62016CJ0621[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. március 26. Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság. Fellebbezés - Nyelvhasználati szabályok - Tanácsosok felvételére irányuló nyílt versenyvizsgák - Versenyvizsga-felhívás - Tanácsosok (AD 5) - Tanácsosok (AD 6) az adatvédelem területén - Nyelvismeret - A versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozása - Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatallal (EPSO) folytatott kommunikáció nyelve - 1. rendelet - A tisztviselők személyzeti szabályzata - Nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés - Igazolás - Szolgálati érdek - Bírósági felülvizsgálat. C-621/16. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2019. március 26. ( *1 )

"Fellebbezés - Nyelvhasználati szabályok - Tanácsosok felvételére irányuló nyílt versenyvizsgák - Versenyvizsga-felhívás - Tanácsosok (AD 5) - Tanácsosok (AD 6) az adatvédelem területén - Nyelvismeret - A versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozása - Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatallal (EPSO) folytatott kommunikáció nyelve - 1. rendelet - A tisztviselők személyzeti szabályzata - Nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés - Igazolás - Szolgálati érdek - Bírósági felülvizsgálat"

A C-621/16 P. sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviselik: L. Pignataro-Nolin és G. Gattinara, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2016. november 25-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato)

felperes az elsőfokú eljárásban,

támogatják:

a Spanyol Királyság (képviseli: M. J. García-Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél a fellebbezési eljárásban,

a Litván Köztársaság

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, J.-C. Bonichot, M. Vilaras, E. Regan, F. Biltgen, K. Jürimäe és C. Lycourgos tanácselnökök, A. Rosas (előadó), Juhász E., J. Malenovský, E. Levits és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: V. Giacobbo-Peyronnel tanácsos,

a főtanácsnok indítványának a 2018. július 25-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke 2016. szeptember 15-i Olaszország kontra Bizottság ítéletének (T-353/14 és T-17/15, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2016:495) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a tanácsosi tartaléklista kialakítására irányuló EPSO/AD/276/14 nyílt versenyvizsga-felhívást (HL 2014. C 74. A, 4. o.) és az európai adatvédelmi biztos számára adatvédelmi területen tanácsosi tartaléklista kialakítására irányuló EPSO/AD/294/14 nyílt versenyvizsga-felhívást (HL 2014. C 391. A, 1. o.) (a továbbiakban együttesen: vitatott versenyvizsga-felhívások).

Jogi háttér

Az 1/58. sz. rendelet

2 A 2013. május 13-i 517/2013/EU tanácsi rendelettel (HL 2013. L 158., 1. o.) módosított, az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. tanácsi EGK rendelet (HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.; a továbbiakban: 1/58. sz. rendelet) 1. cikke ekként rendelkezik:

"Az Unió intézményeinek hivatalos nyelvei és munkanyelvei az angol, a bolgár, a cseh, a dán, az észt, a finn, a francia, a görög, a holland, a horvát, az ír, a lengyel, a lett, a litván, a magyar, a máltai, az olasz, a német, a portugál, a román, a spanyol, a svéd, a szlovák és a szlovén."

3 E rendelet 2. cikke a következőket írja elő:

"Azok az okmányok, amelyeket egy tagállam, vagy a tagállamok valamelyikének joghatósága alá tartozó személy a Közösség intézményeinek küld, a feladó választása szerint a hivatalos nyelvek bármelyikén készülhetnek. A válasz ugyanazon a nyelven készül."

4 Az említett rendelet 6. cikke értelmében:

"Az Unió intézményei eljárási szabályzataikban kiköthetik, hogy meghatározott esetekben melyik nyelvet kell használni [helyesen: meghatározhatják a nyelvhasználati szabályok alkalmazásának részletes szabályait]."

A tisztviselők személyzeti szabályzata

5 Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatát (a továbbiakban: a tisztviselők személyzeti szabályzata) a 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2013. L 287., 15. o.) módosított, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL 1968. L. 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 5. o.; helyesbítés: HL 2016. L 289., 21. o.) állapítja meg.

6 A tisztviselők személyzeti szabályzatának az "Általános rendelkezések" címet viselő I. címe tartalmazza a szabályzat 1-10c. cikkét.

7 A tisztviselők személyzeti szabályzatának 1d. cikke a következőket mondja ki:

"(1) E személyzeti szabályzat alkalmazásában tilos bármilyen, [...] nyelven alapuló megkülönböztetés [...] [helyesen: hátrányos megkülönböztetés].

[...]

(6) Tiszteletben tartva a megkülönböztetésmentesség elvét és az arányosság elvét, ezek alkalmazásának bármely korlátozását tárgyilagos és észszerű okokkal kell indokolni, és azoknak a személyzeti politika keretében az általános érdekekbe tartozó jogos célkitűzéseket kell szolgálnia [helyesen: A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság elvének tiszteletben tartásához bármilyen korlátozásuknak objektív és észszerű okokkal igazolhatónak kell lennie, továbbá jogszerű és közérdekű személyzeti politikai célokat kell szolgálnia]. [...]"

8 A tisztviselők személyzeti szabályzatának 2. cikke értelmében:

"(1) Minden intézmény meghatározza, hogy szervezetén belül ki gyakorolja az e személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört.

(2) Egy vagy több intézmény azonban ezek bármelyikét vagy egy intézményközi testületet is megbízhat a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott, a tisztviselők kinevezésére, előléptetésére vagy áthelyezésére vonatkozó döntéseken kívüli hatáskörök némelyikének vagy mindegyikének gyakorlásával."

9 A tisztviselők személyzeti szabályzatának III. címe "A tisztviselők előmenetele" címet viseli.

10 E cím "Felvétel" címet viselő 1. fejezete tartalmazza a tisztviselők személyzeti szabályzatának 27-34. cikkét, a szabályzat 27. cikkének első bekezdése pedig a következőket írja elő:

"A felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek, és akiket az Unió tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon vettek fel. Semmilyen álláshely sem tartható fenn valamely meghatározott tagállam állampolgárai számára."

11 A tisztviselők személyzeti szabályzatának 28. cikke a következőket írja elő: "Egy tisztviselő kizárólag az alábbi feltételekkel nevezhető ki: [...] [...]

d) a 29. cikk[nek] [a rangidős tisztviselőkkel és kivételes esetekben a különleges képesítést igénylő beosztásokkal kapcsolatos, a versenyvizsgákra vonatkozó eljárástól eltérő eljárás elfogadásáról szóló] (2) bekezdésére is figyelemmel, megfelelt egy, a III. melléklet rendelkezéseinek megfelelő vagy képesítéseken vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken mind vizsgákon alapuló versenyvizsga feltételeinek;

f) tanúbizonyságot tesz az Unió egyik hivatalos nyelvének alapos ismeretéről és egy további hivatalos nyelvének a feladatainak ellátásához szükséges szintű ismeretéről."

12 A tisztviselők személyzeti szabályzata 29. cikkének - az intézményben az üres beosztások betöltése céljából a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárás megkezdésének lehetőségét előíró - (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy "[a] versenyvizsgákra vonatkozó eljárást a III. melléklet állapítja meg".

13 A tisztviselők személyzeti szabályzata III. címének az "Értékelések, magasabb fizetési fokozatba lépés és előléptetés" címet viselő 3. fejezetében a tisztviselők személyzeti szabályzata 45. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tisztviselőtől a felvétele utáni első előléptetést megelőzően megkövetelhetik, hogy bizonyítsa alkalmasságát az Európai Unióról szóló szerződés 55. cikkének (1) bekezdésében említett harmadik nyelvek egyikén történő munkavégzésre. [...]"

14 A személyzeti szabályzat III. melléklete a "Versenyvizsgák" címet viseli. Ennek 1. cikke a következőket írja elő: "(1) A versenyvizsgák kiírását a kinevezésre jogosult hatóság a vegyesbizottsággal folytatott konzultációt követően készíti el. A kiírás tartalmazza: [...]"

a) a versenyvizsga jellegét (intézményen belüli versenyvizsga, intézményeken belüli versenyvizsga, nyílt - adott esetben egy vagy több intézmény által közösen kiírt - versenyvizsga);

b) a versenyvizsga típusát (vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló);

c) a betöltendő beosztással járó tevékenységek és feladatok jellegét, és a felajánlott csoportot és besorolási fokozatot;

d) a betöltendő beosztáshoz [...] szükséges okleveleket és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat vagy tapasztalatokat;

e) amennyiben versenyvizsga vizsgákon alapul, azok jellegét és értékelésük módját;

f) adott esetben a betöltendő beosztás sajátos jellege miatt megkövetelt nyelvismeretet;

g) adott esetben a korhatárt, és a Közösségek olyan alkalmazottaira vonatkozó emelt korhatárt, akik legalább egy éve a Közösségek szolgálatában állnak;

h) a jelentkezési határidőt;

15 E melléklet 7. cikke értelmében: "(1) Az intézmények a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatalára [a továbbiakban: EPSO] bízzák a szükséges intézkedések meghozatalának felelősségét annak biztosítására, hogy az Unió tisztviselőinek felvételi eljárásaiban [...] egységes előírásokat alkalmazzanak. (2) A[z EPSO] a következő feladatokat látja el: [...] (3) A[z EPSO] az egyes intézmények kérésére más, a tisztviselők felvételéhez kapcsolódó feladatokat is végrehajthat. [...]"

a) az egyes intézmények kérésére nyílt versenyvizsgákat szervez;

d) általános felelősséget vállal a nyelvi képességek értékelésének meghatározásáért és megszervezéséért, annak biztosítása érdekében, hogy a személyzeti szabályzat 45a. cikke [helyesen: 45. cikke] (2) bekezdésének követelményei összehangoltan és következetesen teljesüljenek.

A 2002/620/EK határozat

16 Az EPSO-t az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága és az Ombudsman 2002. július 25-i 2002/620/EK határozata (HL 2002. L 197., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 46. o.) hozta létre.

17 E határozat 2. cikke (1) bekezdésének első mondata kimondja, hogy az EPSO gyakorolja többek között - a személyzeti szabályzat III. melléklete alapján - az említett határozatot aláíró intézmények kinevező hatóságaira átruházott személyzetfelvételi hatáskört.

18 A 2002/620 határozat 4. cikkének utolsó mondata előírja, hogy bármely, az e területekre vonatkozó fellebbezést a Bizottság ellen kell benyújtani.

A többi alkalmazandó rendelkezés és a vitatott versenyvizsga-felhívások

A nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat

19 2014. március 1-jén az EPSO az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2014. C 60 A., 1. o.) közzétett egy, a "nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat" címet viselő dokumentumot. Ez a dokumentum - más előírások mellett - tartalmazza a versenyvizsgák pályázóitól megkövetelt nyelvismerettel kapcsolatos rendelkezéseket. E dokumentum első oldalán az szerepel, hogy "[e]z a szabályzat a versenyvizsga-felhívás szerves részét képezi. A szabályzat és a versenyvizsga-felhívás együttesen alkotja a versenyvizsga-eljárás kötelező érvényű keretét".

