951/B/1999. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában - dr. Kovács Péter és dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybírók párhuzamos indokolásával - meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 12. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 40. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

Indokolás

I.

Az indítványozó eredetileg a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Csttv1.) 2. § (2) bekezdésével összefüggésben fogalmazott meg alkotmányossági kifogást. Az indítvány benyújtását követően a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Csttv2.) 52. § a) pontja hatályon kívül helyezte a kifogásolt szabályozást, és a tárgykörben új rendelkezéseket fogalmazott meg. Ezért az indítványozó módosította kérelmét: eredeti indítványát visszavonta, egyúttal utólagos normakontrollt kezdeményező új kérelmet terjesztett elő.

A módosított indítvány egyrészt a Csttv2. 12. §-ának bevezető része alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte, mert az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetést tartalmaz. A kifogásolt rendelkezés alapján a nevelési ellátás megállapítása szempontjából csak az igénylő háztartásában élő gyermekeket lehet számításba venni, emiatt - az indítványozó szerint - alkotmányellenes hátrány sújtja azokat a családokat, amelyekben valamelyik szülő más személy háztartásában élő gyermeke után tartásdíjat fizet. "Ezért mind a nevelési ellátás, mind pedig a családi adókedvezmény összegének megállapítása során indokolt lenne a gyermekszámba beszámítani a tartásdíj igazolt fizetésével más személy háztartásában az igénylő, illetve adózó (...) által ténylegesen eltartott gyermek(ek)et is. "

Másrészt a módosított indítvány - szintén a hátrányos megkülönböztetés tilalmára utalva - kezdeményezte a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) 40. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó azért tartja alkotmányellenesnek a támadott szabályozást, mert az csak a Csttv2. "12. § a) pontja szerinti eltartott gyermek után engedi meg a családi kedvezmény érvényesítését, s még a kedvezményre jogot adó gyermekek számába sem számítja be a nevelési ellátásra nem jogosító eltartott gyermekeket. " Az indítványozó érvelése szerint így hátrányos megkülönböztetés sújtja azokat a családokat, amelyekben nagykorú, de nappali képzésben középiskolai vagy felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalok élnek.

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a módosított indítvány benyújtását követően megváltozott a Csttv2. 12. §-a. Mindazonáltal az indítvány nem vált okafogyottá, mert a Csttv2. 12. §-ának a) pontja lényegében változatlanul tartalmazza az indítványban kifogásolt rendelkezést. Ezért az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatának megfelelően - a Csttv2. -nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése tekintetében végezte el az alkotmányossági vizsgálatot.

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította továbbá, hogy az Szjatv. 40. §-a is - több alkalommal - módosult az indítvány benyújtását követően. Az indítványt ez esetben sem tekintette okafogyottnak az Alkotmánybíróság, mivel az Szjatv. 40. § (5) bekezdéséből következően az indítványban megfogalmazott alkotmányossági probléma - részben - jelenleg is fennáll. Ezért az Alkotmánybíróság az Szjatv. -nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése tekintetében végezte el az alkotmányossági vizsgálatot.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "

2. Az indítványban kifogásolt jogszabályi rendelkezések:

A Csttv2. -nek az indítvány benyújtásakor hatályban volt rendelkezése:

"12. § A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából csak azt az igénylő háztartásában élő vér szerinti, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeket lehet figyelembe venni,

a) akire tekintettel a szülő, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám nevelési ellátásra jogosult;

b) aki közoktatási intézmény tanulója vagy felsőfokú oktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik;

c) aki a 9. § (2) bekezdése alapján saját jogán jogosult az ellátásra. "

A Csttv2. -nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:

"12. § A családi pótlék összegének megállapítása szempontjából azt a vér szerinti, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeket kell figyelembe venni,

a) aki az igénylő háztartásában él, és

aa) akire tekintettel a szülő, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám családi pótlékra jogosult,

ab) aki közoktatási intézmény tanulója vagy felsőoktatási intézményben első akkreditált felsőfokú iskolai rendszerű szakképzésben, első egyetemi vagy főiskolai szintű alapképzésben részt vevő hallgató és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik,

ac) aki a 8. § (3) bekezdése alapján saját jogán jogosult az ellátásra;

b) aki fogyatékos és szociális intézményi ellátásban részesül, feltéve, hogy őt a gyámhivatal nem vette átmeneti vagy tartós nevelésbe és a családi pótlékot igénylő - a kormányrendeletben foglaltak szerint - vele kapcsolatot tart fenn. "

Az Szjatv. -nek az indítvány benyújtásakor hatályban volt rendelkezése:

"40. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi 1500 forint.

