62010TO0541_SUM[1]

A Törvényszék (első tanács) 2012. november 27-i végzése. Anotati Dioikisi Enoseon Dimosion Ypallilon (ADEDY), Spyridon Papaspyros és Ilias Iliopoulos kontra Az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - Valamely tagállamhoz címzett, a túlzott hiány helyzetének orvoslása iránti határozatok - Közvetlen érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság. T-541/10. sz. ügy

A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)

2012. november 27.( * )

„Megsemmisítés iránti kereset – Valamely tagállamhoz címzett, a túlzott hiány helyzetének orvoslása iránti határozatok – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”

A T-541/10. sz. ügyben,

az Anotati Dioikisi Enoseon Dimosion Ypallilon (ADEDY) (székhelye: Athén [Görögország]),

Spyridon Papaspyros (lakóhelye: Athén),

Ilias Iliopoulos (lakóhelye: Athén),

(képviseli őket: M.-M. Tsipra ügyvéd)

felpereseknek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: T. Middleton, A. De Gregorio Merino és E. Chatziioakeimidou, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Bizottság (képviselik: B. Smulders, J.-P. Keppenne és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

egyfelől Görögországnak a költségvetési felügyelet megerősítésére és elmélyítésére, valamint Görögországnak a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról szóló, 2010. május 10-i 2010/320/EU tanácsi határozat (HL L 145., 6. o.; helyesbítés: HL L 209., 2011.8.17., 63. o.), másfelől a 2010/320 határozatot módosító 2010. szeptember 7-i 2010/486/EU tanácsi határozat (HL L 241., 12. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: J. Azizi elnök (előadó), S. Frimodt Nielsen és M. Kancheva bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Végzést

Jogi háttér

Az EU-Szerződés

1 Az EUSZ 3. cikk (4) bekezdése értelmében:

„Az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek fizetőeszköze az euro.”

Az EUM-Szerződés

2 Az EUMSZ 119. cikk értelmében:

„(1) Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott célok megvalósítása érdekében a tagállamok és az Unió tevékenysége – a Szerződésekben előírtak szerint – magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belső piacon és a közös célkitűzések meghatározásán alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg.

(2) Az előzőekkel párhuzamosan, továbbá a Szerződésekben előírtak és az azokban meghatározott eljárások szerint ez a tevékenység magában foglalja egy közös pénz, az euro bevezetését, valamint egy egységes monetáris és árfolyam-politika meghatározását és megvalósítását, amelyek elsődleges célja az árstabilitás fenntartása és – e célkitűzés sérelme nélkül – az általános gazdaságpolitika támogatása az Unión belül, a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban.

(3) A tagállamok és az Unió ezen tevékenységei feltételezik a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg.”

3 Az EUMSZ 126. cikk megállapítja a túlzott hiány esetén követendő eljárást, amelynek célja az érintett tagállam ösztönzése, és – ha szükséges – kényszerítése az esetlegesen megállapított költségvetési hiány csökkentésére. E cikk releváns részei a következőképpen szólnak:

„(1) A tagállamok kerülik a túlzott költségvetési hiányt.

(2) A Bizottság figyelemmel kíséri a tagállamok költségvetési helyzetének, államadósság-állományának alakulását a jelentős mértékű eltérések feltárása érdekében. Különösen a költségvetési fegyelem betartását vizsgálja az alábbi két kritérium alapján:

a) a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket, kivéve ha:

– az arány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet; vagy

– a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad a referenciaértékhez;

b) az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket, kivéve ha az arány elegendő mértékben csökken, és kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez.

A referenciaértékeket a Szerződésekhez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv határozza meg.

[…]

(6) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az érintett tagállam esetleges észrevételeit figyelembe véve, egy általános értékelést követően határoz arról, hogy fennáll-e túlzott hiány.

(7) Ha a (6) bekezdésnek megfelelően a Tanács túlzott hiányt állapít meg, a Bizottság ajánlása alapján késedelem nélkül ajánlásokat fogad el az érintett tagállamra vonatkozóan azzal a céllal, hogy az ezt az állapotot meghatározott időn belül szüntesse meg. A (8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, ezek az ajánlások nem hozhatók nyilvánosságra.

(8) Ha a Tanács megállapítja, hogy ajánlásait a meghatározott időn belül nem követte eredményes intézkedés, azokat nyilvánosságra hozhatja.

(9) Ha a Tanács ajánlásainak egy tagállam továbbra sem tesz eleget, a Tanács úgy határozhat, hogy a tagállamot felszólítja arra, hogy meghatározott időn belül hozzon intézkedéseket a hiány olyan mértékű csökkentésére, amelyet a Tanács a helyzet orvoslásához szükségesnek ítél.

Ilyen esetben a Tanács kérheti az érintett tagállamtól, hogy egy meghatározott ütemezés szerint jelentéseket nyújtson be annak érdekében, hogy a Tanács felülvizsgálhassa a tagállam kiigazításra irányuló erőfeszítéseit.

[…]

(11) Mindaddig, amíg egy tagállam nem tesz eleget a (9) bekezdés szerinti határozatnak, a Tanács a következő intézkedések közül egynek vagy többnek az alkalmazásáról vagy adott esetben megszigorításáról dönthet:

– megköveteli, hogy az érintett tagállam a kötvények és értékpapírok kibocsátását megelőzően a Tanács által meghatározandó további adatokat hozzon nyilvánosságra;

– felkéri az Európai Beruházási Bankot, hogy vizsgálja felül hitelezési politikáját az érintett tagállam vonatkozásában;

– megköveteli, hogy az érintett tagállam megfelelő mértékű, nem kamatozó letétet helyezzen el az Uniónál mindaddig, amíg a Tanács megítélése szerint nem történt meg a túlzott hiány kiigazítása;

– megfelelő mértékű pénzbírságokat szab ki.

A Tanács elnöke a határozatokról tájékoztatja az Európai Parlamentet.

(12) A Tanács hatályon kívül helyezi a (6)–(9) és a (11) bekezdésben említett határozatok vagy ajánlások valamelyikét vagy mindegyikét annyiban, amennyiben a Tanács megítélése szerint az érintett tagállamban megtörtént a túlzott hiány kiigazítása. Amennyiben a Tanács előzőleg ajánlásokat hozott nyilvánosságra, a (8) bekezdés szerinti határozat hatályon kívül helyezését követően nyilvános közleményben állapítja meg, hogy az érintett tagállamban megszűnt a túlzott hiány.

(13) A (8), (9), (11) és (12) bekezdésben említett határozatok és ajánlások elfogadásakor a Tanács a Bizottság ajánlása alapján jár el.

[…]”

4 Az EUMSZ 136. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1) A gazdasági és monetáris unió megfelelő működésének biztosítása érdekében és a Szerződések vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a Tanács […] intézkedéseket fogad el azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euro:

a) ezen tagállamokban a költségvetési fegyelem és a költségvetési felügyelet összehangolásának erősítésére,

b) gazdaságpolitikai iránymutatások megállapítására ezen tagállamokra vonatkozóan, biztosítva egyúttal ezeknek az Unió egészére vonatkozóan elfogadott iránymutatásokkal való összeegyeztethetőségét és felügyeletét.”

5 A Szerződésekhez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló 12. jegyzőkönyv 1. cikke értelmében:

„Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (2) bekezdésében említett referenciaértékek a következők:

– 3% a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított arányára vonatkozóan;

– 60% az államadósságnak a piaci árakon számított bruttó hazai termékhez viszonyított arányára vonatkozóan.”

Stabilitási és Növekedési Paktum

6 Az Európai Tanács Amszterdamban (Hollandia) 1997. június 17-én tartott ülésén szabályozási keretet határozott meg a Gazdasági és Monetáris Unióban részt vevő tagállamok nemzeti költségvetési politikáinak összehangolására. E keret a Stabilitási és Növekedési Paktum formájában jelent meg, amely a rendezett államháztartás – mint az árstabilitás és a pénzügyi stabilitáson alapuló dinamikus, fenntartható növekedés feltételeit erősítő eszköz, amely elősegíti a foglalkoztatást – célkitűzésén alapul (lásd az Európai Tanácsnak a Stabilitási és Növekedési Paktumra vonatkozó 1997. június 17-i következtetéseit [HL C 236., 1. o.]).

7 A Stabilitási és Növekedési Paktum az alábbi három dokumentumból áll: elsőként a 6. pontban említett következtetések, másodsorban a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet (HL L 209., 1. o.) és harmadsorban a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (HL L 209., 6. o.).

8 A 2005. június 27-i 1055/2005/EK tanácsi rendelettel módosított (HL L 174., 1. o.) 1466/97 rendelet 3. cikke előírja a közös valutát bevezető tagállamok számára, hogy rendszeres időközönként benyújtsák az Európai Unió Tanácshoz és az Európai Közösségek Bizottságához a gazdaságpolitikáikra vonatkozó információkat tartalmazó stabilitási programot.

9 Az 1055/2005 rendelettel módosított 1466/97 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének c) pontja kifejti, hogy a stabilitási program tartalmazza:

„[A] program célkitűzéseinek elérése érdekében tett és/vagy javasolt költségvetési és egyéb gazdaságpolitikai intézkedések részletes és mennyiségi értékelését, amely tartalmazza a közvetlen, hosszú távú költségmegtakarítást – többek között a növekedés lehetőségének fokozása révén – eredményező jelentős szerkezeti reformok részletes költség-haszon elemzését is[.]”

10 A 2005. június 27-i 1056/2005/EK tanácsi rendelettel módosított (HL L 174., 5. o.) 1467/97 rendelet 3. cikkének (4) bekezdése a következőképpen szól:

„A Tanács [EUMSZ] [126]. cikk (7) bekezdésével összhangban tett ajánlása legfeljebb hat hónapos határidőt állapít meg az érintett tagállam által meghozandó hatékony intézkedésre. A Tanács ajánlása a túlzott hiány kiigazítására is megállapít egy határidőt, amelyet az annak megállapítását követő évben kell teljesíteni, kivéve ha különleges körülmények állnak fenn. Az ajánlásban a Tanács felkéri a tagállamot, hogy az egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegében érje el az éves minimális, viszonyítási alapként a GDP legalább 0,5%-át kitevő javulást a túlzott hiány ajánlásban szereplő határidőn belüli kiigazításának biztosítása érdekében.”

11 Az 1056/2005 rendelettel módosított 1467/97 rendelet 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A Tanácsnak azon határozatait, amelyekkel a[z EUMSZ] [126]. cikk (9) bekezdésével összhangban az érintett résztvevő tagállamot felszólítja, hogy a költségvetési hiány csökkentésére intézkedéseket tegyen, a Tanácsnak attól a határozatától számított két hónapon belül kell meghoznia, amely megállapította, a[z EUMSZ] [126]. cikk (9) bekezdésével összhangban eredményes intézkedést nem hoztak. A közleményben a Tanács felkéri a tagállamot, hogy az egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegében érje el az éves minimális, viszonyítási alapként a GDP legalább 0,5%-át kitevő javulást a túlzott hiány közleményben szereplő határidőn belüli kiigazításának biztosítása érdekében.

(2) Amennyiben az érintett tagállam a[z EUMSZ] [126]. cikk (9) bekezdése szerinti közleménynek megfelelően hatékony lépéseket hozott, és a közlemény elfogadását követően az államháztartásra jelentős negatív hatással lévő, előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események következnek be, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján határozhat egy, a[z EUMSZ] [126]. cikk (9) bekezdésének megfelelő felülvizsgált közlemény elfogadásáról. Nevezetesen, az e rendelet 2. cikke (3) bekezdésében említett érdemleges tényezőket figyelembe vevő felülvizsgált közlemény meghosszabbíthatja egy évvel a túlzott hiány kiigazítására kitűzött határidőt. A Tanácsnak közleményében értékelnie kell az államháztartásra jelentős negatív hatással lévő, a gazdasági előrejelzések alapján előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események fennállását.”

