EH 2008.1884 Ha a hitelező nem jelenti be igényét a főadós állami vállalat elleni felszámolási eljárásban, akkor a mögöttes felelőssel szemben sem léphet fel a vagyonelvonáson alapuló kezesi felelősség jogcímén [Cstv.-nek az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 28. § (2) bek. f) pont, 38. § (2) bek.; 1992. évi LIV. tv.* 53. § (2) bek.; Ptk. 273. §].
Kapcsolódó határozatok:
Fővárosi Törvényszék P.29576/2003/30., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40131/2007/4., Kúria Gfv.30015/2008/5. (BH 2009.1.20, *EH 2008.1884*)
***********
Az E. Vállalatnak az 1992. november 25-i Választottbírósági ítélet alapján 12 978 374,57 ATS tőke és annak 1991. július 24-étől a kifizetésig számított évi 10%-os kamattartozása állt fenn a felperessel szemben. Az ÁVÜ 1993. szeptember 28-án meghozott E-41/25/ÁVÜ/93. számú határozatával 1993. június 30-i hatállyal három ingatlan kezelői jogát elvonta a vállalattól, egyben akként rendelkezett, hogy a vállalat nyújtsa be felszámolása iránti kérelmét. A vállalat 1995. szeptember 20-án felszámolás alá került. Ezt az időpontot megelőzően 1995. június 14-én a felperes keresetet nyújtott be a vállalat, mint I. r. és az alperes, mint II. r. alperes ellen, kérve a bíróság a II. r. alperest az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. tv. (továbbiakban: Iát.) 53. § (2) bekezdése alapján fennálló felelősségére tekintettel kötelezze 12 064 555,30 ATS megfizetésére abban az esetben, ha az I. r. alperes nem teljesítene. A felperes a vállalat elleni felszámolási eljárásban a felszámolónak nem jelentette be peresített követelését. A felszámolási eljárás során határidőn belül 1 750 470 329 Ft hitelezői igénybejelentésre került sor, melyből az alperes követelése 1 695 295 537 Ft volt. A vállalat felszámolására egyszerűsített módon került sor, mivel az adós vagyona a várható költségeket sem fedezte. A perben beszerzett szakértői vélemény szerint a vállalat vagyonának (eszközeinek) forgalmi értéke a vagyonelvonás időpontjában 901 779 000 Ft, míg az elvont vagyon forgalmi értéke 544 030 000 Ft, ezzel szemben kötelezettségeinek forgalmi értéke 1 083 670 000 Ft volt, így az elvont vagyon az összes vagyon 60,03%-át képezte.
Felperes pontosított elsődleges kereseti kérelmében az Iát. 53. §-ára alapítva 863 833,13 € és annak 1993. március 19-étől a kifizetésig számított évi 10%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagos, illetve harmadlagos kereseti kérelmet is előterjesztett.
Az alperes az elsődleges, másodlagos, illetve a harmadlagos kereseti kérelmek elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott 2006. december 5-én kelt ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 604 293 €-t és ennek 1993. július 8-ától a kifizetés napjáig járó évi 10%-os kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában kifejtette, az Iát. 53. § (1) bekezdése értelmében az alperes a Ptk. 274. § (1) bekezdése szerint kezesként felel az elvonás időpontjában fennálló tartozásokért. Álláspontja szerint az, hogy a felperes a vállalattal szembeni felszámolási eljárásban nem jelentette be igényét, nem jár azzal a következménnyel, hogy az alperes nem felel a vállalat tartozásaiért, figyelemmel arra, hogy a peres eljárás 1995 júniusában a vállalat elleni felszámolás kezdete előtt indult. Egyébként is, ha a felperes hitelezői igényét a felszámolási eljárásban időben bejelenti az nem vezetett volna eredményre, követelése még részben sem került volna kielégítésre. Az elsőfokú bíróság a vállalattal szemben a vagyonelvonás időpontjában fennálló, a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igények összegét a perben csatolt jogerős ítéletben foglaltakra figyelemmel 756 658 000 Ft-ban állapította meg, melyhez hozzáadta a felperesnek a felszámolási eljárásban be nem jelentett 94 396 546 Ft összegű követelését is, így a felperes követelésének arányát 11.09%-ban határozata meg. Az 544 030 000 Ft értékű elvont vagyon 11,09%-a, vagyis 60 332 927 Ft erejéig áll fenn az alperesnek a felperessel szembeni helytállási kötelezettsége, mely 7 853 849 ATS, ennek kamata 4 308 879 ATS volt, vagyis a felperes követelése összesen 12 164 728 ATS-t tett ki. Az elsőfokú bíróság figyelemmel arra, hogy a tőketartozásra 54,85% kamat "rakódott" a tőketartozást a kamattal csökkentette, figyelembe vette, hogy az ATS-t át kellett váltani euróra, így az alperest 604 293 € megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezésében elsődlegesen a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes a vállalat elleni felszámolási eljárásban elmulasztotta igénye bejelentését, a követelést az alperessel, mint kezessel szemben nem érvényesítheti.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében a jogerős ítélet helybenhagyását kérte. Elismerte, hogy az elsőfokú ítélet számítási hibát tartalmaz, ahogy azt az alperes fellebbezésében is kimutatta. Az alperes 1993. július 8-án fennálló 12 164 728 ATS összegű tartozása helyes átváltás mellett 1999. január elsején 884 045,26 €-t tett ki, így az alperest terhelő marasztalási összeg 570 904,26 €.
A másodfokú bíróság 2007. július 13-án kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését a perköltségre is kiterjedően megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, az alperest egyszerű kezesi felelősség terhelte, mely az 1/2007. PJE határozatban foglaltak szerint mögöttes, járulékos jellegű felelősség. Ez többek között azt jelenti, hogy a mögöttes felelősség annyiban érvényesül, amennyiben a követelés a főkötelezettől (egyenes adóstól) behajthatatlanná válik. Jelen ügyben a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.)-nek az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított szabályai az irányadóak. A Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja értelmében a hitelezők követeléseiket a végzés közzétételétől számított 30 napon belül jelenthették be a felszámolónak. A Cstv. 38. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezett, hogy a követelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában foglalt kötelezettség teljesítése alól. A Cstv. 46. §-ának (3) és (4) bekezdése szerint a felszámoló külön nyilvántartásba vette a 30 napos határidőn belül bejelentett követeléseket, s az ezen határidőn túl, de az egy éven belül bejelentett követeléseket. A határidőben érkezett követeléseket a felszámoló a Cstv. 57. § (1) bekezdés a)-g) pontja szerint sorolta be. A 30 napon túl, de egy éven belül bejelentett hitelezői követelések kielégítésére a Cstv. 37. §-a értelmében csak akkor kerülhetett sor, ha a határidőben bejelentett tartozások kiegyenlítését követően még rendelkezésre állt a szükséges vagyoni fedezet. A felszámolás kezdő időpontját követő egy év elteltével további hitelezői igények nyilvántartásba vételére - esetleges eredményes igazolási kérelem esetét kivéve - már nem volt jogszabályi lehetőség, így azok kielégítésre sem kerülhettek. Az alperes egyszerű kezesi helytállási kötelezettsége a követelés vagyonelvonással érintett főadós vállalattól történő behajthatatlanságával nyílt meg. Behajthatatlan tartozásnak pedig kizárólag a felszámolási eljárásban bejelentett, a felszámolási eljárás rendje szerint érvényesített követelések minősülnek, ha annak kielégítésére vagyoni fedezet hiányában nincs mód.
Felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, érdemben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak a fellebbezési ellenkérelmében megjelölt kijavításával, vagyis kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az alperest terhelő marasztalási összeget 570 904,26 €-ban állapítsa meg. Felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Cstv. 38. § (2) és (3) bekezdésébe, illetve a Ptk. 273. § (1), valamint a 274. § (1) bekezdésébe ütközik. Kifejtette, a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indult eljárások a Cstv. 38. § (2) bekezdése értelmében a korábban eljáró bíróság előtt folytatódtak. Ebből következően a felszámolás elrendelését megelőzően indított per jogszerűen folytatható volt. Bár a Cstv. 38. §-ának (4) bekezdése nem mentesítette a hitelezőt a Cstv. 28. §-ának, (2) bekezdés f) pontja szerinti bejelentési kötelezettség alól, de a jelen ügyben irányadó Cstv. rendelkezések szerint a követelés felszámolónak történő bejelentésére előírt egyéves határidő elmulasztása jogvesztéssel nem járt. Abból, hogy a követelés az adóssal szemben bírósági úton érvényesíthető következik az is, hogy érvényesíthető a kezessel szemben is. A vállalat nem hivatkozhatna arra, hogy a felperes követelése vele szemben azért nem megalapozott, mivel a követelés a felszámolási eljárásban nem került bejelentésre, hiszen ez a bírósági úton való igény érvényesítésnek nem feltétele. A Ptk. 274. § (1) bekezdése értelmében a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettől behajtható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint behajthatatlan tartozásnak kizárólag olyan, a felszámolási eljárásban bejelentett követelések minősülnek, melyek kielégítésére vagyoni fedezet hiányában nincs mód. Ez azonban sem a Cstv., sem a Ptk. rendelkezéseiből nem következik. Az adott ügyben tényként megállapítható, hogy a felperes követelése a felszámolási eljárás keretében sem lett volna behajtható, ha azt bejelentik.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a bírósági gyakorlatnak, az 1/2007. PJE határozatban foglaltaknak mindenben megfelel.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a másodfokú bíróság álláspontját. Az adott ügyben ügydöntő jelentősége volt, hogy az adós elleni felszámolás 1995. szeptember 20-án indult, így a Cstv.-nek az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított rendelkezései voltak irányadóak. Nem vitásan az adott időben hatályos Cstv. 38. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A perbeli ügyben alkalmazandó Cstv.-szabályok ugyanakkor - szemben az 1993. szeptember 2. előtt irányadó szabályokkal - tételesen előírják, hogy a "követelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdés f) pontjában foglalt kötelezettség alól". Ez tehát azt jelenti, hogy a felperesnek a folyamatban levő peres eljárásban érvényesített igényét a Cstv.-ben meghatározott határidőn belül a felszámolónak be kellett volna jelentenie. A Legfelsőbb Bíróság például az Fpk. VIII. 30.869/1998. számú határozatában rámutatott, hogy folyamatban lévő peres eljárás esetén a hitelező igényét, mint összegszerűségében ismeretlen igényt kell a felszámolónak a hitelezői igénybejelentésre nyilvántartásba vennie. Jelen ügyben nincs jelentősége, hogy az alkalmazandó Cstv.-szabályok a felszámolás közzétételétől számított egyéves bejelentési határidőt nem jogvesztő határidőként fogalmazták meg, figyelemmel arra, hogy a nem vitatott tényállás szerint a felperes hitelezői igényét a felszámolónak egyáltalán nem jelentette be. A felperes hitelezői igénybejelentésének elmaradása a felszámolási eljárásban azzal a következménnyel járt, hogy a felperes nem minősült a főadós, vagyis a vállalat hitelezőjének, figyelemmel a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra.
Az alperesnek az Iát. 53. §-a alapján kezesi felelőssége áll fenn, figyelemmel a vállalattól történt vagyonelvonásra, mégpedig a vállalat vagyonelvonás időpontjában fennálló tartozásaiért, az elvont vagyon erejéig és az elvonás arányában. A Ptk. 273. § (1) bekezdéséből következően a kezes kötelezettsége ahhoz a követeléshez igazodik, amelyért kezességet vállalt, érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet. A Ptk. kezességre vonatkozó szabályaiból következően, ahogy arra az 1/2007. PJE határozat is rámutatott, a kezesi felelősség járulékos jellegű. Ebből következően a kötelezett oldalán bekövetkezett akár objektív, akár szubjektív jogi tények kihatnak a járulékos kötelezettre, vagyis a mögöttes felelős helyzete a főkötelezett helyzetéhez igazodik. Ebből következően a felszámolási eljárás során történő igénybejelentés elmaradásának az a következménye, hogy a felperes a mögöttes, járulékos kötelezettel szemben sem érvényesíthet igényt jogszerűen.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.