(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a családi kedvezmény.

(3) A családi kedvezmény eltartottanként

a) egy és kettő eltartott esetében havi 1700 forint;

b) három vagy több eltartott esetében havi 2300 forint;

c) súlyosan fogyatékos eltartott esetében fogyatékos eltartottanként havi 2600 forint.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában eltartott az, akire tekintettel családi pótlékot folyósítanak. Súlyosan fogyatékos eltartott az, aki után a családi pótlékot a fogyatékos állapotára tekintettel folyósítják, továbbá a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély is, abban a háztartásban, ahol ellátásáról folyamatosan gondoskodnak.

(5) A családi kedvezményt az a szülő, nevelőszülő, hivatásos nevelőszülő, gyám veheti igénybe, aki a családi pótlék igénybevételére jogosult, illetőleg a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély esetében a folyamatos ellátásáról gondoskodó, egy háztartásban élő magánszemélyek egyike, feltéve, hogy a kedvezmény érvényesítése esetén adóbevallásában (a munkáltatója az adóbevallást helyettesítő elszámolásban) a fogyatékos eltartott természetes azonosító adatait vagy adóazonosító jelét feltünteti.

(6) Amennyiben a családi pótlékot olyan magánszemély nevére folyósítják, akinek a 33-34. § rendelkezéseit is figyelembe véve nincs a családi kedvezmény összegének érvényesítéséhez elegendő adója, akkor az (5) bekezdés rendelkezésétől eltérően a családi kedvezmény nem érvényesített részét, illetőleg egészét a vele együttélő házastársa az adóév végén adóbevallásában (az adóbevallást helyettesítő elszámolásban) veheti igénybe, feltéve, hogy az eltartott természetes azonosító adatait vagy adóazonosító jelét mindketten feltüntetik adóbevallásukban, illetőleg az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolásukban. "

Az Szjatv. -nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:

"40. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg (személyi kedvezmény) .

(2) Az összevont adóalap adójából a (3)-(l 1) bekezdés rendelkezései szerint nem kell megfizetni a családi kedvezményt, amelyet a kedvezményezett eltartott után adóbevallásában, illetőleg az adóhatósági adómegállapításában érvényesíthet a jogosult azzal, hogy e § alkalmazásában adóbevallásnak minősül a magánszemély adójának a munkáltató által történő adómegállapítása is.

(3) A családi kedvezmény kedvezményezett eltartottakként és jogosultsági hónaponként 4000 forint, feltéve, hogy az adott hónap bármely napján az eltartottak létszáma a három főt eléri.

(4) E § alkalmazásában jogosultsági hónap az a hónap, amelyre tekintettel a családi pótlékot, illetőleg a rokkantsági járadékot folyósítják, magzat esetében a várandósság időszakában azon hónap, amelyben a várandósság orvosi igazolása alapján a jogosultság legalább egy napig fennáll, kivéve azt a hónapot, amikor a megszületett gyermek után a családi pótlékra való jogosultság megnyílik. Az adóhatóság az ellenőrzés során kérheti a várandósság tényéről kiadott orvosi igazolást.

(5) A (3) bekezdésben megállapított összeg meghatározása szempontjából az eltartottak létszámába be kell számítani a kedvezményezett eltartottakon kívül azokat is, akiket rajtuk kívül a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek (a továbbiakban együtt: eltartottak) .

(6) A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult az a magánszemély, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult, továbbá a várandós nő és vele közös háztartásban élő házastársa. Nem jogosult azonban a családi kedvezmény érvényesítésére az a magánszemély, aki a családi pótlékot mint vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg mint vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapja, valamint a szociális intézmény vezetője, ha a családi pótlékot az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapja.

(7) Ha a kedvezményezett eltartott saját maga volna jogosult a (6) bekezdés rendelkezése szerint a családi kedvezmény érvényesítésére, illetőleg, ha a kedvezményezett eltartott rokkantsági járadékban részesülő magánszemély, akkor a vele közös háztartásban élő magánszemélyek közül - döntésük szerint - egy minősül jogosultnak.

(8) A családi kedvezmény érvényesítésének feltétele az eltartottak természetes azonosító adatainak vagy adóazonosító jelének feltüntetése az adóbevallásban, azzal, hogy magzat (ikermagzat) esetében az előzőeket a várandósság tényéről adott nyilatkozat helyettesíti.

(9) A családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen érvényesíthető, azonban a jogosult a vele közös háztartásban élő házastársával, élettársával - amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe az adóév végén megoszthatja azt (ideértve azt az esetet is, ha a családi kedvezményt a jogosult egyáltalán nem tudja érvényesíteni), feltéve, hogy a megosztás tényéről az adóbevallásukban nyilatkozatot adnak és egymás adóazonosító jelét feltüntetik.

(10) Ha a magzat (ikermagzat) felismerése az adóbevallás benyújtását követően történik, akkor a várandósság alapján az adóévben fennálló jogosultsági hónapokra járó családi kedvezmény - figyelemmel e § rendelkezéseire is - önellenőrzéssel érvényesíthető.

(11) A családi kedvezmény e § szerint történő érvényesítése a (7) bekezdésben nem említett jogosultak esetében független attól, hogy az adóelőleg megállapításánál mely jogosultnál történt annak figyelembevétele. "

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó a Csttv2. -vel és az Szjatv. -vel összefüggésben is az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése által tiltott hátrányos megkülönböztetést kifogásolta.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az emberi, illetve állampolgári jogokkal kapcsolatban fogalmazza meg a diszkrimináció tilalmát. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság gyakorlatában a diszkrimináció tilalma nemcsak az alapjogok körében tett hátrányos megkülönböztetést zárja ki, hanem azt is megköveteli, hogy a jognak mindenkit egyenlően (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [Először: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]

Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra, hogy "a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya. " (Először: 1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.)

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.].

2. Az indítványozó a Csttv2. 12. §-át azért tartja alkotmányellenesnek, mert az alapján csak az igénylő háztartásában élő gyermekeket lehet számításba venni a családi pótlék megállapításánál. A szabályozás alapján nem jár családi pótlék, ha a szülő más személy háztartásában elő gyermeke után tartásdíjat fizet.

A családi pótlékra való jogosultság feltételeit a Csttv2. 7. § (1) bekezdése határozza meg, amelynek a) pontja sorolja fel azokat a személyeket, akik a saját háztartásban nevelt gyermekre tekintettel részesülhetnek családi pótlékban. Az egyéb esetekben járó családi pótlékról a 7. § (1) bekezdés b) -e) pontjai rendelkeznek. A szabályozásból az következik, hogy nem jár családi pótlék annak a szülőnek, akinek gyermeke más személy (tipikusan a másik szülő) háztartásában nevelkedik. A juttatás akkor sem jár, ha a szülőnek a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 69/A. -69/B. §-ai alapján tartásdíjat kell fizetnie a gyermek után. Mindezt a Csttv2. 7. § (1) bekezdése a családi pótlékra jogosult oldaláról, az indítvánnyal érintett 12. § a) pontja pedig a gyermek (akire tekintettel a jogosultnak jár a családi pótlék) oldaláról közelítve fogalmazza meg.

A Csjt. 69/C. § (1) és (2) bekezdése kimondja:

"(1) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni:

a) a gyermek tényleges szükségleteire,

b) mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,

c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre,

d) a gyermek saját jövedelmére is.

(2) A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. "

A Csjt. és a Csttv2. összevetéséből megállapítható, hogy a tartásdíjat a különélő szülők személyi, családi, jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintettel kell meghatározni. Így tekintetbe kell venni, hogy a családi pótlékra az a szülő lesz jogosult, akinek a háztartásában él a gyermek, és arra is figyelemmel kell lenni, hogy a másik szülő számára milyen anyagi tehertételt jelent a tartásdíj megfizetése. Következésképpen a tartásdíj megállapításakor a Csttv2. szerinti családi pótlékkal is számolni kell.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a családi pótlékra vonatkozó szabályozás szempontjából nem tekinthetők egy csoportba tartozóknak azok a személyek, akik más háztartásban élő gyermekük után tartásdíjat fizetnek, és azok a személyek, akik ilyen anyagi terhet nem viselnek. A szabályozás alapjául szolgáló ésszerű csoportképző ismérv, hogy az igénylő saját háztartásban neveli gyermekét. Ugyanis a gyermeket a saját háztartásában nevelő szülőnél a gyermek eltartásával, gondozásával, nevelésével összefüggésben felmerülő kötelezettségek és terhek eltérő természetűek, mint a rendszeres tartásdíjfizetés. A saját háztartásban nevelt gyermekkel kapcsolatos költségek akkor is indokolják az eltérő szabályozást, ha a gyermek másik szülője tartásdíjat fizet.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Csttv2. 12. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt az indítványt, amely szerint a Szjatv. 40. §-a miatt a családi adókedvezmény szempontjából hátrányos megkülönböztetés sújtja azokat a családokat, amelyekben nagykorú, de nappali képzésben középiskolai vagy felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalok élnek, mivel őket nem lehet figyelembe venni a kedvezmény megállapításánál.

Az Szjatv. 40. §-a összekapcsolja a családi adókedvezményre való jogosultságot a Csttv2. szerint családi pótlékra való jogosultsággal. Az Szjatv. 40. § (5) bekezdése szerint eltartottnak kell tekinteni "a kedvezményezett eltartottakon kívül azokat is, akiket rajtuk kívül a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek". Ezen a konstrukción belül az indítvány benyújtását követően számos változás történt, amelyek közül jelen ügyben a Csttv2. 7. § (1) bekezdés ac) pontjának, valamint (2) bekezdésének van jelentősége, amelyeknek megfelelően a középiskolai, szakiskolai tanulmányokat folytató gyermek után is jár családi pótlék annak a tanévnek a végéig, amelynek időtartama alatt betölti a 23. életévét.

A jogszabályváltozások azt eredményezték, hogy jelenleg a felsőfokú oktatási intézményben tanuló, eltartott fiatalokat nem lehet figyelembe venni a családi adókedvezményre való jogosultság megállapításánál, a középfokú tanulmányokat folytatókat viszont igen. [Az Szjatv. 40. § (3) bekezdése alapján családi kedvezmény akkor jár, ha "az eltartottak létszáma a három főt eléri", ez a korlátozás azonban nem tárgya a jelen alkotmánybírósági eljárásnak.]

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az adókedvezményhez való jog nem alkotmányos alapjog [először: 182/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 588, 590.]. Az állami társadalom- és gazdaságpolitika mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy mit tart olyan jelentőségű tevékenységnek, amelynek gyakorlója számára - az Alkotmány keretein belül - ösztönző adó- és egyéb kedvezményeket állapít meg. [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 342.]

A 79/1995. (XII. 21.) AB határozat megállapította: "Az Alkotmány (...) 70/F. §-a alapján az államot az oktatáshoz való jog érvényesülési feltételeinek biztosításában az egyes oktatási formák tekintetében eltérő kötelezettségek terhelik. Az Alkotmány e rendelkezése az ingyenes oktatás állami biztosításának kötelezettségét csak a kötelező általános iskolai oktatásban írja elő. A felsőfokú oktatást illetően állami kötelezettségként a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető oktatás biztosítását és az oktatásban részesülők anyagi támogatását határozza meg. Az Alkotmány e rendelkezéséből nem származik az államnak alkotmányos kötelessége a felsőoktatási intézményekben az ingyenes oktatás biztosítására. (...)