A jogvita előzményei

A görög adósságválság és a Görög Köztársaságnak nyújtandó pénzügyi támogatásra vonatkozó kormányközi mechanizmus

12 2009. október 21-én a Görög Köztársaság tájékoztatta az Eurostatot (az Európai Unió Statisztikai Hivatalát) azon statisztikai adatokról, amelyek a bruttó hazai termék (GDP) 5,0%-áról (a Görög Köztársaság által 2009 áprilisában közölt adat) a GDP 7,7%-ára módosították a 2008. évi államadósságát. A görög hatóságok ugyanakkor az ország 2009-re előre jelzett hiányrátáját úgy módosították, hogy a GDP 3,7%-ról (2009 tavaszán közölt adat) a GDP 12,5%-ára emelkedik.

13 A gazdasági mutatók e módosítása kétségeket keltett a piacokon az ország fizetőképességét illetően, felgyorsítva az államadósság válságát. 2010 első hónapjaiban a befektetők piaci magatartása következtében a görög kötvények kamata növekedett. 2010. április végén az egyik hitelminősítő intézet BB+ kategóriáról BBB– kategóriára minősítette le a görög kötvényeket, amely kategóriát a piacok magas kockázatú adósságnak tekintenek.

14 Tekintettel arra, hogy a görög adósságválság azzal fenyegetett, hogy hatásai az euróövezet más tagállamaiban is jelentkeznek, és veszélybe sodorja az egész euróövezet stabilitását, az Európai Tanács 2010. március 25-i csúcsértekezletén az euróövezet állam-, illetve kormányfői egyetértettek abban, hogy kormányközi mechanizmust hoznak létre a Görög Köztársaság támogatására, amely nem kedvezményes kamatokkal – vagyis mindenféle támogatási elem nélkül – megállapított kétoldalú kölcsönökből áll. A kölcsönök folyósítását szigorú feltételekhez kötötték, és az igénybevételükre a Görög Köztársaság kérelmét követően kerülhet sor. A támogatási mechanizmus a Nemzetközi Valutaalap (IMF) érdemi részvételét is magában foglalja.

15 A fent említett kormányközi mechanizmus két eszközön alapul: egyfelől az „intercreditor agreement”-en (hitelezők közötti megállapodáson), amelynek a hitelt nyújtó államok a szerződő felei, és amely a hitelezők közötti, a hitel nyújtására vonatkozó alapvető koordinációs szabályokat tartalmazza, másfelől az euróövezet támogatást nyújtó tagállamai (valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság utasítására és biztosítéka mellett eljáró német pénzügyi közjogi szerv) és a Görög Köztársaság, illetve a görög központi bank közötti „loan facility agreement”-en (hitelmegállapodáson).

16 A Görög Köztársaság 2010. április 23-án kérte a fent említett kormányközi támogatási mechanizmus megindítását.

17 A fent említett támogatási mechanizmus alapján az euróövezet tagállamai 2010. május 2-án jóváhagyták, hogy a Görög Köztársaságnak 80 milliárd euró összeget nyújtanak az IMF-fel együttesen nyújtott 110 milliárd euró összegű pénzügyi keret keretében.

18 2010. május 3-án a Görög Köztársaság és a Bizottság képviselői – ez utóbbi az euróövezet tagállamai nevében eljárva – aláírták a „Memorandum of Understanding” elnevezésű dokumentumot, amely a görög pénzügyminiszter által a Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF együttműködésével kidolgozott azon hároméves programot tartalmazta, amelynek célja a görög államháztartás javítása, és a piacoknak ezen államháztartás állapotába, illetve általában a görög gazdaságba vetett bizalmának a helyreállítása. A „Memorandum of Understanding” az alábbi három külön memorandumból áll: „Memorandum of Economic and Financial Policies”, „Memorandum of Understanding on Specific Economic Policy Conditionality” és „Technical Memorandum of Understanding”.

19 2010. május 8-án aláírták a fent említett hitelezők közötti megállapodást és hitelmegállapodást (lásd a fenti 15. pontot).

A Görög Köztársaság elleni túlzott hiány esetén követendő eljárás

A megtámadott jogi aktusok elfogadását megelőző eljárások

20 A Tanács 2009. április 27-én az EK 104. cikk (6) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 126. cikk (6) bekezdése) szerinti határozatában megállapította, hogy Görögországban túlzott hiány áll fenn, majd az EK 104. cikk (7) bekezdésével (jelenleg az EUMSZ 126. cikk (7) bekezdése) és az 1467/97 rendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban ajánlásokat tett a túlzott hiány legkésőbb 2010-ig történő megszüntetésére. A Tanács továbbá ajánlásában 2009. október 27-ét jelölte meg a Görög Köztársaságnak az eredményes intézkedések megtételének határidejeként.

21 A Tanács 2009. november 30-án az EUMSZ 126. cikk (8) bekezdésével összhangban megállapította, hogy a Görög Köztársaság nem tette meg a 2009. április 27-i ajánlásoknak megfelelő eredményes intézkedéseket.

22 A Tanács 2010. február 16-án az EUMSZ 126. cikk (9) bekezdése és az EUMSZ 136. cikk alapján elfogadta a Görögországnak a túlzott hiány orvoslása érdekében a hiánycsökkentésre irányuló, szükségesnek ítélt intézkedések meghozatalára történő felszólításáról szóló 2010/182/EU határozatot (HL L 83., 13. o.).

23 A 2010/182 határozat 1. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Görög Köztársaságnak a lehető leggyorsabban, de legkésőbb 2012-ig meg kell szüntetnie a jelenleg fennálló túlzott hiányt.

24 A 2010/182 határozat 2. cikke számos költségvetési konszolidációs intézkedést ír elő, amelyeket a Görög Köztársaságnak el kell fogadnia a túlzott hiány megszüntetése érdekében, beleértve az ezen állam által a stabilitási programban meghatározottakat (lásd a fenti 8. és 9. pontot).

25 A 2010/182 határozat 5. cikke 2010. május 15-ét határozza meg azon időpontként, amíg Görög Köztársaság eredményes intézkedéseket hoz.

A megtámadott jogi aktusok

– A 2010/320/EU határozat

26 2010. május 10-én a Tanács elfogadta Görögországnak a költségvetési felügyelet megerősítésére és elmélyítésére, valamint Görögországnak a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról szóló 2010/320/EU határozatot (HL L 145., 6. o.; helyesbítés: HL L 209., 2011.8.17., 63. o.) (a továbbiakban: alap-jogiaktus).

