3338/2018. (X. 26.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.1543/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Bfv.I.1543/2017/2. számú végzése és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 11.B.65/2007/38. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az első fokon eljáró Kecskeméti Törvényszéknél.

[2] A vagyon elleni bűncselekmények miatt többszörösen büntetett indítványozót a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2007. november 15-én kelt 11.B.65/2007/38. számú ítéletével bűnösnek mondta ki egy rendbeli, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 256. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő, vesztegetést állítva, folytatólagosan elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettében, és ezért 3 év 8 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[3] A Szegedi Ítélőtábla 2008. március 6-án jogerős Bf.II.6/2008/10. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az indítványozó cselekményét társtettességben elkövetettnek minősítette, valamint vele szemben 6 330 000 Ft összegre vagyonelkobzást rendelt el.

[4] A másodfokú ítélet ellen 2017. szeptember 12-én az indítványozó felülvizsgálati indítványt nyújtott be azzal, hogy 2005. október 5-én, a nyomozás elrendelésének napjától 2006. július 17-ig, a védő kirendeléséig nem kapott tájékoztatást az ellene folyó nyomozásról és így védelemhez való jogát nem gyakorolhatta. Ezen időszakban ellene titkos adatszerzést folytattak, nem rendeltek ki számára védőt, nem tájékoztatták a szakértő kirendeléséről, valamint a szükséges cellainformációkat sem szerezték be. Az indítványozó álláspontja szerint ebben az időszakban beszerzett bizonyítékokat a bíróságnak ki kellett volna zárnia a bizonyításból. Az indítványozó szerint a bíróság törvénysértő bizonyítékokon alapuló helytelen mérlegelés következtében tévesen állapította meg a bűnösségét és szabott ki vele szemben törvénysértő büntetést.

[5] A Kúria 2017. október 24-én hozott Bfv.I.1543/2017/2. végzésében az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati indítványt érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A Kúria indokolása szerint felülvizsgálatra csak a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 416. § (1) bekezdésében foglalt okok alapján van lehetőség. Ezek között az indítványban kifogásolt, a nyomozati szakban esetlegesen megvalósult relatív eljárási szabálysértések nem szerepelnek. Az indítványozó ezekre a szabálysértésekre hivatkozva, valamint a bizonyítékok bírói mérlegelését vitatva lényegében a tényállást, a jogi minősítést, valamint a büntetés kiszabását sérelmezi, de erre a felülvizsgálat során nincs törvényes lehetőség. A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a rendkívüli jogorvoslati eljárásban kizárólag a bírósági szakaszban megvalósult feltétlen - azaz abszolút - hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre lehet hivatkozni. Amennyiben a bíróság a tényállás megállapításakor a törvényben kizárt bizonyítékot is elfogadott, az relatív eljárási szabálysértésnek minősül (BH 2008.10.264). A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítványt mint törvényben kizártat elutasította (támadott végzés 2-3. oldal).

[6] Az indítványozó 2018. február 1-én az elsőfokú bíróságnál az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Kúria Bfv.I.1543/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a megsemmisítését kérte. Alkotmányjogi panaszához - fogvatartására és jogi ismereteinek hiányára, valamint kérelmének késedelmes továbbítására hivatkozva - egyben igazolási kérelmet is csatolt a panasz benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása miatt.

[7] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott végzés az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdését, az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését, a IV. cikk (2) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdéseit sérti. Az indítványozó indokolása szerint a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogát sértette az, hogy a nyomozás kezdetén titokban gyűjtöttek ellene adatokat és ebben az időszakban nem volt védője, továbbá a Kúria nem tisztességes módon bírálta el felülvizsgálati indítványát, mert azzal érdemben nem foglalkozott.

[8] Az Alkotmánybíróság egyesbíróként eljárva az indítványozó igazolási kérelmét elfogadta.

[9] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2018. február 28-án hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, többek között az alkotmányjogi érvelés hiánya miatt.

[10] Az indítványozó határidőben benyújtotta az alkotmányjogi panasz kiegészítését, amelyben a Kúria támadott végzése mellett az első fokon eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság 11.B.65/2007/38. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogának megsértését és a XXVIII. cikk (3) bekezdésének (védelemhez való jog) sérelmét azzal indokolta, hogy a Kecskeméti Nyomozó Ügyészség a nyomozás kezdeti szakaszában 2005. október 5-től 2006. július 17-ig nem biztosított számára védőt. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozatára, amely szerint a védő igénybe vételének a jogát a büntetőeljárás kezdeti szakaszától kezdődően szükséges biztosítani (Indokolás [31]). Az indítványozó a védelemhez való jog biztosítása tekintetében hivatkozott továbbá a 61/2009. (VI. 11.) AB határozatra is.