20 A nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzatnak az e versenyvizsgákat meghatározó 1.1. pontja kifejti, hogy "[a]z európai intézmények egymásra épülő vizsgákból álló nyílt versenyvizsgákon választják ki leendő tisztviselőiket". E szabályzatnak a "Pályázati feltételek" címet viselő 1.3. pontjából kitűnik, hogy a megkövetelt nyelvismeret címén az általános elvárás a pályázótól "egy uniós hivatalos nyelv alapos és egy másik uniós hivatalos nyelv kielégítő ismerete. [...] Amennyiben a versenyvizsga-felhívás másképp nem rendelkezik, második nyelvként csak az angol, a francia vagy a német nyelvet lehet választani".

21 A nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat 2. pontja a versenyvizsga szakaszaira vonatkozik. E szabályzatnak a "Töltse ki az internetes jelentkezési lapot" címet viselő 2.1.4. pontja többek között pontosítja, hogy "[a]mennyiben a versenyvizsga-felhívás másképp nem rendelkezik, az internetes jelentkezési lap valamennyi részét - beleértve a tehetségszűrőt is - angol, francia vagy német nyelven kell kitölteni".

22 Az említett szabályzat 3. pontja az "általános tudnivalókat" fejti ki. Ennek az "EPSO: kapcsolattartás a pályázókkal" címet viselő 3.1.1. pontja jelzi többek között, hogy " [a]z eredményeket, valamint a vizsgára behívó értesítéseket kizárólag a pályázó EPSO-fiókján keresztül, angol, francia vagy német nyelven küldjük meg".

A nyelvhasználatról szóló általános iránymutatás

23 Az EPSO-versenyvizsgákon használható nyelvekről szóló, az adminisztratív vezetők testülete által 2013. május 15-én elfogadott általános iránymutatást (a továbbiakban: nyelvhasználatról szóló általános iránymutatás) az EPSO a nyílt versenyvizsgák szervezésekor alkalmazza, amint az a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat 1.3. pontjából kitűnik. A szabályzat 2. mellékletében szereplő iránymutatás a következőket írja elő: "Megerősítést nyert, hogy az EPSO-versenyvizsgákon használható nyelvek általános szabályai a következők lesznek: [...] A választható második nyelvek körének korlátozása több szempontból is indokolt. Egyrészt szolgálati érdek, hogy az újonnan felvett munkatársak azonnal képesek legyenek a versenyvizsgában kiírt terület vagy munkakör feladatainak hatékony ellátására, amelyekre felvették őket. Az intézményeken belül az angol, a francia és a német a legszélesebb körben használt nyelv. Hagyományosan e nyelveken üléseznek az intézmények tagjai, és a házon belüli és kívüli kommunikáció során is e nyelvek használata a leggyakoribb. Mindezt alátámasztják az intézmények fordítószolgálatainál fordítandó forrásnyelvi szövegekre vonatkozó statisztikák is. Az intézmények belső és külső kommunikációjában szükséges nyelvekre tekintettel a [tisztviselők] személyzeti szabályzat[a] 27. cikk[ének] első bekezdése szerinti kiválasztási kritériumok egyikeként az említett három nyelv valamelyikének kielégítő ismeretét kell előírni, és valódi munkaszituáció szimulálásával vizsgálni. [...] Másrészt a versenyvizsgák későbbi szakaszaiban használható nyelvek körének korlátozását az érintett vizsgák jellege is indokolja. [...] A gyakorlati életben elvárható teljesítmény számos tudományos kutatás szerint értékelőközpontban vizsgálható a legjobban, amelyben valódi munkaszituációkat szimulálnak. [...] A pályázók méltányos értékelése érdekében, valamint azért, hogy a pályázók közvetlenül tudjanak kommunikálni értékelőikkel és a gyakorlatban részt vevő többi pályázóval, e módszer csak akkor alkalmazható, ha az értékelőközpontra vagy egy mindenki által ismert közvetítő nyelven, vagy - bizonyos körülmények között - a versenyvizsga egyedüli fő nyelvén kerül sor. [...] [...] Mivel házon belül továbbra is a fenti hagyományos nyelvek használata jellemző, [...] a [vizsgákon alkalmazható közvetítő] nyelvet az angol, a francia és a német nyelv közül kell kiválasztani. Az értékelőközpontban nem a pályázók nyelvtudását értékeljük - a vizsgák letételéhez bőven elegendő kielégítő szinten ismerni a második nyelvként választható három nyelv valamelyikét (összhangban a [tisztviselők] személyzeti szabályzat[ának] 28. cikkében előírt minimumkövetelményekkel). A fent ismertetett valós szolgálati igényekre való tekintettel ez az elvárt nyelvismeret semmiképpen nem nevezhető aránytalannak. [...] Az, hogy a pályázók kötelesek második nyelvként az első nyelvüktől (rendszerint az anyanyelvüktől vagy valamely azzal egyenértékű nyelvtől) eltérő nyelvet (az angol, a francia vagy a német nyelv valamelyikét) választani, méltányos összehasonlításukat biztosítja. [...] [...] A választható második nyelvek körét az európaiak jelenlegi nyelvismerete szerint korlátozzuk. Nemcsak arról van szó, hogy az angol, a francia és a német nyelv több európai uniós tagállam nyelve, hanem egyúttal ez a három leggyakrabban beszélt idegen nyelv is. E nyelveket tanulják a legtöbben idegen nyelvként, és e nyelvek elsajátítását tartja a közvélemény a leghasznosabbnak. Úgy tűnik tehát, hogy a tényleges szolgálati elvárások jól igazodnak a pályázóktól elvárható nyelvi készségekhez, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a készségvizsgákon nem a szigorú értelemben vett nyelvismeretet (a nyelvtani, helyesírási vagy szókincsbeli hibákat) kérjük számon. A második nyelvek körének az angol, a francia vagy a német nyelvre történő korlátozása tehát nem jelent aránytalan akadályt azok számára, akik részt kívánnak venni a versenyvizsgákon. Sőt a rendelkezésre álló információk szerint nagyban megegyezik az emberek szokásaival és elvárásaival. Azt, hogy a második nyelvek körének korlátozása a versenyvizsga bizonyos szakaszaiban arányos és nem képez megkülönböztetést, a vonatkozó statisztikák is alátámasztják. A 2005. évi nagy általános EUR-25 AD és AST tisztviselői versenyvizsgákon például a pályázók 11 hivatalos nyelv közül választhatták ki második nyelvüket, és a legtöbben az angol, a francia és a német nyelvet választották. A 2010. évi reform utáni versenyvizsga-statisztikákból nem látszik, hogy bármilyen előnyben lennének azon országok állampolgárai, amelyekben a hivatalos nyelv az angol, a francia vagy a német. A 2010. évi AD-versenyvizsgák statisztikái szerint még mindig jelentős számú pályázó választja második nyelveként ezt a három nyelvet. Ugyanezen okokból észszerűnek tűnik előírni, hogy az EPSO-val való kapcsolattartásra és a tehetségszűrő kitöltésére a pályázók szintén e három nyelv valamelyikét válasszák. [...]"

- Az értékelőközpont kizárólag a pályázók választott második nyelvén - azaz az angol, a francia és a német nyelv valamelyikén - zajlik.

- [...]

A vitatott versenyvizsga-felhívások

24 A Törvényszék a megtámadott ítélet 12-24. pontjában a következőképpen fejtette ki a vitatott versenyvizsga-felhívások tartalmát: [...]

"12 2014. március 13-án az EPSO az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette [a vitatott versenyvizsga-felhívásokat]. [...].

13 Valamennyi [vitatott versenyvizsga-felhívás] bevezető részében szerepel, hogy azoknak [a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat] a »szerves részét« képezi.

14 A [vitatott versenyvizsga-felhívásokban] szereplő versenyvizsgákra bocsátás követelményei körében e [felhívások] megkövetelik az Unió egyik hivatalos nyelvének alapos ismeretét - és ezt a nyelvet jelölik meg a versenyvizsga »első nyelveként« -, valamint minden pályázó által az angol, a francia, illetve a német nyelv közül kiválasztandó valamely második nyelv kielégítő ismeretét, amelyet a versenyvizsga "második nyelveként" jelölnek meg, továbbá amely tekintetében pontosítják, hogy kötelezően el kell térnie az adott pályázó által első nyelvként kiválasztott nyelvtől (a [vitatott versenyvizsga-felhívások] III. részének 2.3 pontja) [a továbbiakban: a versenyvizsga második nyelve].

15 A [vitatott versenyvizsga-felhívások] III. részének 2.3 pontja pontosításokkal szolgál a második nyelv kiválasztásának a kizárólag a fent említett három nyelvre történő korlátozására vonatkozóan. Az EPSO/AD/276/14. számú [felhívás] e tekintetben a következőket tartalmazza:

»Az [2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság (C-566/10 P, EU:C:2012:752)] ítélettel összhangban az uniós intézmények ezen versenyvizsga keretében meg óhajtják indokolni, hogy miért korlátozzák a választható második nyelvet az Unió hivatalos nyelvei közül meghatározott számú nyelvekre.

Ezért tájékoztatjuk a pályázókat, hogy a választható második nyelveket a szolgálat érdekeinek megfelelően határoztuk meg, amelynek értelmében az újonnan felvett munkatársaknak azonnal munkavégzésre késznek kell lenniük, valamint képesnek arra, hogy a napi munkájuk során hatékonyan kommunikáljanak. Ellenkező esetben az intézmények megfelelő működése komolyan sérülhetne.

Az uniós intézmények által a belső kommunikációban használatos nyelvek, valamint a külső kommunikációhoz és az iratkezeléshez szükséges nyelvek terén, az uniós intézmények bevált gyakorlata alapján, továbbá figyelembe véve a szolgálatok külső kommunikációval és iratkezeléssel kapcsolatos szükségleteit is, az angol, a francia és a német nyelv a legelterjedtebb. Ezenkívül az Unióban az angol, francia és német a legelterjedtebb második nyelv, és e nyelveket tanulják a legtöbben második nyelvként. Ezt a jelenlegi oktatási és szakmai szabványok is alátámasztják, amelyek alapján az uniós intézmények álláshelyeire pályázókkal szemben tényleges elvárás, hogy e nyelvek közül legalább egyet beszéljenek. Ezért a szolgálati érdek és a pályázók képességei között egyensúlyt teremtve és egyúttal a jelen versenyvizsga különleges területét figyelembe véve indokolt a vizsgákat e három nyelven megszervezni annak érdekében, hogy valamennyi pályázó, függetlenül attól, hogy melyik az első hivatalos nyelve, képes legyen e három hivatalos nyelv közül legalább egyet a munkanyelv szintjén használni. A speciális készségek értékelése ily módon lehetővé teszi az uniós intézmények számára, hogy a pályázók képességét olyan környezetben mérjék fel, ahol azonnal ahhoz nagyon hasonló körülmények között kell teljesíteniük, mint amilyenekkel munkavégzésük során találkozhatnak.

Ugyanenezen okokból ismertetjük, hogy csökkentjük azon nyelvek számát, amelyen a pályázók és az intézmény közötti kommunikáció zajlik, ideértve azt a nyelvet is, amelyen a pályázatot be kell nyújtani. Ez a követelmény egyébiránt biztosítja az összehasonlítás egységességét, és azt, hogy a pályázók ellenőrizhessék saját pályázati anyagukat.

Ezenfelül annak érdekében, hogy valamennyi pályázó egyenlő bánásmódban részesüljön, minden pályázó, beleértve azokat is, akiknek első hivatalos nyelve e három nyelv közül kerül ki, köteles a vizsgát az e három nyelv közül választott második nyelven letenni.

Ezek a rendelkezések nem érintik a harmadik munkanyelvnek a [tisztviselők] személyzeti szabályzat[a] 45. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő későbbi elsajátítását.«

16 Az EPSO/AD/294/14. számú [felhívás] lényegében ugyanezeket a pontosításokat tartalmazza.

17 Az EPSO/AD/276/14. számú [felhívás] IV. része számítógépes »előválogató tesztek« megszervezését írja elő. A következő készségeket mérő vizsgákról van szó: szövegértési készség (az a) teszt), matematikai-logikai készség (a b) teszt), absztrakciós készség (a c) teszt) és helyzetmegítélési készség (a d) teszt). A [felhívás] ezen részének 3. pontjában az áll, hogy az a) és a c) teszt nyelve a versenyvizsga első nyelve, míg a d) teszt nyelve a versenyvizsga második nyelve.

18 Az EPSO/AD/294/14. számú [felhívás] IV. része is előírja előválogató tesztek megszervezését. A következő készségeket mérő vizsgákról van szó: szövegértési készség (az a) teszt), matematikai-logikai készség (a b) teszt) és absztrakciós készség (a c) teszt). A [felhívás] ezen részének 3. pontjában az áll, hogy az a) és a c) teszt nyelve a versenyvizsga első nyelve.

19 Az EPSO/AD/294/14. számú [felhívás] V. része meghatározza a képzettség alapján történő kiválasztás versenyvizsgára bocsátási eljárását. Ez a rész előírja, hogy az általános és speciális követelmények vizsgálata, valamint a képzettség alapján történő kiválasztás először a pályázó által a pályázati adatlapon megadott nyilatkozatok alapján történik. A pályázók által az általános és speciális követelményekre vonatkozó kérdésekre adott válaszok alapján megállapítják, hogy az adott pályázó - az EPSO/AD/294/14. számú kiírás III. címében foglaltakkal összhangban - megfelel-e a versenyvizsgára bocsátás valamennyi követelményének. Ezt követően a versenyvizsgára bocsátás követelményeinek megfelelő pályázók közül a vizsgabizottság kiválasztja azokat, akiknek a képzettsége (különösen oklevelei és szakmai tapasztalata) a leginkább megfelel az EPSO/AD/294/14. számú [felhívásban] leírt munkakörök jellegének és a kiválasztási szempontoknak. Erre a kiválasztásra kizárólag a pályázók által a »tehetségszűrő« részben tett nyilatkozatok alapján kerül sor, az EPSO/AD/294/14. számú [felhívás] V. része 1. pontjának b) alpontjában megállapított értékelés szerint.

21 A [vitatott versenyvizsga-felhívásokkal] érintett kiválasztási eljárások utolsó szakasza »értékelőközpontot« jelent (az EPSO/AD/276/14. számú [felhívás] V. része; az EPSO/AD/294/14. számú [felhívás] VI. része).

22 Az EPSO/AD/276/14. számú [felhívás] V. részének 3. pontja szerint az értékelőközpontban használt nyelv a versenyvizsga második nyelve.

23 Az EPSO/AD/294/14. számú [felhívás] VI. részének 2. pontja szerint az értékelőközpontban a pályázónak három különböző értékelésen kell részt vennie, amelyek az alábbi készségek mérésére irányulnak:

- feladatmegoldó készségek: szövegértési készséget vizsgáló teszt (az a) teszt), matematikai-logikai készséget vizsgáló teszt (a b) teszt) és absztrakciós készséget vizsgáló teszt (a c) teszt) révén;

- speciális készségek: a szakterülettel kapcsolatos készségekről folytatott strukturált interjú (a d) teszt) révén;

- általános készségek: esettanulmány (az e) teszt), csoportgyakorlat (az f) teszt) és strukturált interjú (a g) teszt) révén.

24 Az EPSO/AD/294/14. számú kiírás ugyanezen részének 3. pontja szerint az értékelőközpontban használt nyelv az a)-c) tesztek esetében a versenyvizsga első, a d)-g) tesztek esetében a versenyvizsga második nyelve."

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

25 A Törvényszék Hivatalához 2014. május 23-án és 2015. január 15-én benyújtott két keresetlevelével az Olasz Köztársaság a vitatott versenyvizsga-felhívások megsemmisítése iránti kereseteket indított. Ezeket az ügyeket a T-353/14., illetve a T-17/15. számon vették nyilvántartásba. A Litván Köztársaság az Olasz Köztársaság kérelmeinek támogatása végett ezen utóbbi ügybe beavatkozott.

26 A Törvényszék a T-353/14. sz. és a T-17/15. sz. ügyet a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette.

27 Az Olasz Köztársaság vitatta a vitatott versenyvizsga-felhívások nyelvhasználati szabályainak két részét, azaz azt, hogy egyrészről a versenyvizsga második nyelvének, másrészről pedig a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció során használható nyelvnek a kiválasztását az angol, a francia és a német nyelvre korlátozták.

28 A Törvényszék - miután elutasította a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást - elsősorban együttesen vizsgálta a kereseteknek a kifogásolt nyelvhasználati szabályok első részére, azaz a versenyvizsga második nyelve kiválasztása kizárólag az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozásának jogszerűségére vonatkozó, az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének, az EUMSZ 18. cikknek, az EUMSZ 296. cikk második bekezdésének, az Európai Unió Alapjogi Chartája 22. cikkének, az 1/58. sz. rendelet 1. és 6. cikkének, a tisztviselők személyzeti szabályzata 1.d cikke (1) és (6) bekezdésének, 27. cikke második bekezdésének és 28. cikke f) pontjának, valamint III. melléklete 1. cikke (1) bekezdése f) pontjának, e cikk (2) és (3) bekezdésének, valamint az arányosság elvének a megsértésére, továbbá a "tények elferdítésére" alapított harmadik és hetedik jogalapját. E jogalapoknak helyt adott, és megsemmisítette a vitatott versenyvizsga-felhívásokat, mivel azok ilyen nyelvi követelményeket írtak elő.

29 A Törvényszék másodsorban a kereseteknek a kifogásolt nyelvhasználati szabályok második részére, azaz a versenyvizsgák pályázói és az EPSO közötti kommunikáció nyelve kiválasztása e három nyelvre való korlátozásának jogszerűségére vonatkozó, az EUMSZ 18. cikknek, az EUMSZ 24. cikk negyedik bekezdésének, az Alapjogi Charta 22. cikkének, az 1/58. sz. rendelet 2. cikkének, valamint a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikke (1) és (6) bekezdésének a megsértésére alapított hatodik jogalapját vizsgálta. A Törvényszék ennek a jogalapnak is helyt adott, és - anélkül hogy szükségesnek tartotta volna a többi kereseti jogalap vizsgálatát - megsemmisítette a vitatott versenyvizsga-felhívásokat, amennyiben azok ilyen korlátozást írtak elő.

30 A Törvényszék végezetül pontosította, hogy a vitatott versenyvizsga-felhívások megsemmisítése ellenére nem kell megkérdőjelezni az e felhívásokkal érintett versenyvizsgák eredményét.

A felek kérelmei a fellebbezési eljárásban

31 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- amennyiben a per állása megengedi, a kereseteket mint megalapozatlanokat utasítsa el;

- az Olasz Köztársaságot kötelezze a jelen eljárás, valamint az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére, és

- a Litván Köztársaságot kötelezze saját költségeinek viselésére.

32 Az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, és

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

33 A Bíróság elnöke a 2017. március 30-i határozatával engedélyezte a Spanyol Királyság számára, hogy az Olasz Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

A fellebbezésről

34 A Bizottság fellebbezésének alátámasztására négy jogalapot hoz fel.

35 Az első jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék a hozzá benyújtott kereset elfogadhatóságával kapcsolatos értékelés keretében tévesen alkalmazta a jogot. A második jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének értelmezése, valamint a Bizottságra háruló indokolási kötelezettség terjedelmének értelmezése során tévesen alkalmazta a jogot. A harmadik jogalap egyrészről azon alapul, hogy a Törvényszék a tisztviselők személyzeti szabályzata 28. cikke f) pontjának értelmezése során tévesen alkalmazta a jogot, másrészről pedig azon, hogy a Törvényszék túllépett a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozásával kapcsolatban általa lefolytatható bírósági felülvizsgálat korlátain. Végezetül a negyedik jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék a versenyvizsgák pályázói és az EPSO közötti kommunikáció nyelve e három nyelv valamelyikére való korlátozásának értékelése során tévesen alkalmazta a jogot.

Az első, a Törvényszékhez benyújtott kereset elfogadhatóságával kapcsolatos jogalapról

A felek érvelése

36 Az első jogalap négy részre tagolódik.

37 E jogalap első részében a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 47-52. pontjában nem azt állapította meg, hogy a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat és a nyelvhasználatról szóló általános iránymutatás jogilag kötelező erővel bírnak. Az említett jogalap második részében a Bizottság előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 53-57. pontjában megállapította, hogy az EPSO nem rendelkezik jogkörrel arra, hogy az általa szervezett versenyvizsgákkal kapcsolatos nyelvhasználati szabályokra irányadó, általános és absztrakt módon alkalmazandó, kötelező szabályokat állapítson meg. A Törvényszék emellett ellentmondásosan indokolta az ezzel kapcsolatos értékelését. E jogalap harmadik részében a Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék - amikor a megtámadott ítélet 58. pontjában úgy vélte, hogy a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzatot és a nyelvhasználatról szóló általános iránymutatást olyan közleményeknek kell tekinteni, amelyek a versenyvizsga második nyelveként egy nyelv kiválasztásának korlátozására vonatkozó szempontokat "ismertetnek" - tévesen értelmezte a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) 91. pontjában az ilyen szempontokról "rendelkező" közleményekre való hivatkozást.

38 Első jogalapjának negyedik részében a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 65-71. pontjában a Törvényszék tévesen értelmezte a vitatott versenyvizsga-felhívások jogi jellegét, különösen amennyiben úgy vélte, hogy azok nem képeznek a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzatot megerősítő jogi aktusokat. E tekintetben nem is indokolta megfelelően értékelését.

39 Az Olasz Köztársaság ezen érvek összességét vitatja.

A Bíróság álláspontja

- Előzetes észrevételek

40 Amennyiben a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az az Olasz Köztársaság kereseteinek elfogadhatóságát állapította meg, ez a jogalap a megtámadott ítélet 43-71. pontjára vonatkozik, és többek között a megtámadott ítélet 71. pontjában szereplő azon következtetést bírálja, amellyel a Törvényszék elutasította a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást.

