451/B/2003. AB határozat

a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 18. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 18. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

A közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 18. § (2) bekezdése - meghatározott feltételek megléte esetén [18. § (3) bekezdés] - szerződéskötési kötelezettséget terhel a vízszolgáltatókra a mellékvízmérővel rendelkező elkülönített vízhasználók tekintetében. Az indítványozó mindenekelőtt leszögezi, hogy álláspontja szerint a mellékszolgáltatási szerződés nem minősül közüzemi szerződésnek, az csupán "a közüzemi szolgáltatás elszámolási pontján megvásárolt szolgáltatás ellenértékének felosztására irányuló ügyviteli mellékszolgáltatás". Ezután rámutat, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 205. § (2) bekezdése a szerződés létrejöttét a lényeges, valamint a bármelyik fél által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodáshoz köti. Mindezzel ellentétesnek véli az indítványozó a Korm.r. említett 18. § (2) bekezdését, amely alapján a szolgáltató nem jogosult az általa lényegesnek és követelése biztosítására szükségesnek tartott, ám a Korm.r.-ben nem szereplő feltételekhez (például bizonyos, szerződést biztosító mellékkötelezettségekhez) kötni a mellékszolgáltatási szerződés megkötését. Amennyiben tehát a szolgáltató és az elkülönült vízhasználó nem tud megállapodni szerződést biztosító mellékkötelezettségben, akkor a szolgáltató anélkül is köteles a mellékszolgáltatási szerződést megkötni. Az indítványozó a Korm.r. támadott rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alkotmány 35. § (2) bekezdésére hivatkozással kéri, amelynek értelmében kormányrendelet nem lehet ellentétes törvénnyel.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:

"35. § (2) (...) A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes.

(...) "

2. A Ptk. érintett rendelkezése:

"205. § (2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez."

A Korm.r. érintett rendelkezései:

"18. § (1) Az ingatlanon belül a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználatra az elkülönített vízhasználó a szolgáltatóval mellékszolgáltatási szerződést köthet.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződés megkötését, ha az elkülönített vízhasználó e rendeletben meghatározott feltételeknek eleget tesz, a szolgáltató nem tagadhatja meg.

(3) A mellékszolgáltatási szerződés létrejöttének előfeltétele

a) az ingatlan vízfogyasztásának bekötési vízmérővel történő mérése, és az ingatlan vízellátására vonatkozó szolgáltatói szerződés megkötése,

b) a mellékvízmérőnek a házi vízvezeték-hálózatba történő beépítéséhez a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó, valamint azt követően a szolgáltató előzetes hozzájárulása."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság a Korm.r. támadott rendelkezésének alkotmányosságát a 125/B/2002. számú határozatában (ABK július-augusztus, 773, 778.) már vizsgálta. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997,200,212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999,131,133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.] Tekintettel arra, hogy a korábbi indítványozó indítványát a diszkrimináció sérelmére alapította, jelen ügyben nincs szó ítélt dologról. Az Alkotmánybíróság ezért az indítvány vizsgálatát az alábbiak szerint elvégezte.

2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy a szerződési szabadság - amelynek egyik garanciáját fogalmazza meg a Ptk.-nak az indítványozó által felhívott 205. § (2) bekezdése - nem korlátlan, az csak a jogszabályok keretei között érvényesülhet. Kétségkívül az egyik legsúlyosabb korlátozást jelenti e körben a jogszabályon alapuló szerződéskötési kötelezettség. Ennek lényege az, hogy a kötelezettséggel terhelt fél nem döntheti el szabadon, hogy kíván-e szerződést kötni, nem válogathat szabadon a vele szerződni kívánó - hozzá képest jellemzően gazdaságilag gyengébb helyzetben lévő, kiszolgáltatottabb - partnerek között. Csak így biztosítható ugyanis, hogy valamely (általában köz-) szolgáltatást bárki azonos feltételek mellett vehessen igénybe. A szerződéskötési kötelezettség előírása szükségszerűen azt jelenti, hogy a jogalkotó meghatározza azokat az alapvető feltételeket, amelyek fennállása esetén a szerződés megkötését nem lehet megtagadni, illetve adott esetben a szerződés bizonyos tartalmi elemeit is. Amennyiben ugyanis a szerződéskötésre kötelezett fél tetszőleges feltételektől tehetné függővé a szerződés megkötését, az a szerződéskötési kötelezettséget relativizálná, illetve végső soron meg is szüntetné. Garanciális rendelkezés, hogy amennyiben a felek nem tudnak megállapodni, a bíróság - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a szerződést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja [Ptk. 206. § (1) bekezdés]. A jogalkotó alapvető szándéka mindazonáltal az, hogy a felek szerződéskötési kötelezettség esetén is maguk hozzák létre és alakítsák ki jogviszonyukat, és bírósághoz csak abban az esetben forduljanak, ha az alkufolyamat sikertelenül zárul. Ezért rendelkezik úgy a Ptk. 205. § (4) bekezdése, hogy amennyiben a szerződéskötési kötelezettség esetében a szerződési nyilatkozatok eltérnek egymástól, a felek mindenekelőtt kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni.

A Ptk. 388. § (2) bekezdése a közüzemi szolgáltató szerződéskötési kötelezettségéről rendelkezik. E rendelkezés értelmében közüzemi szerződés esetében a szolgáltató a szerződés megkötését csak jogszabályban meghatározott esetekben tagadhatja meg, illetőleg a szerződés tartalmát csak jogszabályban meghatározott feltételektől teheti függővé. Közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a felhasználó számára folyamatosan és biztonságosan a felhasználó igénye szerint meghatározott közüzemi szolgáltatást - így különösen gázt, villamos energiát és vizet - nyújtani, a felhasználó pedig köteles időszakonként díjat fizetni (Ptk. 387. §) . A Korm.r. 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közműves ivóvízellátás közüzemi szolgáltatás, amelynek keretében a szolgáltató az ivóvízművek üzemeltetésével köteles a víziközmű hálózatba bekötött ingatlan tulajdonosának, illetőleg egyéb jogcímen használójának (együtt: fogyasztónak) ivóvizet szolgáltatni. A szolgáltató és a bekötési vízmérő (főmérő) szerinti fogyasztó szolgáltatási szerződést kötnek. A Korm.r. 3. § (1) bekezdése meghatározza a szerződés tartalmi elemeit, ugyanezen bekezdés h) pontja kimondja azonban azt is, hogy a fogyasztó és a szolgáltató szerződése tartalmazza az "egyéb, a szerződő felek által lényegesnek tartott feltételeket" is. A felek tehát szerződésükben egyező akarattal a jogszabályban nem rendezett kérdésekben is megállapodhatnak, de a szolgáltató a szerződés tartalmát - a Ptk. idézett rendelkezése alapján - csak a Korm.r.-ben meghatározott feltételektől teheti függővé.

A vízszolgáltatás jelen ügy szempontjából releváns sajátossága, hogy a bekötési vízmérő után a házi ivóvízhálózatban lehetőség van az elkülönített vízhasználatot mérő mellékvízmérő(k) beépítésére, és erre vonatkozóan mellékszolgáltatási szerződés megkötésére. Ebben az esetben a mellékvízmérőt üzembe helyezéskor bélyegzéssel és zárral látják el. Az adott ingatlan egészén fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő (főmérő) az irányadó, mindazonáltal a mellékvízmérővel mért fogyasztásért kizárólag az elkülönített vízhasználó felel. A bekötési vízmérő szerinti fogyasztó ugyanis csupán a bekötési és a mellékvízmérők mérési különbözetéből adódó fogyasztási különbözetet köteles megfizetni. [Ezen rendelkezés egyébként - ahogyan azt az Alkotmánybíróság is megállapította 365/B/1999. AB határozatában - csupán az elszámolás egyszerűsítését célozza a szolgáltatóval való szerződéses kapcsolatban, de nem idéz elő a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó terhére tovább nem hárítható és be nem szedhető fizetési kötelezettséget (ABH 2002, 1448, 1451-1452.) .] A mellékszolgáltatási szerződés mindezek alapján egy már fennálló közüzemi szolgáltatási jogviszonyhoz kapcsolódik, tehát feltételezi a bekötési vízmérő szerinti fogyasztóval kötött szolgáltatási szerződést, és e szerződést a mellékvízmérők beépítése nem érinti, nem is helyettesíti. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság álláspontja az, hogy mégsem csupán a szolgáltatási ponton átáramlott ivóvíz díjának felosztására szolgál, az elkülönített méréshez, az abból nyert információkhoz mind az egyes fogyasztónak, mind a társasházi (lakásszövetkezeti) lakóközösségnek több további érdeke fűződhet. A mellékszolgáltatási szerződés tehát nem csak számlázási kapcsolatot, hanem - a vízszolgáltatás sajátosságaiból adódóan speciális, ugyanakkor - valódi szolgáltatási jogviszonyt teremt a szolgáltató és az elkülönült vízhasználó között. Az irányadó jogszabályi környezetben a mellékvízmérővel elkülönített vízfogyasztás tekintetében az elkülönült vízhasználó is mint fogyasztó közüzemi szolgáltatási jogviszony alanya.

Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a Korm.r. támadott rendelkezése a Ptk.-nak a közüzemi szerződésre vonatkozó - a szerződési szabadság alól kivételt jelentő - rendelkezéseinek megfelelő szabályozást tartalmaz, és ezért nem sérti a Ptk. 205. § (2) bekezdését. Tekintettel erre az Alkotmánybíróság az ügyben az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének a sérelmét nem állapította meg, és az indítványt elutasította.

Budapest, 2008. március 10.

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró