsátási egységek ugyanis kizárólag azon létesítmények számára oszthatók ki ingyenesen, amelyek tevékenységei a 2003/87 irányelv 2. cikkének megfelelően a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerébe tartoznak (2018. február 28-i Trinseo Deutschland ítélet, C-577/16, EU:C:2018:127, 68. pont).

46 Meg kell ezért meg kell vizsgálni, hogy egy olyan létesítmény, mint amilyenről a jelen esetben szó van, a 2003/87 irányelv hatálya alá, és ezáltal a kibocsátási egységek ezen irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszerébe tartozik-e.

47 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/87 irányelvnek az alkalmazási körről rendelkező 2. cikkének (1) bekezdése alapján az irányelvet a II. mellékletében felsorolt üvegházhatású gázok "kibocsátására" kell alkalmazni, amelyek között "az I. mellékletben felsorolt tevékenységekből származó" szén-dioxid is szerepel (lásd ebben az értelemben: (2016. július 28-i Vattenfall Europe Generation ítélet, C-457/15, EU:C:2016:613, 28. pont; 2018. február 28-i Trinseo Deutschland ítélet, C-577/16, EU:C:2018:127, 42., 45. és 46. pont; 2018. május 17-i Evonik Degussa ítélet, C-229/17, EU:C:2018:323, 31. pont), amely melléklet a szén-dioxid-kibocsátás kapcsán többek között a 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel rendelkező létesítményben történő tüzelőanyag-égetési tevékenységet is felsorolja.

48 A 2003/87 irányelv 3. cikkének b) pontja szerint az irányelv alkalmazásában a "kibocsátások" üvegházhatású gázoknak valamely létesítményben található forrásokból a légkörbe történő kiengedését feltételezik.

49 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a szóban forgóhoz hasonló létesítmények a 2003/87 irányelv I. melléklete értelmében "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenységet]" folytatnak, mivel mind a Claus-eljárás során a H2S-ben végbement hőtermeléssel járó oxidációs reakció, mind pedig a Claus-berendezésekből távozó gázok későbbi utóégetési eljárása - amelyre a német kormány hivatkozik - ilyen tevékenységnek minősül ezen irányelv 3. cikkének t) pontjára tekintettel.

50 Ezen túlmenően a Bíróság rendelkezésére álló információk szerint - amelyeket az észrevételeket benyújtó, illetve a Bíróság előtti tárgyaláson megjelenő felek egyike sem vitat - a szóban forgó létesítmény által folytatott, "tüzelőanyagok égetésére" irányuló tevékenység a 2003/87 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 3. cikkének b) pontja értelmében vett "kibocsátásokkal", a jelen esetben szén-dioxid-kibocsátással jár, mivel ez a létesítmény ezt az üvegházhatású gázt a létesítményben található forrásokból a légkörbe engedi ki.

51 Kétségtelen, hogy - amint ezt az ExxonMobil és a Bizottság is hangsúlyozta - az ezzel a tüzelőanyag-égetési tevékenységgel kibocsátott szén-dioxid a 601/2012 rendelet 3. cikkének 40. pontja értelmében "inherens szén-dioxidnak" minősül, mivel ez az üvegházhatású gáz a szóban forgó létesítmény által feldolgozott savanyúgáz egyik természetes alkotóeleme.

52 Ez a körülmény azonban nem zárja ki az ilyen létesítményeket a 2003/87 irányelv hatálya alól.

53 Ahogyan ugyanis a jelen ítélet 47. pontjából és a főtanácsnoki indítvány 47. pontjából is következik, a 2003/87 irányelv 2. cikkének e tekintetben egyértelműen fogalmazó (1) bekezdése szerint az irányelvet "az I. mellékletben felsorolt tevékenységekből származó kibocsátásokra" kell alkalmazni, és ennek nem szükséges feltétele, hogy a kibocsátott üvegházhatású gáz maga is e tevékenységek során termelődjön. Hasonlóképpen az említett irányelv 3. cikkének t) pontja az "égetés" fogalmát sem korlátozza azon oxidációs reakciókra, amelyek maguk is üvegházhatású gázokat hoznak lére.

54 Ezt az értelmezést támasztják alá a 601/2012 rendeletben foglalt nyomonkövetési szabályok is. A rendelet 48. cikkének (1) bekezdése ugyanis kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a rendelet 3. cikkének 40. pontjában meghatározott inherens szén-dioxidnak - amennyiben a földgázban található - az adott tüzelőanyag kibocsátási tényezőjében kell szerepelnie.

55 Ez az értelmezés a 2003/87 irányelv által elérni kívánt célnak, amely az irányelv 1. cikke értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzésére irányul (lásd különösen: 2018. április 12-i PPC Power ítélet, C-302/17, EU:C:2018:245, 18. pont; 2018. május 17-i Evonik Degussa ítélet, C-229/17, EU:C:2018:323, 41. pont).

56 Ahogyan ugyanis többek között az említett irányelv (8) preambulumbekezdéséből is következik, ennek a célnak a megvalósítása magában foglalja olyan tevékenységek bevonását, amelyek bizonyos lehetőséget biztosítanak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére (2018. május 17-i Evonik Degussa ítélet, C-229/17, EU:C:2018:323, 42. pont).

57 Márpedig a Bíróság előtti tárgyaláson folytatott vitákból kitűnik, hogy még ha a szén-dioxid jelen is van a savanyúgázban, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló létesítmény által a Claus-eljárás alapján földgáz-kéntelenítési és kénkinyerési tevékenység céljából folytatott tüzelőanyag-égetési tevékenység bizonyos lehetőséget biztosít a szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére, mivel a savanyúgáz szén-dioxid-tartalma földgáztelepüléstől függően eltérhet. Az ExxonMobil állításával ellentétben e tekintetben nem releváns, hogy a szén-dioxid-tartalom rendszerint nem tudható előre.

58 Következésképpen az olyan létesítmény, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, a 2003/87 irányelv hatálya alá, és ezáltal a kibocsátási egységeknek az ezen irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszerébe tartozik, és nincs jelentősége annak, hogy az ezen létesítmény tevékenységéből származó szén-dioxid természetes módon jelen van-e a létesítmény által feldolgozott nyersanyagban.

59 Ezért a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdéseket meg kell válaszolni.

Az első kérdésről

60 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan létesítményt, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amely ezen irányelv I. melléklete értelmében "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenysége]" keretében elsősorban a saját szükségletei ellátására termel villamos energiát, e rendelkezés értelmében "villamosenergia-termelőnek" kell minősíteni abban az esetben, ha ez a létesítmény egyrészt egyidejűleg olyan anyagot is gyárt, amely nem tartozik e melléklet hatálya alá, másrészt pedig a termelt villamos energia elenyésző részét ellenérték fejében, folyamatosan átadja a közcélú villamos hálózat számára, amelyhez az említett létesítménynek műszaki okokból állandó jelleggel kell csatlakoznia.

61 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következően ezt a kérdést azért tették fel, hogy el lehessen dönteni, hogy a jelen esetben az alapeljárásban szereplő létesítmény jogosult-e kibocsátási egységek ingyenes kiosztására a Claus-eljárás alapján földgáz-kéntelenítés és kénkinyerés céljából folytatott tüzelőanyag-égetési tevékenységből származó szén-dioxid tekintetében.

62 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy 2003/87 irányelv célja az üvegházhatású gázok légkörbe való kibocsátásának olyan szintre való csökkentése, amely megakadályozza az éghajlat veszélyes, emberi eredetű befolyásolását, és amelynek végső célja a környezet védelme (lásd különösen: 2017. március 8-i ArcelorMittal Rodange és Schifflange ítélet, C-321/15, EU:C:2017:179, 24. pont; 2018. február 22-i INEOS Köln ítélet, C-572/16, EU:C:2018:100, 26. pont; 2018. február 28-i Trinseo Deutschland ítélet, C-577/16, EU:C:2018:127, 39. pont).

63 Ez a rendszer azon a gazdasági logikán alapul, hogy az említett rendszer valamennyi résztvevőjét arra ösztönzik, hogy a számára eredetileg kiosztott kibocsátási egységeknél kisebb mennyiségű üvegházhatású gázokat bocsásson ki, hogy a fennmaradó részt átengedhesse egy másik, olyan résztvevőnek, akinek a kibocsátása meghaladta a számára kiosztott kibocsátási egységeket (lásd különösen: 2017. március 8-i ArcelorMittal Rodange és Schifflange ítélet, C-321/15, EU:C:2017:179, 22. pont; 2018. február 22-i INEOS Köln ítélet, C-572/16, EU:C:2018:100, 27. pont; 2018. február 28-i Trinseo Deutschland ítélet, C-577/16, EU:C:2018:127, 40. pont).

64 A 2003/87 irányelvnek tehát az a célja, hogy az üvegházhatást okozó gázok teljes európai uniós kibocsátását 2020-ra az 1990-es szinthez képest gazdaságilag hatékony feltételek mellett legalább 20%-kal csökkentse (2016. szeptember 8-i E.ON Kraftwerke ítélet, C-461/15, EU:C:2016:648, 23. pont; 2018. február 22-i INEOS Köln ítélet, C-572/16, EU:C:2018:100, 28. pont; 2018. február 28-i Trinseo Deutschland ítélet, C-577/16, EU:C:2018:127, 41. pont).

65 Ennek érdekében a 2003/87 irányelv olyan átmeneti rendszert vezetett be, amely annak érdekében, hogy a vállalkozások a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének létrehozása miatt ne veszítsék el versenyképességüket (lásd ebben az értelemben különösen: 2015. február 26-i ŠKO-Energo ítélet, C-43/14, EU:C:2015:120, 28. pont; 2018. április 12-i PPC Power ítélet, C-302/17, EU:C:2018:245, 20. pont) a meghatározott tevékenységi ágazatokhoz tartozó létesítményekre vonatkozóan ingyenes kibocsátási egységek kiosztását írja elő, amelynek mennyisége a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (11) bekezdése szerint a 2013 és 2020 közötti időszakban fokozatosan csökken, míg 2027-ben az ingyenes kibocsátási egységek kiosztása meg nem szűnik (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8-i E.ON Kraftwerke ítélet, C-461/15, EU:C:2016:648, 24. pont; 2016. október 26-i Yara Suomi és társai ítélet, C-506/14, EU:C:2016:799, 46. pont; 2018. február 22-i INEOS Köln ítélet, C-572/16, EU:C:2018:100, 29. pont; 2018. február 28-i Trinseo Deutschland ítélet, C-577/16, EU:C:2018:127, 67. pont).

66 A kibocsátási egységek kiosztásának - ahogyan ez többek között a 2003/87 irányelv 10. cikkének (1) bekezdéséből és a 2009/29 irányelv (15) preambulumbekezdéséből is következik - az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében tehát fokozatosan kizárólag az árverés útján történő értékesítés elvén kell alapulnia, amely az uniós jogalkotó szerint gazdasági szempontból a leghatékonyabbnak tartott rendszer.