27 Az alap-jogiaktus jogalapja az EUMSZ 126. cikk (9) bekezdése és az EUMSZ 136. cikk.

28 Az alap-jogiaktus (4) és (5) preambulumbekezdése lényegében kifejti, hogy Görögországban az államháztartás pénzügyi helyzetére jelentős negatív hatással lévő, előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események következtek be, ezért indokolt a 2010/182 határozatban 2010. február 16-án tett eredeti felszólítás tartalmának módosítása, valamint az EUMSZ 126. cikk (9) bekezdése és az EUMSZ 136. cikk szerinti, módosított ajánlások kibocsátása.

29 Az alap-jogiaktus (8) preambulumbekezdése a következőképpen hivatkozik a Görög Köztársaságnak nyújtott pénzügyi támogatás kormányközi mechanizmusára:

„A görög kormány pénzügyi helyzetének rendkívül súlyos romlása miatt az euróövezet tagállamai úgy döntöttek, hogy a Nemzetközi Valutaalap által biztosított multilaterális segítségnyújtáshoz kapcsolódva stabilitási támogatást nyújtanak Görögországnak az euróövezet egésze pénzügyi stabilitásának védelme érdekében. Az euróövezet tagállamai által nyújtott támogatás kétoldalú kölcsönöknek a Bizottság által koordinált összevonása révén valósul meg. A hitelezők úgy döntöttek, hogy támogatásukat attól teszik függővé, hogy Görögország tiszteletben tartja-e ezt a határozatot. Görögországnak mindenekelőtt a megállapított ütemtervnek megfelelően végre kell hajtania az ebben a határozatban meghatározott intézkedéseket.”

30 Az alap-jogiaktus 1. cikke 2014-re halasztja (a 2010/182 határozatban megállapított 2012 helyett) Görögország túlzott hiányának orvoslására vonatkozó határidőt.

31 Az alap-jogiaktus 2. cikke előírja, hogy a Görög Köztársaság az e cikkben meghatározott ütemtervnek megfelelően számos, a közkiadások drasztikus csökkentésére és az állami bevételek növelésére irányuló költségvetési konszolidációs intézkedést, a költségvetési fegyelem erősítésére és felügyeletére irányuló intézkedéseket, valamint többek között a görög gazdaság versenyképességének általános javítására irányuló szerkezeti intézkedéséket fogad el.

32 Az alap-jogiaktus 2. cikkében szereplő intézkedések számos területre kiterjedtek, többek között a költségvetési politikára, a nyugdíjak és járulékok rendszerére, a közigazgatás szervezetére és a bankrendszerre.

33 Az alap-jogiaktus 4. cikkének (1) bekezdése előírja a Görög Köztársaság számára azon kötelezettséget, hogy negyedévente jelentést terjesszen elő a Tanácsnak és a Bizottságnak az alap-jogiaktus betartása érdekében tett intézkedésekről.

34 Az alap-jogiaktus 4. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja szerint a fent említett jelentés részletes információkat tartalmaz egyfelől az alap-jogiaktusnak való megfelelés céljából a Görög Köztársaság által a jelentés elkészítéséig végrehajtott konkrét intézkedésekről, ideértve azok számszerűsített költségvetési hatását is; másfelől az alap-jogiaktusnak való megfelelés céljából a jelentés elkészítése után a Görög Köztársaság által végrehajtandó konkrét intézkedésekről, azok végrehajtásának ütemtervéről és ezek becsült költségvetési hatásáról.

35 Az alap-jogiaktus 4. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság és a Tanács elemzi a fent említett jelentéseket azzal a céllal, hogy értékelje, a Görög Köztársaság megfelel-e a határozatnak. Ezen értékelésekkel összefüggésben a Bizottság jelezheti az alap-jogiaktusban előírt, kiigazítási pálya betartása és a túlzott hiány orvoslása céljából szükséges intézkedéseket.

36 Az alap-jogiaktus 5. cikke előírja, hogy ezen aktus az erről szóló értesítés napján lép hatályba.

37 Az alap-jogiaktus 6. cikke értelmében ezen aktus címzettje a Görög Köztársaság.

– A 2010/486/EU határozat

38 A Tanács 2010. szeptember 7-én elfogadta az alap-jogiaktust módosító 2010/486/EU határozatot (HL L 241., 12. o.) (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok). A 2010/486 határozatnak is az EUMSZ 126. cikk (9) bekezdése és az EUMSZ 136. cikk jogalapja, és a címzettje a Görög Köztársaság.

39 A 2010/486 határozat (5)–(8) preambulumbekezdéséből következik, hogy az alap-jogiaktus elfogadását követően bizonyos, e határozat elfogadásának alapjául szolgáló gazdasági előrejelzéseket felül kellett vizsgálni. Ezért helyénvalónak tűnik a határozat több szempontból történő módosítása, a túlzott hiány megszüntetésére irányuló, ezen aktusban meghatározott határidő változatlanul hagyásával.

40 A 2010/486 határozat hatályon kívül helyez az alap-jogiaktusban szereplő néhány intézkedést, másokat bevezet, illetve módosítja, pontosítja vagy átfogalmazza az alap-jogiaktusban szereplő bizonyos intézkedések szövegét.

41 A 2010/486 határozat a 2. cikke értelmében az erről szóló értesítés napján lép hatályba.

Eljárás és a felek kérelmei

42 A Törvényszék Hivatalához 2010. november 22-én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek, az Anotati Dioikisi Enoseon Dimosion Ypallilon (ADEDY), Spyridon Papaspyros és Ilias Iliopoulos megindították a jelen eljárást.

43 A Törvényszék Hivatalához 2011. március 3-án benyújtott külön iratában a Tanács a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke szerinti elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő.

44 A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2011. március 7-én benyújtott iratában kérelmezte, hogy a jelen eljárásba a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék első tanácsa elnökének 2011. június 27-i végzése e kérelemnek helyt adott.

45 2011. április 29-én a felperesek benyújtották a Törvényszék Hivatalához a Tanács által felhozott elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiket.

46 2011. szeptember 8-án a Bizottság benyújtotta beavatkozási beadványát a Törvényszék Hivatalához.

47 2011. október 27-én a felperesek benyújtották a Törvényszék Hivatalához a Bizottság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeiket.

48 A felperesek keresetlevelükben azt kérik, hogy a Törvényszék:

– állapítsa meg, hogy a jelen kereset elfogadható és megalapozott;

– semmisítse meg a megtámadott jogi aktusokat;

– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

49 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

– a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant utasítsa el a megtámadott jogi aktusok tekintetében;

– másodlagosan a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant utasítsa el az alap-jogiaktus tekintetében;

– kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.

50 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant utasítsa el.

51 A felperesek az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeikben azt kérik, hogy a Törvényszék utasítsa el a Tanács által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Indokolás

52 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §-a értelmében, ha valamelyik fél ezt kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság kérdése tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §-ának megfelelően, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli.

53 A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján rendelkezik a szükséges ismeretekkel ahhoz, hogy a szóbeli szakasz megnyitása nélkül határozzon a Tanács kérelméről.

54 Az ügy irataiból kitűnik, hogy az elsőrendű felperes, az ADEDY, olyan görög szakszervezeti szövetség, amelynek tagjai közjogi jogi személyek és helyi önkormányzatok által a közszolgálatban alkalmazott, e szervekhez közjogi és magánjogi munkaszerződésekkel kapcsolódó munkavállalókat tömörítő szakszervezetek. A felperesek állítása szerint az ADEDY tagja összességében minden köztisztviselő és a közjogi jogi személyek minden munkavállalója, és az ő érdekeiket képviseli.

55 A másod- és a harmadrendű felperes az ADEDY köztisztviselője, nevezetesen annak elnöke és főtitkára. A jelen keresetet magánszemélyként és az ADEDY javára indították.

56 Keresetükben a felperesek azt kifogásolják, hogy a megtámadott jogi aktusok számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek érintik a görög köztisztviselők pénzügyi érdekeit és munkafeltételeit.

57 A Bizottság által támogatott Tanács arra hivatkozik, hogy a kereset elfogadhatatlan. Elsődlegesen azt állítják, hogy a kereset a felpereseknek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti kereshetőségi jogának hiánya miatt elfogadhatatlan, és a felperesek megtámadott jogi aktusok általi személyes érintettségének kérdésre korlátozza érvelését, míg a Bizottság a kereset elfogadhatóságát a közvetlen érintettség feltétele szempontjából is megvizsgálja. A Bizottság által támogatott Tanács másodlagosan azt állítja, hogy a kereset az alap-jogiaktus tekintetében elfogadhatatlan, mivel elkésetten indították.

58 A felperesek azt állítják, hogy közvetlenül és személyükben érintik őket a megtámadott jogi aktusok. Vitatják továbbá a Tanács és a Bizottság által másodlagosan, a keresetnek az alap-jogiaktus tekintetében az elkésett indítása miatt való elfogadhatatlanságára vonatkozóan védett álláspontot. Végül azt állítják, hogy abban az esetben, ha a Törvényszék a keresetet elfogadhatatlannak nyilvánítja, megfosztanák őket a hatékony bírói jogvédelemhez való joguktól.

59 A keresetnek a két megtámadott jogi aktus tekintetében való elfogadhatóságát először is a felperesek kereshetőségi joga szempontjából kell megvizsgálni.

A felperesek kereshetőség jogáról

60 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „[b]ármely természetes vagy jogi személy […] eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket”.

61 E rendelkezés három csoportra szűkíti a természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereseteket, mégpedig először is azon aktusokra, amelyeket neki címeztek, másodsorban azon aktusokra, amelyek őt közvetlenül és személyében érintik, harmadsorban az olyan rendeleti jellegű jogi aktusokra, amelyek őt közvetlenül érintik, és nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.

62 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperesek nem címzettjei a megtámadott jogi aktusoknak, hanem azt állítják, hogy azok közvetlenül és személyükben érintik őket.

63 A jelen ügy körülményeire tekintettel először is a felperesek közvetlen érintettségére vonatkozó követelményt kell értékelni, amely azonos a fenti 61. pontban ismertetett jogi aktusok második és harmadik csoportja esetén.

64 Az EK 230. cikk negyedik bekezdésén alapuló állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, főszabály szerint két együttes feltételt kíván meg, nevezetesen elsőként azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől azt, hogy ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Európai Unió szabályozása alapján történik (a Bíróság C-15/06. P. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2007. március 22-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-2591. o.] 31. pontja, C-445/07. P. és C-455/07. P. sz., Bizottság kontra Ente per le Ville Vesuviane és Ente per le Ville Vesuviane kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 10-én hozott ítéletének [EBHT 2009., I-7993. o.] 45. pontja és C-501/08. P. sz., Município de Gondomar kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 15-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 25. pontja).

65 Mivel a jelen kereset vizsgálata tekintetében az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében támasztott, a közvetlen érintettségre vonatkozó feltétel nem változott, meg kell állapítani, hogy ezen ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben is alkalmazandó.

66 A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a felperesek a kereseti kérelmükben megtámadott jogi aktusok egészükben történő megsemmisítését kérik. Mindazonáltal megjelölnek a keresetükben néhány olyan rendelkezést, amelyek érintik a köztisztviselők jogi helyzetét, és amelyek sérelmet okoznak nekik, nevezetesen először is az ADEDY-nek, mint valamennyi köztisztviselőt képviselő szakszervezeti szövetségnek, majd S. Papaspyrosnak és I. Iliopoulosnak mint köztisztviselőknek.

67 Így a felperesek keresetükben rámutatnak arra, hogy az elszenvedett kár egyfelől a húsvéti, nyári és karácsonyi prémiumoknak és juttatásoknak az alap-jogiaktus 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjában előírt csökkentéséből, másfelől a nyugdíjkorhatár emeléséből és a nyugdíjrendszer átalakítása eredményeképpen a jelenleg szolgálatban álló köztisztviselőknek folyósítandó nyugdíjak csökkentéséből áll, amelyeket az alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja ír elő. A felperesek elszenvedett kárként megemlítik továbbá a közszolgáltatások működésének – a 2010/486 határozattal módosított alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt – a pályát elhagyó köztisztviselők álláshelye betöltésének hiányából eredő romlását.

