3/2004. Polgári jogegységi határozat

a közjegyzők kártérítési felelősségéről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Polgári Kollégium vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A közjegyző közhatalmi tevékenységet gyakorol akkor, amikor közokiratot készít, így az e tevékenysége során okozott károkért a Ptk. 349. §-a alapján tartozik felelősséggel. Ebből következően az ilyen kártérítési perek elsőfokú elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében a Bsz. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt, abban a jogkérdésben, hogy közhatalmi tevékenységet gyakorol-e a közjegyző akkor, amikor közokiratot készít.

Az indítványozó a jogegységi határozat meghozatalának a szükségességét azzal indokolta, hogy az eldöntendő jogkérdésben - amelynek hatásköri következményei is vannak - nem egységes a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata. A BH. 2000. évi 10. számában 453. sorszám alatt közzétett döntésében a Legfelsőbb Bíróság a közjegyző közokirat készítési tevékenységét közhatalmi tevékenység gyakorlásának, az e tevékenységgel okozott kár megtérítése iránti pert pedig megyei bíróság hatáskörébe tartozónak minősítette.

Az ítéleti indokolás okfejtése szerint; "a közjegyzői tevékenység az igazságszolgáltatás része. A közjegyző által kiállított okirat közokirat. A közjegyző az eljárása során tehát közhatalmi tevékenységet fejt ki. Annak megítélésénél, hogy a tevékenység közhatalmi tevékenység-e, a tevékenység jellege a döntő és nem az, hogy a tevékenységet kifejtő személy a feladatait milyen szervezeti keretek között látja el. Nincs döntő jelentősége tehát annak, hogy ezt hatósági feladatokat ellátó állami szerv alkalmazottjaként, vagy más jogi felhatalmazás alapján végzi (PK. 42. sz. állásfoglalás) . Minthogy a közjegyző - bár nem hatóság alkalmazottjaként, de - közhatalmi tevékenységet gyakorol, az e tevékenységével okozott károk megtérítése iránt indított perek a Pp. 23. (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. Ezen a közjegyzőnek az 1991. évi XLI. törvény 10. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közvetlen kárfelelőssége sem változtat". (Pfv.V.22.365/1997.)

Ezzel szemben más - közzé nem tett - döntéseiben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 349. §-a ilyen esetben nem alkalmazható, mert a felek szerződésének közokiratba foglalása nem tekinthető a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező, intézkedő tevékenységnek, hanem az ilyen tevékenységet a közjegyző megbízás alapján végzi, következésképpen a megbízási szerződés hibás teljesítésére vonatkozó károkért való felelősség szabályai az irányadóak (Pf.VI.24.697/2000.; Pf.III.26.983/2001.;PK.IX.24.686/2004.) .

Az ezt az álláspontot legrészletesebben kifejtő ítéleti indokolás szerint a közokiratot készítő közjegyző: "e tevékenységének ellátása során nem államigazgatási jellegű, nem a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező, intézkedő tevékenységet végzett, hanem a szerződések megszerkesztését megbízás alapján végezte. Ez akkor is igaz, ha a közjegyző által készített okirat jogi minősége mint közokiraté eltér attól mint amit pl. ügyvéd szerkeszt megbízás alapján. A közjegyzői okirat "többletet" jelentő sajátossága az, hogy per nélkül, bírósági végrehajtási záradékolás alapján végrehajtás lefolytatására alkalmas. Ettől azonban a közjegyző adott tevékenysége még nem lép ki a megbízás kereteiből, illetőleg nem válik olyanná, amelyre a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdését kellene alkalmazni. A közjegyző e tevékenységétől eltérő, a külön jogszabályok alapján folytatott eljárása (pl. hagyatéki, értékpapír megsemmisítési stb.), amelyekben vagy a bírósági eljárás részeként, vagy ahhoz kapcsolódóan, de akár önállóan is közigazgatási-közhatalmi tevékenységet folytat. Az ennek gyakorlásával okozott kár a szerződésen kívüli kártérítés szabályai alapján (Ptk. 349. §) bírálandó el". (Pf.III.26.983/2001.)

Az eldöntendő jogkérdésben az alsóbb szintű bíróságok álláspontja sem egységes, amit jól mutat az, hogy ugyanabban a közjegyző elleni kártérítési perben a városi bíróság megbízási szerződésnek minősítette a szerződés közokiratba foglalását, és érdemben bírálta el az ügyet, míg a másodfokon eljáró megyei bíróság álláspontja az volt, hogy közokiratot csak hivatali hatáskörében eljáró hivatalos személy készíthet, így a közjegyző kárfelelősségének elbírálása megyei bírósági hatáskörbe tartozik. Ezért a megyei bíróság hatályon kívül helyezte a hatáskör hiányában hozott első fokú ítéletet, a pert megszüntette, a keresetlevelet pedig áttette a megyei bírósághoz, mint elsőfokú bírósághoz. A megyei bíróság, mint elsőfokú bíróság azonban hatáskörének hiányát állapította meg és az eljáró bíróság kijelölése végett a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel az iratokat, mert az volt az álláspontja, hogy az okiratszerkesztés nem minősül közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységnek, hanem ilyen esetben a közjegyző megbízottként jár el (ebben az ügyben hozta meg a Legfelsőbb Bíróság a már hivatkozott PK.IX.24.686/2004. számú, a városi bíróság elsőfokú hatáskörét megállapító végzését) .

Meg kell jegyezni, hogy az sosem volt vitás a bírói gyakorlatban, hogy a közjegyző nemperes eljárásban (így leggyakrabban a hagyatéki eljárásban) kifejtett tevékenysége közhatalmi tevékenységnek, a bírósági eljárás részeként kifejtett jogalkalmazói tevékenységnek minősül, így a közjegyzőnek az e tevékenységével összefüggésben okozott károkért való felelőssége a Ptk. 349. §-a alapján áll fenn, a kárfelelősség elbírálása pedig a megyei bíróság hatáskörébe tartozik a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján (lásd pl. Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 1999/1. számában 26. sorszám alatt közzétett döntést) .

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője kifejtette, hogy a közjegyző abban az esetben, amikor a felek kérésére közokiratot szerkeszt, közhatalmi funkciót lát el. A közjegyző és az ügyvéd okirat szerkesztési tevékenysége közötti lényegi különbség, hogy a közjegyző esetében közokirat, ügyvéd esetében teljes bizonyító erejű magánokirat születik. E különbség a két tevékenység folytatójának a jogállásbeli különbözőségéből ered: míg a közjegyző a tevékenységét a törvényben rá ruházott közhatalom birtokában látja el, addig az ügyvéd a felek polgári jogi természetű megbízása folytán jár el. Az a körülmény, hogy a közjegyző is a fél kérésére, a fél "megbízása" folytán készít közokiratot nem szünteti meg az eljárás közhatalmi jellegét, más közhatalmi szereplő esetében is előfordul, hogy egy konkrét eljárást hivatalból nem, hanem csak a fél kérésére, a kérés tartalmának megfelelően folytat le (így jár el pl. a közigazgatási hatóság, amikor az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 50. §-ának (1) bekezdése szerint tény, állapot, vagy egyéb adat igazolására a fél kérésére hatósági bizonyítványt ad ki) .

III.

A Magyarországon 1874-ben létrehozott közjegyzősé-get 1949-ben mint "burzsoá" jogintézményt államosították és integrálták a bíróságok szervezetébe. A közjegyző-ség 1992. január 1-jével vált ki a bírósági szervezetből, amikor hatályba lépett a közjegyzőkről szóló - ma is hatályos - 1991. évi XLI. törvény (Ktv.), amely létrehozta az új, szabadfoglalkozású, ún. latin típusú közjegyzői szervezetet. Ennek jellemzője, hogy a közjegyző a hivatását szabadfoglalkozású személyként gyakorolja, de a bíróéhoz hasonló kötelmek mellett. A Ktv. 1. § (1) bekezdése deklarálta, hogy: "A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak." A Ktv. miniszteri indokolása hangsúlyozta, hogy a közjegyző "az állam felségjogából levezethető feladatokat lát el", "közjogi jellegű jogosítványai vannak." "A közjegyzőség intézménye az igazságszolgáltatásnak az a része, amelynek célja a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogi prevenció."

Az Alkotmánybíróság már 1994-1995-ben több határozatában [108/B/1992.; 944/B/1994.; 30/1994. (V. 21.) AB határozat] foglalkozott a közjegyzők jogállamban betöltött szerepével, rámutatva arra, hogy a közjegyzők az igazságszolgáltatási tevékenység részét alkotó jogalkalmazói tevékenységet végeznek.

A 944/B/1994. AB határozat a közjegyzőséget az állami igazságszolgáltatás részeként a közjegyzői tevékenységet pedig az állam igazságszolgáltató tevékenységének részeként dekralálta. "A közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló (adójogilag egyéni vállalkozóként nyilvántartott) közjegyzők látnak el. A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet." Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a közjegyzői tevékenység Jövedelmi-gazdasági vonatkozásai" (tehát a szolgáltatásokért fizetett díj, amely a közjegyzőt adójogi jogalannyá teszi, vagy az, hogy a közjegyző a társadalombiztosítási jog alapján biztosítottnak számít) "a közjegyző érdemi tevékenységével összefüggésbe nem hozhatók", vagyis nem változtatnak azon, hogy "a közjegyzői foglalkozás gyakorlás szabályai közjogi tartalmúak, a közjegyzői tevékenységformák normatívan előírtak és formalizáltak". A 108/B/1992. AB határozat szerint: "A közjegyző - egyebek között az általa szerkesztett és hitelesített közokiratok által - a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is."

Az Alkotmánybíróság említett határozataiban kifejtettek miatt vált indokolttá a Ktv. 1. §-ának olyan tartalmú kiegészítése, amely egyértelműen rögzíti, hogy a közjegyzői tevékenység állami jogalkalmazói tevékenység. Az 1999. évi XLIV. törvény által a Ktv. 1. §-ába beiktatott új (4) bekezdés szerint: "A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez." E rendelkezéssel a Ktv. a közjegyzőség intézményét egységesen a magyar igazságszolgáltatási szervezeten belül helyezte el, a közjegyzői tevékenységet pedig átfogóan - tehát anélkül, hogy különbséget tett volna a közjegyző egyes tevékenységéi között - hatósági jellegű tevékenységként határozta meg.

A Ktv.-t módosító törvény miniszteri indokolása az Alkotmánybíróság által már kifejtetteket megismételve rögzítette, hogy: "A közjegyzői foglalkozás gyakorlásának szabályai közjogi tartalmúak, a közjegyzői tevékenységformák normatívan előírtak és formalizáltak. Annak ellenére, hogy a közjegyző tevékenységének a szolgáltatásokért fizetendő díjra tekintettel vannak a gazdaságra kiható vonatkozásai, hiszen az jövedelemszerzésre irányuló tevékenység; a jövedelmi-gazdasági vonatkozások a közjegyző érdemi tevékenységével (amely nem gazdasági jellegű tevékenység) összefüggésbe nem hozhatók, az egyértelműen az állam igazságszolgáltatási tevékenységének részeként jogszolgáltató hatósági tevékenység."

Az Alkotmánybíróság a Ktv. módosítását követően meghozott további határozataiban is többször megerősítette korábbi - a közjegyzői tevékenységet egységesen az igazságszolgáltatás keretébe tartozó jogszolgáltató tevékenységnek tekintő - álláspontját [27/1999. (IX. 15.) AB határozat; 161/B/2000. AB határozat; 32/2002. (VII. 4.) AB határozat].

IV.

A közjegyzői tevékenység hivatali, hatósági jellege a Ktv. számos rendelkezésével igazolható. A közjegyző valamennyi tevékenysége, hatásköre jogszabály által meghatározottjogszabályi felhatalmazáson alapul. A közjegyzői hatáskörbe tartozó tevékenységekhez, eljárásokhoz legát-fogóbban a Ktv. 1. § (2)-(3) bekezdései adják meg - a miniszteri indokolás szóhasználata szerint - a "közjogi felhatalmazást". A közjegyzőt pályázat (18. §) alapján az igazságügy-miniszter nevezi ki (16. §), e kinevezéssel nyeri el a közjegyző a tevékenysége folytatásához az említett közjogi felhatalmazást. A közjegyző csak a kinevezésében meghatározott székhelyen (30. §) és meghatározott illetékességi területen (12. §) végezheti tevékenységét, szemben a piaci szereplőkkel, akik maguk döntik el, hogy hol kívánnak vállalkozni. A közjegyzőt közreműködési kötelezettség terheli (5. §): a hatáskörébe és illetékessége alá tartozó ügyekben a közreműködését csak a Ktv. 3. és 4. §-aiban meghatározott okokból tagadhatja meg (ezekben az esetekben azonban a közreműködés megtagadása egyben kötelessége is) . A közjegyző tehát - ellentétben a piaci szereplőkkel - nem háríthatja el a hatáskörébe tartozó ügyet, nem válogathat az ügyek között. A közjegyzői szolgáltatás folyamatosságát állandóan biztosítani kell, amit a közjegyző helyettesítésére vonatkozó szabályok (32-37. §-ok) garantálnak. A közjegyzői kar létszáma sem a szabad piaci viszonyok által befolyásolt, hanem jogszabályilag [15/1991. (XI. 26.) IM rendelet] limitált. A közjegyzői tevékenység ellenértéke sem szabad piaci megállapodás tárgya, hanem a közjegyzőt tevékenységéért jogszabályban [14/1991. (XI. 26.) IM rendelet] meghatározott díj és költségtérítés illeti meg (6. §) .

A Ktv.-nek a közjegyző jogállására vonatkozó szabályai alapján az is megállapítható, hogy a közjegyző közjogi jogállását tekintve nagyon közel áll a bíró (az ügyész) jogállásához. A Ktv.-nek a közjegyzői kinevezés feltételeire (17. §), az összeférhetetlenségre [7. § (1) bek.], az elvárható magatartás tanúsítására (8. §), az áthelyezés tilalmára [20. § (1) bek.], a szolgálat felső korhatárára [22. § f) pont] vonatkozó szabályai lényegében azonosak a bíróra vonatkozó ugyanilyen szabályokkal. A közjegyző kizárására a Polgári perrendtartásnak a bíró kizárására vonatkozó szabályait kell alkalmazni (4. §) . A közjegyzői hivatás is összeegyeztethetetlen a politikai életben való részvétellel (24/A. §) . A közjegyzőt - más közhatalmi feladatot ellátó személyekhez hasonlóan - vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség terheli [7. § (5) bek.]. A közjegyző a közhatalom gyakorlásának külső jeleként iratain jogosult a Magyar Köztársaság címerének a használatára (11. §) . A közjegyző hivatalos személy (Btk. 137. §), ez a minőség magához a tisztségéhez tapad, függetlenül a konkrét esetben kifejtett tevékenységtől. A közjegyző a bíróhoz hasonlóan független, mert csak a törvénynek van alárendelve, és nem utasítható [2. § (1) bek.]. A közjegyző tevékenységéhez közhitelesség [1. § (1) bek.], személyéhez pedig közbizalom (8. §) fűződik. A közjegyzőnek pártatlannak és részrehajlástól mentesnek kell lennie [1. § (l) bek.,2. § (2) bek.].

V.

A Legfelsőbb Bíróság PK. 42. számú állásfoglalása szerint: "A Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni." Az állásfoglalás a Ptk. eredeti miniszteri indokolására utalva kifejti, hogy az elhatárolás szempontjából nem az eljáró szerv minősége, hanem a konkrét tevékenység jellege a döntő. A közjegyző közjogi jogállásának bizonyítása mellett, tehát a Ptk. 349. § alkalmazhatósága szempontjából a konkrét tevékenység - tehát a közokirat szerkesztés -jellegének a megvizsgálása is elengedhetetlen.

A Ktv. 1. § (2) bekezdés értelmében a közjegyző egyik fontos tevékenysége, hogy jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki. A Ktv. 111. § (1) bekezdés értelmében közokiratnak minősül a közjegyző által e törvényben előírt alakszerűségek megtartásával elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya és a közjegyzői tanúsítvány. A Pp. 195. § (1) bekezdés szerint: "Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző, vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját." A törvény tehát a közokirathoz a valódiság vélelmét fűzi, a Ktv. 113. § pedig a közjegyző kötelességévé teszi a valósághoz való hűséget. A közokirathoz fűződő másik fontos joghatás a végrehajthatóság, vagyis az a lehetőség, hogy a közjegyzői okiratba foglalt lejárt követelés alapján per nélkül bírósági végrehajtásra kerülhessen sor. A Ktv. 111-119. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás szerint: "a közjegyzői okirat a maga eszközeivel az igazságszolgáltatás terhermentesítését és konfliktuscsökkentést szolgálja". "A közjegyzői okirat a jogélet lényeges alkotórésze, különösen a magánjogi viszonyok biztonsága, a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogérvényesítés megkönnyítése szempontjából." A Ktv. 112. § meghatározza azokat a feltételeket, amelyek megléte esetén a közjegyzői okiratot a bíróság végrehajtási záradékkal látja el. Közokiratot az annak kiállítására jogosultak is, csak "ügykörükön belül, a megszabott alakban", vagyis csak jogilag szigorúan szabályozott eljárás eredményeként, szigorú alakszerűségek megtartása mellett állíthatnak ki. A közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya, és a közjegyzői tanúsítvány készítésének eljárási szabályait a Ktv. részle-tesen meghatározza (111-157. §-ok) .

A közjegyző közokirat készítési tevékenységét a polgári eljárásjog tudománya önálló nemperes eljárásnak tekinti. Az elmélet a közjegyző hatáskörébe tartozó külön szabályozott nemperes eljárások mellett, a közjegyzői nemperes eljárások másik csoportjaként tartja számon az ún. "felek részére végzett közjegyzői tevékenységeket", amelyek körébe tartozik a közjegyzői okirat készítése; a tanúsítvány kiállítása; a hiteles kiadmány, másolat, kivonat és bizonyítvány kiadása; az okirat megőrzése; pénz, értéktárgyés értékpapír bizalmi őrzésbe való átvétele (dr. Kengyel Miklós: A Magyar Polgári Eljárásjog, Osiris Kiadó Bp. 2000. 466. o.) .

A Ktv. 1. § (2) bekezdése a közokiratok kiállítása mellett a közjegyző további tevékenységi területeiként említi meg az okiratok őrzését, a pénz, értéktárgy, értékpapír bizalmi őrzését és a tanácsadást. Ami a közjegyző Ktv. 158-161. §-ok szerinti okirat megőrzési tevékenységét illeti, azt a Ktv. miniszteri indokolása is "hagyományos közjegyzői tevékenységnek" nevezi. Ez a tevékenység nem vonható ki a közhatalmi jellegű tevékenységek köréből, mert "a Polgári eljárásjog a közjegyzőnél letett magánokiratot - a letételnél közreműködő felek és jogutódaik viszonylatában - ugyanolyan hatályúnak tekinti, mint a közjegyzői okiratot" (Polgári nemperes eljárások, ELTE ÁJTK Egyetemi jegyzet, szerkesztette: Dr. Németh János; Ligatura Kiadó 1996.) . A Ktv. 162. §-a értelmében a pénz, értéktárgy és értékpapír bizalmi őrzése is szorosan és attól el nem választható módon kapcsolódik a közokirat szerkesztési tevékenységhez, mert: "pénz, értéktárgy és közforgalomban levő értékpapír bizalmi őrzés céljából történő átvételére a közjegyző akkor jogosult, ha a fél közjegyzői okirat készítése során és azzal összefüggésben megbízta a közjegyzőt a felsorolt értékeknek a másik fél vagy a feleken kívül álló (harmadik) személy részére történő átadásával, illetőleg bíróságnál vagy más hatóságnál való letétbe helyezésével" [Ktv. 162. § (1) bek.]. Ebből következően az ilyen őrzési tevékenység keretében okozott kárért való felelősség is a Ptk. 349. §-a alapján áll fenn. A közjegyző tanácsadási tevékenységet is csak "a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban" végezhet [Ktv. 1. § (2) bek.], ha tehát a közokirat szerkesztés során a közjegyző jogi tanácsot ad a feleknek és esetleg ezáltal okoz kárt, tevékenysége ilyenkor is közhatalmi jellegűnek tekintendő és így a Ptk. 349. § alkalmazási körébe tartozik. A közjegyző jogi képviseleti tevékenységet csak egészen kivételesen, a Ktv. 175. § (1) bekezdésben meghatározott nagyon szűk körben láthat el, és ez a tevékenysége is nagyon szorosan kapcsolódik a közokirat készítési tevékenységéhez, amiből következően ez is közhatalmi jellegűnek tekintendő. Megállapítható tehát, hogy közjogi helyzetéből és a tevékenységére vonatkozó hatályos szabályozásból következően a közjegyzőnek nincs olyan tevékenysége, amely ne volna közhatalmi jellegűnek tekinthető.

VI.

Ami a közokiratot kiállító közjegyző és az ügyfél viszonyának jogi megítélését illeti, a közokiratot a közjegyző ugyan az ügyfél kérelmére, az ügyfél "megbízásából" állítja ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy itt magánjogi értelemben vett "megbízási szerződésről", az ügyfél és a közjegyző közötti magánjogi jogviszonyról lenne szó. A közjegyző és az ügyfél között nem a Ptk. szerinti megbízási szerződés jön létre, hanem közöttük közjogi jellegű jogviszony keletkezik. Az ügyfél a közjegyzőt nem "megbízza" a közokirat kiállításával, hanem igénybe veszi a közjegyző közreműködési kötelezettségét. A közjegyző ugyanis nem szabad belátása szerint "elfogadja" vagy "visszautasítja" az ügyfél felkérését, hanem eleget kell, hogy tegyen a Ktv. 5. §-ban írt közreműködési (szolgáltatási) kötelezettségé-'nek. A visszautasítás joga saját mérlegelése alapján nem, hanem csak a törvényben (Ktv. 3. §, 4. §) meghatározott szűk körben illeti meg. Ahogy a Ktv. 5. §-ához írt miniszteri indokolás fogalmaz: "A fél kérelme azonos elbírálás alá esik azzal az esettel, mint amikor a fél hivatalos személyhez fordul hivatali kötelezettségének gyakorlása iránt." A Ptk. 474. § (2) bekezdés szerint a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. Ezzel szemben a közjegyző az eljárása során csak a törvénynek van alávetve és nem utasítható, hanem részrehajlás nélkül kell eljárnia (Ktv. 2. §) . Míg a polgári jogi megbízási szerződésnél a megbízási díj a felek szabad megállapodásának a tárgya, addig a közjegyzői szolgáltatás ellenértéke a jogszabály [14/1991. (XI. 26.) IM rendelet] által meghatározott (Ktv. 6. §) . A közjegyző a fél részére - az aláírási címpéldány tervezet kivételével - nem is készíthet magánokiratot [Ktv. 7. § (4) bekezdés] ami által a törvény kifejezetten kizárja, hogy a közjegyző hatósági eljárása a magánokirat készítés hatóságinak nem tekinthető eljárásával keveredjen.

VII.

Az Európai Unió szabályozását, illetve az Európai Bíróság joggyakorlatát vizsgálva(lásd. pl. közokirat fogalmával kapcsolatos Unibank ügyet (C-260/97.) vagy az ügyvédi hivatással kapcsolatos, de a közjegyzőségre a contra-rio következtetések levonására alkalmas Reyners ügyet (C-2/74.) is az állapítható meg, hogy a közjegyzői tevékenység a közhatalmi tevékenység része és mint ilyen, kivételt képez (mentes) a letelepedési szabadság (EK. Szerződés 43. cikk) és szolgáltatás nyújtási szabadság (EK. Szerződés 49. cikk) alól. Az EK. Szerződés 45. cikke szerint ugyanis a letelepedési jogra való rendelkezéseket nem lehet alkalmazni azokra a tevékenységekre, amelyek a közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak (az 55. cikk pedig a 45. cikk rendelkezését alkalmazni rendeli a szolgáltatásokra is, ami azt jelenti, hogy a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek kivételt képeznek a szolgáltatási szabadság hatálya alól is) . Az igazságszolgáltatás nem vitásan közhatalmi tevékenység, a közjegyzői tevékenység pedig a jogszolgáltatás, az igazságszolgáltatás keretébe tartozik. Igaz ez a közjegyző okirat készítési tevékenységére is, amely az Európai Bíróság joggyakorlata szerint a közhatalom gyakorlását jelenti. Közokiratot ugyanis csak hatóság készíthet, a végrehajtható közjegyzői okirat - ebben a vonatkozásban - a bírói ítélettel egyenértékű. A közjegyzői okiratok közhitelességgel való felruházásával az állam lényegében egy állami felségjogot, jogosítványt engedett át a közjegyzőknek. Az Európai Parlament is azt hangsúlyozta az 1994. január 18-i határozatában, hogy a közjegyzői hivatás gyakorlásának lényeges eleme az állami fennhatóság részbeni átengedése, mert a közjegyzői tevékenység célja, hogy a bíróságok tehermentesítése érdekében mint közszolgáltatást biztosítsa az érdekelteknek a szerződések készítését, hitelesítését és okiratba foglalását, végrehajthatóságukat és bizonyító erejüket, valamint a jogviták megelőzését szolgáló és pártatlan ügyintézést. Az Európai Parlament részére készült ún. Marinho jelentés (1993.) pedig az Európai Bíróság gyakorlatára utalva azt állapította meg, hogy a közjegyzői hivatás nem megosztható, mivel minden közjegyzői tevékenység összefügg valamely hivatali, hatósági jogkörrel, ezért e tevékenységek egyike sem különíthető el, így az EK. Szerződés 55. cikke értelmében a közjegyző valamennyi tevékenysége mentes a letelepedés szabadságára és a szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó rendelkezések alól

VIII.

A III-VII. alatt kifejtettek összegzéseként megállapítható, hogy közjegyzőség intézménye egységesen a magyar igazságszolgáltatás szervezetén belül helyezkedik el, a közjegyzői tevékenység pedig jellegét tekintve egységesen közhatalmi tevékenység, vagyis az állam igazságszolgáltató funkciója részeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenység [Ktv. 1. § (4) bek.]. A közjegyző valamennyi tevékenysége, hatásköre jogszabály által meghatározott, jogszabályi felhatalmazáson alapul. A Ktv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely jogszabályi alapot adna arra, hogy a közjegyző egyes tevékenységei között a hatósági jelleg szempontjából különböztetni lehessen. Ebből következően a közjegyző akkor is közhatalmi tevékenységet gyakorol, amikor a fél kérésére közokiratot készít.

A közhatalmi tevékenység gyakorlása során, valamint az e tevékenység elmulasztásával okozott károkért való polgári jogi kárfelelősségre egységesen minden esetben a Ptk. 349. §-át kell alkalmazni, annak ellenére, hogy e jogszabályhely kifejezetten csak az államigazgatási, bírósági és ügyészségi jogköröket nevesíti. A közjegyző is a Ptk. 349. §-a alapján tartozik tehát felelősséggel a tevékenysége - így a közokirat készítési tevékenysége - során okozott károkért. A Ptk. 349. §-a ugyan általában a Ptk. 348. § szerinti alkalmazotti felelősség speciális esete, alkalmazásának azonban a munkaviszony hiánya nem akadálya. A közjegyző - hasonlóan az önálló bírósági végrehajtóhoz -a Ktv. 10. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Ptk. 349. § alapján saját személyében felel a tevékenysége során, illetve az annak elmulasztásával okozott kárért. A Ptk. 349. § szerinti felelősség eljárásjogi, hatásköri jogkövetkezménye, hogy az ilyen perek elsőfokú elbírálása a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §-ában, 29. § (1) bekezdés a) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 2004. december 6.

Dr. Murányi Katalin s. k.,

jogegységi tanács elnöke

Dr. Wellmann György s. k.,

előadó bíró

Dr. Havasi Péter s. k.,

bíró

Dr. Kőrös András s. k.,

bíró

Dr. Uttó György s. k.,

bíró