67 A 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdése alapján nem osztható ki ingyenes kibocsátási egység "villamosenergia-termelők" részére, amennyiben nem felelnek meg az említett cikk (4) és (8) bekezdésében foglalt feltételeknek, amelyek közül az első a távfűtés és a 2004/8 irányelv értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés céljából folytatott hőtermelésre vagy hűtési szolgáltatásokra, a második pedig az új belépőkre vonatkozik. A 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdése egyébiránt az irányelv azon 10c. cikkének sérelme nélkül alkalmazandó, amely lehetőséget ad a tagállamoknak a villamosenergia-termelés korszerűsítése érdekében ingyenes kibocsátási egységek kiosztására.

68 Következésképpen 2013 óta - ahogyan ezt az uniós jogalkotónak a 2009/29 irányelv (15) és (19) preambulumbekezdésében kifejezett szándéka is tükrözi - a villamosenergia-termelők tekintetében a kibocsátási egységek elárverezése a szabály (lásd ebben az értelemben: 2013. október 17-i Iberdrola és társai ítélet, C-566/11, C-567/11, C-580/11, C-591/11, C-620/11 és C-640/11, EU:C:2013:660, 40. pont; 2016. április 28-i Borealis Polyolefine és társai ítélet, C-191/14, C-192/14, C-295/14, C-389/14 és C-391/14-C-393/14, EU:C:2016:311, 82. pont).

69 Ezért annak eldöntéséhez, hogy az olyan létesítmény, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, mennyiben van kizárva a kibocsátási egységeknek a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdése alapján történő ingyenes kiosztásából, azt kell megvizsgálni, hogy ez a létesítmény ezen irányelv értelmében "villamosenergia-termelőnek" minősül-e.

70 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a "villamosenergia-termelő" 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalmát ezen irányelv 3. cikkének u) pontja határozza meg.

71 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd többek között: 2018. május 31-i Länsförsäkringar Sak Försäkringsaktiebolag és társai ítélet, C-542/16, EU:C:2018:369, 39. pont).

72 A 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontjából következően "villamosenergia-termelőnek" kell minősíteni azt a létesítményt, amely egyrészt 2005. január 1-jét követően "harmadik felek számára történő értékesítésre szánt" villamos energiát termelt, másrészt amelyben a 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel rendelkező tüzelőanyag-égetési tevékenységen kívül nem végeztek olyan tevékenységet, amely az említett irányelv I. mellékletében szerepel (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8-i Borealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 33. pont; 2016. október 26-i Yara Suomi és társai ítélet, C-506/14, EU:C:2016:799, 23. pont).

73 Nem vitatott, hogy az olyan létesítmény, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, eleget tesz ennek a második feltételnek. Ez a létesítmény ugyanis - ahogyan ez a jelen ítélet 49. pontjában már említésre került - e melléklet értelmében véve "tüzelőanyagok égetésére" irányuló tevékenységet folytat. A létesítmény egyébként - ahogyan ez magának az első kérdésnek a szövegéből is kitűnik - nem folytat más olyan tevékenységet, amely az említett mellékletben szerepel. Sem a kéntermelés, sem pedig a földgázfeldolgozás nem szerepel ugyanis a mellékletben szereplő tevékenységek felsorolásában.

74 A 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontjában szereplő feltételek közül az elsővel, a "harmadik felek számára történő értékesítésre szánt" villamosenergia-termeléssel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az első kérdés megfogalmazásából is az következik, hogy az alapeljárásban szereplő létesítmény ennek a feltételnek is eleget tesz, mivel a saját szükségletei ellátására általa termelt villamos energia egy részét ellenérték fejében, folyamatosan a közcélú villamos hálózat számára adja át.

75 Kétségtelen, hogy a jelen esetben ennek a villamosenergia-termelésnek csak egy kis részét értékesítik harmadik felek számára, mivel a villamos energia közcélú hálózatnak történő átadását azzal összefüggő műszaki okok indokolják, hogy a szóban forgó létesítmény folyamatos villamosenergia-ellátása a Claus-berendezések meghibásodása esetén is biztosított legyen.

76 A 2003/87 irányelv 3. cikke u) pontjának szövegéből azonban nem következik, hogy ahhoz, hogy egy létesítmény "villamosenergia-termelőnek" minősüljön, az általa termelt villamos energiának kizárólagosan vagy akár elsődlegesen harmadik személyek ellátását kell szolgálnia.

77 E tekintetben különösen arra kell felhívni a figyelmet, hogy ez a rendelkezés nem állít fel a villamosenergia-termelőnek minősítéssel kapcsolatban villamosenergia-termelési határértéket, és ez a minősítés egyébként - ahogyan erre a főtanácsnok indítványának 58. pontjában rámutatott - az érintett termelő által értékesített és a saját szükségletei céljából termelt energia mennyisége arányának időbeli ingadozásától is független.

78 Következésképpen az olyan létesítményt, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, annak ellenére, hogy elsősorban a saját szükségletei ellátására termel villamos energiát, olyannak kell tekinteni, mint amely megfelel a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontjában szereplő első feltételnek is, mivel az általa termelt villamos energiát - még ha csak csekély részben is - harmadik felek számára értékesítette azáltal, hogy a villamos energia ezen részét ellenérték fejében, folyamatosan a közcélú villamos hálózat számára adta át.

79 A 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontjának szövegéből tehát az következik, hogy az olyan létesítményt, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, e rendelkezés értelmében "villamosenergia-termelőnek" kell minősíteni abban az esetben, ha a 2003/87 irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek közül kizárólag a "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenységet]" folytatja, és az általa termelt villamos energia egy részét harmadik felek számára értékesíti.

