6620/1947. (VI. 4.) ME rendelet
a magánjogi szolgálati viszony alapján járó nyugdíjaknak, valamint a vállalati nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos egyes kérdéseknek átmeneti szabályozása tárgyában
A minisztérium az 1946: XVI. törvénycikk 1. §-ában foglalt és az 1947: VIII. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
I. FEJEZET
A nyugdíjra vonatkozó rendelkezések
1. § (1) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak az igényjogosultak részére a mindenkor esedékes nyugdíjat a jelen rendeletben foglalt rendelkezések szerint kötelesek fizetni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség terheli mindazokat a természetes és jogi személyeket is, akik szolgálati szerződés, külön megállapodás alapján vagy egyéb jogalapon igényjogosult személyek, vagy ezek hozzátartozói részére nyugdíj fizetésére kötelezettek. Ez a rendelkezés a 11670/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 230. szám) rendelkezéseit nem érinti.
(3) A 2500/1945. ME rendelet és a 7000/1945. KKM, illetőleg az ezeket módosító vagy kiegészítő rendeleteik alá eső munkaadókra, továbbá az Országos Társadalombiztosító Intézetre, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetére, a Magyar Nemzeti Bankra és a Pénzintézeti Központra mint munkáltatókra, illetőleg a saját alkalmazottaik számára fenntartott nyugdíjintézményekre a jelen rendelet hatálya nem terjed ki.
2. § A jelen rendelet alkalmazásában nyugdíjnak kell tekinteni az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak által nyújtott nyugdíjat, özvegyi nyugdíjat, árvajáradékot és alapszabályszerű más ellátást. Nyugdíjnak kell tekinteni továbbá minden nyugellátást, amely az 1. § (2) bekezdésében megjelölt személlyel magánjogi szolgálati viszonyban volt személyt, illetőleg annak hozzátartozóját szolgálati szerződés, külön megállapodás alapján, vagy egyéb jogalapon megilleti. (Nyugdíj, özvegyi nyugdíj, árvajáradék, nyugdíj-természetű kegydij, nevelési segély, természetbeni járandóságok megváltása stb.).
3. § (1) A jelen rendelet 1. §-ában megjelölt nyugdíjfizetésre kötelezettől nyugdíjra igényjogosultak nyugdíjának összegét az alábbi (2)-(17) bekezdésekben foglaltak szerint kell megállapítani.
(2) A nyugdíj összegszerű megállapításának alapja a beszámítható javadalmazás. Ennek számítási alapja az alapjavadalmazás, amely alatt a tényleges alkalmazásban álló munkavállalók részére az alapteljesitmény után állandó összegben megbatározott javadalmazást, továbbá a szolgálati évekhez igazodó esetleges korpótlékot kell érteni. Az alapteljesitmény után járó javadalmazás, valamint a korpótlék mértékének megállapításánál a vonatkozó kollektív (tarifális) szerződést és függelékeit, illetőleg magyarázatait, a munka-bérmegállapüó bizottsági határozatokat, valamint a munkabérek (fizetések) megállapítására irányuló jogszabályokat, ezek hiányában pedig az illető munkaadónál a javadalmazás tekintetében érvényesülő szabályokat kell figyelembe venni. Nem vehetők azonban számításba az előbb említett szerződések, rendelkezések, illetőleg szabályok értelmében a tényleges alkalmazásban állók részére járó javadalmazás egyéb részei, mint például: a túlórapótlék, a vasárnapi teljesítmény díjazása, az éjjeli munka pótléka, a többtermelés után járó többletjuttatás, az újítások díjazása, a készenléti szolgálat díjazása, a kiküldetési pótlék, a működési pótlék, a jutalék, a reprezentációs juttatás, a fizetéses szabadság helyett kapott kárpótlás, a remuneráció, a mérlegpénz, a karácsonyi segély, a természetbeni járandóság, a családi pótlék, a munkáltatót terhelő és a munkabérek után számított adók, a közmunkaváltság, a kötelező társadalombiztosítás járuléka.
(3) A népjóléti miniszter szükség esetében - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a (2) bekezdésben foglaltakat kiegészítő rendelkezést tehet.
(4) Az 1946. évi augusztus hó 1. napja előtt nyugdíjazott személynél alapjavadalmazásként azt a javadalmazást kell számításba venni, amelyre a nyugdíjazott személynek igénye lenne abban az esetben, ha tényleges szolgálatban állna és a nyugdíjazásakor betöltött állásával azonos, vagy a javadalmazás szempontjából ezzel egy tekintet alá eső állást töltene be. Ha az említett állás javadalmazására vonatkozólag a kollektív szerződés vagy más szabály alsó és felső határösszeget és a szolgálati évekhez igazodó korpótlékot állapit meg, az alsó határösszeget kell alapul venni. Ehhez az összeghez kell a szolgálati évekhez igazodó korpótlékot hozzászámítani. Ha a kollektív szerződés vagy más szabály az alsó és felső határösszeget megállapítja ugyan, de korpótlék fizetését nem irja elő, az alapjavadalmazás megállapítására a jelen bekezdés első mondatában megszabott rendelkezés az irányadó.
(5) Az 1946. évi augusztus hó 1. napja után nyugdíjazott vagy nyugdíjazásra kerülő munkavállalónál alapjavadalmazásként azt a javadalmazást kell számításba venni, amely őt nyugdíjazásának időpontjában megillette, vagy megilleti. Az alkalmazásban álló munkavállalók javadalmazásának a nyugdíj megállapítását követő időben hatálybalépő szerződések, rendelkezések, illetőleg szabályok [(2) bek.) alapján változása esetében az alapjavadalmazást a (4) bekezdésben foglaltak szerint kell számítani; a javadalmazások emelkedése esetében igy megállapított nyugdíj a jelen bekezdés első mondata alapján megállapitott nyugdíjnál kevesebb nem lehet.
(6) Annál a nyugdíjazottnál, akit tényleges szolgálata alatt származása, vagy baloldali politikai magatartása miatt alacsonyabb rendű munkakörbe osztottak be, az alapjavadalmazást az illető vállalatnál a hátrányos beosztást megelőzően utoljára betöltött állásnak megfelelően kell számítani.
(7) Annál a nyugdíjazottnál, akit a felszabadulás után lefolytatott igazoló eljárás során vezető állásra alkalmatlannak minősítettek, az alapjavadalmazást a vállalatnál utoljára nem vezetői munkakörben betöltött állásának megfelelően kell számi tani; ha pedig a nyugdíjazott első alkalmazása vezető állásra történt, az illető vállalatnál vezetéssel nem járó legmagasabb önálló munkakörnek megfelelő alapjavadalmazást kell számításba venni.
(8) Az 1928: XL. tc. 145. §-ának (6) bekezdése alapján működő közös nyugdíjpénztárak valamelyikéhez tartozó nyugdíjazott személynél az alapjavadalmazást csak abban az esetben kell az utoljára betöltött állásnak megfelelően számítani, ha ebben az állásban az illető személy legalább 12 hónapot eltöltött. Ellenkező esetben az alapjavadalmazást az utolsó állást megelőző állásnak megfelelően kell számítani.
(9) A beszámítható javadalmazás a (4)-(8) bekezdés szerint számított alapjavadalmazásnak 70%-a.
(10) A beszámítható javadalmazás a mindenkor érvényben lévő - a Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége között kötött - u. n. magánalkalmazotti kollektív szerződésben megállapított legmagasabb havi fizetés háromszorosának 70%-át nem haladhatja meg.
(11) A beszámítható javadalmazás mértékét a nyugdíjfizetésre kötelezett vagy a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat kérelmére az illetékes szakminiszter [22 § (2) bek.] a nyugdíj fizetésére kötelezett vagyoni helyzetének, illetőleg a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat teherbíróképességének figyelembevételével és a Pénzintézeti Központ, a Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete, továbbá a munkáltatói érdekképviselet véleményének meghallgatásával átmenetileg a (9) bekezdésben megállapított hányad alá csökkentheti. Ha a csökkentés mérnök (technikus) igényjogosultakat is érint, a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetét is meg kell hallgatni. A biztosító magánvállalatok esetében a népjóléti miniszter a Pénzintézeti Központ helyett a pénzügyminiszter véleményét kéri ki.
(12) A csökkentett beszámítható javadalmazás az elismert vállalati nyugdíjpénztáraknál az alapjavadalmazásnak 60%-ánál kisebb nem lehet. A beszámítható javadalmazás csökkentése esetében a (10) bekezdésében megszabott határt is megfelelő arányoan le kell szállítani, illetőleg a (15) bekezdés utolsó mondatában meghatározott nyugdíjat is azonos arányban kell csökkenteni. Az illetékes szakminiszter a jelen bekezdéssel szabályozott esetekben a leszámítható javadalmazás mértéke tekintetében - a (11) bekezdésben említett szervek meghallgatásával - ugy is rendelkezhetik, hogy az illető nyugdíjfizetésre kötelezettnél az alacsonyabb összegű nyugdíjra jogosultak csoportjai javára fokozatosan emelkedő arányszámokat állapithat meg.
(13) Az illetékes szakminiszternek a beszámítható javadalmazás csökkentésére irányuló kérelem tárgyában hozott határozata ellen mind a munkáltatói, mind pedig az alkalmazotti érdekképviselet a határozat közlésétől számított 15 nap alatt a Kúrián alakuló külön bírósághoz előterjesztéssel élhet. A külön bíróság elnöke a Kúria elnöke, vagy a Kúria elnökének kijelölése alapján a Kúria másodelnöke vagy egyik tanácselnöke. A külön bíróság az elnökön kivül négy tagból alakul; a tanács két tagját a Kúria itélőbirái közül a Kúria elnöke jelöli ki, egy tagját a Kúria elnökének megkeresésére esetenkint a Szakszervezeti Tanács, egy tagját pedig a Kúria elnökének megkeresésére esetenkint az a munkáltató érdekképviselet jelöli ki, amelynek az érdekelt nyugdíjfizetésre kötelezett, vagy nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat a tagja. Ha a nyugdíjfizetésre kötelezett munkáltatói érdekképviseletnek nem tagja, a külön bíróság egyik tagját az igazságügyminiszter jelöli ki. A külön bíróság tárgyalása nem nyilvános. Az előterjesztés tárgyában a külön bíróság végzéssel határoz. Ha az előterjesztést arra nem jogosított fél adta be vagy elkésetten nyújtották be, a külön bíróság azt visszautasítja, egyébként pedig az előterjesztéssel megtámadott határozatot helybenhagyja, vagy pedig egészben vagy részben megváltoztatja. A külön bíróság alakulásának, eljárásának és ügyvitelének szabályait egyebekben a népjóléti miniszterrel egyetértésben az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(14) A nyugdíj összegét a beszámítható javadalmazás alapulvételével az alapszabály (nyugdíjszabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyél) jogalap) rendelkezéseinek megfelelően kell megállapitani és az igy megállapított összeget kell a jogosultnak nyugdíjként kifizetni. Az igényjogosult hozzátartozók részére az előbbiek szerint megállapított nyugdíjnak azt a hányadát kell fizetni, amely a vonatkozó alapszabály (nyugdíjszabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyéb jogalap) szerint őket megilleti. Ha az alapszabály (szerződés, külön megállapodás) a hozzátartozók részére fizetendő nyugdíjat nem a nyugdíj, hanem az alapjavadalmazás hányadában állapítja meg, nyugdíjként a beszámítható javadalmazás megfelelő hányadát kell fizetni. A beszámítható javadalmazás alapulvételével kell megállapítani az egyszeri (nem rendszeres) szolgáltatást is, ha annak mértékét az alapszabály (szerződés, külön megállapodás) a szolgáltatási alapnak valamely hányadában szabja meg.
(15) Azt a szolgáltatást, amelynek mértékét szerződés, megállapodás, egyéb jogalap nem a szolgáltatási alap hányadában, hanem megbatározott összegben szabja meg, az alapjavadalmazáshoz képest olyan arányban kell megállapítani, mint amilyen arány az igényjogosultat a szerződés (megállapodás, egyéb jogalap) keletkezésének napját közvetlenül megelőző hónapra megillető javadalmazás és az eredetileg megállapított szolgáltatás között mutatkozik. Az utóbb említett javadalmazást azonban a (2) bekezdés rendelkezésében foglalt korlátozással kell számításba venni. Ha az arányosításnál 1945. évi január hó 1. napját megelőző időben élvezett havi javadalmazást kell alapulvenni, az előbbiek szerint számított havi javadalmazásnak a 3.200 pengőt meghaladó részét figyelmen kivül kell hagyni. A jelen bekezdés szerint megállapított nyugdíj összege nem haladhatja meg a beszámítható javadalmazásnak a (10) bekezdésben megállapított határösszegét.
