4/1999. Közigazgatási jogegységi határozat

ügyvédnek, ügyvédi irodának a vállalkozók kommunális, illetve helyi iparűzési adóalanyiságáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának közigazgatási jogegységi tanácsa az 1999. november 23. napján megtartott nem nyilvános ülésén a Közigazgatási Kollégium vezetőjének indítványa folytán meghozta a következő

jogegységi határozatot:

Az 1997. december 31-ig hatályos, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § 26. d)-e) pontja értelmében az ügyvéd, illetve az ügyvédi iroda a vállalkozók kommunális adója, illetve a helyi iparűzési adó alanya.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bírósági Közigazgatási Kollégiumának vezetője az 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. § (2) bekezdésének a) pontjával írt jogkörében - a Bsz. 105. §-ára is figyelemmel - jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat hozatalára tett indítványt a következő elvi kérdésben:

"Az 1997. december 31-ig hatályos, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 52. § 26. d) - e) pontja értelmében vállalkozónak minősül-e az ügyvéd, illetve az ügyvédi iroda."

A jogegységi határozat hozatalának szükségességét a következőkkel indokolta:

A Htv. 27. § (1) bekezdése és 35. §-a a vállalkozók kommunális adója, illetve a helyi iparűzési adó alanyának a vállalkozót tekinti. A vállalkozó fogalmát a Htv. 52. § 26. pontja értelmezi. Eszerint "vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző

d) az egyes tevékenységek gyakorlásáról szóló jogszabályok alapján vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenységet folytató magánszemély,

e) jogi személy."

Jogértelmezési kérdést vet fel, vajon a Htv. alkalmazása körében vállalkozónak minősül-e, tehát alanya-e a vállalkozó kommunális adójának, illetve az iparűzési adónak az ügyvéd, illetve az ügyvédi iroda.

A bírósági gyakorlatban megnyilvánuló egyik álláspont szerint az ügyvédi tevékenység nem tekinthető a vállalkozó saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végzett gazdasági tevékenységnek, hanem az ügyvédi feladatoknak és jogi képviseleti feladatoknak, mint szolgáltatásoknak hivatásszerű ellátása jellemzi. (Gyulai Városi Bíróság 7.P.20.354/1997/6., Békés Megyei Bíróság 1.Pf.20.800/1997/4. és Szekszárdi Városi Bíróság 20.K.30.581/1998/5. számú ítélete.)

A másik álláspont szerint az ügyvédi iroda rendszeres jelleggel bevétel szerzése érdekében - azaz üzletszerűen - szolgáltató -, tehát gazdasági - tevékenységet lát el, amelyet saját nevében és kockázatára végez. Az adójogviszonyban nincs jelentősége annak, hogy az ügyvéd a saját ügyfelével fennálló polgári jogi jogviszonyban milyen pozíciót foglal el. A megyei bíróság álláspontja szerint a fenti értelmezést megerősíti a Htv. 62. § 26. d) pontjának az 1997. évi CIX. törvénnyel 1998. január 1-jei hatállyal történt módosítása, amely a korábbi fogalommeghatározást példálózó felsorolással tette egyértelművé, s amely az egyéni ügyvédi tevékenységet is magában foglalja. (Zala Megyei Bíróság 2.Kp.20.494/1999/6. számú ítélete.)

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén az indítványozó fenntartotta az indítványt.

A legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal egyetértett és felszólalásában kifejtette: okszerű az a következtetés, hogy a jogalkotó mind az egyéni ügyvédet, mind pedig az ügyvédi irodát eredetileg is vállalkozónak tekintette. Ezt az értelmezést erősítik meg a jogterület más jogszabályai is. A hivatkozott jogszabályok rendelkezéseinek egybevetése alapján azt lehet megállapítani, hogy a Htv. alkalmazásában a törvény hatálybalépésétől kezdődően vállalkozónak minősül mind az egyéni ügyvéd, mind pedig az ügyvédi iroda.

III.

Megállapítható, hogy a bírósági gyakorlatban a Htv. 52. §-ának 26. d) , illetve e) pontja alkalmazása során ellentétes álláspontok alakultak ki az ügyvéd, illetve az ügyvédi iroda adóalanyiságával kapcsolatban.

IV.

Az ellentétes álláspontok feloldása és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi tanács mindenekelőtt azt tekintette át, hogy a pénzügyi jog más területein milyen szabályozás érvényesül.

1. Az 1997. évben hatályos - a társadalombiztosításról szóló - 1975. évi II. törvény a biztosítottak körét tartalmazó 10. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az egyéni vállalkozót, az e) pontban az ügyvédi iroda tagját említi. A 103/D. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy e törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó:

a) a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező személy - ideértve a külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, orvosi, klinikai, szakpszichológusi, továbbá magán állatorvosi, illetve egyéb egészségügyi és szociális, továbbá gyógyszerészi magántevékenységet folytató személyt is -,

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személy,

c) az egyéni ügyvéd, az egyéni szabadalmi ügyvivő,

d) közjegyző és az önálló bírósági végrehajtó.

A 103/E. § (1) bekezdése szerint e törvény alkalmazásában társas vállalkozás: a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, az ügyvédi iroda, a gépjármű-vezetőképző munkaközösség, az oktatói munkaközösség.

2. Az 1997. évben hatályos, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) a fogalmak és értelmező rendelkezések körében a 3. §-ának 17. pontjában az alábbiakat tartalmazza:

"Egyéni vállalkozó: az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozói igazolvány alapján vállalkozási tevékenységet végez az igazolványában feltüntetett vállalkozói tevékenysége tekintetében, továbbá ettől függetlenül is

a) az a magánszemély, aki az egészségügyi és szociális vállalkozásról szóló minisztertanácsi rendelet alapján orvosi, klinikai, szakpszichológusi, illetve egyéb egészségügyi és szociális magántevékenységet folytat;

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély;

c) az egyéni ügyvéd és az egyéni szabadalmi ügyvivő;

d) a közjegyző;

e) a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti önálló bírósági végrehajtó;

f) a magán állatorvosi tevékenységet folytató magánszemély, ha e tevékenységét nem munkaviszonyban és nem társas vállalkozás tagjaként végzi."

Az Szja tv. 3. §-ának 33. pontja értelmében: "társas vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, az erdőbirtokossági társulat."

3. Az 1997-ben hatályos - a társasági adóról és az osztalékadóról szóló - 1996. évi LXXXI. törvény 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a társasági adó alanya az ügyvédi iroda.

Az idézett társadalombiztosítási és adójogszabályokból kitűnik, hogy a társadalombiztosítási és adórendszer az ügyvédet, illetve ügyvédi irodát e törvények alkalmazása körében nevesített módon is az egyéni vállalkozók, illetve a társas vállalkozás fogalomkörébe sorolja.

Az 1997. december 31-ig hatályos Htv. ilyen egyértelmű rendelkezést nem tartalmazott, ezért a bíróságoknak a Htv. 52. §-a 26. pontjában rögzített fogalommeghatározás alapján kellett állást foglalni abban a kérdésben, hogy a helyi adók szempontjából az ügyvéd, illetve ügyvédi iroda vállalkozónak minősül-e. A fenti fogalommeghatározás elemei az alábbiak:

a) a gazdasági tevékenységet

b) saját nevében és kockázatára, haszonszerzés céljából

c) üzletszerűen végző

d) az egyes tevékenységek gyakorlásáról szóló jogszabályok alapján vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenységet folytató magánszemély vagy jogi személy.