80 Ezt az értelmezést támasztja alá a 2003/87 irányelv általános rendszere és célja is.

81 Kétségtelenül igaz, hogy - ahogyan ezt írásbeli beadványaiban az ExxonMobil is hangsúlyozta - a tagállamok számára a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó, a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdése szerinti elvi jellegű tilalmat - amint ez a 2009/29 irányelv (15) és (19) preambulumbekezdéséből is kitűnik - azért vezették be, hogy véget vessenek annak a helyzetnek, hogy a villamosenergia-termelők 2013 végéig rendkívüli profitot termelhettek oly módon, hogy megfelelő versenynyomás hiányában az ingyenes kibocsátási egységek értékét a fogyasztó által fizetett villamosenergia-árba terhelték vissza (lásd ebben az értelemben: 2013. október 17-i Iberdrola és társai ítélet, C-566/11, C-567/11, C-580/11, C-591/11, C-620/11 és C-640/11, EU:C:2013:660, 40. pont).

82 Mindenekelőtt azonban emlékeztetni kell arra, hogy - ahogyan ez már a jelen ítélet 65. és 66. pontjában is szerepel - a kibocsátási egységeknek a 2003/87 irányelv 10a. cikkében előírt ingyenes kiosztása egy sajátos átmeneti szabályozási rendszerbe illeszkedik, amely kivételt képez azon elv alól, hogy a kibocsátási egységeket az ezen irányelv 10. cikkével bevezetett árverési mechanizmus útján kell kiosztani (lásd ebben az értelemben: 2018. január 18-i INEOS ítélet, C-58/17, EU:C:2018:19, 36. pont).

83 Nem értelmezhető ezért megszorítóan a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdésében foglalt szabály, amennyiben azt eredményezi, hogy az ezen irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett "villamosenergia-termelőknek" főszabály szerint ilyen árverési mechanizmus szerint kell kiosztani a kibocsátási egységeket, és kizárja az ingyenes kibocsátási egységek kiosztását. Ilyen feltételek mellett a "villamosenergia-termelőnek" az ezen irányelv 3. cikkének u) pontjában szereplő fogalmát tágan kell értelmezni.

84 Továbbá meg kell jegyezni, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1), (3) és (5) bekezdése az irányelvben foglalt rendelkezéseket arra a kettős felosztásra építi, amely megkülönbözteti egymástól az e cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozó létesítményeket, amelyek között például az ezen irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett "villamosenergia-termelő" is szerepel, és az üvegházhatású gázokat kibocsátó egyéb létesítményeket, amelyeket általában "ipari létesítményeknek" nevezünk (lásd ebben az értelemben: 2016. április 28-i Borealis Polyolefine és társai ítélet, C-191/14, C-192/14, C-295/14, C-389/14 és C-391/14-C-393/14, EU:C:2016:311, 70. pont; 2016. július 28-i Vattenfall Europe Generation ítélet, C-457/15, EU:C:2016:613, 40. és 41. pont).

85 Márpedig a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett "villamosenergia-termelő" fogalma alá tartozó létesítmények és az üvegházhatású gázokat kibocsátó egyéb létesítmények közötti ezen megkülönböztetés közvetlenül befolyásolja az ezen irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében foglalt "egységes, ágazatközi korrekciós tényező" kiszámítását, amelynek az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek a tagállamok által kiszámított éves mennyiségre való alkalmazása meghatározza a jogosult ipari létesítmények számára a tagállamok által véglegesen kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségét (lásd ebben az értelemben: 2016. április 28-i Borealis Polyolefine és társai ítélet, C-191/14, C-192/14, C-295/14, C-389/14 és C-391/14-C-393/14, EU:C:2016:311, 71. pont).

86 A 2003/87 irányelv 10a. cikkének (5) bekezdése alapján ugyanis amennyiben az ezen irányelv 10a. cikke (3) bekezdésének hatálya alá nem tartozó létesítmények számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek ideiglenes mennyisége meghaladja az ipar számára meghatározott, az ugyanezen cikk (5) bekezdésében előírt éves maximális kibocsátásiegység-mennyiségnek megfelelő felső határértéket, akkor a tagállamoknak az e rendelkezésben foglalt, az említett ideiglenes mennyiség és e felső határérték arányának megfelelő "egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt" alkalmazva arányosan csökkenteniük kell ezt az ideiglenes mennyiséget (lásd ebben az értelemben: 2016. április 28-i Borealis Polyolefine és társai ítélet, C-191/14, C-192/14, C-295/14, C-389/14 és C-391/14-C-393/14, EU:C:2016:311, 62. és 63. pont; 2018. február 22-i INEOS Köln ítélet, C-572/16, EU:C:2018:100, 37. pont).

87 Márpedig a villamosenergia-termelők kibocsátásait - ahogyan ez a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésének szövegéből kifejezetten következik - e tényező kiszámításához nem kell figyelembe venni, mivel ezeket a kibocsátásokat kizárták az e rendelkezésben meghatározott éves maximális kibocsátásiegység-mennyiségből, amely csak "[az e cikk] (3) bekezdés[ének] hatálya alá nem tartozó [...] létesítmények" kibocsátásaira vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2016. április 28-i Borealis Polyolefine és társai ítélet, C-191/14, C-192/14, C-295/14, C-389/14 és C-391/14-C-393/14, EU:C:2016:311, 64., 68., 72., 74., 75. és 83. pont; 2016. október 26-i Yara Suomi és társai ítélet, C-506/14, EU:C:2016:799, 24., 26. és 32. pont).

