560/1949. Korm. rendelet
egyes vállalatok feloszlásának és felszámolásának szabályozása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 6.175.)
A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. LVI. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
A vállalat feloszlása
1. §
(1) Az illetékes miniszter elrendelheti a vállalat feloszlását, ha
a) az állam tulajdonában van, vagy állami rendelkezés alatt áll [1948. XXXVII. tc. 1. § (2)-(3) bekezdés];
b) az állam tulajdoni érdekeltsége eléri a 20 százalékot és a vállalat céljának elérése lehetetlenné vált, vagy a vállalat viszonyaiban rejlő más fontos ok van a feloszlás elrendelésére;
c) tartozásai vagyonát meghaladják, vagy egyébként fizetésképtelenné vált, avagy fizetéseit megszüntette és kötelezettségeinek tőkeösszeg szerint számított legalább 50 százaléka az állammal, vagy az a) pont hatálya alá eső vállalattal szemben áll fenn.
(2) Tulajdoni érdekeltségnek kell tekinteni a részvények (üzletrészek), valamint a törzstőke tulajdonát is.
(3) Az állammal szemben fennálló kötelezettségek arányának megállapításánál az adókat és egyéb köztartozásokat, úgyszintén a társadalombiztosítási járulékokat is figyelembe kell venni. Egyebekben az (1) bekezdés c) pontjában említett feltétel fennforgására vonatkozóan az illetékes miniszter megállapítása az irányadó.
(4) A feloszlást a cégjegyzékbe be kell jegyezni.
(5) Az (1) bekezdésben említett vállalattal szemben csődöt, csődönkívüli kényszeregyezségi, vagy kényszerfelszámolási eljárást megindítani, illetőleg folytatni nem lehet.
(6) A jelen paragrafusban foglalt rendelkezéseknek a hatálya a nemzeti vállalatokra és a szövetkezetekre nem terjed ki.
2. §
(1) A csődnyitásra és a kényszeregyezségi eljárás megindítására vonatkozó kérelem folytán a bíróság minden esetben tárgyalást rendel el és arra az adóst, valamint a Pénzintézeti Központot, ha pedig a kérelmet nem az adós terjesztette elő, a kérelem előterjesztőjét is megidézi.
(2) A tárgyalás határnapját akként kell kitűzni, hogy a Pénzintézeti Központ részére megfelelő idő álljon rendelkezésre annak megállapítására, hogy az adós kötelezettségei között fennáll-e a jelen rendelet 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott arány.
3. §
(1) A tárgyaláson a Pénzintézeti Központ kiküldöttje nyilatkozik arranézve, hogy a feloszlás elrendelésének a jelen rendelet 1. §-ában meghatározott előfeltétele fennáll-e. A Pénzintézeti Központ nyilatkozata a bíróságnak irányadó és az vita, vagy bizonyítás tárgyává nem tehető. A Pénzintézeti Központ kiküldöttjének a tárgyaláson teendő nyilatkozatát pótolja a Pénzintézeti Központ írásbeli nyilatkozata.
(2) A Pénzintézeti Központ köteles az előző bekezdés alapján a jelen rendelet hatálya alá esőnek nyilvánított vállalatról az illetékes miniszternek jelentést tenni és tőle a vállalat feloszlásának elrendelését és felszámoló kijelölését kérni.
A felszámolás
4. §
(1) Ha az 1. §-ban említett vállalat feloszlik, az alábbi 5-24. §-ok rendelkezései szerint felszámolásnak van helye.
(2) A felszámolás tartama alatt - ha az 5-24. §-ok rendelkezéseiből más nem következik - a működő vállalatra irányadó hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.
(3) A felszámolás tartama alatt a vállalat vezetőségének (vállalatvezetőnek, igazgatóságnak, ügyvezetőnek, stb) jogkörét a felszámoló látja el. A felszámolót az illetékes miniszter jelöli ki.
5. §
(1) Felszámolóul - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - a Pénzintézeti Központot (Budapest, V., Teleki Pál-utca 21.) kell kijelölni.
(2) Ha a feloszló vállalat állami tulajdonban van, a követelései a tartozásait előreláthatólag meghaladják, felszámolóul más, hasonló tárgyú állami tulajdonban lévő vállalat is kijelölhető.
(3) Ha az illetékes miniszter a felszámolót a (2) bekezdés alapján kívánja kijelölni, köteles előzőleg a Pénzintézeti Központot véleménynyilvánításra felszólítani. A Pénzintézeti Központ véleményét lehetőség szerint figyelembe kell venni.
(4) A (2) bekezdés alapján kijelölt felszámolóról a Pénzintézeti Központot - a kijelöléssel egyidejűleg - értesíteni kell.
6. §
A Pénzintézeti Központ köteles az 5. § (2) bekezdése alapján kijelölt felszámoló által folytatott felszámolást figyelemmel kísérni. Ennek során a felszámoló köteles a Pénzintézeti Központ által kívánt adatokat, üzleti könyvet és iratot rendelkezésre bocsátani és mind a felszámoló, mind pedig a felszámolás alatt álló vállalat alkalmazottai kötelesek a Pénzintézeti Központ kiküldöttje által kívánt felvilágosításokat megadni.
7. §
(1) Az illetékes miniszter a vállalat feloszlásának elrendelését, valamint a kijelölt felszámolót a cégbíróságnak bejelenti. A cégbíróság a vállalat feloszlását és a felszámolót az illetékes miniszter bejelentése alapján bejegyzi.
(2) A felszámoló cégjegyzését a cégbíróságnak hiteles alakban bemutatja, vagy a céget a bíróság előtt személyesen jegyzi.
(3) A vállalat feloszlásának, valamint a felszámolónak a bejegyzését a számadások megállapításának a hiánya nem gátolja.
(4) A vállalat feloszlásának, valamint a felszámolónak a bejegyzését a cégbíróság közzéteszi.
8. §
A feloszló vállalat számára - ha a Magyar Nemzeti Banknál vezetett egyszámlarendbe még nem kapcsoltatott be - a feloszlás elrendelésének a cégjegyzékbe történt bevezetésétől számított nyolc nap alatt a Magyar Nemzeti Banknál folyószámlát kell nyitni. A vállalat pénzkészletét a folyószámlán kell elhelyezni és más, belföldi bankkal szemben fennálló igénybevehető követelését is erre a folyószámlára kell átutalni. A vállalatnak más banknál folyószámlája nem lehet.
9. §
(1) A felszámolás tartama alatt a vállalat tekintetében érvényes jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Ehhez képest az adós vagyona feletti kezelési és rendelkezési jogát elveszíti. A felszámoló e jogkörében a vállalatot harmadik személyekkel szemben, valamint a bíróságok és hatóságok előtt képviseli.
(2) A felszámoló a vállalat cégét a felszámolás feltüntetésével és aláírásával jegyzi.
10. §
(1) A felszámoló megvizsgálja a vállalat vagyoni helyzetét, elkészíti a vállalat hitelezőinek jegyzékét, leltárt és vagyonkimutatást készít, megteszi a vagyonállag fenntartásához szükséges intézkedéseket és ha a vállalat még nem készítette el, elkészíti a feloszlás elrendelését megelőző üzleti évnek a mérlegét. A felszámoló befejezi a folyó ügyeket, behajtja a követeléseket, kielégíti a hitelezőket (12-16. §) és a függő ügyek befejezése céljából új ügyleteket is köthet. Ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, köteles a hitelezők jegyzékét a leltárt és a vagyonkimutatást a Pénzintézeti Központnak megküldeni.
(2) A felszámoló felhívja a feloszló vállalat hitelezőit, hogy a követeléseiket harminc nap alatt jelentsék be. A felhívást a Magyar Közlöny - Hivatalos Értesítőjében egyszer közzé kell tenni. A vállalat könyveiből kitünő, vagy egyébként ismert hitelezőket külön is fel kell szólítani.
(3) A vállalat feloszlásának elrendelése a vállalattal szemben fennálló követeléseket lejárttá teszi.
A vagyontárgyak értékesítése
11. §
(1) A vállalat vagyonához tartozó bármely vagyontárgy (jogosítvány, ipari tulajdonjog stb.) - a (2) bekezdésben foglalt korlátok között - csak állami hivatal, üzem, intézet, állami tulajdonban lévő, vagy állami rendelkezés alatt álló vállalat részére, illetőleg közbenjöttével idegeníthető el. Abban az esetben, ha a vagyontárgynak (jogosítványnak, ipari tulajdonjognak stb.) ezen a módon történő elidegenítése a megvételre, illetőleg az értékesítésre való felajánlástól számított hatvan nap alatt nem vezetett sikerre, a felszámoló jogosult az értékesítésről a (2) bekezdésben foglalt módon gondoskodni.
(2) A vagyontárgy (jogosítvány, ipari tulajdonjog stb.) a rendes forgalmi értéken alul nem értékesíthető. Ha a rendes forgalmi érték nem lenne elérhető, az illetékes miniszter - a felszámoló kérelmére, illetőleg a (4) bekezdés alapján előterjesztett kérelemre - engedélyezheti a vagyontárgynak (jogosítványnak, ipari tulajdonjognak stb.)
a) az Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalat közbenjöttével való elárverezését;
b) nyilvános versenyajánlati tárgyalás útján való értékesítését.
(3) Ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, az előző bekezdésben említett kérelmet a Pénzintézeti Központhoz kell benyújtani, amely azt saját véleményét tartalmazó jelentés kíséretében az illetékes miniszternek felterjeszti.
(4) Ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, bármely hitelező jogosult az illetékes miniszterhez a Pénzintézeti Központ útján a (2) bekezdés a), b) pontjában említett értékesítési módok valamelyikének engedélyezése iránt kérelmet előterjeszteni. A kérelmet a Pénzintézeti Központ a saját véleményét tartalmazó jelentés kíséretében terjeszti fel az illetékes miniszterhez.
A hitelezők kielégítése
12. §
(1) A vállalat tartozásai közül elsősorban a felszámolási költségeket és készkiadásokat - ideértve az alkalmazottak illetményeit arra az időre, amíg a vállalatnál tényleg szolgálatot teljesítenek -, azután az adó- és egyéb köztartozásokat - ideértve a vagyondézsmák még nem esedékes részét - kell kiegyenlíteni.
(2) Abban az esetben, ha a felszámolás költségeinek és készkiadásainak, továbbá az adó- és egyéb köztartozásoknak a kiegyenlítése a vállalat egész vagyonát igénybevette, az illetékes miniszter elrendelheti a vállalatnál már tényleges szolgálatot nem teljesítő munkavállalók szolgálati viszonyából eredő, három hónapnál nem hosszabb időre szóló és az egyes munkavállalók havi 1.000 forintot meg nem haladó járandóságának az államkincstár terhére való kifizetését.
13. §
(1) A 12. §-ban említett tartozások kiegyenlítése után a többi tartozások az alábbi sorrendben (rangsorban) egyenlítendők ki:
1. a vállalat munkavállalóinak szolgálati jogviszonyából származó és a 12. § (1) bekezdésének hatálya alá nem eső azon tartozások, amelyek a hatályos jogszabályok értelmében előnyösen elégítendők ki;
2. a Magyar Nemzeti Bankkal szemben fennálló és a Magyar Nemzeti Banknak az 1948. XXXVII. törvénycikk kiegészítő részét alkotó alapszabályának 62. cikke alapján előnyösen kiegyenlítendő tartozások;
3. a társadalombiztosítási járulékok;
4. a hatályos jogszabályok értelmében egyéb előnyösen kiegyenlítendő tartozások;
5. az 1946. évi augusztus hó 1. napját követő időben keletkezett azon tartozások, amelyeknek az ellenértéke a vállalat vagyonát gyarapította;
6. egyéb tartozások.
(2) Ha a vállalati vagyon az (1) bekezdésben felsorolt valamennyi követelés kielégítésére nem elegendő, azokat a megállapított sorrendben, az egyes pontok alatt felvett követeléseket pedig egymás között arányosan kell kielégíteni.
(3) A külön kielégítésre jogosított hitelezők tekintetében a Csődtörvény (1881. XVII. törvénycikk) I. részének VII. fejezetében foglalt rendelkezések az irányadók.
14. §
(1) A tartozások kiegyenlítésére a felszámoló felosztási tervet köteles készíteni. A felosztási tervben a vállalat tartozásai kiegyenlítésére szükséges összeget, majd a felosztás alá kerülő vagyont kell feltüntetni. Ezután rangsor szerint felsorolandók a hitelezők összes követelései, tőkében és járulékaikban. Végül minden egyes követelésnél feltüntetendő az az összeg, amely arra a felosztandó vagyonból esik.
(2) A felszámoló köteles a felosztási tervet azoknak a hitelezőknek, akik követeléseiket kellő időben bejelentették [10. § (2) bek.] ajánlott levélben megküldeni. A felosztási terv alapján a kifizetések csak a felosztási tervnek postáraadásától számított harminc nap elteltével kezdhetők meg.
(3) Abban az esetben, ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, köteles a felosztási tervet a Pénzintézeti Központnak jóváhagyásra beküldeni. Addig, amíg a Pénzintézeti Központ a felosztási terv jóváhagyását a felszámolóval írásban nem közölte, azt a hitelezőknek megküldeni nem szabad. A felosztási terv jóváhagyása tekintetében teendő intézkedés jogát az illetékes miniszter magához vonhatja.
15. §
(1) Abban az esetben, ha a felszámolási eljárás során érvényesített követelések fennállása mértéke, vagy a kielégítés rangsorolása tekintetében a felszámoló és a hitelező, vagy az egyes hitelezők között vita támadna, illetőleg a felszámolást érintő bármely kérdésben a felszámoló és a hitelező, vagy a felszámoló és a vállalat tulajdonosa között megegyezés nem jönne létre, a vitás kérdés eldöntését csak a Gazdasági Főtanács titkársága mellett szervezett Egyeztető Bizottságnál lehet kérni. Az érvényesített követelések fennállása, mértéke, vagy a kielégítés rangsorolása kérdésében a keresetet a hitelező a felosztási terv kézhezvételétől számított tizenöt nap alatt terjesztheti elő.
(2) A jogügyletek teljesítésére vonatkozóan a Csődtörvény I. részének II. fejezetében, a jogcselekmények megtámadására vonatkozóan a Csődtörvény I. részének III. fejezetében, illetőleg az azt kiegészítő és módosító jogszabályokban, a beszámítási jog gyakorlására vonatkozóan a Csődtörvény I. részének IV. fejezetében, a visszakövetelési jog gyakorlására vonatkozóan pedig a Csődtörvény I. részének V. fejezetében foglalt rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ezekből származó jogvita eldöntése a Gazdasági Főtanács titkársága mellett szervezett Egyeztető Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik.
16. §
A felszámolási eljárás keretében valamely üzemnek, vagy üzletnek átruházása esetén az átvevőt az üzletátvevői felelősség (1908. LVII. törvénycikk) nem terheli. Nem terheli az átvevőt üzemutódlás esetében a társadalombiztosítási járulék címén fennálló tartozás sem.
17. §
A felszámoló a felszámolás előrehaladásáról minden üzletév végén kimerítő jelentést és a vállalat vagyoni helyzetét feltüntető mérleget készít és azt az illetékes miniszter elé terjeszti. Ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, a jelentést és a mérleget az illetékes miniszterhez címezve a Pénzintézeti Központnál kell benyújtani, amely azt a saját véleményét tartalmazó jelentés kíséretében az illetékes miniszterhez felterjeszti.
A felszámolás befejezése
18. §
(1) Ha a feloszlás elrendelésének bejegyzésétől számítva három hónap már eltelt, a felszámolás befejezésének nem akadálya az, hogy valamelyik ismert hitelező nem jelentkezett. Nem akadálya a felszámolás befejezésének az sem, ha valamely vagyontárgy (jogosítvány, ipari tulajdonjog stb.) nem értékesíthető és még kielégítetlen hitelezők vannak.
(2) Abban az esetben, ha a befejezett felszámolás után marad kielégítetlen hitelező, a végleges elszámolásnak [19. § (1) bekezdés] az illetékes miniszter által történő jóváhagyásával a még nem értékesített vagyontárgy ((jogosítvány, ipari tulajdonjog stb.) a felszámoló tulajdonába megy át. A felszámoló köteles ennek a vagyontárgynak (jogosítványnak, ipari tulajdonjognak stb.) a gyümölcsöztetéséről és amint arra lehetőség nyílik, az értékesítéséről gondoskodni. A még ki nem elégített hitelezők kielégítéséről a vagyontárgy (jogosítvány, ipari tulajdonjog stb.) gyümölcsöztetéséből származó jövedelem, illetőleg az értékesítésből befolyó ellenérték terhére kell a felosztási terv (14. §) alapulvételével gondoskodni. A feloszlatott vállalat tulajdonosa (tulajdonosai) a vagyontárgy (jogosítvány, ipari tulajdonjog stb.) - a felszámolás befejezésekor megállapított - rendes forgalmi értékének a hitelezők követelését meghaladó részére vonatkozóan hitelezőnek tekintendők.
(3) A felszámoló köteles az előző bekezdés alapján a tulajdonába átment vagyontárgyat (jogosítványt, ipari tulajdonjogot stb.) mindaddig, amíg valamennyi hitelező kielégítése megtörténik, egyéb vagyonától elkülönítve kezelni.
19. §
(1) A felszámolás befejezése után a felszámoló elkészíti a felszámolás eredményét megállapító végleges elszámolást, és azt jóváhagyásra az illetékes miniszter elé terjeszti. A felszámoló részére a felmentvény megadása tekintetében az illetékes miniszter határoz.
(2) Ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, az előző bekezdésben említett elszámolást az illetékes miniszterhez címezve a Pénzintézeti Központhoz kell benyújtani, amely azt a saját véleményét tartalmazó jelentés kíséretében az illetékes miniszternek felterjeszti.
(3) A tartozások kiegyenlítése után megmaradó vagyont a felszámoló az (1) bekezdésben említett végleges elszámolásnak az illetékes miniszter által történő jóváhagyása után adja ki a tulajdonosnak, illetőleg osztja fel érdekeltségük arányában a tulajdoni érdekeltek között.
(4) A megmaradt vagyont a tulajdonosnak kiadni, illetőleg a tulajdoni érdekeltek között felosztani mindaddig, amíg a végső elszámolás, vagy a felosztási terv alapján felosztásra kerülő vagyon alapulvétele mellett az összes adók megállapítva és teljesen befizetve nincsenek, nem szabad.
(5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelmen kívül hagyásával teljesített fizetésből eredő károkért a felszámolót kártérítési kötelezettség terheli.
20. §
A végső elszámolás jóváhagyása után a felszámoló a cégbíróságnak bejelenti a vállalat megszűnését. A vállalat könyveit és iratait a felszámoló köteles tíz évig megőrizni.
Vegyes-, büntető- és zárórendelkezések
21. §
A vállalat feloszlásának, valamint a felszámoló kijelölésének a közzétételétől kedvez a vállalattal szemben fennálló követelések iránt pert indítani, vagy végrehajtást vezetni nem lehet; a folyamatban lévő pert pedig meg kell szüntetni. Az ilyen követelés érvényesítésére a 10. § rendelkezései az irányadók.
22. §
Ha a felszámolási eljárás során az derülne ki, hogy az adós kötelezettségei között a jelen rendelet 1. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott arány nem forog fenn, a folyamatban lévő felszámolási eljárás folytatását ez nem érinti.
23. §
Az egyes ipari vállalatok állami tulajdonbavételéről szóló 1948. XXV. törvénycikk alapján állami tulajdonbavett egyéni cég, közkereseti társaság, illetőleg betéti társaság tartozásaiért az állam csak a vállalat cselekvő vagyonának erejéig felelős.
24. §
A jelen rendelet alapján felszámolás alá vont vállalat vezetői és alkalmazottai kötelesek - a felszámoló kívánságához képest - a felszámolásban és a felszámolás tartama alatt a vállalati ügyek intézésében - a rájuk nézve a felszámolás megkezdésének napján érvényben volt szolgálati jogviszony alapján - tevőlegesen közreműködni.
25. §
Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő az,
a) aki a 6. §-ban foglalt rendelkezés ellenére a Pénzintézeti Központ által kívánt adatokat, üzleti könyvet és iratot nem bocsátja rendelkezésre, illetőleg a Pénzintézeti Központ kiküldöttjének az általa kívánt felvilágosításokat nem adja meg;
b) aki a 9. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére - mint adós - vagyona felett rendelkezik, illetőleg vagyonának kezelését a felszámolónak nem adja át, vagy vagyonát a felszámoló elől bármely módon elvonja, vagy elvonni törekszik;
c) aki a vagyontárgy, (jogosítvány, ipari tulajdonjog stb.) elidegenítése iránt a 11. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérő módon, illetőleg a 11. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megszegésével intézkedik;
d) aki a 14. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére az egyes tartozások kiegyenlítését a felosztási terv jóváhagyása nélkül eszközli.
26. §
A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; egyidejűleg a 8750/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 188. szám), továbbá a 9400/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 205. sz.) hatályát veszti. A 12360/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 270. szám) 2. §-a a jelen rendelet hatálya alá eső vállalatok tekintetében alkalmazást nem nyer.
Budapest, 1949. évi január hó 14-én.
Dobi István s. k.
miniszterelnök