Az Alkotmány 16. §-a állami kötelezettséget állapít meg az ifjúság létbiztonsága, oktatása és nevelése, valamint érdekeinek védelme tekintetében. Ez a rendelkezés azonban önmagában alanyi alapjogot nem tartalmaz konkrét állami szolgáltatásokra. A jogalkotó szervek számára széles mozgásteret biztosít az ifjúság létbiztonságát, oktatását és nevelését, valamint érdekének védelmét szolgáló támogatási formák meghatározásában. " (ABH 1995, 399, 404-405.)

Mindezeket alapul véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, hogy az Szjatv. 40. § (5) bekezdése - és az azzal összefüggő Csttv. - alapján nem vehetők figyelembe a családi adókedvezmény megállapításánál azok az eltartott fiatal felnőttek, akik felsőfokú tanulmányokat folytatnak. Az alapfokú, a középiskolai, valamint a szakiskolai tanulmányokat folytató személyekhez, illetve a felsőfokú képzésben résztvevő személyekhez kötődő adószabályozás eltérése ugyanis nem sért alapvető jogot, és - tekintettel a tankötelezettségre, valamint a középfokú oktatási intézményekben elsajátítható ismeretek megszerzésének ösztönzésére - ésszerű indokon alapul. A fiatal felnőttek felsőfokú képzésben való részvételét az állam a családi adókedvezményen kívül más adószabályozásban, illetve más juttatási formában is támogathatja.

Ezért az Alkotmánybíróság az Szjatv. 40. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

IV.

Az indítványozó a Csttv 1. 2. § (2) bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítványát visszavonta. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tű. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § d) pontja szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítványozó indítványát visszavonta.

Ezért az Alkotmánybíróság a Csttv1. 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmi-sítére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszüntette.

Budapest, 2007. június 12.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása

Egyetértek a határozattal és annak indokolásával. A jelen határozatban hivatkozott 79/1995. (XII. 21) AB határozat (az ún. Bokros-csomag keretei között bevezetni tervezett tandíjról szóló határozat, ABH 1995, 399.) azonban egy olyan problémakört érint az Alkotmány 70/F. §-ára is kitérve, amelyben az azóta bekövetkezett fejleményekre is tekintettel indokolt a fokozott figyelem.

Az Alkotmánybíróság jelen határozatában a 79/1995. (XII. 21.) AB határozatból a következő részt idézi: "Az Alkotmány idézett 70/F. §-a alapján az államot az oktatáshoz való jog érvényesülési feltételeinek biztosításában az egyes oktatási formák tekintetében eltérő kötelezettségek terhelik. Az Alkotmány e rendelkezése az ingyenes oktatás állami biztosításának kötelezettségét csak a kötelező általános iskolai oktatásban írja elő. A felsőfokú oktatást illetően állami kötelezettségként a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető oktatás biztosítását és az oktatásban részesülők anyagi támogatását határozza meg. Az Alkotmány e rendelkezéséből nem származik az államnak alkotmányos kötelessége a felsőoktatási intézményekben az ingyenes oktatás biztosítására. E rendelkezés alapján tehát nem áll fenn alapvető alanyi jogosultság a tandíjmentességre sem. " (ABH 1995, 399, 404-405.)

A helyzet azonban jóval összetettebb annál, mint ahogy az az Alkotmány 70/F. §-át önmagában olvasva tűnik.

Már 1995-ben felvetődött, a magánszemély indítványozók, illetve egy országgyűlési képviselő indítványozó részéről, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdésére is figyelemmel, nincs-e ütközés a középfokú és a felsőfokú oktatást illetően a vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, és mindenekelőtt az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 13. cikke értelmében: "1. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenkinek joga van a művelődéshez. (...) 2. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy e jog teljes megvalósítása érdekében: a) az elemi oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé kell tenni; b) a középfokú oktatást annak különböző formáiban, ideértve a műszaki és szakmai középfokú oktatást is, minden megfelelő eszközzel általánossá és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján; c) a felsőoktatást teljesen egyenlő feltételekkel a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján; ".

