3314/2021. (VII. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.392/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Horváth Tamás Vilmos ügyvéd) eljáró jogi személy indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének, T) cikk (1) és (2) bekezdéseinek, XXIV. cikk (1) bekezdésének, valamint XXV. cikkének sérelmére való hivatkozással.

[2] Az indítványozó kérelme arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Kúria Kfv.I.35.392/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenes és ezért azt semmisítse meg.

[3] Az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó ügy lényege a következő.

[4] 1.1. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága Kiemelt Adóalanyok és Társas Vállalkozások Ellenőrzési Főosztály Kiemelt Adóalanyok és Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztály 3. (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2011. évre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le indítványozónál. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság adóhiánynak minősülő adókülönbözet megállapítása miatt adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki. Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró NAV Fellebbviteli Igazgatósága (a továbbiakban: másodfokú adóhatóság) a fellebbezést elutasította. Ezt követően az indítványozó keresetet terjesztett elő, amelynek elbírálása során a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 21.K.30.718/2017/14. számú ítéletében a másodfokú adóhatóság határozatát az elsőfokú adóhatóság határozatára kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, mivel nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 72. § (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek.

[5] 1.2. A megismételt eljárásban eljáró másodfokú adóhatóság az elsőfokú adóhatóság érdemi döntését ismét helybenhagyta. Az indítványozó keresetet terjesztett elő a másodfokú adóhatóság bírói felülvizsgálata iránt, amelyet a Fővárosi Törvényszék 39.K.701.405/2020/9. számú ítéletével elutasított. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő felülvizsgálati kérelmét, amelyet a Kúria jelen indítvánnyal támadott Kfv.I.35.392/2020/2. számú végzésével visszautasított. A Kúria támadott végzését a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 102. § (1) bekezdés d) pontjára, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 75/C. § (2b) bekezdésére alapozta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét ugyanis nem az arra rendszeresített P21 azonosítóval rendelkező, "Űrlap felülvizsgálati kérelem előterjesztéséhez" megnevezésű űrlapon, hanem a P27 azonosítóval rendelkező "Űrlap egyéb beadvány benyújtásához 2020. április 1. napján folyamatban volt közigazgatási vagy munkaügyi peres eljárásban" megnevezésű űrlapon nyújtotta be. Utóbbit abban az esetben kellett alkalmazni, amikor a peres fél a közigazgatási és munkaügyi bíróság 2020. március 31-ig meghozott határozatával szemben, 2020. április 1-jét követően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék előtt élt felülvizsgálti kérelemmel, ám a törvényszéki ügyszám még nem volt ismert. A Kúria megállapította, hogy indítványozó ismerte a jogerős, Fővárosi Törvényszék által meghozott ítélet ügyszámát, így kérelmét a P21 azonosítóval rendelkező űrlapon kellett volna előterjeszteni. Mivel kérelmét nem a jogszabályban előírt formában nyújtotta be, a Kúria azt visszautasította.[1]

[6] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmányírósághoz, számos alaptörvényi rendelkezést [R) cikk (2) bekezdése, T) cikk (1) és (2) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint XXV. cikke] felsorolva állította a Kúria Kfv.I.35.392/2020/2. számú végzésének alaptörvény ellenességét.

[7] Az indítvány érveit az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXV. cikke sérelmével hozta összefüggésbe a következők szerint. Az indítványozó meglátása szerint a Kúria jogszabályból nem levezethető módon állapította meg, hogy másik űrlapot kellett volna használnia a kérelem benyújtásakor, amivel többletkötelezettséget írt elő, és megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből következő fair eljáráshoz való jogát. Az indítványozó érvelése szerint sem az elektronikus eljárás bevezetése, sem az űrlapok alkalmazása nem vezethet az ügyfelek alkotmányos jogának elvonásához és többletterhek megállapításához.

[8] Az indítvány szerint Alaptörvény XXV. cikkének sérelmét okozva a Kúria egyrészt elvonta az indítványozó felülvizsgálathoz való jogát; másrészt mivel "más ügyekhez viszonyítottan" jelen ügyben a Kúria eltérő feltételeket támasztott a befogadás tárgyában, az Alaptörvény XXIV. cikkében foglalt fair eljárás elvét is megsértette. Utóbbi igazolásaként az indítványozó a Kúria Kfv.I.35.692/2018/5. számú ítéletére hivatkozott.