A fogalommeghatározás egyes elemei közül a "saját nevében és kockázatára, haszonszerzés céljából", illetve "üzletszerűen" folytatott tevékenység kétségkívül az ügyvédi tevékenységre is jellemző. Az is tény, hogy az ügyvédek tevékenységüket önálló ügyvédként vagy jogi személyiségű ügyvédi irodában - az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr., illetve az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) alapján - vállalkozói igazolvány nélkül végzik. Az ügyvédi hivatás - bár ellátásának szabályai részben közjogi tartalmúak - hangsúlyozottan magántevékenységként különül el a közhatalomtól. Az ügyvédi foglalkozás rendszerességgel, ellenérték fejében, a polgári jog általános szabályai szerinti kárfelelősséggel gyakorolható, s mint ilyen, az ügyvéd - adófizetésre kötelezett magánszemélyként - nem különbözik más keresőfoglalkozástól. [Ütv. 5. § (2) bekezdés, 9. § (1) bekezdés és 10. § (1) bekezdés.]

A "gazdasági tevékenység" fogalmát törvényeink eltérő módon határozzák meg. Az alapvető jogforrásokban mégis közös, hogy a lehető legszélesebb jelentéstartalommal, szinte köznyelvi általánossággal használják. [Például: a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 108. § (4) bekezdése; a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 3. § (1) bekezdése.] Azok a törvények, amelyek fogalommeghatározást is adnak, az üzletszerűség, rendszeresség motívumát, a nyereség- és vagyonszerzési célt emelik ki.

[Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. § (1) bekezdése; a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 1997. évi CIII. törvény 7. § 9. pontja.]

A pénzügyi jog területén több, az ügyvédekre és tevékenységükre vonatkozó alapvető törvény a Htv.-vel lényegében azonos módon szabályozza a vállalkozó, a gazdasági tevékenység, a vállalkozási tevékenység körét. [Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 98. §-a m) és i) pontja; a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 1. §-ának (1) bekezdése; az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 5. §-a (a továbbiakban: Áfa tv.).] A Htv. szabályozási tárgyához közelálló törvények egyike sem ismeri el kivételként az ügyvédi tevékenységet. [Ilyen értelemben nem kivétel az Áfa tv. 30. § (1) bekezdése és 2. számú melléklete 17. pontjának az a rendelkezése sem, amely az ügyvédi tevékenységet tárgyi adómentes szolgáltatásnak tekinti ugyan, de az Áfa tv. (és a gazdasági tevékenység fogalomkörének) hatálya alól nem vonja ki.]

A Htv. 39. § (1) bekezdése szerint a helyi iparűzési adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével. A Htv. 52. § 22. h) pontja - az értelmező rendelkezések részeként - a nettó árbevétel számítási szabályai között, példálózó felsorolásban megemlíti az ügyvédi irodát, mint olyan szervezetet, amelynél az adó alapjába csak a vállalkozásból származó bevétel számít. Ez a rendelkezés arra utal, hogy a jogalkotói szándék az ügyvédi iroda adóalanyiságának előírására irányult, hiszen az idézett szabály szerinti adóalap-számítás a helyi iparűzési adókötelezettség meghatározásához szükséges.

A hivatkozott - tágabb körből származó és más jogági - szabályok azt az álláspontot igazolják, hogy nincs olyan, az ügyvédi hivatás sajátosságaiban rejlő törvényi indok, amely a központi adókötelezettség nyilvánvaló fennállása mellett a helyi adók tekintetében az ügyvédek adómentességét megállapító jogértelmezést támasztana alá. Az ügyvéd és ügyvédi iroda tehát az 1997. december 31-ig hatályos Htv. alkalmazása körében vállalkozónak minősül.

Összegezve: Az ügyvéd, illetve az ügyvédi iroda helyi adóalanyisága tekintetében nem fogadható el az az értelmezés, amely az ügyvédi tevékenységet egészében az igazságszolgáltatáshoz fűződő kapcsolata, eljárásjogi státusza és jogalkalmazói feladata alapján minősíti. E jogértelmezés ellentétes a közteherviselés társadalombiztosítási és központi adójogszabályban egyértelműen megnyilvánuló, és a helyi adók körében is érvényesülő elvével.

A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §-ában, 29. § (1) bekezdésének a) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 1999. november 23.