Tekintettel arra, hogy a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát 1995-ben országgyűlési képviselő is indítványozta, az Alkotmánybíróság elvégezte az elemzést, és a következőkre mutatott rá:

"Magyarországon a rendszerváltozás történelmi előzményei és sajátos gazdasági-pénzügyi nehézségei folytán az ingyenes felsőoktatás fokozatos bevezetésének folyamata eltér a fejlett országok lehetőségeitől. Az Egyezségokmány idézett 13. cikkének 2/c) pontja a felsőoktatáshoz való jog megvalósítása érdekében a részes államok által elfogadott célkitűzéseket és feladatokat állapít meg. A megfelelő eszközök között e rendelkezés kiemeli az ingyenes oktatás fokozatos bevezetésének lehetőségét. Ezeket a megállapításokat támasztja alá az Egyezségokmány 2. cikkének 1. pontja is, amely többek között azt rögzíti, hogy a részes államok fokozatosan biztosítják az Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását. E rendelkezések jellege és tartalma alapján tehát a tandíjfizetési kötelezettség megállapítása miatt az Egyezségokmány 13. cikke 2/c) pontjának és az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének alkotmányellenes sérelme nem állapítható meg" (ABH 1995, 399, 411) .

Egy nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettség értelmezésekor különös hangsúlyt kap az, ha az adott szerződésnek van önálló szerv révén végzett saját monitoring-eljárása, és az az adott szerződési cikkeket a részes államok vonatkozásában értelmezni jogosult, az egységes joggyakorlat biztosítása végett. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában ezt a funkciót az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 1985/17. sz. határozata értelmében 1985. május 28-a óta a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága (Comité des droits économiques, sociaux et culturels) látja el.

Ez a testület a tagállami jelentések ellenőrzése mellett "általános észrevételek" (Observations générales / General Comments) kidolgozásával segíti az egységes joggyakorlatot és a vállalt kötelezettségek végrehajtását. Az oktatásügyről szóló cikk kommentárját 1999-ben készítették el az Application du Pacte International Relatifaux Droits Economiques, Sociaux et Culturels, Observation générale 13, E/C. 12/1999/10 jelzetű dokumentumban. Ebben ates-tület leszögezte: "Az "ingyenesség fokozatos bevezetése" azt jelenti, hogy jóllehet az államok kötelesek elsőbbséget adni az általános iskolai oktatás ingyenességének, de kötelezettségük van arra, hogy konkrét intézkedéseket tegyenek, hogy idővel biztosítsák a középfokú és a felsőfokú oktatás ingyenességét" (14. §) . A testület utalt továbbá az ingyenességről egy másik dokumentumban, a 14. Általános észrevételben (E/C. 12/1994/4 jelzetű dokumentum) adott értelmezésre, amelyben a különböző közvetlen és közvetett járulékok fokozatos leépítésének kötelezettségét hangsúlyozza (7. §) .

Annyira egyértelmű a fokozatos leépítés elvárt iránya, hogy azzal - az Egyezségokmányból fakadó kötelezettségek fennállta alatt - anyagi terhek bevezetése nem könnyen egyeztethető össze. Így tehát az Alkotmány 70/F. §-ának megfogalmazása a nemzetközi jogi korlátok miatt eredeti nyelvtani tartalma dacára igen szűk mozgásszabadságot jelent.

Az Alkotmánybíróságnak az Egyezségokmány oktatásügyi cikkét értelmező tézisei 1995-ben, azaz négy évvel azelőtt fogalmazódtak meg, hogy az ENSZ illetékes szerve elkészült volna az Egyezségokmány e cikkét minden részes államra nézve értelmező saját dokumentumával. 1999 óta azonban ez Magyarországra is irányadó, és az Alkotmánybíróság sem tekinthet el az adott nemzetközi kötelezettségnek a világszervezetben kialakult értelmezésétől. Ennek értelmében a 79/1995. (XII. 21.) AB határozat (ABH 1995, 399.) hivatkozott részeinek a beidézését csak a fenti megjegyzésekkel tudom elfogadni.

Budapest, 2007. június 12.

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom:

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró