239/B/2005. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 78. § (1) bekezdése harmadik mondatának "a köztestülettel" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 78. § (1) bekezdése harmadik mondata "a köztestülettel" szövegrészének a Fővárosi Bíróság előtt 3. K. 31. 290/2005. szám alatt folyamatban lévő perben történő alkalmazása kizárására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó - gazdasági kamara - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 78. § (1) bekezdése harmadik mondatának "a köztestülettel" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt.
Előadta, hogy a Gazdasági Versenyhivatal vele szemben versenykorlátozó magatartás miatt olyan mértékű bírságot szabott ki, amelynek megfizetésére nem képes. Álláspontja szerint az a szabály, amely a versenytanács által kiszabandó bírságot mind a köztestületek, mind a vállalkozások társadalmi szervezete, egyesülés és más hasonló szervezetek esetében a tagvállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százalékában maximálja, "alapot ad a jogalkalmazónak olyan ténybeli tévedésre, amely a törvénnyel létrejött (...) köztestület közigazgatási határozattal történő megszűnéséhez vezet. " A köztestület nem kerülhet azonos elbírálás alá az előbbiekben megjelölt gazdálkodó szervezettel, mert azoktól eltérően nem jövedelemszerző tevékenység folytatására jött létre, bevételei tagdíjból, önkéntes és állami támogatásokból származnak, függetlenek tagjai bevételeitől. Ezért - az indítványozó véleménye szerint - a támadott szabály az Alkotmány több rendelkezését sérti: a 70/I. §-ába ütközőnek tartja, hogy a köztestület nem a jövedelmi viszonyaihoz igazodó bírság fizetésére kötelezhető, míg a kamarai tagoknak az Alkotmány 4. §-ában biztosított jogai sérülnek azáltal, hogy a magas bírságban való marasztalása folytán a kamara pénzügyileg ellehetetlenül, vagyis a Gazdasági Versenyhivatal döntése a megszűnését eredményezi, holott a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Gktv.) ilyen megszűnési okot nem tartalmaz.
Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő 3. K. 31. 290/2005. számú perben való alkalmazhatósága tilalmát is.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
"4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit. "
"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. "
2. A Tpvt. vonatkozó rendelkezése:
a) az indítvány benyújtásakor hatályos szöveg:
"78. § (1) Az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A vállalkozások társadalmi szervezetével, a köztestülettel, az egyesüléssel és más hasonló szervezettel szemben kiszabott bírság összege legfeljebb a tag vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka. "
b) az indítvány elbírálásakor hatályos szöveg:
"78. § (1) Az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás, illetve annak - a határozatban azonosított - vállalkozáscsoportnak a jogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet, amelynek a bírsággal sújtott vállalkozás a tagja. A vállalkozások társadalmi szervezetével, a köztestülettel, az egyesüléssel és más hasonló szervezettel szemben kiszabott bírság összege legfeljebb a tagvállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. "
A fenti - 2005. november 1-jétől hatályos - rendelkezést a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról 2005. évi LXVIII. törvény 44. § (1) bekezdése állapította meg. Mivel a szöveg tartalmilag nem változott, és az indítványozó által felvetett alkotmányossági kérdések továbbra is fennállnak, az Alkotmánybíróság - eddigi gyakorlatát követve [például: 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 333.] - az alkotmányossági vizsgálatot e rendelkezés tekintetében folytatta le.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban kiszabott bírság "köztehernek" minősül-e.
Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a közteher fogalmával. A 821/B/1990. AB határozatában kifejtette: "Az Alkotmány maga nem határozza meg a »közteher« fogalmát, de kétségtelenül ide tartoznak az állami pénzügyekről szóló törvény szerinti mindazon, az állam javára előírható közbefizetések, amelyek az állam gazdasági tevékenységének, intézményei működtetésének fedezetét szolgálják, vagyis az állam bevételi forrását jelentik.
Az Alkotmány 70/I. §-a tehát egyrészt az egyének számára ír elő kötelezettséget e vonatkozásban, más oldalról az államot feljogosítja az ilyen célú kötelezések, befizetések előírására, ezt azonban csak törvényi szinten teheti meg. " (ABH 1994, 481, 486.)
Ilyen befizetési kötelezettséget előíró alapvető törvényi szabályozást az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVI-II. törvény 10. § (1) bekezdése tartalmaz, amely szerint a Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő.
Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az államháztartás alrendszereinek különféle jogviszonyból származhatnak bevételei, így polgári jogviszonyból (pl. bérleti díjak), államigazgatási jogviszonyból (pl. szabálysértési bírság), büntető jogviszonyból (pénz fő- és mellékbüntetés) . Az állami bevételek külön fajtáját alkotják az ún. közjogi bevételek, amelyeket az állampolgárok a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alapján fizetnek be az államháztartás alrendszerei számára. A közteherviselésre, a közjogi bevételek körének megállapítására, így az e bevételek elmaradása esetén keletkező bevétel-kiesés, azaz tartozás köztartozássá minősítésére kizárólag törvény jogosult. A közterhek megfizetésének a vonatkozó törvényi előírások megsértésével keletkező elmaradása a köztartozás. [59/1996. (XII. 22.) AB határozat ABH, 1996, 346, 347, 348.; 9/1999. (IV. 28.) AB határozat, ABH 1999, 386, 389.]