88 Ilyen körülmények között ha a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett "villamosenergia-termelőnek" való minősítés attól függene, hogy a létesítmény által végzett villamosenergia-értékesítés annak fő tevékenységi vagy kiegészítő tevékenységi körébe tartozik-e, akkor a jogosult létesítmények számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek végleges összegének meghatározása az uniós jogalkotó által előírt határértékek hiányában olyan kritériumok alapján történne, amelyek tartalma nem lenne kellően világos és előre látható, és amelyek ezért veszélyeztetnék a jogbiztonságot, mivel azzal a kockázattal járnának, hogy a későbbiekben megkérdőjelezik a kiosztott kibocsátási egységeket.

89 Az ExxonMobil azonban úgy érvel, hogy ez az értelmezés ellentétes az egyenlő bánásmód általános elvével, mivel azt eredményezi, hogy eltérően kezelik az olyan létesítményt, amely - mint amilyenről az alapeljárásban is szó van - kizárólag a 2003/87 irányelv I. mellékletében szereplő, "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenységet]" folytat, és az olyan létesítményt, amely egyidejűleg ezt a tevékenységet és a mellékletben foglaltak közül egy másik tevékenységet is folytat.

90 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az egyenlő bánásmód elve mint az uniós jog egyik alapelve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne eltérő módon kezeljék, és hogy a különböző helyzeteket ne egyenlő módon kezeljék, kivéve ha ez a bánásmód objektíve igazolt (lásd többek között: 2008. december 16-i Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ítélet, C-127/07, EU:C:2008:728, 23. pont; 2012. március 29-i Bizottság kontra Észtország ítélet, C-505/09 P, EU:C:2012:179, 64. pont).

91 Márpedig meg kell állapítani, hogy azok a villamosenergiát termelő létesítmények, amelyek kizárólag a 2003/87 irányelv I. mellékletében szereplő, "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenységet]" folytatnak, a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerére tekintettel nincsenek összehasonlítható helyzetben azokkal a villamos energiát termelő létesítményekkel, amelyek ezen a tüzelőanyag-égetési tevékenységen kívül más, ebben a mellékletben szereplő tevékenységet vagy tevékenységeket is folytatnak.

92 Az olyan létesítmény ugyanis, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, ahogyan ez a jelen ítélet 58. pontjából is kitűnik, csak az ilyen tüzelőanyag-égetési tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátások tekintetében tartozik e rendelet hatálya alá. Ennélfogva ez a létesítmény csak e tevékenység tekintetében tartozik a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszere alá, az említett irányelv I. mellékletében nem szereplő más tevékenység tekintetében pedig nem. Ezzel szemben az olyan létesítmény, amely egyidejűleg tüzelőanyag-égetési tevékenységet és a mellékletben foglaltak közül egy vagy több más tevékenységet is folytat, valamennyi szén-dioxid-kibocsátással járó tevékenysége tekintetében e kereskedelmi rendszer alá tartozik. Ezért noha mindkét létesítménytípus termel villamos energiát, a második típus, amely az ilyen tevékenységekből származó összes szén-dioxid-kibocsátása tekintetében az említett rendszer hatálya alá tartozik, e kibocsátások tekintetében ingyenes kibocsátási egységekre jogosult, szemben az első létesítménytípussal, amely - mivel csak a tüzelőanyag-égetési tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátásai tekintetében tartozik ugyanezen rendszer hatálya alá - nem jogosult ilyen kibocsátási egységekre.

93 Végül - az ExxonMobil állításával ellentétben - a 2003/87 irányelv 3. cikke u) pontjának ilyen értelmezése nem összeegyeztethetetlen a földgázkitermelés ágazatának a széndioxid-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatoknak vagy alágazatoknak a 2003/87 irányelv szerinti meghatározásáról szóló, 2009. december 24-i 2010/2/EU bizottsági határozat (HL 2010. L 1., 1. o.) mellékletének 1.4. pontjában erre a listára történő felvételével.

94 Egyrészt ugyanis - ahogyan ez a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (12) bekezdéséből is következik - az említett listában szereplő ágazatok, illetve alágazatok közé való felvétel esetében egyáltalán nincs szó az e cikk (3) bekezdésétől való eltérésről, az csupán azzal a következménnyel jár, hogy a 2013 és 2020 közötti kereskedési időszakban a kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokban vagy alágazatokban működő létesítmények az említett cikk (1) bekezdésében hivatkozott intézkedésekkel összhangban meghatározott mennyiség 100%-a erejéig ingyenes kibocsátásiegység-kiosztásban részesülhetnek (lásd ebben az értelemben: 2016. október 26-i Yara Suomi és társai ítélet, C-506/14, EU:C:2016:799, 47. pont).

95 Másrészt a főtanácsnoknak az indítványa 83. pontjában tett megállapításával egyezően hangsúlyozni kell, hogy egy ágazatnak vagy egy alágazatnak az említett listára történő felvétele - ahogyan ez a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (14) bekezdéséből is következik - azt jelenti, hogy a kibocsátási egységek költségeinek az árban való megjelenítésére vonatkozó lehetőség hiányát nem az érintett ágazatba, illetve alágazatba tartozó egyes létesítmények vonatkozásában kell bizonyítani, ahogyan ezt az ExxonMobil sugallja, hanem az ezen ágazatba, illetve alágazatba tartozó létesítmények valamennyi uniós szintű tevékenységének a Bizottság általi átfogó értékelésével.

96 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan létesítményt, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amely az ezen irányelv I. melléklete szerinti "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenysége]" keretében elsősorban a saját szükségletei ellátására termel villamos energiát, e rendelkezés értelmében "villamosenergia-termelőnek" kell minősíteni abban az esetben, ha ez a létesítmény egyrészt egyidejűleg olyan anyagot is gyárt, amely nem tartozik e melléklet hatálya alá, másrészt pedig a termelt villamos energia bizonyos - adott esetben csekély - részét ellenérték fejében, folyamatosan átadja a közcélú villamos hálózat számára, amelyhez az említett létesítménynek műszaki okokból állandó jelleggel kell csatlakoznia.

A második kérdésről

97 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2011/278 határozat 3. cikkének c) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan létesítmény, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amennyiben a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében "villamosenergia-termelőnek" minősül, jogosult arra, hogy az ezen irányelv I. melléklete szerinti, "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenysége]" keretében termelt hő után ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeket kapjon abban az esetben, ha az ilyen hőt a villamosenergia-termeléstől eltérő célokra használják fel.

98 Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy ez a kérdés az előterjesztő bíróság által hivatalból elvégzett értékelésből következik, mivel az alapeljárás felei nem vitatták az ExxonMobil részére, a tüzelőanyagok égetésére irányuló tevékenysége keretében termelt hő után ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek megalapozottságát.

99 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a nemzeti jog alapján ezen értékelése keretében jogellenesnek nyilváníthatja az ExxonMobil részére ingyenesen kiosztott valamennyi kibocsátási egységet.

100 Ilyen feltételek mellett az említett kérdés - amint ez az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból is kitűnik - annak megállapítására irányul, hogy a jelen ügyben a szóban forgó létesítmény kaphat-e ingyenes kibocsátási egységeket, amennyiben az általa folytatott tüzelőanyag-égetési tevékenység nemcsak villamos energia, hanem emellett elsősorban hő termelésével is jár, a Claus-eljárásra jellemző kémiai reakció eredményeként, amely hőt az adott létesítményben az ezen eljárás szerint folytatott földgáz-kéntelenítési és kénkinyerési tevékenység céljából nyernek ki.

101 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság a 2011/278 határozattal megállapította a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának uniós szinten harmonizált szabályait. Ezek a harmonizált szabályok konkretizálják a belső piacon fennálló verseny torzulásainak minimumra csökkentésére irányuló, alapvető követelményt (2016. június 22-i DK Recycling und Roheisen kontra Bizottság ítélet, C-540/14 P, EU:C:2016:469, 53. pont; 2018. január 18-i INEOS ítélet, C-58/17, EU:C:2018:19, 26. pont; 2018. február 22-i INEOS Köln ítélet, C-572/16, EU:C:2018:100, 30. pont).

102 Így a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság ennek keretében ágazatonként vagy alágazatonként meghatározza a referenciaértékeket (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8-i Borealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 60. pont; 2018. január 18-i INEOS ítélet, C-58/17, EU:C:2018:19, 27. pont).

103 Ezzel összefüggésben a 2011/278 határozat 10. cikkének (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok e referenciaértékeknek az egyes létesítményrészek múltbeli tevékenységi szintjével alkotott szorzatából kiszámolják az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségét. Ennek érdekében e határozat 6. cikke értelmében a létesítményrészeket meg kell különböztetniük a tevékenységük szerint abból a célból, hogy megállapíthassák, hogy "termék-referenciaértéket", "hő-referenciaértéket", "tüzelőanyag-referenciaértéket" vagy a "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész" esetében külön tényezőt kell-e alkalmazniuk (2016. szeptember 8-i Borealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 61. pont; 2018. január 18-i INEOS ítélet, C-58/17, EU:C:2018:19, 28. pont).

104 E tekintetben a Bíróság már megjegyezte, hogy a termék-referenciaértékkel rendelkező létesítményrészek, a hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrészek, a tüzelőanyag-referenciaértékkel rendelkező létesítményrészek és a technológiai kibocsátással rendelkező létesítményrészek 2011/278 határozat 3. cikke szerinti meghatározásai egymást kölcsönösen kizárják (2016. szeptember 8-i Borealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 62. pont; 2018. január 18-i INEOS ítélet, C-58/17, EU:C:2018:19, 29. pont).

105 A 2011/278 határozat 3. cikkének c) pontja a hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrészt úgy határozza meg, hogy az a termék-referenciaértékkel rendelkező létesítmény körébe nem tartozó olyan ráfordítás, teljesítmény és megfelelő kibocsátás, amely mérhető hő termeléséhez, illetve az uniós rendszerben részt vevő másik létesítménytől vagy egyéb entitástól való behozatalához, illetve mindkettőhöz kapcsolódik. E rendelkezés pontosítja, hogy ezt a hőt többek között termékek gyártására kell felhasználni, vagy az uniós rendszerbe nem tartozó létesítményhez vagy más entitáshoz kell exportálni, kivéve a villamos energia termelése céljából való exportálást (2016. szeptember 8-i Borealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 64. és 116. pont).

106 A 2011/278 határozat 3. cikke c) pontjának szövegéből egyértelmű megfogalmazásából ugyanis az következik, hogy e rendelkezés megtiltja a kibocsátási egységeknek a villamos energia előállítása céljából termelt hő vonatkozásában történő ingyenes kiosztását.

107 Ez a rendelkezés - ahogyan erre az ExxonMobil írásbeli észrevételeiben jogosan rámutatott - a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének második mondatát és 10a. cikke (7) bekezdésének harmadik albekezdését hajtja végre, amelyek kizárják a kibocsátási egységeknek a villamosenergia-termeléshez kapcsolódó ingyenes kiosztását, kivéve egyrészt az irányelvnek a tagállamok számára a villamosenergia-termelés korszerűsítése érdekében ingyenes kibocsátási egységek kiosztására lehetőséget biztosító 10c. cikkének hatálya alá tartozó eseteket, másrészt pedig a hulladékgázokból előállított villamos energiát (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26-i Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ítélet, C-80/16, EU:C:2017:588, 20. pont).

