100/E/2000. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány, továbbá alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány, továbbá alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2. § (1) bekezdésében a "törvényes" szó, valamint 3. § (3) bekezdésében a "[h]a e törvény kivételt nem tesz" szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 35. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 42. § (1) bekezdés "és minősül visszavontnak az állami irányítás egyéb jogi eszköze vagy annak rendelkezése" szövegrésze, valamint a 43. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.379/2000/2. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság B.1103/2003/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
6. Az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.379/2000/2. számú ítéletének, valamint a Csongrád Megyei Bíróság B. 1103/2003/5. számú végzésének megsemmisítésére irányuló kérelmet visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvénynek (a továbbiakban: 1973. évi Be.) az eljárási feladatok megoszlását meghatározó 9. §-ával összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Indítványának alapja saját konkrét ügye, amelyben mint sértett/feljelentő keresetet nyújtott be a nyomozást megszüntető határozattal szemben bejelentett panaszát elutasító ügyészi határozat ellen. Az első fokon eljáró bíróság a keresetet hatáskör hiányában elutasította. Az első fokú döntést helybenhagyó másodfokú ítéletet követően az eredeti indítványt azzal egészítette ki, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 37. §-a alapján, azaz az alkotmányellenesség utólagos vizsgálata keretében az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság által 2.Pf.20.379/2000/2. szám alatt "meghozott jogerős határozat megsemmisítésével biztosítsa a jogorvoslati lehetőséget".
Az indítványozó álláspontja szerint az 1973. évi Be. 9. §-ában megfogalmazott vádelvből következik az ügyészi határozat elleni bírósági jogorvoslat lehetőségének hiánya, ami sérti az Alkotmánynak a bíróságok feladatait meghatározó 50. § (1) bekezdését, a legfőbb ügyész és az ügyészség feladatait meghatározó 51. § (1) és (3) bekezdését, valamint a jogorvoslati jogot alapjogként biztosító 57. § (5) bekezdését.
Az indítványozó további beadványban - a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelem fenntartása mellett - alkotmányjogi panasszal élt a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.379/ 2000/2. számú ítélete ellen, továbbá kérte az ítélet megsemmisítését az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján. Indítványát kiterjesztette az 1973. évi Be. 7. §-ában meghatározott jogorvoslati jogosultság korlátozását megengedő, "ha e törvény kivételt nem tesz" szövegrész, a bíróság vádhoz kötöttségét meghatározó 9. § (2) bekezdésben a vád jelzőjeként szereplő "törvényes" szó, továbbá az Abtv. 43. § (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére. Álláspontja szerint a rendelkezések sértik az Alkotmány 2. § (3) bekezdést (a hatalom erőszakos megszerzésének és gyakorlásának tilalma, az ilyen törekvések elleni fellépés joga és kötelezettsége), a bírósághoz fordulást alapjogként biztosító 57. § (1) bekezdést, a jogorvoslati jogot meghatározó 57. § (5) bekezdést, valamint a hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. § (1) bekezdést és az esélyegyenlőséget célzó intézkedésekről szóló 70/A. § (3) bekezdést.
2. Az 1. pont alatti indítványok benyújtását követően a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon kívül helyezte. A Be. a pótmagánvád intézményében biztosítja a bűncselekmény sértettjének azt a jogot, hogy a bíróság előtt az ügyész helyett a vádló pozíciójába lépjen, ha az ügyész a büntetőeljárást nem kívánja megindítani (a feljelentést elutasítja), a már megindult eljárásban nem kíván vádat emelni (az eljárást megszünteti vagy a vádemelést részben mellőzi), avagy a vádat nem kívánja tovább képviselni (a vádat elejti). Az indítványozó - az Alkotmánybíróság felhívására nyilatkozva - a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványát fenntartotta, és ugyancsak fenntartotta a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.379/2000/2. számú ítéletének megsemmisítése iránti kérelmét is.