Az 540/D/2002. AB határozatból azonban - amelynek tárgya az adózás rendjéről szóló, az ügy elbírálásakor hatályos 1990. évi XCI. törvénynek (a továbbiakban: Art.) a mulasztási bírságot adónak minősítő rendelkezése alkotmányellenességének vizsgálata volt - az is levonható, hogy az Alkotmány 70/I. §-ával összefüggésben a tartozás minősítése szempontjából önmagában nincs jelentősége, hogy az adók módjára hajtandó be, mert a jogalkotó eljárási szempontból sorolja a bírságot az Art. tárgyi hatálya alá: "Ebből a rendelkezésből nem következik az, hogy a bírság adónak minősül, csupán annyit jelent, hogy a bírsággal kapcsolatos eljárás vonatkozásában az Art. szabályait kell alkalmazni. "
A közteherviselés arányosságának alkotmányos követelménye azokra a fizetési kötelezettségekre vonatkozik, amelyeket az állam az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatok finanszírozásához szükséges források előteremtése és biztosítása érdekében állapít meg és ír elő a gazdasági élet szereplői számára. E közteher formájú fizetési kötelezettségek mindenekelőtt adók, járulékok, vámok, díjak és illetékek formájában kerülnek megállapításra.
Ezzel szemben a mulasztási bírság szankció, vagyis egy jogellenes magatartáshoz fűződő jogkövetkezmény, és mint ilyen, az Alkotmány 70/I. §-ának összefüggésében nem értelmezhető. A bírság összegének megállapításakor a jogalkotó olyan szempontokat vesz figyelembe, mint pl. a jogsértés természete, a jogellenes cselekmény súlya vagy ismétlődése, a megelőzés, a szankció visszatartó hatása a jogsértéstől, vagy jogsértés által okozott közérdeksérelem stb., következésképpen a büntetés mértéke nem a kötelezett vagyoni és jövedelmi viszonyaihoz igazodik. Mivel a jogalkotót széles körű szabadság illeti meg abban a kérdésben, hogy az egyes jogsértésekkel szemben milyen eszközökkel kíván fellépni, nincs akadálya annak, hogy az állam a különböző bírságok összegének megállapításakor figyelemmel legyen a jogsértő vagyoni és jövedelmi viszonyaira is, ez az eljárásban a mérlegelés elve, de nem vezethető le alkotmányos kötelezettségként az arányos közteherviselést elvét kimondó Alkotmány 70/I. §-ából. " (ABH 2004, 1614, 1616.)
1. 2. A Tpvt. 33. § (1) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal központi költségvetési szerv, amely a központi költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezetet alkot, így az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a központi költségvetés államháztartási alrendszerének része. A Tpvt. 90. § (5) bekezdése a versenyfelügyeleti eljárás során kiszabott bírságot adók módjára behajtandó köztartozásnak minősíti, melyet az állami adóhatóság szed be.
E szabály - a fenti határozatban vizsgált rendelkezéshez hasonlóan - a bírságot beszedése szempontjából, meg nem fizetése esetére minősíti köztartozásnak, amelyre az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény [a továbbiakban: Art. (új) ] hatálya kiterjed, és behajtása az Art. (új) 10. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóságot terheli. A bírság azonban a versenyellenes magatartás szankciója, amely kiszabásának szempontjait a Tpvt. 78. § (3) bekezdésében írtak alapján kell meghatározni. Ezért ilyen értelemben nem tekinthető köztehernek, és nem ítélhető meg az arányos közteherviselés alkotmányos mércéje szerint.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált rendelkezés és az Alkotmány 70/I. §-a között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X, 20.) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
2. Az Alkotmány 4. §-a az érdekképviseletek képviseleti és érdekvédő feladatait rögzíti. Az indítványozó érvelése szerint a bírság kiszabása folytán fizetésképtelenné vált kamara megszűnése ezen alkotmányos rendelkezés sérelmét eredményezi.
Az Alkotmánybíróság döntéseiben az Alkotmány 4. §-át egyfelől az érdekképviseleti szervek jogalkotásban való részvételével, másfelől a szakszervezeti szervezkedés szabadságának az Alkotmány 70/C. §-ában rögzített jogával, illetőleg a 63. § (1) bekezdésében szereplő egyesülési joggal összefüggésében vizsgálta, értelmezte. E jogosultságok és a bírság maximumát megállapító, támadott rendelkezés között sem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
3. Az indítványozó annak megállapítását is kérte, hogy az adott rendelkezés a Fővárosi Bíróság előtt 3. K. 31. 290/2005. szám alatt folyamatban lévő perében nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése értelmében ilyen kérelmet utólagos normakontroll esetében kizárólag bíró terjeszthet elő, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt kellene alkalmaznia, amelynek alkotmányellenességét észleli. Az Alkotmánybíróság az indítványozói jogosultság hiánya miatt az indítványt e részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § c) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2007. június 26.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró