2280/1949. (III. 12.) Korm. rendelet

a cégjog egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 7.115.)

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. LVI. tc. 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) A cégbejegyzéseknek a "Központi Értesítő"-ben való közzététele a jelen rendelet hatálybalépésétől kezdve megszűnik. Ez a rendelkezés a cégjegyzékbe bejegyzésnek közzétételéért fizetendő díjak lerovására vonatkozó kötelezettséget nem érinti.

(2) A cégjegyzékbe való bejegyzést rendelő végzés jogerőre emelkedéséről a cégjegyzék vezetője a cégbíróságnak jelentést tesz. A jelentést a cégbíróságnál iktatni kell.

(3) Harmadik személyek irányában a cégjegyzékbe történt bejegyzés hatálya a bejegyzést rendelő végzés jogerőre emelkedésére vonatkozó hivatalos jelentés iktatásának napjával áll be.

(4) Ahol a fennálló jogszabályok a cégjegyzékbe történt bejegyzés közzétételéről rendelkeznek, ott a jelen rendelet hatálybalépésétől kezdve a közzétételt a (2) bekezdésben említett iktatás pótolja.

(5) Ahol a fennálló jogszabályok a Központi Értesítőben történt közzétételhez joghatályt fűznek, ott a jelen rendelet hatálybalépésétől kezdve a Központi Értesítőben való közzététel helyett a (2) bekezdésben említett iktatás napját kell érteni.

(6) Az 1875. XXXVII. tc. 8. és 9. §-a hatályát veszti.

2. § Nemzeti vállalat, továbbá olyan vállalat tekintetében, amelyre nézve az illetékes miniszternek az 1948. XXV. tc. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében vagy a jelen rendeletre hivatkozással előterjesztett megkeresése alapján a cégbíróság az állami tulajdonbavétel tényét vagy azt, hogy a vállalat állami rendelkezés alatt áll, a cégjegyzékbe feljegyezte, a cégbíróság ellenőrző tevékenysége csupán az alaki kellékek vizsgálatára terjed ki.

3. § A cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztos (cégbiztos) jogorvoslati joga nem terjed ki a cégbíróságnak a 2. §-ban megjelölt vállalatokkal kapcsolatos határozataira.

4. § A 36000/1946. IM rendelet (Magyar Közlöny 141. szám) 32. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a cégbírósági eljárásban a beadványnak az ügyvédi ellenjegyzése vagy közjegyző által való elkészítése kötelező, hatályát veszti.

5. § Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a cégbírósági eljárás körében beadványűrlapok használatát kötelezővé tegye.

6. § Iparos, valamint a kereskedelmi cégjegyzékbe be nem jegyzett kereskedő az 1949. évi december hó 31. napja után üzleti tevékenysége körében csakis polgári nevét és az iparjogosítványban meghatározott tevékenységre utaló rövid, tárgyilagos megjelölést használhat. Az üzlet (üzem) tárgya szerint illetékes miniszter egyes foglalkozási ágak tekintetében rendelettel kivételt tehet.

7. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az az iparos vagy kereskedő, aki a 6. § rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvénycikk és a 8960/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 173. szám) rendelkezései irányadók.

(3) A kihágás miatt az eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

8. § (1) A jelen rendelet az 1949. évi március hó 15. napján lép hatályba; az 1., 2., 3. és 4. §-ában foglalt rendelkezéseket a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) A jelen rendelet végrehajtásáról a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterrel egyetértve az igazságügyminiszter gondoskodik.

Budapest, 1949. évi március hó 11-én.

Dobi István s. k.

miniszterelnök