41 E tekintetben, noha a Törvényszék a megtámadott ítélet 43-58. pontjában elemezte a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat jellegét és hatályát, a vitatott versenyvizsga-felhívások jogi jellegének a megtámadott ítélet 60-69. pontjában szereplő vizsgálata alapján utasította el a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást. Ugyanis - amint az a megtámadott ítélet 59. pontjából kitűnik - "a [szóban forgó] kereset elfogadhatóságáról való határozathozatal érdekében" elvégzett e vizsgálat végén állapította meg ezen ítélet 70. pontjában, hogy e "kiírások olyan jogi aktusoknak minősülnek, amelyek a szóban forgó versenyvizsgák nyelvhasználati szabályai tekintetében kötelező joghatásokat keletkeztetnek, és ezért megtámadható jogi aktusoknak minősülnek".

42 Mivel a vitatott versenyvizsga-felhívások jogi jellegének vizsgálatából a Törvényszék által levont következtetések ily módon meghatározók voltak az elfogadhatatlansági kifogásnak a megtámadott ítélet 71. pontjában történő elutasításához, először is az első jogalapnak az e felhívások jogi jellegére vonatkozó negyedik részét kell vizsgálni, amint arra a főtanácsnok indítványának 45. pontjában rámutatott.

- Az első jogalapnak a vitatott versenyvizsga-felhívások jogi jellegének téves értelmezésére alapított, negyedik részéről

43 Első jogalapjának negyedik részében a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot és megsértette az indokolási kötelezettséget, amennyiben a megtámadott ítélet 65-71. pontjában nem értékelte, hogy a vitatott versenyvizsga-felhívások pusztán megerősítő jellegűek-e a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzathoz képest. A Bizottság álláspontja szerint a Törvényszéknek össze kellett volna hasonlítania e felhívások és e szabályzat tartalmát, és mindenesetre figyelembe kellett volna vennie, hogy az említett szabályzat az említett felhívások szerves részét képezi. E dokumentumok tartalmának és a dokumentumok közötti kapcsolatnak az értékelése feltárta volna, hogy az említett szabályzat képezi a versenyvizsgák kötelező szabályrendszerét. Amennyiben az Olasz Köztársaság megsemmisítés iránti keresetei kizárólag a vitatott versenyvizsga-felhívásokra irányultak, a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy azok elfogadhatatlanok.

44 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 263. cikkben előírt megsemmisítés iránti keresetnek az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezéssel szemben - függetlenül azok formájától - nyitva kell állnia, amelyek kötelező joghatások kiváltására irányulnak (lásd többek között: 2011. október 13-iDeutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C-463/10 P és C-475/10 P, EU:C:2011:656, 36. pont; 2014. február 13-iMagyarország kontra Bizottság ítélet, C-31/13 P, EU:C:2014:70, 54. pont; 2017. október 25-iRománia kontra Bizottság ítélet, C-599/15 P, EU:C:2017:801, 47. pont; 2018. február 20-iBelgium kontra Bizottság ítélet, C-16/16 P, EU:C:2018:79, 31. pont; lásd még ebben az értelemben: 1981. november 11-iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 1991. október 4-iBosman kontra Bizottság végzés, C-117/91, EU:C:1991:382, 13. pont; 2004. december 9-iBizottság kontra Greencore ítélet, C-123/03 P, EU:C:2004:783, 44. pont).

45 A megerősítő és a pusztán végrehajtásra irányuló aktusok - amennyiben nem váltanak ki ilyen joghatásokat - nem tartoznak az e cikkben előírt bírósági felülvizsgálat hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 12-iReynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ítélet, C-131/03 P, EU:C:2006:541, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46 A Bizottság azon érvelésére adandó válasz céljából, amely szerint a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzathoz képest a vitatott versenyvizsga-felhívások mindössze megerősítő aktusokat vagy pusztán végrehajtásra irányuló aktusokat képeznek, a Törvényszék a megtámadott ítélet 65. és 66. pontjában megállapította, hogy "a versenyvizsga-bizottság számára a [felhívás] szövege egyszerre jelenti a jogszerűség, illetve a mérlegelési jogkör kereteit", valamint hogy "a [felhívás] alapvető szerepe az, hogy a lehető legpontosabban tájékoztassa az érdekelteket a szóban forgó munkakör betöltéséhez előírt feltételek jellegéről annak érdekében, hogy képesek legyenek megítélni, érdemes-e pályázatot benyújtaniuk", "[mivel] minden [felhívást] azzal a céllal fogadnak el, hogy megállapítsák a konkrét versenyvizsga, illetve versenyvizsgák lebonyolítására vonatkozó szabályokat, köztük a kinevezésre jogosult hatóság által rögzített céltól függő szabályozási keretet".

47 A Törvényszék ebből ezen ítélet 67. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy "a [vitatott versenyvizsga-felhívásokhoz] hasonló olyan [felhívások], amelyek az érintett uniós intézmények, illetve szervek sajátos szükségleteit figyelembe véve alakítják ki egy konkrét versenyvizsga szabályozási keretét, így annak nyelvhasználati szabályait, és ezáltal önálló joghatásokat keletkeztetnek, főszabály szerint nem minősíthetők korábbi jogi aktust megerősítő, illetve pusztán végrehajtó aktusoknak".

48 Az első jogalap jelen részének értékeléséhez meg kell határozni, hogy ezek a felhívások a szóban forgó versenyvizsgák kötelező erejű jogi keretét képezték-e, amint azt a Törvényszék megállapította. Amennyiben ugyanis maguk a vitatott versenyvizsga-felhívások kötelező joghatásokat keletkeztettek, nem minősülhetnek sem az említett szabályzat megerősítő aktusainak, sem pusztán végrehajtásra irányuló aktusainak, ekként pedig a Törvényszék helytállóan nem hasonlította össze azok tartalmát.

49 A tisztviselők személyzeti szabályzata 29. cikkének (1) bekezdése értelmében a versenyvizsgákra vonatkozó eljárást e szabályzat III. melléklete állapítja meg. E tekintetben e melléklet 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a versenyvizsga-felhívást a kinevezésre jogosult hatóság készíti el, és annak többek között a következőket kell meghatároznia: a versenyvizsga jellege és típusa, a betöltendő beosztással járó tevékenységek és feladatok jellege, az említett beosztáshoz szükséges oklevelek és tapasztalat, a jelentkezési határidő, valamint bármely más esetleges feltétel, például a betöltendő beosztás sajátos jellege miatt megkövetelt nyelvismeret. Ezen túlmenően az említett III. melléklet tartalmazza a versenyvizsga-felhívások nyilvánosságára, a jelentkezési lapokra, a vizsgabizottság összetételére és munkájára irányadó rendelkezéseket, valamint azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az uniós intézmények az EPSO-ra ruházhatnak a kiválasztási eljárásokkal kapcsolatos feladatokat.

50 Ebből következik, hogy a versenyvizsgák megszervezésére a felhívás az irányadó, amelynek alapvető elemeit a tisztviselők személyzeti szabályzatának III. mellékletében szereplő rendelkezéseknek megfelelően kell előírni. E körülmények között a versenyvizsga-felhívás állapítja meg - amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 66. pontjában rámutatott - a konkrét versenyvizsgának a kinevezésre jogosult hatóság által rögzített céltól függő "szabályozási keretét", mivel ez a keret az irányadó "az adott versenyvizsga-eljárásra a szóban forgó [felhívás] közzétételének időpontjától kezdve a versenyvizsga sikeres pályázóinak nevét tartalmazó tartaléklista közzétételéig".

51 Ennélfogva amennyiben a vitatott versenyvizsga-felhívások rögzítik ezt a szabályozási keretet, a jelen ítélet 44. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett kötelező joghatásokat váltanak ki.

52 A versenyvizsga-felhívás jogi jellegének ezt az értékelését a jelen ügyben alátámasztja a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó, az EPSO által elfogadott szabályzatnak, valamint maguknak a vitatott versenyvizsga-felhívásoknak a szövege.

53 E tekintetben egyrészről a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat első oldalán szereplő információkból következik, hogy a szabályzat "a versenyvizsga-felhívás szerves részét képezi. A szabályzat és a versenyvizsga-felhívás együttesen alkotja a versenyvizsga-eljárás kötelező érvényű keretét". Az e szabályzat értelmében a pályázóktól megkövetelt nyelvismeretet illetően többek között a szabályzat 1.3. és 2.1.4. pontja pontosítja, hogy "amennyiben a versenyvizsga-felhívás másképp nem rendelkezik", mind a versenyvizsga második nyelveként, mind pedig a jelentkezési lapok kitöltésének nyelveként csak az angol, a francia vagy a német nyelvet lehet választani. Másrészről, a vitatott versenyvizsga-felhívások bevezető része - az említett szabályzatra utalva - pontosítja, hogy "ezek a rendelkezések a versenyvizsga-felhívás szerves részét képezik, és a versenyvizsga-eljárásra vonatkozó szabályokat, valamint a jelentkezés módját ismertetik".

54 Mivel a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat - a szövege értelmében - csak a "versenyvizsga-felhívás[sal] együttesen" képezi a versenyvizsga-eljárás kötelező keretét, a szabályzat nem önmagában irányadó a vitatott versenyvizsga-felhívásokban említett versenyvizsga-eljárásra. Ily módon az említett szabályzat - noha "a versenyvizsga-felhívás szerves részét képezi", és azt emiatt a versenyvizsga-felhívások elemzése során kétségtelenül figyelembe lehet venni - önmagában nem állapíthatja meg a vitatott versenyvizsga-felhívásokban szabályozottakhoz hasonló versenyvizsgák jogi keretét.

55 Következésképpen a Törvényszék helytállóan állapította meg a megtámadott ítélet 70. pontjában, hogy a vitatott versenyvizsga-felhívások nem a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat megerősítő aktusait, illetve pusztán végrehajtásra irányuló aktusait, hanem olyan aktusokat képeznek, amelyek "a szóban forgó versenyvizsgák nyelvhasználati szabályai tekintetében kötelező joghatásokat" keletkeztetnek.

56 E körülmények között - és mivel a Törvényszék levonhatta ezt a következtetést maguknak a vitatott versenyvizsga-felhívásoknak a puszta vizsgálatából - nem lehet úgy tekinteni, hogy a Törvényszék megsértette indokolási kötelezettségét, amennyiben e felhívások jogi jellegének elemzése során nem hasonlította össze e felhívások tartalmát a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat tartalmával.

57 Egyebekben, ami a megtámadott ítélet 68. és 69. pontjában szereplő megfontolásokat illeti, azokat a Törvényszék a teljesség kedvéért, arra az esetre tette, ha a vitatott versenyvizsga-felhívásoknak a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat megerősítő aktusainak vagy pusztán végrehajtásra irányuló aktusainak kellene minősülniük. Márpedig a jelen ítélet 55. pontjában szereplő megállapításra tekintettel ezek a megfontolások hibás voltuk feltételezése esetén sem vonhatják maguk után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését. Az e megfontolásokkal szembeni érvek tehát hatástalanok (lásd ebben az értelemben: 2013. október 24-iKone és társai kontra Bizottság ítélet, C-510/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:696, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 E körülmények között az első jogalap negyedik részét el kell utasítani.

- Az első jogalapnak a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat jogi jellegének téves értelmezésére alapított, első, második és harmadik részéről

59 Az első jogalap első, második és harmadik része a megtámadott ítéletnek a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat jogi jellegével foglalkozó 45-59. pontjára vonatkozik. Magából a megtámadott ítélet 59. pontjának szövegéből következik ugyanakkor, hogy a Törvényszék csak előzetesen és azért tette az említett pontokban szereplő megállapításokat, hogy aztán határozhasson a hozzá benyújtott keresetek elfogadhatóságáról.

60 Amint arra a főtanácsnok indítványának 58. pontjában rámutatott, amennyiben a vitatott versenyvizsga-felhívások kötelező joghatásokat váltanak ki, ekként pedig - a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzatnak tulajdonítandó jogi erejétől függetlenül önállóan megtámadhatók - a szabályzat jogi jellegének vizsgálata nem elengedhetetlen a Törvényszékhez benyújtott keresetek elfogadhatóságának értékeléséhez.

61 Ebből következik, hogy az első jogalap első, második és harmadik részében kifejtett érvek a megtámadott ítélet indokolásának mellékes része ellen irányulnak, mint ilyenek pedig nem vonhatják maguk után annak hatályon kívül helyezését. Ezeket tehát mint hatástalanokat kell elutasítani (lásd ebben az értelemben: 2013. október 24-iKone és társai kontra Bizottság ítélet, C-510/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:696, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62 Következésképpen az első jogalapot részben mint megalapozatlant, részben mint hatástalant kell elutasítani.

A második, a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének és az indokolási kötelezettségnek a megsértésére alapított jogalapról

A második jogalapnak a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének téves értelmezésére alapított első részéről

- A felek érvelése

63 A Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 91. pontjában tévesen értelmezte a tisztviselők személyzeti szabályzatának 1d. cikkét és a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítéletet (C-566/10 P, EU:C:2012:752), amikor megállapította, hogy ebből az ítéletből kitűnik, hogy "a második nyelv valamely versenyvizsgára jelentkező pályázók általi kiválasztásának meghatározott számú nyelvre történő és más hivatalos nyelvek kizárása melletti korlátozása nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetést képez". A Törvényszék e tekintetben szintén tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 92. pontjában úgy vélte, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzatának 1d. cikke "tiltja" a nyelven alapuló megkülönböztetést, holott ez a rendelkezés lehetővé teszi az eltérő bánásmódnak többek között a szolgálat érdekeivel kapcsolatos megfontolások alapján történő igazolását.

64 Az Olasz Köztársaság vitatja ezt az érvelést.

- A Bíróság álláspontja

65 A megtámadott ítélet 91. pontjában a Törvényszék többek között a tisztviselők személyzeti szabályzata, valamint a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) alapján megállapította, hogy "a második nyelv valamely versenyvizsgára jelentkező pályázók általi kiválasztásának meghatározott számú nyelvre történő és más hivatalos nyelvek kizárása melletti korlátozása nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetést képez". A Törvényszék e tekintetben kifejtette, hogy "egy ilyen szabály előírásával előnyösebb helyzetbe kerülnek bizonyos esetleges pályázók, azaz azok, akik legalább az egyik kijelölt nyelv kielégítő ismeretével rendelkeznek, mivel részt vehetnek a versenyvizsgán, ekként pedig uniós tisztviselőkként vagy alkalmazottakként felvételt nyerhetnek, míg a többieket - akik nem rendelkeznek ilyen nyelvismerettel - kizárják a versenyvizsgából". A Törvényszék ezután a megtámadott ítélet 92. pontjában megállapította, hogy a jelen ügyben az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés hiányával kapcsolatban a Bizottság által előterjesztett érvet mint hatástalant kell elutasítani azon az alapon, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzatának 1d. cikke nemcsak az állampolgárságon alapuló megkülönböztetést, hanem a nyelven alapuló megkülönböztetést is tiltja.

66 E tényezőkre figyelemmel emlékeztetni kell arra egyrészt, hogy - amint azt a Bíróság a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) 82. pontjában kifejtette - a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének (1) bekezdése értelmében "[e] személyzeti szabályzat alkalmazásában tilos bármilyen, [...] nyelven [...] alapuló hátrányos megkülönböztetés", másrészt pedig, hogy e cikk (6) bekezdése előírja, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén el lehet térni az említett cikk (1) bekezdésében előírt tilalomtól.

67 A Bizottság állításával ellentétben a Törvényszék a megtámadott ítélet 91. pontjában nem szándékozott nyilvánvalóan kizárni azt, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének (6) bekezdése alapján igazolni lehessen a hivatalos nyelvek alkalmazásának korlátozását. Annak az említett 91. pontban történt megállapítása előtt ugyanis, hogy "a második nyelv valamely versenyvizsgára jelentkező pályázók általi kiválasztásának meghatározott számú nyelvre történő és más hivatalos nyelvek kizárása melletti korlátozása nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetést képez", a Törvényszék ezen ítélet 88. pontjában emlékeztetett arra, hogy különösen a szolgálati érdek alapján "a [tisztviselők] személyzeti szabályzat[ának] 1d. cikke lehetőséget ad" a hivatalos nyelvek alkalmazásának "korlátozására".

68 A Törvényszék - ugyanígy - helytállóan vélte úgy a megtámadott ítélet 92. pontjában, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzatának 1d. cikke nemcsak az állampolgárságon alapuló megkülönböztetést, hanem a nyelven alapuló, bármilyen megkülönböztetést is tiltja.

69 E körülmények között a második jogalap első részét el kell utasítani.

A második jogalapnak a vitatott versenyvizsga-felhívások indokolásának a Törvényszék általi értékelésével összefüggésben a téves jogalkalmazásra és az indokolás hiányára alapított, második részéről

- A felek érvelése

70 A Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a vitatott versenyvizsga-felhívások indokolása hiányos, miközben a megtámadott ítélet 98-104. pontjában nem vizsgálta, hogy a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat olyan megfelelő indokolást tartalmaz-e, amely lehetővé teszi a versenyvizsga második nyelve kiválasztása angol, francia és német nyelvre való korlátozásának igazolását. A Törvényszék azáltal is megsértette indokolási kötelezettségét, hogy nem vizsgálta, hogy az említett szabályzat - a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) 91. pontja értelmében - más aktust, például olyan közleményt képez-e, amely a versenyvizsgákon való részvételhez szükséges második nyelvre vonatkozó választás korlátozásának szempontjairól rendelkezik.

71 Az Olasz Köztársaság vitatja ezeket az érveket.

- A Bíróság álláspontja

72 A megtámadott ítélet 103. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a szóban forgó versenyvizsgák szabályozási keretét a vitatott versenyvizsga-felhívások, nem pedig a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat és az ahhoz csatolt, a nyelvhasználatról szóló általános iránymutatás állapította meg, noha az említett felhívások utaltak ezen utóbbi szövegekre. A Törvényszék ebben a pontban továbbá úgy vélte, hogy ezek a felhívások önálló szabályokat állapítottak meg e versenyvizsgákkal és többek között az azokra alkalmazandó nyelvhasználati szabályokkal kapcsolatban. Ezen ítélet 104. pontjában továbbá úgy határozott, hogy megvizsgálja a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozásával kapcsolatban az EPSO által a vitatott versenyvizsga-felhívásokban elfogadott indokolást.

73 Kétségtelen, hogy - a jelen ítélet 51. pontjában megállapítottaknak megfelelően - a vitatott versenyvizsga-felhívások kötelező joghatásokat váltottak ki, ekként pedig a szóban forgó versenyvizsgák szabályozási keretét képezték. Amennyiben viszont a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat az említett felhívások "szerves részét képezi", a Törvényszéknek nemcsak a magukban a vitatott versenyvizsga-felhívásokban szereplő indokokra, hanem az említett szabályzatban szereplő indokokra is tekintettel kellett értékelnie a szóban forgó nyelvi követelmények igazolása céljából az EPSO által elfogadott indokok megalapozottságát.

74 Márpedig nem megalapozott a Bizottság azon érvelése, amely szerint a Törvényszék a vitatott versenyvizsga-felhívások tartalmára korlátozta elemzését, mivel ezen utóbbi a vizsgálatát - amint az a megtámadott ítélet 115-117. pontjából kitűnik - az e tekintetben a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzatban, valamint a vitatott versenyvizsga-felhívások "szerves részeként" a nyelvhasználatról szóló általános iránymutatásban található, releváns indokolásra is kiterjesztette.

75 Ezen túlmenően, a Bizottság azon érvét illetően, amely szerint a Törvényszék "megsértette indokolási kötelezettségét azáltal, hogy nem vizsgálta, hogy a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat - a [2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság] ítélet [C-566/10 P, EU:C:2012:752] 91. pontja értelmében - más közleményt vagy aktust képez-e", elegendő megállapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletnek többek között az 58. és a 69. pontjában emlékeztetett arra, hogy "a [szabályzatot] [...] úgy kell értelmezni, hogy az [...] közleménynek minősül [...] a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) 91. pontja értelmében". Ennélfogva ezt az érvet el kell utasítani.

76 Következésképpen a második jogalap második részét el kell utasítani, a második jogalapot pedig teljes egészében mint megalapozatlant kell elutasítani.

A harmadik, a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozásával kapcsolatos jogalapról

A harmadik jogalapnak a tisztviselők személyzeti szabályzata 28. cikke f) pontjának értelmezésével kapcsolatban a téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, első részéről

- A felek érvelése

77 A Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a tisztviselők személyzeti szabályzata 28. cikke f) pontjának értelmezésekor, amikor a megtámadott ítélet 106. pontjában megállapította, hogy a nyelven alapuló eltérő bánásmód nem képes elősegíteni az említett személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése szerinti, az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek megfelelő tisztviselők felvételét, mivel ezek a követelmények - a Törvényszék szerint - nyilvánvalóan függetlenek a pályázó nyelvismeretétől. A Bizottság úgy véli, hogy a nyelvismeret az ezen utóbbi rendelkezés értelmében vett alkalmassági követelmények körébe tartozik.

78 Az Olasz Köztársaság vitatja ezeket az érveket.

- A Bíróság álláspontja

79 A megtámadott ítélet 105. pontjában a Törvényszék ismertette a Bizottság azon érvét, amely szerint amennyiben az uniós intézmények a szolgálataik nyelvi szükségleteit határozzák meg, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve csak az önkényes vagy az elérni kívánt, "a feladataikat azonnal ellátni képes pályázók" rendelkezésre állására, valamint a "[tisztviselők] személyzeti szabályzat[a] 27. cikkének első bekezdése szerinti, az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek megfelelő tisztviselők felvételére" irányuló célkitűzésnek nyilvánvalóan nem megfelelő döntések esetében sérül. A Törvényszék azonban ezen ítélet 106. pontjában megállapította, hogy kizárólag az első célkitűzés igazolhatja esetlegesen a nyelven alapuló eltérő bánásmódot, a második azonban nem, mivel a tisztviselők személyzeti szabályzata 27. cikkének első bekezdésében említett készségek függetlenek a pályázó nyelvismeretétől.

80 E tekintetben meg kell állapítani egyrészről, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzata 27. cikkének első bekezdése kimondja azt a célkitűzést, amely szerint a felvétel során arra kell törekedni, hogy a tisztviselők megfeleljenek "az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek". Másrészről a személyzeti szabályzat 28. cikke felsorolja a tisztviselők kinevezéséhez szükséges feltételeket, amelyek körében szerepel többek között az, hogy a tisztviselőnek valamely tagállam állampolgárának kell lennie, hogy a tisztviselő gyakorolhatja állampolgári jogait, hogy a katonai szolgálat teljesítésével kapcsolatos jogszabályok tekintetében esetleges kötelezettségeinek eleget tett, hogy megfelel az erkölcsi követelményeknek, hogy sikeres versenyvizsgát tett, hogy fizikailag alkalmas feladatainak ellátására, valamint hogy rendelkezik a megkövetelt nyelvismerettel.

81 Márpedig amennyiben a Bíróság a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) 94. pontjában már megállapította, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzata 27. cikkének első bekezdése értelmében vett, "az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek" megfelelő tisztviselők felvételére irányuló célkitűzést hatékonyabban meg lehet valósítani "ha a pályázók a válogató vizsgákat az anyanyelvükön vagy az általuk legjobban ismertnek gondolt második nyelven tehetik le", elismerte, hogy a nyelvismeret - főszabály szerint - független az e cikkben említett készségektől.

82 Ily módon - noha egy versenyvizsga-eljárás során értékelhetik valamely pályázó nyelvismeretét, vagy azt akár értékelni is kell ahhoz, hogy az intézmények meggyőződjenek arról, hogy az említett pályázó rendelkezik a tisztviselők személyzeti szabályzata 28. cikkének f) pontjában megkövetelt nyelvismerettel - ez az értékelés a tisztviselők személyzeti szabályzata 27. cikkének első bekezdése értelmében vett, "az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek" meghatározására irányulótól független célkitűzés elérésére törekszik. Ebből következik, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzata 28. cikkének f) pontjában megkövetelt nyelvismeret nem hasonlítható e szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében vett "készségekhez".

83 E körülmények között a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 106. pontjában megállapította, hogy "az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményei""függetlenek a pályázó nyelvismeretétől". Ebből az is következik, hogy a Törvényszék nem sértette meg indokolási kötelezettségét azzal, hogy nem a tisztviselők személyzeti szabályzata 27. cikkének első bekezdése értelmében vett, az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek megfelelő tisztviselők felvételére irányuló célkitűzésre tekintettel vizsgálta a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának kizárólag az angol, a francia és a német nyelvre való, a vitatott versenyvizsga-felhívásokban szereplő korlátozását.

84 Következésképpen a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.

A harmadik jogalapnak az alkalmazandó bírósági felülvizsgálat intenzitásának téves meghatározására és a nyelvhasználatról szóló általános iránymutatás téves értelmezésére alapított, második részéről

- A felek érvelése

85 A Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a vitatott versenyvizsga-felhívások jogszerűségének a megtámadott ítélet 107-117. pontjában elvégzett vizsgálata során, és megsértette azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az EPSO a pályázóktól megkövetelt nyelvi készséggel kapcsolatos szempontok meghatározásával összefüggésben rendelkezik. Miközben a Bíróság a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) 90. pontjában olyan "egyértelmű, objektív és kiszámítható" szempontok elfogadását követelte meg, amelyek objektíven igazolhatják a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozását, a Törvényszék - tévesen - azt követelte meg, hogy az EPSO szolgáljon részletes indokolással "konkrét adatokkal" együtt a nyelvválasztás korlátozásának indokairól. Mindenestre a nyelvhasználatról szóló általános iránymutatásban és a vitatott versenyvizsga-felhívásokban szereplő részletes indokolás tartalmaz ilyen szempontokat.

86 Az Olasz Köztársaság vitatja ezeket az érveket.

- A Bíróság álláspontja

87 A megtámadott ítélet 107-109. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a "mind valamely tisztviselői vagy alkalmazotti állás létrehozatalát, mind a tisztviselőknek vagy alkalmazottaknak a létrehozott állás betöltésére történő kiválasztását, mind pedig az alkalmazottal létesített szolgálati viszony jellegének meghatározását illetően" az uniós intézmények rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkör ellenére, az említett intézményeknek gondoskodniuk kell a releváns rendelkezéseknek - köztük a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének - a tiszteletben tartásáról. A Törvényszék azt is pontosította, hogy az uniós bíróság feladata vizsgálni adott esetben azt, hogy a valamely versenyvizsgára jelentkező pályázók konkrét nyelvismeretével kapcsolatos esetleges követelmények objektíve igazoltak és a szolgálat valós igényeihez képest arányosak.

88 E tekintetben emlékeztetni kell elsősorban arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós intézményeknek széles mérlegelési jogkörrel kell rendelkezniük szervezeti egységeik kialakítása, és különösen a betöltendő beosztások igényeinek megfelelő alkalmassági szempontok meghatározása, valamint - e szempontok és a szolgálati érdek függvényében - a versenyvizsgák feltételeinek és részletes szabályainak meghatározása terén (lásd ebben az értelemben: 1975. október 16-iDeboeck kontra Bizottság ítélet, 90/74, EU:C:1975:128, 29. pont; 1984. február 9-iFabius kontra Bizottság ítélet, 39/83, EU:C:1984:52, 7. pont; 2008. október 9-iChetcuti kontra Bizottság ítélet, C-16/07 P, EU:C:2008:549, 76. pont). Ily módon az intézményeknek - éppúgy, mint az EPSO-nak, amikor az említett intézmények által rá ruházott hatásköröket gyakorolja - meg kell tudniuk határozni saját igényeik alapján azokat a készségeket, amelyeket a versenyvizsgákon részt vevő pályázóktól meg kell követelni ahhoz, hogy szervezeti egységeiket célszerűen és észszerűen tudják kialakítani.

89 A jelen ítélet 66. pontjában felidézetteknek megfelelően azonban a tisztviselők személyzeti szabályzatának alkalmazásában az intézményeknek gondoskodniuk kell az említett szabályzat 1d. cikkének tiszteletben tartásáról, amely cikk tiltja a nyelven alapuló megkülönböztetést. Jóllehet az említett cikk (6) bekezdése kétségtelenül azt írja elő, hogy e tilalom korlátozható, azonban csak akkor, ha a korlátozás "objektív és észszerű okokkal" igazolható, valamint ha az "jogszerű és közérdekű személyzeti politikai célokat" szolgál.

90 Ily módon a tisztviselők személyzeti szabályzatának 1d. cikke kötelező jelleggel korlátozza azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az uniós intézmények rendelkeznek szervezeti egységeik kialakítását illetően - ugyanúgy, ahogyan az EPSO a jelen ítélet 88. pontjában említett körülmények között -, ily módon a valamely versenyvizsgával kapcsolatos nyelvhasználati szabályoknak korlátozott számú hivatalos nyelvre való korlátozásából eredő, a nyelven alapuló eltérő bánásmód csak akkor elfogadható, ha ez a korlátozás objektív módon igazolható és arányos a szolgálat valós igényeihez képest (lásd ebben az értelemben: 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C-566/10 P, EU:C:2012:752, 88. pont). E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 107. pontjában helytállóan vélte úgy, hogy az EPSO mérlegelési jogköre nem mentesítheti őt többek között a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének tiszteletben tartására irányuló kötelezettség alól.

91 Másodsorban a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az Unió korlátozott számú hivatalos nyelvére való korlátozásából eredő, a nyelven alapuló eltérő bánásmóddal kapcsolatban a Törvényszék által elvégzendő bírósági felülvizsgálatot illetően emlékeztetni kell arra, hogy - amint az a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik - ez a korlátozás főszabály szerint igazolható szolgálati érdekkel, amennyiben ez az érdek objektív módon igazolható, a megkövetelt nyelvismeret szintje pedig a szolgálat valós igényeihez képest arányos. Ezen ítélkezési gyakorlatból emellett kitűnik, hogy a versenyvizsga második nyelvének kiválasztását korlátozó szabályoknak "egyértelmű, objektív és kiszámítható" szempontokon kell alapulniuk (lásd ebben az értelemben: 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C-566/10 P, EU:C:2012:752, 88. és 90. pont).

92 Amennyiben a versenyvizsga második nyelvének kiválasztásával kapcsolatos korlátozás jogszerűsége ily módon - a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikke értelmében - a korlátozás igazolható és arányos jellegétől függ, továbbá amennyiben a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében ezt a jelleget egyértelmű, objektív és kiszámítható szempontoknak kell kiemelniük, a Törvényszék a megtámadott ítélet 108. és 109. pontjában helytállóan állapította meg, hogy az uniós bíróságok felülvizsgálhatják, hogy a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának korlátozása objektív módon igazolható-e és arányos-e a szolgálat valós igényeihez képest.

93 Egyebekben azt az érvet illetően, amely szerint a Törvényszék - többek között a megtámadott ítélet 113. pontjában - tévesen követelt "konkrét adatokat" a vitatott versenyvizsga-felhívásoknak a versenyvizsga második nyelvének kiválasztásával kapcsolatos korlátozására vonatkozó indokolásának kiegészítéséhez, pontosítani kell, hogy a nyelven alapuló eltérő bánásmódot alkalmazó intézmény feladata bizonyítani, hogy ez a korlátozás valóban megfelel a felvett személyek által majdan ellátandó feladatokkal kapcsolatos valós igényeknek. Ezen túlmenően, a konkrét nyelvismerettel kapcsolatos bármely feltételnek arányosnak kell lennie ehhez az érdekhez képest, és annak olyan egyértelmű, objektív és kiszámítható szempontokon kell alapulnia, amelyek lehetővé teszik a pályázók számára, hogy megértsék e feltétel indokait, az uniós bíróságok számára pedig, hogy vizsgálják annak jogszerűségét (lásd: mai Spanyolország kontra Parlament ítélet, C-377/16, 69. pont).

94 Ennélfogva azért, hogy a Törvényszék vizsgálhassa, hogy a szóban forgó versenyvizsgákra irányadó szabályok megfelelnek-e a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének, konkrétan kellett vizsgálnia az említett szabályokat és a szóban forgó sajátos körülményeket. Ugyanis kizárólag egy ilyen vizsgálat teszi lehetővé azon nyelvismeret megállapítását, amelyet az intézmények a konkrét feladatok esetében objektív alapon, szolgálati érdekből megkövetelhetnek, következésképpen pedig azt, hogy az e versenyvizsgákhoz való részvétel céljából használható nyelvek kiválasztásának korlátozása objektív módon igazolható-e és arányos-e a szolgálat valós igényeihez képest.

95 E körülmények között a Törvényszék helytállóan vizsgálta - többek között a megtámadott ítélet 113. pontjában - azt a kérdést, hogy a vitatott versenyvizsga-felhívások, a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat vagy akár a Bizottság által nyújtott bizonyítékok tartalmaznak-e olyan "konkrét adatokat", amelyek alapján objektíve megállapítható egy olyan szolgálati érdek fennállása, amely igazolhatja a jelen ügyben a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának korlátozását.

96 Harmadsorban - amennyiben a Bizottság azzal érvel, hogy a nyelvhasználatról szóló általános iránymutatásban és a vitatott versenyvizsga-felhívásokban szereplő részletes indokolás mindenesetre "nyilvánvalóan" tartalmaz olyan egyértelmű, objektív és kiszámítható szempontokat, amelyek igazolják a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozását - hangsúlyozni kell egyrészről, hogy ez az érv nincs alátámasztva, ily módon annak nem lehet helyt adni.

97 Másrészről - amennyiben ezzel az érvvel a Bizottság a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat, és többek között a nyelvhasználatról szóló általános iránymutatás, a vitatott versenyvizsga-felhívások, valamint az általa a Törvényszékhez benyújtott írásbeli beadványok tartalmával kapcsolatban a megtámadott ítélet 110-117. pontjában a Törvényszék által elvégzett elemzést szándékozta megkérdőjelezni - emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 256. cikkből, valamint az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a fellebbezés csak jogkérdésekre vonatkozhat. Ennélfogva kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére. Ezeknek a tényeknek az értékelése tehát - amennyiben nincsen szó az elferdítésükről - nem minősül olyan jogkérdésnek, amelynek a vizsgálata a fellebbezési eljárás keretein belül a Bíróságra tartozna (2016. november 8-iBSH kontra EUIPO ítélet, C-43/15 P, EU:C:2016:837, 50. pont). Márpedig a Bizottság nem hivatkozott a tények elferdítésére.

98 A fentiekre tekintettel a harmadik jogalap második részét mint megalapozatlant kell elutasítani.

A harmadik jogalapnak a bírósági felülvizsgálat elvégzésével kapcsolatban a jog Törvényszék általi téves alkalmazására alapított, harmadik részéről

- A felek érvelése

99 A Bizottság azzal érvel, hogy a megtámadott ítélet 120-144. pontjában, és különösen annak 129-131., 139., 140., 142. és 146. pontjában a Törvényszék túllépett bírósági felülvizsgálatának korlátain, és saját értékelésével váltotta fel az adminisztrációét. Álláspontja szerint a Törvényszéknek a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozásával kapcsolatban az EPSO által elvégzett értékelések önkényes vagy nyilvánvalóan nem megfelelő jellegének megállapítására kellett volna szorítkoznia, mivel a személyzeti politikának és a versenyvizsgára jelentkező pályázók alkalmasságával kapcsolatos szempontoknak a meghatározása olyan összetett értékelések elvégzését igényli, amelyek csak az esetleges nyilvánvaló értékelési hibák megtalálására szorítkozó bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik.

100 Az Olasz Köztársaság vitatja ezeket az érveket.

- A Bíróság álláspontja

101 A megtámadott ítélet 118-146. pontjában a Törvényszék egymás után elutasította a Bizottság azon érveit, amelyekkel az elsősorban azzal érvelt, hogy az uniós intézmények tanácskozásainak három legfőbb nyelvét képezi az a három nyelv, amelyre a vitatott versenyvizsga-felhívásokban a versenyvizsga második nyelvének kiválasztását korlátozták, másodsorban azzal, hogy a Bizottság fordításai csaknem teljes mértékben e három nyelven készülnek, harmadsorban azzal, hogy ezek a Bizottság tisztviselői és egyéb alkalmazottai által leginkább beszélt nyelvek, negyedsorban pedig azzal, hogy ezek az uniós tagállamokban idegen nyelvként leginkább tanult és beszélt nyelvek.

102 Amennyiben a Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék indokolatlanul váltotta fel saját értékelésével az EPSO-ét, emlékeztetni kell arra, a jelen ítélet 89. és 90. pontjában megállapítottaknak megfelelően, hogy amikor az EPSO meghatározza a versenyvizsgák nyelvi követelményeit, akkor mérlegelési jogkörét - az ezeket a feladatokat rá ruházó intézmények mérlegelési jogköréhez hasonlóan - korlátozzák a tisztviselők személyzeti szabályzatának 1d. cikkében előírt azon követelmények, amelyek szerint a nyelven alapuló bármilyen eltérő bánásmódnak objektív módon igazolhatónak kell lennie és arányosnak kell lennie a szolgálat valós igényeihez képest.

103 Kétségtelen, hogy a jelen ítélet 88. pontjában felidézett elvekből kitűnik, hogy a Törvényszék nem válthatja fel saját értékelésével az EPSO-ét a személyzeti politikának és a versenyvizsgára jelentkező pályázóktól szolgálati érdekből megkövetelendő alkalmassági szempontoknak a meghatározását illetően. A jelen ítélet 91-94. pontjában kifejtetteknek megfelelően ugyanakkor a Törvényszék feladata az EPSO erre a területre vonatkozó döntéseinek mind jogi, mind pedig ténybeli vizsgálatát elvégezni azért, hogy meggyőződjön arról, hogy a versenyvizsgára jelentkező pályázók közötti, a nyelven alapuló bármilyen eltérő bánásmód - a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének megfelelően - objektív módon igazolható és arányos a szolgálat valós igényeihez képest, továbbá hogy e döntések egyértelmű, objektív és kiszámítható szempontokon alapulnak.

104 Amint azt ugyanis a Bíróság megállapította, az uniós bíróságnak még összetett értékelések esetén sem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok képezik-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket (lásd ebben az értelemben: 2005. február 15-iBizottság kontra Tetra Laval ítélet, C-12/03 P, EU:C:2005:87, 39. pont; 2011. december 8-iChalkor kontra Bizottság ítélet, C-386/10 P, EU:C:2011:815, 54. pont; 2012. november 6-iOtis és társai ítélet, C-199/11, EU:C:2012:684, 59. pont).

105 Annak vizsgálata céljából, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben a saját értékelésével váltotta-e fel az EPSO-ét, ily módon pedig túllépett-e bírósági felülvizsgálatának korlátain, elsősorban a megtámadott ítéletnek - a Törvényszék elsődlegesen kialakított indokolását tartalmazó - 120-126., 132-138. és 141-144. pontját kell megvizsgálni.

106 A megtámadott ítélet 120-122. pontjában szereplő indokolásban a Törvényszék mindenekelőtt elutasította a Bizottság azon állítását, amely szerint az angol, a francia és a német nyelv képezi az uniós intézmények tanácskozásainak legfőbb nyelveit, tette ezt azon az alapon, hogy ez az állítás "homályos és általános". E tekintetben többek között úgy vélte, hogy ezt az állítást nem támasztják alá sem az Európai Unió Bíróságának, sem pedig az Európai Parlamentnek a nyelvhasználati szabályai. Ehhez lényegében hozzáfűzte, hogy - minden további magyarázat nélkül - még az említett állítás pontosságának feltételezése esetén sem vélelmezhető, hogy valamely újonnan felvett, a tanácskozások egyik nyelvét sem ismerő tisztviselő ne tudná haladéktalanul ellátni feladatait. A Törvényszék ezután ezen ítélet 123-126. pontjában elutasította a Bizottság által előterjesztett, az ezen intézmény fordítási főigazgatósága által lefordított dokumentumokkal kapcsolatos statisztikák relevanciáját, és többek között megállapította, hogy e statisztikák alapján nem lehet alátámasztani azt a következtetést, amely szerint az összes intézmény ezt a három nyelvet használja a leginkább. Ugyanígy - az említett ítélet 132-136. pontjában a Törvényszék elutasította azokat a következtetéseket, amelyeket a Bizottság az általa elkészített, a tisztviselői és egyéb alkalmazottai által fő nyelvekként leginkább beszélt nyelveket tartalmazó táblázatra alapított. A Törvényszék egyfelől úgy vélte, hogy ez a táblázat csak a Bizottság személyzetére vonatkozik, másfelől pedig, hogy az ezen intézmény tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak fő nyelveire vonatkozó ezen információk semmi esetre sem teszik lehetővé az általuk beszélt nyelvek arányának meghatározását, mivel - a tisztviselők személyzeti szabályzata 28. cikkének f) pontjában megkövetelteknek megfelelően - legalább egy másik nyelv kielégítő ismeretével kell rendelkezniük. Ami végezetül a megtámadott ítélet 141-144. pontját illeti, a Törvényszék ott azon az alapon utasította el a Bizottság által előterjesztett azon statisztikákat, amelyek szerint az angol, a francia és a német nyelvet tanulják és beszélik a legtöbben az Európai Unióban, hogy nem vélelmezhető az, hogy ezek a statisztikák tükrözik az uniós tisztviselők nyelvismeretét, és hogy mindenesetre ez a körülmény kizárólag akkor bírhatott volna relevanciával, ha a Bizottság bizonyította volna, hogy a szóban forgó korlátozás szolgálati érdeket szolgál, és nem ez volt a helyzet.

107 Meg kell állapítani, hogy a Törvényszék ezekben a pontokban azt a körülményt bírálta, hogy a Bizottság által az érveinek alátámasztása céljából előterjesztett ténybeli elemek alapján nem lehet alátámasztani az azokra alapított következtetéseket. A Törvényszék e körülmények között a Bizottság által előterjesztett indokok és bizonyítékok relevanciájának és koherenciájának értékelésére szorítkozott. Ennélfogva nem lehet a Törvényszéknek felróni, hogy ebben a kontextusban a saját értékelésével váltotta fel az EPSO-ét.

108 Ezen túlmenően - amennyiben a Bizottság lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem az EPSO által elvégzett értékelésekben fellelhető nyilvánvaló hiba vizsgálatára szorítkozott - hozzá kell fűzni, hogy a jelen ítélet 89., 90. és 102. pontjára figyelemmel, semmi nem indokolja ezt a korlátozott megközelítést a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának korlátozása igazolásának céljából az EPSO által előterjesztett indokok megalapozottságának vizsgálatát illetően.

109 Másodsorban a Bizottság annak megállapíttatására irányuló érveit illetően, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 127-131., valamint 139. és 140. pontjában túllépett bírósági felülvizsgálatának korlátain, amikor megállapította, hogy a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozását semmi esetre sem lehet azon az alapon igazolni, hogy a Bizottság által szolgáltatott adatok bizonyítják konkrétan az angol nyelv alkalmazása, valamint a francia és - különösen - a német nyelv alkalmazása közötti jelentős különbséget, ezek az érvek a megtámadott ítélet indokolásának mellékes részére vonatkozó pontjai ellen irányulnak.

110 E körülmények között - még annak feltételezése esetén is, hogy a Törvényszék az említett pontokban elvégzett értékelés során túllépett bírósági felülvizsgálatának korlátain - a jelen ítélet 57. és 61. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ez a körülmény semmi esetre sem vonhatja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését. Következésképpen a jelen ítélet 109. pontjában említett érvek hatástalanok.

111 Ennélfogva a harmadik jogalap harmadik részét részben mint megalapozatlant, részben pedig mint hatástalant kell elutasítani.

112 A fentiekre tekintettel a harmadik jogalapot részben mint megalapozatlant, részben pedig mint hatástalant kell elutasítani.

A negyedik, a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozására vonatkozó jogalapról

A felek érvelése

113 A Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 183-185. pontjában a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) 68. és 69. pontjának kiterjesztő értelmezése alapján megállapította, hogy az 1/58. sz. rendelet a versenyvizsgák pályázói és az EPSO közötti kommunikációra teljes mértékben alkalmazandó. A Bizottság álláspontja szerint az ezen utóbbi ítélet említett pontjai csak arra a kötelezettségre vonatkoznak, hogy a versenyvizsga-felhívásokat az Unió valamennyi hivatalos nyelvén közzé kell tenni. Jóllehet a Bíróság szerint nem lehet azt megállapítani, hogy a versenyvizsgára jelentkező pályázók "egyáltalán nem tartoznak" az 1/58. sz. rendelet hatálya alá, úgy vélte, hogy rájuk továbbra is vonatkozik a tisztviselők személyzeti szabályzata. A Törvényszéknek ennélfogva el kellett volna ismernie, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzatának 1d. cikke adott esetben lehetővé teszi a valamely versenyvizsga keretében sorra kerülő kommunikáció keretében használható nyelvek korlátozását.

114 Az Olasz Köztársaság vitatja ezeket az érveket.

A Bíróság álláspontja

115 A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 183. pontjában emlékeztetett arra, hogy korábban már megállapította, hogy az 1/58. sz. rendelet nem alkalmazandó egyrészről az uniós intézmények, másrészről pedig azon tisztviselőik és alkalmazottaik közötti jogviszonyokra, akikhez az ilyen beosztásokra pályázókat hasonlítani kell, a következőképpen folytatta érvelését:

"184 A 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752), után azonban ezeket a megfontolásokat már nem lehet érvényesnek tekinteni. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy mivel nincsenek a tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra alkalmazandó különös szabályozási rendelkezések, továbbá mivel az érintett intézmények eljárási szabályzataiban sincsenek erre vonatkozó rendelkezések, nincsen olyan dokumentum, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az ezen intézmények, valamint a tisztviselőik és egyéb alkalmazottaik közötti viszonyok egyáltalán nem tartoznak az 1[/58. sz.] rendelet hatálya alá. A Bíróság szerint még inkább így van ez az intézmények és a valamely nyílt versenyvizsgára jelentkező pályázók közötti viszonyok vonatkozásában, amely pályázók főszabály szerint nem tisztviselők és nem egyéb alkalmazottak (2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C-566/10 P, EU:C:2012:752, 68. és 69. pont).

185 E tekintetben el kell utasítani a Bizottságnak - a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció nyelvei korlátozásának jogszerűségét illetően - a [...] 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) e részének irrelevanciájával kapcsolatos érvét. Ítéletének ebben a részében ugyanis a Bíróság az 1[/58. sz.] rendeletnek a valamely versenyvizsgára jelentkező pályázókra való alkalmazhatóságát vizsgálta, és megállapította, hogy azt rájuk alkalmazni kell. Ennek megállapítása az Olasz Köztársaság által felhozott [a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció során használható nyelvek korlátozásának jogszerűségére vonatkozó] hatodik jogalapban felvetett kérdés tekintetében is releváns."

116 A Törvényszék - mivel úgy vélte, hogy az 1/58. sz. rendelet az irányadó a pályázók és az EPSO közötti kommunikációra - a megtámadott ítélet 188. pontjában megállapította, hogy a vitatott versenyvizsga-felhívások sértik az említett rendeletet, amennyiben azt írják elő, hogy a pályázók egy, az általuk az angol, a francia és a német nyelv közül választott nyelven kötelesek kommunikálni az EPSO-val.

117 Emlékeztetni kell arra, hogy - amennyiben a jelen jogalap a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) Törvényszék általi téves értelmezésén alapul - a Bíróság által ebben az ítéletben kifejtett indokolás két részből állt. Ily módon egyrészről az említett ítélet 62-78. pontja az Olasz Köztársaság azon jogalapjainak értékelésére vonatkozott, amelyek szerint a szóban forgó versenyvizsga-felhívásokat nem tették közzé az Unió valamennyi hivatalos nyelvén az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Másrészről ezen ítélet 79-98. pontjában a Bíróság az arra alapított jogalapokról hozott határozatot, hogy ezek a versenyvizsga-felhívások a versenyvizsga második nyelveként, a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció nyelveként, valamint a versenyvizsgák vizsgái tekintetében használandó nyelvként az angol, a francia vagy a német nyelv kiválasztását írták elő.

118 Nem vitatott, hogy a Bíróság a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) 68. és 69. pontjában megállapította, hogy mivel nincsenek a tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra alkalmazandó külön szabályozási rendelkezések a szóban forgó versenyvizsga-felhívásokkal érintett intézmények eljárási szabályzataiban, nincsen olyan dokumentum, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az ezen intézmények, valamint tisztviselőik és alkalmazottaik közötti viszonyok egyáltalán nem tartoznak az 1/58. sz. rendelet hatálya alá. Ebből a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ez a megállapítás még inkább igaz az intézmények és a valamely nyílt versenyvizsgára jelentkező pályázók közötti viszonyok vonatkozásában.

119 Hangsúlyozni kell ugyanakkor - amint az az említett ítélet 62-78. pontjából kitűnik -, hogy az intézmények és a versenyvizsgára jelentkező pályázók közötti viszonyokat illetően az 1/58. sz. rendelet hatályát a Bíróság nem az EPSO és a pályázók közötti kommunikáció nyelvei, hanem a versenyvizsga-felhívások közzétételének nyelvei tekintetében pontosította. A Bíróság ily módon többek között ezen ítélet 71. pontjában megállapította, hogy az abban az ügyben megtámadott versenyvizsga-felhívásokat - a tisztviselők személyzeti szabályzata III. melléklete 1. cikkének az 1/58. sz. rendelet 5. cikkével együttesen értelmezett (2) bekezdésének megfelelően - teljes terjedelemben, az Unió valamennyi hivatalos nyelvén közzé kellett volna tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

120 Ezzel szemben a Bíróság - az indokolásnak a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának kizárólag az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozásának, valamint különösen azon feltételnek a jogszerűségével kapcsolatos értékeléssel foglalkozó részében, amely szerint a szóban forgó versenyvizsga-felhívások kizárólag ezen a három nyelven tették lehetővé a kommunikációt - a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítélet (C-566/10 P, EU:C:2012:752) 88. pontjában megállapította, hogy az uniós személyzet kiválasztási eljárásai keretében a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének (6) bekezdése alapján engedélyezhető az eltérő bánásmód a versenyvizsgák nyelvhasználati szabályait illetően, ha azt jogszerű és közérdekű személyzeti politikai cél objektív és észszerű okokkal igazolja. Ebből a pontból következik tehát, hogy az uniós személyzet kiválasztási eljárásaiban az intézményeket nem terhelhetik a tisztviselők személyzeti szabályzatának 1d. cikkében előírt követelményeket meghaladó kötelezettségek.

121 E körülmények között - amint azt a főtanácsnok indítványának 124. pontjában megállapította - amennyiben a Bíróság a versenyvizsgák pályázói és az EPSO közötti kommunikáció tekintetében előírt nyelvekről a 2012. november 27-iOlaszország kontra Bizottság ítéletnek (C-566/10 P, EU:C:2012:752) kizárólag a 79-98. pontjában hozott határozatot, a Törvényszék az említett ítélet 68. és 69. pontjából nem vonhatta le érvényesen a megtámadott ítélet 184. és 185. pontjában azt a következtetést, hogy a Bíróság már megállapította, hogy az e kommunikáció során alkalmazható nyelveket az 1/58. sz. rendelet 2. cikke alapján határozták meg.

122 Következésképpen téves a megtámadott ítélet 184-188. pontjában a Törvényszék által annak megerősítése céljából kifejtett érvelés, hogy - analógia útján, a versenyvizsga-felhívás közzétételével összefüggésben a Bíróság által megállapítottakhoz hasonlóan - az 1/58. sz. rendelet az irányadó az EPSO és a versenyvizsgák pályázói közötti kommunikációnak a hivatalos nyelvekkel kapcsolatban előírt bármiféle korlátozására.

123 Meg kell azonban állapítani, hogy a megtámadott ítélet 204-211. pontjában a Törvényszék lényegében hozzáfűzte, hogy mindenesetre a kommunikáció nyelvei kiválasztásának igazolása céljából előterjesztett indokok nem igazolhatták - a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének (1) és (6) bekezdése értelmében - az EPSO-val folytatott kommunikáció nyelvei kiválasztásának korlátozását.

124 E tekintetben ugyan nem kizárt, hogy a szolgálati érdek még a "Nyílt versenyvizsga-felhívás - EPSO/AD/276/14 - Tanácsosok (AD 5)" felhívásban szereplőhöz hasonló, általános jellegű versenyvizsgák keretében is igazolhatja a versenyvizsga második nyelve kiválasztásának azon korlátozott számú hivatalos nyelvre korlátozását, amely nyelveket a legtöbben ismerik az Unióban (lásd analógia útján: 2003. szeptember 9-iKik kontra OHIM ítélet, C-361/01 P, EU:C:2003:434, 94. pont), e korlátozásnak azonban - a jelen ítélet 92. és 93. pontjában felidézett követelményekre tekintettel - kötelező jelleggel a mind a versenyvizsgára jelentkező pályázók, mind pedig az uniós bíróságok által objektív módon ellenőrizhető olyan tényezőkön kell alapulnia, amelyek igazolják azt a megkövetelt nyelvismeretet, amelynek arányosnak kell lennie a szolgálat valós igényeihez képest.

125 Márpedig amennyiben a versenyvizsga-felhívások nem tartalmaznak olyan tényezőket, amelyek alapján megállapíthatók a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció nyelve kiválasztásának a három nyelv közül a versenyvizsga második nyelveként kiválasztott egyik nyelvre való korlátozását igazoló indokok, ezeket a felhívásokat a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikke (1) és (6) bekezdésének megsértésével fogadták el. A Törvényszéknek ezért mindenesetre helyt kellett adnia az Olasz Köztársaság keresetének, amennyiben az erre a korlátozásra irányult.

126 E körülmények között nem érvénytelenítheti a megtámadott ítéletet az, hogy a Törvényszék ezen utóbbiban - a jelen ítélet 122. pontjában kifejtetteknek megfelelően - tévesen alkalmazta a jogot.

127 Ennélfogva a negyedik fellebbezési jogalapot és az eddigi megfontolások összességére tekintettel a fellebbezést is el kell utasítani.

A költségekről

128 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

129 A Bizottságot, mivel pervesztes lett, az Olasz Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

130 Az eljárási szabályozat 140. cikkének (1) bekezdése - amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell - előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. E rendelkezésnek megfelelően a Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a saját költségein felül az Olasz Köztársaság részéről felmerült költségek viselésére.

3) A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.