[11] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog tekintetében előadta, hogy ha a Kúria elrendelte volna a felülvizsgálati indítvány érdemi vizsgálatát, akkor nem zárta volna el a jogorvoslat lehetőségétől. Az indítványozó hivatkozott a 25/2013. (X. 4.) AB határozatra, amely szerint "[a] büntetőjogi szankciórendszer megtorló és a terhelt alkotmányos alapjogait súlyosan korlátozó jellege miatt az Alkotmánybíróság arra a felismerésre jutott, hogy a bírói döntés jogerejének tisztelete semmiképpen nem élvezhet előnyt az anyagi igazság érvényesülésével szemben azokban az esetekben, amikor a bűnügyekben ítélkező bíróságok a terhelt hátrányára vétenek hibát a jogalkalmazásban, avagy a releváns tények rekonstruálásában tévednek" (Indokolás [37]).

[12] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.

[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve.

[14] A Kúria által megküldött kézbesítési ív és tértivevény szerint a Kúria Bfv.I.1543/2017/2. számú végzését az indítványozó 2017. november 8-án, jogi képviselője 2017. november 21-én vette át, míg a panaszt 2018. február 9-én, a jogi képviselő általi kézhezvételtől számítva is elkésetten nyújtotta be. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtásával egyidejűleg igazolási kérelmet is előterjesztett. Az igazolási kérelemben előadta, hogy rajta kívül álló, elháríthatatlan ok miatt nem tudott az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti hatvan napos határidőnek eleget tenni. Fogvatartottként, jogi ismeretek hiányában kellett alkotmányjogi panaszát összeállítania, amihez ügyvédi segítséget nem állt módjában igénybe venni, a fogvatartás körülményei pedig megnehezítették számára az alkotmányjogi panasz megírását. Mindezekre tekintettel kérte az igazolási kérelem elfogadását, és az indítványa érdemi elbírálását. Az Alkotmánybíróság az igazolási kérelemnek helyt adott. Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapítja, hogy a panaszt határidőben benyújtottnak kell tekinteni.

[15] 3. Az indítvány részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek, mert tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdését, az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését, a IV. cikk (2) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdéseit], a támadott bírósági határozatokat (a Kúria Bfv.I.1543/2017/2. számú végzése, Bács-Kiskun Megyei Bíróság 11.B.65/2007/38. számú ítélete). Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az elsőfokú ítélet és a kúriai végzés alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat, így a határozott kérelem alkotmányos feltételeinek ebben a vonatkozásban eleget tesz.

[16] Az indítvány az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdés, az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdés és a IV. cikk (2) bekezdés tekintetében alkotmányjogi indokolást nem tartalmaz. Az indítvány-kiegészítésben az indítványozó már csak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére, a XXVIII. cikk (3) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésére hivatkozik. Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését (tisztességes közigazgatási eljáráshoz való jog) jelöli meg a XXVIII. cikk (1) bekezdése helyett, de az általa idézett határozatokból kitűnik, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét kívánja alátámasztani. Az Alkotmánybíróság ezért vizsgálatát a továbbiakban eszerint folytatta.

[17] Az indítványozó az általa felsorolt alaptörvényi rendelkezések közül tehát kizárólag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdései tekintetében adott elő az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltaknak megfelelő indokolást. Az Alkotmánybíróság ezért a továbbiakban csak ezen alaptörvényi rendelkezések tekintetében folytatta vizsgálatát.

[18] Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az alapul szolgáló büntető ügyben az indítványozó terhelt volt, így az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosultnak és egyben érintettnek tekinthető.

[19] Az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltak szerint a bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette vagy a jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Kúria felülvizsgálat során hozott végzése ellen nyújtotta be panaszát, vagyis a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. Az Alkotmánybíróság ennek alapján rögzíti, hogy az indítvány a befogadáshoz szükséges ezen feltételnek eleget tett.

[20] 4. Az Alkotmánybíróság ezután az Abtv. 29. §-ában rögzített, az indítvány befogadásához szükséges további feltételek fennállását vizsgálta.

[21] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[22] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó által közölt érvek és a hivatkozott alkotmánybírósági döntések alapján nem vetődik fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye a következő körülmények miatt.

[23] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló büntető ügy iratait megvizsgálta és azok alapján megállapította, hogy a Bács-Kiskun Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal Ny.287/2005. számú határozatával 2005. október 5-én az indítványozó ellen a régi Btk. 256. §-ba ütköző befolyással üzérkedés bűntette miatt nyomozást rendelt el. Az indítványozót első ízben gyanúsítottként 2006. július 20-ára idézték és ezért 2006. július 17-én számára védőt rendeltek ki. Az indítványozó kihallgatására 2006. július 20-án ugyan nem került sor, de az eljárás további szakaszában a védő továbbra is rendelkezésére állt, ezt maga az indítványozó sem vitatja. Az indítványozót ismételt idézés alapján első ízben gyanúsítottként 2006. szeptember 6-án hallgatta ki a nyomozó hatóság, majd ugyanezen a napon őrizetbe vették. 2006. szeptember 7-én az őrizetbe vételt lakhelyelhagyási tilalomra változtatták.

[24] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésére hivatkozással azt sérelmezte, hogy a nyomozás elrendelésétől kezdve a védő kirendeléséig nem tudott az ellene folyó eljárásról és a védelemhez való jogát ezen időszak alatt nem gyakorolhatta. Mindez álláspontja szerint azért sérti az Alaptörvényt, mivel a 8/2013. (III. 1.) AB határozatban foglaltak szerint már a büntetőeljárás kezdeti szakaszától biztosítani kell a terhelt részére a védő igénybe vételének lehetőségét és jogát (Indokolás [31]).

[25] Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (3) bekezdése értelmében "[a] büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez". Az Alaptörvény ezen rendelkezését a Be. szabályai konkretizálják. Az alapul szolgáló büntető ügyben alkalmazott a büntető eljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) a nyomozás szabályai keretében rendelkezik a gyanúsított kihallgatásáról (régi Be. 179. §).

[26] Az Alkotmánybíróság - az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára utalva - 2/2017. (II. 10.) AB határozatában is rögzítette, hogy a büntetőeljárás kezdete a gyanúsítás közlése, amely történhet az őrizetbe vétel vagy a gyanúsítottként történő első kihallgatás alkalmával (Indokolás [67]). A gyanúsítás közlésének eljárási konzekvenciája az, hogy a kihallgatástól kezdődően már meghatározott személlyel szemben folyik az eljárás, ettől kezdve válik a terhelt az eljárás alanyává, és illetik meg az eljárási jogosultságok, illetve terhelik az eljárási kötelezettségek.

[27] Tekintettel arra, hogy az indítványozó büntető ügyében a gyanúsítottként történő kihallgatásra idézéssel egyidejűleg a nyomozó hatóság egyben védőt is kirendelt számára, így terheltté válásának időpontjától, vagyis a vele szemben folyó büntetőeljárás kezdetétől már rendelkezésére állt a jogi segítség, tehát védelemhez való jogának sérelme alkotmányjogi szempontból nem vetődhet fel.

[28] 4.1. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét arra alapítja, hogy a 2005. október 5. és a 2006. július 17. között beszerzett bizonyítékokat nem vehette volna figyelembe az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításakor, mert ezzel kapcsolatban védelemhez való jogát nem gyakorolhatta.

[29] Az Alkotmánybíróság visszautalva az előzőekben kifejtett indokokra megjegyzi azt is, hogy az indítványozó által hivatkozott határozatban foglalt alkotmányos követelmény szerint a terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelti kihallgatás helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben értesíteni kell, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelti kihallgatáson részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető (8/2013. (III. 1.) AB határozat, Rendelkező rész [1]). Jelen ügyben az indítványozó számára védőt rendeltek ki és a védőt szabályszerűen értesítették, vagyis az alkotmányos követelmény megsértésének lehetősége az indítványozó által előterjesztett tények és indokok alapján nem merült fel.

[30] Az Alkotmánybíróság mindezeken túl hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva kizárólag a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]).

[31] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza azt is, hogy önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).

[32] A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza (3352/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]).[1]

[33] Az indítványozó által az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban megfogalmazott indokok tehát mindezek alapján nem alapozzák meg az alaptörvény-ellenesség kételyét, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetnek fel.

[34] 4.2. Az Alkotmánybíróság végül az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog állított sérelme alapján vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeit.

[35] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében a jogorvoslathoz való jog tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti. A jogorvoslathoz való jog törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, ezért az egyes eljárásokban eltérő szabályozás lehetséges (lásd összefoglalóan: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]).

[36] Az indítványozó ebben a tekintetben kifogásolta, hogy a Kúria érdemi vizsgálat nélkül elutasította a felülvizsgálati indítványát.

[37] A Kúria részletesen indokolta, hogy a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat a törvénynél fogva nem terjedhet ki azokra az esetleges relatív eljárási szabálysértésekre, amelyeket az indítványozó felvetett.

[38] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó valójában a jogorvoslathoz való jog állított sérelmén keresztül a számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját adta, de az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéséhez nem kapcsolt relevánsnak tekinthető és érdemi vizsgálatra alkalmas alkotmányjogi érvelést. Az indítvány azt célozza, hogy a Kúria által eldöntött tény- és jogkérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Erre azonban az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki (3172/2015. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [20]; 3063/2018. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [28]).

[39] Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem alapozza meg a jogorvoslathoz való jog állított sérelmével összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vet fel.

[40] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt - figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában és 29. §-ában foglaltakra - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2018. október 16.

Dr. Horváth Attila s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/230/2018.