EH 2003.997 I. A mezőgazdasági szövetkezetek a használatukban lévő földterületek elidegenítésére jogosultak voltak.
II. A magyar állam kisajátítás helyett adásvétellel is megszerezhette a védett természeti területek tulajdonjogát [Ptk. 117. § (1) bek., 1976. évi 24. tvr. 3. §, 1995. évi XCIII. tv. 1. §].
Az elsőfokú közigazgatási szerv megismételt eljárásban a felperes, illetőleg a beavatkozó K. Mezőgazdasági Szakszövetkezet, a K. Völgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és a "V." Mezőgazdasági Szakszövetkezet között létrejött adásvételi szerződések alapján az azokban megjelölt ingatlanokra a magyar állam tulajdonjogának és a felperes vagyonkezelői jogának egyidejű törlése mellett a tsz. földhasználati jogot a szövetkezetek javára az eredeti szerzési jogcím meghagyásával - hivatkozással az 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Itvr.) 15. § (6) bekezdésére és a Ptk. 117. § (1) bekezdésére - bejegyezte.
A megismételt eljárásra az alperes felügyeleti intézkedésként hozott határozatai alapján került sor, melyekben az alperes az elsőfokú földhivatal határozatait megsemmisítette, és a közigazgatási szervet új eljárásra utasította. Az első fokon eljárt K. Körzeti Földhivatal az alperes által megsemmisített határozataiban az adásvételi szerződésekben megjelölt ingatlanok tekintetében a magyar államot tulajdonosként, a felperest pedig vagyonkezelőként bejegyezte.
A megismételt eljárásban hozott első fokú határozatok elleni fellebbezések folytán az alperes határozataival az Itvr. 17. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta az első fokú közigazgatási határozatokat. Megállapította, hogy a szerződésekkel érintett ingatlanok vonatkozásában az eladó szövetkezetek földhasználati joga volt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, így nem rendelkezhettek az ingatlanok átruházásáról.
A felperes kereseteiben kérte az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a szövetkezeteknek az 1995. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Vszt.) alapján is rendelkezési joguk áll fenn a perbeli ingatlanokra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kereseteit elutasította. Megállapította, hogy az adásvételi szerződésekkel érintett ingatlanoknak a szövetkezetek nem voltak tulajdonosai, így a Ptk. 117. § (1) bekezdésére figyelemmel tulajdonjogot nem adhattak el a magyar államnak; a földhasználati jog nem minősül tulajdonjognak. A Vszt. 1. és 4. §-ira és az 1993. évi II. törvényre hivatkozással kifejtette a bíróság, hogy az állam a védett természeti területeket állami tulajdonba kívánja venni és tartani, és ezt a célt kisajátítással kívánja elérni, amelyet meghatározott esetben a szövetkezettel szemben kell lefolytatni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert a szövetkezeteknek volt rendelkezési jogosultságuk az ingatlanok eladására; a szövetkezetek az 1992. évi II. törvény 15. §-ában foglaltaknak eleget tettek, az érintett területeket egyik földalapba sem jelölték ki, tehát közös használatban maradtak. Álláspontja szerint a Vszt. értelmében a földek adásvétellel is értékesíthetők.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kapcsán is abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvénynek (a továbbiakban: Ttv.) az 1987. évi I. törvényt hatályon kívül helyező rendelkezése (80. §) megszüntette-e a szövetkezetek földhasználati jogát.
Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
A fentebb megjelölt földről szóló anyagi jogszabályokat egybevetve a jogalkotásról szóló törvény és az Alkotmány idézett rendelkezéseivel, megállapítható, hogy a jogalkotó a jövőre vonatkozóan meg kívánta szüntetni a földhasználati jog létesítését, ugyanakkor a törvény nem tartalmaz rendelkezést a korábbi jogszabályok alapján megszerzett, a tulajdonjoggal egyenértékű földhasználati jog megszüntetéséről. A Legfelsőbb Bíróság következetesen képviselt álláspontja szerint a megszerzett jogok és jogosítványok az azok alapját képező törvény hatályon kívül helyezésével nem enyésznek el. A jogszabályok alapján megszerzett jogosultságok, így pl. a földhasználati jog, az ahhoz kapcsolódó jogosultságok és kötelezettségek a jogosultat változatlanul megilletik, kivéve, ha törvény rendelkezik a jogosultság vagy annak egy része megszüntetéséről. A perbeli földhasználatra vonatkozóan azonban a Ttv. 80. §-a nem tartalmaz rendelkezést.
A kifejtettek alapján a perbeli mezőgazdasági szövetkezetek a használatukban álló földrészletek vonatkozásában tulajdonosi jogosítványokat gyakorolnak, ezért rendelkezési jogosultságuk a perbeli ingatlanok elidegenítésére is fennállt.
Nem ütköztek tehát a perbeli adásvételi szerződések a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdésébe, ezért az alperes az Itvr. 17. §-ának (1) bekezdésére alapítottan jogszabálysértő határozatokat hozott a magyar állam tulajdonjogának, illetőleg a felperes vagyonkezelői jogának ingatlan-nyilvántartásból való törléséről.
A Legfelsőbb Bíróság - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával - annak sem találta jogszabályi akadályát, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek a perbeli védett természeti területek tulajdonjogát a Vszt. 1. § (1) bekezdése, illetve a 4. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 3. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával adásvételi szerződéssel is átruházhassák.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a közigazgatási határozatokat ugyancsak hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú földhivatal - felügyeleti intézkedésként megsemmisített - határozataival jogszabálysértés nélkül jegyezte be az érintett ingatlanokra a magyar állam tulajdonjogát és a felperes vagyonkezelői jogát. (Legf. Bír. Kfv. III. 37.817/2001. sz.)