Ezt követően - az Abtv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül -alkotmányjogi panasszal élt a Csongrád Megyei Bíróság B.1103/2003/5. számú, a pótmagánvádat elutasító végzése ellen. Az indítványozó a Be. szabályai alapján pótmagánvádlóként kívánt fellépni, azonban a bíróság megállapította, hogy a feljelentett cselekmény büntethetőségének elévülése miatt a vádindítvány jogi alapja hiányzik. Ugyanezen beadványban az indítványozó előterjesztést tett a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Btk.) az elévülés félbeszakítását és nyugvását meghatározó 35. §-a, valamint az Abtv. 42. §-a alkotmányossági vizsgálatára is. Álláspontja szerint alkotmányellenes mulasztás és alkotmányellenes szabályozás áll fenn egyrészt amiatt, hogy a büntethetőség elévülését csak hatósági cselekmény szakítja meg, a sértett jogérvényesítő cselekedetei ilyen hatással nem rendelkeznek, továbbá amiatt, hogy az Alkotmánybíróság döntései nem minden esetben visszamenőleges hatályúak. Úgy véli ez a helyzet sérti az Alkotmány 2. § (3) bekezdését, a 7. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését, az 50. § (1) bekezdését, az 51. § (1) és (3) bekezdését, az 57. § (1) és (5) bekezdését, valamint a 70/A. § (1) és (3) bekezdését.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"2. § (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."
"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."
"51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.
(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.
(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
[...]
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
[...]
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. Az 1973. évi Be. rendelkezései:
"7. § A hatóságok határozatai és intézkedései ellen, illetőleg az intézkedés elmulasztása miatt - ha e törvény kivételt nem tesz - jogorvoslatnak van helye."
"9. § (1) A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül.
(2) Bírósági eljárás csak törvényes vád alapján indulhat. A bíróság annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz."
3. A Be.-nek a 2006. évi LI. törvénnyel módosított - 2006. július 1-jétől hatályos - rendelkezései:
"1. § A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül."
"2. § (1) A bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el.
(2) Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
(3) A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz.
(4) A bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet, de nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványához."
"3. § (3) Ha e törvény kivételt nem tesz, a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság határozatai, valamint az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedései ellen, illetőleg, ha e törvény azt lehetővé teszi, az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt jogorvoslatnak van helye.
(4) A Legfelsőbb Bíróság határozatai ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye." "53. § (1) A sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,
b) az ügyész a vádemelést részben mellőzte,
c) az ügyész a vádat el ejtette,
d) az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét - magánvá-das eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként - nem vette át,
e) az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a bűncselekmény nem közvádra üldözendő."
4. A Btk. rendelkezése:
"35. § (1) Az elévülést félbeszakítja a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik."
5. Az Abtv. rendelkezései:
"42. § (1) A 40. §-ban foglalt esetben a határozat közzétételének napján veszti hatályát a jogszabály vagy annak rendelkezése, és minősül visszavontnak az állami irányítás egyéb jogi eszköze vagy annak rendelkezése."
"43. § (1) Azt a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni.
(2) A jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének megsemmisítése, - (3) bekezdésben foglalt eset kivételével - nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket.
[...]
(4) Az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja."
"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
(3) Az Alkotmánybíróság eljárására a 40-43. §-ban foglaltak az irányadók."
"49. § (1) Ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére.
(2) A mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni."
III.
Az indítványok megalapozatlanok.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy mennyiben kell vizsgálnia az 1973. évi Be.-vel összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére, valamint az utólagos normakontrollra irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság főszabályként ugyanis csak a hatályban lévő jogszabály alkotmányosságát vizsgálja.