(16) Azokat a saját szolgálatukban szerzett joguk alapján nyugdíjazottakat, akiknek nyugdíjjogosultsága nem 1. rokkantság, 2. a teljes szolgálati idő betöltése, 3. az öregségi nyugdíj korhatárnak elérése, vagy 4. a nyugdíjszabály-zatnak a szolgálatból önhibáján kivül álló okból kiváló jogosultra vonatkozó rendelkezése alapján nyílott, vagy nyilik meg, akkora nyugdíj illeti meg, amelyre biztosítástechnikai alapon számított egyéni járuléktartalékuk, mint egyszeri dij a nyugdíjazás időpontjában fedezetet nyújt. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a baloldali politikai magatartásuk, vagy származásuk miatt nyugdíjazottakra, továbbá azokra, akik nyugdíjazásuk időpontjában hatvanadik életévüket betöltötték. Az egyéni járuléktartalékot a nyugdíjjogosult által a nyugdíjazás időpontjában betöltött életkornak, a nyugdíjszabályzat alapján beszámítandó tagsági időnek, a nyugdíjszabályzatban megállapított szolgáltatási rendszernek, a jelen rendelet alapján megállapított beszámítható javadalmazásnak, illetőleg a (15) bekezdésben foglaltaknak, továbbá a legutolsó biztosítástechnikai mérlegnél alkalmazott biztosítástechnikai táblázatnak figyelembevételével kell megállapítani. Ha a nyugdíjigény szerződésen vagy külön megállapodáson alapul, az egyéni járuléktartalék megállapításánál tagsági idő helyett a nyugdíjfizetésre kötelezettnél eltöltött szolgálati időt (ha a szerződés más munkáltató alkalmazásában eltöltött idő beszámítására vonatkozó kikötést is tartalmaz, az utóbbinak megfelelően növelt szolgálati időt), a szerződésben esetleg megállapított szolgáltatási rendszert és az 1928: XL. törvénycikk biztosítástechnikai indokolásánál alkalmazott halandósági és rokkantsági táblázatot kell figyelembe venni. Az 1944 március 19. napja után, de 1945. évi április hó 4. napja előtt kötött nyugdíjszerződés (megállapodás) hatályát veszti, ha csak 1945. évi április hó 4. napja után kifejezetten meg nem erősíttetett.
(17) Ha a beszámítható javadalmazás a (2) bekezdés második mondatában megjelölt szerződések (szabályok) módosítása következtében megváltozik, a nyugdíj összegét is újból meg kell állapítani és a jogosultnak az újonnan megállapított összeget kell nyugdíjként fizetni.
4. § Azt a hatvanadik életévet betöltött, vagy keresőképtelen nyugdíjjogosultát (ideértve az özvegyi nyugdíjra jogosultat is), akinek a 3. § rendelkezései alapján számított nyugdíja a 400 forintot nem éri el, rendkívüli nyugdíjpótlék illeti meg, ha igazolja, hogy kereső foglalkozást nem folytat. A jelen rendelkezés alkalmazásában keresőképtelennek azt kell tekinteni, aki testi fogyatkozása vagy erőhanyatlása következtében keresőfoglalkozást nem képes folytatni és ezt a körülményt tisztiorvosi bizonyítvánnyal igazolja. Rendkívüli pótlék fejében a) akiknek nyugdíja a 100 forintot nem haladja meg, a nyugdíj 50%-a, b) akiknek nyugdíja 100 forintnál több, de a 250 forintot nem haladja meg, a nyugdíj 30%-a, c) akiknek nyugdíja a 250 forintnál több, de a 400 forintot nem haladja meg, a nyugdíj 20%-a jár. A nyugdíj és a rendkívüli nyugdíjpótlék együttes összege azonban az a) alatti nyugdíjasoknál a 130 forintot, a b) alattiaknál a 300 forintot, a c) alattiaknál pedig a 400 forintot nem haladhatja meg. A jelen § alapján járó nyugdíjpótlékot a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat, illetőleg a 1. § (2) bekezdésében emiitett nyugdíjfizetésre kötelezett a saját költségszámlája terhére köteles folyósítani.
5. § Ha a nyugdíjfizetésre kötelezett a jelen rendelet hatálybalépése előtt a jelen rendeletben meghatározottnál nagyobb nyugdíj fizetésére vállalt kötelezettséget, e kötelezettsége alól őt a jelen rendeletben foglalt rendelkezések mentesítik. Jogosult azonban a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat, illetőleg az 1. § (2) bekezdésében megjelölt nyugdíjfizetésre kötelezett saját illetményszámlája terhére nyugdíjkiegészítést folyósítani, de a nyugdíj és a nyugdíjkiegészítés együttes összege nem haladhatja meg a beszámítható javadalmazásnak a 3. § (10) bekezdésében említett határösszegét.
6. § (1) Ha a nyugdíjas részére ugyanabban az időben két vagy több természetes vagy jogi személy részéről jár nyugdíj és nyugdíjainak, továbbá esetleges nyugdíjkiegészítésének (nyugdijkiegészítéseinek) együttes összege a 3. § (10) bekezdésében említett határösszeget meghaladja, a nyugdíjakat arányosan és akként kell csökkenteni, hogy együttes összegük az esetleges nyugdíjkiegészités (nyugdíjkiegészitések) beszámításával az említett határösszeget ne haladja meg.
(2) Ha a nyugdíjas szolgálati viszonyban áll vagy más keresőfoglalkozást folytat, vagy vagyonból származó jövedelemmel rendelkezik és az ebből származó javadalmazásának, illetőleg keresetének vagy vagyonából származó jövedelmének továbbá nyugdíjának (nyugdíjainak, nyugdíjkiegészitésének) együttes összege a tényleges szolgálatban álló magánalkalmazottak részére a mindenkor érvényben lévő rendelkezések szerint fizethető legmagasabb javadalmazás összegét meghaladja, a nyugdíjat (nyugdíjakat) arányosan és akként kell csökkenteni, hogy a nyugdíj (nyugdíjak), nyugdíjkiegészités, ((nyugdíjkiegészitések) együttes összege a javadalmazásnak, illetőleg a keresetnek vagy jövedelemnek együttes összegét ne emelje az említett legmagasabb javadalmazás összege fölé.
7. § (1) Azokat a személyeket, akik a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat illetőleg az 1. § (2) bekezdésében megjelölt nyugdíjfizetésre kötelezett által a felszabadulás után kiadott felhívás ellenére a jelen rendelet hatálybalépéséig szolgálattételre nem jelentkeztek, nyugdíjjogosultság szempontjából a szolgálatból önként kiváltaknak kell tekinteni.
(2) Ha a nyugdíjra jogosult három hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodik, a nyugdíjra való igénye külföldi távollétének a három hónapot meghaladó tartamára szünetel. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akik szolgálatuk időtartamának legalább fele részét külföldön a vállalat megbízásából töltötték el. Kivételes elbírálást érdemlő esetekben az illetékes szakminiszter előzetes hozzájárulásával a nyugdíjfizetésre kötelezett az előbbi rendelkezésektől eltérően is folyósíthat külföldre nyugdíjat
(3) Az előző bekezdésekben foglalt korlátozásokat a hadifoglyokra és a kényszerrel elhurcoltakra, az (1) bekezdés rendelkezéseit pedig a hadiesemények alatt az ország területén eltűntekre nem lehet alkalmazni. Ilyen esetekre, az alapszabálynak (szerződésnek, megállapodásnak) az eltűntekbe vonatkozó előírásait kell alkalmazni. Ha az alapszabály (szerződés, megállapodás) az eltűnés esetében folyósítandó szolgáltatásokra vonatkozóan előírást nem tartalmaz, a hadifoglyok vagy kényszerrel, elhurcoltak házastársának és gyermekeinek, ha a jogosultság feltételei egyébként fennállnak, az igény bejelentését követő hónap első napjától ideiglenesen olyan özvegyi nyugdíjat illetőleg nevelési járadékot kell folyósítani, mintha a hadifogoly vagy a kényszerrel elhurcolt elhunyt volna. Az eltünés alapján folyósított nyugdíjat mindaddig folyósítani kell, amig a hadifogoly vagy a kényszerrel elhurcolt haza nem tér vagy az eltűnés, illetőleg a holttányilvánitás tárgyában hozott határozat a nyugdíj megszüntetésére alapot nem ad. A hadifogságot, illetőleg elhurcolást a Magyar Vöröskereszt Egylet vagy a csapattest vagy a honvédelmi miniszter értesítésével, vagy egyéb hiteltérdemlő módon kell igazolni.
3. § (1) A jelen rendelet alapján járó nyugdíjat az 1946. évi augusztus hó 1. napjától, illetőleg ha a nyugdíjigény ennél későbbi időpontban nyílott vagy nyilik meg, ettől az időponttól kezdve kell folyósítani.
(2) A 410/1946. ME rendelet 3. §-ának (6) bekezdésében megszabott 20%-os szolgáltatási többlet az arra jogosult nyugdíjazottat a jelen rendelet hatálybalépésének időpontját magában foglaló hónap végéig megilleti; az említett rendelet 3. §-ának (8) bekezdésében megszabott 10%-os élelmezési többletjuttatás azonban az 1946. évi augusztus hó 1. napjától kezdve nem jár. Az előbb megjelölt 20%-os szolgáltatási többlet összege a jelen rendelet 4. §-ában előirt rendkívüli nyugdíjpótlék összegébe beszámít.
(3) Azt az igényjogosultat, akinek a 410/ 1946. ME rendelet alapján a jelen rendeletben megállapított nyugdíjnál többre volt igénye, ez a többlet az előbbi (2) bekezdésben említett 20%-os szolgáltatási többleten felül az 1946. évi augusztus hó 1. napjától a jelen rendelet hatálybalépéséig terjedő időre csak akkor illeti meg, ha a 410/1946. ME rendelet alapján, de a 20%-os szolgáltatási többlet és a l0%-os élelmezési többletjuttatás nélkül számított nyugdíj összege havi 1000 forintot nem haladta meg.
(4) A jelen rendelet hatálybalépése előtt már fizetett és a jelen rendelet szerint járó nyugdíj között az igényjogosult javára az egész időre mutatkozó különbözetet legkésőbben a jelen rendelet kihirdetését követő hat hónap alatt egyenlő havi részletekben kell megfizetni. Ha pedig a különbözet az igényjogosult terhére mutatkozik, azt tőle nem követelheti vissza és terhére nem számítható be.
9. § (1) Az alapszabály (nyugdíjszabályzatnak, szerződésnek, külön megállapodásnak vagy egyéb jogalapnak) a jelen rendelet rendelkezéseivel ellenkező kikötéseit a jelen rendelet hatálya alatt alkalmazni nem lehet.
(2) A 410/1946. ME rendelet 4. §-ának (2) bekezdése alapján hozott alapszabály módosító rendelkezések a jelen rendelet kihirdetésének napján érvényüket vesztik.
II. FEJEZET
A vállalati nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos rendelkezések
10. § (1) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál a tagok járulékalapja az 1946. évi augusztus hó 1. napjától kezdődően a jelen rendelet 3. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint számítandó alapjavadalmazás 70%-a, illetőleg a 3. § (11)-(13) bekezdéseiben szabályozott csökkentés esetében az alapjavadalmazás csökkentett százaléka.
(2) A járulékalap a 3. § (10) bekezdésében említett legmagasabb havi fizetés háromszorosának 70%-át nem haladhatja meg.
(3) A járulékalap felemelésére vonatkozóan a 410/1946. ME rendelet 7. §-ának (3) bekezdése alapján hozott alapszabály-módosító rendelkezések a jelen rendelet kihirdetésének napján érvényüket vesztik.
11. § (1) A járulékot a tag után az 1946. évi augusztus hó 1. napjától kezdődően a 10. § szerint számított járulékalap után az alapszabályban (nyugdíjszabályzatban) megállapított mérték (járulékkulcs) szerint kell leróni.
(2) Az elismert vállalati nyugdíjpénztárnál a tagot nem terhelheti magasabb járulék, mint az (1) bekezdés szerint megállapitott és az 1928: XL. törvénycikken alapuló kötelező biztosításban - mentesítés hiányában - számítandó járulékok közötti különbözet fele. A különbözet megállapításánál a kötelező biztosítási járulékokat a jelen rendelet 10. §-a szerinti járulékalap után kell számítani.
12. § (1) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál a jelen rendelet 11. §-ának (1) bekezdése szerint fizetendő járulékokat, úgyszintén a nyugdíjpénztárak bár-honnan származó bevételeit további rendelkezésig elsősorban a nyugdíjak és a nyugdíjpénztárt terhelő egyéb kiadások fedezésére kell fordítani.
(2) A nyugdíjpénztárak bevételeiből az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítése után fennmaradó összegek a járulék-
tartalék vagyontömegét illetik, az összegeket elsősorban a nyugdíjpénztárak házingatlanainak helyreállítására, karbantartására és jövedelmezőségének előmozdítására kell fordítani.
3) Ha a nyugdíjpénztár bevételei a nyugdíjpénztárt terhelő kiadások fedezésére elégtelenek, a mutatkozó különbözetet a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat köteles kifizetni; a fenntartó vállalatnak azonban Joga vau ezt a különbözetet a nyugdíjpénztár részére csak kölcsönképen folyósítani. A kölcsön után a nyugdíjpénztár terhére kamat nem számítható.
13. § (1) Az 1928:XL. tc. 14o. és 149. §-aiban előírt járuléktartalék átutalásokat további rendelkezésig függőben kell tartani.
(2) Ha az 1928: XL. tc. 148. §-ában említett járuléktartalék átutalás még nem történt meg, az elismert vállalati nyugdíjpénztár a felvett és a kötelező biztosításban ép várománnyal rendelkező tag által az 1928: XL. törvénycikken alapuló kötelező biztosítás körében vagy valamely más elismert vállalati nyugdíjpénztárban, vagy az 1928: XL. tc. 10. §-a első bekezdésének 1-5. pontjában megjelölt vala mely munkaadó szolgálatában megszerzett biztosítási (tagsági, szolgálati) időnek egynegyed részét köteles beszámítani.
(3) Ha az 1928: XL. tc. 119. §-ában említett járuléktartalék átutalás még nem történt meg, az elismert vállalati nyugdíjpénztár kötelékéből - szolgáltatási igény nélkül - kivált és az 1928: XL. tc. alapján biztosításra kötelezetté vált munkavállaló biztosítási idejébe a köteles biztosítást ellátó intézet a nyugdíjpénztári tagságnak az 1929. évi január hó 1 napját követő időtartamát beszámítani köteles
(4) Az 5960/1941. ME rendelet 53. és 54. §-ai, továbbá az 1250/1936. ME rendelet 11. §-át továbbra is alkalmazni kell.
14. § (1) Az elismert vállalati nyugdíjpénztárba a jelen rendelet hatálybalépése után történt be-lépes esetében a nyugdíjpénztári tagság csak a belépés napjával kezdődhetik, illetőleg a 13. § (2) bekezdésében említett előzetes biztosítási (tagsági, szolgálati) idő beszámítása folytán megállapítandó kezdőnappal.
(2) Tagsági idő vásárlása az elismert válla-lati nyugdíjpénztáraknál további rendelkezésig nem engedélyezhető.
(3) A nyugdíjpénztári alapszabályoknak az előléptetési dijakra vonatkozó rendelkezéseit a javadalmazásoknak a 3. § (2) bekezdésében említett szerződések (szabályok) módosulása következtében történő megváltozásaira - további rendelkezésig - alkalmazni nem lehet.
15. § (1) A jelen rendelet hatálybalépése után további rendelkezésig új elismert vállalati nyugdíjpénztár nem alakitható az 1928: XL. tc. 145. §-ának (6) bekezdése alapján működő közös nyugdíjpénztárak kötelékébe pedig uj vállalat (közjóléti szövetkezet) fel nem vehető. E rendelkezés alól állami, illetőleg az állami kezelésbe vett vállalatok tekintetében a népjóléti miniszter az illetékes miniszterrel egyetértésben kivételt tehet.
(2) Azokat az elismert vállalati nyugdíjpénztárakat, amelyeknek alapszabálya jóváhagyást nyert, de működésüket a jelen rendelet hatálybalépéséig meg nem kezdték, meg nem alakultnak kell tekinteni.
16. § Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál az alapszabályban megállapított járulék-, illetőleg járuléktartalék-visszatérítéseket további intézkedésig függőben kell tartani. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a tag által 1946. évi augusztus hó 1. napjától kezdve befizetett járulékokra. Ezekből a járulékokból átutalási járuléktartalék cimén levonásnak helye nincs.
17. § A népjóléti miniszter állapítja meg azt az időpontot, amely időpont szerint készítendő biztosítástechnikai mérlegben az elismert vállalati nyugdíjpénztárnál az esetleg mutatkozó járuléktartalékhiányt meg kell állapítani, úgyszintén azt is, hogy a megállapított hiánnyal kapcsolatos kérdések milyen módon rendeztessenek.
18. § A népjóléti miniszter esetenkint adott engedélye alapján az elismert vállalatinyugdíjpénztár tagjává felvehető a fenntartó vállalatnak az 1928: XL. tc. 4. §-ának hatálya alá nem eső az az alkalmazottja, akinek felvételére az (elismert vállalati nyugdíjpénztár előterjesztést tesz.
III. FEJEZET
Vegyes rendelkezések
19. § (1) A nyugdíj fizetésére kötelezett 1947. évi junius hó 20. napjáig, ha pedig a nyugdíjigény csak későbbi időpontban nyílik meg, ettől az időponttól számított 15 nap alatt köteles a nyugdíjra jogosultat felhívni annak bejelentésére, hogy a nyugdíj élvezete alatt
a) kap-e más nyugdíjfizetésre kötelezettől [kötelezettektől) is magánjogi szolgálati viszony alapján járó nyugdíjat, vagy kötelező társadalombiztosítás alapján öregségi, rokkantsági, özvegységi vagy árvajáradékot (nyugbért) vagy az említett járadékot helyettesítő ellátást vagy pedig a 2500/1945. ME, illetőleg a 7000/1945. KKM rendeletek hatálya alá eső munkaadótól nyugellátást és ha igen, mely nyugdíj (járadék, - ellátás -) fizetésre kötelezettektől és mennyi annak (azoknak) összege külön-külön,
b) szolgálati viszonyban áll-e és ha igen, mely munkaadónál (munkaadóknál) és mennyi az abból (azokból) származó havi javadalmazása,
c) folytat-e kereseti adó alá eső más foglalkozást és ha igen milyent és mennyi az ebből származó havi keresete,
d) mennyi a vagyonból származó jövedelme.
(2) Az (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt körülményekre vonatkozó adatokat az 1947. évi június hó 1. napján, ha pedig a nyugdíjigény csak későbbi időpontban nyilik meg, a nyugdíjigény megnyílása időpontjában fennálló helyzetnek megfelelően a felhívástól Számított nyolc nap alatt kell bejelenteni. Amennyiben a javadalmazás vagy a kereset, illetőleg a jövedelem összege nincs előre meghatározva, akkor az említett időpontot megelőző hat hónap alatt elért javadalmazás, kereset, illetőleg jövedelem összegét kell feltüntetni.
(3) Mindaddig, amíg ~á nyugdíjra jogosult az (1) bekezdésben megjelölt körülményekre vonatkozó adatokat be nem jelenti, a jelen rendelet hatálybalépését követő időre részére nyugdíjat fizetni nem szabad.
(4) Ha az (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt körülményekben a (2) bekezdésben említett időpont után változás következik be, a nyugdíjra jogosult külön felhívás nélkül is köteles a változás bekövetkezésétől számított nyolc nap alatt a nyugdíjfizetésre kötelezetthez (kötelezettekhez) uj bejelentést tenni, amelyben a változás időpontját és az (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt körülményekre vonatkozó adatokat újból fel kell tüntetni. Az előre meg nem határozott összegű javadalmazás, illetőleg kereset tekintetében a nyugdíjra jogosult a változás bejelentését először az 1947. évi július hó 1. napjától, azután pedig minden naptári félév első napjától számított nyolc napon belül köteles megtenni, feltüntetvén a bejelentésben, hogy az eltelt félévben mennyit tett ki a javadalmazása, illetőleg a keresete. Az említett egy-egy félév elteltéig az előre meg nem határozott összegű javadalmazásnak, illetőleg keresetnek az előző bejelentésben feltüntetett összegét változatlannak kell tekinteni, hacsak az illető szolgálati viszony vagy kéresd foglalkozás időközben meg nem szűnt vagy pedig az illető javadalmazás vagy kereset előre meghatározott összegűre nem változott. A nyugdíj fizetésére kötelezett az (1) bekezdésben említett felhívásban köteles a nyugdíjra jogosultat a jelen bekezdésben foglaltak megtartására figyelmeztetni.
(5) A (4) bekezdésben említett változásnak a nyugdíj megállapítására való hatása annak a határidőnek az elteltét követő hónap első napjától kezdődik, amelyben a változást be kell jelen leni.
20. § (1) Amennyiben cselekménye súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő a nyugdíjra jogosult, ha
1. a 19. §-ban előirt valamely bejelentésében tudva valótlan adatokat tüntet fel,
2. a bejelentést szabályszerű időben nem teszi meg és ennek következtében őt meg nem illetőnél nagyobb összegű nyugdíjat vesz fel.
(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk és az azt módosító 8960/1946. ME rendelet rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege 24.000 forint, ha pedig a kihágás elkövetője által illetéktelenül elért nyereség összege megállapítható, a 24.000 forintnak a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege.
(3) A kihágás miatt az eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik.
21. § Az 1926: XVI. törvénycikknek, továbbá az 1928: XL. törvénycikknek, valamint az ezeket módosító és kiegészítő jogszabályoknak a jelen rendelettel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik. A 410/1946. ME rendelet - 3. §-ának (10) és (11) bekezdésében, valamint 10. §-ában foglalt rendelkezések kivételével - hatályát veszti; a 410/1946. ME rendelet 3. §-a (10) bekezdésének alkalmazásában az idézett rendelet 3. §-a helyett a jelen rendelet 3. §-át, a 410/1946. ME rendelet 10. §-ának alkalmazásában pedig az idézett rendelet 10. §-a helyett a jelen rendelet 10. §-át kell érteni.
22. § (1) A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.
(2) A jelen rendelet végrehajtásáról a nyugdijkiegészitő pénztárak tekintetében a pénzügyminiszter, a többi nyugdíjfizetésre kötelezett tekintetében pedig a népjóléti miniszter gondoskodik.
Budapest, 1947. évi május hó 22-én.
Rákosi Mátyás s. k.,
miniszterelnökhelyettes