[9] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról döntött, amelynek során az eljáró tanács vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek.

[10] 3.1. Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt.

[11] A Kúria befogadást megtagadó végzésével szemben felülvizsgálatnak nincsen helye, ennek megfelelően a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható (lásd: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [11]).

[12] A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel a támadott végzéssel lezárt eljárásban felperes volt - fennáll (3148/2019. (VI. 26.) AB végzés, Indokolás [13]).

[13] 3.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése nem tartalmaz ugyanis az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, hiszen az Alaptörvény és a jogszabályok kötelező erejéről rendelkezik, így arra alkotmányjogi panaszt alapítani az indítványozónak nincs lehetősége (lásd például: 3258/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [6]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [9]). Az Alaptörvény T) cikke szintén nem biztosít az indítványozónak alanyi alkotmányos jogot, ezért arra alkotmányjogi panaszban hivatkozni alappal nem lehet (lásd: 3302/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3252/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [21]).

[14] A panasz ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt feltételnek.

[15] 3.3. A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXV. cikke tekintetében nem tesz eleget.

[16] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, és XXV. cikke sérelmével összefüggésben a Kúria jogértelmezését vitatta, ezen belül is azt sérelmezte, hogy az általa formailag tévesen, ám tartalmilag megfelelően benyújtott kérelem befogadásának visszautasítása egyrészt az általánostól eltérő, többletkötelezettséget írt elő a számára, másrészt emiatt nem tudott élni a felülvizsgálathoz való jogával.

[17] Az Alaptörvény XXV. cikke értelmében: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez"; az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése pedig a fair hatósági eljáráshoz való jogot biztosítja.

[18] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány indokolása valójában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és jogorvoslathoz való jog sérelmét kívánta alátámasztani. Az Alkotmánybíróság ezért vizsgálatát a továbbiakban eszerint folytatta, gyakorlata szerint ugyanis önmagában nem visszautasítási ok, ha az indítványozó tévedésből az Alaptörvény XXVIII. cikk helyett a XXIV. cikk (1) bekezdésére hivatkozik a bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszában (lásd például: 3338/2018. (X. 26.) AB végzés, Indokolás [16]).

[19] Az indítványozó az alapjogsérelmét egyrészt egy másik ügyben született kúriai döntésre hivatkozva állította, ám e vonatkozásban érvekkel nem támasztotta alá a kérelmét, vagyis nem jelölte meg, hogy jelen panasszal támadott kúriai végzés miért és mennyiben sértheti fair bírósági eljáráshoz fűződő, Alaptörvényben biztosított jogát. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: "Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]; 3031/2021. (II. 2.) AB végzés, Indokolás [15])

[20] Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel összefüggésben - már állást foglalt a Kúria rendkívüli jogorvoslati hatásköre kapcsán a felülvizsgálati kérelem befogadása tárgyában született döntésekről.

[21] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy "[a]nnak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül" (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [20]; 3376/2020. (X. 22.) AB végzés; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés [20]-[23]).

[22] Ezen túl az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati kérelem benyújtásának módja és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése közötti összefüggés tárgyában így döntött: annak megállapítása, hogy "az indítványozó milyen módon terjesztette elő a felülvizsgálati kérelmét és az igazolási kérelmet, egyrészt ténykérdésnek minősül, másrészt olyan jogértelmezési kérdésnek, amely kérdések vizsgálata [...] nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe" (3341/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [16]).

[23] Az indítványozó jelen ügyben nem terjesztett elő olyan - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire vonatkozó fenti hivatkozástól eltérő - okfejtést, illetve nem mutatott rá olyan összefüggésre, amelyet az Alaptörvény sérelmesnek vélt rendelkezései és a felülvizsgálati kérelmet visszautasító bírósági döntés (a Kúria rendkívüli jogorvoslati hatásköre) vonatkozásában az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat tárgyává tudott volna tenni.

[24] A kérelem ebben a tekintetben sem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában előírt feltételnek (lásd: 3059/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [10]; 3140/2020. (V. 15.) AB végzés, Indokolás [12]).

[25] 4. Mivel a kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának és az 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjának, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2021. június 29.

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. kv tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2103/2020.