1.1. A Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.379/ 2000/2. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz lényege, hogy az 1973. évi Be.-ben a törvényalkotó a sértett/feljelentő számára nem biztosította a bírósághoz fordulás jogát azon ügyészi határozat ellen, amely nem adott helyt a nyomozó hatóság részéről történt nyomozásmegszüntetés elleni panasznak, és emiatt alkotmányos alapjogokat, illetve alkotmányi rendelkezéseket sértő helyzet keletkezett.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a már nem hatályos jogszabály vizsgálatának is helye van akkor, ha az alkotmánybírósági eljárás alapja az alkalmazott, de időközben hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét állító alkotmányjogi panasz. Az Abtv. 48. §-ának (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt az nyújthat be, akinek esetében az Alkotmányban biztosított jogok sérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Ezt a feltételt összevetve az Abtv.-nek a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességről szóló 49. §-ában foglalt rendelkezéssel, a valamely szabályozás hiányára mint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésre alapított indítvány - főszabályként -nem bírálható el alkotmányjogi panaszként. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.)
Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.379/2000/2. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
1.2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hatályon kívül helyezett rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára sor kerül akkor is, ha az indítványozó által támadott jogszabály az új jogszabályban is változatlan tartalommal jelenik meg. Amennyiben az időközben hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő új jogszabály - azonos jogi környezetben - szintén tartalmazza a vitatott normát, az Alkotmánybíróság az eljárást az új rendelkezés tekintetében folytatja le. (1271/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1183, 1185.)
Ezen elv alapján az Alkotmánybíróság az 1973. évi Be. 7. §-ában a "ha e törvény kivételt nem tesz" szövegrész alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát a Be. 3. § (3) bekezdése, az 1973. évi Be. 9. § (2) bekezdésében szereplő "törvényes" szó alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát pedig a Be. 2. § (1) bekezdése tekintetében folytatta le.
2.1. A bíróság kötöttsége a "törvényes" vádhoz nem sérti az Alkotmánynak a bíróságok feladatait meghatározó 50. § (1) bekezdését, valamint a legfőbb ügyész és az ügyészség feladatait meghatározó 51. § (1) és (3) bekezdését.
A Be.-ben a büntetőjogi felelősségre vonás eljárási modelljének alapja: az eljárási funkciók megoszlása és a vádelv. A vád funkcióját az ügyész mint a közvádló látja el. A törvényalkotó kivételesen - különböző büntetőpolitikai megfontolásokból - a sértettet is feljogosítja, hogy vádlóként lépjen fel mint magánvádló, illetve mint pótmagánvádló, azonban az ügyész ilyen esetekben is átveheti a vád képviseletét. Vád nélkül a bíróság nem járhat el, a vádló szerepét nem veheti át, arra sem a vád, sem a védelem szereplőit nem hívhatja fel, és nem kényszerítheti [14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101.]. Ez az eljárási modell az Alkotmány rendelkezésein alapul, tükrözi a hatalmi ágak elválasztását, az állam büntető hatalmát gyakorló szervezetek, az ügyészség és a bíróság alkotmányos jogállását.
Az ügyészségnek, mint elsősorban vádfunkciót ellátó szervezetnek, alapvető feladata az állami büntetőigény bíróság előtti érvényesítése. Ilyen tartalommal szabályozza az Alkotmány 51. § (1) és (2) bekezdése az ügyészség alkotmányos jogállását, bűnüldözési és közvádlói funkcióit és az azokhoz kapcsolódó egyéb feladatait és hatáskörét. A (3) bekezdés értelmében az ügyészség e fő funkció mellett más feladatokat is ellát [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 33.]. Az ügyész a vádemelés, a vádképviselet során a közérdeket képviseli és közvádlói funkciójának gyakorlása során az ügyészi szakmai felelősség követelményeit is szem előtt tartva köteles eljárni. A közvádra üldözendő bűncselekmények esetén az ügyész szűrő szerepet tölt be, ezáltal biztosítja az indokolatlan vádemelések elkerülését [42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 519.].
Az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban van az, hogy a bíróság a büntető igazságszolgáltatási feladatait csak vád alapján és a vád keretei között végezheti [14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 107.]. A bíróság mint önálló hatalmi ág és az ügyészség mint önálló alkotmányos szervezet közötti közjogi viszony [vö.: 3/2004. (II. 17.) AB határozat, ABH 2004, 48, 57-58.] kizárja, hogy a bíróság - a nyomozás megszüntetésével kapcsolatos ügyészi álláspont felülvizsgálata eredményeként - vádemelésre kötelezze az ügyészt.
2.2. A Be. 3. § (3) bekezdésének szövegszerű utalása arra, hogy a jogorvoslati jogosultság alól a büntetőeljárási törvény bizonyos esetekben kivételt tehet, nem sérti a jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogot. A nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyész, az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész bírálja el. [Be. 28. § (4) bekezdés c) pont, 195. § (4) bekezdés, 228. §]. Az Alkotmánybíróság értelmezésének megfelelően az alkotmányos jogorvoslati jogból adódó követelményeket kielégíti az olyan szabályozás, amely az érdemi határozattal - a jelen esetben a nyomozást megszüntető határozattal - érintett személy számára biztosítja, hogy a határozat ellen ugyanazon szervezeten belül magasabb fórumhoz vagy - mint a jelen esetben - más szervhez forduljon [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.].
2.3. A bíróság vádhoz kötöttségét meghatározó 2. § (1) bekezdésben a vád jelzőjeként szereplő "törvényes" szó, továbbá a 3. § (3) bekezdésben meghatározott jogorvoslati jog korlátozását megengedő - "[h]a e törvény kivételt nem tesz" -szövegrész nincs alkotmányosan értékelhető összefüggésben azzal, hogy az Alkotmány szerint mindenki jogosult, illetve kötelezett a hatalom erőszakos megszerzésére és gyakorlásra irányuló törekvésekkel szembeni törvényes fellépésre [2. § (3) bekezdés]. Ugyancsak nem állapítható meg összefüggés a sérelmezett szabályozás és a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalma között, illetve azon rendelkezés között, hogy az állam a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti [70/A. § (1) és (3) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság a 2.1-2.3. pontokban foglaltakra tekintettel megállapította, hogy a Be. 2. § (1) bekezdésében és 3. § (3) bekezdésében megjelölt szövegrészek nincsenek ellentétben az Alkotmány megjelölt rendelkezéseivel, így az alkotmányellenesség megállapítására és a rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3.1. A Csongrád Megyei Bíróság B.1103/2003/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz lényege, hogy a büntethetőség elévülését félbeszakító, illetve az elévülés nyugvását előidéző körülmények meghatározásakor a törvényalkotó a Btk. 35. §-ban nem jelölte meg a sértett olyan cselekményeit, amelyek az elkövető felelősségre vonását szorgalmazzák. Tekintettel arra, hogy az Abtv. 48. §-ának és 49. §-ának összevetése következtében valamely szabályozás hiányából adódó alapjogi sérelemre - főszabályként - nem alapítható alkotmányjogi panasz, az Alkotmánybíróság azt - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján - visszautasította.
3.2. Az Alkotmánybíróság a Btk. 35. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezést utólagos normakontroll keretében vizsgálta.
A büntethetőség elévülése az időmúlás büntethetőséget megszüntető hatásának elismerését, egyben az állam büntető igényének elenyészését jelenti. Az Alkotmánybíróság a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban kifejtette, hogy ha az elévülés beállt, az elkövetőnek alanyi joga keletkezik arra, hogy ne lehessen megbüntetni. Ez az alanyi jog annak következtében nyílik meg, hogy az állam büntető igénye megszűnt, ha eredménytelenül eltelt az az idő, amelyet a törvényben büntető hatalmának gyakorlására, az elkövető üldözésére és megbüntetésére magának szabott. (ABH 1992, 77, 89.)
Az állam büntető monopóliuma következtében a bűncselekmény elkövetésével keletkező büntető igény érvényesítése az állam joga és kötelessége. A büntető hatalom tényleges gyakorlása az Alkotmány alapján erre kialakított szervezetrendszer alkotmányos feladata [42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 524.]. Ezzel van összhangban a Btk. 35. § (1) bekezdésének rendelkezése, amely az elévülés félbeszakítását a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen irányuló, az adott bűncselekménnyel kapcsolatos olyan eljárási cselekményéhez köti, amely az ügy érdemi előbbre vitelét célozza.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szabályozás nincs alkotmányosan értékelhető összefüggésben az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével (a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának biztosítása), a 8. § (1) bekezdésével (az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak elismerése, tiszteletben tartása és védelme), azzal, hogy az Alkotmány szerint mindenki jogosult, illetve kötelezett a hatalom erőszakos megszerzésére és gyakorlásra irányuló törekvésekkel szembeni törvényes fellépésre [2. § (3) bekezdés]. Ugyancsak nem állapítható meg összefüggés a sérelmezett törvényalkotói mulasztás és a bíróság, illetve az ügyészség alkotmányos feladatai [50. § (1) bekezdés, 51. § (1) és (3) bekezdés], a bírósághoz fordulás jogát és a tisztességes eljárás kritériumait meghatározó 57. § (1) bekezdés, az alkotmányos jogorvoslati jogot biztosító 57. § (5) bekezdés, továbbá a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalma, illetve azon rendelkezés között, hogy az állam a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti [70/A. § (1) és (3) bekezdés].
Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Btk. 35. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az Abtv. 42. § (1) bekezdése, amely szerint "a határozat közzétételének napján veszti hatályát a jogszabály vagy annak rendelkezése, és minősül visszavontnak az állami irányítás egyéb jogi eszköze vagy annak rendelkezése", nincs alkotmányosan értékelhető összefüggésben azzal, hogy az Alkotmány szerint mindenki jogosult, illetve kötelezett a hatalom erőszakos megszerzésére és gyakorlására irányuló törekvésekkel szembeni törvényes fellépésre [2. § (3) bekezdés]. Ugyancsak nem állapítható meg összefüggés a bírósághoz fordulás jogát és a tisztességes eljárás kritériumait meghatározó 57. § (1) bekezdés, az alkotmányos jogorvoslati jogot biztosító 57. § (5) bekezdés, továbbá a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalma, illetve azon rendelkezés között, hogy az állam a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti [70/A. § (1) és (3) bekezdés].
Az Abtv. 43. §-ának (2) bekezdése meghatározza az alkotmánybírósági határozatok hatályának fő szabályát: az alkotmányellenes jogszabály vagy az állami irányítás egyéb eszköze megsemmisítésének nincs visszaható hatálya, nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. Az Abtv. 43. § alkotmányosságát az Alkotmánybíróság a 10/1992. (II. 25.) AB határozatban (ABH 1992, 72.) elemezte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan rögzített jogállamiság, valamint az annak elemét képező jogbiztonság szempontjából.
A jelen ügyben az Abtv. 43. § (2) bekezdését - az indítványnak megfelelően -az Alkotmány más rendelkezéseivel kellett összevetni. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy határozatai visszaható hatályának kizárása nincs alkotmányosan értékelhető összefüggésben azzal, hogy az Alkotmány szerint mindenki jogosult, illetve kötelezett a hatalom erőszakos megszerzésére és gyakorlására irányuló törekvésekkel szembeni törvényes fellépésre [2. § (3) bekezdés]. Ugyancsak nem állapítható meg összefüggés a bírósághoz fordulás jogát és a tisztességes eljárás kritériumait meghatározó 57. § (1) bekezdés, az alkotmányos jogorvoslati jogot biztosító 57. § (5) bekezdés, továbbá a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalma, illetve azon rendelkezés között, hogy az állam a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti [70/A. § (1) és (3) bekezdés].
Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 42. § (1) bekezdés második fordulata, illetve a 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó szabályozás (Alkotmány 32/A. §, Abtv. 1. §) alapján nincs lehetőség az egyedi ügyekben meghozott bírósági határozatok alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére. Ezért az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.379/2000/2. számú ítéletének, valamint a Csongrád Megyei Bíróság B.1103/2003/5. számú végzésének megsemmisítésére irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2006. szeptember 11.
Dr. Erdei Árpád s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke, az aláírásban akadályozott
Dr. Balogh Elemér alkotmánybíró helyett
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Paczolay Péter
alkotmánybíró helyett