108 A szóban forgó létesítmény azonban - ahogyan ez magának a második kérdésnek a szövegéből is kitűnik - nem a villamos energia előállítása alapján, hanem a mérhető hő termelése után kíván ingyenes kibocsátási egységekhez jutni.

109 E tekintetben azonban meg kell állapítani, hogy a 2011/278 határozat 3. cikkének c) pontja nem zárja ki kifejezetten a kibocsátási egységek ingyenes kiosztását a villamosenergia-termelők által nem villamosenergia-termelés céljából előállított hő vonatkozásában.

110 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az első kérdésre adott válaszból következően a 2003/87 irányelvnek a 3. cikkének u) pontjával összefüggésben értelmezett 10a. cikkének (3) bekezdése - az említett irányelv 10c. cikkében említett esetek sérelme nélkül - kizárja az ingyenes kibocsátási egységek villamosenergia-termelők részére történő kiosztását, amennyiben nem felelnek meg az említett cikk (4) és (8) bekezdésében foglalt feltételeknek, amelyek a távfűtés és a 2004/8 irányelv értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés céljából folytatott hőtermelésre vagy hűtési szolgáltatásokra, valamint az új belépőkre vonatkoznak. Nem vitatott azonban, hogy a szóban forgó létesítmény nem felel meg a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (4) és (8) bekezdésében foglalt feltételeknek, és hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem élt az irányelv 10c. cikkében biztosított lehetőséggel.

111 A 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdése elvi szabályt fogalmaz meg azzal, hogy - a más rendelkezésekben foglalt szabályok sérelme nélkül - megtiltja a kibocsátási egységek villamosenergia-termelők részére történő ingyenes kiosztását (lásd ebben az értelemben: 2016. április 28-i Borealis Polyolefine és társai ítélet, C-191/14, C-192/14, C-295/14, C-389/14 és C-391/14-C-393/14, EU:C:2016:311, 66. pont).

112 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából pedig az következik, hogy a 2011/278 határozatot ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2017. január 19-i Schaefer Kalk ítélet, C-460/15, EU:C:2017:29, 40-42. pont; 2018. február 28-i Trinseo Deutschland ítélet, C-577/16, EU:C:2018:127, 68. pont; 2018. május 17-i Evonik Degussa ítélet, C-229/17, EU:C:2018:323, 29. pont).

113 Ebből következően a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett "villamosenergia-termelőnek" minősülő létesítmény csak akkor kaphat ingyenes kibocsátási egységeket a létesítményben termelt hő után, a 2011/278 határozat 3. cikkének c) pontja szerinti "hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész" címén, ha megfelel az irányelv 10a. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének, (4) bekezdésének és (8) bekezdésének.

114 Ezzel kapcsolatban nem állítható, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdése - kivéve, ha az e cikk (4) és (8) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek - csak a villamosenergia-termelés vonatkozásában tiltja meg a kibocsátási egységek villamosenergia-termelők számára történő ingyenes kiosztását.

115 Az ilyen értelmezés - ahogyan erre a főtanácsnok is rámutatott indítványának 94. pontjában - megfosztaná hatékony érvényesülésétől az irányelv 10a. cikkének (3) bekezdését, mivel az említett irányelv 10a. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének második mondata már kifejezetten - minimum főszabály szerint - tiltja a kibocsátási egységek villamosenergia-termelés vonatkozásában történő ingyenes kiosztását.

116 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a kibocsátási egységeknek a villamosenergia-termelők számára, a termelt hő alapján történő ingyenes kiosztására vonatkozó tilalom teljes mértékben összeegyeztethető a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdésében kitűzött és a jelen ítélet 68. pontjában ismertetett, arra irányuló céllal, hogy a kibocsátási egységeket főszabály szerint árverési mechanizmus szerint kell kiosztani a villamosenergia-termelőknek.

117 Ebből az következik, hogy az olyan létesítmény, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amennyiben - mint ahogy a jelen esetben magának a második kérdésnek a szövegéből is kitűnik - nem felel meg a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (4) és (8) bekezdésében foglalt feltételeknek, nem tarthat igényt a 2011/278 határozat rendelkezései alapján arra, hogy a hőtermelési tevékenysége után kibocsátási egységek ingyenes kiosztásában részesüljön.

118 Bármely más értelmezés ellentétes lenne a 2003/87 irányelv által kitűzött célokkal, és olyan hatásköröket ruházna a Bizottságra, amelyeknek semmilyen jogalapjuk sincs (lásd analógia útján: 2012. március 29-i Bizottság kontra Észtország ítélet, C-505/09 P, EU:C:2012:179, 82. pont).

119 A német kormány azonban azzal érvel, hogy a jelen ítélet 113. pontjában szereplő értelmezés ellentétes az egyenlő bánásmód elvével és a 2003/87 irányelvvel kitűzött, a verseny torzulásának megakadályozására irányuló céllal, amennyiben a más ágazatokban működő, hasonló létesítmények által előállított hő után ingyenes kibocsátási egységeket osztanak ki. Különösen a kapcsolt energiatermelésnek léteznek különböző olyan formái, amelyek - bár nem felelnek meg a 2004/8 irányelvben meghatározott, nagy hatásfokra vonatkozó feltételeknek - sokkal hatékonyabbak, mint a csak hőt előállító létesítmények.

120 Az olyan létesítmények azonban, mint amilyenről az alapeljárásban is szó van, és amelyek - ahogyan ez a jelen ítélet 91. és 92 pontjából is kitűnik - kizárólag a 2003/87 irányelv I. mellékletében szereplő, "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenységet]" folytatva termelnek hőt, nincsenek összehasonlítható helyzetben azokkal a létesítményekkel, amelyek ezenkívül a mellékletben szereplő más tevékenységet folytatva termelnek hőt. A kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerében az ilyen különbség ezért nem tekinthető úgy, mint amely torzítja a két létesítmény közötti versenyt (lásd analógia útján: 2017. január 19-i Schaefer Kalk ítélet, C-460/15, EU:C:2017:29, 47. pont).

