83/1951. (IV. 1.) MT rendelet

a gépkocsivezetők munkabérének és munkafeltételeinek megállapításáról

(Közigazgatási rendszám; 7.706.)

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa a Munka Törvénykönyve 37. és 64. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) A jelen rendelet hatálya kiterjed minden munkaviszonyban álló gépkocsivezetőre, segédvezetőre (kocsikísérő), valamint a közútra vizsgáztatott vontató traktorvezetőkre (a továbbiakban: gépkocsivezetők).

(2) Nem tartoznak a rendelet hatálya alá az Autótaxi Vállalatnál alkalmazott gépkocsivezetők, valamint a mezőgazdaságban és rokontermelési ágakban alkalmazott vontató traktorvezetők.

2. § (1) A gépkocsivezetők munkaideje havi 250 óra, átlag napi 10 óra.

(2) A Fővárosi Autóbusz Vállalatnál alkalmazott autobuszgépkocsi vezetők munkaideje havi 240 óra.

(3) Az Országos Mentőszolgálat a mentőkocsijain váltásnélküli munkára alkalmazott, valamint a járandósági [65/1950. (III. 2.) MT rendelet 9. §] és személyi használatú [65/1950. (III. 2.) MT rendelet 11. §] gépkocsikon alkalmazott gépkocsivezetők munkaideje a mindenkori szükséglethez igazodik.

(4) Az illetékes miniszter engedélyével a gépkocsivezetők holtidényben, vagy munkaszervezési okokból (pl. 8 órás váltóműszak esetén) az (1) be-kezelésben meghatározottnál rövidebb rendszeres munkaidővel is foglalkoztathatók.

3. § (1) A járandósági és személyi használatú gépkocsikon alkalmazott gépkocsivezetők részére a heti pihenőnapot úgy kell biztosítani, hogy havonta egy feltétlenül, de lehetőleg kettő vasárnapra essék.

(2) A gépkocsivezető részére a rendes pihenőnapja helyett a hét más napját is ki lehet jelölni esetenként pihenőnapul, de erről a gépkocsivezetőt legalább 3 nappal a rendes pihenőnapja előtt és 24 órával a kijelölt új pihenőnapot megelőzően értesíteni kell.

4. § (1) A gépkocsivezetők munkabérét (alapbér) e rendelet melléklete tünteti fel.

(2) A havi munkabér a fizetett étkezési idő, a munkaidő alatt végzett kocsimosás díjazását is magában foglalja.

(3) Ha a gépkocsivezető rendszeresen rövidebb munkaidővel dolgozik [2. § (4) bekezdés], munkabére is annak arányában, de legalább havi 210 órának megfelelően állapítandó meg.

5. § (1) A gépkocsivezetőt a havi munkaidőn (2. §) túl munkában töltött időre, valamint a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon esetleg végzett munkáért díjazás illeti meg. A díjazás feltételeit és mértékét az Országos Munkabér Bizottság határozza meg.

(2) Kéttengelyes pótkocsi vontatása esetén, ha a pótkocsi is rakható, a vontatás idejére a gépkocsivezetőt pótlék illeti meg. A pótlék az alapbér 25%-a. Második és minden további pótkocsi vontatása esetén újabb 10% pótlék jár.

(3) Az Országos Mentőszolgálatnál alkalmazott mentőgépkecsivezetőket havi 50 forint hordágypénz illeti meg.

(4) A Fővárosi Autóbusz Vállalat autobuszgép-kocsivezetői óvatossági pótlékban részesítendők. Ennek feltételeit és mértékét a közlekedés- és postaügyi miniszter határozza meg.

6. § (1) Az alapbéren felül a 7. és 8. §-ban meghatározott feltételek fennforgása esetén:

a) a személy gépkocsivezetőt kilométerpénzben és prémiumban,

b) a tehergépkocsi- vagy egyéb gépjárművezetőt pedig prémiumban kell részesíteni.

(2) A járandósági és személyi használatú gépkocsikon alkalmazott gépkocsivezető, valamint a segédvezető (kocsikísérő) az (1) bekezdésben meghatározott juttatásban nem részesíthető.

(3) A Fővárosi Autóbusz Vállalatnál, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter által meghatározott autóbusz vállalatoknál alkalmazott autóbuszvezetők részére adandó prémium (kilométerpénz) feltételeit és mértékét a közlekedés- és postaügyi miniszter, az Országos Mentőszolgálatnál alkalmazott gépkocsivezetők prémiumát az egészségügyi miniszter szabályozza az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben.

7. § (1) A Budapest területén lévő telephelyen személy gépkocsira alkalmazott gépkocsivezetők 1200, a Budapest területén kívüli telephelyre alkalmazott gépkocsivezetők 2000 kilométeren felül teljesített minden kilométer után 9 fillér kilométerpénzt kapnak.

(2) Ha az üzemanyagfogyasztás az előírt normát [8. § (4) bekezdés] havi átlagban 5%-kal meghaladja, kilométerpénz nem fizethető.

8. § (1) A prémium alapjául az alábbi feladatokat lehet kitűzni:

a) személygépkocsiknál az üzemanyagköltségek csökkentését;

b) tehergépkocsinál a kilométerek számának és az elszállított áru mennyiségének (tonna/kilométer) növelését;

c) mind a személy-, mind a tehergépkocsiknál a hasonló típusú és használtsági fokú gépkocsik szokásos javítási költségeinél elérhető megtakarítás, különösen pedig a fődarabok élettartamának meghosszabbítása.

(2) Tehergépkocsiknál egészen kivételes esetekben a gépkocsikihasználás növelése (tonna/kilométer) helyett az üzemanyafogyasztás és gumitakarékosság tűzhető ki a prémium alapját képező feladatul.

(3) Az (1) bekezdés a) és c), valamint b) és c) pontjában említett feladatok együttesen is kitűzhetők.

(4) Az üzemanyagfogyasztási, valamint a javítási költségnormákat a közlekedés- és postaügyi miniszter határozza meg.

9. § (1) Tehergépkocsiknál és egyéb járműveknél a prémium alapjául szolgáló feladatokat a vállalat igazgatója (intézmény vezetője) tűzi ki.

(2) A premizálásra vonatkozó általános irányelveket és a prémium felső halárát az illetékes minisztériumi főosztály határozza meg. Az irányelveket és a prémium mértékére vonatkozó rendelkezéseket az O. M. B. elnöke a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben egyezteti össze.

10. § (1) A prémiumalapok meghatározásánál olyan feladatokat kell kitűzni, amelyeknél az eredmény megállapításához szükséges adatok egyértelműen rendelkezésre állanak.

(2) A prémium mértékét gazdaságossági számítások alapján kell meghatározni. A gazdaságosságnak mindenkor kimutathatónak kell lennie. A premizálás alapját képező feladatok végrehajtása esetén fizethető prémium felső határa az üzemanyagmegtakarítás 40%-a és az összes egyéb kimutatható megtakarításnak legfeljebb 25%-a-

(3) A prémiumot csak az alapfizetés után és havonta kell elszámolni. Kifizetése a tárgyhónapot követő hónap folyamán történik.

11. § (1) A kiküldetésre (külszolgálatra) vonatkozólag a 33/1951. (I. 31.) MT rendeletet kell alkalmazni.

(2) Ha a gépkocsi aznap nem tér vissza, a gépkocsivezető munkaidejébe csak a ténylegesen munkában (vezetéssel, vagy várakozással) töltött időt, de legalább napi 10 órát kell a havi munkaidőbe beszámítani.

12. § (1) Ha a javítás miatt a gépkocsivezető ilyen munkakörben nem foglalkoztatható, más képességeinek megfelelő munkakörbe kell beosztani. A gépkocsivezető a beosztást köteles elfogadni.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett beosztás egy hónapi időtartamot nem halad meg és a munka teljesítménybérben végezhető, a gépkocsivezető részére a munkája szerinti keresetét kell kifizetni. Ha a munka teljesítménybérben nem végezhető, a gépkocsivezető részére az őt megillető gépkocsivezetői alapfizetés jár. Ha az új beosztás az egy hónapi időtartamot meghaladja, a gépkocsivezető részére minden esetben az új munkakör szerinti munkabért kell kifizetni.

13. § A gépkocsivezetők munkaruha juttatására a 71/ 1951. (III. 16.) MT rendelet, illetőleg a 31/1951. (I. 31.) MT rendelet 54. §-a alkalmazandó.

14. § (1) A jelen rendelet végrehajtási utasítását az Országos Munkabér Bizottság adja ki. A rendelet végrehajtásáról a felügyeletük alá tartozó vállalatok (hivatalok, intézmények) tekintetében az illetékes miniszterek gondoskodnak.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével a 38/1950. (I. 29.) MT, 39/1950. (I. 29.) MT, 40/1950. (I. 29.) MT, 51/1950. (II. 5.) MT és 52/1950. (II. 5.) MT rendeleteknek, az OMB határozatoknak és a kollektív szerződéseknek a gépkocsivezetők munkafeltételeire és munkabérére vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke

Melléklet a 83/1951. (IV. 1.) MT rendelethez

Gépkocsivezetők havi munkabére