68 Következésképpen legelőször a felpereseknek a fent említett, egyértelműen megjelölt azon három rendelkezés általi közvetlen érintettségét kell megvizsgálni, amelyek sérelmet okoztak nekik, majd pedig a megtámadott jogi aktusok többi rendelkezése általi közvetlen érintettségüket.

A felpereseknek az alap-jogiaktus 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja, az alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a 2010/486 határozattal módosított alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja általi közvetlen érintettségről

– Az alap-jogiaktus 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja

69 Az alap-jogiaktus 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja előírja:

„(1) Görögország 2010. június végéig elfogadja az alábbi intézkedéseket:

[…]

f) a köztisztviselőknek fizetett húsvéti, nyári és karácsonyi prémiumok és juttatások csökkentése, amelynek célja egy teljes évre vetítve 1500 millió EUR (2010-ben 1100 millió EUR) összegű megtakarítás elérése[.]”

70 Meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés homályos, mivel nem pontosítja az előírt csökkentés részleteit, annak végrehajtásának módját és az érintett köztisztviselők csoportjait. Ezzel szemben e rendelkezés olyan egyértelmű célt határoz meg, amelyet a köztisztviselőknek fizetett prémiumok és juttatások csökkentése révén kell megvalósítani, mégpedig bizonyos összegű megtakarítás elérését évente. Így e rendelkezés nem akadályozza meg a Görög Köztársaságot abban, hogy többek között kizárja a prémiumok és juttatások csökkentésének elve alól a köztisztviselők bizonyos csoportjait, feltéve hogy az elérendő megtakarításokra vonatkozó cél megvalósul. Ebből következik, hogy e rendelkezés mozgásteret hagy a görög hatóságok számára, hogy nemzeti végrehajtási intézkedések révén pontosítsák a prémiumok és juttatások csökkentésének minden részletét, és ez utóbbi rendelkezések érinthetik esetlegesen közvetlenül a felperesek jogi helyzetét. Ezen intézkedések tartalma határozza meg ugyanis, hogy a felpereseket a prémiumok és juttatások csökkentése érinti-e, illetve milyen mértékben. Ez utóbbiak keresetet is indíthatnak e nemzeti végrehajtási intézkedésekkel szemben a nemzeti bíróságok előtt.

71 A felperesek – azon állításuk alátámasztására, miszerint az alap-jogiaktus 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja közvetlenül érinti őket –azon következetes ítélkezési gyakorlatra hivatkoznak, miszerint az érintettet közvetlenül érinti a szóban forgó jogi aktus, ha e jogi aktus címzettjének pusztán elméleti lehetősége van arra, hogy ne kövesse az aktusban foglaltakat, és semmi kétség nem fér ahhoz a szándékához, hogy az aktussal összhangban álló döntést hozzon (a Bíróság 11/82. sz., Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17-én hozott ítéletének [EBHT 1985., 207. o.] 8–10. pontja és C-386/96. P. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-2309. o.] 44. pontja; a Törvényszék T-54/96. sz., Oleifici Italiani és Fratelli Rubino kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-3377. o.] 56. pontja). A felperesek e tekintetben lényegében arra hivatkoznak, hogy a Görög Köztársaságnak nem volt lehetősége arra, hogy ne kövesse a megtámadott jogi aktusokat, mivel ezen aktusok betartása volt az ezen állam számára kormányközi mechanizmus révén biztosítandó pénzügyi támogatás nyújtásának feltétele, amint azt többek között az alap-jogiaktus (8) preambulumbekezdése bizonyítja.

72 Ez az érvelés nem lehet eredményes. Magának az alap-jogiaktusnak a 2. cikke (1) bekezdése f) pontjának a szövegéből is következik, hogy e rendelkezés egy költségvetési cél elérésének kötelezettségét írja elő a Görög Köztársaság számára, nevezetesen évi 1500 milliárd euró (2010-ben 1100 milliárd euró) megtakarítását a köztisztviselők számára fizetett prémiumok és juttatások csökkentése révén. E rendelkezés ezzel szemben nem határozza meg sem e csökkentés módjait, sem az ezzel érintett köztisztviselők csoportjait, ezek olyan elemek, amelyeket a Görög Köztársaság mérlegelésére hagytak, amint azt a fenti 70. pont kifejti.

73 Ebből következik, hogy az alap-jogiaktus 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja jellegét tekintve nem gyakorol közvetlen hatást a felperesek jogi helyzetére, és hogy a végrehajtása keretében a görög hatóságok jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek. Ezért meg kell állapítani, hogy e rendelkezés nem érinti közvetlenül a felpereseket az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében.

– Az alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja

74 Az alap-jogiaktus 2. cikk (2) bekezdésének b) pontja előírja a Görög Köztársaság számára azon kötelezettséget, hogy 2010. szeptember végére elfogadja a nyugdíjrendszer reformjára vonatkozó azon törvényt, amelynek célja a rendszer közép- és hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása. E rendelkezés nagy vonalakban meghatározza e törvény tartalmát is. E rendelkezés többek között előírja, hogy a törvénynek 65 évben kell meghatároznia a kötelező nyugdíjkorhatárt, be kell vezetnie a jelenlegi nyugdíjalapok három alapba történő összevonását, a nyugdíjak felső határának csökkentését, a teljes nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges minimális járulékfizetési időszak fokozatos növelését és a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozóan szigorúbb feltételek bevezetését. Végül pontosítja, hogy a törvény végrehajtásával a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított arányában bekövetkező előre jelzett növekedésnek a következő évtizedekben az euróövezet átlaga alá kell csökkennie, és a 2010–2060 közötti időszakban az állami szférában a nyugdíjkiadások növekedésének a GDP 2,5%-a alá kell kerülnie.

75 Meg kell állapítani, hogy az alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének b) pontját a 2010/486 határozat 1. cikkének (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. A felperesek arra vonatkozó bármilyen állítása hiányában, miszerint a hatályon kívül helyezett rendelkezés sérelmes joghatásokat válthat ki rájuk nézve különösen a hatályuk időtartama alatt, nevezetesen az alap-jogiaktusnak a Görög Köztársasággal való közlése és a 2010/486 határozatnak a Görög Köztársasággal való közlése közötti időszakban, meg kell állapítani, hogy a felperesek eredménytelenül hivatkoznak az alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjára az említett aktussal szembeni kereshetőségi joguk bizonyítása céljából.

76 E rendelkezés mindenesetre nem érintette közvetlenül a felpereseket a hatálya alatt. E rendelkezés szövegéből ugyanis kiderül, hogy a végrehajtása céljából nemzeti törvény elfogadása szükséges. Meghatározza az e törvény által elérendő célt, nevezetesen a görög nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, és általános módon meghatároz néhány olyan intézkedést, amelyet e törvénynek elő kell írnia. Figyelembe véve különösen a terjedelmét, mivel nem kizárólag a köztisztviselőkre, hanem a magán- és a közszféra valamennyi nyugdíjba vonuló munkavállalójára vonatkozik, e rendelkezésnek nem volt célja olyan teljes körű szabályozás kialakítása, amely végrehajtási intézkedések szükségessége nélkül önmagában elegendő a görög nyugdíjrendszerben, amelynek a végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és egyedül e rendelkezés alapján történik. Ebből következik, hogy az alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja nagyon jelentős mérlegelési mozgásteret hagy a görög hatóságok számára azon törvény tartalmának a meghatározására, amelyet végre kell hajtania, feltéve hogy az közép- és hosszú távon biztosítja a görög rendszer fenntarthatóságát. Ennélfogva e törvény lehet az, amely esetlegesen közvetlenül érintheti a felperesek jogi helyzetét. Ebből következik, hogy az alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja nem érinti közvetlenül a felpereseket az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében.

– A 2010/486 határozattal módosított alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja

77 A 2010/486 határozattal módosított alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja kimondja:

„Görögország 2010. szeptember végéig elfogadja az alábbi intézkedéseket:

a) […] a közalkalmazottak számának csökkentése úgy, hogy a nyugdíjazással megüresedő álláshelyeknek csak 20%-át töltik be (központi kormányzat, helyi önkormányzatok, társadalombiztosítási alapok, közvállalatok, állami ügynökségek és más közintézmények) […].”

78 A 2010/486 határozattal módosított alap-jogiaktus 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja nem érinti közvetlenül a felpereseket, mivel a közigazgatásra vonatkozó általános szervezeti és igazgatási intézkedésnek minősül, amely nem érinti közvetlenül a jogi helyzetüket. Mivel e rendelkezés a közszolgáltatások működésének romlását okozza, és rontja a felperesek munkafeltételeit, amint arra ez utóbbiak hivatkoznak, ez egy olyan körülmény, amely nem a jogi helyzetüket, hanem kizárólag a ténybeli helyzetüket érinti (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-441/08. sz., ICO Services kontra Parlament és Tanács ügyben 2010. május 21-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 62. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

79 A fenti megállapításokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusoknak a felperesek által egyértelműen meghatározott három rendelkezése közül egy sem érinti őket közvetlenül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében.

A felpereseknek a megtámadott jogi aktusok többi rendelkezése általi közvetlen érintettsége

80 Ami a jelen keresetet illeti, a megtámadott jogi aktusok további rendelkezései előírják a Görög Köztársaság számára bizonyos költségvetési konszolidációs intézkedések, a költségvetési fegyelem és felügyelet erősítésére irányuló intézkedések, valamint többek között általában a görög gazdaság versenyképességének javítására irányuló szerkezeti intézkedések elfogadását, mivel a végső cél az ország túlzott költségvetési hiányának csökkentése.

81 E további rendelkezések között szerepelnek olyan rendelkezések, amelyek általában érintik a köztisztviselőket, és amelyeket a felperesek mindössze megemlítettek a keresetlevelükben, anélkül hogy kifejezetten kifejtették volna, milyen módon érintik őket közvetlenül e rendelkezések, és hogyan okoznak általában sérelmet a köztisztviselők számára.

82 A Törvényszék előzetesen megjegyzi, hogy a felperesek említették az alap-jogiaktus 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját, amely előírja a Görög Köztársaság számára, hogy 2010. június végére fogadjon el az adózási rendszerben lévő mentességeket és autonóm adózási rendelkezéseket – beleértve a köztisztviselőknek fizetett különleges juttatásokból származó jövedelemre vonatkozókat – hatályon kívül helyező törvényt; az alap-jogiaktus 2. cikke (5) bekezdésének b) pontját, amely lényegében előírja a Görög Köztársaság számára, hogy 2011. június végére fogadjon el egy korszerűsített és egységes bértáblát a termelékenységet és a feladatokat tükröző javadalmazással; az alap-jogiaktus 2. cikkének (3) bekezdésébe a 2010/486 határozattal beiktatott m) pontját, amely előírja a Görög Köztársaság számára, hogy 2010. december végére fogadjon el olyan jogszabályt, amely legalább 2014-ig megtiltja a helyi önkormányzatok számára a hiány felhalmozását, és végül az alap-jogiaktus 2. cikkének (5) bekezdésébe a 2010/486 határozattal beiktatott e) pontját, amely előírja a görög hatóságok számára a kiegészítő állami nyugdíjrendszerek működésének a 2011. június végéig történő felülvizsgálatát a kiadások stabilizálása, illetve annak érdekében, hogy e rendszerek költségvetési hatása semleges legyen.

83 A fent említett rendelkezéseket illetően és általában a megtámadott jogi aktusok összes többi rendelkezését illetően két megállapítást kell tenni.

84 Elsőként, valamennyi fenti rendelkezés – figyelembe véve a terjedelmüket – a tartalmukat pontosító nemzeti végrehajtási intézkedéseket igényel. E végrehajtás keretében a görög hatóságok jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, feltéve hogy a túlzott hiány csökkentésére irányuló végső célt betartják. E nemzeti intézkedések azok, amelyek esetlegesen közvetlenül érinthetik a felperesek jogi helyzetét.

85 Másodsorban azon esetleges negatív következményeket illetően, amelyek gazdasági téren vagy a munkafeltételek tekintetében a felpereseket – és általában a köztisztviselőket – az ADEDY tagjaként érhetik, meg kell jegyezni, hogy ezek nem a jogi helyzetüket érintik, hanem kizárólag a ténybeli helyzetüket (lásd a fenti 78. pontot).

86 Következésképpen és a felperesek által adott részletesebb érvelés hiányában meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusok további rendelkezései nem érintik őket közvetlenül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében.

87 A fentiekből az következik, hogy a felpereseket nem érintik közvetlenül a megtámadott jogi aktusok.

88 Meg kell tehát állapítani, hogy a felperesek nem felelnek meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt egyik elfogadhatósági feltételnek, nevezetesen a közvetlen érintettségre vonatkozó feltételnek, amely azonos az e rendelkezésben szereplő jogi aktusok második és harmadik csoportjával szemben indított keresetek esetén (lásd a fenti 61. pontot), ily módon nem szükséges azt a kérdést megvizsgálni, hogy a felpereseket érintik-e személyükben a megtámadott jogi aktusok, vagy hogy a megtámadott jogi aktusok rendeleti jellegű aktusok-e a fent említett rendelkezés értelmében (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-259/10. sz., Ax kontra Tanács ügyben 2011. június 15-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 25. pontját).

A felperesek hatékony bírói jogvédelméről

89 A felperesek azon állítását illetően, miszerint abban az esetben, ha a keresetüket elfogadhatatlannak nyilvánítja a Bíróság, megfosztanák őket a hatékony bírói jogvédelemhez való joguktól, meg kell jegyezni, hogy amint azt a következetes ítélkezési gyakorlat már megállapította, a Szerződés, egyrészt az EUMSZ 263. és az EUMSZ 277. cikkben, másrészt pedig az EUMSZ 267. cikkben az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálata érdekében alkalmazható jogorvoslati lehetőségek és eljárások teljes rendszerét állította föl, és a felülvizsgálatot az uniós bíróságokra bízta. E rendszerben, mivel a természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikkben meghatározott elfogadhatósági feltételek miatt közvetlenül nem támadhatják meg a jelen ügyben szereplőhöz hasonló uniós jogi aktusokat, ezen aktusok érvénytelenségére többek között a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak, és mivel ez utóbbiak nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy maguk állapítsák meg az említett jogi aktusok érvénytelenségét, a természetes vagy jogi személyek indítványozhatják a nemzeti bíróságnál, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-50/00. P. sz., Unión de Pequenos Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-6677. o.] 40. pontját, C-263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben 2004. április 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2004., I-3425. o.] 30. pontját, és C-362/06. P. sz., Sahlstedt és társai kontra Bizottság ügyben 2009. április 23-án hozott ítéletének [EBHT 2009., I-2903. o.] 43. pontját).

90 Így a jelen ügyben – arra tekintettel, hogy a megtámadott jogi aktusok a Görög Köztársaság végrehajtási intézkedéseit igénylik – a felpereseknek lehetőségük van e végrehajtási intézkedéseket a nemzeti bíróság előtt megtámadni, és e jogvita keretében a megtámadott jogi aktusok érvénytelenségére hivatkozni, indítványozva ekképpen a nemzeti bíróságnál, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé.

91 A hatékony bírói jogvédelemhez való joguktól való megfosztásra vonatkozó állításuk igazolása érdekében a felperesek a görög közigazgatási bíróságok előtti eljárások lassúságára, valamint arra hivatkoznak, hogy ha a Törvényszék a keresetüket elfogadhatatlanként elutasítaná, az a megtámadott jogi aktusok jogszerűségére vonatkozó vélelmet alapozna meg.

92 Ezen érvelés nem lehet eredményes.

93 Egyfelől az ítélkezési gyakorlatból következik, az uniós bíróság előtti megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága nem függhet attól, hogy a nemzeti bíróság előtt van-e jogorvoslati lehetőség, amely lehetővé teszi a megsemmisíteni kívánt jogi aktus érvényességének vizsgálatát (lásd a Törvényszék T-94/04. sz., EEB és társai kontra Bizottság ügyben 2005. november 28-án hozott végzésének [EBHT 2005., II-4919. o.] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Mindenesetre az uniós bíróság előtti kereset elfogadhatósága nem függhet a nemzeti eljárások állítólagos lassúságától. E tekintetben egyébként emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.

94 Másfelől a jelen kereset elfogadhatatlanként való elutasítása nem teremt semmilyen érdemi hivatkozási alapot a nemzeti bíróság számára.

95 Az előző megfontolásokból következik, hogy el kell utasítani a felperesek azon állítását, miszerint keresetüknek a Törvényszék által elfogadhatatlanként való esetleges elutasítása sértené a hatékony bírói jogvédelemhez való jogukat.

96 Végül el kell utasítani a felperesek azon állítását, miszerint a keresetet érdemben meg kell vizsgálni, mivel a megtámadott jogi aktusok olyan súlyos hibákban szenvednek, hogy megrendítik a polgároknak az Unió szerveibe vetett bizalmát. Az uniós bíróság ugyanis nem hagyhatja figyelmen kívül a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságára vonatkozóan az EUMSZ 263. cikkben támasztott feltételeket.

97 A fentiek összességére tekintettel elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a jelen keresetet. Következésképpen nem szükséges a Tanács által másodlagosan felhozott, a keresetnek az alap-jogiaktus tekintetében való késedelmes megindítására vonatkozó elfogadhatatlansági kifogásról határozni.

A költségekről

98 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.

99 Ugyanezen szabályzat 87. cikke 4. §-ának első albekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) Az Anotati Dioikisi Enoseon Dimosion Ypallilon (ADEDY), Spyridon Papaspyros és Ilias Iliopoulos maguk viselik saját költségeiket, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.

3) Az Európai Bizottság viseli saját költségeit.

Luxembourg, 2012. november 27.

E. Coulon

J. Azizi

hivatalvezető

elnök

Tartalomjegyzék