121 Ugyanez vonatkozik a 2004/8 irányelvben meghatározott nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés révén hőt termelő létesítmények, és a villamos energiát és hőt termelő többi létesítmény közötti állítólagos különbségre. Ez utóbbiak ugyanis nem felelnek meg az irányelvben foglalt feltételeknek, és nincsenek összehasonlítható helyzetben az előbbiekkel.

122 Az ExxonMobil azt sem állíthatja, hogy a 2011/278 határozat 3. cikke c) pontjának a jelen ítélet 113. pontjában szereplő értelmezése hátrányosan megkülönböztető bánásmódban részesíti azokat a létesítményeket, amelyek a villamos energiát saját maguk állítják elő, azokhoz a létesítményekhez képest, amelyek harmadik személyektől, például nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítményektől szerzik azt be.

123 Egyrészt ugyanis a saját villamos energiát termelő létesítmény csak abban az esetben van kizárva abból a lehetőségből, hogy a hőtermelés után ingyenes kibocsátási egységekhez jusson, ha egyébként a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett "villamosenergia-termelőnek" minősül. Az ennek minősülő létesítmény azonban - ahogyan ez a jelen ítélet 91., 62. és 120. pontjából is következik - nincsen összehasonlítható helyzetben az ipari létesítményekkel. Másrészt az olyan létesítmény, amely harmadik személytől szerzi be a villamos energiát, ugyanígy ki van zárva az ilyen kibocsátási egységekre vonatkozó lehetőségtől abban az esetben, ha villamosenergia-termelőnek minősül.

124 Mindezekből az következik, hogy amennyiben az olyan létesítmény, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében "villamosenergia-termelőnek" minősül, nem jogosult arra, hogy az ezen irányelv 10a. cikke és a 2011/278 határozat rendelkezései alapján ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeket kapjon.

125 Ezért az ilyen létesítménynek, amely a 2003/87 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján a kibocsátási egységeknek az ezen irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszerébe tartozik, mivel szén-dioxid-kibocsátással járó, a 2003/87 irányelv I. melléklete szerinti, "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenységet]" folytat, árverési mechanizmus keretében kell kibocsátási egységeket szereznie.

126 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/278 határozat 3. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan létesítmény, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amennyiben a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében "villamosenergia-termelőnek" minősül, nem jogosult arra, hogy az ezen irányelv I. melléklete szerinti, "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenysége]" keretében termelt hő alapján ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeket kapjon abban az esetben, ha az ilyen hőt a villamosenergia-termeléstől eltérő célokra használják fel, mivel az ilyen létesítmény nem felel meg az említett irányelv 10a. cikkének (4) és (8) bekezdésében foglalt feltételeknek.

A harmadik és a negyedik kérdésről

127 Az első két kérdésre adott válaszra figyelemmel a harmadik és a negyedik kérdést nem kell megválaszolni.

Az ítélet időbeli hatályának korlátozásáról

128 Az ExxonMobil arra kéri a Bíróságot, hogy korlátozza a jelen ítélet időbeli hatályát, ha a második kérdésre nemleges választ ad.

129 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság csak kivételesen, az uniós jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék. Az ilyen korlátozáshoz két feltételnek kell teljesülnie, azaz az érintetteknek jóhiszeműeknek kell lenniük, valamint súlyos nehézségek veszélyének kell fennállnia (lásd különösen: 2014. február 27-i Transportes Jordi Besora ítélet, C-82/12, EU:C:2014:108, 41. pont; 2018. április 19-i Oftalma Hospital ítélet, C-65/17, EU:C:2018:263, 57. pont).

130 Márpedig meg kell állapítani, hogy az ExxonMobil nem terjesztett elő kérelmének megalapozottsága iránt konkrét bizonyítékot, csupán általánosságban hivatkozott arra, hogy a 2013-tól kezdve számos villamosenergia-termelő létesítménynek osztottak ki a hőtermelés alapján ingyenes kibocsátási egységeket.

131 E körülmények között nem kell korlátozni a jelen ítélet időbeli hatályát.

A költségekről

132 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2009. április 23-i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének u) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan létesítményt, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amely az ezen irányelv I. melléklete szerinti "20 [megawattot (MW)] meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenysége]" keretében elsősorban a saját szükségletei ellátására termel villamos energiát, e rendelkezés értelmében "villamosenergia-termelőnek" kell minősíteni abban az esetben, ha ez a létesítmény egyrészt egyidejűleg olyan anyagot is gyárt, amely nem tartozik e melléklet hatálya alá, másrészt pedig a termelt villamos energia bizonyos - adott esetben csekély - részét ellenérték fejében, folyamatosan átadja a közcélú villamos hálózat számára, amelyhez az említett létesítménynek műszaki okokból állandó jelleggel kell csatlakoznia.

2) A kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87 irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozat 3. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan létesítmény, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amennyiben a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében "villamosenergia-termelőnek" minősül, nem jogosult arra, hogy az ezen irányelv I. melléklete szerinti, "20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenysége]" keretében termelt hő alapján ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeket kapjon abban az esetben, ha az ilyen hőt a villamosenergia-termeléstől eltérő célokra használják fel, mivel az ilyen létesítmény nem felel meg az említett irányelv 10a. cikkének (4) és (8) bekezdésében foglalt feltételeknek.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62017CJ0682 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62017CJ0682&locale=hu